Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)

1846-05-05 / 669. szám

Kedd 669. Május 5. 1846 PESTI HIBLlr MnaipliuU n’ lm. minden héten négyszer• vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. Előfizethetni Híf® lap A^MadgaidSS hattani utcza Horváth-házban 483 se. a., egyébütt minden kir postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal' utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy-egy kis hasabsorert aprobetűkkel „ pe­g­r.számittatik. TARTALOM. Hivatalos közlemények. Büntető eljárás. IX. Törvény hatósági dolgok: Pozsonymegyéböl (a’ titkos szavazás leszavaztatik, a’ tisztujitás és némelly tudni valók). Sá­rosban (a’ tisztújitási eredménye). Irodalmi értesítő. Ve­gyes közlemények: Takarékpénztári forgalom. Külföld. Értekező: A’ nemesség és adó. Hirdetések: MAOTARORS­­ÁG és ERDEI T. ő cs. kir. ap. Fölsége az aradi váltótörvényszék’ elnökévé Ko­vács Ágostont, Aradmegye* volt alispánját kinevezni legkegy. mél­­tóztatott. A’ debreczeni kerületi táblánál megüresü­lt ülnökségre P­o­z­n­e­r Antal ottani jegyző lön érdemesítve.­­ cs. ap. kir. Fölsége — a’ xuppanyei egyesült k. só- és har­­minczadhivatalnál eddig létezett pajtnőri állomást megszüntetvén — egy sómázsálót, évenkint 200 pontnyi fizetéssel, 1000 font sójárandó­sággal, szabadszállással, évdíj-aránybani biztositék-nyujtás mellett, rendszeríteni legkegy, m­éltóztatott. (B.P. H.) Büntető e­l­j­á­r­á­s. IX. Mindig olly vélemé­nyben voltam, hogy a’ didacticai előadás akkor felel meg tökéle­tesen czéljának,ha a’ tárgy’analyticai fejtegetéseinek ered­ménye végül synthesis’ képében is terjesztetik az olvasó’ elébe. Ezen modornak kivált a’ franczia publicisták ’s tör­vénytudósok nagy mesterei, és általa olly szabatossá, olly világossá válik előadásuk, hogy már közttünk is akadt egy­két boldogtalan, kik, mert Wittenbergában és Göttingában az „alapos“ mindig „homályos“ egyszersmind , valamennyi franczia irót,Montaignetól és Pascaltól kezdve Guizotig, fe­lületességről vádolnak. Szegény tatárok ! Analysis és synthesis váltva , — e’ nélkül nincsen vilá­gosság, e’ nélkül még csak azt sem bizonyította bé a’ pro­fessor, hogy érti a’ tárgyat, mellyel fejteget , hogy nem követett el vétket a’ szent lélek ellen , midőn a’ tanszékre állott, ’s hogy igazságtalanság lenne őt magasságából a’ primánusok’ padjába szállitani. De ezen modor’ alkalmazá­sához időre van szüksége az írónak, ’s ha nem is a’ hora­tiusi nonum prematur in annumra, mint az özönvíz előtti irodalomban, a’ mammuthok’ és foliansok’ ezen időszaká­ban, — legalább annyi időre, hogy , midőn czikkelyét be­­végzi, kezdetét még egy ízben átolvashassa; — ’s a’ hírlap­író még csak ennyi szellemi comforttal sem bir, ma az adha­­mitákat veszi üldözőbe, holnap már a’ moabiták ellen viv, mindig harczban a’ pogányoknak egyik vagy másik nemével, hol támadólag , hol védőleg , valóságos született katona, mint a’ magyar nemes, ’s e’ fajtól, e’ fajnak légiójától csak annyiban különböző, mennyiben nem törvényhozó hanem iró ember egyszersmind , ’s igy ollyatén egyéniség, melly eljárásának illetékes biráit nem fogja recusálni, de, melly­­nek mégis joga van mentségéül felkiáltani Zrínyivel: „ . . . . kíván nyugodalmat vers és história : ...............