Pesti Hírlap, 1846. július (701-718. szám)

1846-07-02 / 701. szám

hogy egybetapadható anyagszerekből legyen alkotva, hogy a’ földaljjali érintkezést megakadályozhassa,’s azt a’ községi befolyásoktól védhesse. Ezt előrebocsátva , lássuk, mi le­hetne a’ burkolatnak egy be tétele,, a’ kéz alatt lelhető anyag­­szerek’ természete szerint. Ha olly anyagszerek vannak rend­ekeztetés alatt bőség­ben , mellyek mindkét tulajdont egyesítik magokban , azaz kemények és tapadók egyszersmind, semmi sem czélsze­­rűbb, mint azokat használni a’ burkolat’ egész vastagságá­ban. Ha a’ kemény anyagok ritkák, azokat a’ legfelsőbb réteg’ számára kellene megtartani, ’s ezen réteget annál vékonyabban csinálni, minél drágábbak az anyagok Szoro­san véve, lehetne ezen réteget nem is egyszerre helyreál­lítani, hanem lassan kint a’ fentartási munka által teremteni, előre egy kissé tetemesebb anyag-gyűjtelékről gondos­kodván. Ha nem lenne kéz alatt egyéb folyói kavicsnál... vagy más nehezen tapadó anyagszernél, akkor elkerülhetlen szükség volna annak mozgóságát lágy mészkő-kréta­tus­, sőt szükség’esetében még agyagos föld’ráterítésével is meg­kötni. A’ felület’ behintése azonban még nem volna elég, ha a’ burkolat’ vastagsága 4 '-nél több, ’s kivált ha az anyag­­szer görgeteg (Gerelle) volna. Illy esetben ezen műveletet magában a’burkolat’ egész testében is kellene ismételni, az­az, rétegenkint mozgó és kötő anyagot hinteni egymásra. Minthogy ezen ráhintendő pornak legillöbb aránya sok körülménytől függ, gyakran megeshetik, hogy az adag igen erős volt, ’s a’ miatt az itt sáros lesz esős időkben- De ez nem nagy baj. Fődolog az , hogy az anyagszerek’ össze­tapadása jókorán megkezdődjék, ’s a’ mozgóságából eredő tiporás és mindennemű romlás meglegyen előzve Ha földes anyagok igen nagy mennyiségben vegyültek a’ bur­kolatba, a’ kerekek’ nyomása felhajtandja azokat a’ felület­re, honnan könnyen elvehetni, sár vagy por’ formában, az átvakaró vagy seprű által. Tekintetbe kell venni a’ földalj’ természetét is. Erősen agyagos, vagy lágy mészföldön, homokos anyagszerek­nek, kivált a’ porondnak nagyon jó a’ hatása; mert amazzal chemiai együletbe menvén , vele egy testet képeznek , és pedig igen szilárdat­­ követ. De épen ebből következik , hogy homok vagy porond nem illik homokos földre , melly­­nek mozgóságát még gyarapítanák; itt viszont a’leghit­ványabb mészkő teszi a’ legjobb szolgálatot, midőn a’ homokkal egybekeverve szilárd alapot alkot, mire aztán bátran teríthetni a’porondot. — Itt, nem tehetjük, hogy hacsak mellékesen is meg ne említsük Pestmegyénk helye­­zetét, melly egészen homokon fekszik, mire, — azt gon­dolná sok, — hogy szilárd utat fektetni nagy és drága kövek nélkül lehetlen volna ; — holott a’ végtelen bölcseségü mindenható a’ Dunatúlparti hegyekben , épen arról gondos­kodott igen nagy bőségben, a’ mi ezen pesti homoknak megkötésére és szilárd kővé változtatására épen szükséges és elégséges is — a’ mészkőről. Hol ez hiányzanék, az agyag pótolhatná helyét. Mert az egész tudomány csak ab­ban áll, hogy különböző természetű anyagszerek létesse­nek érintkezésbe, mellyek, egymásnak ellenkező tulajdonait semlegesítvén, leggyorsabban hozzanak létre egy állandó sulyegyent. » ([ Fővárosi ujdomégok­, Isten a’ megmondhatója , hogy nagy lelki küzdelmünkbe kerül jelen pillanatban egy lehető legfényesb szónoklatba avvagy egy buskomoly elegiába bele nem