Pesti Hírlap, 1846. december (788-804. szám)

1846-12-08 / 792. szám

Kedd PESTI HÍRLAP. December 8. 1840. TARTALOM. Hív. közrem. A’ pozsonyi tót lap. Oct.—nov. szemle. Törvényhatósági dolgok: Budáról (a’ fegyház), Győrből (közgyűlés). Vegyes közlemények: Válasz a’ katonai műszavak iránt. Természettudományi társulat. Czukor­­egylet. Mezei naptár. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. ÓHAGYAIKORS­ZÁG és ERDELY. A’ nagy magy. kir. udv- kamara a’ kassai harminczad- és váltó— czédula-beváltóhivatalnál ellenőrzé Gruden Ferencz sziszeki har­­minczadost, újfalui harminczadi útlevélvizsgálóvá From Károly ottani felvigyázót, ’s a fiumei szabad kikötői kerületben az amerikai műmalomnál létező ideigl. útlevél-vizsgálói állomásra­­ a 11 a c­z Fe­rencz tengerparti kamrai­ haszonvételek’ főfelvigyázóját alkalmazta.— (B­ P. H.­ A’ pozsonyi tót lap. (October—november). Különféle akadályok, kivált pedig egyik utam miatt, melly hosszabb ideig távol tartott a’fővárostól, nem közölhetem annak idején a’ tót újság’ octoberi számainak ismertetését, azért azt is a’ novemberihez kapcsolva, együtt fogom az olvasó közönség’ elé terjeszteni. Már előbbi alkalommal volt szerencsém egy uj tót-nem­­zetgazdálkodási rendszernek elveit hazámfiaival megismer­tetni, mellyek szerint várnunk kell a’ sült galambot, hogy szánkba röpűljön , ’s a’ politicai életben legparányibb moz­gást se tegyünk, mert az atya úristen tűzte ki rendelteté­sét minden nemzetnek, 's igy az ö kötelessége róla gon­doskodni is azon tót nemzeti dal szerint: „istenem, iste­nem, ha fogakat adtál, adj kenyeret is.“ E’ czikk „nyilvá­nosság“ czim alatt a’ 121. számtól a’ 124-kig folytattatik, ’s majd magáról a’ nyilvánosságról, majd a’ közvéleményről értekezik, összezavarva mindent, mit korátomban csak ösz­­szezavarhatni, úgy, hogy elolvasván, szerzőjéről bízvást elmondhatjuk, miképp nincs tisztában magával. „Az európai nemzeteknél, különösen francziáknál ’s angoloknál, igen el­­terjedett már a’ nyilvánosság, úgy okoskodik az atyafi. En­nek következtében nálok minden nyilvánosan megy , igy mindaz, mi a’ törvénykezést, szabadságot, itélőszékeket, tör­vényhozást illeti. Ott van sajtószabadság, magány és nyilvános politicai társulatok­ szabadsága, szólásszabadság, törvényhozás’ nyilvánossága, — nyilván tartatnak az itélő­­székek, szabadon bírálhatni philosophiai, vallási és politi­cai iratokat, — mellyek mind a’ közvélemény’ garantia. Ott a’ hírlapok az első ministernek szemére vetik , hogy ő volt Canning’ halálának oka; ki ott ügyessége által a' közvéle­ményt megnyerte, minden hivatalra képes, ott érdemes, nem származása miatt emeltetik.“ Itt ismét elhagyva, mit eddig tárgyalt, a’ nyilvánosságot, a’ közvélemény’ szüksé­gét valamelly nemzet’ fölvirágzására taglalja. „Ez mutatja a' képviselőnek a’ nemzet’ állását, ez hallatja vele szive’ dobbanását.“ ’S ismét áttérve a’ nyilvánossághoz, mondja: „Nyilvánosságtól csak rósz és igazságtalan emberek félnek, ’s ki előtte retteg , bebizonyítja, hogy rósz lélekismerete van. Az igazság csorba nélkül tűr el minden méregboritotta nyilakat, s nem ijed a’ naptól.“ Mind­ez igen jó , de halljuk csak, most jó a’ java. Az eddigieket alkalmazza — hazánkra talán ? Oh nem, a­ tót újság akármivel inkább rá ér bajlódni, mint a’ hazával. Al­kalmazza — a’ tótokra ’s különösen ezeknek nyelvkérdé­sére, valljon ezentúl is csehül, vagy pedig tótul írjanak? „A’ tót nyelvnek van közvéleménye , ’s kell is, hogy legyen, mert nemzet irodalom és nyelv nélkül nem lehet; ’s ezzel eddig a’ tótok nem bírtak , mert irodalmuk cseh volt, nem tót. Most nyerünk nemzeti önállóságot, ’s megismertetjük magunkat a’ világgal. És e’ világgali megismertetésnek esz­köze a’ tót újság.