Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)

1846-05-21 / 678. szám

TARTALOM. Hivat, közlemények. Névváltoztatás. Halálozás. Észrevételek a’ B.P. Il­radó : „legyünk Őszinték !“ czimü czikkeire. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Szepesmegye (lengyel ügy, katonai kihágások­­stb). Sárosban (tisztujitás). Veszprém (közgyűlés). Somogym­egye (tisztikara). Vegyes közlemények. István főherczeg’ levele. Iparműtár. Külföld. Hirdetések. MlG¥lKORSZÁCi és ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. Fölsége , gróf Csáky Tivadart cs.k. kamarást Szepesmegye’valóságos főispánjává kinevezni, Koós Károly tor­namegyei első alispánt pedig ,kir. tanácsos' czimmel díjmentesen fel­ruházni legkegy. méltóztatott. Ő cs. kir. ap. Fölsége Trifunácz Pált, magy. kir. udv. kam­rai titoknokot, számfeletti magy. kir.udv. kamrai tanácsnokká kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő cs. kir. ap. Fölsége Poszlentsits József és János testvéreknek vezetéknevüket ,Munkásy'-ra változtathatni, kegyeim, megengedte. Erdődi gróf P­á­lffy Szilár­d, a’ svéd kir. északi csillagrend’ vitéze , cs. k. aranykulcsos , Pozsonymegye’ örökös főispánja ’stb. f. évi máj. 14én korának 29 ik évében hagy már’ következtében Pesten elhunyt. Atyja gróf Pálffy Fidél aranygyapjas ’sat. ’s anyja gr. Dőry Ernesztina palotahölgy ’stb.mélyen kesergik a’korán elhuny­ttat. B.P. II. Észrevételek a* B-P. Híradó’; „legyünk őszinték­­“ czimü czikkeire. Legyünk őszinték: igen ismeretes diplomaticai szójárás , mellyet akkor szok­tunk leginkább használni, midőn valakitől valamit eltitkolni, vagy valakivel valamit elhitetni akarunk. A’ nyájas olvasó hihetőleg emlékezni fog, hogy igy szólittatott meg , vala­hányszor jégre akarták vezetni; valamint tudni fogja azt is, hogy baráti körben nem szokott az ember efféle elő­szóval élni, bár a B&P. Híradó azt állítja , hogy ő úgy ír , mintha csak barátival beszél­ne. Ha megengedi, némi kis különbség talán mégis forog fen. Baráti körben t. i. az őszinteség a’ mondottakban áll; az érintett czikkben pedig talán inkább a’ mondottak előtt. Ezt mellékesen érintve, lássuk, miket mond , midőn őszinte akar lenni. Mindenek előtt azt mutogatja, hogy a’ Híradó csak olly ellenzéki lap, mint bármelly más, és hogy míg a’ Pesti Hirl. ’stb. maga sem tudja minek, ő addig az ellenzéknek oppo­nál. Az elsőt feleletre nem méltatván, utóbbi állítását meg­engedem ; sőt tovább megyek, és azt mondom , hogy a’ B. P. Híradó a’ legellenzékibb lap, mert az , maga magá­nak is opponál , opponál annak , mit vezére ez előtt ne­hány évvel irt, p. o. alföldi leveleinek és sajnos sok más jónak. Ezen állítása tehát semmi kétséget sem szenved , és így a’ kérdés csak az , hogy az úgynevezett ellenzéki túlzásoknak opponál-e csupán, vagy minden­nek , mit az ellenzék, habár az ország’ legszentebb ér­dekében is, ki van ? Az érintett czikkben feltétlenül csak azt m­­ondja , hogy az ellenzéknek; tehát bármilly üdvöst, bár­­milly czélszerűt kívánjon az , d­e opponál, mihelyt az el­lenzéktől jön az ! Megvallom, ez már csakugyan olly őszin­teség , melly egyedül baráti körbe való ! És itt felszólítom a­ B. P. H. vezérét, olvasta-e valamelly ellenzéki lap’ hasáb­jain, hogy az nem a’sérelmeknek, nem a’ tespedésnek kíván opponálni, hanem csupán és föltétlenül a’ kormány­nak ? Alig hiszem. Átmegy ezután a’ czikknek feladatára , ’s igyek­szik megmutatni, hogy minden jó hazafinak a’ jelen percz­­ben legelső és lelkiismeretes kötelessége a’ conservativ pártnak többségét szerezni , mert ez „condilio sine qua non­­­e’ nélkül minden haladás lehetetlen ’stb. Hogy ezen eredeti állítását bebizonyítsa, mindenek előtt ab­­normis állásnak és a’ szerepek’ összezavarásának mondja a’ múlt országgyűlés’ állását, azaz hogy a’ nemzet akarta a’ reformot vezetni, előadja, hogy