Pesti Hírlap, 1846. április (651-666. szám)

1846-04-16 / 658. szám

Csütörtök o April 16.1846. pesti hírlap. Megjelentt­e­­lan minden héten néevszer: vasárnap , kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. Előfizethetni helyben Lande­r­er­­ a los kiadó-tulajdonosnál, hatvan? utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldettü kívánt példá­nyok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények feletetnek, ’s egy-egy kis hasábsoreit aprobetűkkel­­ pengő kr.számittatik. TARTALOM. Névváltoztatás. Halálozások. Örökváltság. Még egy­­pár szó az Erdélybe becsalt svábokra nézve. Fővárosi új­donságok. Törvény­hatósági dolgok. Békés (vallás és nevelés, közmunkák, zalai körlevél, pozsonyi sérelem ’stb.) Mármaros (a’szomszéd mozgalmakat illető, indítvány, cancel­­láriai rendelés repositionalis ügyben törv.széki coordinatio, könyv­árus és szabadalom, statárium’stb.) Tolna (tűrés kitöltés az ellenzék’ híveinek részéről.) Erdélyi dolgok. Vegyes közlemények. Nemzeti színház. Énekiskola. Tolnai szederselyem-egylet. M. gazd. egyesület. Kivitel-lisztörlő malom. Külföld. Hirdetések. és ERDÉLY. Ő felsége legkegyeltb, megengedni méltóztatott, hogy Hart­mann János vezetéknevét Keményfy-re változtassa. Halálozások: Német István, cs. kir. nyugalmazott vezérőrnagy, katonai ezüst-érdempénzes ’s álgyukeresztes, szardí­niai sz. Móricz és Lázár-rend’ középkeresztese , hosszas háborús korszakban királya ’s hazájának vitézül szentelt élete’ 73-ik évé­ben, huzamos ideig tartott betegeskedés után vég­elgyengülés’ következtében, Pesten folyó 1846. évi april­ 1­5-én jobblétre szen­­derült. Béke árnyékának­ hű emlékezete úgy is sokáig maradand fen bajtársainál ’s őszinte szívélyes nyájassága ismerősi, baráti ’s tisztelőinél , megörökülend pedig közhír szerint végrendeletileg némelly intézetekre szánt hagyományban. — (J.r.) Lovász András a’ nagy m. kir. helytartó tanács’ nyugal­mazott tanácsosa, sz. István kir. rendének kis keresztes vitéze ’s a’ helytartó tanács’ irodájának volt igazgatója, rövid ideig tartó betegség után tüdő-szélhüdés’ következtében, életének 78-dik évé­ben folyó hó’ 10-ben éjféli 1 órakor boldogabb létre szenderült. Áldás ’s béke lebegjen sirkantja felett. Örökváltság. Időelöttinek tartani, mi érdekünk­kel ellenkezik vagy ellenkezni látszik — ez mindennapi tü­nemény, ’s hatalmas támasza a’stabilismusnak; ’s annál ha­talmasabb , mert cum dignitate védheti a’ legnyomorultabb status quo-t. Hiszen az emberek’ e’ neme nem ellenzi az üdvös reformokat, nem tagadja becsüket, hanem kiemeli a’ dolog’ legnehezebb oldalát, állítván, hogy épen e’ ne­hézség nem sokára meg fog szűnni, hogy aztán majdan ma­gától létesül a’ dolog ; azaz , ők nem bánják , ha haláluk után létesül ! De az ügy ez által mitsem nyer, mert e’ faj nem fog soha kihalni, azon faj, melly egy szilvafáját na­gyobbra becsüli, mint az egész emberiséget, ’s mellynek arra meg’elég esze nincs, hogy e’szilvafát jól használhassa. E’ faj nem barátja az adónak, nem az aviticitas’ megszün­tetésének vagy az örökváltságnak. — E’ folyó év’ eseményei talán meggyőzék őket az örök­váltság’ korszerűségéről — bennünket legalább igen, kik egyébiránt szükségén előbb sem kételkedőnk. Nehogy azon­ban szabadelvűségünknek nagyobb terjedelem adassék, mintsem a’minőt érdemel, kimondjuk, hogy mi az úrbéri követeléseket a’ földbirtokosok’ jól szerzett jogainak tart­juk, mellyektől őket megfosztani nem szabad , mert ugyan­azon joggal el lehetne tölök venni az allodiális birtokot is, a’ házbirtokostól a’ házat, a’ tőkepénzestől tőkéjét, hanem valamint mindennemű tulajdonra nézve a’ statustól a’ kisa­játítási jogot semmi józan ember nem vonhatja el, úgy fő­leg az úrbéri tartozások olyasvalamiből állanak, mire nézve a’ kisajátítás’ jogát meg kell engedni. — E’ nézetből in­dulva ki, törvényhozásunknak az örökváltságra nézve, az első lépésnél, mellyet tön , maradnia nem lehet. Az örök­váltság’eszközlését tisztán a’földbirtokos’ kényétől fel nem függeszthetni. Már pedig a’ mostani törvény szerint tisztán at­tól függ, mert a’ földbirtokos vagy egyszerűen megtagadhatja a’ megváltást, vagy olly föltételeket szabhat, hogy a’ vált­­ság vagy lehetetlenné válik , vagy olly nagy terheket húz maga után, hogy a’ megváltott jobbágy’ sorsa roszabbra fordul, mint az előtt volt. ’S ime ott vagyunk, mit némely­­lyek kényszeritett megváltásnak nevezni szeretnek, ’s mit, nézetünk szerint , helyesben törvényesnek , a’ szerződési váltságnak ellenében, nevezeti lehetne. Az e tárgyban hozandó új törvényben ki kellene mon­dani, hogy 1-er, ha akár egy egész község, akár egyes parasztgazda az úrbéri tartozásokat meg akarja váltani, a’ földesur a’ megváltást ne akadályozhassa. 2-ér , hogy azon esetre, ha a’ földesur a’ jobbágygyal a’ váltság’ árára nézve megegyezni nem tud , az illető tartozások a’ megye által , vagy ha a’ megye-complexumnak másvalami volna substituálandó, tehát az által meg fognak becsültetni, ’s ka­matul tek­etetvén, a’ jobbágy az e’ kamatnak megfelelő tö­két a’ földesúrnak lefizetendő A’ megváltást szabályozó illyetén törvénynek , teljes meggyőződésünk szerint, több sikere volna , mint a’ mos­taninak; de ha a’ megváltást siettetni akarnék, még tovább kell mennünk. — Mi az általános megváltást szükségesnek tartjuk, ’s pedig valóban nem csupán a’jobbágyok, hanem is’ fölesurak’ érdekében is; mert a’ mint mondók, egy­részt az úrbéri követelések jól szerzett jogok, de más­részt az úrbéri viszonyok’ rendes, félbeszakasztás nélküli fentartása napról napra nehezebbé fog válni, — itt a’ köz­vetítésről szükség gondoskodni, — ’s ez nem lehet más, mint az örökváltság. De annak eszközlése statushitel’ sege­delme nélkül vagy épen nem,vagy nagyon lassan történik.Min­­den félreértés’ kikerülése miatt azonban, ismét kimondjuk, hogy midőn a’status’segedelméről szólunk,akkor nem értünk valami papirospénz-operatiót, melly a’földbirtokost ’s a’ hazát egyiránt tönkre tehetné, de óhajtjuk a’hitelintézet’ egy nemének fölállítását, melly, valamint a’ hitelintézet a’ kölcsönvevő földbirtokos ’s a’ kölcsönadó tőkepénzes közt, úgy ez a’volt földesúr ’s a’ megváltott paraszt közt a’ vált­ságr öszegre nézve közvetítő fogna lenni. Az intézet ki­fizetné a’ földesúrnak a’ váltsági tökét — vagy az ennek megfelelő kamatot, a’ töke bizonyos évek múlva amortizá­­landó lévén, — a’ jobbágy pedig a’ váltsági összegnek meg­felelő kamatot ’s bizonyos járulékot a’ tőke’ törlesztésére az intézet’ pénztárába fogna fizetni. — Illy módon volna eszközölhető az általános megváltás; hogy a’ dolog nehézségekkel járna, kétséget nem szen­ved ; de valamint egyes, úgy a’ status sem életrevaló, ha nehézségekkel küzdeni nem tud vagy nem akar. — Még egypár szó az Erdélybe becsalt Svá­bokra nézve. — Hogy hazafias aggodalmam , mellyet e’ tárgyban első felszólamlásomkor nyilatkoztatok, nem volt alaptalan, megmutatá azon következés, mellyel a’ S. Bote és Wochenblatt nézeteim ellen olly féltékenyen felriadtak. És ezekre, ámbár valamennyi tiszta gondolkodású hazai la­poknak aggodalmammal egyetértőleg történt nyilatkozását elegendő czáfolatnak tartom, mindazáltal, miután az első hang tőlem származott, legyen szabad még egypár szót részemről is a’mondottakhoz toldani, kijelentvén előlege­­sen, hogy az érdeklett két német lapnak nézeteim, sőt személyem’ irányában szórt durva elménezkedéseire szol­gáljon nemesebb visszatorlásul ama’ komolyság és kegyelet, mellyel e’ tárgyban minden személyeskedés vagy sértő czélzás nélkül ismét szólani kívánok. Meg vagyok győződve , hogy minden ép keblű magyar­ban megvan azon szent törekvés , mellyel nemzetiségét alkotmányos utón előmozdítani kötelességének ismeri. — Hiszen ez érzelmet maga a’ természet lehelte szivünk’ leg­belsőbb redőibe. De úgy tartom, hogy ha nem született magyar is valaki, hazafiságból hódolnia kell ezen érzetnek, sőt előmozdítani azt, mert a’ magyar földet lakja , magyar sót és kenyeret eszi, és a’ magyar alkotmánynak jótékony­ságát élvezi. Ha nem gondolkodik igy a’ német, szász, rácz ’stb., kik a’ magyar hazában laknak, kérdezem: minő arcz­­czal fogadják el magoknak mindazon jótéteményeket , mellyeket a’ magyar föld és alkotmány nyújt nektek ? mi joggal követelik magoknak a’szabadságot,­­a’ méltányos­ságot édes anyjoktól,a’ hazától? Tartózkodás nélkül állítom tehát, hogy a’ magyar nemzetiség’ pártfogása ’s terjesz­tése kötelességében áll mindenkinek, ki a’ magyar hazának földét lakja. De többet mondok ennél, ’s e’ pont az főképen, mellyre szabad legyen figyelmeztetnem azokat, kik a’ magyar nem­zetiség’ emelkedését sanyarú tekintettel kisérik. Magának t. i. koronás királyunk’ összes kormányának, nemcsak mint egyszersmind magyar , hanem úgy is mint birodalom’ kor­mányának, a’ birodalmi szék’ érdekében kötelessége a’ ma­gyar nemzetiséget ótalmazni, erősíteni, ’s terjeszteni. Ugyanis nézzünk szét a’ monarchia’ jelentékenyebb népei között, ’s látni fogjuk, hogy mindeniknek van a’ birodal­mon kívül valamelly köre, mellybe bizonyos körülmények kö­zött vonulhat és mellyhez ragaszkodhatik. — Az olasznak ott van Olaszország, mellyröl mutatják a’ történetek, hogy a’ régi függetlenségének érzetét még nem vesztette el. A’ német­nek ott van a’ nagy Németország, melly most is szereti magát nagy népnek nevezni, ’s magához számítani mind azokat, kik nyelvén szólanak, habár Éjszakamerikában vagy Erdély’ bérczei közt laknak is , és a’ melly szinte na­gyon szereti emlegetni ,,a’ nagy német nép’ szabadság és függetlenség­ érzetét.“ A’ lengyel már sok ízben ’s legkö­zelebb is megmutatta, hogy sóvár lélekkel mit óhajt. És a’ szláv épen a’ legújabb időkben nem jelentette-e ki, minden mozgalmaival, hogy a’nagy szláv birodalmat ábránd­nak nem tartja. Az összes birodalomban egyedül a’ magyar nemzet az, melly származatára’s nyelvére nézve rokontalan áll Europa’ egyéb népei között. Minél fogva, ha már keblének száza­dokon által a kir. trónus iránt mutatott rendithetlensége, melly mintegy természetévé vált, nem ösztönözné is, e’ nemzetnek, az érintett rokontalansági helyzeténél fogva is, a monarchia’ maradandóságának érdekében kell működnie. Mert jól tudja , hogy magánosan a’ mindenfelé terjeszkedő hatalmasságok között fen nem állhat; tehát tudja azt is,­­ hogy nekie a’ fenálló kapcsolatot, a’jelenlegi viszonyt, kell pártolnia. Emlékezzünk a’ részek’napjaira, midőn, hogy egyebet ne említsek, 1809-ben hűsége hasztalanul kísérte­tett meg E’ magas politicai szempontnál fogva viszont az ausztriai kormánynak érdekében áll: a’magyar nemzetiség­ben súlypontot keresni azon viszonyok ellen, mellyek ab­ból származhatnak , hogy a’ birodalom’ többi népei nem ál­lanak rokontalanul Európában. Ezeknek nyomán kérdezem: cselekszik-e a’ birodalmi közérdek’ kivávata szerint, ki a’ magyar nemzetiséget aka­dályoztatja, vagy a’ magyar földön más nemzetiséget erő­sít , ki a’ helyett, hogy ha már csakugyan telepiteni kell külföldről magyar földre, nem magyarokat, minek a’ kibuj­dosott csángók, hanem ollyan fajt telepit, melly testi lel­ki tekintetben olly annyira különbözik a’ magyartól, mint a’ föld az égtől, melly nyolcz századon keresztül megmutatta, hogy nyelvét azon hazának , melly édes anyai kezekkel pa­zarolja rá minden áldását, megtanulni sem nem tudja , sem nem akarja ? Feleljen meg mindezekre az , ki ama’ sze­rencsétlen würtembergi csoportnak átültetését megkísér­tette , vagy helyeslette