Pesti Hírlap, 1846. augusztus (719-735. szám)

1846-08-02 / 719. szám

Vasárnap * *)»#­­Angusatus FESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ l­ip minden héten négyszer An­derer Lajos kiadó-tulajdonosnál nyolc iránt a’ megrendelés Augusztus 2. 1846. TARTALOM. Megyei dolgok III. (bírói számadások). A’ mű­­ipar’érdekében. Fővárosi újdonságok. Törvényhat­ó­­sági dolgok: Békésből (r’ lisztusitásról). Erdélyi dolgok (kb­. hivatalosak). Vegyes közlemények: Kis-Szeben (tűz­vész). Trencsin (zay-ugróczi gyár). Iparműtár. Külföld. Hir­detések. Dunavizállás. MACHTIBOR­ZÁG és ERDEL¥. MEGYEI DOLGOK. III. Bírói számadások. Alig írtam le czikkem’ czinjét, már is azon gondolat villant ke­resztül agyamon, valljon nem lenne-e czélszerűbb ezen tárgy’ megvitatását akkorra hagyni, midőn majd a’ község­­rendszerről írandók? Azonban fontossága mindenesetre megérdemli, hogy többször is írjunk felőle. A’ közpénztárak’ kezelése’ könnyítésének módját és biz­tosságát — mint közelebbi csikkünkből kitetszik — abban helyezők , ha minél kevesebb nemű pénztár bizatik egy egyén’ számadása alá. — Miért állítottuk ’s állítjuk ezt ? szinte ott igyekeztünk megfejteni. És ezen állítást legkis­­sebb különbség nélkül alkalmazhatónak valljuk országos, megye vagy városhatósági, községi, uradalmi, magány és bármilly módon nevezendő pénztárakra. Most a’ helység’ jövedelmeit ’s kiadásait régi jó szokás szerint a’ biró kezeli ; a’ biró szorittatik pénzkezelésre , kinek már hivatalczime is más kört látszott szabni. A’ bírónak bí­ráskodás lenne köréhez tartozó dolog, a’ helység’ gaz­daságának más által kellene kezeltetnie. És ekkor a’ számadó gazda számolna. Azt mondják majd némellyek, hogy így a’ municipalis jogaink’ tarka tömegében századok óta előforduló czim maradna el , t. i. a’ bírói száma­dások’ czime. Ne féljetek, kik lusták vagytok uj­jóért vívni, ’s csak azért lármáztok, a’ régi szokások mellett , hatalmas maradj­on-t, mert nem bíztok tenmagatokban , valljon a’ netalán hozandó ’s a’ kor’ szellemével össze illőbbhez alkalmazkodni tudnátok-e? Ne féljetek,ha a’ hely­ség’ jövedelmei ’s kiadásai külön számadó által kezeltetnek is, bíróinak nevezhetnék azt. A­ biró szigorúan lenne kö­telezve a’ számadó’ eljárása feletti őrködésre, ez annak utalványa nélkül semmit sem venne be ’s adna ki, és így a’ bíró lévén ellenőrködő, kinek tudta nélkül a’ pénztárhoz nyúlni sem lehetne , ez csak alárendelt ’s mintegy segéd­számadó lenne, következőleg a’ biró vivén a' főszerepet a’ helység’ jövedelmei ’s kiadásai felett, miket belátása sze­rint kezel, a’ számadó pedig csak a’ biró’ rendeletének vég­­rehajtója lévén , magából a’ dolog’ természetéből folyik, hogy a’ számadások , miután valósággal a’ biró’ factumán alapulnak, bírói számadásoknak is neveztetnek. Ezen, a’ nép által választandó számadó a’ bevett és kiadott pénzek­ről egyedül a’ bírónak, mint osztálybeli főnöknek, ez pedig a’ népnek, megyének és földesúrnak számol, ’s a’ saját hibájából elkövetett hibát és hi­ányt mindkettő saját vagyo­nából pótolja. — Illy kezelés