Pesti Hírlap, 1845. december (583-598. szám)

1845-12-02 / 583. szám

vele , mellében főisp. helytartója* székfoglalóéira tütött határnapot tudatván barátságos szomszédság­ kapcsolatáról fogva — mikép* a’ levélben írva van: „nemzeti örömünne­pélyére“ hiv meg.— Válaszoltatni — egy hangocskát kivéve — egyhangúlag határoztatott: mikép’ mi Borsod’ szomszéd­ságát, barátságát, mint eddig is kedves kincsünket, jövőben szinte kegyelettel ápolandjuk; de, a’ főisp. helyet­tesek’ irá­nyában, kijelentett elveinkhez következetesen , helytartója’ székfoglalási szertartásában , küldötteink által részt nem vehetünk. — Lehne László. NYITRÁN , november’ 24-én, a’ múlt évnegyedes gyű­lésben mai napra beszámító közgyűlés határoztatván , a’ ki­tűzött tárgy elövétetett, — mindkét alispán betegeskedik, és távol van, ’s főispán ö­nmalga elnököl. — 19, azaz tizen­­kilencz ezer ’s nehány száz p­ótra rúgván egy évi tiszti fuvarozások, feltűnik, különösen a’ hat járások’ egyikének, nem a’ legnagyobbnak, 5120 p.flramenő ezen czin­k be­számítása , az illető főbíró felvilágositáskép’ előadó, hogy ebben a’ múlt évről is van fertály évi ősziél, ámbár , mint mondá, neki is feltűnő a’ nagy somma, és rendeltetett, hogy, a’ fuvarozásróli nyugtatványok megvizsgáltatván, a’ bekövetkező évnegyedes közgyűlés’ eleibe terjesztessék a’ vizsgálat’ eredménye; különös, hogy ezen feltünőség men­­tegettetett még azon székből is , honnan inkább figyelmez­­tetést várni lennénk feljogosítva. — Szó létetett arról is, hogy megszűnhetne a’ tartományi biztosság’ személyzetének évenként több száz forintokat tevő , a’ megye által a’ mi­­sera contribuens plebs’ rovására vajban adatni szokott aján­­dék; de ezen szó kaperáskodásnak kereszteltetett, és az ajándék meghagyatott. — A’ kitűzött tárgy ekkép’ szeren­csésen befejeztetvén, az, ki végzésekre támaszkodni szo­kott, a’ gyűlést befejezettnek tekinthette — Kedvünk volna itt a’ pókhálóról és végzésekről példázgatni, sed exempla sunt odiosa , ’s azért csak annyit mondunk , hogy felvéte­tett még B. járás’ főbírójának jelentése, mellyben, az elé­gett B. mezőváros’ adózóinak felsegitése’ tekintetéből, a’ jelentő főbíró szorgalmazta, hogy a’ kárvallott adózókat több más kijelölt helységi adózók, mellyek között, mint a’ jelentés tartja, úgyis csak öt helység más uradalombeli, épületi fa’fuvarozásával felsegíteni kényszerittessenek. M. J. megjegyzé, hogy azon esetben, ha a’jelen gyűlés nem volna egyenesen és egyedül a’ beszámításra kitűzve, el­mondaná a’kérdéses kényszerítésről, mikép’ az a’ terhelte­­tésnek egy uj és veszedelmes neme, miképen azt idővel más elemi viszontagságokra is önkényesen alkalmazni lehetne, de mindezt vitatni nem akarja, mivel, ezen egye­nesen és egyedül a’ beszámításra kitűzött gyűlésben, nincs annak helye, nincs ideje, hogy elvek állíttassanak fel ’stb. Erre főispán ő nmga visszatetszőkép’ válaszolta , hogy hi­szen­­ lehet mindent elvekkel szépen kiczifrázni, és hogy mindjárt tudta ezen ellenvetésnek bekövetkezését, ’s azért kérdezte is, lehet-e a’ jelentést felvenni, de ha segíteni akarunk a’szegény embereken, rögtön kell azt tenni, mig az utak meg nem romolnak ; D. R., T. F. és a’ jelentő fő­bíró pártol ák ő­nmgának nézeteit, ’s a’ kényszerítő sege­­delmezést; V. A. azonban, J. R. és B. F azt hivék, hogy ollyasmit rendelhetvén csak a’ megye, a’ mit, megtagadás’ esetében, törvényes alapnál fogva végre is hajthat, ’s, a’ legújabb törvény által sokkal inkább lévén megkötve