Pesti Hírlap, 1845. július (495-512. szám)

1845-07-15 / 503. szám

Kedd. 503. Julius 15.1845. Vipffielenik «Man minden héten neffyster: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi elöfizetés a’ két fővárosban házholhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft.pp. — Ellet­etni helyben Land .­r. Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483­ sz. a., egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. «postahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki­számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Közlekedési eszközök. II. Népjegy­zők’ rendezése. Törvényhatósági dolgok: Bihar (tiszt­­újitás’ folytatása.) Baranya (tisztujitás.) Komárom (városi viszo­nyok.) Vegyes költemények. M. gazd. egyesület. Juta­lom hirdetés. Külföld. Hirdetések. Jf MAGYARORSZAtt és ERDÉLI. Ő cs. kir. fölsége a’ m. kir. kincstári főfizető hivatalnál Schra­­tzenthaler Ferenczi előléptetése által megüresült ellenőrségre Huber Ferenczet ugyanezen hivatal­ liqnidatorát méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A’ nmngu . m. k. udv. kincstár a’ vágujhelyi kir. sóhivatalnál megürült mászsalói tisztségre Hoffmann Lajost, debreczeni kir. főfelügyelőségi gyakornokot alkalmazta. KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK. II. Mióta ezen czim alatt előbbi czikkünk megjelent, bekövetkezett gr. Széchenyi Ist­ván’ ismeretes kineveztetése, ’s a’ nemes gróf megtalálta valahára valódi álláspontját, mellyen már olly régen kí­vánták látni azon reménynyel azonban, hogy hivatása nem fog a’ tervkészítésekre szorítkozni, mellyeknek úgy is bő­ségében vagyunk , hanem kivitelökre. Addig pedig, mig a’ nemes grófnak tervei a’ közönség’ elébekerülnek , szabad­jon avatatlannak is e’ tárgyról szólhatni. Előbbi czikkünk’ végén a’ közlekedési eszközök’ felállí­tásának nagyobbszerü felfogását, vagyis egy országos vas­út- ’s csatornarendszer’ felállítását említettük, mint legelső ’s legszükségesebb lépést az eszmék’ középitésére (con­­centratio), mert ez volna azon vasgyűrű, melly az ország’ különböző részeit egymással ’s az összes birodalommal ösz­­szekötné, az érdekeket egyesítené, ’s a’ mindig terjedő el­szegényedésnek elejét venné. Ezen lépés azonban még egyéb tekintetekből is alig halasztható, mert mindenki,ki a’közdol­gokkal foglalkodik, emlékezik még, hogy a’ halicsi (bochniai) vasút’ szabadalmának kiadásánál 1836ban a’magyar 6.gyűlés mindjárt átlátta a’ veszedelmet, melly ezen lépésben magyar országra nézve rejlik, ha hasonló vasutak által ki nem hárít­ja , mert ha Halicsországnak *) termékeny marhatenyésztő térsége illy közlekedési eszközök által Bécsnek szomszéd­ságába hozatik , akkor a’ magyar külkereskedés, ezen ha­talmas versenytárssal csak hasonló közlekedési eszközök’ fölállítása mellett vívhat meg sikeresen. A’ KR. és RR. siet­tek tehát egy kisajátítási törvényczikk’ alkotásával a’ tőke­pénzesek’ figyelmét hazánkra fordítani, ’s a’ vasutak’ építé­sét lehetségessé tenni, de a’ kívánt siker mégis elmaradt, sőt az egész rendszabály csak azon gyülölséges vitára, a’ jobb ’s balparti társaság között, adott alkalmat, mellynek az 1830/46diki országgyűlésen tanúi valánk , ’s melly az 1840- diki pénzkrisis után azzal végződött, hogy semmi sem tör­tént, és sem a jobb parton sem a’ balparton vasút nem épült. Erre következett a’ kormány’azon nagyszerű elhatá­rozása, hogy az örökös tartományokban Triestig, Prágáig a’szász és bajor határokig, statusköltségen építéssé a’ vas­utakat, sőt az olasz pályát is oltalma alá vette, ’s csak Ma­gyarország nem részesült ezen elhatározás’ jótékonyságá­ban , de az országosan egybegyűlt KK. és RR. ismerve kö­­telességöket megajánlották a’ belföldi legszükségesebb vas­­utakra a kamatbiztositást, felírásaikra