mellett bukástól nem kell félni; ellenőrködik e’ két egyén egymásnak , úgy, hogy a’ bukás csaknem lehetlenné válik. De e’ tárgyban gyökeres orvoslásra van szükség; minélfogva akkorra hagyjuk a’ terjedelmesebb taglalást, midőn a’községrendszert hozand­­ják e’ lapok ismét szőnyegre. Most, a’ jelen állapotot véve föl, csak a’ palliativ, ideiglenes szerekről fogunk szólani. Mikint mondottuk, a’ birói számadás’ tárgya a’ helység’ jövedelme és kiadása’ kezelésének igazolása. Lássuk, maikint szokott megyénkben kezeltetni ez ügy ? A’ birói számadá­sokat eddig a’ népjegyzők késziték, ’s ha marasztalás tör­tént, ez mégis a’ bírót sújtotta. Ez magában véve furcsa, mind a’ mellett valóságos dolog, ’s oka abban rejlik, hogy falusi biráink — kevés, de igenis kevés kivétellel — nem bírnak a’ számadás’vitelére elég képzettséggel. És e’ tárgyban, melly egy ember’becsületességéről föltételeztetik, a’ kezelés’ pontos vitelébe a’jegyzőknek jut legfontosabb osztályrész. A’ sok helyt irni ’s olvasni sem tudó biró, ki először lép be a’ birói hivatalba , — tud-e hivatalában csak mozszanni is ? Nem játszhatik-e véle a’jegyző kénye szerint? Mellőzheti-e hát a hatóság figyelem nélkül? Nem. De hát mit tegyen ? Tisztviselői által a legszigorúbb ellenőrséget gyakoroltassa a’ számadó’ irányában, a’ következő módon. A’ múlt évi számadások’ nyomán magyarázza meg a’ kerületi tisztviselő az újonnan választott bírónak, hogy — deák szóval élve: ciroiter mellyek azon kiadások, mellyek a’ helység’ szük­ségei’ fedezésére évenkint rendesen elő szoktak jöni, m­ely­­lyek a’ kevésbbé bizonyos, de mégis elgördülhető kiadások, mellyekre költeni semmi esetre sem szabad, hacsak a’szám­adás’ átvizsgálása’ alkalmával ezen renden túl elköltött ősz­iélben elmarasztaltatni nem akar. Továbbá a’ tisztviselő a’ birót arra szoktatja, hogy a’ tett kiadásokat az ezeket iga­zoló oklevelekkel haladék nélkül jelentse fel a’ jegyzőnek, ez pedig azt azonnal iktassa jegyzőkönyvbe, a’ kiadásoknak és igazoló okiratoknak rendes folyó számot adván. Ezt az által eszközölheti leginkább a’ tisztviselő, ha például valahányszor egy helységben megfordul, mindannyiszor elökéri ezen jegyzőkönyvet, ’s hi­ányosnak találván, az illetőket rendre utasítja. Ha a’ hatóságok tisztviselőik által ezt eszközölni fogják, kimondhatlan jót tettek. Mert hányszor történik, hogy a’ biró saját vétsége nélkül bukik, nem mondja be t. i. a’ tett kiadásokat azonnal, később elfeledi, ’s igy bizonyos, hogy hi­ány leend. A’ számadások’ készítését,hol a’ bíró ahhoz értő egyén, egészen rá bizhatni, úgy, hogy a’ felelet terhe is őt illesse. Ekkor a’ jegyző ellenörködésre köteleztessék. Ellenben, ha a’ biró tudatlan,’s tulajdon belátására nem biz­hatni semmit, miután illy esetben egyedül a’jegyző’ utasítása szerint cselekszik, ennek kell az ő közbenjöttével a’ száma­dást elkészitnie, megjegyezvén, hogy ekkor nemcsak a’ biró , hanem maga a’ jegyző is köteleztessék felelősségre Ezen felelősség’ kiterjesztése szükséges a’ jegyzőre is, ma­gából a’dolog’természetéből foly, mert igen