kezei mint annak előtte, a' kényszerítést neki tartották törvénye­sen végrehajthatnak, ’s igy nem elrendelhetnek; mire főispán ö­nmga kijelenté, hogy, hiszen ezen gyűlésben nem akarja ezen elvet felállítani, ’s ha az törvénybe ütközőnek nézetik, maradjon el; ezután a’jelentő főbíró oda utasittatott, hogy szólítsa fel a’ kijelölt helységbelieket önkényes fuvar-segedelmezésre. Méltányoljuk főispán ó­rmságának magaviseletét, a’ midőn uradalmi öregebb főügyésze , állását összezavarva, roszul alkalmazott szolgálati készséggel, ö­nálságát figyel­meztette, hogy mivel a’ megye’ pecsétje ő hozzá tartozik, azt a’ betegeskedő alispántól, bizonyos pecsételés végett, venné át, ’s a’ mire ő amaga válaszoló, „hogy meghalálo­­zás’ esetében igen is hozzá tartoznék, az utódnak való által— adás végett, átvenni a’ pecsétet­, most legczélszerűbbnek látja azon projectált módot, hogy a’ beteg alispán után men­jen pecsételés végett, a’ kinek arra szüksége van; ellenben A’ történt helyettesítések figyelmet gerjesztők. A’ kö­zépponti járásban az első albirói hivatal megüresülvén, arra főispán ő nálsága az al­adószedőt helyettesítve előmozditá, a’ középponti szolgabirót aladószedőnek, ’s helyette közép­ponti szolgabirónak egy kerületi esküttet helyettesitvén ; — a' tiszteletbeli szolgabiró, az ülés’ befejezése után, lemondott állásáról, a’ középponti szolgabiró, hire, tudta nélkül történt visszamozditásos helyettesítést elvállalni nem akarja. KÖZÉP-SZOLNOK megyében f. hó’ 10, 11. és 12-én ismét közgyűlés tartatott , mellynek főbb tárgyai ezek: 1) A’ megye’ abbeli folyamodására, melly szerint, a’ volt fő­ispán’, gr. Degenfeld Otto’ beiktatásakor, a’ megye’ rabjai­nak jobb móddal tartására ajándékozott 100 arany’ feléből vásárolt rabok’ kertjének tizedfizetés alóli fölmentése ké­retett , — most felső helyről olly visszairat érkezett, mellyben kimondatik, hogy a’ kérés részint időelőtti, ré­szint nem teljesíthető. — Erre kimondatott , hogy ezen visszairat csupán a’ folyamodás’ indokainak bal felfogásából eredhető; miután abban említés sem volt arról, mintha az illető tizedbirtokosok e’ részben lemondottak volna tizedel­­hetési jogaikról, hanem egyedül az mondatott, hogy az érdeklett földrész a’ városhoz bekerittetvén , telekké ala­kíttatott, ’s a’ telkektől jár ugyan taksa, de nem dézma. A’ zilahi r. kath. lelkész erre azt válaszola , hogy a’ zilahi telkektől, régi időktől fogva, méltó joggal kérték és fizették a’ tizedet. De már e* tárgyban aligha competens bíró a’ lelkés* ur. — Végre azon okból, hogy megváratok, míg ez és a’ többi sérelmek meg lesznek orvosolva, az em­lített intézvény tudomásul vétetik. És várni fognak a’rendek. 2) Egy másik felsőbb rendeletben e’ megyének az ha­gyatok meg , hogy az országgyűlési követeknek adandó utasításokat mindenkor a’ közgyűlési jegyzőkönyvbe kell, egész kiterjedésökben, beírni. — Ez több rendbeli nyilat­kozatra adott alkalmat. Legelőször a’ fenálló gyakorlat vet­tetett a’ rendelet’ ellenébe, — de ezt a’ főispán azon okos­kodással kívánta meggyengiteni, miszerint minden megyei határozat jegyzőkönyvbe iktatandó; a’ követi utasítások pe­dig szinte illy határozatok lévén , annál fogva ’stb. — Egy másik szóló nem lát ugyan a’ dologban tesz szándékot a’ kormány’ részéről, sem semmi más veszedelmet; azonban nem kívánja , hogy a’ követi utasitás, illy jegyzőkönyvbe való beiktatás által, jó előre közönségessé és a’ kormány előtt is nyilvánossá légyen. — Válaszolá erre a’ főispán , hogy a’ mi itt foly, nem titok,az azonnal ki is van hirdetve. (Sokan : igen a’ megye előtti) Mire feleletül adatott: A’ követek a’ törvényhatóság’ biztosai, kiket titkaik’ felfede­zésére senki sem erőszakolhat. — Egy másik szóló, alkot­­ványos szempontból indulván ki, valóságos sérelmet talált a’ dologban , mert u­­ra, a’ megyének van joga követeit akármikor feleletre vonni, — de e’ jogába bele nem avat­kozhatok senki más , különben könnyen az fogna történni , hogy nem találkozik ember , ki a’ követséget elvállalja. Annálfogva , minthogy a’ jegyzőkönyvek’ megerősítése a’ kormánytól függ, s illy módon az utasítások is hasonló meg­erősítés ’s talán szóváltás és vitatás alá kerülhetnének , a’ rendeletnek ellene mond. Szójának még többen, ’s határzatta jön: az eddigi szokás’ fentartása. A’ KERTÉSZET ÉS GYÜMÖLCSTENYÉSZTÉS’ BARÁTIHOZ. Három év előtt a’ Magyar Gazdasági Egyesület, komoly meggyő­ződésből indulva ki, legbelsőbb sajnálkozását fejezé ki a’ hírlapok­ban hazánknak méltán pirulást okozó hátramaradása felett a’ gyü­­mölcstenyésetésben, ’s a’ felett, hogy ámbár az ország’ határi közt olly pont alig létezik, mellyen a’ legnemesb gyümölcs nem te­nyésznek, mégis a’ mezei foglalkozás’ e’ legnemesb terén minded­dig tudatlanok, szegények, restek ’s az iparkodó külföld’ rabjai maradóak, és hogy önkénytes éhséggel gyötörvén magunkat, nem vagyunk méltók , ha nem okulunk, e’ földre, mellyel szomszédink tölünk nem azon csekély jóért irigyelnek, mit rajta élvezünk, hanem azon kimerithetlen kincsekért , mellyek abban elrejtve vannak ’s mellyeket min magunk, utódink’ legnagyobb kárával ’s megbocsát­­hatlan hanyasággal , józan kihasználás nélkül meddőre tapodunk. E’ sajnos tény’ átgondolásából hivá fel az Egyesület 3 év előtt a nemzet figyelmét, e szintolly hasznos, mint gyönyörködtető ágára a’ mezőgazdaságnak; kijelenté , hogy ennek megkedveltetése főleg a" népiskolák’ vezetőitől ’s községi gyümölcsfaiskolák’ állité­­tól föltételeztik ; továbbá lelkészeink ’s néptanítóink’ ösztönzésére díszes ezüst érdempénz alapittatott; ’s végre indítványba hozá az Egyesület egy középponti országos gyümölcskert’ léte­sítését, mellyben az éghajlatunk alatt tenyésző minden jelesb gyü­mölcsfa’ nemet összegyűjtetvén, ’s terjedelmes faiskolák állíttatván, egy részről a’ fiókegyesületi ’s községi gyümölcskertek’ raktárául’ más részről a’ végre szolgáljon, hogy abban néptanítók és kertész­növendékek, úgy egyéb kertbarátok is magokat a’ gyömölcste­­nyésztés’ fogásaiban kiképezhessék; főkép’pedig, hogy onnét ma­gának bárki is, a’lehető legolcsóbb áron, a’legnemesb gyümölcsfák közül tetszése szerint választhasson és szerezhessen.__Illy közép­ponti kertnek létesítése egyszer ’s nem többször fizetendő 5 pen­gő forintos részvényre alapittatott olly kedvezéssel, hogy illy rész­vényes a’ kertészeti szakosztály’ minden mozgalmaiban , mint tag részt vehessen, különben pedig a’ felállítandó kertnek oltványait ’, csemetéit, idegenekhez képest, a’ kiszabott árnak mindig feléért kaphassa. E’ fölszólitás egy tekintetben sem hangzott el teljesen siker nélkül,­­s mi különösen a’ középponti kertet illeti, 971 hazánkfia találkozott;­ egy vagy több részvénnyel a’ vállalathoz járultak, ’s 1282 részvényt, 6110 pontnyi értékben,fizettek össze. E részvét következtében, Pesten*) az úgynevezett stállo-ut­­czában, 5000 pártnyi egy emeletes lakóházzal ellátott 4206 öl­­nyi tér szereztetett, ’s azonnal részint anyafákkal, részint vadcse­­metékkel