Pesti Hírlap, 1846. január (599-616. szám)
1846-01-13 / 606. szám
riSTI HIRLAF. iRjelenik U, ri*. Wen négysze, vasárnap, ^ «pénteken. ■»«"» tr£^a&ére,nek,'segy,gy kis l,asábso,Miap,ábe,«kkel á pang» kr. ssámiUaUK. Januarius 18. 1846 gjF* Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. M. kereskedelmi társaság' ajánlata. Büntető járás. IV. Törvényhatósági dolgok: Borsodból (tisztítási előkészület, korteskedés, kicsapongások ’stb.) Székesejérvár (horvátügy 's a' honti levél). Esztergom (a’ gyűlés’ folytása). Vasmegye (válasz). Erdélyi dolgok. Irodalmi értelmm. Vegyes közlemények: Megyeri emlékre adakossos. Gyáralapitó társaság. Külföld, Hirdetések. MACaABORZSÁCI és ERDÉLY. Moeser István gyakornok budai főpostaigazgatósági járulékká lön kinevezve. A’ nagu magy. kir. udv. Kamara az alsómagyarországi k. kerületi anyaszéknél megüresült másodárnokságra Hell Antal ottani harmadik írnokot; ennek helyébe harmadik írnokká Horváth Káuly beszterczei k. bányakamra-igazgatósági írnokot; végre az ezen . kerületi bányaszéknél ürességben volt negyedik irnokságra Gaibl Eduard beszterczebányai k. helyettes bányabirósági irnokot alkalmazta. B. H. Jótékony ajánlat a’ magyar kereskedelmi társaság’ részéről. — Hogy intézetünk ne csak saját hasznával mozdítsa elő a‘ nemzeti közvagyon’ gyaramlását, ’s hogy ne vettethessék szemére, miként ő is csak keeskedőileg épen azon elv szerint működik, mint bármelly más egyes csak erszényét ismerő kereskedő, mert fájdalom, nálunk a' fyanusitás és kajánság nem kimél semmit a’ világon, — tudtára idja a’ t. ez. közönségnek , miszerint megnyitó, miután e' tél' közepe a’ fagygyal együtt beállott , az intézet’ t. ez. választmánya’ hozzájárulásával raktárait , mellybe burgonyát vásárolt jó Heve jutányosan, hogy azt az eredeti áron, ’s kinél a' nyomor’ legfelsőbb fokát érte, annak ingyen is, részletekben kiszolgálássá. Van pedig burgonya 15, 20, 25 és 30 váltó garason zsákkint, noszlopi minőségű, melly hazánkban legjobbnak tartatik. Kihasználni akarja ez ajánlatot, az jelentkezzék délután 3 — 5 közé az intézet’ irodájában (Coburgház, felső-dunasor). — A’magyar kereskedelmi társaság' választmányi üléséből. BÜNTETŐ ELJÁRÁS. IV. Minapi czikkelyünkben emlegettük, milly után módon szeretnék a’ nyilvánosság’ álbarátai a’ nyilvánosságnak nyakát szegni. Képzelem, az olvasó jót kaczagott e’ „vilitások“ felett, mint Zrínyi mondaná. De nem csoda, ha kétségbeesésükben, ha mintegy „in continm persecutione constitute — hogy fejtegetéseink’ tárgyához illő képet használjunk — nyomoru eszközökhez nyúlnak ollyasokhoz, mellyek az egykori hadvezér’ ágyúihoz hasonlítanak, miknek fele el nem sült, fele meg’ úgy sült el, hogy magokat a’ kezelőket zúzta volt agyon; — nem csoda mondom, ha a’ nyilvánosság’ ellenei méginkább szánat’, mintzáfolat’tárgyaivá lettek, hiszen a’ titkos eljárás’ első eredete szintolly nyomoru , mint a’ felébb érintett kibúvás ajtócskák. — Nem szeretek béhunyt szemmel hitelt adn Voltaire’ egyes állításainak; ’s kivált mikor neki eszébe jut a’ régiség’ íróiból idézni egyet mást, akkor, ha módját ejthetem, magam is bepillantok a’ könyvbe, mert tapasztalásból tudom, hogy opticájában néha kissé hitelenül tükrödztek vissza a tárgyak. De mikor számtalan munkáinak nem tudom mellyikében azt olvastam, hogy a’ törvényszéki eljárásnak titkos volta onnan veszi eredetét, mert a’ középkor’ tudósai, a kik tudnivalókép’ olly mesterei voltak a római nyelvnek , mint a’ mi tudósaink még minapában a magyarnak, mondom, mert a középkor tudósai a’ roma jog’ valamellyik textusának ezen szókötésében : „testes intrare