Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-06-20 / 489. szám

Ezen és számos más okoknál fogva az alsó tábla, melly utasításainál fogva a’ haza’ oltárára tetemesebb áldozatot tehetett le, és ha czért téveszteni nem akart, letenni köte­­lezteték, nehogy a’ „szűz vállasok és nemfizetőknek“ maga nyújtson kedvezőbb jövendőt és izgatási tért, a’ pénzügyi munkálatokról lemondani készebb vala. V. Nem elégelték a’ BB. azon tanácskozásokat, mely­­lyek az egyedek , közvetve pedig az egésznek anyagi és viszonlatos szellemi haladásának eszközlését tárgyazák, hanem megfelelőnek vélték azon biztosításokról is gondos­kodni, mellyek e’ haladás’ alkotmányos után fejlesztendő gyümölcseit érleljék. — Ennek tekintetéből megóvandó­­nak vélték a’megyei élet’ működését, a’kicsapongás, a’ megvesztegetés és önkény’ egyiránt kárhozatos jelenései­től, hogy a’ tanácskozások és választások nem az egyének, hanem a’ közönség’ czélainak megfelelhessenek. Meghatá­­rozák ennél fogva az e’ tárgyban benyújtott kerületi vá­lasztmány’ javaslatának nyomán a’ szavazati jogot, mellyet bizonyos mértékben nem nemesekre és községekre is ki­terjesztettek , a’ választási és tanácskozási rendet, a’ meg­vesztegetés és kicsapongás’ büntetéseit, nem különben a’ főispánok és helytartók’ jogát és kötelességét; mind ezek­nek biztosítására a’ bírói eljárást egy e’ czélra különösen rendelt őrszékre bízván, — e’ javaslat azonban a’ mélt. fő­rendeknél viszhangra nem talált, azon részre nézve, melly a’ főispánok’ jogaik és kötelességeik, valamint a’ köteles­ség’ mulasztását és visszaélést követő büntetéseikről ren­delkezik. A’ t. RB. úgy vélekedvén hogy a’ kicsapongások’ kor­látozására czélozó javaslat csak akkor szülend sikert és adand megnyugtatást, ha a’ választásba és tanácskozásokba befolyó valamennyi tényezőkre kiterjed. A’ megyei rend­szert kedvezőbb időkig inkább a’ mostani helyzetben meg­hagyatni , mint azt félszeg intézkedések által nem remélt, de lehető önkénynek kitenni jónak találták, minek folytán a’ két tábla közötti egyessé­g el nem éretvén, a’ törvényja­vaslat ő felsége’ elébe nem került. Föfigyelmet érdemel a’ bennünket legközelebbről érdeklő városi ügy. Erősen hittük, hogy a’ sz. kir. városok’ országgyűlési gúny teljes állása meg fog valahára szüntetni, és a’ polgár jogai’ alkotmányos elrendezése mellett azon szabadságban részesitetni, mellyet méltán megérdemel, és mind a’törvények mind régiebb kiváltságoknál fogva igényel­het. Ezen egyszerű de igazságos jog’ kivivására valánk legin­kább megbízva; terhes­ebbeli pályánkról lelépve kötelessé­günk szerint készek vagyunk számot adni megbízatásunk’ mikénti teljesítéséről. Hogy igyekezetünknek, fáradozá­sunknak ez által várt sikere nem jön, sem a’ városok, sem a’megyék’ követi karának vétkül tulajdonítani nem lehet, mert az alsó táblának szorgalma, erkölcsi ereje szüntelen működött azon törvény’ valósításán, melly szerint a’ sz. kir. városok a’ törvényhozásban szavazó tényezők gyanánt meg­jelenhessenek, és valamint képviseleti állásuk’ független­sége , úgy azon viszonyok , mellyek hatósági ügyeiket és a’ kormányszékek’ ellenébeni állásukat illetik, biztositassék; azonban sem a’ kir. városok’ buzgó óhajtásai, sem a’ haza’ értelmeseinek törekvése nem volt képes ezen annyira lé­nyeges tárgyat ezúttal sükereltetni, pedig nem hangzott el a’ városok’ követelése