Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)

1846-05-01 / 667. szám

jeles tudományi­’s jótékony adakozásiról ismeretes, jelen alkalommal is néptanitási jutalmul 20 p.szot felajánlott czim­­zetes kanonok’ szép példájától buzdítva , az adófizetők’ terheit a’ vasárnapi tanítás’ költségeivel növeltetni nem en­­gedendik, am a’ közintézvény elfogadtatott. A’ közteherviselés’malasztos országát megközelitőleg ’s talán kibékülni akarólag, az urbériségeket használó neme­seknek közmunkák alóli kivétele által nyugtalanított lelkis­­meretü­nkkel, jövő országgyűlésig kötelező azon határozatot hozánk , hogy a’ nemtelenek, bármilly jogczimmel szerzett vagy szerzendö nemesi fekvő birtok után, a’ befektetett tőkék’évi kamataihoz arányzott hadi és házi adót fizessenek. E’ határozat ellen, dicséretünkre legyen megemlítve , kevés szű­zvállás szegült ’s azok sem épen mérgesen. — Évne­­gyedes közgyűlésünk junius’ 15-én. — Lehne László. CSONGRÁDBAN , april’ 25-én reggeli 10 órától dél­utáni 2 óráig bevégeztetett a’ tisztujitás. A’tisztikar, a’ B. P. H. szerint, tisztán conservativ szellemben alakult. Első alispánnak Temesváry István szavazat- többséggel , másodiknak Dobosy Lajos felkiáltással választottak; szinte felkiáltással lettek: főszolgabirák : Örlösy Ferencz és Szabó Lajos; középponti szolgabiró fősz bírói czímmel: Vidovich Imre; alszolgabirák: Müller János és Basa József. Esküitek: Basa János, Mihálfy Ferencz, Vály Benedek, Herczeg Ferencz és Dozsits Péter. Főügyész: Kovács Károly, al­­ügyész: Temesváry György. Főpénztárnok: Vedres János, al: Szilágyi Gusztáv. Számvevő : Vörös Mátyás; fizetéses táblabirák : Müller Ignácz , helyettes alispáni czimmel és Bene Lajos. Főbiztos : Horváth József; úti biztos : Borsos Károly; raktári biztos : Kamocsay László. Csendbiztosok: Beretvás Lajos, Molnár Imre, Farkas Lajos és Kolumbán Imre. — Kineveztettek : főjegyzőnek : Vidovich Mihály ; aljegyzőnek : Müller Lajos; tiszteletbelieknek : Szilágyi Virgil és Magyar József. Tiszteletbeli alügyészeknek: Jenei Imre, Barta Sándor, Bártfay Sándor, Szomor Lajos;írás­­tárosnak : Koltay István , főjegyzői czimmel; főorvosnak: Adler Ignácz ; sebésznek : Sas Károly ; földmérőnek : Schéner György. Selyemtenyésztési ügyelőnek: Piti István. Várnagynak: Oláh József.­­ Ezután törvényszéki tábla­birák 15 számmal következők választottak: Kárász Ben­jamin, Kiss Dániel, Szegő József, Róth Antal mindszenti és Szűcs Antal kistelki lelkészek, Vidovich Mihály, Kaszap Mihály, Rónay Mihály, Vedres János, Tóth István, Szabó László, Szluha Gáspár, Koltay István, Szomor József, Veres Lajos. ERDÉLYI DOLGOK. Kolozsmegye’ közgyűlése, apr. 20-ik ’s következő napjain. Elnök főispán-helyettes , mlga, a’ megye’ jelen állapotát illetőleg, előadó, miszerint a’ múlt közgyűlés óta a’ megye’ kebelében semmi veszélyes nyavalya nem uralkodott. A’ tavaszi szántást-vetést meg­lehetősen elvégezték; a’ marhalegelés elég jó; a’ juhok némellyütt hullanak. A’ vagyon- bátorlétet egypár gyújtás veszélyeztette ; a’ gonosztevők részint hurokra kerültek , részint szorgalmas nyomozás foly utánok. Rab volt a' kö­­zőbbi gyűlés óta 65 férfi és 3 nő; 6-ot itéletesen, 8-at politicai után elbocsátottak; kereset alatt van 54; benra­­boskodik 50; járvány betegség nem dúl közöttök.