Pesti Hírlap, 1846. marcius (633-650. szám)

1846-03-12 / 639. szám

Csütörtök 639. Marius 12. 1946. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Lande­rer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébi­tt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetükkel 5 pengő kr. számittatik. Folyó évi április’1-je napjával kezdendő évnegyed! előfizetés a" „Pesti Hírlapra**, Buda­pesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve borítékban: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani­ utcra Horváth-ház) és minden cs. kir. postahivatalnál. TARTALOM. Előléptetés. A’ pozsonyi tót újság. Fővá­rosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Zala-Egerszeg (a’ közgyűlés’ kezdete). Biharból (megyei viszonyok). Középszolnok (vége). Vegyes köz­lemén­y­e­k. Kisdedovó-intézeteket térj. Egylet. N. színház. Külföld, hirdetések. MAGGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. kir. apost. Fölsége a’ megürült ’s kir. tanácsos czimmel fel­ruházott kir. figyaligazgató hivatalra Fiuk Eduard kir. ügyészt legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. — (B—P. H.) A’ pozsonyi tót lap. Midőn a’ pozsonyi tót új­ság’ leendő megjelenése’ híréről tudósittatám , azon re­ménynyel kecsegtetém magamat , hogy az elviharzott szócsaták után egymást megértve, e’ lap közvetítő gyanánt lépvén föl, igyekezni fog a’ magyar érdekeket tót ajkú olvasóival megismertetni, ’s ekkép’ egyike leend azon esz­közöknek , mik az annyira szükséges egybeforrást eszköz­­lendik. így tekintve a’ dolgot, lehetetlen vala keletkezésén nem örülnöm; mert azt csak távolról sem gyanithatám , hogy a’ hegedő sebeket újra föltépdelni, feledett vitákat föléleszteni, elismert igazságokat pártoskodási szellemmel feszegetni, és igy újra zavart előidézni szándékozzék. Mindenesetre föltevém azonban magamban , hogy műkö­déseit szemmel tartandom, ’s — ha ennek szükségét fognám látni — a’ magyar közönséggel mégis ismertetem. De körül­ményeim ezt eddig tenni nem engedek, ’s csak legközelebb jutottam az évi folyamat’ első számaihoz. És boldog isten ! mennyire csalatkozom ! Egyesülés helyett pártoskodást , közjó helyett ábrándos particularismust, összeforrás helyett szakadást kell csaknem minden lapon tapasztalnom. Sok volna mind azon ferde irányú ezélzásokat, mik e’ nehány lapban is foglalvák, előszámitani; csupán egy igen botrányos czikkre akarom a’ 1. közönséget figyelmez­tetni, melly a’ 47—49. számban „Budreg Szládkovics“ alá­írással közöltetett, úgy mint melly a’ többieket mind ha­zánk’ viszonyai’ignorantiájában, mind a’magyarok iránti ellenszenvben jóval fölülmúlja. Szerző nem mondja ugyan ki világosan , mit akar, badar beszédeiből azonban csak­ugyan kivehetni, hogy nem más mellett agitál, mint, hogy a’ tudományok ne latin, de ne is magyar, hanem tót nyel­ven taníttassanak­ Mindenek előtt a’ nemzeti érzés ébresztetik ; a’ tótok, u. m. magok okai, hogy annyira sülyedtek , mert érdekei­ket nem védelmezték; mint minden hasonló czikkekben, itt is hasonló kitörések olvashatók azon jobb érzésű tót szüle­tésű­ek ellen , kik hazafiakhoz illetőleg , a’ kor’ szellemét megértve, a’ magyar érdeket pártolják. Azonban halljuk magát e’ jó urat beszélni néhány pontban, mellyeket czikke’ jellemzéséül ime kijegyzek: „Vívjunk ki neki (a’ tót nyelv­nek) jogot iskolákban, egyházakban, irodalomban. Feled­jük el a’ kegyvadászatot, idegen (ej­ej , tehát hazánkban a’ magyar idegen?) utáni vágyat, az élet’ vakságát