azt csak a’kormánytól lehet és kell várni. Azt tartom, hogy ezen állítást, viszonyaink közt, nem is kell megczáfolni , megczáfolja azt a’ tör­ténet, megczáfolja a dolgok’ helyes felfogása. Midőn te­hát a t. vezér azt állítja, hogy csak a’ kormánytól kell a’ reformot várni, a nemzetnek pedig nincs egyéb dolga, mint azt elfogadni, megfeledkezik a’történet’ példáiról, megfeledkezik azon egyszerű igazságról, melly azt mondja, hogy: ritkán szoktunk annak adni, ki nem kér; megfeled­kezik arról, mit maga mond az érintett czikkeiben : „nem kell elfelejteni, hogy az ausztriai birodalommal egy status­­kapcsolatban, vele közös uralkodóház által kormányozta­­tunk.“ Ha ezen körülmény valamiben akadályozza a’ kor­­mányt, úgy főleg a’reform’ vezetésében akadályozandja. Az utopialis politica,mellynek követését az oppositionak szemére hányja, ’s mellynek megszüntetését magának és pártjának tűzi feladatul a’t. vezér, tulajdon értelmezése sze­rint az, melly elfeledi, hogy „az ausztriai birodalommal egy status-kapcsolatban, vele egy uralkodóház által kormányoz­­tatunk, és az ebből­ eredő nehézségeket.“ Már kérdem, mellyik rész feledi ezt, az-e, melly nem kivon a’ kormány­tól egyebet, mint, hogy ne akadályozza a’ nemzetet kifejlő­désében , melly azt tanítja, hogy sorsának javulását csak azon nemzet érdemli, mellynek legalább is többsége azt szilárdul követeli, melly azt tanítja, hogy csak olly szel­lemben készült reform teheti a’ nemzetet boldoggá, a’ ha­ladást maradandóvá, mellyben azt a’ nemzet’ többsége kí­vánja? — vagy, melly elfelejti, hogy a’ kormány, ter­mészeténél fogva , csak akkor adhat engedményt és csak ollyat, a’ mikor és a’ millyet a’ nemzet’ többsége kivan. Ezekből azonban nem lehet következtetni, hogy a’ részletes kir. propositiok a’ nemzet’ jogait csorbítják; ko­rántsem, csak ne legyenek azok ollyan értelemben oda ál­lítva , mint azt a’ tisztelt vezér kívánni látszik , tudniillik mint olly valami, mit némán kell elfogadni a’ nemzetnek, mit csak módosítani is akarni vétek , minek egy ab invi­­sis készült többségre van szüksége, hanem mint egy köl­csönös értekezésre és alkudozásra kitűzött törvényjavas­latot, mint egy szükségessé vált reformot, melly magának épen úgy leend hasznára mint a’ nemzetnek, terjeszti a’ kormány a’ törvényhozó testület’ elébe, annak szabad meg­vitatása alá. A’ megoldandó kérdés tehát az: mik a’ teendők, hogy a’ kormány és a’ nemzet egyetértve munkálódhassanak, és ne akadályozzák egymást? A’ t. vezér erre azt feleli: min­denek előtt szükségesek kész törvényjavaslatok és biztos majoritás a’ kormány’ részére. Hogy minek legyenek a’ törvényjavaslatok, és mikint szerzendő a’ többség, ezek­ről nagy bölcsen hallgat. E’ részben , úgy látszik, nehány párthiveivel azt tartja „tout genre est bon“, pedig, mint minden józan olvasó láthatja , csak ezen két pont döntheti el a­ kérdést; — a’ helyett azonban, hogy ezeket megfejtse a’t. vezér, jobbnak látja az oppositiot m­inden kitelhető módon gyanúsítani, eljárását nevetségessé tenni, és ez által elhitetni a közönséggel, hogy az oppositio nem lévén alkalmas a’reform’keresztülvitelére, annak kisebbségbe kell jöni. Mi­előtt tehát a’fent érintett kérdésre nézve elmondanám magam nézeteit, meg kívánom mutatni, hogy a’ t.vezér’ minden vadjai olly alaptalanok, mint az , mellyet az úgynevezett utonialis puli­tili a. miau euiei a* t.