Pesti Hírlap, 1845. december (583-598. szám)
1845-12-02 / 583. szám
vele , mellében főisp. helytartója* székfoglalóéira tütött határnapot tudatván barátságos szomszédság kapcsolatáról fogva — mikép* a’ levélben írva van: „nemzeti örömünnepélyére“ hiv meg.— Válaszoltatni — egy hangocskát kivéve — egyhangúlag határoztatott: mikép’ mi Borsod’ szomszédságát, barátságát, mint eddig is kedves kincsünket, jövőben szinte kegyelettel ápolandjuk; de, a’ főisp. helyettesek’ irányában, kijelentett elveinkhez következetesen , helytartója’ székfoglalási szertartásában , küldötteink által részt nem vehetünk. — Lehne László. NYITRÁN , november’ 24-én, a’ múlt évnegyedes gyűlésben mai napra beszámító közgyűlés határoztatván , a’ kitűzött tárgy elövétetett, — mindkét alispán betegeskedik, és távol van, ’s főispán önmalga elnököl. — 19, azaz tizenkilencz ezer ’s nehány száz pótra rúgván egy évi tiszti fuvarozások, feltűnik, különösen a’ hat járások’ egyikének, nem a’ legnagyobbnak, 5120 p.flramenő ezen czink beszámítása , az illető főbíró felvilágositáskép’ előadó, hogy ebben a’ múlt évről is van fertály évi ősziél, ámbár , mint mondá, neki is feltűnő a’ nagy somma, és rendeltetett, hogy, a’ fuvarozásróli nyugtatványok megvizsgáltatván, a’ bekövetkező évnegyedes közgyűlés’ eleibe terjesztessék a’ vizsgálat’ eredménye; különös, hogy ezen feltünőség mentegettetett még azon székből is , honnan inkább figyelmeztetést várni lennénk feljogosítva. — Szó létetett arról is, hogy megszűnhetne a’ tartományi biztosság’ személyzetének évenként több száz forintokat tevő , a’ megye által a’ misera contribuens plebs’ rovására vajban adatni szokott ajándék; de ezen szó kaperáskodásnak kereszteltetett, és az ajándék meghagyatott. — A’ kitűzött tárgy ekkép’ szerencsésen befejeztetvén, az, ki végzésekre támaszkodni szokott, a’ gyűlést befejezettnek tekinthette — Kedvünk volna itt a’ pókhálóról és végzésekről példázgatni, sed exempla sunt odiosa , ’s azért csak annyit mondunk , hogy felvétetett még B. járás’ főbírójának jelentése, mellyben, az elégett B. mezőváros’ adózóinak felsegitése’ tekintetéből, a’ jelentő főbíró szorgalmazta, hogy a’ kárvallott adózókat több más kijelölt helységi adózók, mellyek között, mint a’ jelentés tartja, úgyis csak öt helység más uradalombeli, épületi fa’fuvarozásával felsegíteni kényszerittessenek. M. J. megjegyzé, hogy azon esetben, ha a’jelen gyűlés nem volna egyenesen és egyedül a’ beszámításra kitűzve, elmondaná a’kérdéses kényszerítésről, mikép’ az a’ terheltetésnek egy uj és veszedelmes neme, miképen azt idővel más elemi viszontagságokra is önkényesen alkalmazni lehetne, de mindezt vitatni nem akarja, mivel, ezen egyenesen és egyedül a’ beszámításra kitűzött gyűlésben, nincs annak helye, nincs ideje, hogy elvek állíttassanak fel ’stb. Erre főispán ő nmga visszatetszőkép’ válaszolta , hogy hiszen lehet mindent elvekkel szépen kiczifrázni, és hogy mindjárt tudta ezen ellenvetésnek bekövetkezését, ’s azért kérdezte is, lehet-e a’ jelentést felvenni, de ha segíteni akarunk a’szegény embereken, rögtön kell azt tenni, mig az utak meg nem romolnak ; D. R., T. F. és a’ jelentő főbíró pártol ák őnmgának nézeteit, ’s a’ kényszerítő segedelmezést; V. A. azonban, J. R. és B. F azt hivék, hogy ollyasmit rendelhetvén csak a’ megye, a’ mit, megtagadás’ esetében, törvényes alapnál fogva végre is hajthat, ’s, a’ legújabb törvény által sokkal inkább lévén megkötve