Pesti Hírlap, 1845. július (495-512. szám)

1845-07-15 / 503. szám

tünk. — Jövő közgyűlésünk septemb. 28-kán leend. — Angyal Pál. KOMÁROMBÓL , jun. 29-kén. — Mondhatom, hogy én, mint e’ sz. k. városi közélet’ burjánainak nyesöje — szám­­adoljak bár a’ világnak , vagy magamnak — igen jó téren állok; ’s úgy látszik — mert hiszen minden részakarat ’s kajánság nélkül nyúltam az ollóhoz—, hogy a tények igazsága eddigelé még minden betűmben híven szólalt meg, nem is tapasztalhatta senki még, mintha mellemre a párt— színezett veres vagy zöld coguárdája volna felekezeti czi­­merül kifüggesztve. Íme világos példa erre a Hírlap köze­lebbi számainak egyikében „több közpolgár“ aláíratta­ váro­sunkról megjelent ama czáfoló czikkecske, mellynek szel­leme bár nagy részben öszhangzik Nyesély’ reformtörek­véseivel, de modora ’s stylje ismét nem volt az, mi e’ so­rok’ írójának elveivel megegyezne. Ebből látható , hogy az előbb érintett „több közpolgár“ közt és közöttem a’ hala­­dásrai törekvésnél ’s hajlamnál egyéb kapcsolat nem létezik, 's személyünkben egymásnak teljesen ismeretlenek vagyunk, elannyira, hogy az illető polgárok közt, sőt az egész vá­rosban nincs tán egy, ki e’ sorok’ írójának személyét teljes bizonysággal megnevezni tudná, noha — őszintén meg kell vallanunk — annak találgatásában nem csekély, ’s e’ rész­ben épen nem érdekelt egyének’ gyanúsításával gyakran gyöngédtelen, sőt szennyes kísérletek is történnek. Eléged­jenek meg e’gyanusitó jó urak a’ felmondott ténnyel, melly szerint az igazmondás’ borsa hébehóba orruk alá töretik, csak azt az egyet jegyezvén meg számukra ’s mintegy uta­sításul — ha már a’ találgatásban olly nagy kedvök telik — hogy a’ szakács soha sincs nagyon távol a’ tűzhelytől. Egyébiránt az említett czáfoló czikkecskére visszatérőleg, jobb lett volna annak két okból elmaradnia: 1) mivel a’ Pestner Zeitung, valamint minden magyarországi német lap — az én véleményem szerint legalább­­ nem ollyan or­gánum, mellynek véleménye a’ magyar ügyek’ minden hi­­vatalbani kezelőire fenörködő közvélemény’ kiegészítéséhez lényegesen megkivántatnék ; már pedig ha az efféle lapok’ mendemondáira szünet nélkül még pedig olly lapban, melly a’ journalisticai téren előláll , felelgetünk , akkor azoknak mindannyiszor bizonyos fontosságot tulajdonítunk, mi ha­bár egyelőre parányi csak, de később, mint a’ gyermek’ kezében hömbölygetett hógömb, fog nőni koronként, ’s ma­krának nem, de nekünk okoz gyakrabbi kellemetlenséget. 2­ mivel e’ czikkecske olly valami bárgyú ’s erőtlen com­posite , hogy ettől tán a’ leggyávább bogaracska sem rez­zenne meg, ’s továbbá azon viszonyokra nézve, mellyek a’ nevezett német lapban érintettek , legkevesb felvilágosí­tást sem ad, ’s a’ czáfolatok’ azon fajához tartozik, mely­­lyeknek végpontja után a’ helyviszonyok’ ismeretébe nem avatott olvasó nagy kérdőjelet szokott biggyeszteni. A’ czáfolathoz igen ügyes kéz kívántatik, ügyesebb sokkal, mint a’megtámadóé; mert vádat minden pillanat szülhet, de ügyes védelem­ és megtorolásra már gyérebbek a’ pillanatok. Ezeknek rövid, de szükséges fölemlítése után megkeresz­telem immár a’ folyamodványt, mellyet a’ komáromi pol­gárok, körülbelül 400an , ő felsége f­elébe nyújtottak. Ezen folyamodványról igen sok mesét hallottam már, mellyek­­nek egy része csodafejű szörnyekről és sárkányokról re­gél , mig másika ollyforma hűvös záporral fenyeget, melly sok vérmes reményt meghüsitend, a’ magistratualis