én penig mikor írom eztet , kanizsai török üszköt hoz házamra, oltanom kell eztet.“ Mindezeknél fogva, egyszer mindenkorra, bocsánatot kérek ’s remélek, ha dolgozataimban néha kissé visszás rendben merülnek fel az eszmék, ha tudományos fejtege­téseimet ollykor-ollykor némi előttem sem kedves bonyolo­­dottság, vagy kissé merész átmenetek jellemzik , ha kitű­zöm ugyan a’ pontokat, mellyeken hidat kell vernem, hogy az olvasó nyomamba jöhessen, de buzgalmamban az első czö­­löpverés után már másfelé száguldozom,­­— mindezt, tudom, kegyesen elnézi az olvasó; annyit azonban joggal követel­het más részről, hogy azon esetre , ha egy sereg czikke­­lyen keresztül hurczoltatik valamelly tárgy, ’s ha ezen czikkelyek még azonfelül egymástól néha távol is fekvő idő­közökben jelentek meg, — hogy, mondom, az iró, olvasói­nak némi tájékozására ’s emlékezeteik’ felfrissítésére, leg­alább mutató táblát vessen tudományos kalandozásai után. ’S illyesvalamire szántam a’ mai conversatiót. — Nyolcz számon keresztül, mellyekben a’ büntető eljá­rást általánosságában tárgyaltam, azon voltam , hogy bébi­­zonyitsam, miszerint : a) a’ büntető törvény’ reformja első teendőink közé tartozik. — Ne hivatkozzék senki, hogy az ellenkezőt bé­­bizonyithassa, a legújabb eseményekre, mellyek, egy szom­széd királyságban felgyulva, égő kanóczként vettethetnek históriai takarmányunk közé , ’s mellyek mindenekelőtt a’ colonicalis viszonyok’végelintézését teszik szükségessé. Hi­szen addiglan , mig magános ember’ kezéből ki nem vettük a’ vérjogot, mig másnemű fenyíték éri fajánál fogva a’ colo­­nust, más a’ dominust , mig az egyiknek ügye felebbvi­­telre kevésbbé tartatik érdemesnek , mint a’ másiké, mig a’ státuspolgárság’ keresztvize alá nem tartották a’ hazá­nak meg’ annyi lakosait, ’s mig a’ polgároknak törvényelőtti egyenlősége ki nem mondatik — mind olly dolgok, mellyek­­nek a’ büntetőtörvény’ reformja által kell eszközöltetniök , mindaddig ne mondjuk státusnak a’ földet, mellyen la­kunk , mindaddig a’ colonicalis viszonyok’ végelintézéséről álmodnunk sem lehet, bármit ’s bármennyit kisértges­­sünk, ’s bármi zaj között tapasztjuk és vakolgatjuk a’ ros­kadozó épületet kilencztől ebéd’ idejéig még tíz évtizedig­­len. Bizony, bizony, az igen felületesen tanulta a’ históriát, ’s nem sokat elmélkedett az ok és okozat közötti lánczolat­­ról, ki a’ büntetőjog’ módosítása nélkül lényeges politicai változásokat lehetségeseknek vél Minden politicai átala­kulás vagy kezdetét vette a’ büntető reformmal, vagy be­végeztetett általa; — b) arra figyelmeztettem az olvasót, hogy a’büntettek’ és büntetések’ törvénykönyvének reformja , ha a’ büntető eljárás módosítatlan marad , veszedelemmel is járhat, — értem, olly országokban, hol az eddigi eljárás a’ szükséges politicai és jogi biztosítékokat nem nyújtotta; mert hogy p. o. Angliában a’ büntettek’ új értelmezése és osztályzása ’s a’ büntetéseknek igazságosabb mérlegelése , minden el­járási reform nélkül, valóságos jótétemény fogna lenni, az, úgy gondolom, mindenki előtt világos. De általában véve, híjába emeljük az egyes bűntettek’ értelemhatározatát a’ legmagasabb tökélyre, híjába mérlegezzük a’ fenyítéket olly szigorral, olly lelkiismeretesen, mint a’ patikáros a’ mérget és ellenmérget , — ha az eljárás visszás vagy épen gonosz, semmit sem segítettünk a’ bajon, ’s talán csak uj hatalmas fegyvert nyújtottunk az önkénynek; mert tegyük fel bár, — mi fonák eljárás mellett szinte le­hetetlen, — hogy igazságos ítélet fog hozatni,—a’per’ első kezdete ’s az itélethozás között fekvő eljárás elégséges volt a’ vádlottnak megrontására. „Olly országban — mondja egy helyi Montesquieu — mellyben az eljárás körül a’ lehető legjobb törvények divatoznának, — azon egyén, mellyet ma pörbefognak, hogy holnap felakasztassék , több szabadsággal birna, mint Törökországban egy basa“,— ’s tegyük hozzá, mi itt a’ fő , hogy ártatlanságának érzetében nyugottan nézhetne a’holnapi nap’ elébe, mit—való igaz — Montesquieu’ idejében nem igen tehettek honfitársai, mert ugyanakkor monda Voltaire magáról : ha mindjárt a’ leg­nagyobb képtelenségről vádoltatnám, teszem arról, hogy a’ notre- dame’ tornyait zsebeimbe csentem , mégis meg­szökném az eljárás elöl, ha szerét tehetném; c) kitüntettem a’ való nyilvánosság’ előnyeit és elkerül­­hetlen szükséges voltát, ’s a’ nyilvánosság’ fonák surroga­­tumainak elégtelenségét; d) magokból a’ bizonyítási kellékekből ’s a’ törvényes kiviláglás’ természetéből következtettem az eljárás’ szóbeli­ségét , ’s kitüntetvén a’ való , a’ genuinus szóbeliségnek meg nem férését az érdemleges felebbvitellel, a’ jury’ me­zejére értem. — És ezen fejtegetéseim közben folytonosan azon voltam, hogy az olvasó lássa, miszerint tisztán jogi alapon is szük­ségképen oda jutunk el a’ büntetőjog’ mezején, hová politicai elvek által vezettetünk. ’S ezen körülményre is­mételve nagy súlyt helyezek ; a’ számoló ha két különböző működés’ útján azon egy quotienst nyeri , méltán bizoda­­lommal inteltelik annak a helyes volta iránt. — ’S most általtérhetnék a’ részletekre. De ezeknek fej­tegetésére szükséges, hogy kezünkbe vegyük a’ törvény­­javaslatot, ’s mig az olvasó ezt a’ múlt országgyűlés’ om­ladékai közül elökeresgélte, hadd tegyek még előlegesen egypár szót ezen javaslatnak keletkezéséről és általános típusáról. A’ büntettek’ és büntetések’ könyve, úgy­szólván, egy öntés , a’ javaslatnak e’ részét a’ legkövetkezetesebb rend­szeresség’ jellemzi. Az eljárást tárgyazó rész még legújabb metamorphosisában is inkább együvéillesztett munka , mint magában bevégzett mű. Megismerszik rajta, hogy nem egy elvnek kisugárzása, hanem hogy különböző elemek­ alku­dozásából származott. Az országos választmány’ többsége, elvetvén az esküttszékeket, meghagyta az eljárás’kidolgo­zásával megbízott alválasztmánynak, hogy az eljárás szó­beli legyen, de a’ szóbeliségnek o­lyasnak kell lenni, melly az érdemleges felebbvitelt ki ne zárja. Minapi czikkelyeim­­ben, úgy