azonban elmaradott a’ leirat, ’s ezzel a’ törvény is, ’s az augsburgi közönséges újság egyik jól értesített, de meggondolatlan czikkirója nyil­ván kimondotta , hogy Bécsben sohasem engedhetik meg a’ kamatbiztositást, minthogy ez által a’ tőkék Magyarországba vennék utjokat,a’ többi tartományok nem biztosítván semmi kamatot. Ha tehát Bécs azt kívánja hogy Magyarország bizodalommal viseltessék iránta , szükséges, hogy hazánk­ban nagyobb vasútrendszer’ kiviteléről gondolkodjék, ugyan azon időben , mellyben a bochniai vasút szintén erélyesen épitetni szándékoltad, mi a’ magyar kereskedési érdeke­ket fájdalmasan sérti , ’s bennünket a’ bécsi piaczról bizo­nyosan kiszorít, hacsak közlekedési eszközeink’ javítása írta, a’ versenyre el nem készülünk. Lesznek talán , kik a’ vasutak helyett kőutakat fognak kívánni s csak ezekben fognak látni természetes elömene­­k ’ ,a ’csutakban csak ugrást nem pedig kifejtést , lesz­nek, kik megint föllépnek Sibol eth­­ökkel, felkiáltva „a’ ki ugrk ’ a* bukik s nyakát szegi.“ Ezen állítás olly sok­szor hozatott már föl után útfélen, hogy néhány évvel ez előtt magam ,s hajlandó voltam azt elhinni , mig végre a’ tapasztalás az ellenkezőről meg nem győzött A’bártfai für­dőben voltam, ’s egy nagybasu fölöc^Servativve 1 J Z~ kivételképen a kártyaasztalt nem kedvelte sokat cótál­gattam, vitatkozva ’s kinek végső Szava mindig’^ az le­t­t a’ ki ugrik, az bukik. Egykor vitatkozás alatt egy eléít széles árokhoz jutottunk az erdőben, ’s én megakarván ki­sérteni : vallyon igaz-e a’ sokszor pengetett axióma , neki mentem a’ vízmosásnak, átugrottam, és sem nem buktam. *) Gailiczia. S z o r k. sem nyakamat nem szegtem , sőt egy egész óranegyeddel előbb és tisztább csizmában értem haza, mint nagyhasu conservativ barátom , ki az árkot messze megkerülve el­késett és sárban mászott. Azóta tudom tapasztalásból, hogy az ugrás az erősnek és ügyesnek időnyerés , és hogy ak­kor, ha a’ nehézségeket megakarjuk kerülni és hasunk nagy, elkésünk, és sárban mászhatunk. Így a’jelen eset­nél is azon meggyőződésben élek , hogy ha a’ mérnöki módon készült könnyű vaspályák helyett a’ sik­lónélküli al­földön szabályos hollandi utakat fogunk készitgetni, (talán a’ felemelt só’ árából) akkor csakugyan minden természetes kifejlés mellett sorban fogunk maradni. Ha pedig a’ vasútrendszert és a’ közlekedési eszközök’ rendszeresítését békítő kormányzási rendszabálynak akarják vétetni, akkor hazánk’ provinciális kifejtése megkívánja, hogy az érdekek’ kiegyenlítésére a’ Tisza szintúgy figye­lembe vétessék, mint a’ Duna, hogy a’ felföld szintúgy lá­­tassék el javított közlekedési eszközökkel, mint az alföld, hogy a’ Drávántúli ’s a’ horvát megyék ki ne maradjanak a’ számításból olly kevéssé , mint a’ bánság. — Ugyanazért tekintve az ország’fekvését következők volnának körülbelől a’ közlekedési rendszer’ fővonalai: 1. Vasút Bécs és Pest között. 2. Vasút Pestről Debreczen felé , melly Gyöngyös és Miskolcz’ közelébe vitetnék. 3. A’duna-balparti vasút az éjszaki pályától Pozsonynak, N.-Szombatnak, Szerednek és onnét le a’ Dunához, ’s fel a’ bányavárosok felé, a’ meddig azt a’ természetes akadályok engedik. 4. A’ duna-jobbparti vasút Brucktól ’s a’ gloggniczi pályától Sz.-Fejérvárnak , Veszprémnek a’ Balatonig , ’s más részről Budáig. 5. A’ fiumei vasút. 6. A’ jobbparti tiszai vasút, Szegedtől, Aradnak, Te­mesvárnak a’ bánsági bányavidék felé, és 7. A’ balparti tiszai vasút, melly Debreczentől elágaz­ván Miskolcznak , Kassának , Eperjesre, ’s más részről a’ Sajó’ völgyében Gömör felé vezettetnék.