Pesti Hírlap, 1846. marcius (633-650. szám)
1846-03-12 / 639. szám
Csütörtök 639. Marius 12. 1946. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébitt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetükkel 5 pengő kr. számittatik. Folyó évi április’1-je napjával kezdendő évnegyed! előfizetés a" „Pesti Hírlapra**, Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve borítékban: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani utcra Horváth-ház) és minden cs. kir. postahivatalnál. TARTALOM. Előléptetés. A’ pozsonyi tót újság. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Zala-Egerszeg (a’ közgyűlés’ kezdete). Biharból (megyei viszonyok). Középszolnok (vége). Vegyes közlemények. Kisdedovó-intézeteket térj. Egylet. N. színház. Külföld, hirdetések. MAGGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. kir. apost. Fölsége a’ megürült ’s kir. tanácsos czimmel felruházott kir. figyaligazgató hivatalra Fiuk Eduard kir. ügyészt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — (B—P. H.) A’ pozsonyi tót lap. Midőn a’ pozsonyi tót újság’ leendő megjelenése’ híréről tudósittatám , azon reménynyel kecsegtetém magamat , hogy az elviharzott szócsaták után egymást megértve, e’ lap közvetítő gyanánt lépvén föl, igyekezni fog a’ magyar érdekeket tót ajkú olvasóival megismertetni, ’s ekkép’ egyike leend azon eszközöknek , mik az annyira szükséges egybeforrást eszközlendik. így tekintve a’ dolgot, lehetetlen vala keletkezésén nem örülnöm; mert azt csak távolról sem gyanithatám , hogy a’ hegedő sebeket újra föltépdelni, feledett vitákat föléleszteni, elismert igazságokat pártoskodási szellemmel feszegetni, és igy újra zavart előidézni szándékozzék. Mindenesetre föltevém azonban magamban , hogy működéseit szemmel tartandom, ’s — ha ennek szükségét fognám látni — a’ magyar közönséggel mégis ismertetem. De körülményeim ezt eddig tenni nem engedek, ’s csak legközelebb jutottam az évi folyamat’ első számaihoz. És boldog isten ! mennyire csalatkozom ! Egyesülés helyett pártoskodást , közjó helyett ábrándos particularismust, összeforrás helyett szakadást kell csaknem minden lapon tapasztalnom. Sok volna mind azon ferde irányú ezélzásokat, mik e’ nehány lapban is foglalvák, előszámitani; csupán egy igen botrányos czikkre akarom a’ 1. közönséget figyelmeztetni, melly a’ 47—49. számban „Budreg Szládkovics“ aláírással közöltetett, úgy mint melly a’ többieket mind hazánk’ viszonyai’ignorantiájában, mind a’magyarok iránti ellenszenvben jóval fölülmúlja. Szerző nem mondja ugyan ki világosan , mit akar, badar beszédeiből azonban csakugyan kivehetni, hogy nem más mellett agitál, mint, hogy a’ tudományok ne latin, de ne is magyar, hanem tót nyelven taníttassanak Mindenek előtt a’ nemzeti érzés ébresztetik ; a’ tótok, u. m. magok okai, hogy annyira sülyedtek , mert érdekeiket nem védelmezték; mint minden hasonló czikkekben, itt is hasonló kitörések olvashatók azon jobb érzésű tót születésűek ellen , kik hazafiakhoz illetőleg , a’ kor’ szellemét megértve, a’ magyar érdeket pártolják. Azonban halljuk magát e’ jó urat beszélni néhány pontban, mellyeket czikke’ jellemzéséül ime kijegyzek: „Vívjunk ki neki (a’ tót nyelvnek) jogot iskolákban, egyházakban, irodalomban. Feledjük el a’ kegyvadászatot, idegen (ejej , tehát hazánkban a’ magyar idegen?) utáni vágyat, az élet’ vakságát és hasonló gyöngeségeket, mellyek a’ tót nemzettől (?) az