­­ A’ főjegyzőnk által felolvastatott egy lajstrom , miszerint a’ katonai fuvarozásban elkárosodott igavonó marhák’ meg­becslését, egy Kolozsvár­ városában építendő katonai élés­tárt és a’ horvát ügybeni feliratunkat tárgyazó főkormány­­széki intézmények , a’ népnevelési bizottság’ eljárásáróli jelentése’s néhány törvényhatósági körlevél alkotandjak, a’ mindenik közgyűlés’ rendes teendőin kívül , a’ mos­tani tanácskozás’ előre kijelölhető tárgyait. — Megkezde­tett tehát a’tárgyalás, a’felolvasott sorozat szerint, leg­előbb is a’ kát. fuvarozásban elkárosodott marhák iránti intézvényen. A’ f. kormányszék, egy előbbi alkalommal tár­gyalt rendeletében, azt ajánlotta volt, hogy mikor katonai fuvarozásban, sebes hajtás, vagy szerfeletti megterhelés ’stb miatt, az adózók’igavonó marháiban kár történik, a’ közelebbi állomásra megérkezve, megyei és katonai tisz­tekből alakulandó vegyes bizottság rögtön nyomozza ki. A’ RR. visszaírtak, hogy az illy móddali nyomozás nem mindig kivihető, mivel gyakran megtörténhetnek, hogy az állomá­sozó helység’ közelében nem lehetne megyei tisztet találni, ’s vagy a’ katonaságnak kellene huzamosabban egy helyt vesztegelni, vagy a’ kinyomozás elmaradna, ’s néha a’ marhában történt kár nem is üti ki magát rögtön; kérték en­nélfogva a’ főkormányszéket, méltóztatnék, az érintett kö­rülmények’ tekintetbe vételével, a’ fenk­t móddali nyomo­zást tárgyazó rendeletét annyiban módositni, hogy mikor vegyes és rögtöni nyomozást eszközölni lehetetlen, fogad­jon el későbben ’s csak megyei tisztek által végbevittet is. A’ főkormányszék erre válaszolja, hogy a’ katonaság állo­másaira rendesen délre megérkezvén, elég idő marad a’ nyomozás’ végrehajtására; és ha hamarjában megyei tisztet nem lehetne találni, megteheti a’ nyomozást az állomásozó katonatiszt a’ helység’ elöljáróival; megírja végre, szüksé­ges tudás végett, hogy legfelsőbb rendelet’ nyomán, jó út­ban 10, sáros időben 8 mázsa a'tehi­r’ maximuma, men-­y nyit katonai fuvarozáskor négy marhás szekérre felrakni szabad. A’ megye, a’ múltkor idézetteken kívül, azon indok­ból, mert egy katonatiszté a’ helység’ elöljárói, azaz sze­gény paraszt falusi birák között olly óriási tekintélybeli kü­lönbséget látnak , miszerint általok eszközlendő nyomozás­ból a’ károsodott adózóra nézve semmi kedvező eredményt nem remélhetnek — megújítja előbbi felterjesztését. — Pestmegyének a’ horvát eseményeket tárgyazó levelére, múlt közgyűlésünkből ő felsége’kegyelmes színe’elébe jut­tatni kívánt feliratunkat a’ figs kormányszék visszaküldi olly értelmű kísérő levél mellett, miszerint nem találta ollyan-s nak , hogy felterjesztését ez él­szerűnek vélné. T. D. gr. emelt szót először ez intézvényre. Törvényellenesnek monda a’ főkormányszék’ e’ tárgy körüli eljárását, miután a’ törvény a’ hatóságok által ő felsége’ elébe terjesztendő feliratoknak teljességgel nem tartalmak’ vizsgálását, csupán felküldését sorolja a’ f. kormányszék’ teendői közé. Ellen­kezik az alkotmányosság’ magasztos eszméjével, hogy ha alattvalóknak kérelmeikkel uralkodójok’ trónjához folya­modni tiltva legyen; igaz , hogy maga a’ főkormányszék sem hozza kétségbe felírásunk’ törvényességét , csupán annyit mond, hogy czélszerűnek nem tartja. Az a’ kérdés tehát: czélszerű, helyes volt-e a’ BBnek felírni. Szónok e’ kérdés’ alapos megoldására röviden elősoroló mind azt, a’ mi sérelmes k­özelebbről Horvátországban történt, a’ tarto­mányi gyűlésnek a’ m. törvényhozás’ mellőzésévek­ rende­zése , a’ nemességnek szavazatjoga’ gyakorolhatásától­ el­tiltása, az ilirek’ rakonczátlankodásai ’stb. által; hivatkozók a’ gyakorlatra, melly