jelenkorunkban. Akkor, bármeny­nyire megkaphatatlanok is vidékünkön a’ S. B. és Wochen­blatt , a’ tisztelt szerkesztőség’ engedelmével majd bőveb­ben fogom taglalni mindazon okoskodásokat, mellyek e’ tárgyban nézeteimmel ellenkezve megjelentek. Addig is béke velünk ! — M. S. Fővárosi újdonságok. E’ lapok’ mai számával küldetik szét egy jelentés a’ pesti magyar asphalt- (földszurok) társaság’ ügyében. A’ szerkesztőséghez érkezett e’ tárgybeli levélben mondatik, miszerint ezen vállalat hazai iparunknak egy olly uj és igen hasznos ága, melly nélkül jövendőre nagyobbszerü ’s ál­landó tartósságot igénylő épület alig építtethetik. A’ társa­ság kizárólag hazai asphaltot használ, ’s pedig olly kitűnő sikerrel , hogy noha ezen vállalat még csak kezdetében van, mégis a’ társaság által Pesten, legközelebb a’ vasu­taknál is, készíttetett próbamunkák minden efféle külföldi munkát túlhaladnak, ’s jövőre nézve szükségtelenné tesz­nek. A’ társaság jelenleg illy kedvező eredményeket is lévén képes felmutatni, annál inkább siet most a’közön­séget vállalatáról értesíteni , egyszersmind ígéri , hogy mihelyt a’ munkákhoz elegendő betanult egyéneket nye­rem­ , azt azonnal az egész hazában közhaszonvételűvé tenni el nem mulasztandja. — Figyelembe ajánljuk a’ jelentést. — Jótékony czélu mulatozásra hívjuk fel a’ fővárosi közönséget! — A’ pesti polgári magyar örhad , (melly minden szép és jó iránti buzgalmának már több ízben adá bizonyítványait) fontolóra vevén az iparos osztálynak annyi földi csapás- és viszontagságoknak alávetett állapotát, ke­belében s­e­g­é­l­y-d­í­j-i­n­t­é­z­e­t­e­t határoza alapítani azon polgártársaik biztosításául, kik balsors által szegénységre jutva , élelmöket megszerezni akár ideiglen , akár végkép’ elégtelenekké válnának. ’S a’részvények’útján öregbítendő ezen alaptőke’ kezdeményének javára f. hó’ 19-én, (jövő vasárnap), mint királyunk ő felsége’ születésének ünnepén, esti 7­­/a órakor a’ városi táncztermekben saját és a’ budai örhad’zenekarának közremunkálásával — mellyhez a’ nem­zeti szinház’ kardalnokai is szives hozzájárulásukat igérék— nyilvános estélyt adand. A’zenét nemzeti hymnusok váltandják fel. A’ mellékteremek terített asztalokkal lesz­nek mindenki’ szolgálatára ellátva. Belépti díj 20 pkr. Je­gyeket válthatni ’s az éneklendő hymnusok’ szövegeit meg­szerezhetni az estély’ kezdetén a’ pénztárnál. — Szabad legyen remélnünk, miképen e’ sok élvezetet nyújtandó jótékony czélu estély minél számosabb látogatóknak fog örvendhetni. — A’ hazai izraeliták között magyar nyelvet terjesztő pesti egyletnek megerősítés végett legfelsőbb helyre föl­­terjesztett alapszabályai e’napokban érkezének vissza, a’ helytartó tanács által némi csekélyebb módosítással hely­ben hagyatva. A’ pesti zsidók ugyan­is átlátták azt, misze­rint szükséges volna olly alkalom’ életbeléptetése, melly által — mint alapszabályaikban ők magok írják —a’ fölser­dült és iskolákból kilépett izraeliták azt, mit addig iskolai és családi körülményeiknél fogva a’ magyar nyelvre nézve elmulasztottak , kipótolhassák, egyletet alakitanak, melly­nek czélja: „a’ magyar nyelvet és annak irodalmát az izrae­liták között terjeszteni, ’s nekik minden alkalmat nyújtani, melly által kezdők az első oktatást és útmutatást nyerhes­sék, azok pedig, kik a’ magyar nyelv’ ismeretében már né­mileg előrehaladtak, magokat benne mind inkább kimivel­­hessék és tökéletesbbithessék.“ Erre nézve az egylet ren­des magyar nyelvtanitót tart, a’ magyar hírlapokat járatja, magyar könyvtárt állít, az egylet’ szállásán kizárólag ma­gyarul folyik a’ társalgás, ’s itt időszakonként magyar clas­­sikusok’ művei szavaltatnak , és a’ szépművészetek ’s tu­dományok’ köréből felolvasások tartatnak , végre az egylet izraelita szerzőket magyar munkák’közrebocsátásában mint'

Next