“ Hogy is ne , mert ezt egész Európa, péld. Svéd, Dán, Angol, Franczia , Spanyol, Portugal, Olasz, Törökország olvassa, s igy a’szerkesztő compa­­niának s a’ czikk’ írójának (K.— P.—) az éjszaki foktól Gibraltárig „zsi­­o“-t énekelnek. A’ 125— 127. számokban figyelemre méltó czikk közöl­­tetik illy czim alatt: „Egyesülés.“ Elmondja ebben a’ szer­ző, mint szükséges az egyesülés mindazon nagyobbszerű vállalatok’ kivitelére, mellyek egyesek’ erejét fölűlhaladják. Azonban azon jót, mit czikke’ elméleti részében elmondott, megsemmiti ismét azon ferde irány , azon particularismusi szükkeblüség, melly szerint ezt is csupán a tótokra alkal­mazza. Nem mond-e maga ellen magának a’ szerző, mi­dőn egyesülésről szólván, a’ haza'külön ajkú népeit el akar­ja szaggatni egymástól, ’s a’ helyett, hogy mindnyájun­kat egy nagy, erős nemzetté alakítani akarna, arra biz­tatja n­yelvrokonit, hogy, a’ többiektől elszigetelten, magok állítsanak olvasó egyleteket, ipartársulatokat, ’stb . Érte­kezését azzal fejezi be szerző, hogy illy egyesülés által megszűnnének azon számtalan pletykabeszédek, gyűlöletes megitélgetések , mendemondák , mellyek a’ tót népnek tu­lajdonai. Megemlítendő itt még, hogy a’ 127. számban figyelmez­tetésünk’ következtében közli ugyan a’ tót újság a’ turopolyai grófnak a’ P. Hírlapban megjelent igazolását, de részint hamisan elferditve, részint rágalmazó észrevételek’ kísére­tében , mellyeknek ismétlésével nem akarom a’ gyöngédebb idegzetűek’ émelygését eszközölni.A’ következő számban az illető „Slavolub Verbancsia’“ czáfolata közöltetik.— Ugyane’ számból még egy curiosumot kell megemlíte­nem. A’ bács-szerémi tanítói gyűlés’ története közöltetvén, a’ jegyzőkönyv iránt következő vita támadt. R.— és H.— tót és német nyelven kívánták azt vezettetni, mert — u. m. — a’ magyar nyelv’ szükségét nem látják , mások magyar , tót és német nyelven akarták íratni, ’s ez lett a’ végzés is. Hosszú vitára szolgáltatott alkalmat az is , miilyen nyelven irt könyvek hozassanak ? Az ez iránti határozat’ szavai: „Tekintetbe vévén a’ magyarosodást“, de — u. m. — a’ levelező a’ határozat magyarosodásról nem szólt , hanem a' jegyzőkönyvet meghamisította. E’ szám’ vezérczikkét teszi S. H.nak már előbb meg­ismertetett agyarkodása a’ P. H. és csekély személyem ellen. A’ következő czikk’ felirata’: „Nemnemesek az országos hivatalokban“ (129—132 a.) Rövid kivonat a következő. Az uj kor’ szelleme mindig tovább terjed Europa’ keleti­ tarto­­mányaiban ’s különösen hazánkban, mellynek jelei: elme­­megfeszités, különféle politicai pártok’ alakulása , ország­gyűlések­­stb. Fő eredménye e’ haladásnak az örökváltság ’s az 1844 . 5. t.cz., mellyek milliókat hosszú fogságból fölszabadítottak. Azelőtt a’ hivatalképesség születéstől füg­gött , most tehetségtől. Amaz igazságtalan és káros , ez igazságos és hasznos. Alacsony sorsunkból is lettek nagy emberek, mint: Oxenstiern, Speranski, Peel, Napoleon ’stb. m­ig azonban a’ dolgok úgy állnak , mint most , méltán kételkedhetünk , valljon a’ fenebbi törvény hasznos lesz-e a’ nemnemesekre nézve azon hivatalok’ tekintetéből, mellyek választástól függnek; mert a’ kinevezésekre nézve azon erős bizalommal viseltetünk az igazságos kormány iránt, hogy mindig a’ legalkalmasb egyéneket fogja választani. Két akadály van itt a’ nemnemesek’ irányában, egyik a' nemesség’ érdeke és nagyratartása , másik az ingatlan jó­szágnak nemes kezekbeni maradása. *) A’ nemesség semmi jót sem vár a’ nemnemesektöl, és kinek kezében a' jószág , annál van az erő és hatalom is. Tudjuk , hogy korunkban az a’ hivatalnyerésben a­ divat, miszerint legtöbb me­gyékben a’ köznemesség’ megnyerésével kívánnak bejutni. Hogy tehát amaz üdvös törvény életbe lépjen, szükségünk van némelly más intézkedésekre. Első teendő a’ képviseleti rendszer’ behozása, melly szerint nem csupán a’ nemesség venne részt a’ közügyek iránti tanácskozásokban. E’ kép­viselet vagy rendek szerint, mint Svédhonban, vagy e’ nél­kül, mint Angol és Francziaországban, hozathatik be.Angol­­honban választó minden, ki 10 font st. tiszta évi jövedelemmel bir, Frankhonban, ki 200 frank adót fizet; nálunk a’ politicai jogok’gyakorlása a’nemesség’minden tagjaira­ ki van terjeszt­ve , akár bírnak valamivel, akár nem. Innen azon tömérdek sokaság, melly politicai jogokat gyakorol, ’s innen, hogy a’ legfontosabb ügyek is,—mint a’ háziadó, általa megbuktattat­­nak. A’ nemnemesek’ befogadása által a’ köznemességnek közügyekrel befolyásának korlátozása eszközöltetnék. Mert nincs roszabb és utálatosabb, mint, ha műveletlen és fölvi­­lágositatlan tömegek határoznak országos ügyekben, mily tömegek már nem egy országnak voltak ártalmára. Rómában ezek uralkodásra vágyó emberek által a’ szabadság’ elnyo­mására használtattak,’s e’ tömegek voltak önző n­i­e p­o z v­a-­­ a­m (veto) jók által Lengyelország’ bukása’ főokainak egyike.“ — E’ czikkben sok helyes van. Azonban ne feled­jük , hogy jogok’ megszorításáról szó sem lehet, mig más utakon kiterjesztéséről illőleg nem gondoskodunk. Mi a’ nemnemesek felsőbb hivatalra alkalmazása iránti reményt illeti, — megjegyezzük, miszerint a’tapasztalás azt mu­tatja, hogy az alsó választástól függő hivatalok tekintetnek a’ végrehajtó hatalom által is előléptetési lépésükül. E’ részben tehát nem lehetni olly túlságos bizalommal. A’ „széttekintés életünkön“ szimü czikk (133. —135. sz.) az iparososztályhoz szól, ’s ezt ingerelgeti, bizgatja, hogy a’ maga körében Svatopluk’ nemzete’ ügyé­ben agitáljon. A’ ezéheknek hivatása — úgymond — a­ tót nemzetiséget terjeszteni **), ’s azon 200-500 fi, mellyel ott évenkint elisznak, inkább tót könyvekre fordítandó. „Az iparüzöknek a’ tót közszellem és nemzetiség’ egyik oszlopának kell lenni, ak addig nemzeti becsültetésben nem fognak részesülni, mig mesterségeknél magasb ügyekben részt nem veendenek, miilyenek a’tót jog [! ?] *) nemzetiség és fölvilágosodás.“ Ugyan illy szel­lemben kell pedig nemcsak a’ ezédekben, hanem hon , a’ családi körökben is működni, mint ezt Martin Laskó **) teszi. — Ez idegenségen kivül az iparos osztálynál két egy­mással ellenkező hiba rovatik meg szerző által, mert né­­mellyek’ viselete igen piszkos, mocskos, mig ellenben má­sok a’ fényűzésnek nagyon is hódolnak. További hiánya az iparműveseknek a’ szépronértelem’ hiánya. Erre vonatko­zólag illy épületes leczkét tart a’ tót lap. „Ha a’ luteranus polgárt Rafael’ madonnája’ elé vezeted, sajnálja a’ catholi­­cust, hogy képet tisztel, — ’s vezess catholicus polgárt Hercules’ szobrához, és lerántva süvegét keresztet fog hányni ’stb. ’stb.“ Mindezekből következik, hogy a’ tót(?) városok, mint: Selmecz, Besztercze , Sz.-Miklós, Sza­­kolcza, Trencsin, Nyitrs, Zsolna’stb képgyűjteményekről gondoskodjanak, mellyek nélkül Tátra nem egyéb tót Ab­­deránál.“ Természetes, hogy e’ képcsarnokok szinte tót nemzeti szellemben , tót művészek (!) által volnának ellá­tandók,’s az ajtó fölött is stót nemzeti czimer díszelegne. — Mi édesen esik az álmodozás, — de keserű az ébredés, ’s a’ valóvali elégületlenséget szül­­ — összevonva tehát, az iparos osztálytól a’ tót nemzet’ boldogitására e’ három té­nyező­­kívántatik : 1) Részvét a’ tót nemzet’ ügyeiben, különösen­) a’ ezé­­hek által vásárlandó tót könyvek. 