beülteltetvén, valamint elegendő magiskolákkal is ellá­tásán, jelenleg olly annyira tömve van különféle kor nemesitett csemetékkel, anyaiakkal ’s magról nevelt vadonczokkal, hogy ha vagy csak egy része a’kert’foglalatjának el nem távolit­tatik, vagy a kert meg nem negyobbittatik,további czélszerű működésről ’s az .l.d­a. Deme. csemeték’ illa képiéről ;hely- „éke miatt „ó sem lehet. (Folyt. kov.) tZ Utá-S ^er®|vén v?tatás hol volna — mindeneket szme­­ugire veven,­­ legczelszerűbb illy országos gyümölcskertet’s ielSpít°ealfe ?­ ,tani ? Szavak’ tulnyonló többsége Pest városát jelölte ki, es pedig fontos okoknál fogva. Mert mellőzvén azt hogy i­­ letezven a’ Gazdasági Eglyesület,Ut a’ szakosztályi tagok kozu! is számosan tartják állandó lakásukat, miáltal a’ felügye­kesfölde m ^ 6ot in?Y? *Szkö­zölh,e,ő­­­ Pestnek silány homo- Tész az innen » a tenyesztőt küzdésre kényszeríti, más­leg ül­etendő fi/tol’ff*1 """r 'y tajar* szállitandó és ott kellő­leg nlletendő fiatal fgnak megfogamzását, tehát az átültető«’ m­iv n­emes? t,ví?ri na^ TM sárok’ alkalmával,!’ s hozatni, majd minden tájára nézve az ország­melivből az Öt £* vZ °'Iy eldudolt része honunknak, ffSVStfé?, Tr­ & “ 5-SA cáon eil «' okok azon» különben nem tagadható fontos- s akkora telkeífí *s «Ypz^­ki h°SY más helyen több mint kétszer pillért adatottíthetett V° 8700 al pénzen szerezni' melly a’ I 863 KÜLFÖL». FRANCZIAORSZÁG. A’ kamarák dec. 27-re összehi­­vattak. Lamartine ismét egy hosszú czikket közöl lapjában a* macon- i Bren Publicben. A’ pártok érintetnek ebben, ’s mi­­kép’Lamartine’ elégedetlen szellemétől várhatni, mindnyájan derekasan szidalmazva. Lamartine-nak nem engedé meg dicsvágya és hiúsága, hogy valamelly pártnál, mellyeknek mindenikét egymásután megpróbálta , kevesebbel megelé­gedjék a’ főnökségnél, ’s ez nem lehetvén, most örömest maga szeretne egy pártot alakítani, bármit beszéljen is , hogy elvet és nem pártot akar. Mig czélját kiviheti, egye­dül áll. E’ hosszú czikkben Lamarline-nak már többször elmondott eszméi foglaltatnak, mellyeket a’ kamarában is elő szokott adni. Nyelve pompázó , megható mint min­dig. A’ Journal des Debats ezt mondja róla: A’ politi­cai szenvedélyek iránti szinte egyetemes csöndben íme egy kiáltás érkezik hozzánk a’ távolból, panasza egy nyug­talan és beteges képzelődésnek, melly nem tudja, hova helyezze szárnyait. Ha ezen távoli hang nem bírna ha­talommal nemes és költői emlékezeteket felébreszteni, ha korábban nem olly hangokat adott volna, mellyeket nem lehet elfeledni, szóval, ha az nem Lamartine úré volna, ki felelne jelenleg erre ? Kihez vagy mihez szól a’ maconi ékesen szóló követ? Mit akar, mit keres ő? Egykor azt mondá, Francziaország unatkozik, tartunk tőle, hogy csa­latkozik , és saját buskárságát mindenkiének lenni vélte. Lamartine úr unatkozik, mi lehet ennél természetesebb ? Az írás megmondó már: Vac soli I ’S Lamartine úr nem áll-e egyedül, mindig egyedül a’ pártok között ? Nincsen-e vele a’ tömeg, mikép’ egy másik nagy költő mondá : „az embe­rek’ nagy pusztája?