Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-03-06 / 436. szám

esi collegium' áldása érvényesebb e­z e’ kérdésre nézve valamint a’ géléi és komjáti canonok egymástól különböz­nek , úgy térnek el egymástól a’ rájok különbözöleg épí­tett magányvélemények is, mellyeknek vitatása, elöttem legalább, a’ fáradságok’ leggyümölcstelenebbike lévén, an­nak taglalásával felhagyok, 's röviden csak azt jelentem ki, hogy sem egyik, sem másik módban puseysmust nem látok, mi a' nép’ érzékeire csiklandólag, ’s szemeire kápráztatólag hathatna. — Beöthy Zsig­mond: OLAJMAGVAK’ TENYÉSZTÉSE MAGYARORSZÁGON. Különös tekintettel a’ mustármagra ’s vad­­repczére. Közlöttünk a’ honi lapokban egy felszólítást, miszerint a’ magyar kereskedelmi társaság a’ hazában ta­láltató fekete mustár- ’s vadrepcze-mag’ egész mennyisé­gét felvásárlani késznek nyilatkozik; mert rövid működése óta már e’ czikknek is új fogyasztó piaczokat nyita; ’s kérdést tön a’ Magyar Gazda’ folyó évi 11-ik számában Szendrey ur: valljon vadrepcze (raphanus raphanistrum) vagy fekete mustár’ (sinapis nigra) beszállítását ’s tenyész­tését ajánlja e’ fenérintett társaság. E’ kérdésre mi hala­dék nélkül felelni sietünk, ’s pedig több hirlapok’ utján; mert nem ismételhetjük eléggé, hogy az olajmagvak’ ter­mesztése hazánkban gazdasági tekintetben annyira fontos, mikép’ csak kívánatos , ha e’ tárgy feletti felvilágosítások minél tágabb körben terjesztetnek. Hogy földmivelésünk még igen tökéletlen , mutatja azon körülmény, miszerint az olajmagvak’ tenyésztését, melly a’ legtetemesb gazdaság’ forrása ’s a’ műipari haladás’ előjeléül szolgál, eddigelé alig ismerjük. Csak rövid ideje , hogy a’ repcze nagyobb mennyiségben műveltetik e’ honban, ’s elég volt csak két három kedvező kereskedelmi conjunctura annak bebizonyí­tására , hogy Bánságnál jobb föld nincs a’ világon a’ me­­zeiga­zdaság’ ez ágának foganositására. De még hátrább maradtunk a’ len, a’ miagrum sativum (dotter) ’s a’ mustár­mag’ termesztésével; fekete ’s sárga valódi mustármagból igen kevés árultatik a’ magyar piaczokon , ’s kereskedőink a’ vadrepezét fekete mustármag’neve alatt szokták adogatni. A’ vadrepcze vadon terem , ’s erre nézve felszólításunk be szállításnak tekinthető; de a’ mi a’ valódi fekete mustár­magot illeti, ennek minél nagyobb menn­yiségbeni termesz­tését újra ’s újra ajánljuk, ’s esedezve kérjük a’ t. ez. föld­művelő közönséget , méltóztassék az olajmagvakra több, sőt a’ legnagyobb, a’ legpontosabb figyelmet fordítani, mert a’ gyakorlati kereskedelmi napi tapasztalásból (nem pedig hallomás szerint) fogjuk időről időre elvitathatlanul bebi­zonyítani , mikép' Magyarhon' mezei gazdaságának más irányt kell adni, ’s a’ fuladásig bőven termő búza helyett olajmagokat is termeszteni, mert: 1) búzának korán sem leend a’ világforgalomban olly biztos kelete jövendőben, mert Angolhont, Belgiumot már már Canada és Kelet-India kezdi ellátni. E’ tartományok’ termékenysége pedig ’s a­ fenálló irányt adó angol vámrendszer kizár végre az angol piaczokról *) minden más termesztő országot, Ausztria pedig mindig csak korlátolt fogyasztást nyújthatván mezei gazdáinknak, a’ plethora’ (felhalmozás) kinain szenvedünk ugyannyira , hogy potom áron kénytelenittetünk végre ter­­mesztméyeinket fecsérleni**); tetemesb nyereséget szerez ez ág a’ termesztőnek, nevezetesb gazdaságot pedig a’ ha­*) Itt irányzásul meg kell jegyeznem, hogy szabály gyanánt szolgál­hat, mikép’ Angolhan a’ gabnavásárra nézve az egész világban el­döntő erővel bir; ha ez országnak a’bevitelre szüksége nincs, pan­gásban van a’ gabnaforgalom Európa’ és Amerika’ minden piaczain; ha rész termés’ következtében külföldről kell kelletét fedeznie, mindenütt élénk az adásvevés, ’s igy minden állításnál főalapul Angolhon’ kereskedelmi állapotát kell vennünk. **) Tanulságos ’s leverő egyszersmind erre nézve egy, társaságunk­hoz alföldről érkezett levelet közleni, mellyre t.igazgató választ­mányunk igen kedvezően felelt. A’ levél ekkép’ szól: Januar’ 25. 