Pesti Hírlap, 1845. december (583-598. szám)

1845-12-12 / 589. szám

Péntek 589. December 1?. 1845. rESTI HIRLAI. Megjelen I ♦' ’ip minden hiten nigysier: laeniaep, kedden, «h­ithrtelen és proleke». ‘ií Jfr‘ p07rtktaXtíu Awííittai Mrí dale­mbi6,í1é?í«^kék­eld!1 vítománySkbt küldetni'^Káni'pélSi­tandem, T«,-«, U. 5 pangd­i. ..«-«.«*■ TARTALOM Névváltoztatás. Halálozás. Nemzeti színházunk’ ügyében.­­1. Tiszaszabályozási társulat. Főárosi ujd­on­sá­gok. Nemzeti színház. Törvényhatósági dolgok: Budá­ról (erdőpusztítás, tisztviselői díjszabás ’stb.) Zágráb (előlegez­ek­). Tömésből (Széchenyi’ üdvözlése, karhatalmi intézmény, csongrádi, honti,'pesti levél 'stb.) Csanádból (Zágráb’ lévaié, nádori ünnep, horvát-frgy). Irodalmi értesítő. Vegyes közrem ó­­■ vak: M. Gazda. Külföld. Hirdetések. M MAGYAROrz­ZÁG és ERDÉLY. Ő filsége méltoztatott kegyelmesen megengedni, Koprnya Istvánnak , a’ pozsonyi Kir. académiában álladalom-tudományi he­lyettesitett tanárnak, vezetékjét C­sa­lány­­ra változtatnia. NEMZETI SZÍNHÁZUNK’ ÜGYÉBEN. II. Szólottam méltatlanságok és tulcsigázott követelések felöl, mellyek a’ színmű-írók és bírálók­ irányában gya­koroltatnak, szólnom kell még azokról, mellyeknek maga a’ fő felügyelő , gróf Ráday Gedeon, folytonosan ki van téve. Annyi féle magyar szinigazgatásokat láttunk már, annyiszor hallottunk felőle körülményesen vitatkozni, ta­­pasztalók a’ tömérdek nehézségeket, mellyekkel e’ hivatal jár, és mégis olly keveset okultunk be’ölök, ’s folyvást megvannak a’ legtúlságosabb követelések az igazgatók’ ellenében. Meg voltak kísértve több módjai annak , hogy a­ magyar színházhoz alkalmas igazgatót kapjunk, ’s láttuk , hogy olly egyéneknek , kikben minden kellékek megle­gyenek, nem vagyunk olly nagy bőségében. Színi ügyünk­nek egyik részével sincs annyi baj, mint épen a­z igazgatók válagításával , mert érzeni kezdjük lassanként, hogy ez egész ügy végelemzésben (in ultima analysi, mint politi­­cusaink mondani szeretik) egy alkalmas igazgatón fordul meg , mint sarkon Az utolsó országgyűlés szinte eleget gondolkodott felőle, hol találjon illy egyént , ’s végre gróf Rádayban központosult a’ birodalom , ’s véleményem szerint igen helyesen , mert mind azok közt, kik e’ hiva­talra igényeket tarthattak , akár becsületességet , akár buzgalmat és ügyszeretet tekintsünk , akár azt , hogy gróf Ráday már előbb is adta e’ részbeni ügyessége és ismeretei­ tanúságát , senki sem volt, ki vele mérkőzhetett volna. Ő maga vonakodott azt elvállalni, ’s úgy szólván félig kény­­szeritve engedett a’ bizalomnak , ’s megtette a’ nem kis áldozatot, ’s viszi az igazgatást még nem igen régóta, ’s viszi, véleményem szerint, olly jól, a’ mint a’ körülmények közt lehetséges. Mindjárt elején , mikor a’ kormányt ke­zébe vette, az ügy igen bonyolult, igen zavart állapotban volt épen egyik felette sarkalatos részében, pénzügyi te­kintetben , ’s ő az e’ részbeni bajokat kiegyenlítő olly sze­rencsével , hogy belőle a’ nemzeti intézetre semmi