természetes, hogy ki a’ pénzkezelésben lényeges részt vesz, mint itt a’ jegyző, a’ számadásban és az ezzel összekapcsolt felelősség­ben is érdeklettnek kell lennie. Ezen elvet pedig a’ megyék statutarius jogaiknál fogva kimondhatják, és foganatosít­hatják. Mondottuk, hogy a’ birói hivatalt viselő egyénnek, mi­után pénzt kezel, biztosítékot is kell mutatnia, azaz vagyont kijelölnie, mellyböl bukás’ esetében a’ hi­ány pótolható le­gyen. Legnagyobb biztosíték a’ szigorú ellenörködésben áll. Nézzük az országos, katonai’s egyéb pénztárak’keze­lőit, adnak-e úgynevezett cautiót? Nem. És a’ bukás mégis ritka. Holott például a’ megyéknél, kivált legújabb időkben, igen sokat hajtanak a’ cautióra, ’s mégis gyakoriak a’ bukások. De nem fog-e valósággal nevetségesnek tetszeni, ha látandjuk, mikint egy megyei pénztárnok, ki évenkint — tegyük fel — 3,400,000 frtot kezel, kivált ha még a’ hadi és háziadó együtt kezeltetik, 10,vagy 20,000 frt cautiót ad. Nem bukhatik-e meg, haroszlelkü, úgy, hogy min­den cautiója’ elvesztése mellett is meggazdagodhatik ? A’ bírónak, a’községi ügyek’jelen abnormis szerkezete mellett, községrendszer’ hi­ányában kell biztosítékot adni. Ha szigorú ellenörködés alatt álland, ez lesz maga a’ legtökéletesebb biztosíték. Mi teCat legna­gyob­s elenőrködést látunk abban, ha a’ bírák, mikint e’ lapokban már máskor mondottuk, számadásaik’ havonkinti elkészítésére fognak köteleztetni. A’ birói számadások’ havonkinti elkészítésének czélja első pillanatra , meglehet, haszontalan munkaszaporitásnak látszik, de ha bővebben vizsgáljuk a’ tárgyat, ha tudjuk, mi­kint falusi biráink közül — mint mondók — alig tud nehány irni, olvasni; ha reá gondolunk, hogy restebb népjegyző­ink a’ biró által bemondott bevételek és kiadások’ jegyzékét néha napról napra halasztják, mig felőle végkép’ megfeledkez­nek; ha halljuk a’ jegyzők’ panaszló hangjait, midőn év’ múltával ezen számadásokra készülnek , ’s végre ismerjük azon nehézséget, mellyek a’ számadás’ elkészítését — ha egész év rendetlenségben foly le — csakugyan gátolják, ha mindezeket mondom, figyelembe vesszük : nemcsak nem feleslegesnek , sőt elkerülhetően szükségesnek fogjuk is­merni. Czélja pedig ezen munkálatnak: 1-ször folytonos világosságban tartani a’ község’ pénztára’ bevételeit ’s kia­dásait. 2-szor a’ jegyzőt és birót pontosságra szoktatni, hogy t. i. minden legkissebb bevételt és kiadást szorgalma­san írjanak be, úgy, hogy a’ bármikor vizsgálatra jövő tiszt­viselő rendben találjon mindent. 3-or Ezen pontosság által megmenteni a’ községet a’kártól, az illető számadókat pedig a’ történhető bukásoktól. Ezen számadás egyszerű, bevételi és kiadási rovatból áll; a’bevételi rovat, valamint más számadá­soknál, úgy itt is, a’ múlt hónapi pénztár maradványon kez­dődik , mit aztán a’ minden néven nevezendő jövedelem követ, a’ napnak, mellyen befizettetett , ’s czimének be­jegyzésével. — Minden hónap’­l-ső napján a’ jövedelem összeadatik. A’ kiadásokról szinte pontos napló vezettetik , a’ nap’ bejegyzésével, mellyen a’ kiadás történt, ’s a’ le­hető