Pesti Hírlap, 1845. december (583-598. szám)

1845-12-05 / 585. szám

Péntek December n. 1. PESTI HIRLAP. d­-lja-. - . a~— - - — ■ ■- — ■ vir—ff 1 . . 1 '===r='1' ~ ■ - ~~~ ========*===========. Megjelenik a’ lap ninden héten nézes«*r: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi. flfizetés a’ két fővárosba* hárhorkei hússal 5 ft; beritókban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfisethetni helybei Landerer lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utca a Horváth-házban 483 u­. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi es. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel 5 pengő ki ssámittatik. TARTALOM. Kinevezések. Iskolaügy. III. Az iparünnep. Törvényhatósági dolgok. Nyílt levél a’ Tisza mellől. Baranyából (a’közmunkák’ügye, levelek, katonaélelmezés, se­lyemtenyésztés ’stb.) Közép-Szolnok (folytatás). Szeged (a’ csa­torna és szabályosan ügy, egyéb városi dolgok). Irodalmi értesítő. Vegyes közlemények: Magyar tudós társa­ság. Adakozás. Külföld. Hirdetések. miCiMUOEgzA« és ERDÉLY. ő cs. ap. kir. Fölsége Kendelényi Alajos fogalmazó gya­kornokot a’magy. kir. helytartótanácsnál lisztbeli fogalmazóvá méltóz­­tatott legkegy. kinevezni. ö cs. ap. kir. Fölsége Lipthay András és Antal­nak esstergomi főkáptalanbeli kanonokoknak az arkádiai tudós társaságtól Romából nyert oklevélnek elfogadhatását megengedni méltóztatott. — B­P. H. ISKOLAÜGY. III. Ha abstrahálunk azon erkölcsi köte­lességtől, miszerint azok, kik vagyon- ’s miveltségre néz­őéivé a’ néptömeg fölött állanak e’ néptömeget humani­­sálni tartoznak, — ’s csak a’ jól felszámolt önösség’ szavára akarunk hallgatni is, meg sem nézhetjük közönyös szemek­kel a’ népnevelés’ ügyét; mert a’ hon’valódi ereje’s vagyonossága a’ nép’ miveltségi állapotáról van föltételezve. Ez ügy’ fontossága el van ismerve Magyarországon is, — legalább ellene ’• nyilvánosan szólani már alig merne valaki. Azonban bármelly ügynek legveszélyesb ellenségei nem azok, kik ellene szólanak, hanem azok, kik szóval az ügy­nek hódolván, semmit sem tevés által hódolatukat megha­zudtolják. ’S a’ népnevelés’ illy ellenségeinek sora Magyar­­honban végtelen. — Nem elég declamálni a’ népnevelésről, tennünk is kell végtére valamit. — De a’ keleti indolentia átokként fekszik rajtunk, — ebből ki kell vetkőznünk, más emberekké válnunk, ’s épen e’ tekintetben a’ neve­lés, az iskolaügy a’ leghathatósb eszköz. A’ kérdés tehát főleg az , hogy kinek kell gondoskodni a’ népnevelésről, ’s miként ’s micsoda hőforrásokból? E’ kérdések’elsejére nézve, megvalljuk, hogy ha látnók, miként a’ községek ’s helyhatóságok a’ népnevelés’ ügye körül buzgalommal fá­radoznak, nem volnánk központosítási rendszerünknek aln­­nyira hívei, hogy a’ status’ beleavatkozását sürgetnék a’ dolgok’ jelen állásában; azonban , hol a’ községek igen keveset, a’ megyék semmit sem tettek, mert a’ választmá­nyok’ kiküldetését még nem tartjuk nagy nyereségnek a’ népnevelésre nézve, sem nagy érdemnek e’ tárgy körül; a’ dolog’ illy helyzetében csak a’ status működhetik erélye­sen a’ népnevelés’ ügyében. —A’ mikéntre csak egy észre­vételünk van: hogy habár a’ vallásos oktatás a’ népnevelés’ alapja, a’ status nem állíthat iskolákat külön minden sectá­­nak; a’ vallásos oktatást — rendkívüli órákban — az illető vallások’ papjaira kell bíznia; — az iskolának polgári inté­zetnek kell lennie minden coofessiók’ hasznára. — Továbbá a’ gyermekek’ iskolába jártatását a’ műveletlen szülök’ jó­kedvétől felfüggesztetni nem kell; — hol iskola van, tör­vény által kell kényszeríteni a’ szülőket, gyermekeiknek iskolába küldetésére. — A’ pénzerőt illetőleg, mellyet a’ népiskolák* felállítása igényel, megengedjük , hogy mielőtt rendesen nem adózunk, minden községet iskolával ellátni lehetlen; de addig is sokat lehet tenni, ’s pedig mindenek előtt ismerni kell az iskolák’ mostani állapotát. — Továbbá, nézetünk szerint, szükség volna classifícálni a’ községeket három osztályra, ’s pedig az elsőbe jönek azon községek, mellyeknek iskolájok van, ’s mellyek az iskolát önmagok’ erejével fentartani képesek. Illy községekben a’fenlevő isko­lákat jobb rendszer szerint elrendezni, vagy újat helybeli iskola -adóval létesitni , nem volna nagy nehézség. Második osztályba jönének azon községek, mellyek,iskolák’ felállításánál, a’ status’ segedelmezését igénylik. E’ sege­­delmezés, mennyire lehet, az iskolai alapítványokból fogna adatni. Azon községeket, mellyek a’ segedelmezést pénz­hiány miatt nem kaphatják, vagy a’ harmadik osztályba tar­toznak, ’s iskolát felállítani épen nem képesek, természete­sen , mielőtt rendes adórendszerünk nem leend, iskolával ellátni nem lehetne. Rendes adózási rendszer nélkül nem boldogulhatunk, mi csak azon bámulunk, hogy e’ barbár állapot magát eddig is fentarthatta. — Q — AZ IPARÜNNEP. Azon igen jó és nemes szivü urak, kik mások’legdicséretesb eljárásában is, mihelyt ez a’szabadság’ ’s nemzeti függetlenség’ irányában történik, csak gáncsolni ’s gúnyolni valót találnak, elmésségeik’ egész lomtárát kimerítették a’ honi ipar’ baráti által e’ f. hó’ 17-ik ’s 18-kán adott örömünnep’ eltorzított leírásában. Szabad le­gyen nekünk is, kik egy öntudatra ébredt nemzetnek egy önmaga által kitűzött nemes és magas czél felé törekvésében semmi nevetségest nem látunk, de látunk ollyas valamit, mit minden romlatlan kebelnek pietás’ érzelmével kell üdvöz­leni — ezen ünnepélyről olly képet adnunk, mellyel gán­­csolási viszketeg el nem torzított. Míg ama jó urak, a’ honi iparnak hőkeblü baráti, — ha e’ nevet ez annak javára tett törekvések’gyanúsítása, gáto­lása, gunyolása ’s az annak előmozdítására keletkezett in­­tézetekbeni rész nem vétel által lehetne érdemleni — azon búsulnak, hogy az iparünnepi lakoma’ részvényesei ’ fzért hideg ételt kaptak, — ’fő testamentomi ékesszólással kel­nek ki a’ nemzeti színű zászlók’ lobogása ellen, — addig az állatok nemtelenül gúnyolt hazafiak tiszta öntudat’nyugalmával adnak számot fáradozásaik’vigasztaló sikeréről, ’s az ipar­egyesület’ szállásán , a’ rövid időhöz ’s mostoha körülmé­nyekhez mérve, még az ügyellenek által is meglepőnek el­­ismert iparműkiállitást mutatnak fel azon