Pesti Hírlap, 1846. január (599-616. szám)

1846-01-30 / 616. szám

Péntek 61®. Januarius 30. 1846. PESTI HÍRLAP. • . u. X m­adén ron­tfirtökön és Denteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Megjelenik e lap minden heten négyszer . v® ? ’ , Horváth-házban 483 sz­a enébi itt minden kir. postahivatalnál. — Az­ ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példa­­„Vikrá­nt'a‘ bé­csi cS hirdetmények fejtetnek, ■« egy-egy kis hasábs.rét, apróbetükkel 5 pengi sémiit. Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Előléptetések. Halálozás. Büntető eljárás. V. Fővárosi újdonságok. Tövény hatósági dolgok: Budáról (budget). Pécs (pécs-mohácsi vasút). Fiume (Lujza-út, kikötő). Torontálból (előleges hír). Irodalmi értesítő. Ve­gyes közlemények: Részvény semmisítés. Nőegylet. Nem­zeti színház. Külföld. Értekező. Egyesületi eszmék. Hir­detések.­ ­HAG¥Alt ORSZÁG és ERDÉLY. Ö cs. ap. kir. Fölsége Zách János szeredi ellenőrködő sómá­­zsamestert legkegyelmesebben nyugalomba helyezni méltóztatott. A’ nagy magy. kir. hely.tanácsnál Tallián Sándor’előléptetése által ürességbe jött valóságos fogalmazói állomásra ettre - karosai Geörch Hugo eddigi díjas fogalmazógyakornok lön kinevezve , és az ez által megüresült díjas fogalmazógyakornoki állomást Bo­r­­siczky Flórián eddig iglalói díjtalan gyakornok nyerte meg. B. PH. Szarvason, jan. 15-én meghalálozott Tomcsányi Kris­tóf­né, született Szatmáry Anna. — Erényes nő, ha anya volt. Gyászolják gyermekei: Tomcsányi Mihály százados kapitány, Tomcsányi József volt békési követ, Tomcsányi Károly, föhad­nagy. BÜNTETŐ ELJÁRÁS. V. Mondottuk már , hogy a’ törvényszéki eljárás’ nyilvánosságát a’ tisztán jogi argu­mentumokon kívül az alkotmányosság’ eszméje is követeli. Nyilvánosság nélkül nincsen szabadság. Tekintsünk kö­rül a’ világ’ mindkét hemisphaeriumában,­­s nézzük , mint szolgáltatik ki az alkotmánynyal — nem álalkotmánynyal — biró népeknél az igazság; emlékezzünk vissza classicus ta­nulmányainkra , ’s kísérjük még egy ízben a’ régiség’ na­­gyait a’ heliceába, a’ fórumra; magyaráztassuk meg ma­gunknak a’ hűbéri szabadságok’ chartáit: mindenütt maga a' levegő, mellyben az állodalom­ ’s vele az igazságszolgál­tatás lélekzik, — a’nyilvánosság. ’S igen természetesen. — Codrus más fogalmat kapcsolt össze a’ politicai szabadsággal, mint mellyet a’ birminghami vagy pittsburgi gyáros szokott vele összekapcsolni, de szolgaságot egyikök sem értett alatta. ’S igy emez alkot­mányban több — a’ másikban kevesb lehet a’ democratiai elem, az egyik a’ bírák’ elmozdithatlanságában , a’ másik választás alá kerülésükben láthat több biztosítékot, de egy­ben , a’ nyilvánosságban, megegyeznek mindnyájan, ez mindnyájának: signum, in quo vincent. — Ezek igy lévén, — ismétlem, semmi szükség , a’ nyilvá­nosság dicsőítésére és politicai szempontbóli üdvös voltának bebizonyítására száz egynéhány locus communist ’s egy se­reg történeti adatát összehordanom. Szabadelmü alapon nyugvó alkotmánynál épen annálfogva szükséges és üdvös a’ törvényszéki nyilvánosság, a’minél fogva ez olly statusokban, mellyek az önkény’ ölében nyugosznak, fölöslegesnek mu­tatkozhatnék és kártékonynak. Hogy ezt higyjük és megért­sük , ahhoz nem sok elmeét kívántatik. ’S ha mind a’ mellett látnunk kell, hogy még mindig akad egy két bölcs a la Fé­­lix, kik magoknak a’ nyilvánosság’ szükséges voltáról száz­­egy kétséget támasztanak, ’s kik a’ nyilvánosság’ügyét ollyasnak tartják, melly még nem submittálható , ’s melly­nek végtárgyalására , mint bizonyos bonyolódott ügyeknél Athénében , száz év’ múltával