kezei mint annak előtte, a' kényszerítést neki tartották törvényesen végrehajthatnak, ’s igy nem elrendelhetnek; mire főispán önmga kijelenté, hogy, hiszen ezen gyűlésben nem akarja ezen elvet felállítani, ’s ha az törvénybe ütközőnek nézetik, maradjon el; ezután a’jelentő főbíró oda utasittatott, hogy szólítsa fel a’ kijelölt helységbelieket önkényes fuvar-segedelmezésre. Méltányoljuk főispán órmságának magaviseletét, a’ midőn uradalmi öregebb főügyésze , állását összezavarva, roszul alkalmazott szolgálati készséggel, önálságát figyelmeztette, hogy mivel a’ megye’ pecsétje ő hozzá tartozik, azt a’ betegeskedő alispántól, bizonyos pecsételés végett, venné át, ’s a’ mire ő amaga válaszoló, „hogy meghalálozás’ esetében igen is hozzá tartoznék, az utódnak való által— adás végett, átvenni a’ pecsétet, most legczélszerűbbnek látja azon projectált módot, hogy a’ beteg alispán után menjen pecsételés végett, a’ kinek arra szüksége van; ellenben A’ történt helyettesítések figyelmet gerjesztők. A’ középponti járásban az első albirói hivatal megüresülvén, arra főispán ő nálsága az aladószedőt helyettesítve előmozditá, a’ középponti szolgabirót aladószedőnek, ’s helyette középponti szolgabirónak egy kerületi esküttet helyettesitvén ; — a' tiszteletbeli szolgabiró, az ülés’ befejezése után, lemondott állásáról, a’ középponti szolgabiró, hire, tudta nélkül történt visszamozditásos helyettesítést elvállalni nem akarja. KÖZÉP-SZOLNOK megyében f. hó’ 10, 11. és 12-én ismét közgyűlés tartatott , mellynek főbb tárgyai ezek: 1) A’ megye’ abbeli folyamodására, melly szerint, a’ volt főispán’, gr. Degenfeld Otto’ beiktatásakor, a’ megye’ rabjainak jobb móddal tartására ajándékozott 100 arany’ feléből vásárolt rabok’ kertjének tizedfizetés alóli fölmentése kéretett , — most felső helyről olly visszairat érkezett, mellyben kimondatik, hogy a’ kérés részint időelőtti, részint nem teljesíthető. — Erre kimondatott , hogy ezen visszairat csupán a’ folyamodás’ indokainak bal felfogásából eredhető; miután abban említés sem volt arról, mintha az illető tizedbirtokosok e’ részben lemondottak volna tizedelhetési jogaikról, hanem egyedül az mondatott, hogy az érdeklett földrész a’ városhoz bekerittetvén , telekké alakíttatott, ’s a’ telkektől jár ugyan taksa, de nem dézma. A’ zilahi r. kath. lelkész erre azt válaszola , hogy a’ zilahi telkektől, régi időktől fogva, méltó joggal kérték és fizették a’ tizedet. De már e* tárgyban aligha competens bíró a’ lelkés* ur. — Végre azon okból, hogy megváratok, míg ez és a’ többi sérelmek meg lesznek orvosolva, az említett intézvény tudomásul vétetik. És várni fognak a’rendek. 2) Egy másik felsőbb rendeletben e’ megyének az hagyatok meg , hogy az országgyűlési követeknek adandó utasításokat mindenkor a’ közgyűlési jegyzőkönyvbe kell, egész kiterjedésökben, beírni. — Ez több rendbeli nyilatkozatra adott alkalmat. Legelőször a’ fenálló gyakorlat vettetett a’ rendelet’ ellenébe, — de ezt a’ főispán azon okoskodással kívánta meggyengiteni, miszerint minden megyei határozat jegyzőkönyvbe iktatandó; a’ követi utasítások pedig szinte illy határozatok lévén , annál fogva ’stb. — Egy másik szóló nem lát ugyan a’ dologban tesz szándékot a’ kormány’ részéről, sem semmi más veszedelmet; azonban nem kívánja , hogy a’ követi utasitás, illy jegyzőkönyvbe való beiktatás által, jó előre közönségessé és a’ kormány előtt is nyilvánossá légyen. — Válaszolá erre a’ főispán , hogy a’ mi itt foly, nem titok,az azonnal ki is van hirdetve. (Sokan : igen a’ megye előtti) Mire feleletül adatott: A’ követek a’ törvényhatóság’ biztosai, kiket titkaik’ felfedezésére senki sem erőszakolhat. — Egy másik szóló, alkotványos szempontból indulván ki, valóságos sérelmet talált a’ dologban , mert ura, a’ megyének van joga követeit akármikor feleletre vonni, — de e’ jogába bele nem avatkozhatok senki más , különben könnyen az fogna történni , hogy nem találkozik ember , ki a’ követséget elvállalja. Annálfogva , minthogy a’ jegyzőkönyvek’ megerősítése a’ kormánytól függ, s illy módon az utasítások is hasonló megerősítés ’s talán szóváltás és vitatás alá kerülhetnének , a’ rendeletnek ellene mond. Szójának még többen, ’s határzatta jön: az eddigi szokás’ fentartása. A’ KERTÉSZET ÉS GYÜMÖLCSTENYÉSZTÉS’ BARÁTIHOZ. Három év előtt a’ Magyar Gazdasági Egyesület, komoly meggyőződésből indulva ki, legbelsőbb sajnálkozását fejezé ki a’ hírlapokban hazánknak méltán pirulást okozó hátramaradása felett a’ gyümölcstenyésetésben, ’s a’ felett, hogy ámbár az ország’ határi közt olly pont alig létezik, mellyen a’ legnemesb gyümölcs nem tenyésznek, mégis a’ mezei foglalkozás’ e’ legnemesb terén mindeddig tudatlanok, szegények, restek ’s az iparkodó külföld’ rabjai maradóak, és hogy önkénytes éhséggel gyötörvén magunkat, nem vagyunk méltók , ha nem okulunk, e’ földre, mellyel szomszédink tölünk nem azon csekély jóért irigyelnek, mit rajta élvezünk, hanem azon kimerithetlen kincsekért , mellyek abban elrejtve vannak ’s mellyeket min magunk, utódink’ legnagyobb kárával ’s megbocsáthatlan hanyasággal , józan kihasználás nélkül meddőre tapodunk. E’ sajnos tény’ átgondolásából hivá fel az Egyesület 3 év előtt a nemzet figyelmét, e szintolly hasznos, mint gyönyörködtető ágára a’ mezőgazdaságnak; kijelenté , hogy ennek megkedveltetése főleg a" népiskolák’ vezetőitől ’s községi gyümölcsfaiskolák’ állitétól föltételeztik ; továbbá lelkészeink ’s néptanítóink’ ösztönzésére díszes ezüst érdempénz alapittatott; ’s végre indítványba hozá az Egyesület egy középponti országos gyümölcskert’ létesítését, mellyben az éghajlatunk alatt tenyésző minden jelesb gyümölcsfa’ nemet összegyűjtetvén, ’s terjedelmes faiskolák állíttatván, egy részről a’ fiókegyesületi ’s községi gyümölcskertek’ raktárául’ más részről a’ végre szolgáljon, hogy abban néptanítók és kertésznövendékek, úgy egyéb kertbarátok is magokat a’ gyömölcstenyésztés’ fogásaiban kiképezhessék; főkép’pedig, hogy onnét magának bárki is, a’lehető legolcsóbb áron, a’legnemesb gyümölcsfák közül tetszése szerint választhasson és szerezhessen.__Illy középponti kertnek létesítése egyszer ’s nem többször fizetendő 5 pengő forintos részvényre alapittatott olly kedvezéssel, hogy illy részvényes a’ kertészeti szakosztály’ minden mozgalmaiban , mint tag részt vehessen, különben pedig a’ felállítandó kertnek oltványait ’, csemetéit, idegenekhez képest, a’ kiszabott árnak mindig feléért kaphassa. E’ fölszólitás egy tekintetben sem hangzott el teljesen siker nélkül,s mi különösen a’ középponti kertet illeti, 971 hazánkfia találkozott; egy vagy több részvénnyel a’ vállalathoz járultak, ’s 1282 részvényt, 6110 pontnyi értékben,fizettek össze. E részvét következtében, Pesten*) az úgynevezett stállo-utczában, 5000 pártnyi egy emeletes lakóházzal ellátott 4206 ölnyi tér szereztetett, ’s azonnal részint anyafákkal, részint