Pesti Hírlap, 1845. december (583-598. szám)
1845-12-04 / 584. szám
Csibörök 584.December 4. 1845. PESTI HÍRLAP. Mesjelenik #' Up winden hein eétY M.r. ?udt n.p. kedden, ezutörtokön élt pénteken. Félévi ültetés a’ két Mlvár.sb.c kái héi kerdésaal 5 (I. kernék Pan 6 II, poen térítékban 6 fi pp. Elégelhetni helyben Landerer La I o d kladé-tulajdonoenál, hatvani utcaa Horváth-hiadal 4S3 ...a.. .«jelentl minden kir. postahivatalnál. A. ansskriai birodalomban e«éb kalUld. artomanyo kba knld.nl kivan, példányok Iránt a’ «elrendel** csak a’ bécsi es. föpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy-egy kis hasakserért apróbetűkkel 5 pengő ki számíttatik. Előfizetés a' Pesti Hírlap 1846-ki folyamára. Közelgvén az uj év, bátorkodunk az t. ez. közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy e lapok’ 1846-ki folyamára az előfizetési föltételek változatlanul az eddigiek maradnak, u. m. egész évre: Budapesten házhozhordással boriték nélkül 10 ft, postán küldve borítékban 12 ft 5 fél évre: Budapesten boriték nélkül 5 ft, postán küldve borítékban 6 ft pengőben. — Megjelennek e’ lapok minden héten négyszer. — Az előfizetés elfogadtatik Pesten hatvani utczai Horváth-házban a’ „Pesti Hírlap kiadóhivatalban“ és minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta-hivatal’ útján történhetik.Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Iskolaügy. II. Végszó Vállas Antal úrhoz a’ magyar borkereskedésről. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Krasznamegyéből (beligazgatási költségek, magyar és erdélyországi levelek, zsidóügy stb.) Vegyes közlemények: Gyümölcstenyésztés (vége). Nemzeti színház. Külföld. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. op.tkir. Fölsége Győry Jánost 'szk. Kőszeg’ városa’ plébánosát ,prépostt, Hendrey Pál k. udvarnokot pedig ,kir. tanácsos* czimmel díszesiteni legkegy. méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fölsége Jurenák Andrást eddig urvölgyi bányagondnokot körmöczi bányamesterré, továbbá Priekopp Ferencz vindschachti másodosztályú bányagondnokot vindschachti elsőosztályu bányagondnokká méltóztatott legkegy. kinevezni. A’ nagy magy. kir. udv. kamara a’budai k. kamrai főpénztári hivatalnál Heszignácz’ nyugalmaztatásával megiresült pénztár-tiszti állomásra Dömötör Alajos járulnokot, ’s az imigy megiresült járulnoki helyre Siebeniszt Zsigmond dijasgyakornokot alkalmazta ; dijas gyakornokká pedig Grünn Ferenczet eddig kamr. számvivő-hivatali díjtalan gyakornokot nevezte ki. A’ nmgu magy. kir. udv. kamara a’ győri k. sóhivatalnál megüresült mázsamesteri állomásra Kovács Antalt eddig ungvári k. sómázsamestert alkalmazta. B—P. H. ISKOLAÜGY. II. — Azon ellentét, melly ezen ’s más országok’ közgazdasági állapotja közt létez , végtére bennünket is meggyőzött, hogy iparos nevelésről szükség gondoskodnunk. De habár a’ dolog’ szükségessége iránt tisztában vagyunk is, úgy látszik, fontos következményeiről valódi fogalmunk nincs, mert ha volna, nem késnénk annyira a’ cselekvés’ mezejére lépni. De talán az is tartozik a’ magyar nemzet’ geniusához, hogy a’ helyes belátást is csak sokkal későbben kövesse, mint más nemzetek. — Mik hát az iparra nevelés’ következményei? Hogy nekünk is ügyesebb kézműveseink lesznek, hogy leendenek nekünk is rationabilisabb gazdáink, — hogy ipán állatainkhoz nem leszünk kénytelenek külföldön keresni embereket, — hogy végtére új pályák nyilván meg, az ügyvédek’, táblabirák’ ’s hivatalhajhászok’ száma csökkenni fog , — ’s már ezen utolsó remélhető eredmény is elégséges