Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)

1846-09-01 / 736. szám

met gerjeszthetőnek véltem. *) Azonban mind én, mind több barátaim óhajtják , hogy Békesmegyének az alkot­­ványos haladás’ ezen orgánumánál továbbá is legyen rendes levelezője, ’s ezt illetőleg, jelen soraim’ írása előtt, már tet­tem lépést. Gyulán aug. 23-kán 1846. — Tormassi János m. k. ÚJBÁNYA. A’ városunkban felállított Sz.- Háromság’ szobra sept. 8-kán szenteltetik­ fel. Ez azért figyelemre méltó, mivel annak készítője Faragó József, a’szép talentomu fiatal szobrász. — Faragó József, Hontmegyé­­ben , Hodrusbányán született. E’ nevezett hely-utcza, Sel­­meczbányavároshoz tartozik , és ettől egy és félórányira esik. Apja bányász volt, és Neuschelnek hívták. Ez , meg­halt. Anyja , ugyanottan, életben van. — Ez adatokból kitetszik, hogy Faragó nem nyitramegyei , sem lelence, mint ezeket a’ Pester Zeitung múlt hónap’ 7-kén, a’ 266-ik számú hírlapban, hibásan irta. Neuschl József gyer­mekkorában Újbányára jutott, kit Yavra Alajos, akkor vá­rosi írnok, jelenleg tanácsos, magához fogadott. Yavra, a’ festészetben némi ügyességgel bírván, és látván, hogy e’ fiúban a'faragcsáláshoz nagy hajlandóság vagyon, ezt nem­csak nem ellenzé, sőt inkább az ő tőle fából faragott szám­talan képlegeket , bányamüvetkéket — melly utóbbi közül egy példány Bécsben, a’ hold. herczeg Lobkovitztól és, ez által ajánlva , a’ cs. b. főherczeg Ferencz­ Károlytól legke­gyelmesebben fogadtatott ’s t. efféle — befestegeté, és ha­sonló csinálmányokra — 5 éven által —■ buzditgatá , melly atyai bánásmód által alkalmat ada a’ természetadta tehetsé­get kifejthetni. A’ gondviselés, mintegy 8 évvel ezelőtt, Neuschelt , nemeslelkü jótevők , Antal Mihály és Birkés Endre urak’ kezeibe juttatá. Ezek valának szerencsések kegyes pártfogókra akadni, kik — Neuschelnek nevét Fa­ragóra változtatván— az ifjút olvasni, irni ’s rajzolni tanít­­taták, és Casagrande szobrásznál képeztették. Most ma­gyarul , németül ’s tótul beszél ’s ir , és ügyesen rajzol. 1843-ban, késő nyáron, Casagrande Faragót szárnyára bocsátván, ez a’ már kész szobor’ rajzával azonnal Újbá­nyára sietett ; a’ bel- és külvárosi tanácsnál terve’ kivite­lére engedelemért könyörgött, mi a’ maga utján kieszkö­­zöltetvén , és terve a’ többhelyi megvizsgálás után helye­­seltetvén, még azon évben késő öszszel első nagyobb mű­véhez fogott, és újbányai születésű Kraus János kor­társát dolgos segédül maga mellé vevén, a’ 39 láb magoslágú szobrot, ez évi april’ utójáig, felállította. A’ városi tanács , tekintetbe vévén Faragónak erényes viseletét, szorgalmát’s többoldali érdemeit, őt, érdem­polgárrá emelé; ’s igy F. saját é­rdeme által , még alig férfikorban, az osztályok’ utósó rendéből polgárrá vívta ki magát , ’s biztos polgári állást szerzett magának. A’ nemeslelkü pártfogók’ rendeltetésekből, most már Faragó a’ valódi kimüvelési pályájára lépett, ’s jelenleg Münchenben vagyon. Itt bejár Schwanthaler’ műhelyébe ; részt vesz Halbich tanító’ előadásaiban, és az ottani szép­­művek’ képező academiában fog tanulni, innen Olaszország­ba utazandó , tanulmányai’ folytatására, így lehet, hogy ti­­hetséginek józan használata által önmagát oda fejthesse, hogy magának ’s másoknak hasznot, azoknak, kik ügyét pártolák, örömet, édes hazánknak pedig díszt szerez­hetne. — Sz. I. RÖVID KÖZLÉSEK. Nógrádban aug. 24- én tar­tatott közgyűlés. A’ szabolcsi levél, mivel e’ tárgyban a’ megyének már végzése van, az országgyűlési utasító vá­lasztmánynak adatott ki. Aug. 25. Zala’ levele tárgyaltatott a’ részek’ visszakapcsolása ’s az erdélyi országgyűlésre újabban tett meghivatása iránt. Pártoló felírás határozhatott ’stb.