­ueHoc.e'A cu-... iiiuiaeneReiou e&zui vádolja az ellenzéket , hogy magával tisztában nincs. Qui bene distingvit bene docet, meg kell különböztetni a’ dol­got; — az iránt, hogy mit akar, tökéletesen tisztában van, az iránt, hogy mit érhet el, meg kell vallani, nincs tisztá­ban, és ez nem az ő hibája. A’ kormány, mi miatt azt olly lelkesen támadja meg maga a’ t. vezér is, még nem mondta eddig, mit akar. Ezen bajon tehát segítve lehet a’ jövő orsz. gyűlésen. De miután ezen hurt pendítette meg a’t.vezér, mit, mellékesen legyen mondva, nem igen ügyesen tett, engedje, hogy, példáját követve, kérdezzem: tisztában van-e magá­val a’conservativ párt,a mit akar a’ conservativ párt, ha csakugyan majoritásra vergődhetik; hogy igen sokat nem akar, azt tudjuk, de ki kérkedhetik avval, hogy tudja mit akar ? Azt tartom senki. Mit tőle mostaniig hallottunk, azt mind a’ kormány akarta; azt tehát tulajdon véleményének nem tarthatjuk Előhozza továbbá a’ vezér, hogy az ellenzék természeté­nél fogva vis repulsiva, annak pedig gyengébbnek kell lenni, mint a’ vis motrixnak, ha azt akarjuk, hogy e’ két erőnek mozgás legyen eredménye. Erre legjobban megfelel a’ múlt országgyűlések’ története ; azokból megláthatja mindenki, hogy mellyik párt volt a’ vis motrix és mellyik a’ repulsiva, ezt megváltoztatván, a’ conclusio maradhat. Szemere hányja továbbá az oppositionak, hogy nem tudja magát a’ hallgatóság’ befolyása alól emancipálni. Az ellenzéki tagjai csak meggyőződésük szerint beszélnek , és ha a’ hallgatóságnak, mellyböl senki sincs kizárva, kik tehát nem mind fiatalok, tetszik azt éljenezni, ki tehet róla? De megengedvén, hogy az éljenzések befolyással vannak a’ szónokokra, mégis milly gyenge csak, milly csekély ellen­súly az a’ másik rész’ ingerei’ ellenében. Végtére, mint legsúlyosabb vádat, felhozza a’ zalai le­velet, ’s abból és az ellenzék által legújabb időben tett fel­szólalásokból, a’ nemzet’ jogain követett fontos sérelmek ellen, azt következteti, hogy az ellenzék az egész jövendő országgyűlés’ idejét sérelmek’ tárgyalásával fogja eltölteni. Erre röviden csak azt felelem, hogy ez nem szándéka az ellenzéknek , de hogy egyszersmind ismeri legszentebb kötelességét, melly abban áll, hogy a’ nemzet’jogait min­den csonkítástól megvédje ; és inne’ a’ fő ok , miért volna veszedelmes, ha azon párt, melly ezt szemrehányásként mondja a’ helyett, hogy azt érdemnek nevezze, találna lenni többségben. Miután tehát ezekből elegendőleg kitetszik, hogy az említett vádak inkább sújtják a’ vádlót, mint a’ vádlottakat, visszatérek a’ fő kérdésre, t. i. mi szükséges , hogy a’ kor­mány és a’ nemzet egyetértve munkálódhassanak , és ne akadályozzák egymást. Szükséges mindenek előtt a’ kor­mány’ részéről, hogy ne olly értelemben akarjon magának többséget szerezni , mint azt a’ Híradó kívánja, hanem nemesebb, hozzáillőbb módon royalis propositiok által. Burke, ki egyébiránt Angolhonban a’ conservativ párt­hoz tartozott, midőn arról volt szó a’ parliamentben, hogy kellene Amerikában a’ méltatlan zsarolások miatt keletkező zavarokat megszüntetni , azt mondá: „meg kell osztani az amerikaikat , nem a’ barnákat a’ fehé­rektől, nem a’ keleti tartományokat a’nyugotiaktól,­­ hanem méltányos concessiok által azokat, kik csak az igaz­ságtalan sérelmek’ megszüntetését kívánják , csak azoktól, kik minden áron zavart akarnak. Cselekedjék így a’ kor­mány , lépjen fel olly tervekkel, mint felébb volt szeren­csém előadni, és nem lesz szüksége előrekészült többségre, az úgynevezett oppositio teend legerősebb támasza. De mi­után oppositióra szükség van, majd akkor talán azon párt fog opponálni, melly most conservativnak nevezi magát. Azonban miután ezek szép remények, ’s hogy fognak-e valósulni, csak a jövő mutatandja meg, addig kötelessége a’nemzetnek arról gondoskodni, hogy azon pártból le­gyenek képviselői, melly mostanig jogainak védője volt, független emberek mindenek előtt; és azután utilisál­­juk a’ kormányt a’ mennyire lehet , fogadjunk el minden haladási lépést, melly a’ jövőnek útjába nem áll, de ne feledjük azt sem , hogy azon nemzet, melly a’ már hatal­mában levő előnyeit nem tudja megőrizni, nem érdemes és nem képes újakat szerezni. Ne felejtsük , hogy azon nemzet, melly, csakhogy