szé­­gyenitő nem hárult. Azóta folyvást fáradoz a’ színházi dolgok’ rendbeszedésével, és fáradoz mi érdekből ? semmi egyébből nem, mint, hogy fáradozásainak elismerés legyen jutalma , és azon minden tiszta kebelt boldogitó öntudatért, azon kitért, hogy lelkének minden aggodalmaival törekvők egy országossá vált ügy’ kellő rendbe hozatalán. És íme , mi ismét előállunk nagy követeléseinkkel, ’s némellyikünk a’ nélkül , hogy tudná Ráday’ helyzete’ nehézségeit , azt kivárja , hogy a’ színház­ igen bonyolódott gépének minden kerekeit kellő vágásába helyezte legyen , rövid még nem is egy évnyi idő alatt. Előéltünk és korholjuk után útfé­len, vádoljuk néha olly hibákkal is, mellyek’ elhárítása nem is tőle függ , ’s ollyakkal , mellyek , ha hibák volná­nak is, semmi fontossággal nem bírnak; kicsinségek miatt is nem tartózkodunk őt néha gúny és elménczkedések’ tár­gyává tenni, ’s bi bizonyítjuk rajta is , hogy nálunk ma­gyaroknál nincs az a’ fényes név , az a’ szeplőtelen becsü­letesség, melly maga iránt csak annyi kegyeletet is kivíni bírjon , hogy legalább a* gúny döbbenjen vissza ellene nyilait lődözni. Mintha valóban olly nagy bőségében volnánk a’ Rádayféle jellemű és tiszta becsületesség a férfiaknak , hogy úgy lehetne velők bánnunk, mint az öltöny­nyel, mellyet, ha színét meguntok, sem sártól, sem portól nem kímélünk többé. Nehogy azonban félre értessem ! Én nem azt akarom e’ helyt mutogatni, mintha Ráday eltalálta volna a’ sz’nigaz­­tás’ non plus ultráját. Én magam is, noha csak távolról­­ szemlélem színházi dolgainkat, és nem vagyok a’ beavatot­­­­tak’ egyike, fogyatkozásokat látok egy és másban, nem egyszer merülnek fel a­ napi eseményekből előttem ollyak, m­­­iket m­­ásként történteknek óhajtanék, de tudván Ráday’­­ állása’ nehézségeit, — minthogy helyzetét tapasztalásból­­ ismerem, — nem vagyok sem olly mohó, sem olly igaz­ságtalan követelésü, hogy azt kivánjam, miként Ráday­­ egy év’ leforgása alatt az intézetet olly lábra állítsa, melly semmi kívánni valót nem hagy többé. Legyen türelmünk, zárjuk el az időt; oly buzgalmu, tiszta akaratú, minden­­ szépre és jóra fogékony lelkű férfiú, mit őnek gr. Rádayt ismerjük, engem a’ legjobbak’ reményére jogosít fel. Szín­házi intézetünket ő már is olly állapotba tette, hogy, ha kis türelmünk van, megelégedhetünk vele. Ő képes volt a színházi pénzzavart, melly az előbbi igazgatásból rá maradt, egy évnél kevesebb idő alatt egy részben már is rendbe hozni, a­nélkül, hogy igazgatásán pénzszerzésre törekvő intézkedéseket lehetne észrevenünk, és ezen folyvást mun­kál,a­mi nem kis feladat, mert ne feledjük el,miképen neki az országgyűlés azt is kötelességül téve, hogy igyekezzék a’ 400,000 ftnyi tőkét, melly előbbi igazgatások alatt meg­­csonkíttatott, kiegészíteni. Annak megmutatására, hogy Ráday­ irányábani követe­léseink né­ha mi méltatlanok és alaptalanok , szabad legyen csak egy pár esetet említenem. Történt már, hogy a’ szí­nészek valamelly színművet roszul adván, az e’ miatti