judicii secretum“, e’ szót: „secretum“ nem „rekesztek , nem „terem“ értelemben vették, mint e’ helytt kel vala , hanem „titkos kamarát“ olvastak ki belőle , — akkor hajlandó voltam, habozás nélkül hitelt adni ezen genealógiai fejtegetésnek; s hajlandó voltam annálfogva mer megilletödéssel tapasztalhattuk mindnyájan, hogy nagyonoknak gyakran parányi — és gyászos eseményeknél gyakran mulatságos kezdeteik voltak. De lett legyen e barmnt, s bármit mondjanak e’ helyre ’s különösen a secretum szónak e helyzetében értelmére a’ jogtudósok elegánsai , az úgy nevezett philologus jogtudósok , kik egy részről classical /elsőségükből az újabb jogeszméket nézik, s más részről , pótlékul, Gajus’ és Ulpianus értelmes magyarázatával adósok maradnak, ’s kiknek eleve mély alázattal , „vielas do manus“, — bármit mondjanalok, én azt mondom Voltaire’ fejtegetésére: si non e verő e ben trovato. De térjünk közelebb a tárgyhoz. Mondottuk , hogy a’ büntető eljárást mind jogi mim poliicai szempontból szükség tekinteni , ’s hogy mind e mellett antagonismustól nem kell tartanunk, mert a’ fia ,nemPontoknak mindeniként van szo. Lássuk ezt a’ nyilvánosság’ kérdésénél. Jogi szempontból annál fogva követeljük a’ büntető eljárás’nyilvánosságát, mert az ártatlanság’védelme és a bűnösnek elmarasztása , ’s igy természetesen a védelmet és elmarasztást eszközlő módnak ismerete is érdekében van az illető ügyben részeltetett egyes polgárnak, de érdekében van mindenik polgártársának is. Ez — jogi szempontból — a’ fő ok , ez ollyatén tétel , melly egyszerű és szerény köntösében,—’s illyesbe öltöztettük szántszándékkal — a’ nyilvánosság’ lényegét követeli; ollyatén , mellyet árnyékkal és rongygyal ki nem elégíthetni , mellyet a’ világ’ minden sophistái nem képesek kétségbe vonni , ’s melly egy híres porosz professort olly mértékben döbbentett meg, hogy általa : „az összesség’ joga’ mélyebb alapjából merített oknak“ kereszteltetvén, pogány ízét is elvesztette. Vannak még egyéb argumentumok,mellyeket jogi szempontból felhozhatni—vannak illyesek száz számmal, és hogy csak néhányat említsek : illyes az elriasztó erő , mellyel a’ vétkesnek vád és védelem utáni ünnepélyes elmarasztása, a’ védelem’ külön mindenik sánczából visszavonuló ’s mintegy önmagát megítélő vétkesnek látványa van a’ nézőre; illyes a’ tanúnak mélyebb magába szállása, jellemének, igazságszeretetének — a’ fenforgó ügy’ irányában — szilárdítása; illyes a’nép’oktatása büntetőjogi tárgyakra nézve, mellyel Mittermaier — egyike azon kevés német jogtudósoknak, kiknek munkáiban józan alaposságot ’s nem kábító szógözbe mártott áleszméket és félszeg fogalmakat talál az olvasó, ’s kik, mint mondám , az alkotmányos külföldre mutatnak mindegyre, — mellyet Mittermaier az igazságos elmarasztás’ egyik feltételének nyilatkoztat, mert — úgymond — büntető törvényhozásaink’ jelen állapotában bajos dolog azt állítani, hogy a’ bennök foglalt büntetések már az erkölcsiségben ’s az igaztalanság’ velünk született érzetében gyökeredznek ,s hogy a büntetőjog’ szabályai minden nem-jogtudós által is könnyen értethetnek meg. De ezen ’s az ezekhez hasonló okok, mellyek közül még csak egy vegyest említek, az Ayraut által (a’ „traité de l’ ordre et de l’ instruction judiciaire“ és számos egyéb , ide tartozó munkák’ szerzője,szül. 1536, mh. 1601) már három századdal ezelőtt említettet, hogy t. i. az ártatlan soha sem fog tökéletesen felmentetni,és a’ vétkes soha sem fog eléggé igazságosan megbüntettetni a’ nép’ szemében, ha a’ pör nem volt nyilvános, ha a’ nép nem lehetett szemtanúja; — — mind ezen okok, bármi