Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)
1845-10-03 / 549. szám
Péntek 549« October 3. 1845] Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán j^rifc^a® .„./ivókba kiíldr-1n^ifiv-'inda" .Landerer Lajos kiadó-tulajdospál, hatvani utcza Horváth-házban 43 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb kirant példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy-egy kis hasábsorát aprobetűkkel pengő kr szám . Folyó évi October’ 1lső napjával kezdődött másod évnegyedi szokott előfizetés a’ „Pesti Hírlapra“ Budapesten házhozhordással boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik hatvani utczában a’ kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. Wanderer Lajos , a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Büntető törvénykönyv. V. Törványi hatósági dolgok: Sopronymegye (tisztujitás). Tenesmegye (tisztujitás). Pozsonymegye (hatalomkar , nevelési ügy). Heves (honti ügy). Marmaros (belügyek, megyei levelek stb.). Győrváros (nemzeti őrsereg’és ünnepe). Irodalmi értesitö. Külföld. Hivatalos tudósítások. IUDVABORSzIC! és ERDÉLY. T c n tz é r Károly a’kir. magyar országos főépitészeti igazgatósághoz második'hivatalsegédde lön kinevezve. Ö cs. ap. kir. Fölsége, Bezerédy Miklós veszprémi kanonoknak a’ Rómában székelő arkádiai tudós társaságtól. — Doctor I Rosenberg Henr. Károlynak a’ palermói k. hasonszenvi akadémiától* — és Schiller Móricznak a’ bajor-frauendorfi kertművelő—társulattól nyert oklevél elfogadhatását megengedni méltóztatott. ____________ (B.-H.) BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. V. Azzal rekesztettük be mnapi czikkünket, hogy a’ magyar büntető törvényjavaslat, jelesen a’ bűntettekről ’s büntetésekről szóló rész, nemes eredetiségét főleg azon körülménynek köszönheti, miszerint törvényhozásunk a’ becstelenitő biiiteásek’ rendszerét nem ismeri. Olvasóink’ nagyobb száma ez észrevételt alkalmasint így értette, mint melly a’ szorosabb értelemben vett testi tüntetésekről, nevezetesen a’ botról szól, miknek t. i. törvénykönyvi javaslatunkban semmi nyoma,s miket a’ múlt Országgyűlés eltörlendőknek nyilvánított. Hogy a’ botbüntetés becstelenitő, az nem szenved kétséget. Becstelenitő, mert meggyalázza, mert mintegy a’ larommá alacsoníttatás’ állapotában tünteti fel a’ bünhödőt; lebecstelenitő még olly értelemben is, hogy könnyen becselenné teszi azt, ki még talán csak könnyelmű volt, milen deresre fektették. Annak erkölcstelen büntetésnek kell enni minden bizonynyal, mellyről a’ poenitentiarius fogházak’ igazgatói egy szájjal lélekkel hirdetik , hogy azokat, ok bolbüntetéseket szenvedtek , mielőtt a’ szólók’ börtöneikbe kerültek, javithatlanoknak tapasztalták. Igen , igen, a’ bolbüntetés becstelenitő, ’s azonfelül — bármi példányosnak lássák a’ rettentési theoriának hivei — még számos tekintetben fonák; róla is áll mint valamennyi testi büntetésről, mit Barthe , 1832-ben a’ franczia kamarákban a’ bélyegzésről mondott, hogy lehetetlenné teszi a’ rehabilitatiót, ’s tehetetlenné a’kegyelemjogot, sőt magát a’ bűnbánatot is. Mind ez áll, ’s mind ezt már semmi szükség elmondani. Harapófogó, és bot, és vessző, és pelengér és kaloda különben sem találnak már most védőkre, ’s ha egyike vagy másika e’ büntetésfajoknak egyik vagy másik civilisált országban még el nem töröltetett, — ne higyjük, hogy tehát amaz országban jövendője is lehetne. Ahhoz is kell idő, mig a’ száraz galy lehull a’ fáról. Azt azonban, hogy e’ tekintetben egy két úri ember nálunk is szívesen ollyformán codificált volna, mint 