indok volna reál-iskolák’ felállításának siettetésére. Dehogy ne látszassunk ignorálni azt, mi e’ tekintetben már történt, meg kell mondanunk, mikép’ mi is tudjuk, hogy négy reáliskola van készülőben, — ez nekünk azonban nem elég ; mi legalább annyi reáliskolát óhajtunk, mennyi gymnasiumunk van jelenleg; mert ha a’ társadalmi functiokat összehasonlítjuk, azt hisszük, hogy nagyobb számnak van azon tanulmányokra szüksége , mellyek reáliskolákban taníttatnak , mint a’ latin nevelésre. Sőt mi sok helyt a’ létező latin iskolákat fölöslegeseknek tartjuk, ’s azokat reáliskolákká óhajtanék átalakítani. Ez után, minden költség nélkül vagy kevés új költséggel, lehetne több reáliskolát létrehozni , mi nem kevéssé mozdítaná elő nemzetünk’ lassan induló haladását. — Q — VÉGSZÓ Vállas Antal úrhoz a’ magyar borkereskedésröl. A’ Hetilap’ tisztelt szerkesztője ingerletten felelt a’Pesti Hírlap’ 578 ik számában, ugyan e’ lap’ hasábjain, a’„magyar borkereskedésröli illusiok“ czimü közleményemre, holott ő csak mellékesen volt általam érintve , ’s a’ czikk maga főkép’ hazánknak mezőgazdasági legfontosabb kérdését illető. Vállas Antal ur az angol vámzatot kezébe véve, nem csekély professori méltósággal gondolta e’ neki kedvezőnek látszott alkalmat használhatni, hogy egyszer valahára ismét érdekes tárgyról szólhasson, ’s nemzetgazdálkodási kiképzettségét, leczkézés és sok felkiáltó jelek által, kitüntethesse, körülbelöl úgy, mint ha a’ cathedrán állana, ’s a’ physicéból tartana különben igen talpra esett felolvasásokat. De a’ jelen kérdés’ megvitatásához más is kell ám, nem csupán okoskodás. — Sajnáljuk barátunk’ gyengeségeit napvilágra vonni, azonban, útbaigazítás ’s az ügy’ fontossága miatt, szükséges lehangolni reményeit, már csak azért is, hogy a’ Hetilap’ tisztelt szerkesztője ne mutassa ki többé féloldalúságát. Magyar hazánk’ első mezőgazdája ezt írá nekünk, midőn villányi borszállításával megbízott. „Ich erlaube mir nur die Bitte bensufügen , eine genaue Rechnung über diese Versuchsiendung, ob dabei Nutzen oder Schaden herauskommt gleichviel, gefälligst verschaffen zu wollen. Denn es ist höchst nothwendig, dass man einmal über diese handelscombination eine klaare Ansicht bekommt, und das Land sich nicht in hinsich eines Exporthandels zu sangvinischen und zu trägerischen Hoffnungen hingebe. Frankreich ist ein zu mächtiger Rival, als dass es uns ohne schweren Opfer gelingen dürfte ihn aus dem Felde zu schlagen.“ És ez igen tisztelt hazánkfiának igaza van, mert vétek, megbocsáthatlan könnyelműség soha nem valósuló reményeket táplálni egyes eszmék vagy hiúságok’ nyomán,’s igy egy már szükségkép’ is eleget szenvedő nemzetnek tantalusi kínokat okozni; mert szent kötelesség a’ haza’ hiányait kitüntetni, hogy bajainkon orvosolhassunk feleslegünk’ jutányos eladhatásáról gondoskodhassunk, ’s igy nem a’ szokott kecsegtetés’ ösvényén hurczoltassunk orrunknál fogva, hanem kilépjünk a’ cselekvés’ mezejére, valljuk be hibáinkat, ’s javítsunk magunkon , mint felvilágosult szabad nemzethez illik. De mi mit mivelünk e’ helyett ? Szomorú igazságot félünk kimondani, hanem hizelgünk, hogy tömjénezzenek, hizelgünk addig, mig a’ végpercz beérkezett, s orvoslásról késő lesz gondoskodni. Pedig nem hárulhat nagyobb szégyen egy népre, mintha, mint nálunk szokás mondani, saját zsírunkban megfuladunk az örök remények’ közepette, de valódilag csak bizakodás ’s hanyagságból eredő status quo végett. Már század óta vitáznak, okoskodnak, ’s kísértenek atyáink borkereskedésünk’ előmozdítása’ érdekében, ’s