nagy fontosságuak legyenek különben,— ’s csakugyan mondhatni, hogy valósággal ollyasok, mellyek már magokban is elégségesek volnának a’ büntető eljárás’ nyilvánosságának megállapítására, —~ az első helyt érintett argumentumhoz képest mégis csak mellékokoknak, csak másodrendbelieknek tekintendők. Ennyit jogi szempotból, mert a’ felhozott okok, a’ mellesleg említett vegyesen kívül, egytől végig tisztán jogiak. Ha most a’ politicai szempontra térünk által, úgy találom , hogy ez’ irányban a’ fő okot gr. Dessewffy Aurél a’ büntetőjogi országos választmány’ egyik ülésében igen szabatosan formulázta, mondván, hogy ő a’ büntető eljárás’ teljes nyilvánossága mellett szavaz, mert a’nyilvánosság’ fonala az összes magyar alkotmányon szövődik át. ’S ez azon momentum, melly minden alkotmányos nemzettől a’ legnagyobb figyelembevételt igényli, ’s mellyre egy közelebbi számban visszatérendünk. — Sz. L. Törvényhatósági dolgok. BORSODBÓL Miskolci, január’ 7-én, Borsodmegyének múlt hó’ 27-én rendkívüli közgyűlése volt. Kitűzött tárgyai valának ennek a’ közmunkák és tisztujitási rendszabályok’ kidolgozására kinevezett választmányok’ munkálatai. Az első, a’ törvény’ értelmében lévén szerkesztve, igen csekély módosítással elfogadtatott, a’ második is hasonló jó sorsban részesült. E’ szerint jövő lisztujitásunkon szavazattal bírandanak: minden törvényes vallások’ lelkészei; 18 éven felül minden bentlakó és birtokos nemesek, ide értve a’ kétség alatt állókat is. A’ lisztesbek’ szavazatát a’ megye orsz.gyülésileg vélvén valódi joggá emelhetni, de általa a’ megye’ békéjére annyira sürgetös tisztválasztás’ elgördülhető akadályától is tartván, azt ez úttal elmellöté. A’ választás’ folyamat illetőleg meghatároztatott: i) A' két alispán minden esetre szavazatra bocsátandó, a’ többiek csak ott, hol a’ többség nyilvánosan ki nem vehető. E’ pontra főispáni [helyettesünk, a’ jövőre való következtetés elleni óvása mellett, megegyezését nyilvánilá. 2) A’ szavazás titkos teend , mellynek practical kivitele ekkép’ fog történni : a’ szavazatszedő küldöttséget vékony deszkafalazat választandja a’ szavazati ládácskáktól, hová a’ szavazni akaró a’ küldöttség által kezébe adandó, de az ideig titkos színű golyóval belépvén, azt a’névvel kijelölt ládácskába vetendi, ki írást nem tud , a’ ládácskák’ különböző színe szerint fog a’ küldöttség által utasítást kapni.Ezen felül a’ szavazati ládácskák csöngetyükkel ellátva — Pozsonymegye’ példája szerint — ollyatén szerkezetűek leendenek, hogy a’ golyók bármi ügyesen vettessenek beléjök, azokból hangjokkal ugyan annyit hirdetendenek, mennyit kebelök befogad, ’s ez által minden lehető csalást fölfedezendenek. Magában értetik, hogy, ki nyilvánosan szavazni kivan, azt a küldöttség’ színe előtt teheti. 3) Kardon kívül bármi sértő eszközök a’ választás’ helyszínére be nem vihetők. 4) A’ szomszéd megyék’ hivottai minden különbség nélkül szavazattal birandanak. Követék még ezt több apróbb rendelkezések, de a’ mellyek a’ nagy közönség’ elébe nem valók. E’ munkálat’ tárgyalásának bevégeztével főispáni helyettesünk a’ tisztválasztás’ határnapját, a’ roppant számú közönség örömrivalgásai közt, január’ 26-ikára tűzte ki. Meg jön tehát fúva a’ tárogató, melly eddig soha nem ismert erővel költé itt föl a’ cselekvő erőket. Múlt tudósításomban említem: mi stratégiával rendezi korteskedési működését azon párt, melly ellene’irányában egy idő óta szünetlenül korteskedésröl és pártoskodásról lamentálgat. És valóban e’ tekintetben övék a’ dicsőség! mert Borsodmegye eddig csak sejté , de általok most már szeme előtt látja azon utat, mellyen a’ szabad nemesi lélek, a’ hitvány anyagi eszközök’ ellenében, itt szomorúan, amott mulatságosan űzi viadalát. Ámde erre keserű érzelmek közt tekint, ’s felé csak kényszerülve közelit a’ hazafias kebel , mert a’ hazának legdrágább kincse a’ nép- erkölcs forog játékban , melly koszorús költőnk szerint: „hogy ha megvesz , Roma ledől ’s rabigába görnyed.