1845. A’ 14 négyszögű mföldre terjedő helységünk’ határának föld­je sokkal ismeretest­ , mintsem hogy bebizonyítanom kellenek , mert búzánk jó, repezénk, tengerink , hacsak rendkívüli fata­­lítás be nem áll, szépen terem ,­­s annyira , hogy általunk elad­­hatandó termesztményi quantumnak ára évenként több százeze­­rekre ég; és mégis mind a’ mellett, hogy az áldásnak bőségé­ben mintegy úszunk, mégis szegények vagyunk; borunk, kenye­rünk, szalonnánk van, de a­ fillér, ez igen ritka tünemény ná­lunk. ’S kérdi tán . . . ., miért vagyunk szegények ez áldás’ kö­zepette is? Csak azért, mert termesztményeinket eladni nem tud­juk, csak elsikkasztani, elprédálni. E’ vidéken a’ zsidók’ uzso­­ráskodó szeszélye kínozza a' földművelőt, mert csak nálok van a' pénz , és azért is a’ hogy nekik tetszik , úgy szedik termeszt­­ményeinket; ’s ha vesztegetni nem akarjak, úgy egészen megva­gyunk verve az áldással, a'sok termés nyakunkon , a’ pénz, mellyel a’ földművelőtől annyi sokfelé kérnek , minden perezben kell; ’s e’ szükségtől hajtatva, sok szegény ember még rimánko­­dik is a’ zsidónak, csak hogy vigye el nyakáról a’ termeszt­­ményt, és adjon pénzt. Termesztményeink pedig jók a’nyáron, melly legközelebb elmúlt, noha apriltól septemberig esőnk nem volt, mégis 86 fontot nyomott egy pozsonyi mérő búza. — Mi in diametro évenként eladhatunk 40,000 köböl tiszta, szép és tökéletes szemű búzát, repezét — őszit — vagy 2000 köblöt, ’s vagy 800 mázsa luczernamagot. Illy helyzetben lévén, a' népnek bennem helyzett bizalmánál fogva szerencsém van 1353 egész úrbéri sessiót bíró helybeli gazdáknak nevében .... az iránt egész alázatossággal megkérdezni: ,,valljon a’ t. ez. magyar kereskedelmi társulat nem volna e kegyes , búza, repcze és lu­­czernamag iránt kereskedési viszonyt kötni velünk olly módon, hogy kizárván minden nyerészkedő alkuszokat, hajhászokat, egyenesen csak az igazgatósággal tennék meg az alkut I Ha az alkudozásból l­ezárjuk a’zsidókat, ’s egyenesen ’s közvetlenül min magunk eljárunk az egészben, úgy mind a' két fél nyertesebb leend ’stb.a­zának , mint a’ búzának termesztése, ’s megveti részint a’ müiparnak első alapját. A’ műipar’ fejlődésének első főkel­­léke a’ vas ’s gépek, ’s ez után mindjárt az olaj soroztatik; hol olcsó olaj találtatik, ott gyárok’ keletkezésére úgy le­het számolni, mint, hogy kétszer kettő négyet teszen — Belgium, e’ kis négy millió lelket boldogító iparos ország őszi ’s téli kellete mellett körülbelől 30,000 last, vagyis 1200,000 mázsa reperemagot vásárolt külföldön, ámbár­ben az országban is roppant mennyiség termesztetik; — tehát csak nem annyit vitt be já év alatt, mint a’ mennyit Magyarhon legszerencsésb esetben évenkint előállít ;'s hon­­nét szerezte Belgium e’ tetemes mennyiséget; mert ha­zánkból ősztől fogva nem szállitottunk 80,000 mérőnél töb­bet ki, mellynek fele Olaszországba küldetett? — Odessá­­ból a’ felelet; ’s megvásárlotta az orosz alábbvaló repezét drága áron , minthogy Magyarhonban a’ szállítás