Pesti Hírlap, 1845. november (567-582. szám)

1845-11-27 / 580. szám

dalon, az „átalakuláson.­ — A’ régi institutióknak akarják elébb visszaadni eredeti rendeltetésüket ! Hiszen épen azért kívánjuk és sürgetjük az átalakulást , mivel a’ ré­gi institutiók nem felelnek meg — rendeltetésük­nek , tudnillik: a’ társaság’ kázczéljának , a’ személy és tulajdon’ biztosításának , a’ lehető legnagyobb rész’ boldogságának , szellemi és anyagi kifejlődhetésének, jó­létének. Mert ugyan mit idéztek elő ezen föntartást igénylő eredeti régi institutiók“ ? tán küznemzeti boldogságot, va­­gyonosságot, nagyságot?! „A nemesség nem azon állást foglalja el, melly őt illeti, foglalja el tehát vissza , ha sikert és győzelmet akar “ — Mit foglaljon vissza és kitől ? és kin győzedelmeskedjék? Ő a* *) ki mindenben minden ! Ennél a’ franczia legitimisták, forradalom előtti reminiscentiáikkal sem mondhatnának töb­bet. E’ szavakat alkalmasint a’ fauxbourg St. Germain’ pa­lotáiból szedték föl önök, — mert nálunk, a’ mi viszonyaink között, mondani valami illyent, ha nem nevetséges, valóban nem egyéb, üres nagy hangnál. Félre tehát az illyen politizálással! status-bölcseségtök nem egyéb üres hangnál, — az átalakulást pengetitek szá­jatokon, de csak lassan, fontolva, ildomosan, azaz, belát­ván a’ szomorú kénytelenséget, a’ hajótörésből szeretnétek minél többet megmenteni. Hozzuk tisztára a’ dolgot, mondjuk meg őszintén, leplezetlen, mit akarunk mi, és mit akarnak a­ conservativ urak.Mondjuk meg, mit értünk az átalakuláson, mit akarunk a’ kérdésekre , magokra a’ tárgyakra nézve. Önök több hosszú hírlapi csikkek’ során „néznek szét a’ teendők között“ — és végre — „hogy a’ helyzetek tisztul­janak meg, a’ pártok szabatosan különböztessenek el“, ez a’ teendők’ legfontosabbika, ez mondatik az első csikkben, ez variáltatik meg a’ VIII-ban is!— Hogy a’ két párt, t. i. a’ liberális és conservativ, szabatosan elkülönöztessék egy­mástól, ebből nem lesz semmi; a’ színezetek meglesznek mindig. A’ jobb- vagy balközépet tökéletesen egyik vagy másik szélső oldalhoz hajtani kényszeríteni, nem fog sike­rülni. — Lónyay Gábor: Fifárisi ujdanaágak. Az iparegyesület’ szállásán több napig közszemlé­letre nyitva állott iparműkiállitás tegnapelőtt záratott be. Úgyszólván rögtönzött vala e’ kiállítás, ’s mégis dicsérettel emlékeznek róla még a’ conservativ lapok is. Mert a’ mi „tsalált“ állapotú journalismusunkban még az ipar’ ellenében is van conservativ beszéd. A’ kiállítás leggazdagabb és leg­fényesebb volt azon iparműczikkekre nézve, mellyek, mint mindenütt úgy minálunk is, leginkább a’ fővárosban szoktak fészkelni,’s ezek olly neműek valának, hogy már merészebb kívánatosat is kielégitenek.Bizonysága leginkább az, misze­rint a’ kiállított jelesebb csikkek,a’ kiállítás’ folytán, nagyobb részint mind elkeltek’, ’s a’ teremek* nagy része az utolsó napokban csaknem pusztán maradt. E’ czikkek most még drágábbak valának , mint nagyobb kelendőség mellett talán kevés év múlva lesznek; ’s nálunk sok iparmű­­czikk még csaknem kizárólag a’ fővárosi és előkelőbb kö­zönség’ kivonataihoz tartozik, csaknem fényűzésnek bélyegeztetik,mi másutt rendes szükségek közé tartozik. Nem akarunk egyebet emliteni, mint a’ magyar köznép’ egyszerű báránybőr-vágyait, mellyek az idők’folytán bizonyosan szinte többre fognak terjedni. — ’S