Pesti Hírlap, 1846. február (617-632. szám)

1846-02-05 / 619. szám

| #) Előre kijelentjük, rajképivizsgálódásokban, Erdélyt illetőleg, sok­tulvitt aggodalmat látunk , miknek előhordása ha a’ részek iránt hozott törvény’ alkotásakor helyén lehete is , most már mind késő. Most mi e’ részben csak a’ törvény’ végrehajtását követelhetjük, mi egyedül mentheti ki a’ ne­vezett részbeli törvényhatóságokat is azon bizonytalan ’s en­nélfogva kínos helyzetből, melly a’közélet’ minden viszonyait nyomja. Az e’ részben mondottakat tehát csak annyiban kö­zöljük, mennyiben itt az unió’ nagy fontosságú kérdésével egybefüggőleg hozatnak fel. —S­zerk, Februarius 5. 1846. Csütörtök 619. PESTI HÍRLAP. tteffielenik e’ lap minden héten négyszer- vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postás­i borítékban 6 ft pp. Előfizethetni helyben Lacide­rer I­ajos kiadó-tulajdonosnál hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébi­tt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­ban de r­er nLy^°irsánktian?in^ csak a­ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasabsorert aprobetűkkel 5 pengő kr. számittatik. TARTALOM. Előléptetések. Az erdélyi unióról. II. F­ő­v­á­­ros­i újdonságok. Kisfaludy-társaság. Törvényhatósági dolgok: Pestváros (szinházügy, árvaház). Mosonymegyei (köz­gyűlés). Győrváros (gabnabiztositó egyesület). Vegyes köz­lemények: Tunnel-társaság’ alapszabályai. Külföld. Hir­­detések. VAG­Y ÍRORSZÁG és ERDÉLY.­ ­ cs. ap. kir. Fölsége gróf Nádasdy Lipót főispánt továbbra s Komáro­m­egye’ kormányzójául meghagyni, ’s ennek következtében ar a’ hétszemélyes táblánál eddig viselt bírói hivatalától fölmenteni egkegy. méltóztatott.­­ cs. ap. kir. Fölsége Jablonczai Eleket, alsófehérmegye’ költ főjegyzőjét, Erdélyországban számfeletti kerületi tartománybiz­tossá kinevezni legkegy. méltoztatott. Pasch­vánszky Péter, zimonyi só- és harminczadhivatali ellenőr meghatározott. B.—P. H. A­z erdélyi u­n­­­o­r­ó 1. II. Fönforog még az egye­sülés’ kérdését lényegileg illető egy igen fontos körülmény, melly minden oldalról komoly ’s elfogultság nélküli vizsgá­latot érdemel, és ezen körülményt a’ részek , vagyis a’ négy erdélyi törvényhatóságnak Magyarországhoz törvény által már kimondott visszakapcsolása képezi. E’ kérdést te­hát, vagyis a’ részek’ hozzánk csatolását, főleg három szem­pontból kívánom vizsgálni : a) egyedül Erdélyre, b) egyedül Magyarhonra és végre c) mindkét haza’ közös érdekére nézve. Mi az első nézpontot, vagyis Erdélyt magát illeti, föl­tűnik eleve már azon kérdés: valljon a’ részek­ Magyaror­­szághozi kapcsolása és Erdélytőli elszakasztása hasznos volna-e Erdélyre nézve , vagy sem ? Tagadni ugyan nem lehet, miként a’ részek’ visszakapcsolása által Magyarhon korántsem erősödnék olly nagy mértékben , mint Erdély gyengülne, hisz’ hosszas mutogatás sem kell ahhoz, misze­rint bizonyos lévén, hogy: az elszakasztandó részek nem olly arányban állanak a’ gyengébb Erdélyhez, mint a’ sok­kal erősebb Magyarországhoz; továbbá pedig ezen okos­kodást—mint mondók, egyedül erdélyi szempontból véve,— alaposnak kell ismernünk, mert az bizonyos, mint erdélyi barátaink is mondják, hogy az erdélyi részek’ elszakitásának tettleges végrehajtása az egyesülés’nagyfontosságu kivitelére általánosan, különösen pedig Erdély’mostani körülményeire nézve ép’ orly károsnak, valamint másfelől ismét hasznosnak is tekinthető az elszakitás’eszméje, melly Damokles’kardja­­ként függ Erdély’sorsa fölött, mivel az elszakitástóli félelem ösztönül szolgálhatna Erdély’ részéről a’ két haza közti egyesülés’ előmozdítására. Másfelől azonban szinte alapos azon aggodalom, melly szerint a’ részek’ elszakitásának végrehajtása első akadályul gördülne a’közös egyesülhetés’ elébe, mit én minden érdekeket, féltékenységeket, ön­igazolási törekvéseket, törvényhozási