Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)

1845-10-03 / 549. szám

Péntek 549« October 3. 1845] Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán j^rifc^a® .„./ivókba kiíldr-1n^ifiv-'inda" .Landerer Lajos kiadó-tulajdo­spál, hatvani utcza Horváth-házban 4­3 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba ’s egyéb kirant példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy-egy kis hasábsorát aprobetűkkel­­ pengő kr szám . Folyó évi October’ 1­lső napjával kezdődött másod évnegyedi szokott előfizetés a’ „Pesti Hírlapra“ Budapesten házhozhordással boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik hatvani utczában a’ kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. Wanderer Lajos , a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó­ tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Büntető törvénykönyv. V. T­ö­r­­ványi hatósági dolgok: Sopronymegye (tisztujitás). Te­­nesmegye (tisztujitás). Pozsonymegye (hatalomkar , nevelési ügy). Heves (honti ügy). Marmaros (belügyek, megyei levelek stb.). Győrváros (nemzeti őrsereg’és ünnepe). Irodalmi ér­­tesitö. Külföld. Hivatalos tudósítások. IUDVABORSzIC! és ERDÉLY. T c n t­z é r Károly a’kir. magyar országos főépitészeti­ igazgató­­sághoz második'h­ivatalsegédde lön kinevezve. Ö cs. ap. kir. Fölsége, Bezerédy Miklós veszprémi kano­noknak a’ Rómában székelő arkádiai tudós társaságtól. — Doctor I Rosenberg Henr. Károlynak a’ palermói k. hasonszenvi akadé­miától* — és Schiller Móricznak a’ bajor-frauendorfi kertmű­­­velő—társulattól nyert oklevél­ elfogadhatását megengedni méltóztatott. ____________ (B.-H.) BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. V. Azzal rekesztettük be m­napi czikkünket, hogy a’ magyar büntető törvényjavaslat, jelesen a’ bűntettekről ’s büntetésekről szóló rész, nemes eredetiségét főleg azon körülménynek köszönheti, m­i­s­z­e­­ri­nt törvényhozásunk a’ becstelenitő b­iii­te­ás­e­k’ rendszerét nem ismeri. Olvasóink’ nagyobb száma ez észrevételt alkalmasint így értette, mint melly a’ szorosabb értelemben vett testi tüntetésekről, nevezetesen a’ botról szól, miknek t. i. tör­­vénykönyvi javaslatunkban semmi nyoma,­­s miket a’ múlt Országgyűlés eltörlendőknek nyilvánított. Hogy a’ botbüntetés becstelenitő, az nem szenved két­séget. Becstelenitő, mert meggyalázza, mert mintegy a’ larommá­ alacsoníttatás’ állapotában tünteti fel a’ bünhödőt; le­becstelenitő még olly értelemben is, hogy könnyen becs­­elenné teszi azt, ki még talán csak könnyelmű volt, mi­len deresre fektették. Annak erkölcstelen büntetésnek kell enni minden bizonynyal, mellyről a’ poenitentiarius foghá­zak’ igazgatói egy szájjal lélekkel hirdetik , hogy azokat, ok bolbüntetéseket szenvedtek , mielőtt a’ szólók’ börtö­­neikbe kerültek, javithatlanoknak tapasztalták. Igen , igen, a’ bolbüntetés becstelenitő, ’s azonfelül — bármi példányosnak lássák a’ rettentési theoriának hivei — még számos tekintetben fonák; róla is áll mint valamennyi testi büntetésről, mit Barthe , 1832-ben a’ franczia kama­rákban a’ bélyegzésről mondott, hogy lehetetlenné teszi a’ rehabilitatiót, ’s tehetetlenné a’kegyelemjogot, sőt magát a’ bűnbánatot is. Mind ez áll, ’s mind ezt már semmi szükség elmondani. Harapófogó, és bot, és vessző, és pelengér és kaloda kü­lönben sem találnak már most védőkre, ’s ha egyike vagy másika e’ büntetésfajoknak egyik vagy másik civilisált or­szágban még el nem töröltetett, — ne higyjük, hogy tehát amaz országban jövendője is lehetne. Ahhoz is kell idő, mig a’ száraz galy lehull a’ fáról. Azt azonban, hogy e’ tekin­tetben egy két