ő fiait elorozzák. — Nem kívánhatták- e a’ tótok hasonló joggal, mint honfitársaik a’ magyarok, nyelvek’ fölemeltetését , úgyhogy már most szóval bírna a’ nyilvánosságban. „Attól se tartsunk, hogy iskoláinkat a’ megkívántató költségekkel ellátni nem volnánk képesek. A’ evanglót gyülekezetek, például, sok áldozatokkal táplálnak iskolákat kebleikben. Ha már más nyelvű iskolákat föntarthatnak, miért nem tarthatnák föl könnyebb szerrel ugyanazon iskolákat , ha tót nemzetiek volnának, minél inkább találkoznának szép lelkű nemzetek’ és hazájok’ javára. Ott pedig, hol országos hatalom támogatja az iskolákat , nem kételkedhetünk , hogy e’ hatalom nem kívánja a’ bőség’ teljét a’ másiknak rövidségével, hogy hívei’ kérelmét teljesitendi, ’s minden nemzetnek (hazánkban csak egy nemzet lehet) iskoláit jótékony és pártatlan kezekkel gyámolitandja. — „Bölcsen teszi azt a’magyar nemzet, hogy iskoláiból a’ latin nyelvet kizárja. — De kérdés , valljon minden magyarhoni iskolában magyarul kell-e tanítani ? — Ezt végkép’ tagadom. — Az iskolák azon nemzetei, melly azokat alapítja, föntartja és gyámolitja. — A’fönebbi ellenvetés , gondolom, a’ magyar nyelv’ megengedett diplomatikaiságán alapul. Nem így. Az iskolák nem tartoznak a’ diplomatához, csak annyiban, mennyire levelezésekben , tudósításokban közvetlen viszonyban állanak az országos felsőséggel. Az iskolák’ lényegének tehát a’ nemzet’ anyai nyelvén kell alapulni, és tudósításaikat tehetik a’ felsőségnek diplomaticai nyelven, ez ellen semmi kifogásunk.“ (Mi kegyes! Köszönjük alásan.) „De a’ magyar nyelv mégis behozatik iskoláinkba. Selmeczen, Eperjesen, Modorban és más tiszta tót iskolákban napról napra tovább terjed. Valljon tehát hallgatva nem fogadtuk-e el a’ magyarságot e’ szerint: qui tacet, consentit? Valljon az országgyűlés és hatalom nem minden joggal engedtek e’ tekintetben a’magyarok’ kívánaténak, vélvén, hogy ez ellen a’ tótoknak semmi kifogásuk (nem is lehet) , hogy azt magok is helyeslik , h hogy nyelvöket iskolákra érdemetlennek és alkalmatlannak tartják? — Fordítsuk meg a’ dolgot. Ha a’ tótok hasonlókép’ nyilvánították volna kivánataikat, valljon az orsz.gyűlés és hatalom nem követte volna-e ez elvet: cuique suum ? De még nem hittük, hogy késő volna már magunkat jelentenünk. A’ nemzet csak akkor nyilatkozik , ha öntudásához tér , mig alszik , alárendeltje idegen elemeknek, mellyek emberi jog és kötelesség szerint fölötte őrködnek.“ „Kérjük tehát a’kegyes hatalmat, kérjük az igazságos országgyűlést a’ fönemlített törvénynek az általi teljesítésére, hogy ők, a’ mi jogainkat és szükségeinket is tekintetbe vévén, ítéljék meg mindenkinek a’ magáét ’stb.“ „És nem látjuk-e , hogy a’ hatalom kitüntette hű tótjai iránti kegyét? Folyamodtunk tót újság’ engedéséért, nyugtunkra és javunkra megkaptuk (és visszaélünk vele); folyamodtunk azon iratok’ utalmáért, mellyek védelmünk és fölvilágositásunk’ kedvéért adatnak ki és fognak kiadatni, és im’ megnyertük a’ védelem’ jogát. Miért ne remélhetnék, hogy kegyes fölsőségünk nyilvános intézeteinket is pártfogása alá veendi ’stb.“ „Van tehát szükségünk, van jogunk, van reményünk. A’szükséget iskoláink’ állapotja tanúsítja, a’jog az iskolák és nemzet’ megfontolásán általában alapul , a’ remény igazságos hatalmunk’ kegyes tekintetéből ragyog. Nincs tehát egyéb hátra, mint bátran cselekedni és munkálkodni, magunkévá tenni tulajdonunkat, és föltalálni, mi önmagunkban nyugszik.