az országgyűlés’ elején , mert az alsó tábla méltányolván az annyiszor mellőzött igényeket, biztos reményeket nyújtott egy jobb, egy igazságosabb ál­lapotra , és ezen reményeket apostoli királyunk’ előadá­sainak 3 pontja a’hű polgárok’ kebelében csak nevelni, csak szilárdítani vala képes. — B------I-------, Tolnának érdemdús követe már 1843. évi május’ 27-én inditványo­­zá a’ sz. kir. városok’ elrendezését és országgyűlési szava­zatuk’ aránylagos felosztását. Lelkesítő közakarattal foga­dák el a’ BR. ezen indítványt, létesítésének eszközlésére kerületi választmányt nevezvén, melly azon évi September’ 26-án adá be tanácskozásának eredménye gyanánt a’ tör­vényjavaslatot. Sajnosan érezték a’ Kik Rend’követei a’tüstént megkez­dett tárgyalás közben nyomasztó állásukat, melly szerint felszólalásaik, habár tekintetbe, de mégis számba nem vétetvén, a’ idik Rend’ügyéröl egyedül a’ nemesi rend in­tézkedett. — Ezen érzet’ keserűségét enyhíteni csak azon meggyőződés vala képes, hogy a’ nemesi rend’ többségé­nek szándéka oda volt irányozva , miszerint a’ polgárjog alkotmányos széles alapra épitetvén,a’ sz. kir. városok azon gyámság alól, mellybe őket az idők’ viszontagsági dönték, felszab­aditassanak , és mind hatósági életben , mind törv.­­hozási részvétben azon helyet foglalják el, melly az alkotmánynak nemcsak valósítását alkalmas eszközölni, ha­nem békés szilárdítását is. A’ be­rendezés’ számos pontjai közül, mellyeket jelen­téseinkben bővebben taglalánk, jelenleg csak néhányat és ezeket is röviden érintjük. Mindenek előtt az értelmiség és rendszeretet’ kecseg­tető jelenése gyanánt tűnik fel a’ helyhatóság’ eszméje, melly a’ két tábla közötti egyezés’ útján is megállapittatott , é­s m­ellynél fogva mind rendőri mind büntető tekintetben a’ város’ hatósága alá tartozik, ki a’ város’ területén vétséget vagy bűnt követ el. Önkéntes következménye vala ennek azon határozat, melly szerint a’ város’ határában fekvő ne­mesi birtokon lakó egyének is a’ házi költségek’ fedezésére járulni kötelezlettek, úgy az, hogy a’ város a’hatóság’ eszméjénél fogva , az árszabás , a’ vadászati tilalom’ fel­állításának és több efféléknek jogát maga gyakorolja. Azon nézetből indulva az alsó tábla, hogy a’ muncipális élet’és kifejlődhetésének egyik főrugója a­ szabályalkotási jog, ezt a’ városok’ számára is egész kiterjedésében kivívni iparkodott. A’ förendek’ kivonatára azonban megegyezett , hogy a’ szabályok végrehajtásuk előtt a’ kormányszéknek aláterjesztessenek ugyan, de hogy ez 6 hónap’leforgása alatt megtagadó vagy helybenhagyó intézményét kiadni tartozzék , az illető szabály különben mint érvényes vég­rehajtás alá vétethetvén. Csekély volt e’ részben már a’ két táblának véleménykülönbsége,de mégis miatta a’ szabá­lyozási jog olly feltéttel országos határozattá nem válhatott­! Ezen kérdésnél azonban véleményünk szerint lényege­sebb vala a’ polgári képesség’ kellékeinek meghatározása, mellyen, mint az egész javaslat’ egyik sarkkövén,a’ tanács­kozások leginkább forogtak. Az alsótábla eleinte azon méltányosság’ elvéből indulván, hogy azok közül, kik a’ hatósági terhekben részesülnek, minél többen jogokkal is ruháztassanak fel, a’ birtokra nézve a’ mennyiséget épen meg nem határozta. Az izenetek és viszonüzenetek’ foly­tában azonban, m­iután a’ főRt. javaslatához képest a’ köz­vetlen választás mind az országgyűlési követre mind a’ tisztviselőkre nézve jön megállapítva, a’ polgári képességet szűkebb korlátokra szorithatónak vélte,követelvén,hogy vá­lasztó legyen. 