keverednünk. Mi­velhogy a’ jelen pillanat nagyszerű és fontos. Szóval: e’ lapok’ mai számával nemcsak egy új félévet kezdünk meg ismét, hanem egyszersmind ujdonságirói pályánk’ másod évi születésnapját is ünnepelhetjük. ’S tessék elhinni, hogy lyrai ömlengések talán egy kebelben sem bírnak olly erős forrá­sokkal, mint jelenleg a’ mienkben. Újévünk’ ajtósarkán megállapodunk mi is, mint p. o. Napoleon állott meg hadse­rege előtt, ’s mikint ő ezt szokta vala eldefiliroztatni ma­ga előtt, úgy mi is rovatokra osztott ujdonságseregünket elvonulni hagyjuk még egyszer képzeletünk előtt. Dob pe­reg, trombita harsog, de a’Rákóczy induló helyett halotti marsch’ gyászhangjai ömlenek. A’ sereg lassúan döbörögve’ átvonul. Mindenik újdonság egy-egy katona , ki sisakkal és pánczéllal, ki rongyosan és széttépve, ki épen és bátran szemünkbe nézve, ki bénán, sántán elbiczegve mellettünk, ki szakálas, barkós, szálas legény , ki pedig mértéken alóli hézagpótlék ’stb. Mind megannyi régi jó ismerősök , átvo­­nultakban különnemű hangokat kiáltozván csatavezéri egyé­niségünk felé. „Győztünk , uram !“ — kiált az egyik. — „Akartunk, de nem bírtunk kurta tőrünkkel a’ medvebőrö­kön keresztül nyomulni“ — szól a’ másik. — „Betegeket ápoltunk, halottakat életre támasztottunk“ — kiáltanak az ezred’ orvosai, sebészei, bábái. — „Poroztunk ! — dör­­mög egy mogyorófás torzomborz káplár — de nem hasz­nált.“ — „Korán jártunk! — későn jöttünk !“ — szól hebe­hurgyán az egyik , lassú fontolgatással a’ másik rész. Vé­gül egy kopaszfejű, nyugalmazott zászlótartó lépdegél. „Uram vezér!“ — kiált rekedt hangján felénk, ’s mi meg­kérdezzük : „Hát mi a’ baj, Juranicslelkü zászlósa e’ serg­­nek?“ ’S e’ pofonütött hexameterre a’ hős zászlós igy vá­laszol : „De azért mi mégis meghaltunk mindnyájan, ’s pe­dig olly nagyszerűen, hogy számunkra feltámadás nincs is feltalálva, oda vagyunk örökre !“ — Az öreg’ szavai el­hangzanak , a’ sereg elvonul, zaja elhal. „Meghaltak! — nincs feltámadás!“ A’két gondolat’súlya legalsó inggombun­kig konyitja le fejünket, azután fölemelkednek a’nedves pil­lanatok, balkezünk mellényünkbe mélyed, jobb kezünk pedig búcsúra tárul ki a’ távolban sötétlő pontok felé, ’s kétség­­beejtőleg remegő a’ hang, melly igy szól belőlünk : „Servus illát fiuk, bajtársak! — ha már csakugyan nem lehet többé !szerencsém hozzátok — servus örökre!“ — Jobbunk le- t hull, pillanatunk a’ földre száll , lelkünk az égbe jár és — ime tisztelt olvasóink ! épen most következnének fentem)­­* tett lyrai ömlengéseink. Azonban engedőlmet kell kérnünk, hogy úgy vélekedhessünk, miképen privát fájdalmaink még nem ollyaténok , hogy azokat közegyüttérzés végett a’ hazának és nemzetnek volna okvetlen szükség szivvedői közé dugdosni. — Ezt most még másokra bízzuk; jövőre nézve azonban mindent ígérünk , még azt is , hogy ujdon­­sági rovatunknak minél érdekesebbé tételére a’ jövő fél­évben is el fogunk követni mindent, — mit lehet. — Most pedig hozzá látunk ismét az ujoncz-fogdosáshoz, síkra szállunk, ’s — keblünkben élő jó szándékunkba vetve bizal­munkat — Deákként „tűrést és kitörést“ kívánunk mind­nyájunknak. — Politicai pártjaink’ különböző orgánumai a’ vámügy körüli teendőkben , élénken vitáznak. A’ P. Hírlapnak nem régiben rész néven vették némellyek, hogy „amonnan a’ másik oldalról" e’kérdés körüli fejtegetéseiért megdicsérte­­tett. S ime most mi történik ? A’ Nzti Újság’ múlt