szerint egy ’s más tárgyban p. o. a’ csángók, a’ körlevelekbeni barátságos czimezések’ ügyében ’stb. eddig is folytattak levelezést a’ két haza’ törvényha­­j­tóságai a’ nélkül, hogy a’ fökormányszék ez iránti rásza­­lását nyilvánította volna. És most kérdi szóló, hogy, midőn széles uropában nincs nemzet, mellyh­ez magyar fajunkat rokonsági kötelék csatolná, mellynek rokonszenvére szá­míthatna , ha két hazánk’­egyeforrása nem álom : hibáz­tunk-e, hogy szót emeltünk ott, hol közös nemzetiségün­ket megtámadva, hol a’ magyar törvényhozás’ tekintélyét, a’ magyar haza’ épségét sértve láttuk. Szóló nemhogy hi­bának tartaná ezt, sőt a’ semleges állásban maradást állítja alkotmányos kötelesség’ mulasztásának. Ugyanazért a’ fő­­kormányszéket újból megkötendőnek indítványozza, hogy, törvényszabta kötelességéből kifolyólag, feliratunkat ö flige’ elébe juttatni méltóztassék. Elnök: a’ fökormányszék hihetőleg azért küldötte vissza feliratunkat, mivel ö flige előtt az egész dolog el van enyésztetve. Ismét gr. T. D. szólott. Valamint óhajtaná — úgymond — hogy dolgain­kat ne olly nagy tűzzel intézzük, mint régebben, úgy más felől igen nagyon fájlalná , ha tapasztalnia kel­lene, hogy a’ magyar nemzet 15 rövid év’ leforgása alatt aludni, felébredni, lármázni és ismét aludni tudott. Fáj­lalná, ha testvérhazánk iránt most, midőn közös ügyben együttmunkálásra szólit fel, nem tanusitnánk legalább annyi rokonérzelmet , mennyit, ha nem közös nemzeti­ségünk’ ügye forogna is fen, a’ kölcsönösség’ elvénél fogva is igényelhet tőlünk Magyarország. Igenis a’ kölcsönösség’ elvénél fogva, mert 1833-ban maga szóló is szerencsés volt tagja lenni azon követségnek, mellyet némelly erdélyi megyék Magyarország’ fenséges nádorához küldöttek, az akkori súlyosabb körülményekhez képest , magas közben­járásáért esedezni; az 1834diki országgyűlésről ő felségé­hez felment küldöttségnek pedig kötelességévé volt téve, hogy a’ fenséges nádornál is udvaroljon. És ha létezett a’ két hon között illyetén kölcsönös érintkezés, egyedül min­ket erdélyieket érdeklő ügyekben , mennyivel inkább létez­het az nemzetiségünk’ szent érdekében. — L. J. szerint a’ dolog’ érdemleges tárgyalása most nincs napi­renden. A’ RR. feliratot intéztek ő felségéhez; ez tény. A’ kormány­szék visszaküldi, mivel a’ benne foglalt nézetekben nem osztozik. Írjunk vissza, hogy sajnáljuk ugyan , hogy a’ f. kormányszék feliratunkat nem pártolja, de mivel nem hozzá intéztük, méltóztassék, akár pártolja, akár nem, fel­terjeszteni , hogy ne legyünk kénytelenek más utat vá­lasztani ő felsége’ kegyelmes színe’ elébe juttatására. Elnök: Hátha ismét nem lesz sikere. Jobb , soroljuk az ország­gyűlési sérelmek közé. — Z. J. Itt még nincs sérelem, mert nem azt mondja a’ f. kormányszék, hogy általában fel nem küldi, csupán eltérő véleményét nyilvánítja. A­ sérelem akkor álland elő, ha semmi esetre sem fogná felterjeszteni. Minden i­lyes esetből legelőbb is sérelmet csinálni, annyit tenne , mint előre feltenni , hogy ő felsége nem fogja alázatos kérelmünket meghallgatni. Elnök : Ismét vissza­küldik. Z. J. Akkor küldöttség’ útján fogjuk egyenesen ő felsége’ szentséges színe’ elébe juttatni. M.T. gr. szokatlan dolognak tartja , hogy az küldje vissza, a’ kihez nem in­téztük. Ha valaha , most az ideje, hogy magyarokul egye­süljünk. Elnök : Csökkenti a’ megye’ tekintélyét, hogy ollyat tegyen, miből sikert nem remél. — M. .