Pesti Hírlap, 1846. június (685-700. szám)

1846-06-04 / 685. szám

szláv eredetű lelkészeket és oktatókat, kik gonosz tervét nem helyeselik, mint hitetleneket, az evang.­hittől elpár­­toltakat, tudatlanokat szinte a’ pelengérre‘ állítja , és ez által nemcsak a’ hallgatóknál minden tekintélyüktől meg­fosztja , hanem gyanúba is hozni törekszik , mintha isko­láinkban merő istentelenség taníttatnék. E’ végre nem pirul kémeket tartani, kik neki az oktatók’ egyes mondatait , de elferdítve megírják, mint áll „Unia“ nevű könyvének 82. lapján, mert mikép’ idézhette volna az illető oktatónak sza­vait, ha nem valamelly kém’ segítségével? De a’ mi legcso­dálatosabb: ezen kifejezést „si cultura cresceret, ergo om­­nes essemus philosophi majores Aristotele, Platone“ isten­­telenségnek,sőt atheismusnak mondja. Miilyen bizodistommal viseltethetnek már a’ tanulók oktatójuk iránt, a’ki­ Harban által szinte istentagadással vádoltatik? Azonban e’ kérdés jelentkezik itt legelőbb is elménk előtt: igazán adta-e elő a’ gonosz kém oktatójának szavait? Hasonlóan tesz a’ klubokat lelkész , midőn vádolásának bemutatására egy köztiszteletben álló férfiút, az Unió czimü derék értekezés’ szerzőjét, támadja meg; de itt pó­rul járt, mert olvastuk a’bizonyitványt, mellynek erejével derekasan meghazudtoltatik. Nem rég’ olvastuk a’ darmstadti egyházi lapban 1846. évi 21. szám alatt ezeket: Francziaországban Combolot Ti­vadar, a’párisi egyetemi oktatókat hitetlenséggel vádolván, azoknak tekintélyét csökkenteni, ’s hasznos munkálkodá­saikat gátolni igyekezett, azért perbe idéztetvén, két heti börtönre és 4000 frank’letételére ítéltetett. Mit érdemel az, ki nálunk nemcsak hasonlót cselekedett, hanem azon fe­lül az egész magyar nemzetet is irataiban számtalanszor gúnyolta? Ez alapos állításom’ bebizonyítására sokból csak egypár példát emelek ki. Cesia Slováka czimü könyvének 15.­és 16. lapjain ezeket írja nyelvünkre fordítva : "Istennek hála ! hogy legalább a’ magyar szó nem ragad a’ mi vendégfogadósaink’ szájához, mert úgy tökéletes bábér volna nálunk. Azonban nem két­kedem , hogy a’ mi nyitó magyarjaink foglalatoskodván vi­­lágrontó, emberhizlaló ’stb eszmékkel, azon reményt is táplálják húsos sziveikben, hogy három év múlva a’pász­torok is magyarul fognak kürtölni, ’s minden magyarországi tótok jó napot mondani.“­­Ugyanazon gunyirat’ 29. és 30. lapjain ezek olvastatnak magyarra lefordítva: „A’ mi beszélgetésünk’foglalata ez volt: az még eddig nálunk szomorú dolog, hogy sokan, ki­­váltképen a’ nemesek között, tulajdon tót nemzetüktől el­pártolván , a’ magyarismushoz hajolnak. — Valóban a’ ma­­gyarismus már régtől fogva dühöng a’ szlávok ellen. — Mind az evang. mind a’ kath. papság már felébredt, ’s mind inkább ébredez a’ szláv életre, az ifjúság példátlanul buzgó a’ történet’ vizsgálásában,antagoniában a’ magyaromániával. És így reményünk lehet, hogy rövid idő alatt az ország­gyűlésen is pártfogókat nyerend. Feleljenek nekünk a’ ma­gyarok, kit vala kénytelen keményen büntetni kegyelmes kormányunk az esztelenség, istentelenség, kicsapongás és a’ törvénynek ’s királynak nem engedelmeskedésért, min­ket-e, vagy a’ magyarokat?“ És a’ 47. lapon : „Hanem a’ hatalmas ellenállás, melly a’ magyarismusnak létetett, a’ magyaromani cholerának pusz­tító miasináját már valamennyire eloszlatta , és méginkább eloszlatni fogja , mert a’ szláv nemzet mindinkább ébredez, és abban, mi az ő nemzeti életét érinti, hanyag nem lehet.