— Zarándmegye meghivatván az erdélyi orszgyü­­lésre, aug. 18-án választott követeket: Kozma Dénes alispánt és Bihari Márton t birót. (Pótlókövet Bater­­nay Antal.) ERDÉLYI DOLGOK. Újabb követválasztások. Udvar­hely széki követei: ifj. gr. B­e­thl­e­n János és Szom­­b­a­t­f­a­l­v­a­i József (pótlókövet P­á­l­f­i János). Beszterczevidék’ követei: R­egius Emanuel já­­nos városi és vidéki főbiró ’s Connerth Károly tanácsos. K . h­á­r­o­m­s­z­é­k’ követei: Jacobi János székbiró és M­a­rt­h­i­a­e Mátyás jegyző. Kolozsvár sz. kir. város’ tanácsa és esküdt kö­zönsége pedig, aug. 21-én biróválasztó gyűlést tartott. Fő­­biróságra — melly most a’ romai kath. vallást illeti — sza­vazatot kaptak a’ következő renddel: r. kath. Groisz Gusz­táv rendőrigazgató 73, Veszprémi Elek tanácsos 36, Lukács György tan. 1 , Nagy István tan. 1; reform. Pataky József tan. 51, Verestói Mihály főbiró 44, Jónás Ferencz tan. 13, Szatmári­­ Gábor tan. 3, unit. Mátéfi József tan. 57, Gyulai József tan. 26, ev. lath. Wendler Frigyes tan. 45, tiszta papiros 63. Irodalmi értesítő* „A’ P­es­t­e­n felü 11 sz­a­n­d­ó pr­o­t­es­t­án­s prae­­parandia’ terve, készítette Szőnyi Pál, nevelő Budán, nyomatott a’ m. kir. egyetemi nyomdában 1846.“ Ára 1­ft pp., olcsóbb kiállítással 30 kr pp. **) (Folyt.) — Kövessük tovább szerzőt megkezdett adatai’ nyomán, mely­­lyeknek ő maga, metsző ép humorával, a’nevelés’„chronique scandaleuse“ nevet ad, és siessünk vele együtt Porosz­­országra, melly az európai nevelés’ ügyében szerző szerint is vezérszerepet játszik, lássuk az állandó tanítónak mi sorsa e’ hazában? Itt idézi szerző Mager’ „paedagogische Revue’“ 1844. júniusi folyamát, melly szerint Poroszhonban 12000-re megy azon nyomorult falusi tanitók’ száma, kiknek évi díja 200 frankon alul van, le a’ hihetetlenséggel határos 25 frankig. Bakersdorf szerint pedig 1180 falusi tanító van , ki 20 tal­léron aluli fizetéssel kénytelen megelégedni, ’s azon falusi és városi tan­tók’ száma , kik egy évre fejenkint kevesbet kapnak 100 tallérnál, 12698-ra megy, tehát haladja a’ sokak által 30,000* re tett tanitók* összes számának har­madát. — ’S hogy megmutassa szerző, mikint e’ nyomor ez ország* nemcsak egy vagy más tartományához van kötve, hanem az egész honnal közös , sorra veszi a’ tartományo­kat, mellyekben majd a’ 6—7 garas napi díj játsza a’ sze­gény tanítók’ egy részénél a’ főszerepet, majd őket mago­kat látjuk, szerzőnek más helyre alkalmazott keserű humora szerint, vendégszerepet játszani az emberi mivelődés’ szín­padán, a’ midőn iskolaházuk nem lévén, egyszer egy, más­kor más lakos’ házában kénytelenek egybegyüjteni tanít­ványaikat, némellyek pedig kaszájokkal vagy csizmadia-, takács- ’stb. minőségben próbálják tengetni megunt él­töket. (Lásd: lap 40—46 ) — Egy 27 évig három hely­ség’ iskoláiban 80 tallérnyi évi fizetésért tanitóskodott 79 éves aggastyánnak nyugalomra lett bocsát­atásáról is emlékezik szerző, melly állott évenkint 72 cseléd­­kenyér- és 8 tallérból, — és a’mi mellett ehhel kel­lett volna a’ szegény öregnek családjával elvesznie, ha egykori