és hasonló gyöngeségeket, mellyek a’ tót nemzettől (?) az ő fiait elorozzák. — Nem kívánhatták- e a’ tótok hasonló joggal, mint honfitársaik a’ magyarok, nyelvek’ fölemel­tetését , úgyhogy már most szóval bírna a’ nyilvánosságban. „Attól se tartsunk, hogy iskoláinkat a’ megkívántató költségekkel ellátni nem volnánk képesek. A’ evang­­lót gyülekezetek, például, sok áldozatokkal táplálnak iskolákat kebleikben. Ha már más nyelvű iskolákat föntarthatnak, miért nem tarthatnák föl könnyebb szerrel ugyanazon isko­lákat , ha tót nemzetiek volnának, minél inkább találkozná­nak szép lelkű nemzetek’ és hazájok’ javára. Ott pedig, hol országos hatalom támogatja az iskolákat , nem kételked­hetünk , hogy e’ hatalom nem kívánja a’ bőség’ teljét a’ másiknak rövidségével, hogy hívei’ kérelmét teljesitendi, ’s minden nemzetnek (hazánkban csak egy nemzet lehet) iskoláit jótékony és pártatlan kezekkel gyámolitandja. — „Bölcsen teszi azt a’magyar nemzet, hogy iskolái­ból a’ latin nyelvet kizárja. — De kérdés , valljon min­den magyarhoni iskolában magyarul kell-e tanítani ? — Ezt végkép’ tagadom. — Az iskolák azon nemzetei, melly azokat alapítja, föntartja és gyámolitja. — A’fönebbi ellenvetés , gondolom, a’ magyar nyelv’ megengedett di­­plomatikaiságán alapul. Nem így. Az iskolák nem tartoznak a’ diplomatához, csak annyiban, mennyire levelezések­ben , tudósításokban közvetlen viszonyban állanak az or­szágos felsőséggel. Az iskolák’ lényegének tehát a’ nemzet’ anyai nyelvén kell alapulni, és tudósításaikat tehetik a’ fel­sőségnek diplomaticai nyelven, ez ellen semmi kifogásunk.“ (Mi kegyes! Köszönjük alásan.) „De a’ magyar nyelv mégis behozatik iskoláinkba. Sel­­meczen, Eperjesen, Modorban és más tiszta tót iskolákban napról napra tovább terjed. Valljon tehát hallgatva nem fo­gadtuk-e el a’ magyarságot e’ szerint: qui tacet, consentit? Valljon az országgyűlés és hatalom nem minden joggal en­gedtek e’ tekintetben a’magyarok’ kívánaténak, vélvén, hogy ez ellen a’ tótoknak semmi kifogásuk (nem is lehet) , hogy azt magok is helyeslik , h hogy nyelvöket iskolákra érdemet­­lennek és alkalmatlannak tartják? — Fordítsuk meg a’ dol­got. Ha a’ tótok hasonlókép’ nyilvánították volna kivánatai­­kat, valljon az orsz.­gyűlés és hatalom nem követte volna-e ez elvet: cuique suum ? De még nem hittük, hogy késő volna már magunkat jelentenünk. A’ nemzet csak akkor nyilatkozik , ha öntudásához tér , mig alszik , alárendeltje idegen elemeknek, mellyek emberi jog és kötelesség szerint fölötte őrködnek.“ „Kérjük tehát a’kegyes hatalmat, kérjük az igazságos országgyűlést a’ fönemlített törvénynek az általi teljesíté­sére, hogy ők, a’ mi jogainkat és szükségeinket is tekin­tetbe vévén, ítéljék meg mindenkinek a’ magáét ’stb.“ „És nem látjuk-e , hogy a’ hatalom kitüntette hű tótjai­ iránti kegyét? Folyamodtunk tót újság’ engedéséért, nyug­tunkra és javunkra megkaptuk (és visszaélünk vele); folya­modtunk azon iratok’ utalm­áért, mellyek védelmünk és föl­­világositásunk’ kedvéért adatnak ki és fognak kiadatni, és im’ megnyertük a’ védelem’ jogát. Miért ne remélhetnék, hogy kegyes fölsőségünk nyilvános intézeteinket is pártfo­gása alá veendi ’stb.“ „Van tehát szükségünk, van jogunk, van reményünk. A’szükséget iskoláink’ állapotja tanúsítja, a’jog az is­kolák és nemzet’ megfontolásán általában alapul , a’ re­mény igazságos hatalmunk’ kegyes tekintetéből ragyog. Nincs tehát egyéb hátra, mint bátran cselekedni és mun­kálkodni, magunkévá tenni tulajdonunkat, és föltalálni, mi önmagunkban nyugszik.