1827-ben Peel, kinek „consolidált statútumairól megjegyeztetett, hogy mindeniköknek alján pattog az ostor, — elhiszem készséggel. De mikor nem volt benne mód egyáltalában! mikor kimondva lévén a’ törvényelőtti egyenlőség’ borzasztó elve, a’ bot nemes, nemnemes hátat különbség nélkül érendett volna! Bizony, főleg ennek köszönhetjük, hogy a' bot’ panegyristái tanácsosbnak tartották, szépen lecsücsülni. ’S most álljon elő valaki, ’s igyekezzék velünk elhitetni, hogy még nincsen tapasztalásunk, miszerint a’ törvény előtti egyenlőség’ megállapítása nálunk is a’ legüdvösebben fog működni, ismétlem, mind ezt már nem szükség elmondani. De hiszen nékem nem is volt szándékomban erről szólani; az olvasó engem igen természetesen félreértett, mert istennek hála , Magyarországban a’ becstelenítő büntetések’ rendszere jelenleg sem létezik, ’s mondhatni, hogy soha sem létezett, ha mindjárt az egyházi ’s a’ római jog’ néhány tételei az miamiéról törvényeink közé is bucsúsztak ’s magánjogi tekintetben némi befolyást gyakoroltak. Valljon mi hát az a becstelenitő büntetések’ rendszere? kérdi az olvasó. Elmondom; de hogy könnyebben megértessem, hogy világosabban magyarázhassam ki magamat, concret példával fogok élni, ’s e’ példát a’franczia büntető törvénykönyvből fogom meríteni’, mellynek egyes hiányait, bármi nagy becsben tartsam különben az egészet, alkamasint elevenebben érzem, mint azok, kik engem a’ franczia institution feltétlen helyesléséről vádoltak. A’franczia büntető codex szerint a bűntettet (crime, crimen, Verbrechen, ellentétben a’ vétséggel, delit, delictum criminalitatem non involvens, Vergehen) mindig becstelenitő, infamans büntetés éri, ’s minden becstelenitő büntetés több vagy kevesebb politicai ’s polgári jogok’ megszüntetésével jár, még pedig ollyformán , hogy e’ jogok a’ büntetés’ kiállása után sem élednek fel! Lássuk e’ rendszert közelebbről. A’ franczia büntető codex szerint az élet’hosszáig tartó rabság (travaux forcés á perpétuité), a’ számkivetés kötelezettséggel azon egy meghatározott helyen maradni (déportation), ’s a’ halálos büntetés (ez utóbbi az ítélet’ kimondása ’s a’ végrehajtás közötti időt értve, vagy azon körülményt , hogy a’ halálra ítélt megszökhetett) polgári halált von maga után, ’s ennek következményei, hogy az illető egyén tulajdoni ’s minden örökösödési jogától elesik, hogy törvény előtt polgári keresettel fel nem léphet, hogy házassága felbontatik (polgári oldalát illetőleg), hogy nem képes valamit szerezni, valamit ajándék’ útján nyerni (kivéve, mennyi élelmére szükséges) ’stb. ’S ezen büntetés, melly a’ római jognak az exissimatioról ’s a’ capitis diminutioról szóló tételeinek félreértéséből, ’s talán onnan is származott, mert hozatalakor az emigránsokat is éré , ’s mert politicai és magánjogi okok javasolták , hogy az emigránsok polgári halottaknak tekintessenek,— azon forradalom után hozatott be, melly az emberiség’ életében egy uj időszakot nyitott meg, ’s behozatott azoknak ajánlására, kik annyi egyébben híven a’ haladás mellett buzgolkodtak. Világos, hogy ezen büntetés egyenesen a’ nembűnösöket éri. Napoleon maga figyelmezteté a’ codex’ szerkesztésében eljárt választmányt ezen intézkedés’ fonák voltára, ’s tanácskozásközben emlité, hogy e’ szerint p. o. egy deportáltnak hitvese, ki nemes hűségéért, ha férjét a’ deportatio’ helyére kiséri, megismerést sőt a’ legnagyobb tiszteletet érdemli , ezen törvény által ágyassá alacsonittatnék. Világos továbbá, hogy a’ büntetett egyén — bár mint rendelkezzék a’ törvény, bármi bölcsnek