e’ perezben valami előnyben ré­szesülhessen , kész lemondani jövőjéről, olly helyzetben van , mint az , ki már egészen az uzsorások’ kezében le­ven , csakhogy még néhány forintot kaphasson, kész eze­reket aláírni. Az illy egyén ,­­— az illy nemzet menthetet­lenül veszve van. — Gróf Andrássy Gyula, fővárosi ujd­onságok. Hagyjátok elmondani fájdalmunkat! Hogy Liszt elment a’ fővárosból, tudva van, megírtuk; ’s hogy a’ vele együtt járó töméntelen ujdonsági kulforrásokat is elvitte magával, tápul egyéb szomjas bajtársainknak, — ha nem mondjuk is, látható lesz sorainkon. És betérünk az elekbeni kerekvá­­gítsuit , naiauva tsutoi a uuioinunx utnazer nipuSUu uiuii, mellynek kopár partjait olly buja tenyészeteknek szeretjük hinni, hogy minden pillanatban egy az árok’ szeléről félénk mosolygó zöldség után kapkodunk, mit aztán­­— a’ szagoló közönség’ nagy csodálkozására — minden különbség nél­kül egyre másra , jó illata szép virágszál gyanánt nyúj­tunk ki, szárítunk meg, és sajtolunk be növénygyűjte­ményünk’papiros tá.hazába, —rá fogván meg azon felül mindenik virágszálra, hogy „uj“, pedig rendesen csak abban különbözik az uj virág a’ régitől, hogy vagy szára hosszabb, vagy levelei zöldebbek; lényeges különbség alig van közöt­tük. De hiába, a’ hírlapíró nincs olly boldog állapotban, mint a’ színpad’ emberei; neki ha énekelni nem tud , vagy nem akar, nem lehet kinyomatni, hogy „Az ujdondász (ujdon­­ságiró) rögtön elrekedven , újdonsággal nem szolgálhat.“ ’S ne gyekezzek meg osztán az újdondász’ kebelében is a’ világfájdalom’ bus virágának hagymája? — És pedig az ijabb ütőkben ismét tetemesen megszaporodának, kitaguló­­nak, átalakulónak, ’s részint meg is javulónak pesti baj­társaink, ’s már minden egyes lapnál nagyobb kiterjedtség­­ben működik a’ hirkovacsíuvó es pöröly , most meg csak után átteli szerény sátor alatt , de remélik , hogy nem sokára hatalmasan füstölő gyárban; — ’s minden egyes utczasarkon egy-egy illy bajtárs ólálkodik „vad hiúzsze­­mek, támadásra, elfogásra készen“ — mint mondja Pe­tőfi a’ hitelezőkről. És nyájas olvasóink ismerik , vagy legalább hallották h rét a’debreczeni „novitius diák’“ rakon­­czátlanságainak, — mik ezek azonban egy novitius újdon­dász’ fiatal tüzéhez képest, mellynek lángja még betukorá­­st­ is sorra leperzseli az olvasók’ kajla szemöldeit ? Egy lapszerkesztő azt fogta nem régen magára, hogy ö született ’ujdonságiró. Az imént említett novitiusok rendkívül deval­válják pedig az ö születési nagyságának csekélységét. — Engedelmet, de mi ezt korunk’és journalismusunk’fejlő­dése’ történetéhez akartuk csekély adatokut felróni. ’S most széttekintünk a’ vásárpiaczon. — A’ lónemesitésre nézve újabb kedvező intézkedés ! E’napokban vettük a’ következő tudósítást: „P. Ka­ka­ti lóverseny. (Hevesben) A’ m. évben nehány jó barát és ismerős között magány-fogadások’ következtében Kakati pusztán keletkezett lóversenyre i. é. május’ 1-én már olly nagy számmal gyűltek össze e’ férfias mulatságot kedvelők, hogy a’ társaság magát alakultnak nyilatkoztatván, gr. Sza­­páry József’ ő méltóságát, ki a’ h nemesítés körül magát­­ e’ vidéken leginkább tünteté ki, elnökül közakarattal el is választó, ’s minden évben ezután rendes lóversenyt tartani elhatározta. — Ez idei futtatásnál, mellőzve a’ kisebb ’s nagyobb magányfogadásokat, a’ fő dijra nézve nyertes jön Recsky Endre’saját nevelte szürkéje.—­Adja isten, hogy e’ lovagias társulatot kitürés és buzgó egyetértés állandó­­sitsák. — Kis — 6. —1­80 Május 21.1846. Csütörtök Megjelenik c’ lap minden héten négyszer: vasárnap , kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhodásssal 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth­-házban 483. sz. a., egyébi­tt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetlikkel 5 pengő ki szám­ittalik.

Next