vadcsemetékkel beülteltetvén, valamint elegendő magiskolákkal is ellátásán, jelenleg olly annyira tömve van különféle kor nemesitett csemetékkel, anyaiakkal ’s magról nevelt vadonczokkal, hogy ha vagy csak egy része a’kert’foglalatjának el nem távolittatik, vagy a kert meg nem negyobbittatik,további czélszerű működésről ’s az .l.da. Deme. csemeték’ illa képiéről ;hely- „éke miatt „ó sem lehet. (Folyt. kov.) tZ Utá-S ^er®|vén v?tatás hol volna — mindeneket szmeugire veven, legczelszerűbb illy országos gyümölcskertet’s ielSpít°ealfe ? ,tani ? Szavak’ tulnyonló többsége Pest városát jelölte ki, es pedig fontos okoknál fogva. Mert mellőzvén azt hogy i letezven a’ Gazdasági Eglyesület,Ut a’ szakosztályi tagok kozu! is számosan tartják állandó lakásukat, miáltal a’ felügyekesfölde m ^ 6ot in?Y? *Szközölh,e,ő Pestnek silány homo- Tész az innen » a tenyesztőt küzdésre kényszeríti, másleg ületendő fi/tol’ff*1 """r 'y tajar* szállitandó és ott kellőleg nlletendő fiatal fgnak megfogamzását, tehát az átültető«’ miv nemes? t,ví?ri na^ TM sárok’ alkalmával,!’ s hozatni, majd minden tájára nézve az országmelivből az Öt £* vZ °'Iy eldudolt része honunknak, ffSVStfé?, Tr & “ 5-SA cáon eil «' okok azon» különben nem tagadható fontos- s akkora telkeífí *s «Ypz^ki h°SY más helyen több mint kétszer pillért adatottíthetett V° 8700 al pénzen szerezni' melly a’ I 863 KÜLFÖL». FRANCZIAORSZÁG. A’ kamarák dec. 27-re összehivattak. Lamartine ismét egy hosszú czikket közöl lapjában a* macon- i Bren Publicben. A’ pártok érintetnek ebben, ’s mikép’Lamartine’ elégedetlen szellemétől várhatni, mindnyájan derekasan szidalmazva. Lamartine-nak nem engedé meg dicsvágya és hiúsága, hogy valamelly pártnál, mellyeknek mindenikét egymásután megpróbálta , kevesebbel megelégedjék a’ főnökségnél, ’s ez nem lehetvén, most örömest maga szeretne egy pártot alakítani, bármit beszéljen is , hogy elvet és nem pártot akar. Mig czélját kiviheti, egyedül áll. E’ hosszú czikkben Lamarline-nak már többször elmondott eszméi foglaltatnak, mellyeket a’ kamarában is elő szokott adni. Nyelve pompázó , megható mint mindig. A’ Journal des Debats ezt mondja róla: A’ politicai szenvedélyek iránti szinte egyetemes csöndben íme egy kiáltás érkezik hozzánk a’ távolból, panasza egy nyugtalan és beteges képzelődésnek, melly nem tudja, hova helyezze szárnyait. Ha ezen távoli hang nem bírna hatalommal nemes és költői emlékezeteket felébreszteni, ha korábban nem olly hangokat adott volna, mellyeket nem lehet elfeledni, szóval, ha az nem Lamartine úré volna, ki felelne jelenleg erre ? Kihez vagy mihez szól a’ maconi ékesen szóló követ? Mit akar, mit keres ő? Egykor azt mondá, Francziaország unatkozik, tartunk tőle, hogy csalatkozik , és saját buskárságát mindenkiének lenni vélte. Lamartine úr unatkozik, mi lehet ennél természetesebb ? Az írás megmondó már: Vac soli I ’S Lamartine úr nem áll-e egyedül, mindig egyedül a’ pártok között ? Nincsen-e vele a’ tömeg, mikép’ egy másik nagy költő mondá : „az emberek’ nagy pusztája?