látszó, de ma már a’ legnevezetesebb jogtudósok nevezetesen Rossi által érdeme szerint méltatott juris fictioból induljon ki a’ törvényhozó , azért nem szűnik meg férj, fiú , atya ’stb. maradni, mert hiszen ezek természeti kötelékek, ezek nemcsak polgári jogok, hanem még inkább természeti kötelességek, mellyek törvényszékileg meg nem szüntethetők, ’S ez teszi a becstelenitő büntetések’ rendszerének egyik részét. Másik részét teszik a’ bűntetteket (crimeneket) érő többi büntetések, mellyek a* nélkül, hogy polgári halált vonnának magok után, a’ büntetett egyént minden nyilvános hivatal’ viselésétől, a’ választási ’s általában minden politicai és polgári jogok* gyakorlatától, életének egész idejére megfosztják, mellyek a’ főbüntetés’ ideje alatt (értetik a’ rabság’ illető neme , mert az érintett jogvesztés csak büntetési járuléknak tekintetik) a büntetett egyént vagyonának kezelésétől is elmozdítják , ’s mellyeknek fonáksága utóbb bővebben fog kitűnni. ’S ime ez a’ becstelenitő büntetések’ rendszere , melly az egy magyar törvényjavaslaton kívül Europa’ valamennyi büntető codexeit kisebb nagyobb mértékben eldiszteleníti; ’s mellyet fövonásaiban feltüntetni szükségesnek láttam , hogy kimutathassam az állást, mellyet a’ magyar büntető törvénykönyvi javaslat társainak sorában elfoglalt, ’s hogy következő egyes észrevételeim e’ tárgyban rövidebbek is világosabbak is lehessenek. — Sz. L. Törvénnyisszésági SOPRON. Megyénk’ aug. 26-án tartatott közgyűlésében helyettes ur tisztválasztásunk’ határnapjául közelítő sept. 11-ik napját tűzvén ki, melly alkalommal az e’ tárgyban rendszabályok’ készítésével foglalkozott választmány’ munkálata felvétetett, múltkorihoz hasontartalma miatt részünkről nagyérdekünek nem tartatik, említésre méltók azonban két pontjai, mellyek szerint L. P. ügyész’ indítványa’ folytában bírói hivatalokra (bele nem értvén a’ jelen hivatalnokokat) jövőre csak azok jelöltethetnek ki, kik nemcsak gyakorlat által, hanem egyszersmind, törvénytudományukat elméletileg is bevégezvén , iskolai rendes bizonyítványokkal tanusítandhatják; hiába törekedett az ellenzék ezen elvnek általános megállapítására, kivívni lehetetlen volt, mert fő- és alszolgabirói úgy esküdti hivatalokat viselő egyének érdeke valamint jövendőrök, egy iránt forgott kérdésben, és nem tapasztaltunk a’ felhozott indítvány körül onnan is pártolást, honnan joggal remélheténk, mikép’ az életbehozandó jó rend, főleg a’ hivatalokért versenyző egyének’kiképezettségét igényli; — a’másik pont, hogy a’ tiszteletbeli hivatalok tisztválasztással megszűnnek, és csak utóbbi megerősítés mellett folytattathatnak. — Ez alkalommal L. M. szolgabiró a’ nagy számmal jelen volt nemességhez intézvén szavait, élénk szimekben mutogatá ai csak kölcsönös vesztegetésből álló korteskedés’undokságát, úgymond: határtalan bánat emeltet vélem szót: ifjúságom’ hevétől elragadtatva üzem én is e’gyalázatos divat’mesterségét (nevetés) nem kell nevetni, folytatá szóló, ha kívánják a’t.R.. ámbár örök feledés’fátyolát kívánom ezen alacson működésre vetni, sokakat, pedig megyénk’ tekintélyei közül tudnék, mint főszerepvivőket megnevezni. (Ezen nyilatkozatra csak hamar fejlebocsátás várta fel a’ vidor nevetést, hiszen az 1840. és 1842—ki tisztválasztások’ nagymestere karzatunk alatt üldögélt; és ki hinné, szóló szolgabirónak intő szavai a’ kortesekkel tömött teremben éljennel fogadtattak). Végre szóló által indítványba hozatott, hogy minden szolgabiró járásában lakni köteleztessék , mi „a’ mennyire lehetséges“ elnöki módosítással