gyárak’ készítmé­nyeiből, mellyek egy év óta, a’ honi iparnak biztosított kelendőség által adott lökés’ következtében, vagy egészen újból keletkeztek , vagy legalább tetemesen erősbültek, terjedtek, tökéletesedtek. Ama’ jó urak nem látnak okot ’s alkalmat örömünnepre, ’s gúnyolják az ez alkalommal mutatkozott lelkese­dést. — Ám tegyék! nekik semmi részök nem volt a’­­vetés , az ültetés’ nemes munkájában , sőt mindent elkövettek , hogy a’ siker koczk­áztatva , a’ vetők’ ’s ültetők’ munkája nehezítve legyen; engedhet-e egyebet a’ rész akarat’ következetessége, mint, hogy most, midőn az aratás , minden ellentörekvésök­ daczára is , gazda­gon ütött ki, ezen sikert kicsinyeljék , ’s, a’ tényeket el nem tagadhatván, azok’ állandó­ ’s maradandóságát vonják kétségbe. — Mi az öntudat’ nyugott derültségével néz­hetünk szét a’ világban, mi a’ szántás-vetés’ verítékét, az elemek’viszályait felejthetjük, mert van szemeink előtt érett gyümölcs; mi sajnálkozó mosolylyal fordulhatunk el mindazon rágalom’, korholás’ ’s méltatlanság’ torlatától, melly lábaink’elébe gördittetett, mi mind azt az engesztelés’ tenyerébe sülyeszthetjük, mert körülünk áll fáradozásunk’ legszebb díja, tényeink’ eddigi meglepő eredménye, előttünk pedig egy jobb kor’ alapos reménye. Azok’ ellenében , mik a’ honi ipar’ barátainak műkö­dései ’s eljárásai ellen több oldalról, rászalva, gúnyolva, gyanúsítva felhozattak , untig elég az említett örömünnep’ alkalmával tartott elitökbeszédek ’s választmányi számadó jelentés’ némelly pontjait felhozni. De mind azok’ daczára, mik ott mondattak vagy hite­lesen jelentettek , valóban van még most is, ’s minde­nek előtt és felett a’B. —P. Híradó’érd. vezére ’s annak 290-ik számábani tudósítója , ki, miután nem tagadhatja , hogy az Ilkey- házban csakugyan szép eredményeket talált, eltagadja , hogy e’ szép eredmények a’ védegylet’ ér­deme. — A’ tudósító Valero’ pompás selyem gyártmányait 11-ik Józsefnek, Bruder’ gyönyörű készítményeit Bécsnek köszöni , ’s a’ védegyletet azon madárhoz hasonlítja, melly mások’ szép tollaivá­­ czifrálkodik. Mindezen vállalatok még igen újak , ’s a’ semminél alig többet bizonyitnak; a’ na­gyobb és szilárdabb vállalatok pedig mind korábbi eredetűek. — Igaz , hogy Valero’ selyem gyára már N­-ik József ide­jétől , 1775-től fenáll, de részvét és kelendőség’ hiánya miatt alig tengett, ’s inkább csak az alsóbb néposztály’ szá­mára dolgozott, holott a’ biztosított kelendőség ’s belföldi iparvédelem által képessé lett magát nagyszerűvé fejleszteni, ’s a’ tökély’ azon polczára emelkedni, hol jelenleg áll. — Bruder, igaz, Bécsben is tart gyárt, de ereje’ nagyobb részét a’ magyar hazába ültette át, ’s itt tetemes tőkepénzt forgat, ’s a’ tudósítóur nem tartja nyereségnek, nem ismeri el a’ megindított mozgalmak’ egyik örvendetes eredményé­nek, hogy épen egy év óta annyi idegen jön ide pénzével ’s értelmességével, kiket ekkorig elijeszteni elég volt csak Magyarország’ nevét kimondani. — ’S minő szerénység - mindezen eredmények nem a’ csekély, erőtlen, többnyire a gyáripart ápolni sem képes tagokból