kor­­holás’ éle leginkább Ráday ellen intéztetétt, ki a’ próbákra nem jár, hogy, ott művészi leczkéket tartván, jó előadáso­kat eszt őröljön. Ez véleményem szerint felelte theoreticus beszéd, melly a’ gyakorlatban talán még sohasem valósitta­­tott és nehezen is fog. A’ szini próbák nem szinészeti lecz­­kék, hanem azoknak már eredménye; de ha azok volná­nak is, hol a’ világon követeltetett az, hogy a’ színigazga­tónak egyszersmind színészet’ professorának ia fas is len­nie ! Próbákon az igazgató csak rend­­fentartása miatt jele­nik meg véletlenül egyszer és másszor. Műértőnek igen is kell az igazgatónak lenni, de nem azért, hogy színésze­ket taníthasson, mert illyesmire csak időt is lehetetlen volna vennie, hanem azért, hogy értse körét, hogy ön­álló bírjon lenni, ’s ne legyen kénytelen örökké idegen tanácsokkal élni,’s a’szülészeti cselsi­övények’ kénylabdája lenni, ’s úgy mozogni, a’ mint talán egy két rész akarata rángatja. — Megrovatott gr. Ráday, hogy az 50 aranyra pályázó művek’ bírálását nem a’ rendes, hanem külön vá­lasztmányra bízta. Ebben valóban nem látok semmi bajt. Ő azt tette, a’ mihez teljes joga volt, ’s ha a’ másik választ­mány elég vigyázatlan volna az Obsitos’ megbukását e’ kö­rülménynek tulajdonitani, a’ legnagyobb balgaságot követné el, mert magának csalhatlanságot igényelne, ’s akkor va­lóban, midőn ítéleteit bukás éri, megérdemlené a’kifü­­työltetést. Hogy az Obsitos’ megbukásáért a’ rendes bíráló választmányt szidalmazd a’ közönség, ez nem Ráday’ vétke, hanem azoké, kiknek nem volt annyi figyelmek, hogy a’ jutalmazó választmány’ tagjainak kihirdetett nevét elolvas­ták volna. Végül ki kell mondanom, hogy én ugyan távol vagyok azt rész­akaratnak tulajdonítani, a’mint hírlapjaink a’dráma­írók, bírálók és szinigazgató’irányában egyszer másszor nyi­latkoztak, de túlbuzgalomból eredő megfontolatlan­ságnak és eszélytelenségnek vagyok kénytelen tar­tani. Sem dráma­írók, sem bírálók, sem igazgatóknak alkalmas egyének’ bőségében nem vagyunk, ’­ abból kivált, ha színházunk’ mostani jeles fő felügyelőjét szán nélküli korholások ál­tal elkedvetlenítvén, az intézettől visszavonulni kényszerít­jük, evvel semmi nagy hasznot nem, hanem könnyen meg­­eshetik, nagy kárt teendünk szini ügyünknek, ’s olly mos­toha kezekre játszhatjuk azt, minők között már egy pár ízben volt. Azért szólaljunk fel bátran, valahányszor az ügy kívánja, ’s rójuk meg a’ hibát komoly és férfias hangon, melly nem bánt, hanem meggyőzni igyekszik, de ne in­­gerkedjünk parányi dolgokért, és ne kedvetlenitsünk el embereket , kikre mind a’ szini ügynek, mind az irodalom­nak szüksége van; mert illyek által végtére csak azt bizo­­nyitjuk be, hogy vagy nem fogtuk fel szini ügyünket egész körűlményess­égrn, vagy annak nem vagyunk igaz baráti. — Bajza. A TISZA SZABÁLYOZÁSÁRA, Tokajtól T. Füredig, Dobon már ideiglenesen alakult társulat,a’ kitűzött nagysze­rű ezél lé­tesitésére közelebbi lépéseket teendő, folyó év’ dec. i­ső napján Debreczenben gyűlt össze. Gyűlés’ helyéül eleve a’ városház’ csinos és nagy tereme tűzetett ki, de csa­lódott, mondhatom igen csalatkozott, ki e’ teremben a’ hely’ nagyságához arányzott mennyiségű néptömeget képzelt; csalatkoznék, kih­nné, hogy a’tárgy’ fontos volta, ha­zánkra nézve olly érdekessége,csak középszerű buzgóságot öntött volna is az illető birtokosokba.