gőz­­kört megtisztítja , ’s egy szivárványt abroncsozand a’ vá­rosi közigazgatás’ jégbortís egére, mellynek ragyogó színezetét minden polgár gyönyörködve ’s vigasztalódva szemléli. És én a’ folyamodványról, tartalma után ítélve , egyebet nem is mondhatok, minthogy abban igen alkotmá­nyos eszmék vannak letéve, ’s annyira támogatottak, hogy azok ellen a’ magistratus nemcsak , hogy nem szólhat, sőt magáéivá kell ugyanazokat tennie ’s ép’ úgy elmondania minden fölterjesztéseiben, hahogy repraesentatióit nem forma szerint ’s csak szokásból eredetieknek , de a’ nép’ ’s polgárság’ közérzetéből kifolyóknak tekintetni ’s igy a’ sikernek hovaelöbbi felidézését eszközlöknek lenni kívánja. E’ folyamodványban semmi uj ’s veszedelmes kívánat nem foglaltatik, sőt lehet mondanunk , hogy épen csak oda czéloz egész lényege , miszerint a’ városi administrate’ régi rendszere a’ megrendelendő tisztújitással mintegy helyrehozassék, ’s ekkép’ a’ személyekbeni hiányok’ ki­egészitésével a’ mindenesetre csonka és sok hátramaradást okozó mostani administrate ismét régi ’s törvényes kerék­vágásába jőjön. Ezt kívánni, sürgötni pedig minden, alkot­mányát szerető, polgárkebelnek szent kötelessége. Mert hi­szen pp’ azért történnek a’ közigazgatás’ polgári terén ol­­lyas hibák , mellyekből azután őszi estvidámitó anecdoták gyártatnak , ’s mellyeket ismét némelly tápszegény feu­­illetonisták szorgalmasan , ’s bizony nem minden érdekva­dászati ildom nélkül , ügyes kézzel felhasználnak. Ilyen például egy igen ismeretes tény , miszerint bizonyos ház­­birtokos, midőn a’ mellette levő ’s eladás alá került házat szomszédsági jognál fogva a’ keletáron megtartani akarta ’s ebbeli akaratát támogató némelly felsőbb rendelmények is már közbenjöttek volna , az amplissimus hatóságtól egész naivsággal oda utasittatott, hogy arról , miszerint a’ szam­­sz­­a81 J°fna ®-va követelt házat maga számára szerzi , maga pénzével fizeti, ’s másnak el sem is adja , esküt te’ gyen , sa­­­sa­t. .. .. Mindezek’ szükséges felhozása mel­lett egyébként szivemből óhajtom, hogy a’ haladás’olly dicséretes mozgalmára ebredt polgárság minden reformter­vet öntiszta érzeten szűrjön át , ’s ne idézzen , de ne is engedjen föllépni olly vezért, ki csak szóval’s kell vagy nem kell — netalán örökös tolakodással árulná személyes részvétét ott, hol még koránsem egyéniségek, hanem csu­pán a’ fejlésnek indult viszonyok ’s körülmények iránt kell tisztába jőni. — Legközelebbi levelemet egy még német lapokba is átfordított tréfácskával fejezem be, mit teszek jelenleg is , és teszek másszor is. Egy még a’ Szopfok’ boldog emlékű idejéből fenmaradt tisztes reliquia­, kit mi ezúttal csak X. urnak nevezünk, történetesen — ámbár bizony mindennap megesik — inkább a’ gége- , mint gyo­­morrestauratiók’ egyikében nehány Themis vitézek közt am­úgy barátságosan áldozván , ezek’ egyikének eszébe jutott a’ nevezett X. urat egy ál-Kossuth’ bemutatásával megtré­fálni. És ez ötlet a’Kossuthnak csak hírét, de sorait tán soha nem olvasó X. ur’ irányában , csakugyan jól is ütött ki; mert egy szakállas cortesie — kit különben a’ genie’ istene nem épen legkegyesb mosolygásával ölelt meg — pseudóképen bemutattatván , X. ur őt szörnyű tisztelettel üdvözölte , csak arra kérve együtt mulató bajtársait , hogy meg ne mondják a’ jelenlevő nagy publicistának , hogy s­á­tor, mert e’ kedélyes helyeni mulatozását még újság­ban tétetné ki Szalay által, kinek bizonyosan