nem érkeztünk tovább, mint álltunk egy század előtt, mert a’ Lengyelországba űzött borkivitel sem volt világkereskedés. Ha nem csalódunk, két vagy három társaság alakult a’ borkereskedés’emelésére,’s mind a’három megszűnt lenni ugyan azon okoknál fogva, mellyek ellen én kikeltem ,’s bőr forgalmunk mélyebbre sülyedt mint valaha. (Lásd Horváth Mihály’ becses munkáját a’ magyar kereskedésről ’s iparról.) Miért? mert szüntelen csak szemlélődtünk, a’remények’ bölcsőjében ringattuk magunkat, tettünk kísérleteket, ’s nem bírtuk gyakorlatlanságunk miatt belátni a’ valódi akadályokat, vagy nem mertük azokat, hiúságnak tekintetéből, bevallani; törekedtünk tüzesen egy perczig,hogy csakhamar visszaessünk a’ lankadtság’ sorvasztó karjaiba. ’S mind e’, szegény hazánkat század óta óriási súlylyal terhelő bajon, a’ „Hetilap’“ tiszt, szerkesztője egy lábdobbanással akar segíteni;— egy czikket ir, ’s kimondja dictatorként, hogy igen is lehet külföldre nyereséges borkereskedést űzni, mert ő Parisban és Londonban drága bort ivott, ’s taglalja e’ czikkben a’ magyar kivitel-borkereskedést palaczkonként (ezen alapszik a’ világ borforgalma nézete szerinti) ’s számításokat közöl — honnan? — saját szavaival élve, olly férfiú’ lexiconából (lásd MacGregor Commert, Slat), ki, mint a' britt Board of Trade’ egyik legkitűnőbb tagja, a’ kereskedési viszonyokat, hivatalos állásánál fogva, részletesen ismeri,kereskedési szerződés-kötésekre, kiküldöttségekre ’stb. ’stb., használtatott, ’s ki mindig mind a’ kormány, mind a’ parlament, mind pedig — tiszt, barátom Vállas Antal ur’ megelégedésére működött.“ ’S felette nagy pathossal kiált fel Vállas ur , a’ Hetilap’ 40- ik számában közlött adatok tőle valók! 's boruljatok földre olvasóim ,— mert e’ név szolgáljon igazolásul, e’ név árasszon fényt a’ czikkre , e név az , mellyet Vállas ur az első czikkében nehézség nélkül , most már pedig bizonyos fontosságot szerző titkolódzással mond ki. — Mi MacGregort, a’ nemzetgazdálkodási ’s kormányzati elmélet’ tekintetében, bizonyosan mint auctoritást fogadjuk el, de a’ kereskedés’ egyes ágának részletes kizsákmányolásához ő annyit ért mint pedául a dalai Lama Vállas Antal ur’ felolvasásaihoz, ’s vonakodás nélkül merőn állítom, miszerint a’ Vállas ur’ első czikkében felhordott számok közül, de csak egyetlen egy sem áll igazítás nélkül, ’s hogy a’ practicus kereskedő illy lexikonokból kiszedett adatokra — legyenek azok bármilly redőzött homlokkal közölve — semmit nem ad, hanem vállat vonít s mosolyog. Tudja-e tisztelt barátom, hogy, számokkal a tárgyalásra, a’ világ a’ lexiconokat rég’ a’ poros szekrényekbe lökte, mert tudomány’rendszere állhat éveen át, de a számok naponta változnak? Ismeri-e azt az aneedotát, midőn egy nő D betűig tudományosságának sokoldaluságát fényesen bemutatta , de ezen betűn túl sötétség borította szemeit? Nem nem, illy dolgokhoz csak practicus ember szóljon! ’S én, ámbár Vállas úr már előre hitte, mikép’ czikkje sok taglalást von maga után, de ebben második felszólítására is alkalmasint úgy csalódik, mint a’ hozzá intézett sok tudakozásokban, — nem emeltem volna tollamat lexiconféle palaczkokat taglaló czikkje ellen, ha a’ Brasiliába tett kísérletünkről tudósítást nem kelle vala adnom, ’s nem tapasztaltam volna azt, mitől féltem , hogy jelen körülményeink közt nincs kilátás borkivitelre, mig Vállas úr a’ világ’ legkönnyebb dolgának gondolta, pár héttel az előtt, Angliával nagy borkereskedést űzni, ’s a’ nemzetet ismét hasztalan reményekkel biztatni. Nem akarjuk a’ Pesti