bebizonyult dolog, hogy az egyszerűség sokszor anyagi és szellemi szegénységnek gyermeke , míg a’ fényűzés rendesen miveltség’ és jólét’ csalhatlan jele Azért tehát a’ műipart emelni ’s a’ fényűzést *) nevelni egymással együttjáró két dolog. Továbbá az is igaz, hogy kényelmesebb nemzet nem sok van a’ magyar­nál , — pedig e’ nép’ legnagyobb részének a’ „dolce far niente“- n kívül alig van más fogalma a’ kényelemről. Fi­gyelmet érdemelnek tehát az iparműkiállitás­ fényűzésre mutató czikkei, ’s kívánatos, hogy a’ nép’ minél nagyobb részének kezeibe adassanak az eszközök, mik által azok­nak megszerezhetéséhez juthasson. Azonban nagy számmal valának az iparműkiállitásban olly czikkek is , mik az élet’ közelebb szükségeihez tartoznak — ezekről , úgy mint amazokról, alkalmasint avatott tollak fogják a’ közönséget részletesebben értesíteni. *#) — Mi csak azt akarók meg­mutatni , hogy egy évi nemes buzgalom is milly sokat te­remt, ’s hogy fel vagyunk jogosítva, ez előzmények után, a’ jövő évi nagy kiállítás iránt a’ legszebb reményeket táplálni kebleinkben. — Eszmetársulatnál fogva jelentjük , miképen a’ lel­kes gróf Batthyány Kázmér’ arczképe, melly a’ mal heti ünnepélyek’ alkalmával jelent meg Szerelmey Miklós’ kö­­raszmanyomdájában , folyvást kapható. Szerelmey ur most a’ múlt heti nagy lakoma’ rajzán dolgozik, ’s intézete nap­ról napra több és kiterjedtebb munkásságot fejt ki. — A’ herendi porczellángyár’ alapitójáról, Fischer Móriczról, dicséretesen emlékszik a’ bécsi műkiállitás’ je­lentése is. Mostani iparmozgalmaink’ következtében történt, mint írja a’ Hetilap, hogy Fischer úr’ tőkéje a’ számos meg­rendelésekkel aránytalanságba jővén, annak szaporításáról e­l kelle gondolkodnia. Bécsi tőzsér báró Rotschild S. ur érintett üzlet’ kiterjesztésére (’s pedig 4-re , minden pro­­visio nélkül és részletes letisztázásra) 25.000 p­ostot köl­csönzött. A’ szép tett követésre méltó. — A’­­ akadémia’ múlt vasárnap’ tartott közgyűlése gazdag vala hallgatókban és tudományos értekezésekben. Illy értekezések’tartása rendén van ’s igen természetes; de közgyűlés egy évben csak egyszer tartatik, ’s, nézetünk szerint, az illyenkor jelenlevő hölgyek ’s a’ nagy közönség megérdemelné azon figyelmet, hogy ha különben egész éven át mindig tudós munkálatokban fáradoznak is a’ ta­gok, legalább egyszer legyenek kissé leereszkedőbbek, — különben, mint láttuk, komoly pusztulásnak indul a’ leg­­megteltebb terem is. #) — Az idei nagy gyűlés alatt hat le­velező tag választatott meg, u. m. Frankenburg ##), Gondol Dániel, nagyajtai Kovács István, Nendtvich Károly, Pauler Tivadar, Szentkirályi Zsigmond. Rendes taggá Feszt Vilmos jön egyedül. Miről bővebben értesitend a’ fitoknoki hivata­los jelentés. — Múlt héten pesti színpadunknak némelly tagjai a’ bu­dai német színházban vendégszerepeltek egy kis vígjáték­ban. Buda’ közönsége a’ legélénkebb részvéttel fogadé őket ’s kiséré működéseiket, ’s ebből bizton azt lehetne követ­keztetni , miképen leghőbb kivánata az, hogy ne legyen többé körében ritka vendég a’ magyar , hanem foglalja el előbbeni és őt illető házi úri jogait. „A’ múlt csak példa le­gyen most !