Pesti Hírlap, 1846. október (753-770. szám)

1846-10-01 / 753. szám

tiszteletűket i.hangos éljenzéssel jelenték ki.“­­De némelly kir. hiv. urak ezen igazítást ellenezvén, a’ jegyzőkönyv megmaradott, a’ mint írva volt. És most jobban megfontol­va a’ dolgot, átlátja szóló, hogy nem volt igaza, és a’ tisz­telt kir. hiv. uraknak igazuk volt; mit átlátván , itt nyíltan megváltani nem tartja kisebbségnek. Igazuk volt, mert a’ felség’ személye iránti tisztelet’ kijelentésére mindig és min­den környülállások közt kész Erdély’ minden polgára; de azon leirat, melly a’ kir. előterjesztéseket foglalta magában, a­ mint a’ tisztelt kir. kiv. urak kétségen kívül már akkor látták, bővebb vizsgálat után, örömkiáltásokra nem indít­hat. Mert ha van is a’ kir. előadásokban elég anyag bármelly hosszas munkálkodásra, hiányzik bennök, mi a’ nemzet iránti sympathiának jelét viselné. Milly egészen más alakban tűnnének fel ezek, ha mint vezetőjök, sziveink’ forró óhaj­tása , nemzetiségünk’ éltető levegője, a’ nemzeti nyelvvel való szabad élhetés’ biztosítása jelent volna meg homloku­kon. Szóló nem a’hazai kormányt hibáztatja, hanem azt, melly a’ hazai kormány és fejedelem közt állván, érzelme­inkhez idegen, szokásainkkal ismeretlen, kivánataink iránt siket; azon módot eltalálni nem tudja, mellyel minket igen is könnyen vezethetne, ’s a’ megvetés’ fagylaló hidegével öli el a’ nemzet’ szivében a’ kormány iránti bizodalom’ sar­­jadzó csiráit. Ki lehet az — úgymond — ki elfogulatlanul tekinti át a’ közelebb mult évek’ történeteit, és at nem látja, mekkora különbség van azon bánásmód közt, mellyel a’ testvér Magyarhont ’s mellyel Erdélyt kormányozzák. Csak e’ tárgyra vonatkozólag: Magyarországon törvény volt, a’ deák nyelvet biztosító, és mégis most magyar a’ diploma­­tikai nyelv; nálunk ellenkező törvény van, és mégis hiában várjuk a’ hazai nyelvet bilincseiből feloldozó választ. Nem lehet senki, ki, közelebb múlt éveink’ történeteit tekintvén, az iránt meg ne győződjék, hogy nincs más menedékünk, mint az, hogy mint egy vala hajdan , egygyé váljék ismét a’ két Magyarhon. (Helyeslés). Ezen általános megjegyzés után szól az első kir. előterjesztésről és azokról, mellye­­ket azzal kapcsolatban felvétetni kíván. És itt újra sérelem­ről kénytelen beszélni, bár tudja, hogy most azt, ki sérel­met emleget, mindjárt a’ haladás’ terére utasítják, még pe­dig többnyire ollyanok, kik majd a' haladás’ terén haladók közt a’ hátramaradók’ szerepét fogják játszani; de ezen sé­relem, mellyről most kíván szólni, épen a’ haladás' lehetsé­­gét feltételezvén , reméli, kegyelemre fog találni a’ t. KK. és RR. előtt. Törvények biztosítják e’ hont az iránt, hogy országgyűlései évenkint fognak tartatni, ’s mégis már ne­gyedik éve, hogy országgyűlés nem volt És ez talán más hazában elég ok is volna, hogy t. i. mivel törvény kívánja, tehát legyen minden évben országgyűlés. De Erdélyben, ha sérelmeit tekintjük, szinte helyesebb logica lenne azt mon­dani : törvény kívánja, hogy legyen országgyűlés, tehát ne legyen. Pedig nem helyes kormányzási elv, saját példák által szoktatni a’ nemzetet a’ törvények’ megvetésére; mert ha egyfelől a’ törvény iránti tisztelet a’ nemzet’ jelleme’ tisztán tartására, annak virágzó állásba hozatalára és jo­gai’ biztosítására szükséges, úgy másfelől midőn nehéz idők jönének a’ kormányra nézve, a’ törvény’ minden polgár’ keblét átható tisztelete az, mi a’ trónnak legerösb táma­sza, áthághatatlan védfala. Más nemzeteknél, ismétli, elég ok lenne csak a’ törvényt idézni. Erdélyben