­­ Emn­ett a’ délelőtti , d,10’ várakozott a’ testre, hazája’ javára hevülő ifjú elnök egy éránál tovább, és alig olvashatánk meg hat Sza­­bo­lsmegyei birtokost. Az összesen mint­egy harmincz tag­ból álló gyülekezet’ többi részét a’hajdú városok’ küldöttei, az­on"8" mint szomszéd helyekről önként bejött hallga­tók s Debreczen’ megbízottai alkoták.­­ Bihar, Borsod­­megyéből a’Nagy- Kun kerületből senki nem jött. Szüaj ff, u nYt­b,8 Ti,la pedig, mint aa a’ Tisza mellől utazók­­tó hallottuk újra fenyegetve dagasztja hullámait, e’kö­rülmény csak tettre ösztönözhetné a’partja’mellékein ázsiai kényelemben, semmit nem tevő nyugalomban nyújtózó bir­tokosokat, ideje volna a’ vállalathoz, mellynek élén a’ cse-f­­ekvés’ nagy embere áll, alkalomragadólag nyújtani segéd­kezeket. Eten sem segít, ha magunk elhagyjuk, elhanya­goljuk saját ügyünket. Tizenegy óra után foglalta el ideiglenes elnök gróf An­­drássy Gyula az elnöki széket, 's, megróván nehány szóval a’ tapasztalható hanyagságot, a’ gyűlés’ teendői fölött intéz­kedésre hívta fel a’ társulatot. — Mindenekelőtt a’ társulat’ rendszeres alakulásáról lévén kérdés,az a’ begy­ült aláírások’ nyomán, mellyek bizony számosabbak lehettek volna, ala­­kultnak lenni nyilváníttatott, és rendes elnöknek ideiglenes elnök gróf Andrássy Gyula ő ujsága, alelnöknek pedig táb­labíró Szikszay György, jegyzőnek végre alulírott választa­tott meg. —Alakulván ekkép’a’társulatai elnöklet által elő­­adattak’fonalán, megkezdetett a’ tanácskozás, ’s ennek folytán többek’ részéről aggodalmak nyilvánultak az iránt, hogy a’ mennyiben a’ Pesten teendők’ eredménye kétséges , teljes hatalmú képviselők küldessenek-e oda, hogy valljon to­vábbá minő forrásokból , mi föltételek alatt fedeztess­e a’ vizszabályozási költség, mennyi részt viseljen abból a’ha­józási só-szállítási tekintetben nem kevés hasznot nyerendő kir. kincstár , meddig terjesztve ’s mi értelemben vétes­sék az aláírók’ kötelezése ’sa’t. a melly aggodalmakból , a’ Pesten tartandó nagy gyűlés’ munkálatáig, arról előre semmit nem tudván , e’ társulat ki nem hatolhatván , az aggodalmakat eloszlatotta’ nak azzal velte, hogy az alá­írásokra nézve nyilvánította , mikép’ a’ kötelezés az 1840: 10. 1843. 