hiszem, bebizonyítottam, hogy illyetén szóbeli­séget még előbb fel kellene találni Ezen utasításban tehát nagy baj rejlett, ’s rejlett kivált az alválasztmánynak azon tagjaira nézve, kiknek neveiket az esküttszékek’ behoza­talát sürgető különvélemény’ aláírói között is szemléljük, ’s kik ennélfogva nem járulhattak egész lélekkel az ellen­kező elvből kiinduló munkának szerkesztéséhez. Egyes részletekben, mellyekre nézve az alválasztmány’ kezei nem voltak utasítással megkötve , mellyeknek irányában a’ sza­vazatok közötti viszony nem parancsolt transactiót elv és elv között, az eljárási törvényjavaslatot meleg haladási szí­nezet jellemzi; ’s innen van, hogy az alsótáblánál is, az es­küttszékek’ beillesztése ’s a’ városi és községi rendezés­tervek által parancsolt módosításokon kívül, alig alig történ­tek még lényegesb és terjedelmesebb változtatások , pedig a’ kerületi jegyzői toll, mint tudjuk , valóban szabad­­elmű és alapos ismeretekkel felkészített férfiú’ kezében volt. Pótolólag mindazáltal , egyes módosításokat magam szándékozom közelebbi czikkelyeimben indítványozni. Az eredeti javaslat szerint, gróf Dessewffy Aurél’ indítványára, a’ békebirák’ institutiójának rendőrségi tekintetben nagy tér fogott volna nyittatni. Napról napra, — monda az indít­ványozó — nagyobb szükségünk van rendőrségre , ’s, igen természetes okoknál fogva, semmi kedvünk azt vaktában rendszeresíteni, egypár balfogás itt vajmi könnyen a’ sza­badság’ kárára fordulhatna. A’ selfgovernmentet is szeret­jük emlegetni egy idő óta, és szinte igen természetesen, mert benne rejlik minden alkotmányosság’ csirája. Mit gon­dol az érdemes alválasztmány, nem lehetne-e ezen selfgo­­vernmentnek új tért nyitni,’s a’hatalmas rendőrségben rejlő veszedelmet egyszersmind elhárítani azáltal, hogy a’ tör­vényhatóságokat külön békebirói kerületekre osztjuk , hogy a’ békebirákat, polgári állapotrai tekintet nélkül, a’ kerület’ valamennyi érdekei által megválasztatjuk, ’s hogy őket a’ rendőrséggel megbízzuk?—’S az alválasztmány úgy véleke­dett , hogy igen. De mások meg’ felforgatták e’ tervet, mert általa az alkotmányunkkal egykorú szolgabirói institu­­tio csorbulást szenvedhetne. D. Aurel már atyái közt nyu­godott, midőn ezen ellenvetéssel feleltek indítványára,’s igy azok, kik magokat tanítványainak vallják, megragadhatnák az alkalmat, a’ büntető eljárási törvényjavaslat’ tárgyalása­kor , ismét szóbahozni az indítványt. Csakhogy a’ vezér’ elvei ’s a’ hívek’ nézetei között, e’ híveknek visszás fel­fogása miatt, néha roppant a’ különbség. Eszembe jó Wil­­l kés, a’ londoni tribunus az amerikai háború’ idejében, ki, midőn neki egyik buzgó, de értelmiségre vele nem ver­senyző hive, hogy őt dicsőítse, olly nézeteket adott szájába, mellyekröl nem is álmodozott, boszas­kodva felkiáltott: „az ur, úgy látszik, wilkesianusnak tart engem, mert külön­ben nem fogna illyes extravagantiákra képesnek tartani.