“ — A’ pesti és budai német színház’ első rendű tagjai, pedig egymásután, állnak odább a’nélkül, hogy csak bú­csút is vennének a’ kapujától. Örvendetesnek nem lehet ugyan e’ dolgot mondanunk , azonban mégis szép, midőn ezen embereket hivatásuk’ legfőbb, legközhasznubb teljesí­tésében látjuk fáradozni. — W.B. helybeli nagykereskedőnél egy nagyváradi ke­reskedő, levélben, 100 font milly-gyertyát rendelt. Mint­hogy sokan a’ stearin vagy pannonia-gyertyákat, árok’ fel­találója után, milly-gyertyának szokták nevezni, W. B. ur sem gondolá megbántani a’ nagyváradiakat az által, hogy rólok föltéve, miként nincsenek kizárólag milly-gyertyákba szerelmesedve/shogy hasonló minőségű, sőt jobb pannonia­­gyertyákkal, a’ hazában gyártottakkal, beérik. Azonban W. B. úr kevéssel azután, hogy a’ pannonia- gyertyákat Váradra elküldé, illyen értelmű levelet kapott : „a’ megrendelt milly-gyertyák helyett pannonia-gyertyákat küldvén, mint­hogy ezeket itt nem veszik, kérem a’ megrendelt pannonia­­gyertyákat visszavitetni, ’s a’ fuvarbért megtéríttetni.“ — A’ nagyváradi kereskedő alkalmasint tökéletes jogát gyako­rolta, midőn igy cselekvők, mint megirók, ’s ellene szólani nem is lehet; azonban mégis furcsa, hogy Nagyvárad be nem elégszik azon belföldi készítménynyel, mit Pesten a’ legmagasb házaknál használnak. És sajnálnunk kell Nagy­várad’ finnyás ízlését, mellynél fogva csak bécsi millygyer­­tyák mellett ihatik honi bakatort; és csodáljuk abbeli gaz­dálkodási mesterségét, miszerint a’teljes font helyett csak 30 latot nyomó külföldi milly-gyertyát elébeteszi a’ teljes mértékű, hasonló jó minőségű halainak. — Vahot Imre’ legújabb irodalmi vállalata, a’ „Magyar­­ország és Erdély képekben“ czimű munka erősen mozog előre. Nehány rajz’ kinyomatása végett el napokban utazott Bécsbe. Az első füzetben megjelenendő élőbeszédet Fényes Elek írja, ’s ez magában foglalja a’ két testvérhaza’ rövid statistikáját. Két rajzot is láttunk, Medve Imre által e’ czélra készítettet; az egyik a’ szepesi kárpátokat, a’ másik a’ kassai gótizlésü Erzsébet templomot ábrázolja, melly utóbbihoz valószínűleg az e’ tekintetben kitűnő ismeretü dr. Henszlmann Imre b­andja a’ szöveget Reméljük, a’ kö­zönség nem hagyandja pártolás nélkül e’ nagyérdekű válla­latot. —­ Végül még egy ostort kell elcsattantanunk. Szomorú kötelesség, de — kötelesség. Múlt szombaton adatott szín­padunkon először dr. Kovács Pálnak nem­régiben 50 arany pályadíjjal jutalmazott 4 felv. új népszínműve „Az obsitos.“ Nem vagyunk gyanakodó természetűek, de mikor legelső ízben vettük az invalid obsitos’ nyereségének hírét, már akkor hittük, hogy a’ darab’ czime, czime leend egyszers­mind a’ darab’ sorsának is. A’ „nyomor’ iskolája“ ’stb. még mindig friss emlékezetünkben volt. ’S „Az obsitos“, múlt szombaton, csakugyan kikapá az obsitot örök időkre. Kérdi tán valaki, hogy miért ? Nem felelhetünk e’ kérdésre kime­rítően , nem is czélunk , miután mi itt nem mint criticusok, — mert a’ darab minden critica alatt áll, — hanem mint a’ megsértett közönség’ egy része szólalunk fel. A’ boldogult „Debreczeni ripők“,valóságos Shakespeari dráma ehhez ké­­pest. Az egész közönség boszankodott, hogy színpadára illy dolgokat mernek hozatni és megszólaltak a’közbollánko­­zás boszuló hangjai; és hogy épen ott hallatszottak , hol inkább tapsolni kellett volna, hogy a’ beszédből épen ellen­kezőjét értette a’ közönség annak, mit szerző értett azt köszönje szeretetreméltó ügyességének. Az „obsitos“ kikapta a’ gyalázatos obsitot, ’s a’ magyar közönség’ legforróbb óhajtását véljük kifejezni, ha megkérjük szerzőjét, hogy a’ drámaimnak adná ki Ő is végképen a’ búcsúlevelet. Ha fiatal kezdő irta volna a’ darabot, a’ legkitelhetőbb erőszak­kal riasztanók le az irodalmi pályáról, azt mondván neki: „Nincsen tebenned egy mákszemnyi tehetség“, — de dr. Kovács Pált csak arra kérjük, hogy ne írjon drámákat. — A’ bukott lett bíráló választmány , melly e’ ezérra külön alakíttatott, mint halljuk, kénytelen volt e’ bakot lőni. A’jutalmat ki kellett osztania, ’s az ob­si­tos-nál jobb mű — szerinte—be nem érkezett. Az utóbbit nem hihetjük, de bevárjuk Jókay’ „Két gyám“-ját, hogy ítélhessünk mi is. — Egyébiránt a’ közönség’ nevében tisztelettelje­sen felkérjük az igazgatóságot, hogy , ha még máskor is kénytelennek látandjó aranyakkal jutalmazni az illy szín­műveket , ám tegye azt kénye kedve szerint, csak az isten­ért ! színpadra ne hozza azokat soha !­­ □ Felszólítás a’ budapesti közönség­hez. — Ismét beköszönt a’tél, ismét megjajdul a’nyo­mor’ panaszos szózata. Mert, több keresetmód megszűnvén, a’ szegénynek több élelem-forrása apad ki, ’s igy­ensége, a’ zordon évszakkal, mindig magasabb fokra hág. Ezért a’ budapesti jótékony nőegylet, mint a’ lefolyt években , a’ szükölködök’ némi felsegelésére, önkéntes adakozásokat gyűjtend, kivált a’ szokott uj évi tisztelgések’ megváltása által. Egy különös, e’ czélra nyomtatott, felhívásban ki lesz­nek jelölve az adakozást elfogadó helyek. Budapestnek la­kosai jótékony érzelmeikről eléggé ismeretesek, bizton re­mélhető, most sem lesz szükség, serkentgető szavakkal ébresztgetni részvétüket, ’s elég lesz tudniok, hogy ismét szép alkalmuk nyílt a’ felebaráti szeretet’ erényeit tettel is kitüntetniük. Kelt az 1845 -ki novemb. 7-kén tartott ülés­ből. — Külkey Henrik, titoknok. *) Csakhogy e’ fényűzés a’ hazai terményzés’ határain tul ne csapongjon. — Szerk. **) Illy tudósítást várunk az iparegyesület’ tisztelt jegyzőjé­től , Csanády Ferencz úrtól, ki a’ legnagyobb köszönetét igényli, hogy azokat , mik iparmozgalmaink’ évi ünnepén a’ magyar iparosság’ előmeneteléről mondattak , illy szép commentárral állitá azoknak szemed elébe , kik igen sze­retik kétségbe vonni azt , mit csupán fülök hall , szemök nem lát. E’ parányi, rögtönzött kiállítás, melly a’ kiállító’ gondosságát’s ízlését is tanusitja, a’ legmeggyőzőbb bizony­ság vala. — Saark,­­*) Igen sajnálnék, ha valaki ebben a’ tudomány iránti részvét- felséget látna; noha a’ tudományok iránti nagy előszeretet, fájdalom , ez ideig épen nem volt gyönge oldalunk. De mindennek van határa,­­ a’ türelemnek is. Nagy gyüleke­zet’ figyelmét, főleg az állás’ és tolakodás’ kényelmetlen helyzetében, csupán tudományos értekezésekkel hoszasan lekötve tartani bajosan lehet. ’S a’ hallgatóság közötti kü­lönböző elemekről ’s ezek’ különböző igényeiről sem kell megfeledkeznünk. Eljő az ügyész , a’ természet- és törté­neti tudományok’ kedvelője, élvezetet vár a’ hölgysereg. Változatosságra van tehát szükség. Nem lenne-e jobb, ha minden szakosztályból tartatnának rövidebb felolvasások, ha az academia’ évi ünnepén képviselve lenne a’ történeti jog- és philosophiai, nyelv- és természettudományi ’stb. szak­osztály; képviselve a’ komoly tudomány ’s a’ szépirodalom ? — De e’ tárgyról máskor talán többet. — Szerk. ##) Már miért nem Vachot Imre, vagy ő is ? ’S hol maradtak Petőfi, Czikó ’stb. legszebb talentumaink az ifjabb iroda­lomban ? — Szerk. 