tanítványa, most tiszttársa , alamizsnára fel nem hívja kartársait azon öreg iránt, ki tanítóságát munkabíró éveiben is egy nyomorult viskóban, barompásztorok ’s több effélék’ társaságában, folytatható. ’S hogy a’ pohár csordul­tig teljék, idéztetik egy folyó 1846 január’ 12-dik napjá­ról kelt tudósítás , mellynek nyomán Berlinben egyszerre 3 népiskolai tanító őrült meg, a’ 4-ik pedig előbb megőrülve agyonlőtte magát, annak nyommasztó érzése miatt, hogy a’ csekélynél alábbvaló fizetésből pangani sem tudott. ’S hogy az illy adatok az olvasónak vérét ne csak pilla­­natra lazítsák föl, hanem igazán vérébe, szivébe és eszébe menjenek által, szerző igazi mnemotechnik­ai fogással,mint a’ legfeltűnőbb helyeken szokta , egy keserűen csípős ész­revételt vet oda főszerül; azt mondja p. a’ jelen esetben : »Kell-e hát nálunk még most állandó tanító általánosan?“ Hiszen igy praeparandiát ’s örültek’ házát egyszerre kell építenünk; pedig ha az egyiknek létrehozása Pesten sok akadálylyal küzd , bizony a’ másik sem látszik sokkal gyor­sabban fölépülni Váczott.“ Áttér ezuti­n szerző azon áldozatok’ elősorolására, mellyek Poroszlonban részint uralkodói bőkezűség, részint az ország által a’ népnevelésre fordittattak. Megemlíti név­­szerint az 1833-ik évet, melly­ben csupán falusi és városi iskolatanitók’ fizetésére 9.000.000 vizát adott, ’s mind e’ mellett­e’ roppant ősziét annyira elenyészik a’ néptanítók’ nagy száma miatt, miszerint még most is, mint hajdan Nagy Fridrika korában, a’ státus kénytelen kiszolgált és a’ praepa­­randiában félévi cursust megfutott káplárokkal tölteni be sok néptanítói állomást. Érdekesen fejtegeti továbbá szerzőnk, mi oka mégis annak , hogy ennyi hi­ányok mellett is a’ porosz népnevelés európai elsőséggel bír ? Ennek oka úgymond az, mert „egy nemzet sincs , melly a’ népnevelés’ összes tényezőit olly általánosan ’s egyiket a’ másik mellett, annyira el nem hanyagolva ’s olly bölcs tapintattal karolta volna e’ mai napig föl, mint a’ porosz. És szerző szerint ebben fekszik az elsőség’ titka. Mert hogy állítását bebizonyítsa : hivat­kozik egyes országokra, mellyekben talán az idézett nép­nevelés’ tényezőinek egyes ágaiért több történt, mint Po­­roszhonban , mégis népnevelés’ tekintetében annál kétség­telenül hátrább állnak, így p. o. hivatkozik Ausztriára, melly Poroszhont kétségtelenül még nem érte utól, pedig tanítóit aránylag jobban fizeti annál, gyermekeit is szigorúbb gonddal iskoláztatja, mint amaz; úgy, hogy míg Poroszhon­ban 500,000 gyermek, tehát az iskolába járhatóknak jó­­része, minden tanítás nélkül növekedik fel; ’s épen magá­ban Berlinben, minden 100 gyermek közül csak 60, Aachen gyárvárosban pedig csak 37 jár iskolába, addig a’ bécsi fő­­egyházi megyében 100 gyermek közül 99, Tyrolisban 97 , Csehországban 93 járja az iskolákat ’stb. „De nyúljunk már saját keblünkbe is: ezt mondja szer­ző,’s, Magyarországra térve, Fényes Elek’ statistikai adatai’ nyomén összehasonlítja a’ 12 millióra tett nép’ számával a’ nem többre mint 10,000 re tehető falusi és városi köz- és magány tanítók’ számát, ’s azután egybeveti a’ 14,674re menő községek’számával a’fenálló 8821 iskolát. Ez utóbbi adatból, úgyis, ha minden községre csak egy iskolát és minden isko­lára egy tanítót számítanánk is, az jöne ki, hogy még akkor 5853 iskolával és 4674 tanitóegyénnel többre volna szük­ségünk; ha pedig felgondoljuk, hogy