“ Comentár nélkül adom e’ sorokat, mellyekre minden jó­zan ember elég comentárt készíthet magának. Okos ember előtt ezek elhangzanak , legfölebb mosolyt gerjesztenek ajkain; de a’ tót újság’ olvasói többnyire félmüveit embe­rek, kik, hazánk’viszonyait nem ismervén, illy beszédek által könyen ábrándos álmok utáni vágyra gerjedhetnek. Mirevaló, atyámfiai, ugyan e’ nyugtalankododás , holott bizonyos , hogy hazánkban bármelly népnek (nem nemzet­nek, mert illyen csak egy lehet) a’ magyar érdekekkeli ösz­­szeforrásban van jövendője? — Berekesztem e’ sorokat azon ígérettel, hogy a’ tót újságot ezentúl figyelemmel fo­gom kisérni, ’s ha mi megrovandót találok, azt a’ t. szer­kesztőség’ engedelmével *), megrovom. A' szél szükséges, hogy a’ bűzt és fellegeket elűzze. — L­ó­d­i. Fővárosi újdonságok. A’ vásár eléggé népes. A’ gőzhajók gyakran félelmet gerjesztöleg népesen érkezének e’ napokban partjainkra. Kereskedőink azonban a’ pénznek igen nagy hiányáról pa­naszodnak. ’S azon idők vagy elmúltak, vagy csak ezután jövendenek meg, mikben a’ magyar hitel felér a’ készpénz­zel. Sőt még a’ rendkívül szapora fajú magyar váltók sem bírnak olly tekintélylyel és állással a’ világon , miket ne­mes származásuknál, magasabb rangjoknál ’s fényesebb külméjöknél fogva méltán igényelhetnének. Régi dolog. — Egyébiránt ezen vásáron is tapasztalhatni, hogy a’ hazai készítmények mind számra, mind változatosságra, mind belbecsre ’s külcsínre nézve folytonos növekedésben vannak,’s erős keletnek örvendenek. Az utóbbi körülmény­re nézve könyvárusaink’ magyar portékái még mindig erős kivételt tesznek. — Bosco itt van, mint megírtuk; — de a’ sors ismét egy csapást készül mérni a’ magyar nemzetre , tulajdonké­pen annak fővárosára. Mert Bosco részint nem talál, ré­szint nem kap alkalmas helyet, hol bűvész mutatványaival boldogságunk’ romjai’ fölépítéséhez téglákat hordhatna ő is. Pedig mennyit beszél már róla a’ populus , ’s mint fel van csigázva iránta a’ kíváncsiság! És mi nem látandjuk őt. „Fájdalom! van-e koronádnak szebb gyöngye mint szivünk, van-e birodalmadnak gazdagabb országa mint keblünk!“ — De hát csakugyan nem találtatnék erre alkalmas localitás? Bizonyosnak hisszük, hogy találtatni fog, ’s azt is, hogy a’ bí­vész igen jól tudja módját, mint kell fuladásig „zsúfolt“ közönséget összebüvölni. *) Köszönettel fogadjuk. — S­z­e r­k. — Jövő vasárnap emelkedendik a’ levegőbe a’ köztünk mulató léghajós, Lehmann (ki nem régiben — saját kérel­mére ’s az illető taksa’ letétele miatt — indigenatust is nyert a’ Nemzeti Körben). Kiindulási pont a’ városliget. So­kan vannak, kik állítják, hogy illy légutazást még nem lát­tak. Ezek csak új adatot szolgáltatnak arra, miképen mi csakugyan nem ismerjük min magunkat és hazánk’becses kin­cseit. Mi magyarokul, nem csak hogy felségesen vakmerő utazásokat viszünk véghez a’ levegőben , hanem ott még meg is állapodunk , ’s a’ légrétegekbe ásott fundamento­­mokba olly gyönyörű palotákat építünk, miszerint alkalma­sint nem fog csalatkozni az, ki bizonyosnak tartamija, hogy a’ Magyarország’ gözkörén túli régiókban sokkal nagysze­rűbb városok és faluk vonulnak el, mint lent a’közleke­dési eszközöknek csúfolt országutak körül. Lehmann tehát későn jár. — A’ mészárosok siralmas jajgatásokra fakadnak, azt állitván, hogy a’ mostani újabb rendszabályok mellett kény­telenek tönkre jutni? Mikor nem mondták még ezt a’ mé­szárosok? „’S él magyar, áll Buda még!