9. t.cz. értelménél tovább nem terjedhet, ’s hogy továbbá a’ vizszabályozásra fordítandó községeket haszon­­aránylag az alá nem irt, de a’ vizszabályozással hasznot nyerendő birtokosok is tartozandanak megtéríteni. A’ kép­viselők pedig, névszerint rendes elnök gr. Andrássy Gyula, gróf Dessewffy Emil, — kir. tanácsé* Gencsy József, zbiró Zoltán János, hajdú kapitány Foghthay János , debreczeni tanácsnok Frank Antal, teljes hatalommal ruháztattak ugyan fel, ’s igy képesittettek a’ Pesten leendő tanácskozásra , hanem kötelezni a’ társulatot a’ fentebb kijelölt törvény’ értelmébeni kötelezésnél tovább nem foghatják. E’ képvi­selők köteleztettek vissza térésükkel a’ kifejlendő körül­ményekről a’ társulatot azonnal értesíteni, ’a­­’ végre gyűléstartás feletti rendelkezésre az elnöklet még ez úttal megkövetelt. Ugyan ezen gyűlésben a’ társulat’ ügyei’ to­vább kezelése iránt alapszabályok lévén alkotandók , ezek­nek javaslatképemn elkészítésére addig is a’ Pestre menendő fentebb névszerint kijelölt küldöttség bízatott meg. — A’ társulat’ tagjait végre, az erőnek minél jobban lehető ösz­­fontositás’ tekintetéből, szaporítani óhajtván a’ gyűlés , a’ képviselőkön kívül alelnök Szikszay György, t biró Elek Mihály ujeleg megbizattak , hogy aláírókat minél nagyobb számmal gyűjteni sziveskedjenek. Vajha az ügy’ fontos , a’ czél’ szentséges volta egye­sülésre minél többeket vezérelne , ’s vajha az egyesültek fölhagynának kétségeikkel, hiszen a’ buzgóság áldozatra is kész, ’s ott, hol ezredes bajok várnak orvoslásra , két­ségeket mindenkor lelhelni, de azok orvoslásra nem vezé­relnek ; ellenben áldozat , buzgó munka ’s bizodalom sokszor már lehetetlennek látszó nehézségeken is győze­delmeskedtek. — Kovács Sámuel: FiTáffffil újdonságok. A’ pesti elemi iskolák* száma valószinüleg meg fog szaporittatni. Kívánatos azonban mindenekelőtt, hogy a’ tanítók’ fizetése felebb emeltessék, mert a’ kinek évi fize­tése Pesten 150, vagy épen 80 p ft, annak, a’ legeslegter­­mészetesb okoknál fogva, nem azon gondolat jár fejében , hogy : „mit tanítok ma ?“ — hanem az , hogy: „mit eszünk ma?“ ’S ha azután a’ tanításban nincs köszönet, arról nem tehet a’ tanító. — Több helyről panaszok érkeztek hozzánk azon visz­­szaélések és rendetlenségek fölött, miknek újabb időkben, a’ gőzösök’ gyakori elkésése miatt, olly számos utazó esik áldozatává. Megvárakoztatják éjjel nappal szegényeket, ’s azután mégis parton hagyják őket. Biztatásul nem mond­hatunk egyebet az utazóknak, mint azt, hogy nem soká­ral­tand már a’ mulatság. Hideg szelek süvöltnek, mik al­kalmasint nem sokára téli állomásaikra seprendire a’makran­­ezos gőzösöket. — A’ gőzhajóinkon mindinkább nagyobb vakmerőség­gel űzött hazárdjátékok’ megakadályozása végett Pestváros’ kapitánya felszólitá a’gőzhajó-igazgatóságot, hogy a’gő­zösökön ezentúl minden illyes játékokat szigorúan meg­tiltson, ’s e’ tilalmat kiragasztandó nyomtatott hirdetmények által minden utazónak tudtul adja. Ott díszük egy félszázad óta a’ 100 arany büntetést rendelő 1791: 31. t.cz., ’s most mégis illy „extra felszólítás“-ra szorulunk. ’S ha e’ törvény annyiszor menni iszer alkalmaztatni’s végrehajtatni el nem mulasztatik Magyarország’ világhírű rendőrsége és tör­vénykezése által , ’s ha az a’ számtalan 100 arany p. o. mindannnyiszor valami hasmos intézetekre fordittatik, most sok tekintetben talán egy századdal is előbb volnánk, 95

Next