1- er Minden házbirtokos. 2- or Mind, az a’ ki kültelket bir, mellynek értéke nagy városokban 1000, közép városokban 700, kisvárosokban 300 p.forint. 3- er Minden kereskedő, gyáros és kézműves , ki rak­tárral vagy mühelylyel bir, és saját keresete után él; végre 4- er Mind azok, kik az előrebocsátott pontokban nem foglaltatván, nagy városokban 80.közép városokban 60. — kisvárosokban 40 p.forintnyi házbért fizetnek , a’ városban legalább egy év óta laknak , és adót fizetnek. Ellenben a’ m. fövendek a’ birtok’ értékét nagy városokban 1000—1500. közép városokban 700—900. — kis városokban 300—500 pre forintra állitván , ezen értékesítés alá a’ házakat is kí­vánók sorolni, a’ gyárosok , kereskedők és kézmivesek­­re nézve azon javaslatukhoz ragaszkodtak , miszerint ezek nemcsak beczimezve legyenek, és rendes könyveket vezes­senek,hanem egyszersmind nagyvárosokban 600, közép vá­rosokban 400, kisvárosokban 200­­.forintnyi jövedelmet be­bizonyítani köteleztessenek. A’ többi lakosokra nézve szin­te egy lejtő fokozatú jövedelem’ kimutatását tételezvén fel­ Nem állottak a’ ok a’ földi javaslat’ első és második pontjára, mert a’ lejtő értékmérőnek meghatározása úgy súrlódások­nak , mint önkénynek nyújthatna alkalmat, mert továbbá az értéknek meghatározása után a’ számnak olly csekély különbsége sem az értelmesség’, sem a’ rendnek nagyobb zálogot nem ad, mert végre , mit törvény által határozni kell, azt sem a’ hatóságoknak, sem a’ kormányszéknek végzésére bizandónak nem vélték. Nem a’ 3-dik pontjára , mert hazánkban, hol az oktatás minden osztályokra el sem hatolt, követelni nem lehet, hogy a’ kézmives törvény által körülirt rendes könyvet vezessen, még kevésbbé, hogy magát be is czimeztesse, holott, még a’ kereskedők is csak csekély számban szemléltetnek beczimezve; végre, mert va­lamint az irni tudás nem lehet elegendő ok előjogok’ gya­korlatára , úgy annak nem ismerése nem lehet ok bárkinek kirekesztésére a’statuspolgári jogokból. Nem 4-ére, mert a’ legtürhetlenebb fürkészeteknek, botrányozó boszantá­­soknak és gyülölségnek szolgáltatnak anyagot. Az alsótábla annál is inkább ragaszkodott a’ képesség’ ezen kellékeihez, mivel meg vala győződve, miképen a’ városi rendezés min­tául szolgáland nemcsak egyéb községek, hanem a’ megyék’ előbb utóbb elkerülhetlen rendezésének is. Hasonló eltérő vélemények nyilatkoztak a’ két tábla’ részéről a’ képviselők’ számának meghatározásánál is. A’ főRt. csak annyinak kívánván befolyást engedni, a’ mennyi a’ szavazattal biró tisztviselőknek háromszorozott száma; a’ Rendek ellenben tartván attól, hogy a’ javaslati, a’ mostani létezőnél is csekélyebb szám nemcsak a’ határozási függet­lenséget fentartani nem képes , hanem egyszersmind elő­jogokra törekedvén a’ rendezés’ minden malasztjait meg­­hiusitandja; tartván továbbá attól, hogy illy csekély szám­nak következése leszen, hogy többnyire annyian meg nem jelenendenek a’ tanácskozásokban, mint a’ mennyien szük­ségesek a’ testület’ önállásának és függetlenségének meg­őrzésére , a’ főbbi javaslatot elfogadhatatlannak vélték. Országos határozattá vált a’ közgyűlés és a’ nyilvános­ság , mert mind a’ két tábla meggyőződött arról, hogy a’ municipális élet’ rendes fejlesztése csak ez után közvetít­hető , hogy ez vezet leginkább az értelmesség és igazga­tási ügyesség’ terjesztésére , az aljas rágalom és gyanúsí­tások­ megelőzésére,a’ polgári méltóság’ érzetének ébresz­tésére, valamint a’ közigazgatás’azon ösvényére, melly nem egyesek, vagy kisebb testületek , hanem a’ város’ va­lamennyi lakosai’ érdekének előmozditására vezet; hogy végre ez által meg fog szüntetni azon káros súrlódás, melly a’ most fenálló kétféle tulajdonságú és nem ritkán külön irányú testületek között az egésznek kárával szerte e’ hazában mutatkozik. (Folytatása következik.) Vegyes kiéleménye St. GYÁRALAPÍTÓ TÁRSASÁG. Számos kérdések’ követ­keztében azt kell gyanítani, hogy a’befizetést tárgyazó szabályok vagy feledésbe mentek , vagy nem jutottak kel­lőleg a’ t. ez. részvényesek és nagy közönség’ tudomására. Minélfogva alulirt igazgatóság kötelességének tartja figyel­meztetni a’ t. ez. közönséget, miként az alapszabályok’ 10. §-ának értelmében a’ 10 pontos ígérvények egyszerre, az egész részvények (bármi nagy számmal legyenek is aláír­va) négy 25 petes, és a’ tizes részvények nyolcz 12­/1 pe­tes részletben befizetendők. — Figyelmessé tétetnek továb­bá a’ t ez. részvényesek az alapszabályok’ 11. §-ának ren­deletére , miszerint ki aláirt részvényeinek illető első rész­letét a’ kitűzött 14 napos időszak alatt befizetni elmulasz­ 405 tanú, az rajta az 1836: 20. és 1840: H. törvény által ki­jelölt után szóbeli perrel minden járulékokkal egyetemben megvétetik; a’ki valamelly későbbi befizetést mulasztana­k el, az előbbi befizetéseket ’s azok után járulandott minden­­ jogát elveszti. — A’ ki pedig már egy vagy több részlet­­befizetési határnapok’ lejárta után lett a’ társaság’ részvé­nyesévé, a’már lejárt részleteket azonnal tartozik lefizet­ni. — A’ befizetések történnek Pesten a’hajóutczában. Frölich Frigyes nagykereskedő ’s egyesületi pénztárnok ur­nái. Pest, junius’ 18-kán 1845.— A’gyárai apitó tár­saság’ igazgatósága. SOLFÖLP, FRANCZIAORSZÁG. Jun. 7-én: Ülés egyedül a’ követeknél. Napirenden a’ Páris-Lyon és Lyon-Avignon közötti vasút iránti törvényjavaslat volt, mellynek tárgyalása be­végeztetvén, el is fogadtatott. Jun. 8 án Vasárnap. Jun. 9én. Ülés egyedül a’ követeknél volt. Napirenden az 1846dik évi kiadást illető előleges költ­ségvetés (budget) volt. Ez előtt kiválóan ezen alkalom használtatott a’ politica’ nevezetesebb ügyeinek , a’ kormányi kérdéseknek tárgya­lására, mostanában e’ végre leginkább a’válaszfelirat ’s a’ titkos költségek szolgáltatnak alkalmat. Azonban még min­dig használtatik ezen alkalom is. Chap­uys-M­on Ha­vi­lie például mindjárt legelső alkalmat von a’munkás néposztály’ ügyében emelni néhány szót; a’ sóra , olajbo­gyóra , vasra, gyapotra, czukorra ’stb. vetett adót kivánó alább szállíttatni. Ezen felszólalás hatás nélkül maradott. Ezután Ducos emelt szót. Nagyon számosnak találja a’ bud­­getben a’ milliókat. Az 1846dik évi kiadás, mikép’ 486dik számunkban már irtuk , a’ bizottmány által ajánlott leszál­lítás szerint 1,296,834,771 frankra számitatik. Ebből a’ status adóssági kamatok 374 milliót emésztenek fel. Egyéb­iránt azt mondani valamelly budgetről, hogy igen nagy , csak viszonyosan lehet. Bizonyos összeg Francziaországnak könnyen elviselhető lehet, minek mi talán század része alatt leroskadnánk. És még ekkor