végett csak nehezen, vagy épen nem vehetett többet. Illy helyzet­ben van jelenleg a’ haza;a’külföld repezét kér,de nem talál többé jutányos áron, drágán meg’ nem vesz , sőt nem ve­het, mert összeolvadván a’ gyűjtelékek, a’ nehány birtoko­sok felrugtatott árt követelnek Bánságban, míg fen Győrben ’s Mozsonyban 70,000 mérő repcze fekszik tudakozás nél­kül a’ bécsi kereskedők ’s olajgyárosok’ önkényének ki­téve. — Mi roppant kár ez a’ termesztőre nézve; Bánság­ban kelet, fenn pangás. A’ földmivelő közönséghez szólok, ’s azt állítom örökké , hogy semmi a’ világon sem áll an­nyira a’ földbirtokosok’ érdekében, mint a’fiumei vasút’ megnyitása, mert olcsóbb közlekedési eszköz mellett a’ magyar tengerparttal, nem csak magasb árakat fizetend a’ külföld repetéért, hanem folytonos keretet is biztositand, ’s igy a’ termesztés’ gyarapodásával a’ gazdaságot is sok­­szorozadja. Szégyene’ perezben, a’mostani körülmények szerint, a’ külföldnek megvallani, de mi tagadás, hogy gazdagnak kikürtölt Magyarhonban repcze tengeri szállí­tásra már nem találtatik, ’s utolsót aratástól 80,000 mérő­nél több tengerre nem szállitatott. Őszintén szólok honosim s nem mint speculáló pénzszomjazó kereskedő, hanem mint elfogulatlan hazafi*, ki hazája ’s nemzete’ boldogulását sze­retné gyarapodni látni, ’s e’ gyarapodást nem rendelem soha alá holmi kisded forgalmú érdekeknek, ki a’ gyakor­lati téren legújabb tapasztalásokat szerez, mellyeket a’ ma­gyar kereskedelmi társaságnál hiteles könyvekben számok­­kint láthatni, ’s illy adatok több erővel bírnak, mint hosszú dissertatiók, szép szavak ’s declamatiók;— illy adatok, mondom, napfényig világosan bizonyitj­ak bizonyos nemzeti feszültséget A’ helyett, hogy kimerithetőleg használnánk a’ máskép’ úgyis ritkán előforduló kereskedési conjunctu­­rát, csak játszáskép’ vesszük úgy­szólván a’ dolgot, ’s el­­szalasztjuk a’ drága pillanatot, melly ritkán tér vissza. Ta­valy csak 3125 mérő repezét­­küldhettünk ki a’ magyar ten­gerpartra , mert hiányzott conjunctura. — Érinti tovább Szendrey úr, miszerint vadrepcze alföldön bőségben terem. Mi e’ szó „bőség“ értelmezését alkalmasint nagy előszere­tettel fogjuk fel hazánk iránt, mert én azt merem állítani, hogy boron , búzán ’s talán gyapjún kívül semmivel sem bővelkedünk, sőt sokszor szükséget szenvedünk. — Le­gyen már a’ velünk született tunyaság, vagy csakugyan nél­külözés az oka, annyi igaz (’s ez e’ világon hallatlan, alig hihető tapasztalás), hogy felszólításunkra, midőn azt nem is határozánk, vadrepczéböl de csak egyetlen egy szállítás sem történt. Mit kell egy nemzetről gondolni, melly bő­ségről rimánkodik, sopánkodik, ’s az eladási alkalmat nem használja,mint a’kit a’ vizbefulás fenyegetés a’ nyújtott hor­gonyt nem ragadja meg. Hol a’bibe? a’ gondatlanságban, hanyagságban , ’s a’ régi schlendriánhozi ragaszkodásban fekszik; szóval hiányzik a’ practical tapintat, melly nélkül egy nemzet hóditó igen, de csendes boldogságot élvezhető nem lehet a’ jelen korszakban. Igaz ugyan, hogy Magyar­­ország a’ világforgalomban eddigelé csekély részt vett, ’s ennek tulajdonítható mezeigazdaságunk’ fejletlensége is, mert örök igazság marad az, mikép’mind a’földmivelés, mind a’ műipar csak a’ világkereskedésbeni mozgás által tökéletesbülhet boldogságig nagyságig, 's politicai hatalo­mig. Már pedig a’ szegedi kereskedő is csak gyógyszerek’ előállítása végett javaslá a’ fekete mustármag’ termesztését, holott e’ czikkel roppant üzletet űzhetni Éjszakamerikával ’s Frankhonnal — kimondjuk nyíltan, érdekünk’ ellenére, kereskedőségünk’ tájékozása végett. Még kétféle olajmagról teszünk érintést, mellynek te­nyésztését nem fogunk megszűnni, mig tollunkat vezet­hetjük, a’ magyar földművelő közönség’ figyelmébe leg­­sürgőbben ajánlani. — E’ két mag a’ lenmag ’s miagrum sativum (dotter). — Ez utolsó kicsi hosszúkás sárga, ’s most figyelemre alig méltatva potom áron ad­uk el az olaj­­s­aj­tolóknak, kik e’ körülményből jó hasznot húznak, holott másutt e’ czikk a’ világkereskereskedés’­­egyik ágát képezi; a’ lenmagot ismerjük. — Mindkét minéműségre roppant rendelmény érkezett kezünkhez Angolhonból ’s Hollandiá­ból , de nem teljesíthetjük , mert megnevezésre alig érde­mes mennyiséget termesztünk. — A’ földünk alkalmatos e’ magvak vetésére, de apáink nem szokták tenyészteni, ’s igy tekintetbe sem vesszük, mig Odessa 50 év előtt keve­set ’s most több millió tschetvert küld ki tengeren. Aztán bőségről panaszkodunk! de mi csoda, ha értékcsökkent bú­zát vetünk a’ drágán eladható olajmagvak helyett! Meg kell vallani, hogy gazdálkodni nem értünk. — Többször közlöttünk végre felszólítást a’ keleti olajmag’ tenyésztését (sesasum orientale) megkísérteni, de siker nélkül, mig a’ francziák nem csak hazájukban, hanem már Afrikában, Mascara, Oschema és Gaznat körül is termesztenek nagy mennyiségben. *) Politicai hatalomra, önállóságra ’s bol­­*! Lásd „Journal des oesterreichisch­en Llyod’“ 15-ik számát. Fogságra csak gazdagság vezethet, ’s gazdagságot földmí­­velőink, istenemre mondom, nem szerezhetnek könnyeb­­ben, mintha lehetőleg tetemes mennyiségű olajmagokat ter­mesztenek ; rendszeritsék tehát a’ mezeigazdaság’ ez ágát okszerüleg, ’s vessenek el sok repcze, kender, len, miag­rum salivum (dotter) mustár , ’s keleti olajmagot, ’s meg­szűnnek a’ bukásróli sok panaszainkkal jajgatásaink a’vész­fenyegető köz elszegényedésről, nekünk pedig szállítsa­nak be minél több vadrepezét vagy valódi fekete mustárma­got. — Ifj. Szabó P­á­l, a’ magyar kereskedelmi tár­saság’ igazgatója. A’ MISKOLCZI PORCZELLÁN-GYÁRRÓL. Azt tartom, ha hasznot nem, de kárt sem fogok az ügynek tenni, ha a’ nagy közönség előtt, tudtomra még kikürtölve nem le­vő miskolczi porczellán-gyár’ismertetése végett néhány so­rokat közrebocsátok ’s azoknak, kik e’gyárat nem igen ajánló oldalról ismerek, némi fölvilágositásokkal szolgá­lok. Igaz, hogy ezen gyár most másodszor van csőd alatt, de ez tőle senkit visszane rettentsen, mert habár ebből azt lehet is gyanítani, hogy múltja nem igen ke­csegtető lehete, tagadhatlan mégis , hogy mindenkor ma­gában hordta egy szebb jövő’ magvát, hanem mindeddig hiányzottak ápoló kezek, mellyek azt létre fejleszszék.— Mert közmegelégedést nyert készítményei Miskolcz’ vidékén sőt távolabb is, jó keletet vívtak ki magoknak ’s a’ gyár boldogabb napjaiban igen szépen jövedelmezett. Oka mos­tani pangásának az, hogy alapítója, ki egyéb vállalataiban is a’ legroszabb kiviteli tapintatot tanúsította , midőn már fülig volt az adósságokban, akkor állt­á föl e’ gyárat, hogy az öt fenyegető veszélyben mentőszerül szolgáljon; de lehetetlen vala, hogy egy illy vállalat, kivált a’ kez­det’ legtöbb nehézséggel járó éveiben, azonkívül, hogy magát saját erejével önállásra, sőt haszonhajló állapotra felküzdötte, még máshonnan eredett terhek’ halmazát is elviselje. A’ legfőbb rendező, a’ sors, tehát felcserélő a’ szerepeket; a’gyár’birtokosa a’gyárat, melly maga ma­gáért mindenkor eleget tett, magával rántá bukásába, ’s ez azon