népesebb községeinkben nemcsak egy iskola ’s nemcsak egy tanító működik, ’s hogy a’fentebb számított 10,000 tanító közé a’magánynevelők is befoglaltatnak: „bízvást tehetjük a’ még felállítandó iskolák’, ’s alkalmazandó tanitók’ számát 6000-re. Ennyi iskolát — úgymond szerző — újonnan építtetni, fentartani, ’s a’ ben­­nök működendő’ egyéneknek nem túlságos, de csak illő fi­zetést adni, maga többre menne azon 4.000.000 vítnál, mennyibe a’ 10.000 tanító’ fizetése eddig, 400 ftnyi évdij középszároltással , a’ státusnak közvetve került. ’S ha a’ mellett a’ népnevelés’ egyéb tényezőiért csak annyit akar­nánk is tenni, mint Francziaország már 1840-ben tett, már először is 25 praeparandiánknak , 183 kisdedóvó-in­­tézetünknek és 1,134 vasárnapi iskolánknak kellene lenni, ’s évenkint legalább 10 millió vítra számíthatnánk, hogy a’ fenálló iskolákat jó karban tarthassuk, ’s tanítóinkat tür­­­­hetően fizethessük. Hátha még czélszerű iskoláztatási törvények — 's más nemzetek’ példája után oda jutnánk, hogy a’ 12 millió la­kosoknak­­4-e — a 2,400,000-re tehető 5—15 éves gyermekek mind iskolába járnának,­­s a’ józan praedago­­gica’ elvei szerint egy tanítóra 60 gyermeknél többet nem számítanánk, akkor világos, hogy nem 10,000, hanem 40,000 tanító­ fizetéséről kellene gondoskodnunk. Ezeket ha csak 200 pfttal akarnák is díjazni, már akkor 20 000 000 vftba kerülnének. Ha már a’ státus ezen összegnek s/3-át a’ községek és szülőkre hagyva, '/3-át vállalná is magára, akkor is 6,666,666­­/s vftot kellene adnia, holott az alsó­­tábla a’ magyarhoni budgetet akkor tervezte 13 millió pftra, ha az adó’ fizetésében a’ nemesség is részt venne. Efféle számítások’ nyomán tartja szerző túlságosnak a’ népnevelési ügyben kiküldött kerületi választmánynak azon lelkesedését, melly szerint 1­/1 év alatt — még eddig példa nélkül 18 praeparandia’ felállítását tervezvén, azok’ fel­állítására 10 év alatt mégsem adhatott többet 2,500,000­­ftnál, mi alig több 20 részszel azon észletnél, mennyit a’ porosz évenkint fenyíték-intézetei’ fentartására kiad. ’S miután szerző illy formán kiszámította, mit és mennyit lehessen várni, illy hátramaradott állapotban’s annyira szét­darabolt erőnknél fogva, a’néptanítók’fizetésére nézve, akkor rohantatja meg okainak derék seregével az állandó tanitók’ rendszerét. Mi ezen okokat sorra nem vehetjük bonczkés alá, ismertetőnek legyen elég az olvasót azokra utalni ’s kimondani annyit, hogy Szőnyi Pál kitűzött elvének: „merészteni gondolkozni és tenni, e’ müvében olly derekasan felelt meg, mint lehet várni olly férfiútól, ki a’ müveit kül­földön tapasztalás végett nemcsak 5 érzékét, hanem refle­xióit is használta. A’ honnan sajnáljuk, hogy őt müve’ Il­ ik részében , hol a’ praeparandia’ szerkezete — és működése — ’s a’ III dikban, hol általában a’ népnevelésről értekezik nem követhetjük. — Az eddig elmondottaknak is nem egyéb volt czélja, mint fölhívni a’ közönség’ figyelmét, olly munkára , mellyben egy szak’ embere dolgokat mond el , mellyeket még törvényhozó sem nélkülözhet, ha e’ téren üdvösen akar működni. Egyébiránt bevégezzük az ismertetést azon reményben, hogy miután a’magyar academia’ ez évi jutalmát philosophiai mű nyerheti; ’s e’ czim alá foglalvák a’ nevelésszaki mun­kák is; — miután továbbá ez évben bizonyos Marczibányi­­féle mellékjutalom is kiadatik: illy­en tudós férfiaink’ figyel­mét nem