legkimeritebb okiratokkal igazolva. A’ kiadások szinte az nap’összesittetnek, levonatnak a’ jövedelemből, ’s tudni fogjuk a’ pénztár’állását. A’ megyei tisztviselő a’ felebb elő­adottak’ pontos megtartására ügyelni fog, legkevesebb, minden hónap’ elején ezen számadást meg fogja vizsgálni a’ pénztárral együtt,’s ha ennek tartalmát amazzal megegyező­nek lenni nem találná , a’ hi­ány’ pótlására azonnal intéz­kedik. Egyébiránt a’ tisztviselő ezen vizsgálatot bár hány­szor , — hol szükséges, minél gyakrabban — megteheti , mert rendesen vezettetvén a’ naplók , a’ számadás néhány perez alatt befejeztethetik , ’s igy eredményhez juthatunk. Az illető tisztviselő,valahányszor illy vizsgálatot hajt végre, az eredeti naplóban mindig említést tegyen. ’S kérdem: nem elfogadhatóbb-e ezen szigorú ellenőrködés valamennyi más biztosítéknál ? Mindenesetre , mert az illető számadó , soha sem tudván a’ perczet, mellyben számadásai meg fognak vizsgáltatni, bizonyosan a’ legnagyobb rendben tartand min­dent, és ha leend is tévedésből hi­ány a’ pénztárban, egy hónap alatt nem rúghat annyira , hogy pótlása a’ számadó’ bukását vonná maga után. Igen természetes, hogy azon esetben, ha a’ hi­ány rész lelküségből eredetinek bizonyit­­tatik, a’számadó hivatalától tüstint el lesz mozdítandó. Mi végre ezen számadások’átvizsgálását illeti, miután ennek gyors eszközlését azok’ beadása föltételezi, ez pedig a’ felebbi gyakorlat mellett minden új év’ első napján — és igy nem februárhóban , mint többnyire — megtörténhetik, azt a’ hatóságoknak az illető számadók által meg is kell pontosan tartatni. Megjegyzendő, hogy átvizsgálás végett mindig azon eredeti számadások beadandók , mellyeket a’ megyei tisztviselő havonkint megvizgált. A’ birói számadá­sok’ megvizsgálását legegyszerűbbnek ’s gyorsabbnak vél­jük, ha — mikint már említők, — a’ kerületbeli szolgabiró, esküdt, járásbeli megyei adószedő és maga a’ földesúr, vagy meghatalmazottja hajtandja végre. Ez esetben enged­tessék az egész ügy’ befejezésére, minden év’ első napjától számítva, V* év. A’ marasztalásokat mindig az esküdt hajtsa végre, még pedig minden haladék nélkül, jelentését a’ me­gyének adván be. E’ szerint minden birói számadásnak 3 példányban kell elkészülnie, mellynek eredetije a’ megyei, egyik hiteles másolata a’ községi, második pedig az uradal­mi levéltárba menend , mindenikbe beiktattatván a’ száma­dásra tett vizsgáló széki nehézségek, a’ számadó’ felelete, marasztalási végzés ’s a’ végrehajtásról­ bizonyítvány. És most újra ismételjük , miszerint a’ szigorú ellenőr­ség felér bármilly biztosítékkal. A’ birói számadásoknak havonkint, a’ felebb előadottak szerint történendő megvizs­gálásánál pedig szigorúbb ellenörködést aligha fogunk ta­lálhatni. — F. A’ mai par’ érdekében. *) Az ipar ’s a’gazdag­ság, ezen, a’ Journal des debats’szavai szerint, alkotásban hatalmasabb tényezők , mint miilyenek a’ vallás ’s a’ des­­potismus valának, zászlóikat már a’ Lajtán innen is lobog­tatják ; — ezen uj evangéliumnak senki ellen nem állhat; ’s kik legmegrögzöttebb