“ Sőt a’ „Zrcadlo szlovenszka“ czimü könyvének 104. lap. szinte felségsértéssel vádoltatnak a’ magyarok Harban által, midőn szemükre lobbantatik: „hogy csak azért akarják az országot magyarosítani, hogy az ausztriai uralkodó háztól elválhassanak és önálló dicső országot képezhessenek Európában.“ *) A’ nyitrai és liptói agitátorok segítségül vették magok­nak a’ pozsonyi tót újság’ íróját is, ki az ottani tanuló ifjú­ság’ csábításáról ismeretes , annak lapjaiban kihirdetvén azon koholt ráfogást, hogy a’ szláv nemzetiség veszedelem­ben forog. A’ nemzetiségi ábránd olly magas fokra hágott néha a’ szláv hírlapírónál, hogy nem vagyunk képesek ele­gendően csodálni, mikép’ engedtethetett meg annak köz­­hirrététele ? Hát el akarja talán valaki nyomni szláv atyánkfiai’ nyel­vét , mint a’ muszka kormány a’ lengyelekét ? ki akarja-e őket tűrni lakhelyeikből ? vagy el akarja foglalni talán határaikat, faluikat ? A’ világért sem , mert világosan ki van mondva, hogy családi és egyházi körben, úgy az elemi iskolákban is,minden magyarhonbani nemzetiségnek egészen szabad legyen anyanyelvének használhatása ; hanem van­nak gyenge agyuak szláv atyánkfiai között, kik át nem lát­ják, vagy inkább átlátni nem akarják, hogy hivatalokban, a’ megyei- ’s országgyűléseken, tanodákban és közéletben más szó ne hallassék , mint a’ törvény által diplomatikai fi­kra emelt nemzeti nyelv. Midőn illyeneket ’s ezekhez hasonlókat olvas az ifjúság, nem csoda , ha a’ magyarokat gyűlöli ’s nyelvöktől elide­genkedik. A’ túlságos szlávok’ tervei közé tartozik, mint az idézett „zrcadlo szlovenszka“ nevű munka’ előjáró beszéde (X. lap.) olvasható , azon eszmének hirdetése: „hogy a’ melly nemzetnek már története van , annak jövendője nin­csen; ennél fogva a’magyarországi tótok, kiknek még történetük nincsen , biztosan várhatnak dicső jövendőt.“ Ezen ferde állítás annyira feltüzeli az ifjakat , ’s elámitja fejüket, hogy sok jeles egyén, ki a’ hazának hasznos pol­gárja lehetne , ’s ön sorsát szerencséssé tehetné , egyedül a’ szláv életre adja magát, ’s most terveket kohol a’ kép­zelt czélnak elérésére. *) Ez a’ legnevetségesebb vád. — Szert. Hogy pedig a’ szláv dicső jövendőt minél előbb elővará­­zsolják az ábrándozók, Sz.-Miklóson Liptómegyében egy tót társaságot Tatrin nevezet alatt alakítottak, mellybe bizonyos fizetés mellett a’ szlávok minden vallási különbség nélkül felvétetnek. Ezen társulatnak fő czélja az említett nyelven irt könyveknek terjesztése és olly tanulók’ gyá­­molitása , kik a’ szláv életre adják magokat. Nem tesz-e ez annyit, mint a’ serdülő ifjúságot a’ magyar élettől elvonni, és az országnak és magyar nemzetnek elleneket nevelni, képezni? A’szegény’s éretlen ifjú, csakhogy az anyagi szükségét hárítsa el, könnyen meglógatik a’ csábítók’ há­lójában , és csak későn eszmélkedik, látván, hogy jövendő ösvényére elmellőzhetlen gátat vetett. Valóban szánako­zásra méltó ifjúság, melly tompa eszü ábrándozók által az igaz úttól elvonúlván , a’ nemzeti magyar nyelvnek, mellé­nek diadalma uralkodó fejedelmünk a felsége által múlt országgyűlésen megerősittetett, tanulását makacsságból el­­mellőzvén, magát a’ közhivatalok’ viselésére akaratosan al­kalmatlanná ’s képtelenné teszi. Nem elég, szóval és iratokkal bujtogatni az ifjúságot, még pénzzel is vesztegelni kezdik. E’ társulat’ tagjai, a’ pozsonyi tót újság’ 1845. évi 13. száma szerint, számos ta­gok’ jelenlétében Sz.