következetesség vagy következetlenség’ szempontjait elenyésztető fontos­sággal biró tárgynak tekintek. Igaz továbbá az is , miként a’ részek’ tettleges elszakitása az erdélyiek’legnagyobb ré­szének keblében olly idegenséget szülhetne irántunk , hogy annak kiirtására hosszú idő kivántatnék, és hogy az egye­sülés’ ügyének barátai közül is ez által többen elidegened­nének ; mert ki a’ legutóbbi erdélyi országgyűlést figye­lemmel kisérte, alig foghat csodálkozni, hogy a’ mit a’ magyarországiak a’ részek’ visszakapcsolása’ tekintetében teljes és tökéletes igazságnak tartanak, Erdélyben alig van egy két egyén , ki ezt nem a’ legjogtalanabb , önké­nyesebb és szeretetlenebb bánásmódnak tekintené, és ez természetelleninek sem mondható, mert az e’ tárgy feletti jogkérdés minden esetre bonyolódottabb, és sokkal mélyeb­ben behat mind a’két fél’ polgári viszonyaiba, hogy sem azt mindegyik rész saját érdeke szerint ne magyarázgat­­hatná magának. Továbbá, mint tisztelt erdélyi barátaimtól hallom , az ottani regalistáknak nagy része nem óhajtja az egyesülést, mi ismét nem természetelleni , hisz’ az erdélyi regalisták egyedül a’ hatalom’ választottai, melly, ha az egyesülést akarná, régóta véghezvihette volna, pedig azok kétszeresen fölülmúlják az erdélyi megyék’követeinek számát,’s figyelve a l­egutolsó erdélyi országgyűlés’történeteire, ha valami ed­­digelé az unióra kedvezőleg történt is , azt egyedül annak lehet tulajdonítani, hogy a’ megyék’ követei voltak azok, kik, bár kevesebb számuak, mégis képviseleti állásuk, egyé­niségük ’s buzgalmuk által adjanak irányt az országgyűlési tanácskozásoknak, mi által szinte az említett más két osz­tálybeli követekből is elvrokonokat szereztek. — De ha a’ megyei követek’ soraiból a’ részek’ visszakapcsolása által nyolcz követet elveszünk , lehetetlen leszen a’ megmaradt fölötte csekély számnak eddigi hatását megtarthatni, mi ál­tal másokra szállván az ügyek’ vezetése, az eddigi adatok után mondhatni, hogy ezek az egyesülésre kevesbbé leen­­dőnek hajlandók , mi annyival inkább szembetűnő , mivel épen a’ részek’ visszakapcsolása által elvesztendő négy tör­vényhatóság és ezeknek 8 körete tartozik az egyesülés­ legforróbb előmozdítóihoz. Illy és más számtalan okok gördülnek előnkbe, ha az uniót egyedül erdélyi szempontból vizsgáljuk , de nézzük, a’ dolgot, mint fenebb magunknak az ösvényt kitűzök, Ma­gyarországra vonatkozólag, és ekkor legott föltűnik Ma­gyarországnak azon jogos és már törvényes követelése, miszerint a’ törvény’ szentségével biztosított négy erdélyi törvényhatóságoknak visszakapcsolását és a’ m. törvény­­hozásbani kellő részvételét legnagyobb igazsággal követeli. De legyünk méltányosok; valljon Magyarországnak nincs-e joga, sőt kötelessége az erdélyi részek’ visszakapcsolta­­tását, miután az törvényben foglaltatik, egész hatályosság­gal követelnie, mit az országgyűlés, a’ haza’ kivonatán és közvéleményen sarkalva , kellőleg teljesített is akkor már, midőn az országgyűlés’ elején az igazolás’ (verificatio) tár­gyalásakor a’ törvény ellen meg nem jelent erdélyi részek­nek pörbe leendő idéztetését a’ két tábla közös egyetértés­sel elrendelte , és kétkednünk nem szabad , miszerint an­nak idejében mindent megteend még a’ haza , mi az erdélyi részek’ Magyarországhozi törvényes visszakapcsolását vég­eredményre juttassa. Mivel pedig, mint mondók, igazsá­gosak akarunk lenni, bátran kérdezhetjük Erdélytől: vall­jon Magyarország’ helyezetében nem épen úgy csele­kednék e’kérdést illetőleg, mint a’mi törvényhozásunk cse­lekszik ? És igy itt a’ helye ezen kérdés’ közös és mind a’ két testvérhon’ érdekére vonatkozó nézpontbéli fejtegeté­sének: Méltánylanom kell e’ részben Ujfalussy Miklós Szatmár’ érdemes követének e’ tárgy iránti jeles nyilatkozatait, mely­­lyek’ nyomán el kell ismernünk az erdélyi részeknek a’ két