Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)

1845-10-09 / 552. szám

me'nyek’ városaiban létés váltóüzlet, a’ pesti piaczon pedig alig l­ehet egy bécsi papíron túladni. — Fiumével is csak­nem így van a’ dolog. Következő másodrendű városok: Odessa, Taganrog, Galacz, Boroszló, Colonia, Palermo, Li­vorno, Oporto mind bírnak váltóüzleti képességgel, nem is említve Varsót, Konstantinápolyt, Athenát ’s több fővároso­kat, mellyek civilisatio­ tekinteté­ben talán hátrább vannak mint mi, vagy legalább meg nem előznek. De tekintsünk Madridra, e’ piacz nem rég’ alakult börzevásárrá, ’s már is annyira rúg a’ papirüzlet, hogy a’ 3 petes statuspapirok’ vá­sárlói külön alakú kocsiban járnak, mellyek csak igy ne­veztetnek : „egy 3 pCtes most hajtott ide vagy oda.“ A’ gyüldében más is rejlik ami mint csak egyedül szatócskodó lélek !—­ Sokan azt tartják, isten mentsd meg a’ szegény gyarló magyart a’ gyülde’ betegségétől! ki ezt óhajtja , az nem érti a’gyüldeüzlet’roppant eredményeit, ’s túlbecsüli azon roszát, mit egyáltalában minden hatalmas institutio kisebb nagyobb mértékben magával hord. — De ha meggondoljuk, mikép’ serkenti a’ gyülde a’vállal­­kozási szellemet, mikép’ vonja az be a’ külföldi tőkepén­­zeket, mikép’ segít a’ kereskedőn , iparoson ’s földmive­­lőn, sőt sokszor a’ hazán is kölcsön által, akkor lehet­­len hasznosságát át nem látnunk, ’s habár hazánkban is egyes emberek’ meggazdagodását eszközlené ép’ úgy mint másutt, még is az magában már nyereség maradna hazánkra nézve, mert kívánatos, hogy gazdag emberek álljanak vilá­gítók szerint, kik mindenesetre mégis becsületesebben szer­­zendik vagyonukat, mint a’ jelen uzsorások. — A’ gyülde’ hiányát tehát mi nagy bajnak tartjuk,’s annak előteremtésére szolgáló eszközök’ egyike a’ piaczi váltó­­forgalom’ élénkítése; — ezt pedig leginkább a’ takarék­­pénztárak eszközölhetik , mert természetöknél fogva a’ tő­két mindig keringésben kell tartaniok , hogy első felszólí­tásra kiszolgáltathassék. Ez a’ takarékpénztárak’ szent axió­mája; ettől eltérni nem szabad, ha feladatukhoz hivek akar­nak maradni. Tehát főkép’ leszámolásra kell fordítani a’ ta­­karékpénztárak’ tőkéjét, ’s ez által több jót eszközölnek mint ingatlan vagyonokra ’s pazarlásra kikölcsönözött pén­zekkel , kivált ha a­ kamat százról ölre szállitatik , mi már azért is óhajtható, mert philantropicus intézetnek nagy nyereségre tekinteni nem szabad , mert kötelességében áll minden nyilvános intézetnek, ott hol lehet, a’ kamatlábat csökkenteni. De némellyek ellenvetendik e’ felszólítás után, hogy ez esetre kiki a’ kölcsönt visszaadja, ’s százról ötre kér. Ezt lehetlen kikerülni, ha a’kölcsönzések épen nem szabattak határidőre (mi magában már rész), de különben mi szeren­csétlenség történhetik, ha kiki az után fog nyúlni mit ezen­túl akarunk ajánlani. Illyesmitöl csak avatatlanság félhet. Sőt a’ kamatleszállítás az intézetek’ utoni rendszeresítésére fog szolgálni, — de nem hihetem, hogy a’ földbirtokos száztóli csekély különbség végett a’ kölcsönt vissza adja, mert akkor, ki kellene azt vennie onnan, hol csak évek után gyümölcsözhet neki. — Öszpontositsuk nézeteinket. A’ magyar takarékpénztáraknak feladata. Tőkéjüknek /s­ részét iparvállalatokra, azaz épületekre, azaz ingatlan tárgyakra kikölcsönözni, vagy örökváltságra fordítani, melly nem tekintve a­ humanitást, még akkor is nagyobb biztosságot nyújt a’ takarékpénztár’ hitelezőinek, ha az intézet bármelly conjuncturák miatt zavarba jöne; 3 hónapos váltók­ leszámolásában forgatni szüntelen a’ másik 3/3-hot, mert semmi a’ világon nem mozdíthatja elő annyira a’ földmivelést, ipart ’s kereskedést,’s tehát a’ nem­zeti jólétet, mint ezen üzlet, száz meg száz csatornáin; mert önállandósitandja piaczunkat, mi nélkül vállalatokat kezdeni lehetlen. De e’ pontra nézve több észrevéte­leink vannak. Organizálni kell a’ leszámolási rendszert, hogy tárgy­­avatott en­berek kezeljék azt, ’s én szavamat adom zálogul, hogy akkor 5, de 6% mellett is egy krajezár sem fog he­verni. — Classicálni kell a’ hitelt, nehogy holmi kis érdekek mű­ködhessenek. Le kell számolni váltókat kivétel nélkül, mellyeken két szilárd kereskedő vagy gyáros, ’s egy földmivelő vagy ipa­ros’ neve áll. Meg kell vizsgálni, hogy kiki mi czélra fordítja a’ köl­csönzött pénzt, nehogy jelen körülmények közt uzsorára használtassék. Illy vizsgálat alá vannak vetve Francziaor­­szágban a’ zálogházak is, mellyeknek sokkal számosb em­berekkel van dolguk. Ha igy rendszeresitetnek drága ha­zánkban a’ takarékpénztárak , ha továbbá kitartó szilárd­sággal ’s szent pietással kezeltetnek szakértő emberek ál­tal , akkor terméketlenek nem maradnak , hanem halmozva árasztják jótékonyságaikat a’ nemzetre, ’s akkor nem lesz szükség egy részről ollyan veszedelmes javaslatokat terjesz­teni elő a’ közgyűlésnek, mint: 3 hónapos váltók helyett 6 hónaposakat leszámolni, (magyar papirok helyett) idegen statuspapirosokra előlegezni egész értékek’ összegét, ’s tá­vol fekvő birtokokra resignatio nélkül kölcsönözni akarni (mi a’ szegény osztály* pénzével vajmi aggodalmas dolog!) ’gtb., más részről pedig, nem fogják a’ választmány’ köré­ből fenhangon érintgetni „capacitátióra nincs szük­ségünk“ (mintha bizony a’ közgyűlésnek csak határoznia kellene) olly túlbecsüléssel, mint Armand Carrel mondá Francziaország’ felső kamarája előtt: Nous hommes du „National“ n’ avons pas besoin ’stb. — Ifjú Szabó Pál: Fővárosi ujdonságok. — A’ pesti kényszerítő dolgozóház’ uj lelkészének ’s Vallásbeli oktatójának ünnepélyes bevezettetése f. hó 1­1-én ment véghez , az intézeti igazgató bizottmány’ elnökének, — Pauisz Károly tanácsnok urnak — 's számos tagjainak jelenlétében. Az elnök köszönetét jelentvén ki az intézet’ eddigi lelkészének, t. Raffay János urnak, buzgó fárado­­zásiért, ezen szép és fontos hivatalt az újonnan kinevezett lelkésznek, t. Szántóffy Antal urnak adta által. Mellyre Raffay János ur érzékeny szónoklattal búcsút vevén a’ fe­­gyenczektől, az uj lelkész azonnal megkezdé erkölcstani­­tói hivatalát, ’s magyar és német nyelven tartott beszédé­ben a’ fegyenczek’ kötelességeit taglalva, felébreszté ben­­nök az örökre soha elszunyadni nem képes erkölcsi érzetet, úgy annyira, hogy a’ fegyenczek majd mindnyájan kények­re fakadtak, sőt némellyek hangos zokogással gyakran félbe is szakaszták a’ lelkész ur’ szónoklatát. ’S az illyen akarat elleni kifakadása az érzelemnek bizonyosan nem volt egészen színlelt bánat, ’s csak azt bizonyítja, mennyire kívánatos, hogy illy intézetek minél sűrüebben állíttassanak fel hazánkban, ’s mennyire üdvösek a’ fegyenczek’ magába térésére nézve, a’fentebbihez hasonló ünnepélyes szer­tartások. — A’ kör csakugyan elhatározá végre , még pedig a’ nagy szótöbbség’ daczára is hosszadalmas vitázás után, hogy a’ hatvanutczai Horvátházba költözendik. Reméljük , hogy ez által megszaporodandó kiadásai, tagjainak a’ közel és kényelmesé szállás’ tekintetébőli szaporodása által elegen­dőképpen fognak fedeztetni.