“ E’ tekintetből hónapok óta sajnosan, de csaknem tétlen nyugalomban, nézé itt az ellenzéki párt ellenfelének e’ nagyszerű drámához tett készületeit, de aggodalma méltán nőtt, látván , miként hurczolják egyik fő kijelöltjöket ezen jó urak helységről helységre az egész megyében, és mindenfelé kerülvén a’ helységek’ közházait, sőt az egyes tisztesblakokat is, többnyire erkölcsileg bélyegzett, vagy épen a’ büntető hatalom’ üldözése alatt álló egyének’ hajlékában , miként gyűjtik toborzó zászlóik alá épen azon részét a’ népnek , melly, erkölcsi ’s szellemi parlagsága miatt olly könnyen vásárolható, ’s vad szenvedélye a’ haladási eszmékkel olly könnyű szerrel gyulasztható. Ez eszmék és különösen c’ megyének országosan ismert egyik dicső fija ellen elhintett példátlanul aljas rágalmak immár gúnyos dalokban kezdék elárasztani a’ megyét, midőn az ellenzéki rész átlátni kénytelen volt, hogy, ügye ’s kedvelt embere iránti hűtlenség nélkül, apathicus helyzetében maradnia tovább nem szabad. Beleharapott tehát ez is a’ keserű almába, és — részint ellenfelének szégyenite például, részint a’ lehető legtisztebb korteskedésröl fogalmat nyújtandó, — tagjaiból egy karavántársulatot alkotott, melly egy országosan tisztelt és népszerűségéről ismert t.biránk’ vezérlete alatt a’ megye’ két alsó járásának népesb nemesi községeit meglátogatá. — Fogadtatásuk mindenfelé ünnepélyes volt, zászlós bandériumok, ágyu-dörgések ’s a’ nép’ örömrivalgásai között jutottak ők helységről helységre , a’ nép ünnepi öltözetben vára őket a’ helységek’ közházainál, ünnepies alakban történtek a’ kölcsönös üdvözletek, tisztes és kíméletes modorban mondattak el a’vélemények,’s végezetül vig kedvvel üritteték áldomás főispáni helyettesünk ’s a’ kitűzött alispánokért. És e’ látvány mindenfelé tetszett a’ népnek annyira , hogy az ellenpártbeliek is tisztelettel közeledének , ’s bár ellenvéleményöket nyilvániták , baráti szeretettel fogadva venek részt a’ közvigasságban. — Azonban a’ sátán — melly nem tud nyugodni a’ nyugvókkal, örülni a’ vigadókkal — itt sem maradhatott el. Azon az ugyanis, ki Herostratusi hírében immár országos notabilitássá lön, kitesvén a’ napot, melly amazokat G. népes nemesi községbe vezetendi, akkor helyből és környékről öszszeszedett, mintegy 25 vagy 30 — egyik kalandor társának vallomása szerint — többnyire gyülevész népből álló csoportjával ugyanott megjelent, ’s midőn az öszszegyült roppant számú nemesség, még a’ lakoma’ kezdete előtt, a’ helység’ utczáin szokás szerint zene-szó’ kíséretében promenadot tenne,azon bélyegzett ház előtt, hol azon ut tivornyáját fölüté, a’ már ittasodott parányi seregtől karddal, fokossal ’s nehány lövéssel fogadtaték Azonban a’ csaknem húszszorosan nagyobb erő’ túlnyomósága, a’ helybeli elöljárók’ ’s jelenvolt vezérek’ mérsékelt viselete a’ támadókat megdöbbentvén , egy pár kölcsönösen kapott csekély sérülésen kívül itt a’ bajnak szerencsésen vége jön. Könnyül kebellel távozik innen a’ nagy sereg, de azon nagyhírű ur, ki — rendes szokása szerint — hősileg itt is a’ házból — vagy saját szavaival élve — a’ függönyök megöl izgatá seregét, megcsalatott reménye’ romjain boszut forrasa az ő szivében. Tehát még az nap’ éjjelán leirt sereg 9