Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-05-23 / 473. szám
Hartleben és Altenburger könyvárusoknál Pesten, váczi utcza 437 szám alatt jelent meg és kapható: (árok ezüst pénzben) CSOKONAI MIHÁLY nnn menis. A szerző saját kéziratai- s az első kiadásokhoz gondosan egyengetve, számos kiadatlanokkal bővítve, jegyzésekkel világosítva s életrajzzal bevezetve kiadta &)« §Jimi mwmo* Külön feladás léét meseiben* TARTALOM. Csokonai élete. Elegyes költemények 3 kőnkben. Dorottya, furcsa vitézi verseset 4 könyvben. Lilla, érzékeny dalok 2 könyvben. Anacreoni dalok. A tavasz, s némelly apróbb darabok. Ódák 2 könyvben. Színjátékok: Angelica, serenata 2 szakaszb. Metastasióból. Galatea, 2 szakaszb. szinte Metastasióból. Pásztorkirály, énekes pásztorjáték 3 felvon, szinte. Amyntas, erdei mese 5 szakaszb. Tassóból. fElső fele. Csokonai jól talált Csokonai hátrahagyott munkái: Békaegér hare, 4 pipa dohányban. A’ csókok, történet az arany időből 4 könyvben. A’ szeretet, töredék. — A’ legjobb csók. Állatok beszélgetése. Színjátékok: Tempeföi, satirai játék 5. felv. Gerzon du Malheureux, vígj. 2 felv. Az özvegy Karnyóné ’s két Szeleburdiak vígj. 3 felv. Hátrahagyott elegyes versek 3 könyvben. Aestheticai töredékek. Válogatott levelek. Jegyzések, variánsok képével, s aláírása hasonmásával. Ára , fz. 30 kr. e. p. A mai olvasó majd nyerseséget, majd józanságot, néha esetlen tréfát, sok helyt locus communisokat, s egyenetlen nyelvet fog találni Csokonaiban, de mik ezek azon ritka tartalmasság, ragyogó festőecset, tiszteletre méltó morális érzés, szerencsés satira, s a fenséges és nagy ideák e serege mellett? Ne feledjük azt is, hogy sok ami ma már nem uj, az volt Cs. korában, hogy nyelve, a maga keresetlenségében, a romlatlan, vegyítetlen magyar népiség typusát hordja magán: gazdagság, velősség és erő, s bizonyos, hogy úgy, mondjam, ősi eredetiség bélyegzik azt; a Cs- nyelve, azzal mi a népé, s azzal mi magáé, kincsbányája nyelvünknek. Ő még az életből s régi íróink szorgalmas forgatásából, tehát két eredeti kútfőből meríte, mi félszázaddal utána, nyelvismeretünket jobbadán másod kézből, az irodalomtól veszszük, midőn az első kútfő már az irodalom által, bár közvetve, meg van zavarva. Kiadásunkról mondandónk ezekből áll. A szöveg gondosan van a szerző saját kézirataihoz, s hol ezek hiányzottak, az első, részenként már felette ritka, kiadásokhoz egyengetve, s ez után részint az eddig hiányzott correctio visszaszerezve, részint hézagok pótolva. A variánsok serege mutatni fogja, milly ingatlan hűséggel történt az e dologbani eljárás. Kiadásunk továbbá a tehetségig teljes. Nem priapismusokkal szaporítottuk, mellyek sem olvasóinkhoz nem illenek, sem Cs. által a közönség számára nem készültek: ezek az akkori deákos élet egyik elemét tették, s Cs. nem volt elég erős, elmésségét s phantasiáját e hozzá méltatlan divattól tisztán tartani, de, mint műveinek gondos méltatója azok öszveségéből meg fog győződni, e szellő keble tengerének csak fölszinén suhogott el, mélyeit fel nem zavarta. Mellőttük tehát számos, és az immoralitástól eltekintve, helyenként csakugyan talentumot mutató priapismusait, de egyenként munkáiban elszórt csintalanságait, mennyire lehetett, meghagytuk, nehogy a kor s az ő szinét letöröljük. Felvettük fordításait is, részint azok tárgyai, részint ismét a Cs. kora s az 5 ismertetése végett, mellynek és kinek azok tetszését bírták; felvettük gyengébb korabeli munkáit, hogy a fának, mellynek lombozatát olly dúsan tapasztaljuk utóbb terjeszkedni, gyökereit is lássuk; fel sokat későbbi korából, mi világot még nem látott; fel eredeti színművei közöl hármat, mik nagy hibáik mellett is, kifejezett drámai tehetséget mutatnak, s ismét a szerző korát sokszorosan jellemzőleg festik; egy szakaszt szántunk leveleinek, mellyek tartalom és forma szerint e részben irodalmunk javához tartoznak. A munkák végéhez ragasztott számos jegyzések a szöveg felderítését célozzák ; az életrajz egyikét a legérdekesb irodalmi személyességeknek vezeti fel, s mint reményijük, nemcsak részletesb, de új és szebb világításban is, mint eddig. Sorozásban a történeti rendszert választottuk, mint a melly legalkalmatobb az író fejlődési menetelét kitüntetni. Szinte történeti tekintetből választottuk el a „hátrahagyott“ írásokat a költő életében megjelentektől , mert az irodalomra tett hatást csak ezek képviselik. S. F.