350 . Völ­vén­yh­atósági dolgok. ZALAMEGYÉBŐL. (Folyt.) Midőn D.— F.— nagy ha­tású szavait, a’pesti körlevél’ pártolásával, befejező, egy, az előadott nyilatkozattól igen áthatott éltes conservativ táb­­labiró szólalt fel. H.— K.— üdvözlő az előtte szólót, ’s ennek értelmében magát is ellenzék’ emberének mondá. Mire ismét Cg.— L.— üdvözlő az előtte szólót az ellenzék’ sorai között. Másnapi ülésben, nov. 11-én, azon kir. leirat olvastatott fel, melly, a’ slavoniai és magyar megyék közti levelezés’ érdemében, határozottan értésünkre adja , hogy a’ három slavoniainak nevezett megyére nem terjed ki azon törvény, melly a’ megyéket, az ország’ határán belől, egymás közt magyar nyelveni levelezésre kötelezi. Zala’ rendei ezen törvényt máskép’ magyarázzák, és miután megkereső fel­írásukra tagadó válasz érkezett, törvényes kérésük’ mel­lőzését sérelemképen fogják a’ jövőben fölterjeszteni. Következett főjegyző urnak jelentése az iránt, hogy gr. Zay Károly urnak levele hozzánk érkezett, ki a’ múlt augusztusi közgyűlésből megképeztetni határoza­tott a’ végett, ha valljon, a’protestáns iskolákban a’ma­gyar nyelvművelő társulatok’ megszüntetésére , felsőbb helyről utasittatott-e? M. gr. Zay Károly ur] szives válasza mellé csatolta azon kir rendeletet, mellynél fogva a’ magyar társulatok ellen 1836-ban kiadott felsőbb parancs’ megtartására újólag is utasittatik. E levél felolvastatván, M. P. tb. első tolmácsolá keblének aggodalmát és bánatát a’ felett, hogy ezen minden politicai czélt mellőző, a­ honnak annyira hasznos nyelvművelő tár­sulatok eltiltatnak , ellenben a’ magyar nyelv és nemzeti­ség ellen törekedő panslavismus pártoltatik. D. F. felhozza, hogy gr. Zay Károly közli velünk itt azon felsőbb rendeletet, mellynél fogva a’ protestáns isko­lákban létező magyar nyelvművelő társaságok eltiltatnak. — Szóló nem akar értekezni arról, hogy e’ vagy ama’ nem­zetiség miként terjeszti a’ kormány’ hatalmát, csak azt em­líti meg, hogy miután a’ magyar nyelv Magyarország’ tör­vényeinek és a’ közigazgatásnak nyelve lett, egyik fő fel­adása volna a’ kormánynak, az iskolákban a’ magyar nyelvet, bármilly ajkúak között, terjeszteni, hogy az illetők a’ törvényeket megértsék, és a’ közigazgatásban részt ve­hessenek. Különös, hogy ezen társulatok 1790. óta egész 1836-ig szabadon fenállhattak, és most eltiltatnak f­elaltat­nak épen azon időponttól fogva, amilyben azon törvény hozatott, hogy a’ törvények magyar nyelven készítessenek. Hogy mi lehet oka ezen eltiltásnak, szóló meg nem foghatja. Mert, hogy ezen társulatok veszélyes vagy politicai czéluak volnának,szóló el nem ismeri. Szóló a’ felírást ajánlja, melly­­ben azt is kijelentenék, hogy ezen rendelet ellenkezik a* újabb törvények’ szellemével. — A’ felírás mellett nyilatko­zott még Cs. L. tb. ’s az határozatba ment. Most olvastatott azon kir. intézvány, melly a’ nem-ne­mesektől a* szavazásjog’ gyakorlatát megtagadja , és melly a’ törvényszéki bírákat csak a’főispán által kinövésért tábla— birákból engedi választatni. Erre H. Gy. táblabiró megjegyezte, hogy a’ tör­vénynek gyakorlatában létezik nagy ellentét; a’ tisztes­beknek t. i. nem adatik meg a’ szavazási jog akkor, midőn azok a’ hivatalokra képesek , p. o. azon ember, ki képes a

Next