haza közti helyzetéből eredő szomorú körülményeit, mik szerint az utolsó erdélyi országgyűlésre szinte megjelenni kény­szerittettek,valamint az aligmult magyar diétán­ meg nem jelenésük miatt pörbe fogattak, ’s a’ legfőbb törvényszabta büntetésben itéletileg megmarasztaltattak. Nem is lehet ta­gadni , hogy e’ négy törvényhatóságnak magán polgári vi­szonyai, megyei municipalis élete, vallásbeli’s szóval min­dennemű polgári foglalatosságaik zavarban állanak. Igaz mindez; de a’két haza’java’s közös érdeke megkívánja, parancsolja, és legmagasztosabb polgári kötelességévé teszi az erdélyi részeknek, hogy mig a’ bajon segíteni nem lehet, küldötteik által mind a’ két testvérhen’ országgyűlésein an­nyival inkább megjelenjenek , minthogy igy, és úgy szólván egyedül csak igy mozdíthatják leginkább elő az er­délyi hatóságok, mint e’ részben igen hatalmas tényezők, Magyarhonban szintúgy mint Erdélyben, a’ közösen óhaj­tott két hon közti egyesülést. Nehéz és áldozatteljes ugyan e’ hivatása az erdélyi ré­szeknek ! de a’ kötelesség parancsolja, — mellynek telje­sítéséért a’ két hon’ hálaérzete és a’ polgári dicsőség’ leg­­szebbike vár reájok. És ha csakugyan igaz, miben kétked­nünk nem szabad, hogy erdélyi elvrokonunk ’s barátink’ fönebb emlitett állításaik valók, mik szerint az illető ré­szek hon és az országgyűlésen is hő pártolói az egyesü­lésnek, akkor előrelátjuk már fényleni az erdélyi ré­szeket ama’ polgári dicsősségben,mellyben okvetlen fognak, és kell is részesülniök, ha hogy addig, mig a’két hon közti in­gadozó állásukon segíthetni, mind Erdély mind Magyarország’ törvényhozásaiban magas polgári kötelességüket teljesítve , a’ két haza’ egyesülését résztvevőleg előmozdítandja, mert ők az uniót jelen helyzetekben itt is ott is leginkább elő­segíthetik , annyival inkább , mivel Magyarország’ utolsó országgyűlésén az unitáriusoknak szabad vallási gyakorlását mind két tábla megszavazván , azt felséges urunk’ kegyes hozzájárulása törvénye alkotta. De mielőtt e’ tárgy fölötti igénytelen nézeteink’ előadását bevégeznék, hátravan még azon kérdés’ vizsgálata, valljon a’ felebbi vagy azokhoz hasonló alapokon feneklő egyesülése honunknak Erdélylyel, Magyarország’ törvényhozására minő befolyást gyakorolna’ ’s valljon az egyesülés kártékony elemeket fogna- e közös törvényhozásunkba átültetni vagy sem ? „Sunt bona mixta malis“ mond a’latin, — de mi mégis e’ kérdésre vonatkozó­lag, a’ legutóbbi erdélyi országgyűlések’ eredményein és igy a’ tapasztalás’ adatain sarkalva, azt hisszük, hogy hazánknak Erdélylyel leendő egyesülése által a’ jó és hasznos elemek sokkal fölül fogják a’ kártékonyokat múlni, mi már abból is kézzelfoghatólag kitetszik, hogy Erdélyben, jóllehet a’ re­galisták a’ követekkel együtt tanácskoznak, ’s jóllehet, hogy egyedül a’ kormány által meghívott regalisták’ száma nagyobb lévén, a’megyei követek’ egymásh­ozi állásának igy eredt minden anomáliái mellett is, sokszor jók tanácskozásaiknak eredményei, és ha hasonló körülmények vagy tényezőknek súlyát a’ mérleg’ két serpenyőjébe tennék, e’ részben Ma­gyarország fölött bizonyosan Erdélyt illeti az elsőség; mert ha Magyarhon’országgyűlése, nem mondjuk erdélyi, de csak saját elemeivel együtt, vagy­is elegyes gyűlésekben ta­nácskoznék, aligha számolhatna annyira is meglehetős ered­ményekre , min­ket Erdély eddigelé, különösen a­ legutóbbi országgyűléseken, úgyszólván elővarázsolni tudott. És tisz­telt erdélyi elvrokonunktól nyert fölvilágositások és a’ leg­utóbbi erdélyi országyülések’ irományainak útmutatása után, Erdélyt szellemi haladásra hajlandóbbnak mondhatnék Ma­gyarországnál; mert annak a­ szászokkali viszonya által, kik legszebb constitutioval bírnak, bárha a’ bureaucratia ezt némileg megszabdalta is, de a’ követelés iránta fönáll­­ván , annak szelleme jótékonyan hat Erdély’ törvényhozá­sának