Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)

1845-10-02 / 548. szám

Csütörtök 548. October 2- 1845 PESTI HIRLAF. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft bortókian 6 p tartományodba küldetni kívánt példa Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 s. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomban egyeleku föld, kivant Pe‘«ányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahha’al’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorat apró etekké. 5 pengő k s Folyó évi October el-ső napjával kezdődött másod évnegyedi szokott előfizetés a’ „Pesti Hírlapra”* Budapesten házhozhordással boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik hatvani utczában a’ kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. Landerer Lajos , a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Nyugalmazás. Adakozások. Szemere Bertalan’ nézetei az ellenzék’ jelen állásáról. Esdeklés a magyar nemzet’ figyelme ’s részvétéért. Fővárosi újdonságok. Történihatósági dolgok: Pestváros (bűnügyi statistics), Bács (katonai karhatalom , megyei levelek , pénzügy , selyemtenyésztés ’stb.). Sopronváros (városi dolgok). Vegyes közlemények: Figyelmeztetés a’ szülőkhez. Népkönyvkiadó egyesület, Külföd. Értekező: Eszmék átalakulásunk körül. II. Hivatalos tudósítások. lHLIG¥ABOnSKÍG és ERDÉLY. Őfelsége Balogh Jánost, bajai kir. sómázsálót nyugalomba helyezni kegy. méltoztatott. (BH.) ADAKOZÁSOK. A’ P. Hirlap’ kiadóhivatalánál a’ viz és lüz által károsult rosnyóiak’ fölsegéllésére asgos Hubay József ur adakozott 10 ftot pengőben. És igy ekkorig a’ rosnyóiak’ részére begyült adakozás tez összesen 23 ftot pengőben. A’ viz által károsult miskolcziak’ részére begyült adakozás pedig tesz összesen 12 ftot pengőben. E két rendbeli őszi etek az illető helyekre mai napon elküldettek. SZEMERE BERTALAN’ NÉZETEI AZ ELLENZÉK’ JELEN ÁLLÁSÁRÓL. *) Soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy az ellenzék ébren legyen, hogy mindent lásson és halljon, hogy dolgozzék , tervezzen és összetartson. — Eddig könnyebb volt az ellenzék’ dolga, mert csak az ör’ szerepét vitte. — az ellenzék említé a’ „nemzetiség“ szót , és utána felszólalt a’ nemzet, — idegtn még mutatkozott a’ reform iránt , az ellenzék kimondá ezt, és a’ nép vele kiáltott, szóval: az ellenzék, úgy szólván , csak bátor hordozója volt a’ zászlónak , ’s utána mintegy magától táborként indult föl a’ nemzet. De most már a’ kormánypárt is ugyanazon szavakat tűzte ki: alkotmány, nemzetiség és reform ’stb. Eddig tehát a’ nemzetet az ellenzéknek messziről is könnyű volt figyelmeztetni, erre csak bátor szív ’s nagy hang kellett, de most fáradságos szorgalommal kell ellenében minden kérdésnél különbséget tenni az ál és valódi reform , az ál és igazi alkotmányos eszme közt,’s ez annyival szükséges, mert a’kormány magának az újabb időkben népszerű neveket is megszerzett. — Sőt megvallom azt is , — hogy mutatkozik némi olly irány, melly, bár a’ bizodalom’helyreállítására még nem elég, de politicája’ egyes ágai fölött az ítélethozatalt némileg függésben tartja. Ezért kell, hogy az ellenzék régibb állásából egy újabb állásba lépjen át; eddig több bátorság kellett, most több okosság, eddig élesebb hang, most élesebb ész, ’s több munka és átható értelem a’ történendök’ megbirálásában , ’s azoknak szemmel tartásában kitartóbb figyelem. — De főkép’ mi kell az