— Ezen vasutrend­­szer’ kiegészítéséhez tartoznak még néhány viziutak és csatornák, jelesen: a) A’ nagy lecsapolási és hajókázási csatorna, melly a’ Balatont a’ Dunával kötné össze. b) A’ pest-szegedi csatorna, mint a’ tisza-jobbparti vas­út’ kezdete. c) A’ Béga és Ferencz-csatornák’ összekötése. d) A’ Tisza’ és a’ mellékfolyóinak szabályozása. Mind ezen közlekedési eszközök közül eddig csak a’ bécs-pesti és pest-debreczeni vasút, Pozsonynak összekö­tése az éjszaki pályával ’s a’ nagy-szombatinak folytatása Szeredig vannak munkában; a’ fiumei vasút, a’ pest-szegedi csatorna és a’ Tisza’ szabályozása (ez utolsó már csaknem egy század óta) tervezés alatt, az elsőkre azonban el nem hallgathatok néhány észrevételt, habár eső utáni köpönyeg­nek tekintetnének is. —­ Pulszky Ferencz: NÉPJEGYZŐK’RENDEZÉSE. A’*P. H 454. számában megjelent „Népjegyzői hivatal“ czimü czikkecskémben azon ígéretet tevém , hogy ha e’ tárgy még szőnyegre kerül, a’ n®Pjegyzök’ ’s a’ nép’ ez ügybeni rendeztetése körül néze­teimet elmondandom. íme e’ lap’ 465. és 477. számaiban Kertvéllesi és Friebeisz urak által e’ tárgy csakugyan fel­­hozatalt, én tehát szavamat beváltom. Előbb azonban, minthogy az említett két czikk közlött értekezésemet ér­dekli: szabad legyen némi észrevételeket tennem. Múlt czikkemben, a’ népjegyzék’ rendeztetését, a’ nép­nek ez ügybeni rendezésétől föltételezem. Úgy látszik, sem K., sem F. urak nem értettek engem, a’ nép’ általános ren­dezésére vivén azt, mit én csak igen részletesen, azaz csu­pán a’ népnek jegyzőjéhezi viszonyára nézve mondok. E’ tekintetben mondám én, hogy a’ jegyzők’ sorsát mindaddig nem szeretném rendeztetni, mig a’ népé is rendezve nem lesz. Ments’isten , hogy a’jegyzők’rendezését az általá­nos néprendezésről föltételezném! hisz’ ez annyi lenne, mint e’ fontos ügyet ad graecas calendas halasztani. Rendezett nép, minő például a’ franczia : ez tőlünk még igen messze áll. *) K. úr kérdezi, honnan tudom, hogy az általa elsorolt kötelességeknek egyharmada teljesítetlen marad? Felelet: tapasztalásból. A’ nép között élek, ismerem a’ jegyzők’ fog­lalkozását, tudom, hogy a’ K. ur által elsorolt légió köte­lességek’egy része, csak nevéről ha ismeretes sok népjegyző előtt, így né­hány jegyzőnek van foglalkozása: „világi és egyházi alapítványokkal, kitett gyermekekkel, dohány-, kender- és selyemtenyésztéssel, eperfaszaporitással és több effélékkel. Bizony ez industriátlan országban, az i­lyenek­­keli foglalkozás nem sok jegyző’ hivatalát súlyosítja K. ur elismeri, hogy a’ jegyző’ hivatása, nem csupán a’ megyei körlevelek’ lemásolása , adó’ kivetése ’s beszedé­s) Főleg ha az örök váltság’ munkája olly lassan halad előre. S­z­e r­k. seben ’stb. , hanem sokkal inkább a' nép’ vezetésében ’s védésében áll, de e’ kötelességöket a’ jegyzők nem telje­síthetik , mert fizetésök kevés , mi miatt kénytelenek az urasághoz folyamodni , ki őket egygyel mással segiti. — Való, hogy a’ népjegyző’ fizetése csekély, de ugyan hány hivatal fizettetik méltólag szegény hazánkban? Micsoda arányban áll például egy megyei eskü­tt vagy sz.hiró’ nyo­morult 100—150 ffja tömérdek kötelességével? Pedig ezek is igazán ingatag hivatalok ám, tán ingatagabbak a’ jegyzőkénél; mert a’ kortes atyafiak’ kegye változóbb a’né­pénél is. Hát a’ protestans lelkészek’ ’s tanítók’ fizetése — ’s állásáról mit mondjak? És azért ezek’s a’ fentebbiek kötelességöket hanyagul vagy épen ne teljesítsék? Officium vádit cum­ onere. Midőn a’ népjegyző hivatalát elvállalta, tudta fizetését , ’s azon fizetésért vette magára a’ terhet, mellyet azért tartozik is teljesíteni. — És ezen oknál fogva K­ ur’ azon kérdésére : „hová húzzon a’ jegyző, a’ nép­hez-e, ki őt üldözi, vagy a’ földesurhoz, ki őt segiti ? fele­lem : igen is a’ néphez, ki öt roszul ugyan, de mégis al­kalmasint jobban fizeti , mint a’ földesur, ahhoz a’ néphez, kinek ügyei’ vitelére tett hitet. És ha a’ jegyző ezt teszi, nem