vasár­napi száma egy hosszas vezérczikket hoz, mit a’ szerkesz­tőség — minden egyéb dolgát szegre akasztva — jónak látott minél elébb, lélekszakadva, gyorsfogaton, staffetali­­ter a’ közönség’ elébe indítani. A’ czikk e’ merész czimet viseli: „Totális megtérés’, és kövér declamatiók’ kíséreté­ben előadja, miképen a’ Hetilap’ pénteki száma óta Kossuth és a’ Hetilap egészen és tökéletesen a’ II. Újság’ szellemét, elveit és szándékát sajátiták el maguknak. A’ Nemzetes el van ragadtatva az örömtől, mi azonban alkalmasint „de fog valváltatni“ — hogy divatos phrasissal éljünk. Ebből azon tanúság is foly, hogy az ember gyakorta van ollyan eset­ben, hogy a’ dicséretet el nem kerülheti. — A’ múlt hó’ 28-án az egyetemi „jogász és bölcsész karbel­ ifjúság“ által az egyetem’ teremében rendezett Horvát-gyászünnepélyen elhunyt tudósunk’ igen számos és fényes mindkét nembeli tisztelői jelentenek meg. Állott pe­dig ez ünnepély részint nehány a’ tárgyhoz alkalmazott magyar remek költemények’ elszavalásából, részint a’ követ­kező alkalmi beszédek’ előadásából: Horvát István’ emléke, Fejér Páltól; — Beszéd Horvát István felett, Békási János­tól; — Fohász Horvát István felett, Király Istvántól; — Horvát’ emléke, Lövészi Györgytől; — Emlékbeszéd Horvát István felett. — A’ közönség az egyes működésekkel meg­elégedve távozott, sőt valának, kiknek előadásait kedvtelve hallgató. — Magyar lapok’s ezek után németek is azon hitt köz­ük, miszerint jelenleg a’magyar színháznál 13 elfogadott szinmű­ van, melly előadásra vár. Kiváncsiak valánk e’ rop­pant számú drámákról bővebbet és körülményesebben meg­tudni, ’s tudakozódásunk’ folytán a’ leghitelesebb kiforrás­ból jelenthetjük , m miképen Csákó’ „Leonáján“ kívül jelenleg előadásra váró más eredeti darab elfogadva nincs. Mire való tehát azon alaptalan ráfogás , melly csak az intézet’ hitelének árt, főképen, ha olly jegyzetekkel kisértetik , mint rendesen kisértetni szokott? Drámaíróink azért tehát ne ijedjenek meg. — A’ nemzeti kör’ elnöke, gr. Teleki László’ tiszte­letére adott múlt szombati lakomán , a’ nemes gróf, ki Erdélyben mulat, jelen ugyan nem vala, mindazáltal az ő és más hazafiak’ egészségére sűrű áldomások mondattak el számos vendégek által. — A jirvényhatósági ZALA-EGERSZEG. Junius’ 15-kén reggeli 10 órakor megkezdett közgyűlésre szép számmal gyűltek össze Zala­­megye’ rendei, daczára azon külső munkáka­t, mellyek je­len napokban a’ mezei gazdákat nagy mértékben elfoglalják. Elnök gróf ő mlga üdvözlé a’ rendeket, mondván, hogy első alispán ur fogja szokás szerint évnegyedes jelentésével a’ gyűlést megkezdeni. Mire első alispán urnak jelentése ol­vastatott. Ebből megértették a’ m. rendek, hogy egészség’ dolgában semmi pusztító járvány nem uralkodott, kivévén, hogy a’ megyében több helyen veszett ebek járkáltak, mely­­lyek’ dühöngéseinek egy bucsu-sz. lászlói sz.-ferenczi szer­zetes is jen áldozata. A’ szükséges bátorlét’ fentartása iránt a’ kellő felügyelés nem hiányzott. Nehány lopás és rablás történt, a’ tetteseket fenyítés várja. Fegyveres csa­vargók is mutatták magokat, de vissza vonultak, a’ honnan jöttek, Somogyvármegyébe. Két nöszemély, mérgezés’ vétke miatt, legfelsőbb helyen is helybenhagyott ítélet’ következtében, hóhér’ pallosa által kivégeztetett. Az adó’ beszedésén tisztviselőink szorgosan munkálódtak, de a’ szűk idő miatt mind be nem szolgáltathatták. Az utósó bün­tető törvényszékeken 125 rab közül 106 nyert ítéletet. A’ nemes megye’ könyvtárának rendezése tökéletesen bevé­geztetett , mellynek catalogusát, nehány bekötött könyvek’­árjegyzékével együtt, első alispán ul bemutatta, és kérte a’ rendeket, hogy a’ könyvtár’ rendezőjének többi hónapig tar­tott fáradságát megjutalmazni méltóztassanak.