­­ Ugyanezen házban Mihály nap óta három politikai lapnak van kiadóhivatala : a’ Hír­adóé , a’ Zeitungé ’s a’ Hírlapé (az utóbbi első keletkezése óta itt van.) Legalább van valami, miben e’ 3 lap tökélete­sen megegyezik egymással.A’Hirlap’hivatalát a’többi kettőé­től a’ kapu ’s egy harisnyaárus’ boltja választja el. Tudva levő dolog, hogy a’ harisnya választó falat képez minálunk nemcsak különböző nem, hanem idegen elemre néz­ve is. — A’magyar egyetemet illetőleg mind tanügyünkre, mind nemzetiségünkre nézve a’ belépett iskolai évvel új idő­szaknak nézünk elébe, mi iránti reményeinket erősbiti azon körülmény, miszerint Fabini János tanár úrnak f. hó­ ele­jén történt igazgatói székbe ülése által a’ többi tanárok is mindinkább lelkesülve az újabb kor’ szelleme által, mun­kásságuknak nagyobb tért igyekeznek szerezni. Minden­esetre megjegyzésre méltó, hogy a’41 tanitó közül a’ lefolyt tanévben csak 10 működött az irodalmi téren is. — Vidékről vett tudósítások’ folytán figyelmeztetjük a’ helybeli és vidéki közönséget Packhofer Gyula vas-szom­bathelyi dohánykereskedő’ gyárából kikerült „csárdás szi­varokra“, mint a’ mellyek — tudósítóink’ szavai szerint — illatjok ’s könnyű szivhatóságukra nézve a’legjobb külföldi szivarokkal versenyeznek. Kívánatos, hogy pártolókra ta­láljanak azon gyárczikkek is, mellyek a’ főváros’ kebelén kívül jőnek világra. — Szinte vidékről tudósittatánk, mikép' Nógrád’ és Gömör’ egy részét bizonyos csavargó egyén kalandozza be Tompa Mihály fiatal költőnk’ felvett képében, ’s olly alak­ban és vakmerő hazudozásokkal, mellyek a’ fiatal költőt egyáltalában nem teszik ajánlatossá. Óhajtjuk, hogy a’ szem­telen névbitorló és hitelrontó eddig már megakadályoztatott legyen vándorlásaiban; Tompa’ barátait pedig positiv tudo­másunknál fogva bizonyossá tehetjük, hogy neki soha illyes kalandozások eszébe sem jutottak , miután ő állandóan Sárospatakon tartózkodik. — A’ színházi 50 aranyos jutalomdíjra pályázó 15 nép­színmű között alig van egy, melly megérdemli az elolvasást. Kérdés , érdemes-e valamellyik az eljátszatásra és ju­talmazásra ? De mikor az az „auri sacra fames“ olly rette­netesen korog némelly ember’ lelki gyomrában, minek kö­vetkeztében azután a’ lélek’ minden éhes tehetsége és ereje 50 arany-szülte-népszinműltási mozgásba jön. Azonban hi­szen mindenki hivatalos, a’választmány’dolga azután elhatározni, hányan legyenek a’ választottak. — A’ helybeli zsidók’ magyar nyelvterjesztő egyesülete a’ gazdag zsidó közönség által segittetik 150 pfttal évenkint. Ez intézetnek most mintegy 300 tagja van, évenkinti 4 pft fizetéssel; ’s ez egyesektől valódi áldozat. ’S kérdés, valljon hasonló jótékony czél találna-e illy pártolásra a’ keresztyén pesti német népesség között?