jó barátja. És mondják , hogy még máig is büszkén emlegeti Kossuthtali találkozását — kedves illusiójában. — Nyesely. Vegyes közlemények. MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. — Pálya kér­dés. A’ m.gazd. egyesület’ f. é.jun. 7-én tartott közgyűlé­sében, szakosztályi javaslat’nyomán, a’ jövő 1845-ik esz­tendőre a’ következő pályakérdés tűzetett ki: Magyarország’ igen nagy részében néphiány lévén egyik főoka a’ mezőgazdaság’ hátramaradásának és silány jövedelmezésének, valljon e’ hiánynak pótlására a’ bérrend­szer’ tágabb alkalmazása, vagy állandó népesités igér-e biztosabb és kedvezőbb eredményt?— mellyek mindkettő­nek lényeges akadályai hazánkban, ’s milly esetekben vagyis milly körülmények között érdemel egyik vagy másik rend­szabály elsőséget? — vannak-e példák egy vagy más vidé­kén az országnak, mellyek mind a’két módnak jó vagy rész eredményét párhuzamosan kimutatni képesek?— Mik végre azon vezérelvek, mellyek a’ pusztai népesitések’ eszközlé­séül és előmozdilásául hozandó törvények’alkotásánál sinór­­mértékük kell, hogy szolgáljanak, minélfogva egy részről 1­ör a’földbirtokos biztosítva látván igazságos követeléseit, gyarapodása pedig állandó közös érdek által lévén fűzve a’ telepedők’ sorsához, magát népesitésekre ösztönözve érez­ze ; más részről ellenben 2-or a’ megtelepült családok’ sorsa sem a’ földtulajdonos, sem a’ megyei vagy egyéb hatóság’ részéről önkénynek kitéve ne legyen, ’s hogy 3-or népesi­­tések által hazánkban nemcsak a’ napszámosok, hanem a’ vagyonos és önálló mezeigazdák’száma is növekedjék; ’s hogy továbbá 4-er a’ népesitések’ következtében a’ hazában uj hűbéri viszonyok ne alakuljanak, sem 5-ör az ország’ egyes vidékeinek népfölöslege külföldi bevándorlók’ töme­gének, tán a’ nemzetiség’ ártalmával, fel ne áldoztassék ?— Az e’ pályakérdést legjobban megfejtő részletes és kielégítő felelet’ jutalma 100 körmöczi arany leend; a’ leg­jobb munkához közelítő felelet ezüst érdempénzzel fog meg­tiszteltetni.— A’ pálya-feleletek’ beküldésének határnapjául a’ jövő 1845dik évi november’ első napja van kitűzve, melly napig azok , tisztán, olvashatóan, lapozva ’s idegen kéz­zel írva, ’s jeligés névrejtő levélkékkel ellátva , a’M. Gazd Egyesület’ titoknoki hivatalához intézendök. — A’ koszorúzásra érdemesnek találtatandó, ’s az Egyesület által azontúl kinyomatandó munkának első kiadása után a’ szerzőt a’ tiszta nyereség’ fele fogja illetni, a’ további ki­adások neki egészen sajátul maradván. — Midőn tehát a’ pályakérdést alulirt ezennel kihirdetni siet, bátorkodik egyszersmind a’ tisztelt közönséget figyel­meztetni , miszerint a’ f. é. febr. 26-án közzétett ’s a’ gyümölcs-aszalást illető pályairat’ határnapja a’ jövő augustus, a’ múlt évi October’ 27-én a’ szarvas­ma­r­h­a-t­enyésztést illetőleg hirdetett pályamunka’ ha­tárnapja pedig jövő december’ utolsó napjain bekövetkezik, ’s igy annyira ajtó előtt áll, miszerint azoknak szemmeltar­­tására pályázni kívánó tisztelt hazánkfiainak szives figyel­mét felhini kedves kötelességemnek tartottam. — Pesten, julius’ 6-án 1845. — Török János, a’ M. Gazdas. Egyesület’ titoknoka. A’ m. g­azd. egyesület’ f. é. jun. 30-án tartott kormányzó választmányi ülésében a’közgyűlési végzés’ nyomán felvétetett szá­mos gazdatiszteink’ nevében az egyesülethez benyújtott ama folya­modás , mellyben az egy életbiztosító vagy nyugdíjrendszernek életbe léptetésére szolgáló intézkedések’ tétele végett szólitatik fel, hogy igy a’ legnagyobb részben elhagyatott sorsú számos gazdatiszteinknek mind erkölcsi állapota javulhasson, mind öreg és beteges napjaik magok é s családaik’számára biztosítva legye­nek.