bekövetkezendő megjelenési napot tűznének ki édesörömest a’ feleknek, — akkor, igaz, hogy elszomorodom azon gyászos idiosyncrasiának lá­tására , melly napfénytöli iszony’ képében nyilatkozik , de még sem­ vesztegetem időmet olly kórság körüli pepecse­lésre , mellyet gyógyithatlannak ismerek. így legalább egy pár perczet gazdálkodunk meg olly aggodalmak’ megnyugtatására, mellyek nem mesterséges utón idéztettek elő, nem mondva csináltattak, mint a’ fe­­lebbiek, hanem jóhiszemű tévedés’ szüleményei, ’s mint Hívesek elmozdittathatók. A’ki nem szerelmes a’ homályba, az köszönettel fogja venni a’mécset , mellyet történetből mi nyujtánk neki, de mellynek fényénél majd jobban látand nálunknál. Nem egy bírónak — az ország’ rendes biráit is ideért­ve , — nem egy bírónak szájából hallottam , miszerint ő élénk örömmel fogja üdvözleni a’napot, mellyen a’ törvény­szék’ ajtai megnyílnak, hogy mindenki hallhassa, láthassa a’ lelkiismeretes eljárást. — De más oldalról több ízben ol­vastam, és saját füleimmel is hallottam egyik vagy másik ősz­­becsavarodott bírótól a’ panaszt: „Szomorú tévedés azt gondolni, hogy a’ nyilvánosság, a’ közönség’ jelenléte, job­ban fog ellenőrködni, mint a’ bírónak kebelében a’ kisbiró; ’s ugyan mineknek képzelik azok magoknak erkölcsi tekin­­tetben a’ bírákat, kik csak külsőségektől remélenek üdvöt irányukban?“ Nyugtassák meg magokat ezen urak. A’ közönség nem akar eljárásuk felett ellenőrködni, vagy ha igen, úgy legfelebb olly mértékben, mennyiben az ország’ képviselőinek eljárása felett is ellenőrködik , ’s minden esetre a’ hallgató hallgatóság’ formáiban; — a’ kö­zönségnek épen olly magas fogalma van a’ bírák’ erkölcsi­­ségéről, a’ miilyen fogalma van azokéról, kiket a’ közbiro­­dalom’ nevében követekül küld, ’s kiknek mind a’ mellett meghagyja, hogy zárt ajtóknál ne tanácskozzanak;— ’s mi több, a’ tudomány ’s vele a’ közönség mindenütt szük­ségesnek tartják, hogy a’ bíróság jogosítva legyen szavazás és itéletformulázás végett visszavonulni, holott a’ képvise­lőkre nézve sok helyi serutinről, titkos szavazásról — mi amazzal nem mondom, hogy azon egy , de mégis a’ közön­ség’ irányában vele határos valami — semmit sem akarnak tudni. A’ felebbi panasz tehát épen alaptalan. Nem azért jele­nik meg a’ hallgató, hogy a’ helyeslés’ vagy rászalás’ tisz­tében eljárjon; mert ha fejét illyesmire adja, vagy kivezet­tetik, vagy a’ vádlottak’ padjára ültettetik; hanem megje­lenik annálfogva , mert az igazság’ kiszolgáltatása — isten­nek hála — jogi ’s politicai tekintetben mindenkit érdeklő közügy. — Hogy némelly emberekre a’ közönség’ szemöl­döke ellenörködőleg hat annyiban , mennyiben emberségek’ hévmérője több szem’ sugarától még magasabbra szökken, — az puszta esetlegesség , az csak mellesleges eredmény, mellyel azonban,természetesen,nevetséges volna visszautasí­tani’S illy értelemben aztán igen is pótlékmotivumul szolgálhat a’nyilvánosság mindazoknak, kik esküitek, bírák, védők’s vádlók leendenek, hogy eljárás közben a’legújabb regény’ czimét se olvasgassák; hogy i­gyekezzenek megvívni az álommal, ha az pilláikra nehezednék; hogy rá ne riasszanak a’ tanúra, ha füldobjában nincsen hiba; hogy ne kezeljék, ne védjék hanyagon az ügyet, ha abaposztóban öltözködött egyén­ü­l a’vádlott’székén ’sv. ’stb.; mert hiszen gyarló­ságaink felszámithatlanok, — ’s a’ ki segédünkre van, hogy magunkat tölök megóvhassuk, azzal üdvös leszen szövet­keznünk. A’ második aggodalmat annálfogva említem, mert szent ügy’ — az erkölcsiség’ nevében szólal fel. — Vannak, kik másokat ’s önmagokat azzal ijesztgetik, hogy