mindenek felett hátra­marad azon kérdés : Nem mennyit de mikép’ költenek ? A’ vasutakba, csatornákba ’stb. fektetett milliók nem elsze­gényedését okozzák az országnak , hanem gazdagsági úton nyitott források. Ducosé, úgy látszik, csak élőbeszéd volt, utána La ro­che Jacquelein lépett a’szószékre. Az érdemes követ úr, mint egyik nevezetesebb embere a’ legitimista pártnak, szüntelenül azon van, hogy mindenkivel elhitesse, misze­rint a’ júliusi napok óta nem mondom épen semmi haladás nem , hanem épen valóságos visszaesés történt. Roppant komolysággal látott szónok munkájához, mély szomorú­ságot érez magában, mond , a’ politicai ügyeket tekintve. Immár eloszlottak , ’s ezt állitá a’ nemzet’ többségéről is , csalódásai hazája’ alkotmányos hatalmainak függetlensége iránt. Talán jobb szeretne a’ legitimista szónok egy kis gyönge önkényt? Majd mindenben és minden felöl, mond , a’ rész győz, ennek haladása naponként észrevehetőbb , és semmi eszköz sem létezik , melly által azt meglehetne haladásában gátolni , minden bele van abba vegyülve , a’ választók, a’ parliament, a’ ministeriumok , a’ közigazga­tás , a’ közvélemény kialszik a’ reá súlyosodó önző érde­kek’ terhe alatt. Mit csinálnak, mond szónok, a’ választók? Szivére kötik követőknek, hogy­ a’kerületi sous-préfetséget városuk’ számára szerezze meg, hogy vasutat, vagy legalább egy kis mellékvonalkát eszközöljön ki. Szintúgy kárhoztatja szónok azokat, kik sürgetik,mint azon ministereket, kik meg­adják ezen politikai alamizsnát. (Hosszas zaj.) Panaszkodik ezután szónok a’ kamarai többség ellen , sőt az ellenzéki kevesebbség ellen is, melly, mondja , hasonlóul nem tel­jesíti jobban kötelességét. E’ hosszú és komoly bünrovás kifárasztván ekkor egy tagot, Gr­a­­­s-B­i­z­o­n t, felkiáltott: Két többség van. A’ nagyot vagy pedig a’ kicsinyt kárhoz­tatja ön? ’S a’kamara vigasztalva jön , mert nevelhetett. Átment ezután szónok a’ jézsuiták’ ügyére. A’ közelebb e’ kamarában folyt e’ tárgyú vitát kárhoztatta szónok, egyéb­iránt, mond, ő sem nem szereti a’jezsuitákat sem nem fél tölök. Szónok azt tartja, hogy a’ követ csak azon esetben szavazhat a’ budget ellen, midőn a’ nemzet’ érzelmeivel és érdekeivel ellenkező politicát követ a’ kormány , midőn a’ nemzeti szabadságot alapjában megsértik , midőn a’ nemzeti becsületre és függetlenségre nincs tekintet. Szónok pedig látja ezen politicát, melly kivetközteti természetéből a’nem­zetet, sajnos de szigorú kötelességérzetében tehát ellene szavaz a’ budget’ elfogadásának. Még egy pár közbeszólalás után az általános tárgyalás bevégeztetvén, a’ kamara’ szabályainak értelmében mul­­hatlanul részletes tárgyalásába kelletvén a’ budget-nek bo­csátkozni , a’ czikkenkénti tárgyalás minden kérdés- felte­vés nélkül megkezdetett. A’ statusadóssági kamatok’fede­­zésére megkivántató 373,934,536 frankból 146,775,408 frank az ötös kamatnak terhének viselésére lévén fordi­­andó. Gouin használta az alkalmat, megemlítvén az ötös ka­matnak alábbszállitása’ügyében e’kamarában elfogadott tör­vényjavaslatot, mellyet azonban a’ másik kamara elvetett, igyekezett, ha lehet, a’ministeriumtól újabb biztosítást nyer­ni , miszerint egész lélekkel rajta lesz ezen törvényjavaslat­ keresztül­vitelének. L­a c­a­ve-L­a pl­a­g­n­e pénzügyminiszer azonban csak annyit mondott feleletül, hogy meggyőződése most is ugyan 86.

Next