úri ember nálunk is szívesen ollyformán co­­dificált volna, mint 1827-ben Peel, kinek „consolidált sta­tútumairól megjegyeztetett, hogy mindeniköknek alján pattog az ostor, — elhiszem készséggel. De mikor nem volt benne mód egyáltalában! mikor kimondva lévén a’ tör­­vényelőtti egyenlőség’ borzasztó elve, a’ bot nemes, nem­­nemes hátat különbség nélkül érendett volna! Bizony, fő­leg ennek köszönhetjük, hogy a' bot’ panegyristái taná­­csosbnak tartották, szépen lecsücsülni. ’S most álljon elő valaki, ’s igyekezzék velünk elhitetni, hogy még nincsen tapasztalásunk, miszerint a’ törvény előtti egyenlőség’ meg­állapítása nálunk is a’ legüdvösebben fog működni, ismétlem, mind ezt már nem szükség elmondani. De hi­szen nékem nem is volt szándékomban erről szólani; az olvasó engem igen természetesen félreértett, mert istennek hála , Magyarországban a’ becstelenítő büntetések’ rend­szere jelenleg sem létezik, ’s mondhatni, hogy soha sem létezett, ha mindjárt az egyházi ’s a’ római jog’ néhány té­telei az miamiéról törvényeink közé is bucsúsztak ’s ma­gánjogi tekintetben némi befolyást gyakoroltak. Valljon mi hát az a becstelenitő büntetések’ rendszere? kérdi az olvasó. Elmondom; de hogy könnyebben megértessem, hogy világosabban magyarázhassam ki magamat, concret példá­val fogok élni, ’s e’ példát a’franczia büntető törvénykönyv­ből fogom meríteni’, mellynek egyes hiányait, bármi nagy becsben tartsam különben az egészet, alkamasint eleve­nebben érzem, mint azok, kik engem a’ franczia institution feltétlen helyesléséről vádoltak. A’franczia büntető codex szerint a­ bűntettet (crime, crimen, Verbrechen, ellentétben a’ vétséggel, delit, delictum criminalitatem non involvens, Vergehen) mindig becstele­­nitő, inf­amans büntetés éri, ’s minden becstelenitő büntetés több vagy kevesebb politicai ’s polgári jogok’ megszünteté­sével jár, még pedig ollyformán , hogy e’ jogok a’ bünte­tés’ kiállása után sem élednek fel! Lássuk e’ rendszert közelebbről. A’ franczia büntető codex szerint az élet’hosszáig tartó rabság (travaux forcés á perpétuité), a’ számkivetés köte­lezettséggel azon egy meghatározott helyen maradni (dépor­­tation), ’s a’ halálos büntetés (ez utóbbi az ítélet’ kimon­dása ’s a’ végrehajtás közötti időt értve, vagy azon körül­ményt , hogy a’ halálra ítélt megszökhetett) polgári halált von maga után, ’s ennek következményei, hogy az illető egyén tulajdoni­ ’s minden örökösödési jogától elesik, hogy törvény előtt polgári keresettel fel nem léphet, hogy házas­sága felbontatik (polgári oldalát illetőleg), hogy nem ké­pes valamit szerezni, valamit ajándék’ útján nyerni (kivéve, mennyi élelmére szükséges) ’stb. ’S ezen büntetés, melly a’ római jognak az exissimatio­­ról ’s a’ capitis diminutioról szóló tételeinek félreértéséből, ’s talán onnan is származott, mert hozatalakor az emi­gránsokat is éré , ’s mert politicai és magánjogi okok javasolták , hogy az emigránsok polgári halottaknak te­kintessenek,— azon forradalom után hozatott be, melly az emberiség’ életében egy uj időszakot nyitott meg, ’s behozatott azoknak ajánlására, kik annyi egyébben híven a’ haladás mellett buzgolkodtak. Világos, hogy ezen büntetés egyenesen a’ nembűnösöket éri. Napoleon maga figyelmez­­teté a’ codex’ szerkesztésében eljárt választmányt ezen in­tézkedés’ fonák voltára, ’s tanácskozásközben emlité, hogy e’ szerint p. o. egy deportáltnak hitvese, ki nemes hűségé­ért, ha férjét a’ deportatio’ helyére kiséri, megismerést sőt a’ legnagyobb tiszteletet érdemli , ezen törvény által ágyassá alacsonittatnék. Világos továbbá, hogy a’ büntetett egyén —­ bár