körülmény, mellynek köszönhető, hogy a’ bal­sors’ üldözéseitől a’ gyár mai napig sem szabadulhatván meg, mindeddig hiában várja megváltóját. A’ bukottnak zavaros pénzviszonyaiba bonyolult egyik kezese ugyanis csakhamar módot talált, a’gyárat ideiglenes czímmel ma­gához ragadni, kinek kezei közt megint az előbbi ren­deltetés várt reá , hogy t. i. uj birtokosának adósságai­ban menteszerül szolgáljon. De a’ baj itt is nagyobb volt, mint, hogy az illy mostoha események által hányatott ’s e’ miatt műfolyamában akadozó gyárral kívánt czél érez­hetett volna. A’ gyár’ ezen birtokosa is el nem kerülhe­­té a’ csődöt. Rövid időn eladó lesz tehát a’ gyár ’s nem csak a’ belefektetett pénzöszveg, de mostani nyomorult helyzetében folyvást szép hasznot hajtó voltához aránylag is , alkalmasint igen jutányos áron lesz megszerezhető. Én igen sajnálnám, ha benne a’honi ipar’egyik hatha­tós tényezőjét végkép’ elenyészni kellene látnom ’s csu­pán e’ birt ezen felszólalásra. Különösen felhívom ez ügy­re, a’ magányvállalkozókon kívül, a’ tisztelt gyáralapító­­társulat’ figyelmét; hiszem, hogy ki e’ dologról közeleb­bi ismeretet szerezni nem sajnál, még inkább meg fog győződni felőle, hogy valót beszélek, midőn azt mondám, hogy itt a’kedvező alkalom, jutányos árvtll megszerzé­sére egy gyárnak, mellynek virágzásba hozására csak pénzes és műértő vállalkozó hiányzik, minek hiánya mi­att nem mehetett eddig e’ gyár elő, Ide mellyik gyár is az, melly hasonló körülmények közt boldogulhasson? — A’ cs. kir.szab. RÉVKOMÁROMI BIZTOSÍTÓ TÁR­SASÁGNAK I. 1845-ik évi febr. 11- és 12-kén tartott közgyűlésére az igazgatóság által beadott számadásból ki­tűnt, hogy a’közelebb lefolyt 1844 ik évben a’ társaság* részvényei’ száma 850 volt; ennek alaptőkéje 425,000 ft, segéd és tartaléktőkéje pedig 76 500 ft, összesen 501,500 váltó ftot tett. Biztosítási díjakból és kamatokból befolyt jövedelemv öszvesége 18,686 vft 30 kr, levonván a’ költ­ségeket ’s a’ készpénzül befizetett alaptőkéktől kijáró ka­matokat, 6393 ft 41 1/2 kr, ’s a’f. évi közgyűlés’ hatá­rozatánál fógva elengedett két rendbeli követő adósságo­kat 823 váltó ftot, maradt osztalékul 11,469 ft 411/2 hr, és igy egy részvényre 13 ft 29 kr, miből 10 ft kiosztatni, 3 ft 29 kr pedig a’ tartalék-tőkéhez csatoltatni rendel­tetett. Ez alkalommal a’ biztositó díjtábla általában 10 %-tel alábbszállittatott; a’ nagyobb díjöszvegektől visszefizetni szokott díjengedélyek más biztosító társaságokéval meg­egyező, sőt még nagyobb arányban állapíttattak meg; — a’ biztosítás’ egyéb feltételei is a’ biztositó felekre nézve felette kedvező módosítást nyertek,­ miről minden ügyvi­vőknél részletesen értesülhetni. A’ biztosítók’ nagyobb ké­nyelme végett Tolnán, Zimonyban és Perleszen is ügyvivő­­ségek fognak állíttatni. Igazgatóvá Molnár Lajos, titok­­nokká J.micsáry Döme, pénztárnokká Sárkány Lajos urak választattak. — Közli az igazgatóság A’ részvény’ kibocsátás’ előleges bere­kesztése, kamat-kifizetés,’s harmadik rész­le­t-b­efi­ze­tés a’ MAGYAR KERESKEDELMI TÁRSA­SÁGNÁL Pesten. Közzéteszi ezennel az alulirt választ­mány , miszerint a’ magyar kereskedelmi társaság jelen ál­lapodja ’s jegyzőkönyvileg hozott határozata­ következté­ben részvényei’ kibocsátását előlegesen berekeszti, ’s oly­­lyanokat még csak jövő április’ 10-dikéig bocsátand ki, va­lamint hogy csak imént említett időpontig fogadtatnak el következő aláírók’ elkésett első részlet-befizetései: Mirky Pillér László, Bonis Sámuel, Inkey Zsigmond, Bossányi 38 151

Next