működéseire. A’ taksás helyek és városok pedig igen tekintélyes és tiszta constitutionalis elemek, és eddigelé is ezek tartoztak az erdélyi rendek és haladási párt’ legtekin­télyesebb ’s biztos istápai közé , mellyek az orsz.gyű­lésen legtöbbnyire nem a’ municipalis, hanem magasabb alkotmá­nyos közszempontból dicséretesen működtenek. Azonban mindezek csak alacsonyabb fejleményei, csak egy közel jövendő’ hasznait vagy kárait érdeklők egyedül , ’s úgy­szólván előleges figyelmet sem érdemelnek a’ na­­gyobbszerű , századokra ható jó, a’ két haza’ jövendőjét magában foglaló és magyar közös nemzetiségünket biztosí­tandó egyesülésnek malasztos eszméje és más magas status­­tani nézpont mellett. Mert, mint mondók, legyen csak meg valahára a’ két haza közti egyesülés , könnyű és bizonyos sükerrel fog az egyesített erő minden illy aprólékos akadá­lyokat legyőzhetni. Végre pedig a’ lehető legőszintébb bizalommal fölkérjük a’ testvérhaza’ annyi megannyi kitűnő képességű honfiait , hogy : jelen értekezésünk’ igénytelen tartalmát bár szem­ügyre sem véve, annak fontos tárgya­ és szent czélja fölött, az időszaki sajtó’ utján, minél többen nyilatkozni szíves­kedjenek ; miszerint igy a’ két haza közti egyesülés’ hasz­nai , jótékony eredményei, az e’ tárgyra vonatkozó kölcsönös előítéletek, igények, követelések, akadályok ’s tévedések hova hamarább­ és minél kimerítőbben fölvilá­­gosittassanak. — Záborszky Alajos: Fővárosi újdonságok. Örvendetes tüneményként emlitjük, hogy politicai köz­ügyeink mindinkább nagyobb részvétre találnak a’ nagy kö­zönségnél is. A’ megyei gyűlések szorgalmasan látogattat­nak, ’s figyelemmel kisértetnek ollyanok által is, kik még nem régiben csak mintegy hitből ismerek ’s fejbeverésdi gyakorlatoknál egyébnek nem tartották azokat. Után útfélen hallani már a’ politicai napi tárgyak feletti vitákat és néze­tek’ kimondását, ’s napról napra szaporodik száma azoknak, kiket a’ hon’ bajai elkomoritnak, kiket a’ haza’ örömperczei fölviditnak, ’s kiknek kebleik a’ haza’ nagyobb, érdemdúsabb fiai’ neveinek csak említésénél is fölmelegszik. ’S ennek igy kell lenni; századok óta foly a’ panasz, hogy népünk a’ mindennapi kenyérkeresés’állati jámborságából ki nem moz­dul; hogy soha nem lelkesül fel azon gondolatnál, vagyis inkább , hogy arról nem is gondolkozik , miképen ő egy romba dűlt nagy nemzet’ tagja , mellynek újra fölépítésén iparűzenek úgy, mint a’tudósnak, kereskedőnek úgy, mint a’ földmivesnek és mindenkinek, ki a’ négy folyam’ partjain él, egyaránt kell dolgoznia , egyaránt kell küzdenie jobb idők’ reményéért, — ’s a’ megnyitandott sirt önmaguk’ te­temeivel töltetni meg inkább, mintsem hogy abba a’ haza’ fenmaradt szent romjait hagyják alázuhanni. Nem vagyunk barátai a’ sallangos dictióknak, de illy jelenségeken lehe­tetlen szivünkből nem örvendenünk; lehetetlen, hogy nem­zetünk’ boldogabb perezeiben önkénytelenül képzeletünk’ elébe emelkedő szebb jövőnk’ tündérképén ne merengjünk. Legyenek pártok, legyenek bár különböző ajkúak honfitár­saink; de legyen részvét a’ közügyek iránt, — ’s akkor e* fogalom: közszellem, nem leszen ismeretlen fogalom, ’se’szó: polgár, nem leszen üres szó! ’S különösen, örvendetes, hogy illy szellem’ terjedését az ország’ szivé­ben, központjában, a’főváros’lakosai között tapasztaljuk. — Nálunk még igen sok kívánni való marad hátra , ’s nálunk a’ nép’ legnagyobb része még — a’ sorompókon kivül áll. — Nem csalatkozánk, midőn azt irék, hogy a’ budai szín­ház’ügyét hatalmasabb kezek karolandják fel.Most már majd­nem bizonyos, hogy azt húsvét után a’ nemzeti Színház’ fel­ ki *) Kétségkívül hasznos kívánat a’ testvérházak’ mindenikére nézve, de nem egyszersmind törvényes is. Nem is említjük az áldozat’ nagyságát, mellyel ez állás, az illető törvényha­tóságokra nézve, összakötva lenne. — S­z­e­r­k.

Next