­. gr. Kisebb­ségünkre nem válik, mert igaz ügyben szólalunk fel. Elnök: Óhajtotta volna, hogy a’ BR. elfogadják ajánlatát, de mi­után egyetlen szó sem nyilvánult mellette, kimondja a’ végzést az újbóli felküldés mellett. Dobokamegyében ápr. 16-án volt közgyűlés. Az itteni számítás szerint meglehetős számmal egybegyült ren­dek előtt először felolvasták a’ k. kormányi rendeleteket, azután elővették azon tárgyat, mire a’ rendek össze való­nak hiva, u. m. a’ megyei közmunkák’ rendszeresítése’ tár­gyát. — Nevezetesb k. kormányi rendeletek valónak: 1) Azon rendelet, mellyben hogy, a’ közelebbi alsóbb tiszti választás’ alkalmával, a’ tizedbértárnoki hivatal is , mint ka­marai, választás alá jött, roszalják. A’ rendek ellenkező törvényt nem látnak, azonban folytonos gyakorlatában lévén azon választásnak eddig is , ezutánra is megtartják , nem lehetvén ebben semmi sérelme a’ kamarának. 2) A’ megyeház és börtön’ tárgyában ezelőtt azon kérdést tették volt a’ rendekhez, miszerint van-e a’ megyének Bonczhidán saját telke, hová építhessen. Ezen kérdést megújították. A’ megye’rendel, hivatkozva az ezelőtt e’ tárgyban tett fe­leletekre, újra visszaírni határozták, hogy Bonczhidán sem­mi birtokuk, hová biztosan építhetni, nincsen. 2 3­ Azon rendelet, mellyben sürgetik a’ megye’ rabjaira ágyneműk­kel ’s lelki oktatássali gondoskodást. E’ tárgyban a’ rendek mindent megtesznek, ha a’ k. kormány rendelkezni fog a’­­­ szükséges költségről.­­ 4) Mellyben njolag kiküldik azon so­ bizonyitványokat, mellyek nem a’ k. kormány által kia­dott rendszabály szerint készitvék, ’s azon bizonyitvány­­kesz­tőkét megfenyetni s ezutánra megyetiszt által készit­­eni, rendelik. A rendek e­ tárgyban sérelmüket látják ujo­­lag, s a szegény adófizetőnek ez által is megnehezítve a’ sóhoz, juthatást; egyébiránt ,s ez a’lehetü praevaricatint nem zárja ki; de mégis, a­ további súrlódás’ kikerülése’ te­kintetéből, megkérni határozták a’ f. k. kormányt, miszerint az adófizetők’ lehető legkevesebb sóhoz­ juthatása’ akadá­lyaitól, megmentése tekintetéből, méltóztassék kieszközölni, hogy a’ helységi jegyzők’ bizonyítványait fogadják el. Ezek valának k. kormányi intézvényeink. — Elővették a’ köz­munkák’ tárgyában a’biztosság’ munkálatát, mellyben a’ munkamennyiség’ mértékéül a’ földesúri szolgálat és adó alatti földmennyiség van alapul felvéve. Itt is mennyire érezhető volt az urbér hiánya, midőn ezek szerint is igaz­ságos és biztos mértéket találni alig lehet. A’ mi a’ szer­számot és aprólékos költséget illeti, azok a’ megyei zsidók és örmények hihetőleg megváltandó napszámjaikból fognak kitelni az alispánok számadása alatt. A’ mi az urbiztost il­leti, az marad, a mint volt, azaz a’ maga’ kosztján hetekig fog a’ dolgosok mellett ülni, azon remény’ fejében, misze­rint valamikor fog kapni egyegy el­etért 30 krt a’ k. kor­mánytól. Föulbiztosoknak g. Bethlen Lajos és b. Bánfi Dá­niel neveztettek ki. Olvasták továbbá Kővárnak és Há­romszéknek a sátras czigányok’ telepítése és lólopások’ óvószere’ tárgyábani ismeretes körleveleit, mellyek azon értelemben el is fogadtattak, — úgy a’ Kolozsmegyeé is az országgyűlés’ tartása iránti kérelmünk’ egyesítése’ tárgyá­ban. — (E. H.) Vegyes közlemények. A’ budapesti kisdedovók’ működési irá­nya.") Ezen összejövetelek (eszmecsere végett, a’kis­dedovók közt) azon czélból keletkeztek 1844-dik évi april’ 14-én, hogy a’ kisdedovókat képző­ intézet’ növendékei a’ budapesti kisdedovókkal koronkint vitatkozási érintkezésbe jővén, a’ kisdedóvás’ gyakorlatában szedett tapasztalatokkal eszme-közlési úton is gazdagodjanak. Ez a’ legközelebbi és legegyenesebb czél. De evvel kétségtelenül azon, bár kissé távolabbi, de tán még sokkal nagyobb fontosságú czél is köttetett össze, hogy az általában méguj, de különösen hazánkban még meghatározott szilárd alapokra nem fek­tetett kisdedovásra nézve mind elméletileg mind gyakorlati­lag , mind elvileg, mind alkalmazásiig minél nagyobb, az­az : idők’ jártával a’ lehető legnagyobb öszhangzás, egyet­értés, egység eszközöltessék.­­ ’S épen ezen, mondhatni magasztos czél’ szelleme hordozó magában az eszmecserék’ szerkezete’ lassankénti módosulásának vagy épen átalaku­lásának magvát. Kezdetben ezen eszmecsere-gyűlések egyáltalán nyil­vános jelleműek valának. ’S ez azon időszak, melly alatt gyakrabban igen becses vendégeket tisztelheténk, — ’s ez időszak tartott 1844 October’ 27-kéig. De a’ tapasztalás’ nyomán módosítás lön ajánlatossá. Mert bármennyire tisz­teljük ’s kell is tisztelnünk minden közügyben minden egyes hazafi’ jóratörekvő nyilatkozatát, tanácsait, útmutatásait, vagy épen tapasztaláson épülő vezéreszméit, mégis fel kell tennünk, hogy saját szakmánya’ körében mindenki leg­­czélszerűbb , legalaposb irányzatokat fejthet ki. ’S e’ sze­rint , noha a’ nevelés’ mezején bizonyos általános érdekű igazságokra nézve a’ nevelés’ minden barátja, sőt a’ kis— dedovás’ körében is némelly magasb eszmékre nézve ez ügynek minden pártolója kitűzheti az üdvteljes haladás’ zászlaját , mégis bizonyos ösztönszerű titkos sugalom azon meggyőződést gyökerezteti meg az ember’ keblében , hogy a’ kisdedovásnak némelly különösségeit, mások elött talán fel sem tűnő vagy legalább fontosaknak nem látszó apró­ságait, árnyéklatait illetőleg, legczélirányosabban épen azok tanácskozhatnak, kiket ez ügy legközelebbről ’s közvet­lenül érdekel, kik a’ mindennapi folytonos gyakorlat és szakadatlan tapasztalás’ ölén, a’ mikor a’ közérdekű nö­vényt legbuzgóbban munkálják, öntözgetik, ugyan akkor annak minden uj csiráját, rügyét, virágát ’s netáni kinö­vését is legbiztosabban megvizsgálhatják. így jön, hogy az eszmecserék, előbb magányülések , később társalgások’ czimét ölték magokra, czél lévén , hogy a’ kisdedovók magok közt tartózkodatlanul társalogjanak nevelési ’s főleg kisdedovási tárgyakról , meghagyatván azon mellőzhetlen szokás , hogy koronként nyilvános gyűlések is tartassanak, mellyek’ alkalmával fő feladatunk és kötelességünk legyen : időközbeni eljárásunkról számot adni a’ tisztelt közönség előtt. ’S­ime e’ végből jelentünk meg most önök előtt tisz­telt gyülekezet, ’stb. Ha áttekintjük jegyzőkönyvünket, azt találjuk, hogy e’ két esztendő’ folytán , a’ mai napot kivéve, mindössze 24 összejövetelt tartottunk, mellyek közül az eszmecsere’ első évére, t. i. 1845. april’ 13-káig, esik 13, a’ második évre 11. Előbbiek közül a’ 8 első nyilvános, a’ többi 5 magány­­gyűlés vala, — a’ másod éviek, egyen kívül, mind társal­gási ülések valónak. Tekintvén ezen üléseket, két sajátsá­gos jellemvonás által látjuk azokat egymástól különböztet­ve : eleinte inkább felolvasások vagy tanszerű előadások tartattak, alapul szolgálván a’vélemény-nyilatkozatoknak, később, megfordítva, egyes vélemények és nyilatkozatok’ nyomán keletkeztek az előadások, azonban a’felolvasá­­ s) Elnöki előterjesztés az ápril’ 19 -én tartott kisdedovó esz­mecsere- gyűlésen. A­ kevés kihagyásért bocsánatot re­­mélünk. — S­z­e r­k.

Next