“ Ha a’ jeles költő legalább még csak egy pártot próbált volna meg, még egy másikat is megkísérthetne ; másutt kereshetne menedéket, az ellenkező szelek által annyit hányatott sajkájának révpartot. De, fájdalom, Lamartine úr már minden párton keresztül ment, ’s azokat megkóstolván , egyiket a’ másik után elveté , mint valami keserű kérget. Mert nem mindig könnyű dolog pártembernek lenni. E’ végre tudni kell áldozatot tenni nem meggyőződésében, hanem szeszélyeiben; nem méltóságában , hanem hiúságában; a’ rend’ és fegyelem’ érzelme által kell áthatva lenni. Lamartine úr sehol sem találta helyét, meglehet, mivel mindenütt első akart volna lenni; és számos utazásaiból a’ véleményekben csirán úti benyomásokat tartott meg, mellyeket mindig ragyogó, bárha gyakran incorrect stylben ad elő. Ekképp történik aztán , hogy a’ történetíró szerepére száll alá, a’ helyett , hogy tenne valamit. Jelenleg például a’ pártok’ rajzát adja elünkbe, miképp szokta; a’ baloldalról ezt mondja : A’ sajtóban és a’ kamarában van nem tudom hány párt, mellyek magokat tizenöt év óta ellenzéknek mondják , dynasticus baloldalnak , alkotmányos baloldalnak, mérsékleti baloldalnak, közép baloldalnak, harmadik rendnek, egész ellenzéknek , fél ellenzéknek, negyedrész ellenzéknek, árny-ellenzéknek , ’s végre , mi a’ legroszabb, látszó ellenzéknek (semblant d’ Opposition) ! Hogy lehet ezen eligazodni? — Kiveszek nagy számú ellenzéki tagokat, kik , mikép’ mi, mindig ellene voltak esen tacticának. És önök ezeket pártoknak nevezik ? — És önök azt kívánják a’ komoly embertől , hogy, a’ kamarába léptével, szükségképes! ’s megváltóihatlanul ezen kis zászló vagy inkább színtelen csekély likas zsebbevalók alá esküdjenek, mellyek, nem hogy nem elegendők egy nagy nép’ politicájára kiterjedni, de saját apró hiúságukat sem képesek fedezni ’stb Ezután átmegy Lamartine, mondván, hogy tudja, miszerint van egy nagy baloldal, melly,lelkiismeretes tagjai, neve, példabeszéddé vált becsületessége, és szónoka’ versenytárs nélküli tehetsége’ folytán, tekintéllyel, tisztelettel, fénynyel bír, és sok ideig reménysége volt a’ szabadelvű Frantziaországnak, de nem tudni, hol találhatni ezt meg. Nem elég szilárd, ’s nem marad meg elég ideig helyén , hogy bizonyosak lehessünk , miszerint ott találhatjuk meg, hol elhagytuk. Ma angol szövetséget kiván Lengyelország’ európai ügyéért, ’s mikorra odaérünk, gyűlöli az angolokat, békét’s az oroszszal szövetséget kíván. Máskor választási reformot kíván; oda sietünk , ’s már nem szól erről többet, ’s mindössze is néhány esküttet akar a’ választók’ számához tenni. Máskor a’ várerősitések ellen menydörög; ide jutunk, ’s tömegben megszavaztatnak a' felszerelési eszközök. Azt gondoljuk, a’ régenségi kérdésnél lehet megtalálni, ’s ebben a’ kormánynyal szavaz. Kikel a’ megvesztegetési eszköz a’ titkos költségek ellen, 's a’ mart. 1-ei kormánynyal megszavazza azt ’stb. Erre , mond a Journal des Debats, a’ baloldal is ezt mondhatná Lamatin-nak : De ön , ki nekünk beszél, hol található meg; hol van ön; honnan jő ön; hova megy ön; egyenlő eszméi vannak-e önnek két nap egymásután? Mutassa meg ön nekünk, nem mondjuk zászlóját, de csupán zsebbevalóját? Ha ha nem vagyunk többé jelen a’ találkozási helyen , midőn ön oda jő, ez azért van, mivel ön későn jő. Midőn mi háborút ’s a’ lengyel ügyet sürgettük, ön Holy-Roodban és Gömbén volt (ezért is Lamartine’ korábbi legtimista voltára). Midőn mi a’ békénél valánk, ön a lengyel ügyhez érkezett; állomásról állomásra ön azon lovakon jött, mellyeken korábban mi mentünk, ’s ön hasonlit azon regényhőshöz, ki mindig későbben érkezett egy órával. A’ marokkói császár a párisi udvarhoz követet küld. ANGLIA- Nov. 15-én az orosz czár’ második fia, Constantin nagyherczeg , Plymouth-ba megérkezett. Az angol és izlandi lapok között nagy szakadás van az 89.