Hírlap’ hasábjait hosszas vitatással tölteni, hanem bírálat alá vesszük Vállas Antal úr’ czáfolatának egyes, megbocsáthatlan következetlenséget eláruló részeit, — hogy győződjék meg, miszerint a’ legügyesebb technicus még nem mindig a’ legkövetkezetesb ’s logiaibb fő, — ’s még azon felül igen rosz kereskedő is lehet. — Hogy lovagias vagy szűkkeblű volt-e Vállas Antal urtól egy olly czikk’ fölvételét mellőzni, melly őt csak mellékesen ’s minden tisztelettel érinté, ’s talán nem érdektelen tárgyról íratott , azt mások’ bírálására bízom. — Annyi igaz, hogy efféle professori tactica mellett, a’Hetilap’ tartalma, mint már eddig tapasztaltuk, csak kivonatokra ’s fordításokra szoritkozhatik.— Tisztelt barátom még csak feleletre sem méltatott, ámbár szives volt sokszor közlésekért felszólítani. Hogy adataim matters of fact-féle dolgokon alapulnak, annyival inkább mondhatnám, mert legújabb gyakorlati kísérletek’ forrásából származnak. Miképp tulajdoníthat Vállas úr egy encyclopedicus munkából kiszedett adatoknak, rendkívüli emphasisával, olly nagy hitelességet , ezt csak egy szobatudós professor fejtheti meg. Vállas Antal ur’ fő ellenvetése, hogy létez Angolországgal egy szerződés , melly az ausztriai és magyar termesztmények’ bevitelét egyenlő lábra állítja a’ legkedvezményezettebb nemzetekkel, ’s felhordja, az elégültség* ’s fontosság’ bizonyos nemével, a’ szerződés’ illető pontjait, valamint a’ vámzatot. De barátom! mielőtt az ember illy dologhoz szól, mélyebben kell magát beavattatni, — ’s nem a’ poros könyvekből meríteni az elavult adatokat. — ’S tudnia kell, miszerint a’ kereskedési diplomatiában a’ legkedvezményezettebb szónak tág értelme van; de figyelmeznie kell legalább , hogy a’ czáfolandó tárgyét szóról szóra felfogja. Külön kereskedési szerződésről szólok én, melly borra és selyemre Angol- és Francziaország közt áll fen, 's nemcsak ez, hanem még a’ kikötőadó’ fizetésében is kiváltsággal bírnak a’ franczia borok’ behordói (importeurs) Angolországban. Véget vetek pedig professor úr’ kétkedéseinek az által, hogy kötelezem magamat ezennel 4, 5, 10 borszállitási költséget viselni, ’s ha képes Vállas úr a’borkivitelt Angolországban, a’ jelen körülmények közt, megalapítani (mit ő olly felette könnyű dolognak gondol), akkor térdet ’s fejet hajtok előtte, ’s a’ világ’ legelső kereskedőjének vallom, sőt ígérem soha kereskedésről egy szót sem írni. Professor úrnak igen feltűnt, miszerint őt több ’s különösen egy felette nagy kereskedői tekintély szólitá fel Londonban borszállításra. Hiszen , ha Magyarországból a’ peleskei nótárius érkeznék Britanniába, még azt is késztetnék illy szállításra, annyi sok mondatott már a’ magyar borról siker nélkül, ’s szeretném valóban tudni, hogy azok a’ borkereskedői tekintélyek miért nem bírták már század óta forgalmunknak ez ágát emelni? vagy csak professor úr’ palaczktaglalása után látták be a’ dolog’ lehetőségét? Vállas ur logicám ellen harczol; lássuk röviden az ő logicáját, az ex professo logicát. — Kételkedik Vállas úr a’ hordók’ olcsóbbságán Francziaországban, mert, mint enmagam vallám, Fiume szállítja a'francziáknak is a hordódongákat- De legyen óvatos, tisztelt barátom, hiszen épmn az , hogy olcsóbban szállítja a’ dongákat Francziaországba , mint a’hazában bírjuk azokat megszerezni, ez azon előny , melly tetemes számra rúg, ’s egyre ezret teszek, miszerint Francziaországban a’ borhordók jóval olcsóbbak, mint nálunk. A’ szállítás’ drágasága Triesztig vagy Fiúméig professor úr előtt hasonlag nem nyom sokat, mert egy-egy