— Ez intézetnek most 130 fiú és 50 leány tanítványa van, kik a’magyar nyelvben ingyen kap­nak oktatást. Minden szombaton felolvasások tartatnak a’tör­­ténettanból és szavalások, —a' tanulók saját munkáikat is szavalják. Továbbá több ízben korszerű jutalomkérdések is tétetnek fel. Mind olly intézkedések, mellyek a’ helybeli zsi­dók’ hozzánk simulását nyilván mutatják. Őszintén kíván­juk, hogy mindinkább közeledjenek hozzánk, ’s ugyan­azért iskolai nevelési rendszerek’ némelly fonákságait fog­juk jövő alkalommal bemutatni. — A Törvénybirtósági dd­ftk* HORVÁTORSZÁG. Előadtuk a’ tartományi közgyűlés’ első napjának eseményeit; mondtuk, hogy más napra a magyar országgyűlési követek’ jelentéstétele tűzetett ki. A’ gyűlés’ második napján (sept. 25-én) azonban a bán a tartományi ülés’rendezésének sürgető szükségét, felsőbb leirat’ nyomán is, szóba hozván, mindenekelöl egy 24 tag­ból álló választmányt nevezett ki, melly a’ mágnások s a megyei, káptalani, városi és nemes községi követek közül választatván, a’ rendezés iránt tervet fog kidolgozni. A vá­lasztmány’elnöke H­a­u­­­i­k püspök. Ekkor felállott Turmeze’lelkes grófja; fájdalommal pa­­naszra, miszerint a’tartományi gyűlés, mielőtt alkotmá­nyos útón rendeztetnék, már eredeti alakjából kivetkezte­­tett. A’ nemesség, mellyel eddig személyes részvét illetett a’tanácskozásokban, most elkülönöztetik a báni levél által meghívottakra és meg nem hívottakra , s az utolsók kire­kesztetnek helyeikből, a’ terem’ uj rendezése által. Szerinte magának a tartományi gyűlésnek rendezése sincs idején, olly czélszerűtlen az, mint elhamarkodott a’ magyar országgyű­lés rendezése előtt. Követelé tehát szónok, hogy a’régi szokás mindenben szorosan tartassék fen; minden nemes­ megjelenhetése és szólásszabadsága megóvassék­ ’s a’ kor­látok általi elkülönzés szüntettessék meg. A’ bán elnök ő exja erre úgy nyilatkozott, mikép’az ülési terem’ ezen elrendezése által senkit jogai’ gyakorlatá­ban ’s véleménye’ szabad kimondásában akadályozni nem kiván; az érintett ren­dszabályokat a’ rend és bátorság’ fen­­tartása tette szükségesekké; de e’ rendszabályok senkit jo­gai’ gyakorlásában nem háborítanak. Ez elnöki nyilatkozat több pártolókra talált, kik a’ ne­vezett rendszabályokban nem láttak egyebet, a’ terem’ egy­szerű rendezésénél. Ez, úgy mondanak, elnöki jog. Ez ellenvetésekre viszont alapos észrevételek létettek a’ horvátmagyar párt’ részéről, olly szelíd békítési modor­ban, mi nyilván mutatá, hogy az ügy iránti forró szeretet ’s nem pártos indulatok’ tolmácsai. Fölidézék, elmondák mindazon szomorú eredményeket, mellyek bekövetkezhet­nek , ha a’ fenálló rendszert ekkel’ tettlegesen megváltoz­tatni , ’s jogokat lehet elvenni egyesektől, mielőtt a’ tarto­mányi gyűlés szilárd, elég garantiát nyújtó újabb, bár jobb, czélszerűbb képviseleti alapon rendeztethetnék. De a’ másik rész, ’s ezek között az úgy nevezett tót követek is, a’ jelen rendszer’ inconvenientiait megemlíteni elégnek tárták a’ fenálló rendszer’ tettleges megváltoztatá­sának igazolására. Nem gondolák meg azon kevesebb biz­tosítékot nyújtó rendszer’ inconvenientiáit, mellyet ők kí­vánnak , miszerint az egy pár megyei követet a’ báni hiva­talosak’ nagy száma egészen semmiségre olvasztja le. A’ vitáknak vége ezúttal az lett, hogy azon választ­mányba , melly a’ tartományi gyűlés’ rendezését illetőleg tervet készitené, a’ távollevők’ követei közül ’s a’ nemes­ségből is kétkét tag neveztetett ki. — Indítvány létetett ezután, hogy ő felsége keressék meg, miszerint legfelsőbb saját kézírását jövőre a’ törvények’szö­­vegéhez a’ latin szöveg alá méltoztassék helyezni. Ezen in­dítvány , melly egyébként a’ múlt országgyűlésen alkotott magyar nyelvi törvénynyel ellenkezik, megfontolás végett, az említett rendezési választmányhoz utasitatott. Most következett volna az országgyűlési követek’ jelen­téstétele. A’ horvátmagyar párt azonban, ezek között kü­lönösen Zágráb megye’ követei is, visszatértek a’ tarto­mányi gyűlés’ rendezésére, az eddigi rendszer’ sérel­mes megváltoztatására. Kérdésül álltták fel, hogy tud­hassák , miként áll az ügy, mint tartatnak fen a’ jogok Horvátországban,— kérdésül álliták fel: ha elismertetik­­e a’ gyűlésen megjelent nemesek’egyéni szavazatjoga vagy sem? Melly aggodalmakra elnök bán ő exja mindenkor az­zal válaszolt, miszerint itt jogkérdés fen nem forog, ’s nyugodjanak meg a’ BB. abban, hogy ő minden egyesnek jogait tiszeli, ’s a’ szokást változtatni nem akarja. A’ magyarhorvát párt ez elnöki nyilatkozatot sürgeté a’ jegyzőkönyvbe iktattatni ,’s mindenkép’ tisztába igyekezvén jöni jogaik’ állása iránt, az eddigi szokás’ fentartását, mi­szerint a’ nemességet egyéni szavazat illeti, sürgeté a’ jegyzőkönyvben is kimondatni. E’ kivánatokra a’ bán az itélőmesternek egy lepecsételt legfelsőbb leiratot ad által. Nagy csend. A’leirat’tartalma ez: „szavazatjog a’ tartomá­nyi gyűlésben, a’ gyűlés’ rendezése előtt, csak a­ báni levél által meghívott ’s szemé­lyesen megjelent egyéneknek adatik.“ Hangos „zsiv­ó“ kiáltások egyfelől, más részről rend­kívüli leveretettség. Az ülés eloszlott. Következő napon, (harmadik ülés, sept. 26-án) a’ szavazatjog’ kérdését befejezettnek tekintvén, sürgeté most már az elnök a’ követi jelentés’ fölvételét. Zágrábme­gye’ követei azonban a’ tegnap felolvasott leirat ellen szót emeltek. Sérelmesnek mondák azt a’ nemesség’ jogaira. A’ vitatkozás két óráig folyt. A’ másik párt azon elvet állitá föl, hogy ott, hol törvény nincs, a’ kormányt illeti a’ jog, a’ gordiusi csomót ketté vág­ni. A’ leirat elfogadtatott. Mire 12 órakor az elnök az ülést eloszlató. ZEMPLÉNBŐL. Berettő, sept. 17. - L. J. tb. erélyes felszólítást intéző főispáni helyettes úrhoz : legyen gondja, hogy a’ megürült főjegyzői széket olly férfiú ülje , „ki tud is , akar is írni.“ És adván történeti rajzát azon eljárásnak , melly eme’ hivatal’ szabad választását a’ RR. kezeiből kivette, jelen alkalmat vélte a’ legczélsze­­rűbbnek , hogy a’ RR. tényleg nyúljanak joguk’ kezelé­séhez, azaz : terjesszék elő alkalmas védenczeik’ név­­sorát; a­mit az indítványozó azonnal megkezdvén, ’s ebben egy pár jobboldali szónok által is gyámolttat­­ván , kíváncsian néztünk a’ történendők’ elébe. És az elnök : nem akar , úgymond , a’ tisztelt t.biró’ történeti adatainak bírálatába bocsátkozni; az parlag dolog volna, miután ez ügy a’ RR. által a’ sérelmi térre vitetett, a’ királyi vagy országgyűlési határzatot megelőznie tilos. Biztosítja azonban a’ RReket , hogy valamint eddigelé er­­nyedetlenül törekvők, a’ megye’ közvéleményének kifolyá­sául intézni cselekvéseit — hivatkozván az utóbbi tisztvá­lasztásra— ez ügyben is kéri a’ Réket, hogy éjjel-nappal nyilt ajtaját használva, nézeteiket nyíltan, lepletlenül köz­leni, ’s őt bölcs tanácsaikkal gyámolitni méltóztass­­ak. El nem titkolhatja azonban e méltya, m­illy fájólag sújtja őt e’ bizalmatlanság, kinek leghöbb törekvése volt erre adni- Kikerülhető ezt, a’ kinevezést siettetve, vagy távolléte- 236

Next