szükség bebizonyí­tani, miszerint a’ mellett, hogy a’ törvény kívánja, mind a’ ha­zára mind a’ kormányra nézve szükség lenne, hogy az orsz­­gyüléseket évenkint megtartsák.Mellőzve minden más okokat, mellőzve, hogy gyakran apróbb tárgyakban is rögtöni eliga­zítás lenne szükséges, csak azon egy ok is eldöntő, hogy ezen az uton a’ Rendek az országyülési tárgyak* elintézése’ folyto­nos gyakorlatában lennének,mintha egy nagy szünettel ugyan­azon országgyűlés folyna; ’s midőn mindenki csaknem a’ tárgy mellett felhozott szavakra emlékeznék, nem kellene minden tárgyat újra meg’ újra vitatni, hanem hol félben ma­radt a’ múlt gyűlésen, ott lehetne folytatni, és igy egy két hónap alatt többet lehetne végezni, mint most évek alatt. Szóló a­ ritkán tartott országgyűléseknek tulajdonítja, hogy nálunk minden tárgy’ megvitatása és eldőlése olly lassan me­gyen; mi pedig úgy nemzet, mint kormány’ érdeke ellen van. Azért kívánja, hogy, ezen első kir. előterjesztéssel kapcsolatban, a’ KK. és KR. jelentsék ki, hogy az ország­­gyűlés’ nem tartását tetemes sérelemnek tekintik, hogy azt elmulatni semmi esetben feljogosítva a’ kormány nem volt, hogy ezen elmulasztás országra mint kormányra nézve káros (Helyes.) A’ mi magát a’ választást illeti, erre nézve kije­­lentendőnek tartja , miszerint ezen előterjesztést a’ Rendek annál készebbek teljesíteni, mivel ezenkívül is joguk és kötelességök lett volna a’megürült helyek’ betöltése. És ezt a’ feliratban is említené. Szükségesnek tartja kijelenteni azt is, hogy ő felsége ne méltóztassék candidationak nevezni az ország’ rendes’ választását; ’s hogy a’ szavazattöbbséget nyert egyént megerősíteni méltóztassék. A’ vallások’ iránya’ tekintetéből, nézete szerint, ki kellene fejezni, hogy a’ vallásarányt nemcsak általánosan , hanem a’ haza’ két főbb hivatalára nézve különös tekintettel méltóztassék ő felsége’ megtartani, és a’ cancellárt nem azon vallásból nevezni ki, mellyből a’ fökormányzó van. Kifejezendőnek véli továbbá azt is, miszerint a’ KK. és RR. kérik ő felségét, hogy még ezen országgyűlésre] minél elöbb méltóztassék leküldeni ezen választásokra teendő megerősítését, mivel egy ország­gyűlésen véghez vitt választás más országgyűlési kineve­zésnek alapjául nem szolgálhatván , ha megerősítés nem ér­keznék reá még a­ jelen országgyűlésen , azt megsemmi­­sültnek kellene tekinteniük. A’mi végre magának a’ válasz­tásnak módját illeti, az 1841-ben módosított 1837-beli vá­lasztásmódot minden változtatás nélkül elfogadhatónak véli. Al s­ó - F­ej­é­r’ követe többek, közt ezeket mondá: „ Küldői előtt is sérelemít az országgyűlés’ idejének meg nem tartása; de ez alkalommal kötelességévé tették másfelé felfejteni azt is, hogy a’ milly sérelmes ezen törvény’ meg nem tartása, szint olly veszélyes , ha az országgyűlések­­nek folyama hosszadalmasan egy vagy több évekre húzód­­nék el. Mert köztapasztalás az, hogy minden országgyűlés midőn végéhez közelget, elveszti azon energiát, méllyé bírt, és hajlandóvá válik olly dolgok­ elfogadására, mellye­­ket előbb képes lesz vala visszautasitni; köztapasztalás hogy minden országgyűlésnek vége felé az emberek erősei meg szoktak jámborodni, és ezen nem is lehet csodálkozni mert nemde a’ t. KK. és RR. kicsiny kivétellel gazdák kik dolgaikat magok viszik. És nem a’ legméltóbban ide so­rolható azon körülmény is, melly szerint kevés embernek lévén kedve és módja pár hónapokra, mindenesetre bi­zonytalan időre, magát Kolozsvárra eláblirozni, tehát kény­telen elhagyni családját, és e’ mellett lemondani