“ Ha a’ jeles költő legalább még csak egy pártot próbált volna meg, még egy másikat is megkí­sérthetne ; másutt kereshetne menedéket, az ellenkező sze­lek által annyit hányatott sajkájának révpartot. De, fájdalom, Lamartine úr már minden párton keresztül ment, ’s azokat megkóstolván , egyiket a’ másik után elveté , mint valami keserű kérget. Mert nem mindig könnyű dolog pártem­bernek lenni. E’ végre tudni kell áldozatot tenni nem meggyőződésében, hanem szeszélyeiben; nem méltó­ságában , hanem hiúságában; a’ rend’ és fegyelem’ ér­zelme által kell áthatva lenni. Lamartine úr sehol sem találta helyét, meglehet, mivel mindenütt első akart volna lenni; és számos utazásaiból a’ véleményekben csir­án úti benyomásokat tartott meg, mellyeket mindig ra­gyogó, bárha gyakran incorrect stylben ad elő. Ekképp tör­ténik aztán , hogy a’ történetíró szerepére száll alá, a’ helyett , hogy tenne valamit. Jelenleg például a’ pártok’ rajzát adja elünkbe, mikép­p szokta; a’ baloldalról ezt mondja : A’ sajtóban és a’ kamarában van nem tudom hány­­ párt, mellyek magokat tizenöt év óta ellenzéknek mond­ják , dynasticus baloldalnak , alkotmányos baloldalnak, mér­sékleti baloldalnak, közép baloldalnak, harmadik rendnek, egész ellenzéknek , fél ellenzéknek, negyedrész ellenzék­nek, árny-ellenzéknek , ’s végre , mi a’ legroszabb, látszó ellenzéknek (semblant d’ Opposition) ! Hogy lehet ezen eligazodni? — Kiveszek nagy számú ellenzéki tagokat, kik , mikép’ mi, mindig ellene voltak esen tacticának. És önök ezeket pártoknak nevezik ? — És önök azt kí­vánják a’ komoly embertől , hogy, a’ kamarába lépté­vel, szükségképes! ’s megváltóihatlanul ezen kis zászló vagy inkább színtelen csekély likas zsebbevalók alá esküd­jenek, mellyek, nem hogy nem elegendők egy nagy nép’ politicájára kiterjedni, de saját apró hiúságukat sem képe­sek fedezni ’stb­ Ezután átmegy Lamartine, mondván, hogy tudja, miszerint van egy nagy baloldal, melly,lelki­­ismeretes tagjai, neve, példabeszéddé vált becsületessége, és szónoka’ versenytárs nélküli tehetsége’ folytán, tekin­téllyel, tisztelettel, fénynyel bír, és sok ideig remény­sége volt a’ szabadelvű Frantziaországnak, de nem tudni, hol találhatni ezt meg. Nem elég szilárd, ’s nem marad meg elég ideig helyén , hogy bizonyosak lehessünk , mi­szerint ott találhatjuk meg, hol elhagytuk. Ma angol szö­vetséget kiván Lengyelország’ európai ügyéért, ’s mikorra odaérünk, gyűlöli az angolokat, békét’s az oroszszal szö­vetséget kíván. Máskor választási reformot kíván; oda sie­tünk , ’s már nem szól erről többet, ’s mindössze is né­hány esküttet akar a’ választók’ számához tenni. Máskor a’ várerősitések ellen menydörög; ide jutunk, ’s tömegben megszavaztatnak a' felszerelési eszközök. Azt gondoljuk, a’ régenségi kérdésnél lehet megtalálni, ’s ebben a’ kormány­nyal szavaz. Kikel a’ megvesztegetési eszköz a’ titkos költ­ségek ellen, 's a’ mart. 1-ei kormánynyal megszavazza azt ’stb. Erre , mond a­ Journal des Debats, a’ baloldal is ezt mondhatná Lamatin-nak : De ön , ki nekünk beszél, hol található meg; hol van ön; honnan jő ön; hova megy ön; egyenlő eszméi vannak-e önnek két nap egymásután? Mu­tassa meg ön nekünk, nem mondjuk zászlóját, de csupán zsebbevalóját? Ha ha nem vagyunk többé jelen a’ találko­zási helyen , midőn ön oda jő, ez azért van, mivel ön ké­sőn jő. Midőn mi háborút ’s a’ lengyel ügyet sürgettük, ön Holy-Roodban és Gömbén volt (ezért is Lamartine’ korábbi leg­timista voltára). Midőn mi a’ békénél valánk, ön a len­gyel ügyhez érkezett; állomásról állomásra ön azon lova­kon jött, mellyeken korábban mi mentünk, ’s ön hasonlit azon regényhőshöz, ki mindig későbben érkezett egy órával. A’ marokkói császár a­ párisi udvarhoz követet küld. ANGLIA- Nov. 15-én az orosz czár’ második fia, Con­stantin nagyherczeg , Plymouth-ba megérkezett. Az angol és izlandi lapok között nagy szakadás van az 89.

Next