“— Sz. :„ Törvényhatósági dolgok. POZSONY, april’ 29-én. Nagy napra virradtunk, mely­­lyen bebizonyítottuk a’kéti­lkedő világnak, hogy van szabad­akaratunk és önerőnk. Megmutattuk, hogy a’ mit tegnap jónak láttunk, azt ma károsnak sőt veszedelmesnek tudjuk nyilvánítani. Hisz’mi is volna a’szabadakarat, ha a’mit tegnap épiténk, ma le nem ronthatnék , ’s vallyon nem nyo­morult rabszolga volna-e a’lélek, ha a’következetesség’ igája alatt csak egy perczig is elég gyáva volna meggör­­bedni? Mig a’ körülmények nem változnak, addig minden eseményeket, legyenek azok bár a’ legroszabbak, béké­vel kell tűrnünk; a’ mennyiben pedig tudjuk, hogy a’ kö­rülményeket csak a’ pénz, ezen hatalmas nervus rerum ge­rendarum, változtathatja meg, mindaddig, mig zsebeink meg nem telnek , ne is gondoljunk a’ talán óhajtott változás fe­lé: mert hisz’ igy minden terveink dugába dűlnének,­­s az­tán hová lenne az erő , a’ hatalom, a’ dicsőség, és egyál­talában mi lenne a’ világból?! Dugába dűlnének igen is, és a’ legirtóztatóbb hajótörést szenvednének minden terveink, mert a’ mit­ most kevés pénzzel megtehetünk, azt egy kis korszerű változtatás leh­etlenné tenné. De lássuk, ezen elöl­járó beszéd mennyiben illik reánk. Kevés figyelem, és a’ következőkben kiterjedettebben ugyanazt fogja találni min­denki, a’ mit én rövideden előrebocsátottam. Folyó hó’ 27-ben, mint a’ kitűzött tisztújitást megelőző napon, közgyűlésünk volt, mellyet főispáni helyettes ő maga rövid üdvözlettel nyitott meg. Megnyílván a’ gyűlés, a’ múlt közgyűlésen megállapított titkos szavazás’ következtében kiküldött összeíró küldöttség mutatá be munkálatát, mint eljárása’ eredményét. Ezután főispáni helyettes úr a’ titkos szavazást elhatá­rozó végzésre megjegyzé, mikn­­t személyére nézve sérel­mesnek tartja azt, mivel az azt föltételezi, mintha a’ ren­deknek nem volna többé benne bizalmuk; már pedig ha a’ rendek’ bizalmát elvesztené , kész volna fényes polczáról ?'S mnal lelépni. — Ezen észrevételre gr. P. J. megjegyzé:­­ .Kint reméli, hogy föispáni helyettes ur, ki iránt a’ megye’ rendet olly sokszor kijelentették bizalmukat, nem fog fé­nyes állásáról lelépni, a’ mennyiben a’ kérdéses végzés’ ho­zatalát nem a’személye iránti bizalmatlanság , hanem a’jó rend’ minél inkábbi eszközlése hozatá a’rendekkel; és nem hiszi, hogy helyettes­e maga azért tett volna észrevételt a’ végzésre, mintha azt újonnan tárgyaltatni akarná: fölhívja tehát a’ rendeket, hogy a’ mennyiben az idő drága, térje­nek át az elintézendő tárgyakra.— Ch­er kanonok: ámbár meg van győződve a’titkos szavazás’helyességéről és hasz­nairól , mégis a’ mennyiben ezen végzés a’ törvényes szo­kás’ gyakorlását, az ezen megyében századok óta divatozó felkiáltás általi választás’ szabadságát korlátozza, de azon­kívül a’ titkos szavazás’ költségeit a’ nemesség nem is bízná meg, kívánja ezen végzést mellőzni, ’s a’ régi szokást, a’ felkiáltást megtartani. — Főisp. helyettes. 1819-ben egy felsőbb intézmény jött ezen megyéhez, melly a’választá­soknál a’ szavazást parancsolja; a’megye’ rendet, sérelmes­­mesnek tartván ezen intézményt, felirtak ellene ő fölségé­­hez, de nevel ő fölsége a’ felírás után is megmaradt kia­dott rendelete mellett, ezen ügyet sérelemképp terjesztett

Next