álló egyesületnek érdemes, hanem azoké, kik a’ kész sültet elég kegyesek voltak megenni, kik annyira hő pártolói a’ honi iparnak, hogy mindent elkövettek ugyan annak felvirágzásának egyetlen módja ’s tehetsége ellen, de miután az mégis, né­­melly mások’ áldozatos önlekötelezése , szóvali ’s tettek­ fáradhatlan munkássága által, ollyan állapotba jött, hogy a külföldiekhez hasonló jóságu ’s olcsóságu gyártmányokat képes előállítani, — méltóztatnak lereszkedni Valero ’s Bruder, Esche és Höhnl,Michna és Schüt’ gyönyörű belföldi gyártmányait tagjaikra ölteni. — P .. la. Törvényhatósági dolgok NYÍLT­ LEVÉL A’ TISZA MELLŐL , DOv. 25-én. - Barátom! Épen most hagytam el a’ conservativ’elvek’ classi­cs megyéjét, Szatmárt. Róla már sok tekintetben tudsz eleget; de hatósági eljárásáról még kevéssé ismered. Ki e tekintetben teljesen kívánja ismerni, ’s ki a’ közerő’ pazarlásának vérforraló hatását még nem érze, menjen ligl? A*0“ ország°s ivónál’ szatmári részén, mit a’ leg­­özelebbi törvényhozás az általa czélba vett országos pénz-s tár’ segedelmével építendő útvonalak között negyedik vagy ötödik helyre sorozott; értem a’pest-debreczen-máramarosi vonalnak Szatmármegyében eső részét. A’ bihari határszé­lektől Nagy-Károlyig ’s azontúl, mintegy fél mértföldig, még csak a’ természet’ feneketlen sarában úszik a’ tengely, ’s az utas csak sajnálattal telik el e’ sárfészek’ lakói iránt. — De tovább már kezdenek felfeltünni a’ megyei eljá­rás’ nyomai. Ott már nemcsak a’ töltés áll azon modorban mellyel a’ civilisatio’ legalsó fokán mozgó embererő, sárra sarat hányva, a’ természet’ utait megvesztegeti, hanem a’ töltések’ oldalán látszanak mecadámni néhai aprólékok is nagy halmokban. Azonban, ha azt hinné az ember, hogy ezen köveket, öt-hat mértföldnyi távolságról, azért’ hordá ide a’ szegény adózó nép’ elcsigázott marhája, ’s széttör­­delésében azért fáradozott munkás keze, hogy valaha, jó úton járván, hasznát vehesse, csalatkoznék. E’ felaprózott köveket halmazaikból szétteríteni többé nem lehet; mert, az idő’ ’s elemek’ viszontagságainak évek óta kitéve, ré­szint a’ közelárokban szétporlottak , részint összeállván, a’ töltések’ oldalában, megtömegesedett kőhalmokká dombo­rodtak, mellyekből, mint megannyi kisded kőbányákból, ide ’s­tova lépcsőköveket is vághat a’kővágó a’régen épülő­félben álló uj megyeházhoz. Alig csilapul az utas’ vére, melly a’ közmunkák’e’ pazarlása felett felháborodott, midőn elhagyja Kis-Majtényt, és a’ kasodi töltésen, mellyet né­hány évvel ez előtt a’ megye nagy erővel hozott létre, ke­serű érzelmek közt kell tapasztalnia, mivé lehet a’ leg­jobb ként,négy-öt év alatt,fentartás’ hiányában. A’ kin, mit e’ vonal’ hosszában az igavonó marhának kell szenvedni, ’* a’ keserű érzet, mi az utas’ keblét foly­tonosan kínozza , leírhatatlan; festegetésével én megbir­kózni nem akarok ; csak a’ batiz-vasvári utat emelem még ki. — Batiz és Vasvári helységek* hosszában az ut’ kőágya néhány év előtt le volt rakva; de, azóta fentartására legkisebb gond sem fordittatván, rajta a’ lehető legerősebb rázadás’kinai közt halad