sok apró­lékos kényelmekről, mellyek’ élvezéséhez régóta hozzá val szokva. Küldői, ezeknek megfontolásából is kiindulva, köteles­ségévé tették,törvényhozás’ útján elhatározni: először azt hogy a’ gyűlések évenkint megtartassanak, ’s miután ezirán van törvény, főleg ezen törvény* megtartását biztosító ga­rantiákról gondoskodni. Másodszor kimondani azt, hogy ez orsz.gyűlése is négy hónapnál tovább ne tartassák. És itt azos ellenvetés, hogy számtalan teendőink miatt ezen határozó absurdum lenne , szóló’ nézete szerint , nem állhat meg mert ha ezen országgyűlés, emergiával dolgozva, jót halad és ezután évenkint a’ gyűlések meg fognak tartatni, akkor négy hónap , mind haladni, mind ha máskép’ van elhatá­rozva , temetni váltig elég. Harmadszor törvényt alkotni mellyben tisztán kimondassék a’ kormány’ részéről azoz köteleztetés , hogy a’ felküldött törvényczikkeket az orsz.­­gyülés’ eloszlása előtt vagy megerősítse, vagy meg nem egyezését nyilvánítsa. Szóló annak előrebocsátása után mikép’ még bölcs Salamon kimondotta vala, hogy minden dolognak megvan a’ maga ideje, küldőinek a halogatás kö­rüli aggodalmát épen nem tartja feleslegesnek , mert alig pár éve annak, hogy szóló követ’ lakása’ helyére megjött a’ a’ relaxatio azon emberek’ számára, kik a minap, a török háború’ idejében , Laudon generalissimus’ parancsára mu­­nitiot vivén, marháik elkárosodtak; viszont csak pár éve annak , hogy megjött azon emberek’ számára a’ relaxatio, kik 1717-ben Károly-Fejérvár’ kiigazítása körül fáradtak. Újból is felhívja tehát a’ t. Kir. és RR.-et indítványa’ álta­lános pártolására, mert a’ mi jelenleg jó, pár évek alatt nem válhatik-e legroszabbá? p. o. egy ollyatén törvény­cikk, melly 1811-ben a’ legczélirányosabb volt, ha most nyerne megerősítést, nagy hihetőséggel már nem túlélte-e magát? Elnök: Ezen indítvány nem fér össze a’ szőnyegen levő előadással; a’ maga utján és idejében kell tárgyalni. Egy kir. hivatalos. Az orsz.gyülés’pontos meg­­artásának természetes következése , hogy nem hosszas. Szóló nem tartja oppositionalis eszmének az országgyűlés’ ívenkinti tartását, sőt inkább olly minden pártokfeletti kér­­lésnek, mellyet bármelly színezetű honfinak, ha a’ törvény­hozás’ mezején feltűnőbb sikerteli működést óhajt, pártol­na kell. Azon véleményben sincs sz. gr., mintha az erély csak az országgyűlések’ kezdetének volna rendszerinti sa­­jtja ; némelly országgyűlés’ elején , más a’ végén erélyes, hanem meglenne az országgyűlések’ évenkinti tartásának, minden egyebeket mellőzve, az az elvitathatlan üdvös ered­­ménye , hogy mig most, ritkán tartatva, pártkérdések fe­­etti vita, nézetek’ egyeztetése, kölcsönös ismerkedés ’stb. sok időt emésztenek fel, sűrűbb országgyűléseken mindaz hamarább megtörténvén,­hamarább el lehetne menni a­ hon’ tolgai’ tárgyalására. Pártolja Alsófejért. Elnök: Miután a’ KK. és RR. a’ múlt országgyűlésen felállított választási elvekben megnyugodtak, az 1841-ik orsz.gyűlés’ példáját követvén, ezen első kir. előadással kí­vánják egybekapcsoltatni az orsz.gyűlés’ évenkinti meg nem tartásából eredeti sérelmeket. Megállították egyszersmind az e’ tárgyban teendő felirat’ elveit, szintén a’41-beli jegyzőkönyv’ értelmében , melly szerint háládatosan veszik­­ felségének azon k. előadását, m­ellynél fogva felszólítja az udvari cancellár’ választására , annyival inkább, minthogy «őszökről is elvitathatlan joguk­ és mellőzhetlen köteles­­ségöknek tartják azon ürességben levő országos hivatal’ bő­vítését. Kérik továbbá ő felségét, hogy a’ választásoknál­­’ szavazatok’ többségére ’s a’ vallások’ illetőségére tekin­­ettel lenni méltóztassék, még pedig úgy , hogy a’ cancel­­árságra a’ megerősítés ne azon vallás’ sorsosaiból történ­­ik /mellyből a’ fökormányzó van. A’ KK. és RR. válasz­­ását ne candidationak , hanem választásnak nevezni, és végre legfelsőbb határozatát még ezen országgyűlésre le­­küldeni méltóztassék. (Folyt. köv.) K­rfényhatcsán­ dolgok. ZALÁBÓL. (Folytatás.) Az első tárgynak némi zajos szójelenete után , a’ jelenlévő köznemesség’ három ve­zéreinek másodikét, F.— Gy.­— urat láttuk ülőhelyé­ből felemelkedni; ki is , hogy Cs. L. urat ’s az egész közönséget megnyugtassa, előadta, hogy ezen nemesség­­iek ide jövetele korántsem valami mellékes czélból történt, hanem bizodalommal akarják megkérni a’ B.et, hogy mi­­után jelenleg a’ nemesi pénztárban több ezer fiok volnának «adandók , abból őket is aránylag kölcsönkép’ részesitni ,ügyeskedjenek. Szeretnék tudni azt is , ha valljon ezen nemesi pénztárnak tőkéi az adósoknál vannak-e kellőleg biztosítva? — F.— Gy.— ur’ előadását, a’ nemesség’ be­jövetelének okáig nézve, harmadik vezér R. K. is igazolta, állítván, hogy e’ nemesség nem a’ múlt gyűlés’ végzésének megváltoztatására, hanem a’ nemesi pénztárból nyerendő kölcsön végett jött be. Biztosítja a’ BRt,hogy­ a’ köznemes­séget gyűlésekben eszközül használni soha sem fogja. Erre esküszik. Van egy férfiú köztünk, kiben még az ellenfélnek véleménye is központosul. — Ha ő azon férfiúnak akarna kor­teserővel ellenállni, bolondnak kellene mondani. — Kéri a* ARt, hogy a’ nemesi pénztárból a’ köznemességet is birtok­­aránylag részesítsék. — Ezek’ folytán H. J. kamarás ur szükségesnek látja felvilágositni a’ közönséget azon nemesi pénztárnak keletkezéséről. 1808-ban törvény által bizonyos jövedelemmennyiség határoztatok meg, a’ mellyel bíró ne­­mes tartozott egy lovas katonát minden készülettel ki­­állitni. Miután a’ megyére rótt katonai mennyiség ezekből ki nem került, több nagyobb birtoku családok önkint meg­ajánlották a’ kívánt lovaknak és készületeknek a’ gyalog felkelni tartozó köznemesség’ számára leendő kiállítását. Így gróf F. Gy. 300-at, gróf B. F. 150-t állított, ’s ki többet, ki kevesebbet, mig végre kikerült a’ kívánt szám. Insurrectio után, a’ kiállítók’ közmegegyezésével, a’ lovak eladattak, ’s azoknak árából alakult a’ nemesi pénztár, melly kezdetben 60,000 ft volt , jelenleg azonban főadószedő ar’ ügyes kezelése által 209.000 ftra szaporodott , a’ kisbir­­toku köznemességnek tehát ezen pénztárban eredetileg egy krja sem volt. — Igen természetes, hogy ezen pénztárról azoknak van legtöbb joguk rendelkezni, kik azt alapítot­ták , miután azonban azok a’ megye’ kezelése és rendel­kezése alá adták, továbbá is az ott fog maradni. Nem kivánja a’ köznemességet a’ pénztárból nyerendő kölcsöntöl elzárni, de ha azt kívánják, hogy az felosztassák, annak ellenemond. — D. F. ur a’ dolog’ jelen állását igy fej­tette meg : a’ múlt gyűlésre bejelentetvén, hogy a’ nemesi pénztárban kiadandó pénzek lesznek , annak kiadatása elhatároztatott, egyszersmind választmány neveztetett , melly az ezután kiadandó tőkék’ biztosítására nézve szabályokat dolgozzék. — A’ kölcsönvenni kívánók pe­dig oda utasittattak , hogy folyamodásukat ezen választ­mányhoz adják be, az meg fogja vizsgálni azt is, kiknél ’s mennyire lesz a’ biztosság. A’ kölcsönadás azonban ak­korra halasztatott, midőn a' választmány munkálatát be­adja. Soha nem volt eszében senkinek is a’ kisebb birtoku nemességet a’ kölcsönnyeréstöl elzárni. Ha ezen