“ Comentár nélkül adom e’ sorokat, mellyekre minden józan ember elég comentárt készíthet magának. Okos ember előtt ezek elhangzanak , legfölebb mosolyt gerjesztenek ajkain; de a’ tót újság’ olvasói többnyire félmüveit emberek, kik, hazánk’viszonyait nem ismervén, illy beszédek által könyen ábrándos álmok utáni vágyra gerjedhetnek. Mirevaló, atyámfiai, ugyan e’ nyugtalankododás , holott bizonyos , hogy hazánkban bármelly népnek (nem nemzetnek, mert illyen csak egy lehet) a’ magyar érdekekkeli öszszeforrásban van jövendője? — Berekesztem e’ sorokat azon ígérettel, hogy a’ tót újságot ezentúl figyelemmel fogom kisérni, ’s ha mi megrovandót találok, azt a’ t. szerkesztőség’ engedelmével *), megrovom. A' szél szükséges, hogy a’ bűzt és fellegeket elűzze. — Lódi. Fővárosi újdonságok. A’ vásár eléggé népes. A’ gőzhajók gyakran félelmet gerjesztöleg népesen érkezének e’ napokban partjainkra. Kereskedőink azonban a’ pénznek igen nagy hiányáról panaszodnak. ’S azon idők vagy elmúltak, vagy csak ezután jövendenek meg, mikben a’ magyar hitel felér a’ készpénzzel. Sőt még a’ rendkívül szapora fajú magyar váltók sem bírnak olly tekintélylyel és állással a’ világon , miket nemes származásuknál, magasabb rangjoknál ’s fényesebb külméjöknél fogva méltán igényelhetnének. Régi dolog. — Egyébiránt ezen vásáron is tapasztalhatni, hogy a’ hazai készítmények mind számra, mind változatosságra, mind belbecsre ’s külcsínre nézve folytonos növekedésben vannak,’s erős keletnek örvendenek. Az utóbbi körülményre nézve könyvárusaink’ magyar portékái még mindig erős kivételt tesznek. — Bosco itt van, mint megírtuk; — de a’ sors ismét egy csapást készül mérni a’ magyar nemzetre , tulajdonképen annak fővárosára. Mert Bosco részint nem talál, részint nem kap alkalmas helyet, hol bűvész mutatványaival boldogságunk’ romjai’ fölépítéséhez téglákat hordhatna ő is. Pedig mennyit beszél már róla a’ populus , ’s mint fel van csigázva iránta a’ kíváncsiság! És mi nem látandjuk őt. „Fájdalom! van-e koronádnak szebb gyöngye mint szivünk, van-e birodalmadnak gazdagabb országa mint keblünk!“ — De hát csakugyan nem találtatnék erre alkalmas localitás? Bizonyosnak hisszük, hogy találtatni fog, ’s azt is, hogy a’ bívész igen jól tudja módját, mint kell fuladásig „zsúfolt“ közönséget összebüvölni. *) Köszönettel fogadjuk. — Sze rk. — Jövő vasárnap emelkedendik a’ levegőbe a’ köztünk mulató léghajós, Lehmann (ki nem régiben — saját kérelmére ’s az illető taksa’ letétele miatt — indigenatust is nyert a’ Nemzeti Körben). Kiindulási pont a’ városliget. Sokan vannak, kik állítják, hogy illy légutazást még nem láttak. Ezek csak új adatot szolgáltatnak arra, miképen mi csakugyan nem ismerjük min magunkat és hazánk’becses kincseit. Mi magyarokul, nem csak hogy felségesen vakmerő utazásokat viszünk véghez a’ levegőben , hanem ott még meg is állapodunk , ’s a’ légrétegekbe ásott fundamentomokba olly gyönyörű palotákat építünk, miszerint alkalmasint nem fog csalatkozni az, ki bizonyosnak tartamija, hogy a’ Magyarország’ gözkörén túli régiókban sokkal nagyszerűbb városok és faluk vonulnak el, mint lent a’közlekedési eszközöknek csúfolt országutak körül. Lehmann tehát későn jár. — A’ mészárosok siralmas jajgatásokra fakadnak, azt állitván, hogy a’ mostani újabb rendszabályok mellett kénytelenek tönkre jutni? Mikor nem mondták még ezt a’ mészárosok? „’S él magyar, áll Buda még!