­­ Ezen könyvtárnak ismertetéséül elmondjuk, hogy I. Skublics Ká­roly és Ágos Inkey Ferencz urak 13 é­v előtt Zalamegyének szép számú könyveket ajándékoztak, mellyeknek kisebb része almáriomba volt rendetlenül állítva, nagyobb része pedig ládákba zárva 10, 12 év óta. A’ múlt novemberi köz­gyűlésben alulirt volt szerencsés a’ megyei rendek által megbizatni a’ könyvtár’ rendezésével. A’ könyvtár’ rende­zése e’ közgyűlésre befejeztetett, ’s a’rendezés egy a’ megvizsgálásra kinevezett választmány által helyesnek ta­láltatott. A’ könyvtár 3591 darab könyvből áll, mellyeknek egy részét classicusok teszik. Ezen könnyen szerzett va­gyon egyik kincsét teendi a’megyének, ha azt, lehető módon , a közönség’ számára megnyitja, a’ miért kívána­tos, hogy a könyveknek a’létező alapból alkalmas tár építtessék, és az korszerű munkákkal szaporittassék. A’ könyvtár rendezéséért a’ megyei rendek illő dijt kívántak ei ügyesen határozni, és határoztak is, csak másod alispán fiul kívánta ezen dijt ama’ díjban henfoglaltnak tartatni, mely­­l­lyet alulirt a’ stenographia’ tanításáért nyert e’ nemes me­gyétől , azt állitván, hogy senki sem tanulta meg a’ gyors írást. Másod alispán urnak nyilatkozatát zúgással fogadta a’ gyűlési közönség, mert szavai alaptalanok voltak, az ő közmegütközést szült fellépéséről és az általánosan illene keletkezett vitákról nem tartozik hozzám disserálni. Hallot­­am mégis nyilatkozatában egy igazságot, akkor t. i. midőn azt mondta, hogy ő is, ember lévén, hibázhat véleményé­ben Másod alispán urnak ezen sejtelme tök­letesen be­­va­lsult, mert egészen puszta pártolatlanságban maradt egyen véleménye. «­ Értették továbbá a’ m. rendek első alispán ur’ jelentésé­ből , hogy a gyorsírás tanítása’ idejének elteltével elérke­zett az idő, mellyben praktikai jártasságuknak próbáját adandják azok, kik, — a’ gyorsírást tanultak’ sorából — e’ végett nyilvánosan fellépni szándékoznak. Két egyén fog­lalta el újabban a’ számukra ujan felállított gyorsírói asztalt, hogy e’ gyűlés alatt működjenek. Azért kéré első alispán ur a rendeket, hogy ezen urak’ stenographicus jártasságá­nak megvizsgáltatásáról intézkedjenek. Mit a’ rendek azon­nal teljesítvén , választmányt küldöttek ki a’ két stenograph’ képességének megvizsgálására. A’ választmány, egész el­­lenörséggel vitt tisztében eljárván, a’ nemes megyének je­lentette , hogy Árvay István ügyész és tb. és Babos Kálmán jegyző urak a’gyorsírásban annyira jártasok , hogy több szónoklatokat részint szorul szóra , részint tökéletes érte­lemmel leírtak. A’ megyei rendek e’ jelentést örömmel vet­ték, és a’ múlt augusztusi végzésnek nyomán elhatározták, hogy a’ nevezett két stenograph’ számára gyorsirói asztal állíttatván, azok, a’ megye’ gyűlésein tartandó nevezetes, publico-politicus szónoklatokat feljegyezzék, és a’levéltár’ számára általadják. Melly foglalkozásért e’ közgyűléstől kezdve egyenkint 120 p­o­nttal lesznek dijazandók. Zalavármegyének rendei az alkotmányos élet’ fejleszté­sére a’ nyilvánosság’ érdekében czélirányosan intézkedtek, midőn a’ nyilvánosság’ szülöttét, a’ gyorsirászatot kebelük­ben meghonosították, ’s megalapították. Első alispán ur jelentette, hogy Nagy József aladószedő hivataláról, tevésileg, leköszönt, mellyet többé semmi esetre viselni nem fog. A’ m. rendei ezen jelentést fájda­lommal vették, és ámbár első alispán ur, eltalálván a’ ren­dek’ figyelmes hajlandóságának mértékét, mellyel az ér­demnek jutalmát kiszolgáltatni szokták, nevezett aladósze­­det hivatalának a’ jövő tisztujitásigi megtartására felszólí­totta , mégis elhatározták Nagy József urnak tudtára adatni, hogy leköszönését el nem fogadják. A’ leköszönő’ kíván­sága nem fogadtatott el, de közkívánat szerint táblabirói czirmnel tiszteltetett meg. Ezen alkalommal Deák Fer­­t biró úr előterjesztette : mikint már több év óta leven szerencséje az árvákra ügyelő választmány’ elnökségét viselni, iparkodott legalább annyira menni, hogy a’ nemes árvák’ javai összeirassanak, a’ szá­madások időnkint beadassanak, és megvizsgáltassanak. A’ zalamegyei nemes árvák’ száma két ezeret meghaladván , elgondolhatni , ennyi személy’ értékének felügyelésére mennyi idő és munka kívántatik. A’ jegyző­könyvek száz ivre is csomósodnak, a’ legnagyobb akadály azonban az , hogy e’ száz ívnyi jegyzőkönyv’ expeditióját a’ jegyző maga nem teljesítheti; megyei írnokot a’ főjegyző minden jó igyekezete mellett sem adhat segítségül; a’ végzések meg­hozatnak , és csak fél év múlva expediáltathatnak. Azért indítványozza, és kéri szóló a’ rendeket, hogy valamint a’ gyámi szolgabiráknak száz száz forint fizetést a’ nemesi pénztárból rendeltek, méltóztassanak egy írnokot, egyedül ezen árvás dologgal foglalkozót, kinevezni , ’s a’ szokott irnoki fizetést a’ nemesi pénztárból megrendelni. A’ rendek ezen indítványt, czélirányosnak és szükségesnek találván, elfogadták. Ennek folytában főjegyzőnk, szerinte szólva, egy kel­lemetlen jelentéssel vala köteles terhelni a rendek figyel­mét. Ugyanis a’ megyei irodának kiadója, nos gyermekes embe­r , 14 nap óta mindenkinek hite , tudta nélkül eltűnt; eltűnését megelőzött napokban halt meg egy kedves gyer­meke ; igazi okát tehát elvesztőnek kipuhatolni nem tudtuk. Főjegyző úrnak, a’ múlt napokban rögtönzött kis gyűlésen, de különösen e’ nagy gyűlésen, igen terhes volt nélkülözni a’ kiadót. Nevezett kiadónál különféle irományok vannak letéve, mi több, a’ múlt gyűlés alatt, egy nevezetes esz­iét mulattatott be, mellyet azonnal el kellett volna helyére szállítani. Hasonló halasztást nem szenvedő körülmények és rendetlenségek főjegyzőnket aggasztják ; azért kéri a’ rendeket, hogy e’ bajos ügyet elintézni méltóztassanak. A’ m. rendek az eltűnt kiadó’ személye felett előre palczát nem törtek, bizonyosan nem tudván , rész akarat vagy egyéb szerencsétlenség vitte-e a’ nevezett egyént e bal lépésre; minthogy azonban halasztást nem szenvező, a hatóságot felelőséggel terhelő dolgok forognak fen a m. rendek főjegyző urat oda utasították, hogy a do­lg vi­gosságra jöttéig valakit a’kiadási vezetésére meghint»t, középponti főbíró ur pedig a­ hiányzó irományok felfedezé­sére az eltűntnek szekrényét, nejének és hozzá­tartozóinak jelenlétében, felnyissa, a’ találandókat a jegyzői hivatalnak átad a és eljárásáról másod napon jelentést tegyen. Ezután Cs. L­őbkró tárgyalás alá vétetni indítványozta azon kegy. kir. leiratot, melly helyt enged a’ görög nem egyesültek által az átmeneti szabadságért fölterjesztett

Next