az utas; sőt imitt amott, helyeikből kilódulván az alapkövek, feldüléstől is félhet. Az oldal­árkok , az ut’ jó karban tartásának e’ legfőbb kellékei, itt is, mint mindenütt, betelvék. De menjünk kissé tovább. Fél mértföldnyire Batiztól végződik a’ döczögős út, ’s folytatása két árok közé szegett sártenger. Ennek hosszában, két ol­dalról egymástól nehány ölnyi távolságra, számos lakásban halmozta fel az útkészitéshez szükséges köveket a’ munkás adózó nép,ezerekre menő napszámok’fáradalmaival. Ezek a’ legtömörebb gömbölyű kövek, miket az erőszakos hegyi pata­kok hempelygetnek sebes rohantokban, mik egyébre alig alkalmasok , mint a’ káposztás hordók’ megnyomtatá­­sára, útkészitéshez pedig épen használhatlanok. — Azon­ban ne kárhoztasd a’ megyét, se választottjait, hogy onnan, hol a’ legjobb úthoz való kövek nagy bőség­gel vannak, az avasi hegyekből, illy köveket szállít­tattak a’ gombási úthoz. E’ kövek tulajdonkép’ csakugyan nem útkészitésre voltak szánva, hanem részint azért hozat­tak ide, hogy a’ vidék közelebb kapja káposztás hordóihoz a’ szükséges nyomtató köveket, részint azért, hogy az út­félen nyom nélkül elenyésszenek. Mert mig a’ közmunkák­ kezelői saját érdekökben, az ecsedi láp’ sikeretlen lecsapó­­lására ’s a’ Szamosnak szabályozására, vesztegetők a’ köz­erőt , minden szembetűnő eredmény nélkül, addig a’ gom­bási kőrakások egyrészt házi használatra széthordattak , legnagyobb részben pedig szép csendesen annyira föld alá sülyedeztek, hogy most a’ hajdani kőrakások’ teteje egy vonalban áll a’ föld’szinével. És ha majd e’ kőrakások’ ere­detét a’ feledékenység elnyeli, ’s a’ jövőkor’ geologja az összehordott kövekre a’ föld alatt reájok akad, fogja-e hin­ni, hogy azok átkészités’ örve alatt hordattak valaha össze, ’s hogy lesülyedésöket egy közhatóság’ hanyagsága okozta. A’ közönségnek mindenesetre érdekében állana tudni, hova fordittatik Szatmármegye’ háromszáz ezernyi adózó népének közmunkája. E’ roppant erőnek év­tizedek óta alig van valami nyoma. A’ Máramarosba vivő alig egy mértföldnyi bérezi utat ’s a’ Szamos’ árkának egy két he­lyen történt átmetszését, a mi e’ különben is igen cse­kély esésű folyam’ útját rövidítvén , víztömegét a’ torko­latnál, különösen a’Tisza’áradásai­ alkalmával, mértföldek­­re összetorlasztja , ’s ez által több kárt okoz , mint hasz­not , — csak nem mutathatni fel Szatmármegye’ közmun­káinak évtizedes eredményeiül, midőn Beregmegye, hosz­­szan nyúló keskeny területével ’s aránytalanul csekélyebb erejével, évenként 11,000 napszámot fordít a’Tisza’ szabá­lyozására , ’s e’ mellett 20—25 mértföldnyi jó úttal bir , mi folytonosan gondos felügyelés alatt áll ; ’s midőn a’ szom­szédban a’ kis Ugocsa közerejével, eszélyes gazdálkodás mellett, minden esztendőben szembetünöleg halad elő az át­­készitésben. Ha van tárgy , miben a’ felsőbb felügyelet szükséges, ez az. Mert ki a’közmunkát pazarolja, az a’ népnek nem csak munkáját fosztja meg kétszeresen érdem­lett jutalmától, hanem a’ nép’ bizodalmát a’ közhatóság ’s a’ törvények iránt is csökkenti. Annak , ki a’ közmunkákén él

Next