“ — A’ f. hó’ 1-ére kitűzött vígjátéki pályadijra 14 mű érkezett be a’szinházhoz. Kívánjuk, hogy a’jutalmazandott ki ne fütyöltessék — E’ számos színmű bizonyságot fog tehetni arról, mennyire fejlődött a’parlagon heverő vígjátéki irodalom. Mondják, egy pár jó is van köztök, legalább — lehetne. — A’ farsang’ múltával a’ hangversenyek’ időszakát hozták magokkal a’ böjti napok. Múlt vasárnap délben a’ 15 éves Joachim József pesti hazánkfia hallatá magát a’ kis redouteteremben. Mit róla az elött a londoni és bécsi lapok csodálatost közlének, mind igazolva láttuk ez órában , ’s igen hajlandók vagyunk elhinni mi is , hogy ezen gyermek egyikét foglalandja el talán nem sokára a’ legelső helyeknek a’ világ’ hegedű-virtuózai között. ’S ezt nem csupán ama’ szabatos játékából, ama’ technikai ügyességből következtetjük, mellyre elbámult minden, bár a’ legkiképzettebb szakértő is, — hanem igenis fényes jövendőt ígérünk e’ fiúnak azon kifejezés-és érzelemteljes játékánál, ama’szivet lelket elragadó bensőségnél és tűznél fogva, melly a’ hangjai’ zenéje szerint folytonosan változó kedélyű közönséget már most is olly ellenállhatlan tapsokra fakasztja , melly ennek érzelmeit folytonosan lekötve tartani ’s perczenként uj indulatra lelkesíteni képes. E’ fiatal művészben a’ lángész félre nem ismerhető , benne már most is azon hatalmas genius’ működését vettük észre, mi nélkül az ember a’ művészet’országában ügyes szemfényvesztővé, mesteremberré igen is válhatik , de a’ művésznévre soha nem számolhat. ’S ki e’ fiatal hazánkfia’ játékát hallotta , velünk együtt feljogosítva érzendi magát azon reményre, hogy valamint Liszt Ferenczünkben a’ zongora’ legyőzhetlen királyát tiszteli az egész miveit világ, szintúgy jövend idő, hogy e’ másik hazánkfiában a’ hegedű’ utólérhetlen nagymesterét találandja fel , — ha keble’ istene el nem hagyandja őt időnek előtte. — A’ vasárnap délutáni hangászegyesületi nagy hangverseny kissé jobban tölthette volna meg a’ nagy redouleteremet, ’s nem legnagyobb buzgóságot tanussta ezen hasznos egyesület iránt. A’ hangverseny’ részei között legnagyobb hatással adatott Erkel’ Hunyady Lászlójának nyitánya, ’s az egésznek — zajos követelések’ következtében — ismételtetnie kellett. — Dreyschock a’ nemzeti színházban folytatja hangversenyeit. Tegnapelőtti fogadtatása gyöngébb volt az elsőnél, bizonyságul szolgálván ez arra, miképen lelket csak lélek eleveníthet, életet csak élet adhat. Végül ez este a’ Rákóczyval lepte meg hallgatóit, mit azonban ezeknek mindegyike bizonyosan sokkal hathatósabban hallott már eljátszatni életében. Hidegen maradtunk, daczára a’ túl a’ rendén czikornyás stylusnak. Egy idő óta nagyon neki esnek ezen Rákóczynak. A’ farsangon nem nyílt ’s nem végeztetett be talán egy bál sem e’ nélkül. A’ jövevény művészek’ majd mindegyike ezzel lép föl adeaptandam nostram benevolentiam. Megérhetjük, hogy Elsler Fanni — ki még e’ tavaszszal lebegend színpadunkra — a’ Rákóczy-nótára fogja eljárni a’ Styriennet, ’s a’ szinte ide ígérkezett Lind Jenni a’ nem kevésbbé divatos Sobri-nótára énekrendi isteni hangjával a’ „Kérlek Norma“ kezdetű áriát. „Pompás mulatság lenne, képzelem“ mondja Petőfi. — A’ tegnapelőtti előadás’ alkalmával néhány első rangú páholy’ tartalma illuminálva volt —champagneivel, ’s kevésbé múlt, hogy ezen tartalmak’ tartalmai a’ boszankodó földszinti közönség’ kalapjaira nem hullanak vala. — 41