“ — A’ f. hó’ 1-ére kitűzött vígjátéki pályadijra 14 mű érkezett be a’szinházhoz. Kívánjuk, hogy a’jutalmazan­­dott ki ne fütyöltessék — E’ számos színmű bizonyságot fog tehetni arról, mennyire fejlődött a’parlagon heverő vígjátéki irodalom. Mondják, egy pár jó is van köztök, leg­alább — lehetne. — A’ farsang’ múltával a’ hangversenyek’ időszakát hozták magokkal a’ böjti napok. Múlt vasárnap­ délben a’ 15 éves Joachim József pesti hazánkfia hallatá magát a’ kis redouteteremben. Mit róla az elött a londoni és bécsi lapok csodálatost közlének, mind igazolva láttuk ez órában , ’s igen hajlandók vagyunk elhinni mi is , hogy ezen gyermek egyikét foglalandja el talán nem sokára a’ legelső helyek­nek a’ világ’ hegedű-virtuózai között. ’S ezt nem csupán ama’ szabatos játékából, ama’ technikai ügyességből követ­keztetjük, mellyre elbámult minden, bár a’ legkiképzettebb szakértő is, — hanem igenis fényes jövendőt ígérünk e’ fiúnak azon kifejezés-és érzelemteljes játékánál, ama’szi­vet lelket elragadó bensőségnél és tűznél fogva, melly a’ hangjai’ zenéje szerint folytonosan változó kedélyű közön­séget már most is olly ellenállhatlan tapsokra fakasztja , melly ennek érzelmeit folytonosan lekötve tartani ’s per­czenként uj indulatra lelkesíteni képes. E’ fiatal művészben a’ lángész félre nem ismerhető , benne már most is azon hatalmas genius’ működését vettük észre, mi nélkül az ember a’ művészet’országában ügyes szemfényvesztővé, mesteremberré igen is válhatik , de a’ művész­névre soha nem számolhat. ’S ki e’ fiatal hazánkfia’ játékát hallotta , velünk együtt feljogosítva érzendi magát azon reményre, hogy valamint Liszt Ferenczünkben a’ zongora’ legyőzhet­­len királyát tiszteli az egész miveit világ, szintúgy jövend idő, hogy e’ másik hazánkfiában a’ hegedű’ utólérhetlen nagymesterét találandja fel , — ha keble’ istene el nem hagyandja őt időnek előtte. — A’ vasárnap­ délutáni hangászegyesületi nagy hang­verseny kissé jobban tölthette volna meg a’ nagy redoule­­teremet, ’s nem legnagyobb buzgóságot tanussta ezen hasz­nos egyesület iránt. A’ hangverseny’ részei között leg­nagyobb hatással adatott Erkel’ Hunyady Lászlójának nyi­tánya, ’s az egésznek — zajos követelések’ következtében — ismételtetnie kellett. — Dreyschock a’ nemzeti színházban folytatja hang­versenyeit. Tegnapelőtti fogadtatása gyöngébb volt az első­nél, bizonyságul szolgálván ez arra, miképen lelket csak lélek eleveníthet, életet csak élet adhat. Végül ez este a’ Rákóczyval lepte meg hallgatóit, mit azonban ezeknek mindegyike bizonyosan sokkal hathatósabban hallott már eljátszatni életében. Hidegen maradtunk, daczára a’ túl a’ rendén czikornyás stylusnak. Egy idő óta nagyon neki es­nek ezen Rákóczynak. A’ farsangon nem nyílt ’s nem vé­geztetett be talán egy bál sem e’ nélkül. A’ jövevény mű­vészek’ majd mindegyike ezzel lép föl adeaptandam nostram benevolentiam. Megérhetjük, hogy Elsler Fanni — ki még e’ tavaszszal lebegend színpadunkra — a’ Rákóczy-nótára fogja eljárni a’ Styriennet, ’s a’ szinte ide ígérkezett Lind Jenni a’ nem kevésbbé divatos Sobri-nótára énekrendi isteni hangjával a’ „Kérlek Norma“ kezdetű áriát. „Pompás mulat­ság lenne, képzelem“ mondja Petőfi. — A’ tegnapelőtti előadás’ alkalmával néhány első rangú páholy’ tartalma illuminálva volt —champagneivel, ’s kevésbé múlt, hogy ezen tartalmak’ tartalmai a’ boszan­­kodó földszinti közönség’ kalapjaira nem hullanak vala. — 41

Next