-Miklóson gyűlést tartottak, ’s nem régen az enditett Ta­­­r­in’költségén jelent meg a’pór tót nyelvnek grammatikája. Dicsérni kell e’ tekintetben a’ tiszt. katholicus eh­rusnak jó tapintatát ’s hazafiuságát, mert ámbár ezt is társaságukba akarják vonni, mégis a’ Tatrin’ elöjárói közt egyedül az evang. lelkészeket találtam. — Ellenben csodálni lehet méltóképen, hogy az idézett , a’ haza, nemzetiség és törvény elleni könyvek , illy rága­lommal és személyes sértegetésekkel telve, a’ nagy közön­ségtől figyelemre sem méltattattak. Talán azzal kecsegtetik magokat a’ közboldogságot óhajtó honfiak , hogy az illy gyanúsítások és becstelen rágalmazások nem sokára egyéb gúnyiratok’ sorsára kerülnek, ’s minden hatás nélkül el­enyésznek? Korán sém. Nemcsak az ifjabb lelkészek és iskolatanitók, hanem a’ főiskolák’ növendékeinek nevezetes része is felvette már is azoknak ferde szellemét , ’s ha igy megy a’ dolog, ha az illető egyházi hatóságok közbe nem vetik magokat, a’ hazának legszentebb érdeke fog veszé­lyeztetni. Az igyekezet tudniillik a’ magyar nemzetiség és a’két felekezetű evangélikusoknak czélbavett, óhajtott uniója ellen van irányozva; az én hitem pedig az, hogy azon protestáns , ki Magyarhonban a’ magyar nemzetiség’ fölemelésének ’s fejlődésének és az unió’ életbelépteté­sének elleneszegül, honunk, törvényünk , hitünk ellen vétkezik. Előttem úgy rémlik , mintha az egyházi előjárók és iskolai oktatók bizonyos okokból nem mernének ezen botrányos dolgok ellen kikelni, és a’darázs-fészekbe nyúlni. Ők lássák i de én, ki sem az egyházzal, sem az iskolákkal közelebbi kapcsolatban nem állok, ezen ügyet minden párt­érdek nélkül, nem a’ légből merítve, hanem a’ többször felhívott adatokra alapítva, a’ magyar közönség’ elébe ter­jesztettem , talán nem helytelenül választván jelszavamat: ébredj magyar! — Gy. Fővárosi i­jeloltsátok. Ha utána nem akarunk járni — a’ minthogy nem is igen akarunk — annak, valljon hány ezer csirke és izeze sör pusztula ki e’ napokban ez árnyékvilágból hűvös árnyékok’ rejtekében, úgy az idei pünkösti u. n. népmulatságok’ le­írása most szintúgy , mint máskor, csak igen kevéssé ösz­­tönzend a’ hazai papiros és kalamáris­ industria’ előmozdítá­sára. Mert akkor leírni való nem marad semmi, mi már százszor el nem mondatott volna. Ember, csirke, sör, zöldség ’s itt ott egy werkli — keverd össze ezeket jó nagy mennyiségben ’s tarkabarkán, ha mindjárt a’ kadarcsi pusz­tán is, és a’ pesti pünkösti népmulatságok’ fő alkatrészei, alapszinezetei elötted állandanak. Még most is látjuk , mint nyújtózkodik a’ fák’ hosszúra nyúlt árnyai alatt a’ fejérre vetkőzött, hajnalpirosra iddogált népség a’ zöld gyep’ le­tartott hantjain. ’S ki fogja ezeknél fogva tagadni, hogy e’ népnek mulatságain kirivólag uralkodott a’ nemzeti szin és sajátságos typus ? — Nem is szólunk az egyes helyek’ mulatságairól. Csak a’horváthkerti nyári színházat említjük meg, Michl bérlő’ és egy kormánya alatt álló német társaság’ közhasznú inté­zetét, hová pünköss’ vasárnapján, az ez egyszer magyar nyelven is nyomatott szinlap és a’ kitűzött jótékony czél iránti tekintetből,ritka vendégkint számtalan másokkal együtt mi is bepillantánk. Szavalati ’s hangászati akadémia tartatott a’ magyar és német színházak’ több tagjainak közremun­­kálása mellett. ’S hogy a’ magyar elemnek itteni beveze­tése csakugyan a’ legnagyobb mértékben kor- és czélszerű, ezt nem fogja tagadni senki, ki ez alkalomnál jelen volt, nem véve ki magát Michl urat sem. Azt látni öröm volt, milly riadó tapssal fogadtattak a’ roppant számú közönség’ részéröl a’ magyar zene ’s a’ nemzeti színház’ itt működött nehány tagjai. Ismételtetés ’s kihívások minden szaknál. A’ vendégszereplők valának: Erkel, Hesz Róza, Benza, Fü­­redy ’s az összes karszemélyzet. Annyi bizonyosnak lát­szott mindenki előtt, hogy a’ budai szinh­ázbérlő, ha a’ magyar elem’ minél előbbi ’s minél gyakrabbi felléptetésén nem munkálódik, mind közönsége, mind önmaga iránt ta­núsít legnagyobb tiszteletlenséget. — ’S a’ német elem’ kép­viselői ? kérdi tán valaki. Nem áll mondjuk, — egy igen érde­mes és értelmes német tévé nem reg’ azon megjegyzést, miszerint a’ magyar színészek már azon pontnál vannak jelen­leg, hova a’német szinészek 100 év óta sikertelenül törekesz­­nek: a’ természetességnél, hogy annyi affectáltság, annyi ha­mis pathos nincsen az egész magyar szinészkoszorúban, (ki­véve a’ kiveendőket) a’mennyi egyetlenegy német színész­ben dolgozik. ’S a’ mi itt a’ színészekről jön elmondva , ugyan ezen reánk nézve fölötte kedvező különbséget lát­tak a pünkösti arénában föllépett magyar-és német ta­gok’ minden legkisebb mozszanása között is. — Egy ma­gas német ur is kilépett szavalni, ’s különben igen szép orgánumával egy német balladát monda el, mellynek úgy látszott, hogy a’hazai történetből és a’megboldogult fő­hadnagy Körner urból volt kölcsönözve tárgya, mit leg­inkább onnan gyanitánk , mivel igen gyakran jőve benne elő: „Niklasz Czrini“ (azaz : Zrínyi Miklós.) De mi már illyet is hallottunk egy pesti akadémiában ,egy igen szép szavaló kisasszony’ szájából: „Gedicht von Baron Ehdiesz.“ Már ki a’ manó gondolná, hogy ez annyit tesz, mint: báró Eötvös? Pedig ha valaki azt mondaná p. o. színpadunkon : Volt-a-i-r-e , — ezen tisztelt szavaló egyének halálra ka­­czagnák magukat. — Az akadémia’ egyéb részeiről nem szó­lunk; nem különösen azon öröködő énekesnőről, kinek látható test­i­része a’ szivárvány’ minden spinét eljátszá előt­tünk. Mikor kijött, testszinü volt, utóbb elzöldült mint a’ saláta , azután vörös jön mint az illi sapka , végre kék mint a’ pukovai posztó. Neve, fájdalom s letörlődött emlé­kezetünk táblájáról. Magyar elemet urak, kormányzó urak­ ’s boldogulni fogtok. — Petőfitől megjelent a’ már korábban hirdetett re­gény, mellynek czim­e: „A’ hóhér’ kötele.“ — Degre Alajosnak: „Férj és jegyes“ czimü pálya— vigjátéka holnap adatik Lendvayné’ jutalmául. — Telt házat a’ jeles művésznőnek. — Ma délután 4 órakor fog tartatni az idei első és igen érdekes lóverseny , mit eléggé tanúsítnak azon dijak, mik ez alkalommal lesznek elnyerendők u. m. 1) Szé­chenyi dij, 100 arany értékű kargyertyatartó. A’futás ismé­teltetik. Minden lóért 10 aranyat kell betenni. Eddig a’ futásra 7 ló van bejelentve. — 2) Nemzeti dij, a’ betétesekkel 1000 aranyat meghaladó öszveg. Ezért csak Magyarhonban nemzett 3 éves lovak futhatnak. Minden lóért 40 aranyat kell betenni. Eddig 12 ló van bejelentve. — 3) Fe­szt­e t­i­cs-N­á kó dij, 60 arany. Minden lóért a’ betétei 10 arany; csak ausztriai birodalomban nemzett ’s hat évnél nem idősb ménlovak futhatnak. — 4) P­araszt­­lovak’ próbafutása — a’ 2-ik lóversenyi napon elnyerendő próbadijakhoz. — Ha az idő olly kedvező marad, mint miilyen most, igen számos közönségnek nézhetünk elébe. Gőzha­jóról még nem hallani semmit’ Tudtuk. — E’ napokban a’ következő levelet vettük: „Több lapokban olvasható azon jelentés, miszerint Pes­ten Sasutczában bizonyos háznál „1823-ik évi 5 puttonos tokaji egészséges borok’ butellája egyenkint 40, — summá­­san 30 pengő krért kapható.