— Minthogy azonban a’kormányzó választmány illy nagyszerű intézetnek tervezetét collegiális utón elkészíthetőnek nem tarté, e’végre kebeléből gr. Desewffy Emil’ elnöksége alatt saját küldöttséget nevezett ki, mellyben részt venni megkérettek : n. Havas József k. hatósági tanácsos, Bezerédj István, Brü­­neck József, Tasner Ant., Benkő Dán., Heuffel Ján., Magyar Imre, ’s a’ egyesületi titoknok és előadó, azon utasí­tással, hogy e’ tárgyú minden fenálló mintákat ’s intézeteket szem­ügyre vevén, és honi körülményeinket méltányolván, munkálódá­­sit ’s jelentését mielőbb benyújtani igyekezzék. — (Folyt, következik. KÜLFÖLD­­ I Stockdale tehát bevádolta Hausard-ot a’ ház’ nyomtatóját, N­ olly nyilvánosan árult művet nyomatván ez , melly az ő hí­rére és tekintetére nézve sérelmes. Az angol parlament mindenhatóságot, saját független, a’ törvényeken felüli állást követel magának,’s ennél fogva nyomtatójának meg­tilta a törvényszék előtti megjelenést. A’törvényszék azon­ban úgy okoskodott, miszerint igen is érdekében áll a’ nemzetnek, hogy »a’tisztelt tagok,“ a’nemzeti képvise­lők , a’ felségi jogokkal biró hatóság’ tagjai biztosítva le­gyenek a’ korona’ és felsőház’ elnyomásától, de most arról többé már nincsen is szó, ’s hogy e’ szerint tehát nem kell felettébb megfeszíteni a’ húrokat, ’s ennél fogva, makacs­sági oknál fogva, az esküttszék kimondó Hausard-ra a’ „vétkest“ ’s a’ biróság 200 font sterlingre ítélte. Ezután a’ kir. törvényszék parancsot adott ki a’ londoni és middlesexi sheriff-­ekhez , hogy az elmarasztalt Hausard’ vagyonának lefoglalása által a’ megitélt összeg’ erejéig kielégitést sze­rezzenek. Ezek engedelmeskedtek. De ekkor feltámadt a’ ház és Stockdalet a’ sheriffekkel együtt szolgái által elfo­gatta, sőt kevésben múlt, hogy a’ főbírót lord Denmant is el nem fogatta. Végtére azonban legtanácsosabbnak találta a’ ház törvényhozásra gondolni, melly meghatározza, hogy a’ parlamenti iratok’ kiadója bizonyos szabályoknak alá le­gyen vetve , de hogy még is törvényszék’ elébe állittatástól ment legyen. Ezzel azonban még koránsem lett vége a’per­patvarnak. Legelőször is Howard, Stockdale’ ügyvéde, állott elő ’s Hausardnak a’ perköltségekben leendő elmarasztalta­­tását követelte. Ez alkalommal a’ ház megengedte em­berének a’ megjelenést és maga’ védelmezését. De az en­nek folytán bekövetkezett bonyolodásban Howardot, mint szabadalmainak megsértőjét, elfogatta. Ebből négy per keletkezett, m­ellyeknek egyikében a’ ház’ hivatalnokain 100,000 font sterling kárpótlékot követelnek. Eddig még csak egy ítéltetett el, mellyben a’ háznak őrszolgája 100 font sterlingre ítéltetett. Nem vonja a’ kir. törvényszék kétségbe , hogy a’ háznak , mint minden bírói széknek (a’ legfelsőbb vizsgálási­ jog természetesen minden dologban az alsóházat illetvén) jogában áll valakit elfogatni, és csak azt követeli, hogy m­ás részről, neki mint az ország’ főtör­­vényszékének , joga és kötelessége , minden törvénytelen sérelmektől megőrizni az egyes polgárokat, ’s ennek foly­tán az alsóház’ elfogatási parancsaiba is betekinteni, ha az által valaki sérelmet állít magán elkövetettnek lenni. ’S a’ jelen esetben épen az alsóház’ parancsát érvénytelennek nyilvánitá azon okon, mivel az elfogatásnak semmi