urak többször­ jőnének gyűlésre, a’ körülményeket] igy tudva, a’ nemes urakat oda utasíthatták volna, hogy folyamodá­saikat adják a’ választmányhoz, ’s nem kellett volna őket ide fárasztani, a’ mi annyival feleslegesebb volt, mert azon költséggel, mellyen a’ nemes urak bejöttek, egy kettőt bizonyosan meg lehetett volna a’ kölcsönvételtöl menteni­­. Határoztatott: a’ szabályokat be fogjuk várni, addig is, hogy a’kamatokat a’pénztár elne veszijtse, kiadjuk a’ pénzt, de ollyan helyre, honnét minden pillanatban visszakaphatni. Másodnapi gyűlésen m H. J. kamarás úr felmutatott fő­­ispáni helyettes úrtól egy hivatalos levelet, mellyben a’ fel­mutató urnak, mint egyik választmány’ elnökének értésére adja , mikint a’ BR. sajnosan vették, hogy megbízatásában még el nem járt, inti tehát, és felszólítja annak teljesíté­sére. Szónok ezen tettben a’ megye’ jogait veszélyeztetve ’s az elnök’ jogait kiterjesztve látja olly egyénekre is , a’ kik attól nem függnek. Ha a’ tisztviselők közül egyik vagy másik hanyag, azt igen is van joga a’ magos urnák köte­lessége’teljesítésére felszólitni; de ezen joga a’BB-re ki nem terjed. Teljes tisztelettel kijelenti tehát, hogy a’magos urnák hasonló tartalmú levelét ezentúl elfogadni nem fogja. A’ jegyzőkönyvben pedig óvást kiván tétetni az iránt, hogy a’ RR. e mlgnak ezen tettét, mint jogaikba vágót, törvény­telennek ’s municipalis jogaik’ megsértésének tartják. A’ tárgyhoz többen is szólottak. Ezek közt H. J. nem látja a’ megye’ jogát veszélyeztetve , mert a’ m.­ur nem tett egyebet, mint azoknak végreh­ajtását sürgette, mely­­lyekre felügyelni kötelessége. Roszalás helyett inkább kö­szönetet szavaz. — S. L. sem látja a’ megye’ kezéből ki­véve a’ felügyelési jogot, hanem vélekedése szerint a’ magos úr ollyasmit tett, a’ mire megbízva nem volt. Ki­vánja azért jegyzőkönyvileg rászaltatni. — H. Gy. sem H. vei, sem S. el egyet nem érthet. H. vel nem, mert nem szavazhat ott köszönetet, hol a’közönséget sérelem’ ag­gálya bántja. Tagadja a’ m. urnák azon jogát, hogy valakit a’ RR. közül felszólíthasson, vagy tőle számot kérhessen. Fel­­szólitni, és számot kérni csak annak van joga, a’ ki a’ ki­küldetéseket teszi, ennek pedig a’RR. voltak eddig gya­korlatában, ’s v­éltságának csak annyi befolyása volt a’ dologba, hogy a’ többség’ akaratát végzéskép’ kimondta. S.­el azért nem tud egyetérteni, mert a’magos ur’eljárásá­ban nem annyira hibát, mint túlbuzgóságot lát, ez pedig nem érdemel megrovást. Azonban szónok aggódik , nehogy a’ mlságos úr ezen túlbuzgóságát jövőben másokra is kiter­jessze. Azért kivánja jegyzőkönyvileg kimondatni, hogy a’ BR., az eddigi gyakorlat és törvényes jogaik mellett ma­radván, magoknak tartják fen a’ jogot, választmányokat ki­küldeni, ’s azoktól itt e’ helyen számot kérni. — Cs. L. a’ kiküldöttektől számot kérhetni szinte a’ megye’ jogaihoz számítja. Ennek gyakorlatában is van a’ megye, meg van győződve, hogy a’ magos úr nem tette rósz szándékból, azért nem kivánja rászaltatni. — D. F. a’ levélben sem jog­sértést, sem megbántást nem lát, mert azt nem másnak, mint barátságos figyelmeztetésnek tekinti, minthogy magos urnák joga a’ RR. irányában ezentúl nem terjedhet. Azért a’jegyzőkönyvben csak azt kivánja kimondatni, hogy a’ RR. szorosan ragaszkodnak minden törvényes jogaikhoz, ’s valamint eddig, úgy ezután is ők fognak számot kérni azoktól, kiket valamelly dologban megbíztak. Ezek után magos helyettes úr a’ H. J. kamarás úr által ellene tett pa­naszra válaszolóig ekkép' nyilatkozott. „Akármit vizsgál-

Next