ellenzéknek, mi nála most egészen hiányzik! — Az , mit a’ kormány , vagy a’ conservativpárt magának már megszerzett, t. i. a’ kormánypárt magát organisálta, ’s mit igy kitervez, annak kivitelére a’megyékben egyegy hatalom is állitatott. Ama párt e’ szerint munkálatiba egységet, rendet, tervet hozott, mig a’ reformpártéban nincs egység, terv, rend, sem összefüggés, sem egyetértés, ’s igy azt hiszem , hogy elérkezett erre nézve is a’ legfőbb idő, hogy magát organisálja , de nyiltan, a’ törvény’ korlátai között, 's az alkotmány’ mezején, mert ha a’ reformpárt’tetteiben terve s terveiben arányos egység ’s összehangzó számítás nem leend , lehetetlen lesz elveinek győzedelmet szereznie. Egy két vallomást teszek még, mi nyom. ')Nem ,a kormány’ hibáit említem, hanem a’ magunkét, az ellenzék — a’ reformpártét. Mert az ellenzéknek is mind bűnei, mind jelességei a’ nyilvánosság’ törvényszéke’ elébe tartoznak. Nem helyeseltem az ellenzék’ követeiben azt, hogy a’ bizodalmatlansági ama két nyilatkozathoz, mellyel az országgyűlés végén tettek nem következetesen tevék jelentéseiket. Czélszerűek voltak-e ama felírások, az más kérdés , de ha megtörtént, annak kellett volna szolgálni kiindulási pontul. ’S hogy a’ politikában legnagyobb bűn a’ következetlenség , melly előbb utóbb is megboszulja magát, ez is bizonyítja, mert ha jelenleg csüggedést tapasztalunk a’ nemzetben, oka egyenesen ama következetlenség, az, hogy a’ melly szellemet az ellenzék felköltött benne, azt folyton nem táplálta. Ezt én következetesség’ hiányának nevezem. Nem helyeslem az ellenzék’ elsőbbjeinek azt, hogy a’ mint a’ diáta elmúlik, a’ zárt lábaik alól kiengedik sikamulni, a’ vezérpalozát mintegy kiejtik kezeikből. Két út van nálunk vezetőleg hatni a’ nemzetre, egyik a’ megyei gyűlések , és ott csak azt látjuk , hogy egyes kérdésekben ők mint nyilatkoznak , de az általános politicát fejtegető ’s vezérlő szavakat részökről nem hallunk, másik itt az irodalom ’s időszaki sajtó, és itt sem fejti ki az ellenzék mind azon erőt, a mellyel bír , ’s mellyet kifejteni kellene. Ezt én munkátlanságnak ’s energiahiánynak nevezem. Nem helyeslem azt, hogy az elitszékpárt’ belső kötelékei megtágulni kezdenek. Szavak felett vitázván, a’ dolognak ártunk. *) A’ centralista kívánja megőrizni biztosítékul a’ municipiumot, mig jobbat nem nyerhet , a’ municipalista azért vív mellette , mivel nála még nem bir jobbat (#) , — ha egyes kérdésekről van szó , tökéletesen megegyeznek, ’s ime puszta theoreticus viták miatt hasonlás kezd előállani. — E’ különbség oka annak , hogy az ellenzék’ időszaki orgánumában annyi vezér, értelmi súly és hatalom nem gyűl össze, mi ügyünknek kiszámíthatlan veszteség. Holott nem kellene felejtenünk, hogy centralisatio és municipium mindkettő csak eszköze az ellenzék’ czéljához , mi nem más , mint a’ béke és szabadság’ minél általánosabb kiterjesztése; nem kellene felejtenünk , hogy melly párt az eszközben eltérésnek saját erejét, tételét, ’s ez által a’ czél’ elérésének lehetőségét áldozza fel , magát megsemmisítette.Ezt én egyetértéshiánynak nevezem. Pedig hogy az ellenzéknél az erőegyesítésre szükség van, bizonysága épen e’ tisztelet is , mellyben részesülök ; a’ nagy lelküség ugyan parányi tehetségekről is megemlékezhetik , de midőn illyen erők is illyen megtiszteltetésben részesülnek , az mégis oda mutat , hogy nagy kevés van , kicsinyek pedig csak