a’ nyilvános törvényszék könnyen erkölcstelenség’ iskolájává fajulhat, mert a’ bűntett’ minden körülményeinek fejtegetése egyik vagy másik hallgatóban felköltheti a’ szunnyadozó rész haj­lamot, kifejlesztheti a’ rokon gonoszság’ csiráját. — Meg­engedjük, igy hangzik aztán rendesen a’ válasz, hogy egy­némelyekre kártékonyan hat e’ látvány, mert hiszen tudni­való dolog, hogy mindenből mérget szívhatni; de a’ hason­­líthatlanul nagyobb számra mégis üdvös befolyással van a’ bírói eljárás’ szemlélete. — Ezen válaszban olly engedélyezés foglaltatik , mellyet részünkről nem írhatnánk alá. Mi azt állítjuk, — ’s állítá­sunk a’ franczia ministére public’ több tagjainak, több köz­vádlónak tanuságtételén alapul, hogy a’ vétség’ körülmé­nyes fejtegetése távolról sem bir azon kártékony hatással, mellyet állítólag egynémelyekre gyakorol. Akár mit mondjanak lélektani okoskodástaitok a priori­­ psycholo­­giátok egy nagy tévelygés, mert nem igazoltatik az élet által. — De Vaulx , Francziaországnak egyik legjelesebb közvádlója ’s egyik leghiggadtabb törvénytudósa , húsz évi tapasztalások után kinyilatkoztatta , hogy gyakorlati pályá­jának öszves ideje alatt egyetlen egy vádlottja sem talál­kozott , kit a’ törvényszéki eljárás’ alkalmával kivilágoltak , kit innen merített tapasztalásai, innen vett ösztöne vezet­tek volna a‘ bűnösség’ ösvényére. Mások hasonló értelem­ben nyilatkoztak , ’s e’ szerint legfelebb annyi áll , hogy megtörténhetik , miszerint az eszelősség’ explosiója általa elösegittetett; — de hiszen köztudomású dolog, hogy illyes kitörések ’s a’ tárgy között, melly reájok alkalmid szolgált, néha bizony nehéz kimutatni a’ logicai viszonyt; — ’s állhat talán még az is, hogy a’ szokásos bűnös, a’ szokásos orv p. o. még innen is­merit tanúságot , vala­mint a’ börtön’ magányát is nem ritkán e’ nemes czélra szokta fordítani, a’ nélkül, hogy valakinek eszébe jöne e’ miatt fogság’ dolgában a’ magánynak czélszerű­ségét két­ségbe vonni. De feltéve , mit meg nem engedünk , hogy a’ vétségek’ körülményes ismertetése ösztönt ad másoknak hasonló gonosztettek’ elkövetésére : valljon mind azon csínok és gazságok , melly­eket regéibe szőtt a’ nép, ’s mellyeknek ismeretét „okleveles előadásokból“ merítik a’ miveltebbek, — valljon mindezek felett nyílt ajtóknál hoztak ítéletet ? mind ezek nyilván tárgyaltattak birói eljárás közben? Koránt sem! És köztudomásra jutottak mégis!], és szájról szájra adattak , mert illyesmi szükségképen érdekli a’ tömegét , melly azon esetre , ha az eljárás titkos volt, tudakozódik a’ történtek után, hogy a’ valóságnál is iszonyúabb dolgo­kat hallhasson;’s melly, ha az eljárás nyilvános, megjelenik személyesen egyik vagy másik tagja által, kinek a’ vétség’ történetén kivid­ult azon komoly tant hirdetik egyszers­mind — igy szól egy jeles szó, — „hogy büntetését ki nem kerülheti a’ vétkes, hogy a’ hazudozás’ és álnokság’ fegy­­­verei eltompulnak a’ valóság’ élétől, ’s hogy a’ menekülés utáni törekvés kudarczol vall azon erőnek irányában , melly a’ hatalmaknak a’ jog’ fentartásáral szövetkezéséből származik.“ Világos, hogy az iskola, mellyben ezt tanítják, az erkölcsiség’ iskolájának mondathatnék, nem az erkölcs­telenségének. — Nálunk a’ büntetőjog’ ügyében 1840­. kiküldött or­szágos választmány a’ nyilvánosság’ elvét komolyan és következetesen, mint alkotmányos testülethez illik, szövé­ge munkálatába , ’s a’ munkálatnak illető helyet természe­tesen a’ mult országgyűlés’ alsótáblája által is sancsionál­­tattak. Kivételnek csak szemérmet sértő esetekben, a’ köz­vádlónak indítványára adatik hely , de illyenkor is „jelen lehetnek, a’ védőn és sértett felen kivil, az eljáró ható­ságnál bejegyzett ’s gyakorló minden ügyvédek, és ezeken kívül a’ vádlott’ több atyjafia vagy barátai, az elnök által megengedett számmal, melly szám azonban háromnál ke­vesebbre nem szorittatható.