fogja kikerülhetni. — Mert hogy figyelembe jöjön, ez nézetünk szerint kötelesség az ügy iránt, — hogy meg­­jutalmaztassék-e vagy nem , azt az illető férfiak bölcseb­ben elhatározandják. —­ — Oktatók’ gyűlése, Pesten. F. é. aug. 10., 11. és 12 én tartották a’ két prot. felekezetű tudományos intézetek’ tanárai — mint már e’ lapok’ ujdonságirója által röviden meg volt említve — e’ nemű első gyülésöket. Hogy a’ prot. ág. hitvallású tanárok’ gyüléseznek, annak már öt éve, azóta t. i. mióta a’ lelkes protestáns gr. Zay Károly, azon felekezet’ egyházai­ és iskoláinak főfelügyelője, a’ főbb tanintézetek’ férfiait köztanácskozmányra meghívta ősi várába, Trencsinmegyében Zay-Ugróczra ; történt ez 1841-ben. A’ többi években 1845-ig kizárólag, csak két— két kerület szerint felosztva tartattak az i­lynemü oktatói conferentiák , a’ dunaiak’ részéről, Pozsony, Soprony és Selmeczen; a’tiszaiak’részéről pedig, Kézsmárk, Lőcse és Eperjesen. 1845-ben, újra köztanácskozmányra valá­nak egybehiva a’ prot. ág. tanárok, ’s újra Zay-Ugróczra.’S a’ mint, elsöszi közös összejövetelüknek eredménye a’ ta­nítás-rendszer volt, mellyhez magukat 1842 óta valamen­nyi intézetek tartják, úgy a’ második köztanakodásnak fel­adata volt, részint a’ már megállapított rendszeren némelly kor- és szükség­ igényelte módosításokat tenni, részint pedig a’ nevelésnek második főágát t. i. a’ fegyelem-rend­szert kidolgozni. Ez meg is történt, és e’ dolgozatok, az­óta a’ kerültek’ rendes útján járván, előkerültek volt az idén az egyetemes gyűlés’ zöld asztalán , azonban elfogad­tatást és helybenhagyást egyelőre csak a’ tanrendszernek módositványai nyerhettek, mialatt a’ fegyelemkezelésnek törvényei újra visszautasittattak a’kerületekhez, hogy, eze­ket bővebb fejtegetés alá vevén, a’legközelebbi négy ke­rületi egyetemes gyűlésre hozzák fel megerősítés végett.— ’S mintegy ezek valának az előzmények, a’ mellyek a’ prot­ ágostaiak’ részéről, tanári gyűlések’ tartatására nézve kü­lön i­­­téntek. De mivel az iskolák körüli intézkedések an­nál áldásosabb hatást ígérnek, mennél terjedelmesebb alapra fektettetnek azok, idején való teendőnek és a’ job­bak’ kivonata’ teljesültének látszott az , hogy az illynemű tanári gyűlések ne többé külön , hanem a’ prot. helv. val­­lásu tudományos intézetek’ tanáraival együtt tartassanak. Ezen eszme szülte a’ pesti köztanácskozmányt, a’ mellyben több mint 20 külön intézet­ tanára volt jelen (az intézetek következők: Aszód ev., Debreczen ref., Gyönk ref., Győr ev , Késmárk ev., N.-Kőrös ref., Kőszeg ev , Kővágó-Eörs ev., Kun-Sz.-Miklós ref., Lőcse ev., Losoncz ev., Márma­­ros-Sziget ref., Miskolcz ref., Modor ev., Osgyán ev., Pest ev., Pozsony ev., Selmecz ev., Soprony ev., Szarvas ev., Uj-Verbász ev.), némellyikböl egyegy, némellyikböl kettő, sőt három is, összesen mintegy 35 tanár jelent meg (pro­fessor). — Azonkívül számosabb magány-nevelő, nevelés- és iskola-pártfogók és barátok ’stb. — Alulirtnak juta azon szerencse, őket helybeli társainak nevében aug. 10-kén üdvözleni, ’s, az egész gyűlés’ lefolyta alatt, házigazda-sze­repet vihetni. — Az egybegyűltek, egy előleges terv’ nyo­mán indulva, a’ mellyel azelőtt való napon az esti eszme­cseretalálkozásnál helybenhagytak — legislegelőször tiszt­ *) Fogadja Ön eddigi szives közremunkálásáért hálás köszöne­­tü­eket. — S­z­e­r­k. **) Lásd Pesti Hírlap 732. szám, 146

Next