oka sem volt kitéve, mire minden elfogatási parancsban nélkülöz­­hetlen szükség van. Legközelebb a’ ház Peel és Russell’ hozzájárulása mellett a’ fölebbviteli­ székhez határozta el ügyét vinni (Court of Exchequer). Némellyek, Inglis’ ve­zérlete alatt, azt akarták, hozassák világos törvény, melly esetekben élhet a’ ház elfogatási parancsokkal, ’s mikép’ adassanak azok ki, ’s mikép’hajtassanak végre. Mások, nevezetesen Roebuck és Hume azt sürgették, hogy minden­kit fogasson el a’ ház, ki neki ellenáll, bárki legyen is az; különben is csak ez lesz vége, mondák , ’s Hume különö­sen saját karjainak szolgálatát is ajánló. Lord Denman azonban birói székében azt nyilvánitá, ha valaki a’ ház’ olly elfogatási parancsa iránt, minő a’ Howard elleni volt, engedetlenséget követ el, ’s emberölést talál elkövetni, vagy is a’ ház’hivatalnokát, szolgáját agyonüti, azt nem lehet gyilkos gyanánt büntetni! Ezen ügyben általában majd minden lap az alsóház ellen nyilatkozott. Azon hivatalnok (Sergeant-at-Arms), ki Howardot elfogatta, Gossett volt, ’s most ezen ügy e’ név alatt ismeretes : Howard versus Gossett. Jul. 1-én : A’ felsöházban semmi nagyobb érdekű. Az alsóházban Layar­d kapitány indítványozta „ter­jesztessék ő felsége’ elébe egy alázatos felirat, miszerint méltóztatnék kegyelmesen megvizsgáltatni, mennyiben vol­na alkalmas eszköz a’ hadseregnek jobb ujonczokat szerez­ni, a’szökevények’ számát kevesbbiteni, ’s ekkép’ a’ hadi erőt szilárdítani az örökös szolgálat­ időnek tíz évre leendő leszállittatása.­ (Angliának öszves szárazföldi hadi ereje önkénytes vál­­lalkozás’ útján egész életre van fogadva, és csupán ritkán használtatik fogdosás , és ez is egyedül a’ tengerészet’ körében.) Idézi szónok, miket követnek el az angol katonák, csak hogy elbocsáttatást nyerjenek, megcsonkítják, megbénít­ják magukat, félszemeket kitolják , sőt kétségbeesésekben minden más osztályok között legnagyobb arányban gyako­rolják az öngyilkosságot. Nem is csoda az, mond szónok , midőn az ember örökre lekötelezve érzi magát, ha kétség­beesik. Nem fognának-e a’ tisztelt átelleni gentleman- ek (a’ministerekre czélozva) kétségbeeséssel eltelni, ha arra volnának kárhoztatva , hogy örökké megtartsák hivatalai­kat? (Nevetnek ) ’stb. Herbert hadügyi titoknak. Más országokban , hol a’ szolgálat-idő bizonyos évekig tart, a’ szolgálat kötelesség , Angliában önkénytes ’stb. Ellenzi a’ tisztelt és lovagias (— gallant, szokott czime az angol parlamentben a’ katona követeknek) tag’ indítványát. Layard látván, hogy többséget nem nyerhet idöki­­mélés’ tekintetéből elállott a’ szavaztatástól, ’s visszavonta indítványát, ’s a’ ház n­yolcz órakor már kiolvastatott. Igen kényes dolog,az a’ szolgálati idő ’s különösen a’ kötelező rendszer’ kérdése. Minden kétségen kívül legjobb volna kötelezéshez nem járulni, hanem egyedül toborzás’ út­ján állítani egybe a’ katonaságot. De ekkor sokkal jobban , ’s úgyszólván , bőkezűleg kell fizetni a’ fegyveres embe­reket; és mégis, látjuk Anglia’példájából, nem igen sok ANGLIA. Az alsóház nem csekély bajba elegyedett „mindenhatósága“ folytán. Egy börtön­­felügyelő jelentést ten, miszerint egy rabnál gyalázatos tartalmú könyvet ta­lált, mellynek kiadója Stockdale. Az ügy alsóház előtt szo­kott folyamatában jelentés és nyomtatás alá került. Hajdan a’ parlamenti munkálatokból csak a’ tagok’ számára nyo­mattak példányok , újabb időben azonban áruitathatnak is, és mégis, 9, 35

Next