végzéssé vált, nyíltan kifejezvén, hogy a’ soproni felsőjárásbeli fő- és alszolgabirák Sopron városában állandóan lakni tartozzanak. — Még nehány közömbös tárgyak’ elintézésével a’ gyűlés befejeztetett —a’ törvényszéki ülések pedig folytattattak. Ezek alatt egyik délután Sopronban lakos S. L. herczegi uradalmi ügyvédnél restaurationale conclave tartatott; megjelentek itt több adspirans nevezetességek, a’ többi hivatalnokok’ étlapját is elkészítendők — és a’ terv’ kivitelére szolgáló nervus nerum gerendarumról is értekezendők — a’ hivatalok’ kiosztásában részben pénzajánlat és kortesnépszerűség kulcsul szolgáltak, mert közbeszéd szerint két szolgabirák az elnyerendő föbiróságért tetemes összeget ajánlottak — megállapítván, hogy hivatalt elnyerő egyén a’ reá esendő fizetésből magát ki nem vonhatja. . . — — niko, miután in partikus minden kigondolható módon, még tisztviselők által is, nagyszerűen űzetett a’ korteskedés és evvel járó boroztatás, — sőt pénzzeli kisértés és csábítás is. — 10-én délután Szerdahelyen volt nagyvendégség után székvárosunkba érkezett a’ Simonpártbeli nemesség, több illyetén csatákban diadallal diszesitett lobogók alatt,helységekként a’ főpiaczon átvonulván, Simon és Tóth Bálint alispánokat éltetvén, kibérlett tanyáira sietett. A’ városonkívüli „nádor“ czimü vendéglőben pedig Káldy József másod-alispán* pártján levők „éljenek az alkotmány’ hivei“ feliratú zászlók alatt szállottak meg. E’napon tartatott az úgynevezett tanácskozmány is, és bejött mind a’ két félnek minden embere , K. pártbeliek lobogóikkal, mi csaknem verekedésre nyújtott alkalmat, mert az ellenfél ezek’ zászlóit letépni akarta; volt is kisebbszerü ütlegezés. Helyettes úr több főrangnak’kíséretében kilépett a’ megyeház’ erkélyére, sok integetés után tandem szóhoz jutott, elmondván, miképp a' kijelölésben igazságos kíván lenni, ezt egyébiránt fenséges királyunk’ szándékához fogja irányozni , beszéde’ végeztével minden hivatalok körül kutatgatá a’ nemesség’ óhajtását, de a’ volt zaj miatt mi keveset lehetett irányul venni, és evvel befejeztetvén a’ conferentia, korteseink tanyáikra visszatértek , és az éj’ kedvező sötétében elkezdődött a'legélénkebb csábitgatás és téritgetés jó sikerrel, mert K. embereiből, kik a’ tanácskozmánykor többségben voltak,reggelig körül két száz voksot nem sejditve átvitték, különösen buzgósággal működtek, a’felebaráti szeretet’erényét és erkölcsiséget ex officio hirdetők.— E’ közben helyettes ur bizonyos urak’ hozzájárultával pro forma intelligens conferentiát tartott, mellynek tagjai valamint eredménye csak másnap jutott az egyik pártnak tudtára. Másnap reggeli 8 órakor kezdődött a’ rejtélyes választás. — Másod alispán ur, türelmetlen közbenvágó felkiáltások által akadályoztatván, alig mondhatá el az egész tisztikar és saját nevében leköszönő beszédét a’ megye’ pecsétét ideiglen helyettes urnak átadván. Miután az alispánságra jelöltek’ nevei — minthogy a’ többséget kivenni nem lehetett — kitétettek, a’ szavazás elrendeltetett — melly alkalommal helyettes ur inté nemességünket az azonnali voksolásra , úgymond „mert az első alispán’ elválasztása fogja irányzólag elhatározni az egész választást“ — és eredmény lett, hogy K. példás igazságszerető és fáradhatatlan munkásságu alispánunk, ki közmegelégedésre hosszabb ideig vitte a’ megye’ elnökségét, 150 Simon’ részére adott szavazattöbbség által kissebbségben maradott — elválasztott uj alispán urnák helyettes ur legnagyobb öröm’kifejezésével adá át megyénk’ pecsétét —, elestével az ellenzék’ minden 55