egyesülve válnak nagygyá. Emlékezem itt Guizot, a’ különben doctrinaire minister’ szavaira , ki a’ minap’ igy nyilatkozott: „minél tovább vesz részt a’ nyilvános életben, alkotmányos kormány alatt, annál inkább meg van győződve , hogy a’ tárgyalási szabadságnak , a’ sajtószabadságnak, vannak baloldalai, de a’ mellyeket tételöktől nem lehet elválasztani Ez a’ politicai élet’ munkásságának osztályrésze, mellyből mindent összevéve , sokkal több jó származik , mint rész. Ennek folytában én a’ bizodalmát nem egészen attól függesztem fel, most mindjárt mi történik , most mindjárt mit tesz a’ kormány , — mert a’ tettek néha lassan érnek, — hanem attól , mi tér engedtetik a’ közéletben a’ tárgyalási szabadságnak , mert én azon kormányban bízom , melly a’ nyílványt és küzdést nem rettegi. Ellenzék— reformpártunknak pedig azt kívánom, hogy politicájában következetes, eljárásában ’s őrködésében munkásb ’s az eszközökön túl főczélokban egyetértőbb ’s szerkezetében organizált legyen. ESDEKLÉS, a’ magyar nemzet’ figyelme és részvétéért. Hő részvéttel karolásölnem régiben nemzetünk a’moldvai magyarok’ ügyét, ’s megtevé mit tenni szabad nemzethez illik, de fájdalom, a’ viszonyok’ hatalma kevés reménynek enged jelennen helyet; a’ messzibb jövendő pedig bizonytalanabb, semhogy moldvai rokonunk’sorsa’enyhi*) Valóban úgy van. Nem gyermekies dolog-e hallanunk sok felöl , hogy nézeteink ennek is amannak is tetszenek , csak e’ szótól félnek : centralisatio Szó-és modorharcz azok’ részéröl, kik régebben a’ modorharcz ellen küzdöttek. Nekünk e’ szót kikelle mondanunk, épen mivel a’fentebbi kívánat szerint , idejét láttuk , hogy a’ reformpárt általános politicáját kifejtse ; ki kelle mondanunk , hogy elmondhassuk a’ nemzetnek , miként a’ béke és szabadság’ minél általánosabb kiterjesztése ’s megtestesítése , miről a’ fenebbi nyilatkozatban alább szó van, a’ fenálló municipalis formák között lehetetlen. Mi egy egész rendszert mondottunk ki , mellyet egyszerűen tagadni nem elég. A’ világtörténet, az alkotmányos statusok’ egyetemes históriája szól mellettünk. — Szerk. ■***) De miért nem mondja tehát ki e’ jobbat ? — Szerk.) Az eszközök’ megválasztása sem mindig alárendelt kérdés. Például csak egy dolgot említek. A’ sajtóügy bizonyosan nem statusczél , ’• ki tagadhatja mégis rendkívüli fontos - ságát ? — Szerketését attól várni lehetne. A’ mostoha körülményekbe belátva, még Moldvában létemkor szívesen hittam föl a’ csángó szülőket, miszerint gyermekeiket művelődés- és tudományok’ szerzése végett honunkba küldözgetnék,majdan egykor a’ vallás- és nemzetiséggel karöltve járó műveltség’ áldott magvait kis hazájokban saját feleik között terjesztendőket. Sikerült hivogatásom. És ime, a’ terhes akadályokon áttörve, négy csángó ifjú jelenék meg e’napokban házamnál, egyenesen Moldvából, sorsukat itt a’lelkes magyar nemzet’ kezeibe letevők; tudomány és művelődés után esengők. — Vétkezném , ha nemzetem’ méltó figyelme ’s meleg részvéte iránt egy pillanatig is kétkedném, ’s erős hiedelem nem táplálna, hogy azon nemzet’ jobbjai, mellynek közvagyonából évenként negyven szláv nyelvű bosznyák ifjak neveltetnek közöttünk , — az élelmökért szolgálni kész négy csángó ifjút éhezni, és az anyanemzetten helyzeti szép reményüket meghiúsulva látni nem engedik. Tizenöt-tizenhat évesek az ifjak, egyike közülök már 3 év óta a’ kezdi-vásárhelyi tanodában folytató tanulását, ’s