mint rendelkezzék a’ törvény, bármi bölcsnek látszó, de ma már a’ legnevezetesebb jogtudósok neveze­tesen Rossi által érdeme szerint méltatott juris fictioból in­duljon ki a’ törvényhozó , azért nem szűnik meg férj, fiú , atya ’stb. maradni, mert hiszen ezek természeti kötelékek, ezek nemcsak polgári jogok, hanem még inkább természeti kötelességek, mellyek törvényszékileg meg nem szüntet­hetők,­­ ’S ez teszi a becstelenitő büntetések’ rendszerének egyik részét. Másik részét teszik a’ bűntetteket (crimeneket) érő többi büntetések, mellyek a* nélkül, hogy polgári halált vonná­nak magok után, a’ büntetett egyént mind­en nyilvános hiva­tal’ viselésétől, a’ választási ’s általában minden politicai és polgári jogok* gyakorlatától, életének egész idejére meg­fosztják, mellyek a’ főbüntetés’ ideje alatt (értetik a’ rab­ság’ illető neme , mert az érintett jogvesztés csak büntetési járuléknak tekintetik) a büntetett egyént vagyonának ke­zelésétől is elmozdítják , ’s mellyeknek fonáksága utóbb bővebben fog kitűnni. ’S ime ez a’ becstelenitő büntetések’ rendszere , melly az egy magyar törvényjavaslaton kívül Europa’ valamennyi büntető codexeit kisebb nagyobb mértékben eldiszteleníti; ’s mellyet fövonásaiban feltüntetni szükségesnek láttam , hogy kimutathassam az állást, mellyet a’ magyar büntető törvénykönyvi javaslat társainak sorában elfoglalt, ’s hogy következő egyes észrevételeim e’ tárgyban rövidebbek is világosabbak is lehessenek. — Sz. L. Törvénnyisszésági SOPRON. Megyénk’ aug. 26-án tartatott közgyűlésében helyettes ur tisztválasztásunk’ határnapjául közelítő sept. 11-ik napját tűzvén ki, melly alkalommal az e’ tárgyban rendszabályok’ készítésével foglalkozott választmány’ mun­kálata felvétetett, múltkorihoz hasontartalma miatt részünk­ről nagyérdekünek nem tartatik, említésre méltók azonban két pontjai, mellyek szerint L. P. ügyész’ indítványa’ foly­tában bírói hivatalokra (bele nem értvén a’ jelen hivatalno­kokat) jövőre csak azok jelöltethetnek ki, kik nemcsak gyakorlat által, hanem egyszersmind, törvénytudományu­kat elméletileg is bevégezvén , iskolai rendes bizonyítvá­nyokkal tanusítandhatják; hiába­ törekedett az ellenzék ezen elvnek általános megállapítására, kivívni lehetetlen volt, mert fő- és alszolgabirói úgy esküdti hivatalokat­­ viselő egyének­ érdeke valamint jövendőrök, egy iránt forgott kérdésben, és nem tapasztaltunk a’ felhozott indítvány kö­­­­rül onnan is pártolást, honnan joggal remélheténk, mikép’ az életbehozandó jó rend, főleg a’ hivatalokért versenyző egyének’kiképezettségét igényli; — a’másik pont, hogy a’ tiszteletbeli hivatalok tisztválasztással megszűnnek, és csak utóbbi megerősítés mellett folytattathatnak. — Ez al­kalommal L. M. szolgabiró a’ nagy számmal jelen volt ne­mességhez intézvén szavait, élénk szimekben mutogatá ai csak kölcsönös vesztegetésből álló korteskedés’undokságát, úgymond: határtalan bánat emeltet vélem szót: ifjúságom’ he­vétől elragadtatva üzem én is e’gyalázatos divat’mesterségét (nevetés) nem kell nevetni, folytatá szóló, ha kívánják a’t.R.. ámbár örök feledés’fátyolát kívánom ezen alacson működésre vetni, sokakat, pedig megyénk’ tekintélyei közül tudnék, mint főszerepvivőket megnevezni. (Ezen nyilatkozatra csak ha­mar fejlebocsátás várta fel a’ vidor nevetést, hiszen az 1840. és 1842—ki tisztválasztások’ nagymestere karzatunk alatt üldögélt; és ki hinné, szóló szolgabirónak intő szavai a’ kortesekkel tömött teremben éljennel fogadtattak). Végre szóló által indítványba hozatott, hogy minden szolgabiró járásában lakni köteleztessék , mi „a’ mennyire lehetséges“ elnöki