“ Hogy a’ hegyaljai borok, — édes hazánk’ ezen egyik főkincsének becse, — sokáéi ál­talán körülmények miatt, legközelebb pedig Lengyelország’ végpusztulásával, igen nagyon alászállt, az tagadhatlan, ’s ezt mi hegyaljai bortermesztők leginkább érezzük; — de hála istennek , oda még sem jutottunk, hogy 1823-iki évi 5 puttonos boraink’ butelláját olly pocsék áron veszteget­hessük. Azért is, azon hirdetés’ beigtatóján, kinek éhha­lállal kell küzdenie , igy prédálván 23 évig megőrzött kincs’ maradványait, keresztyéni kötelességből segitni akarok. Ezennel magamat szóbeli perre, árverésre, dobszóra, szó­val a’ legújabb kor’ foglalásainak minden tortúráira, — a’ váltói eljárást sem véve ki, — vinculummal lekötöm, hogy ha a’ hirdetést kibocsátott urnák borai 5 patlonosak, hegy­aljai 1823-ikiak, tiszták ’s nem romlottak, — azokat a’ hirdetett áron 2000 butelláig (a’ hegyaljai borok’ butellája egy meszely) kész pénzért mind átveszem. Ki 1823-iki to­kaji 5 puttonos bornak butelláját 30 pengő áron vesztegeti, ha nem utósó szükségben kínlódik, hasonlít a’ kincset ta­lált paraszthoz, ki pár fillérért prédálja el élelmes zsidó kezekbe, a’ sokat érő, el nem ismert arany darabokat. Vagy a’ hegyaljai borok’ becsét rontó, pancsoló, méregke­­verő csapláros, kinek gyomrot émelyítő ’s fejfájást okozó butellái íratják azután jeles Vörösmartynkkal a’ „Rósz bor“ czimü versezetet. — Kelt a’ Hegyalján 1846-ik évi május’ 24-én. Mezősy László, több hegyaljai boros gaz­dák’ nevében.“ — Közlöttük, mint vettük e’ levelet. Csak egy észrevételünk van rá. Ha t. i. csakugyan az íratja Vö­­rösuiartynkkal a’ rósz bor-féle verseket, akkor mégis igen jó vagy legalább csoda erejű bornak kell lenni azon 30kros 5 puttonos bornak. A’ divatlapok’ versiróinak igen jó lesz belőle minél többet szerezni. — Emlékezni fognak olvasóink, ha t. i. el nem feledték, hogy újdonságaink’ egyik rovatában néhány héttel ez­előtt egy eseményt közlöttünk, mellynek lényege röviden az volt, hogy egy ügyvéd egy kereskedőt mint adóst, az utczán el­fogatván, azonnal dolgozó házba kísértetett. E tárgyat il­letőleg az érdeklett ügyvéd ur nyilatkozatot külde be e napokban e’ lapok’ szerkesztőségéhez, mellyben ezen nyil­vánosan roszült eljárását igazolni igyekszik , mondja benne többi között, hogy az elfogatott egyén nem kereskedő, ha­nem csempészkedésekből élő hajhász, ki mint i­lyen eléggé ismeretes „jó madár“, kinek akkoriban törvényszékileg személye is oda lön ítélve a’ hitelezőnek, az ügyvéd ur vé­­denezének számára, hogy a’ személyére vezetett végrehaj­tásnak elleneszegült, minek folytán ellene karhatalom használtatott, hogy a’ főpolgármester urnál az illető dolgozó házba való bekisértetés annak idejében bejelentetett, és ta­gadó válaszra nem­ talált,­­— hogy azon adós ellen a bün­tető vizsgálat már több ízben ’s legközelebb elfogatása is elrendeltetett, de a’városból megszökött’stb. Ez az il­lető védelem’ lényege , mellynek folytán az e’ tárgy kö­rül akkoriban tett észrevételeink természetesen önkint megszűnnek. — .

Next