is fogja őt a’ nép üldözni; mert ez is szereti azt, ki iránta szeretettel viseltik. Ennyit K. ur’ bonczolására. Most még Friebeisz urnak egy előttem különös állítására egypár szót. F. ur czikkében elismeri, hogy felette óhajtható volna, ha a’ népjegyző a’ népet törvényes jogaival megismertetné; de kivihetetlen. Hiszen nem élünk Chinában, márpedig az ugyancsak chinaias volna ám, ha valakinek jogok adat­nak , de csak azért, hogy azokról soha semmit ne tudjon , mi épen annyi lenne , mintha a’ jól kiéhezettnek ételt ten­nénk elébe — bocsánatot a’ hasonlatért— de száját beköt­­nék. Az 1836-iki törvényhozás emberi jogát némileg visz­­szaadta a’ népnek; azonban — mint előbbi czikkemben em­­lítem — bizonyos írnok-urak ugyancsak gyakorolják be­cses karjaikat az ütlegelés’ nemes mesterségében. A’ köze­lebbi törvényhozás meghatározta a’ közmunkák’ számát; bizonyos megyék mégis egy helyett kettőre kényszerítik a’ népet. Ki ismertesse meg már öt nyert jogaival, ha jegy­zője nem? Vagy még mindig ollyannak tartsuk-e e’ népet, kivel szembekötösdit kell játszani?! Igen, de ezt téve, kenyerélöli megfosztásnak menne elébe a’ jegyző, mondja F. ur. „Tiszta legyen a’ lélek, ha­ladjon a’ jegyző a’ törvény és nyilvánosság’ kíséretében az igazság’ pályáján, ’s ne féljen semmitől, a’ honi törvények’ pajzsa (?) védeni fogja őt“ , feleli maga magának F. ur. Ezeket akartam az érdekelt czikkekre megjegyezni: most, hogy hosszas ne legyek, elmondom röviden nézetemet a’ jegyzők’ rendezése körül. A’ népjegyzők’ választásáról szóló törvények’ egyik föfogyatkozásának tartom, hogy azok’ választásában, a’ népen kívül, másoknak is tetemes befolyás engedtetett, mi miatt sokszor ollyan egyének tolatnak a’népre, kiktől az idegenkedik. Mi csuda aztán , ha az illyenek’ irányában a’ nép’ bizalma megfogamzani nem tud ? Emberi természe­tünkben fekszik, hogy a’ kényszeritettől — legyen bár legjobb — irtózunk: csuda-e, ha a’ nép, ki helyze­ténél fogva mindenben rémet lát, az illy reáeretetett egyéntől, még akkor is , ha az helyét a’ legjobban betöl­­tené, minden áron megszabadulni törekszik. Én tehát, minden idegen befolyástól ment, szabad választást óhajtanék a’ népnek adatni, ellenkezőleg F. úrral, ki azt állítja, hogy e’ jog kevés hasznot adott a’ népnek. Ám én megvallom, sokkal szerelmesebb vagyok a’ népnek — e’ jogszegény osztálynak—a’ legparányibb jogába is, mit egyszer másszor a’ törvényhozástól nyert, hogysem annak gyakorlatáról, — még ha semmi haszonnal nem járna is,— lemondani szeret­nék. De meg, én nem is látom e’ jogot haszonnélkülinek, sőt igen is állítom, hogy e’ jog haszonnal jár; mert ha ezt a’ nép önmaga szabadon gyakorolja , az általa választott jegyző , az úgynevezett kegyuraknak lekötelezettje nem lévén, hálatartozásból nem fog azok’ részére állani, de sőt látván, hogy a’hálával inkább az őt választott ’s tápláló népnek tartozik, annak ügyeit lelkiismeretesebben is fogja kezelni, mi bizony elég haszon. Attól sem félek, hogy a’ nép e’ jogát nem tudná használni. Igaz, hogy ő miveletlen, — mi vétkünk, hogy az, — Ítélő tehetsége nagyon fejlet­len , minélfogva nem igen tudná megkülönböztetni a’ hiva­talnokok’ alkalmas vagy alkalmatlan létét; — de ezt min­denesetre kivétellel értsük, — azonban minden helységnek van lelkésze ’s néptanítója, ezek hivataluknál fogva a’ nép’ nagy családjához tartozván, a’ nép’ érdeke az övék is, kik tanácsadásukkal bizonyosan segítendik a’ választani szán­dékozó népet. Én hát legkevesebbé sem félek, hogy ez által a’ jegyzői hivatalt ollyanok nyernék el, kik e’ szép, de nehéz hivatal’ viselésére alkalmatlanok. Most nagyobb részint alkalmasint csak a’ neve van meg a’ nép’ szabad választásának , mégis — tisztelet becsület, de igazság is —­ nem kevesen vannak

Next