módosítással végzéssé vált, nyíltan kifejezvén, hogy a’ soproni felsőjárásbeli fő- és alszolgabirák Sopron városá­ban állandóan lakni tartozzanak. — Még nehány közömbös tárgyak’ elintézésével a’ gyűlés befejeztetett —a’ törvény­­széki ülések pedig folytattattak. Ezek alatt egyik délután Sopronban lakos S. L. herczegi uradalmi ügyvédnél restau­­rationale conclave tartatott; megjelentek itt több adspirans nevezetességek, a’ többi hivatalnokok’ étlapját is elkészí­tendők — és a’ terv’ kivitelére szolgáló nervus nerum ge­rendarumról is értekezendők — a’ hivatalok’ kiosztásában részben pénzajánlat és kortesnépszerűség kulcsul szolgáltak, mert közbeszéd szerint két szolgabirák az elnyerendő föbi­­róságért tetemes összeget ajánlottak — megállapítván, hogy hivatalt elnyerő egyén a’ reá esendő fizetésből magát ki nem vonhatja. .­ . — — n­­iko, miután in par­­tikus minden kigondolható módon, még tisztviselők által is, nagyszerűen űzetett a’ korteskedés és evvel járó borozta­­tás, —­ sőt pénzzeli kisértés és csábítás is. — 10-én dél­után Szerdahelyen volt nagyvendégség után székvárosunkba érkezett a’ Simonpártbeli nemesség, több illyetén csatákban diadallal diszesitett lobogók alatt,helységekként a’ főpiaczon átvonulván, Simon és Tóth Bálint alispánokat éltetvén, ki­bérlett tanyáira sietett. A’ városon­­kívüli „nádor“ czimü vendéglőben pedig Káldy József másod-alispán* pártján levők „éljenek az alkotmány’ hivei“ feliratú zászlók alatt szállottak meg. E’napon tartatott az úgynevezett tanácskozmány is, és bejött mind a’ két félnek minden em­bere , K. pártbeliek lobogóikkal, mi csaknem verekedésre nyújtott alkalmat, mert az ellenfél ezek’ zászlóit letépni akarta; volt is kisebbszerü ütlegezés. Helyettes úr több fő­­rangnak’kíséretében kilépett a’ megyeház’ erkélyére, sok integetés után tandem szóhoz jutott, elmondván, mikép­p a' kijelölésben igazságos kíván lenni, ezt egyébiránt fen­séges királyunk’ szándékához fogja irányozni , beszéde’ végeztével minden hivatalok körül kutatgatá a’ nemesség’ óhajtását, de a’ volt zaj miatt mi keveset lehetett irányul venni, és evvel befejeztetvén a’ conferentia, korteseink tanyáikra visszatértek , és az éj’ kedvező sötétében elkez­dődött a'legélénkebb csábitgatás és téritgetés jó sikerrel, mert K. embereiből, kik a’ tanácskozmánykor többségben voltak,reggelig körül két száz voksot nem sejditve átvitték, különösen buzgósággal működtek, a’felebaráti szeretet’eré­nyét és erkölcsiséget ex officio hirdetők.— E’ közben helyet­tes ur bizonyos urak’ hozzájárultával pro forma intelligens conferentiát tartott, mellynek tagjai valamint eredménye csak másnap jutott az egyik pártnak tudtára. Másnap reggeli 8 órakor kezdődött a’ rejtélyes válasz­tás. — Másod alispán ur, türelmetlen közbenvágó felkiál­tások által akadályoztatván, alig mondhatá el az egész tisz­tikar és saját nevében leköszönő beszédét a’ megye’ pecsé­tét ideiglen helyettes urnak átadván. Miután az alispánságra jelöltek’ nevei —­ minthogy a’ többséget kivenni nem lehe­tett — kitétettek, a’ szavazás elrendeltetett — melly alka­lommal helyettes ur inté nemességünket az azonnali vokso­lásra , úgymond „mert az első alispán’ elválasztása fogja irányzólag elhatározni az egész választást“ — és eredmény lett, hogy K. példás igazságszerető és fáradhatatlan mun­­kásságu alispánunk, ki közmegelégedésre hosszabb ideig vitte a’ megye’ elnökségét, 150 Simon’ részére adott sza­vazattöbbség által kissebbségben maradott — elválasztott uj alispán urnák helyettes ur l­egnagyobb öröm’kifejezésével adá át megyénk’ pecsétét —­­, elestével az ellenzék’ minden 55

Next