ámbár szolgálattal keresve kenyerét, mégis tanuló társaik sorában legkitűnőbb helyet érdemlő. Magunkhoz méltó figyelem vár reánk hazafiak ! Vessük el a’ jó magot, melly magyar népet boldogító terményt leszen dúsan hozandó. Egyedül ezen mód vezethet kívánt czélhoz, miután a’ nemzeti academia által folyó év’ elein a’ csángókhoz küldött 750 db naptári ima- és egyéb erkölcsi tárgyú könyvek az olasz missionariusok’ közbevetésére a’ moldvai kormánytól mint gyanús művek elkoboztattak ’stb. ’stb.,’s bárminő ártatlan működéseink balra magyarázva, örökké megzsibbasztathatnának. A’ kegyes részvétre hajlandó érdemes honfiak’ bárminő segedelmezése’ bevételére , üdvös működésiről honunkszerte ismertek. Antal Mihály nemz. casinói könyvtárnok urat kérem föl, ki már is sikeres lépéseket ten ez ifjak’ jövője fölött. Pesten, sept. 29-kén 1845. — Jerney János, s. k. • Beszédtöredék, némi pótlékul közelebbi számunk’fővárosi újdonságához. — Szerk. Fővárosi újdonságok Midőn a’ Pester Zeitung nevű német újság legelőször tolá fel közénk sáppadt képét, azt gondolok, egy lappal lesz dolgunk, melly szeretetreméltó egyszerűséggel és ártatlan bőbeszédűséggel képes leend barátainak unalmát unalmas óráikban unalmasan elűzni. Szerettünk és akartunk volna szívesen többet és jobbat várni tőle (mert számos német ajkú polgáraink’ körében nem ritkán olly fogékony ’s az újabb kor’ reformeszméire szintén földobogó kebleket láttunk, miszerint mindenki’ forró óhajtásai közé tartozott, e’ hazánkfiait lelkes vezér által folyvást irányban tartatva látni) azonban már e* lap’ születését olly körülmények előzék ’s kisérék, hogy a’ fentebbinél egyebet nem vérhattunk. De csakhamar csalatkoztunk , ’s úgy vesszük észre, hogy napról napra inkább csalatkozunk, mert—legjobb barátainak vallomása szerint is — a’ várt egyszerűség helyett együgyüséget, a’ várt bőbeszédűség mellett pedig a’magyarság ellen jókora idegenséget találhatni azon lapban. Olly két tulajdonság , melly együtt párosulva nem olly veszélyes dolog ugyan még, hogy miatta csak egy perezre is fegyverre kiáltsuk az illetőket, — de talán annál boszantóbb, ’s csak e’ körülménynek kérjük tulajdonittatni, ha néha szót teszünk róla. Múlt pénteki számában e’ lapnak egy egészen önszellemében írott pozsonyi levél foglaltatik, mellynek írója czikkje’ végén a’felett lamentál, hogy ezentúl a’ pozsonyi lyceumban a’mathesis és physica is magyarul fog előadatni(!)’s csodálatos bölcseséggel felkiált, hogy mikép’ fogják már ezt azután az örökös tartományokból bevándorló sziléziai és cseh tanulók megérthetni!! — S a szerkesztő e beszédet csak egyetlenegy jegyzetkével sem kiséri, s még csak meg sem kérdezi bölcs levelezőjétől, hogy valljon nem volna-e jó, ha a’ Bécsben, Friburgban , vagy Németország’ academiáiban tartózkodó magyar tanulók’ kedvéért diákul, vagy pláne magyarul adnák elő a’ tudományokat? — De már ez uraim, botrányos együgyüség. A’ bölcs levelezőt pedig irigyeljük a’ P. Zignak,a’ ki eléggé kitett magáért, ’s most lefekhetik, kiáltván: „Exegi monumentum aere perennius !“— Múltkori újdonságaink között hirdettük, hogy a’ pesti normaliskola egy tanítóval megszaporittatott. Úgy látszik, Pozsonyban még nagyobb szükség volna rá bizonyos levelezők’ számára. — A’ balatoni gőzhajózásból tehát csakugyan lesz valami, úgy mutatkoznak a körülmények. Az eszme igen kedvező pártolásra talál Budapesten, különösen a’ kereskedő 54 !