2) Kevesebb piszkosság (!) az öltözetben egy részről, más részről kevesebb fényűzés. 3) Tót képcsarnokok. — Igen bölcsen ! Most következik a’ nemzetgazda’ czikkének második része, mellyben a’ nemesekhez fordul, miután a’ mester­emberekkel olly dicsőségesen végezte baját az egész világ’ rémite bámulatára. Szól — úgymond — azon tót neme­seknek ***) unokáihoz, kik Trencsin, Temetvény, Zsolna, Strecsna, Óvár, Podhragy, Dévény, Csejte , Beczkó ’stb várakban hösködtek. Ezeknek azonban ezúttal nem ad lecz­két (jobb is) , és pedig azért, mert ő nemnemes ; hallgatni akar jelenleg azon vastag és szörnyű hiányokról, millye­­nekröl a’ tót nemzetiségnek a’ tót nemesekre nemzeti ön­érzet’ tekintetében panaszkodnia kell. Fölszólítja azonban a’ nemesi rendnek tagjait, hogy ők ébredjenek, és ők sorozzák el vétkeiket, ők számlálják el hiányaikat, ők intsék, ve­zessék elromlott társaikat azon útra, mellyet az imént Ő ke­gyelme a’ mesterembereknek volt szives kijelölni. Termé­szetes, hogy ide a’ nemesi kötelességekhez tartoznék még, a’ gyülésekeni tót szónoklat, tót jegyzőkönyv, tót tör­vény ’stb. Végre a’ mesteremberek és nemesek után a* tót írókra kerül a’ sor, nehogy ezek is elkerüljék az ebek’ harmin­­czadát. Ezekre nézve azon indítványt teszi, hogy városok­ban lakó tót irók , mint: Palkovics (kalendáriomairól hires a’ tót literaturában) és Kollár­i) az ügyesebb ifjakat magok­nál tartsák, hogy azok ott képezhessék magokat. 136.— 138-ik „Kérelem a’ horvátokhoz és tótországi szerbekhez“ czimü csikk’ tartalma ez: „A’ felföldön, hol tótok laknak, nagy az ínség, kivált ez utóbbi szűk termésű években“; — sok az ember, kevés a’ föld, mig Horvát- és Tótországban az ellenkezőt tapasztalhatjuk. Önkénytelenül is azon gondolat ötlik az ember’ eszébe, hogy e’ két bajon egyszerre lehetne könnyíteni. A’ felföldi tótokon segíteni, szerző más módot nem tud, mint, hogy átvándoroljanak it­t — A’török háborúk előtt Tótország népesebb volt, mint most, ha tehát akkor bírta táplálni lakosait, miért ne most ha megszaporittatnának? — Szerbia emelkedik, Bosznia talán nem fog soká nyögni, Bulgária le akarja rázni szerencsét­lensége’ igáját nyakáról, ’s mindezek szomszédságban Tót­*) Szeretnék tudni , hol és mikor hozatott a’ tót jog ? Vagy talán a­ tót országgyűlés — a’ Tairin — már ezt is ki­szabta , ’s ti az állodalomban uj állodalmat akartok állítani, vagy erről csak álmodni is ? Hazánkban magyar törvényen kivül mást ismernünk nem szabad, ki mást kíván, menjen azt másutt keresni. — L. **) Nem ismerjük e’ szentet. — L. ***) Valljon micsoda állatai lehetnek ezek az úristennek? Tes­sék legalább azt tudatni velünk, mellyik tót királytól kaptak adományt vagy nemes levelet? — L. ,, i) Hát a’ többiek , miilyenek : Hurban , Stúr, Nosák , Kral, Kellner, Otzjepka ’stb. ?stb. miért ne? —L. ii) Volna bizony itt még egy más mód is. De nem tudjuk minek tulajdonítani a’ felső vármegyék­ tehetősb lakosainak azon részvétlenségét, mellyet a’gyárak iránt tanúsítanak, holott azon tájakon sokkal jutályosabban kapnának munkásokat, mint másutt ? Lehetetlen ezt másból, mint még bizonyos szellemi kiskorúságból ’s rövidlátásból származtatni. Mert hiszen, lám, a védegyletnek is ott voltak legkevesebb pár­tolói , holott pedig reájok árasztott volna legtöbb áldást Gyárak’ állítása , munka által is lehetne tehát a’ szegénység­bén segíteni. — L. 92 ) Értekező itt feledni látszik, hogy az 1844-ki törvényczik­­kek közt ollyan is van, melly a’ birtokképességről rendel­kezik. Ámbár kétségtelenül nem igen kedvezők e' részben a' fenálló ősiségi viszonyok. — L. ) Halljátok-e Miskolcz, Kőrös, Kecskemét’ becsületes mester­emberei , mi «' ti hivatástok! — U

Next