ellenei, kik fejére kereszthadat ké­szítenek , rövid idő alatt hálójába belekerülnek , ’s imádják leghívebben, mert serkenti az észt, felriasztja a’szunya­­dozó erőket, sejtetlen kincseket kutat fel, drágítja az időt, csinosbitja az életet , szabadságot hoz és szabadságra ké­pesít; ’s az már kikerülhetlen, a’ természetfél belé alkotott törvénye nemünknek , hogy hol a’ szabadságra vezető ösvényt megpillantja,arra veti magát minden tehetségeivel, ’s azon addig halad, mig valamelly kanyarulathoz érkezik, honnan más irányban kell haladnia czélja felé — mert min­den időszaknak más más jelszava volt, mivel a’ gondviselés nevelésére nemünknek különböző eszközöket talált jók­nak; ’s addig állunk egy eszme’ uralma alatt, mig az fel­adatát kimerítette , azután egy másikhoz, egy fensége­sebbhez térünk át, — így , hogy csak a’ Róma’ hanyat­lása ótai történetre utaljunk , látjuk , hogy egyik kort jellemzi a’ nemzetiségek’ harcza , melly­ből a’ mi életre való , győzelmesen előkerült , míg a’ magokat túléltek sirba szállottak; későbben vallási túlbuzgalom ’s scholasti­­cus tudásosság izgatja az embereket, ’s patakkint foly a’ vér minden városkában ’s minden mezőn , máglyákon pirítják az Isten’ képére teremtett eszes lényeket, míg nem Vasco de Gamma ’s Magellan’ szerencsés felfedezései a’ figyelmet ’s az erőket más mezőkre csábítják,’s látjuk, mint iparkod­nak minden nemzetek ismeretlen világokat fölkeresni; ké­sőbben megint a’ philosophia gyűjti össze a’ gondolkozó fő­ket táborába,’s a’ komoly, nem különben mint a’ szép tudo­mányok fejlődnek,természetes következéskép’ az alkotmányi fogalmak megütköznek,’s szomorú időszakokat idéznek elő; most pedig az ipar uralkodik rajtunk, ’s miután meghó­dította már azon vidékeket, hol, a’ történet „sebesebben járt“, hozzánk is fordul, kik egy darabig elmaradtunk. ’S igy bizton várhatjuk , mint fogja a’ hires devalvator maga magát nem sokára devalválni ’s értéktelenségében bemutatni. Addig azonban jól teendőnk,ha, közremunkálása nélkül is, az alapzat’ lerakásában fáradozunk. Ha becsületesen dolgoz­tunk, ernyedetlen törekvésünket egy büszke, a’ gunyolódót kiáltóan kigunyoló épület fogja jutalmazni. Azért is még a’ távol utókor’ emlékezetében is áldott leend azon derék hazafiak’ neve, kik, felfogva a’ kor’ kívá­natot, az iparegyesületet létre hozták. d­erék leend a’ di­csőség, hogy uj, szebb ’s boldogabb időszakot alapítot­tak a’ haza’ történetében, ’s már is szép, kebletdagasztó *) Megrövidítve közöljük e’ czikket, miután azon részében , melly az ismereteknek röpiratok általi terjesztéséről szóla, semmi itj nem foglaltaték. Az iparegyesület, csekély tőké­jéhez aránylag, most is legtöbbet tesz ; ’s hogy mindent azonnal nem tehet, nem onnan van, mintha a’ teendők nem volnának előtte eléggé ismeretesek. — Szerk. **) Azóta, hogy a fentebbieket írtam, nevezetes, állítomásomat erősítő közlés volt olvasható Berlinből az A. A Zeitung-ban, miszerint az odavaló egyetem’látogatása nagyon csökken; az ipari intézetekhez előkelők’ gyermekei is mindinkább fordulván. 19

Next