“ — Ezen, a’ milly józan olly méltányos intézkedés a’ badeni törvényjavaslatból ment állal a’ magyarba. Remélhető , hogy az említett törvényjavaslat’ több helyes elve nálunk nagyobb szerencsével fog alkal­maztatni , mint első hazájában , hol az összevissza zára­­dékozott törvény a’ javaslat’ és szellemét elbénitotta. A’ felebb idézett intézkedés átment ugyan a’ törvénybe is, de mind e’mellett gondoskodtak, miszerint a’ nyilvánosság csak félszeg nyilvánosság lehessen. Pedig Baden ez ügyben, a’ rajnai tartományokon kívül, mellyek egykori hóditójok— r­ak köszönik büntető eljárási rendszerüket, — talán még legelöl áll a’ német földön. Nem tudom hol olvastam , hogy a’ nyugoti birodalom a’ római Caesarok alatt, miveltségböl és fonákságból gyártott valóságos chinai állapotnak ment elébe, mellynek létesü­lését azonban a’ barbárok’ béroha­­násai gátolták az európai világ’ nem csekély szerencséjére. Néha úgy rémlik előttem, mintha az említett birodalomnak kétségtelen folytatása azon állapotot már szerencsésen utolérte volna. — Sz. L. Fővárosi újdonságok, Pestmegye’ rendes közgyűlése ma veszi kezdetét. — Épen most értesittettünk, hogy a’ bécs-gloggniczi társaság, a’ lapjaink’ múlt számában említett vaspálya’ épí­tésére, a’ helyt, tanácscsal a’ szerződést már meg is kötötte, mi azonban , legfelsőbb helyben hagyás végett, őfelsége­ elébe terjesztetett. A’ társaság’ élén ismét báró Sina áll. Csakugyan tetszésökre van hagyva, a’ vonalt Brucktól Győrnél és Gönyőnél tovább Eszékig építeni vagy nem. A’ terv Eszékig van. — A’ Tiszaszabályozási összes társulat’ titoknokává Tasn­er Antal választatott. A’ technicus munkálatok’ vezetésével pedig Vásárhelyt bizaták meg. — Időjárásunk folyvást lanyha, a’ fűtés csaknem szük­ségtelen. Kórházaink azonban mind tele vannak , ’s a’ be­tegek’ és halálozások’ száma a’ kórházakon kívül is nagy. — Bizonyos Reisinger nevű német iró a’ múlt napok’ egyik estéjén szavalati és hangászati académiát rendezett a’ Tigris’ teremében. Jegyeket e’czélra váltanak többen (tudjuk, milly nehéz gyakorta valakinek szembe megta­gadni kéregetését) , jelen valának né­hányan, megszök­tek sokan. — Utána, ugyanazon este és teremben, a’ szabólegények adának bált,’s igen haragudtak, a’ mint meg­hallották, hogy tánczteremök kevéssel az elölt annyira meg lön szentségtelenítve. — A’ Múlt és Jelen ezt írja Kolozsvárról: „Januar’ 3- án ezen ’s minden magyar színpadon (hohó) legelőször Er­­kelné’ javára. A’ saint tropezi nő, vagy­ a’ méregkeverés — uj franczia dráma 5 felv. Írták ’stb. ford ’stb. Párizs­ban először adatott dec. 23-án 1846.“ Ismét hohó! tisz­telt „erdélyi és históriai lap— qui múltam dicit, nihil dicit. — — Halljuk egyszer az erdély és „Vasárnapi Újságot“ is. Január’ 18-iki számában a’ 47-ik hasábon, szokott drasticus modorában, szorul szóra ezt irja : ,,A’ mi kedves Magyarhon­­bátyánk’ némelly megyéiben ismét fene módon viselték magokat a’ tekintetes karok és rendek, vagyis a’ rendetlen karok, elannyira, hogy egy megyei levelező’ tulipán-nyelve szerint „sokan a’ halál’ életfosztó karjai közt lengenek“ — ’s nehányan már el is patkoltak. Ki mint szokta, akként ropja. De már ideje volna lerázni magunkról ez éktelen szokást, ’s az alkotványos arany szabadságot kímélni mert holnapra is kell a’ló.“ — □

Next