Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-05 / 825. szám

Péntek PESTI Megjelenik e­ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcz. iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. 16, 825. Februarius 5. 1847. én és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben ban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Hiv. közrem. Kir. helyt, levél. Mit kell tennünk. Erdélyi országgyűlés. Törvényható­sági dolgok: Gömörből (közgyűlés), Debreczenből. Rö­­vid közlések Biharból, Túrmezőről, Tolnából. — Tiszaszabályo­­zás. Kisfaludy-társaság. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Az alsómagyarországi kir. főkamaragrófsági fogalmazó Matulay Frigyes ugyanezen főkamragrófságnál titoknokká; az ekképp megüresült fogalmazói állomásra pedig Ambrusz János fogalomgyakorló; to­vábbá Kasza­nic­zky Jakab aranyidkai főhutász szomolnoki érnyo­mozóvá; végre Stökl Adolf bányagyakornok szomolnoki bányaigaz­gatási írnokká lön érdemesítve. A’ nagu magy. kir. udv. kamara a’ bánsági kir. bányaigazgatásnál megüresült ideiglenes első irnoki és kiadói állomásra S­z­u­h­a­y Ferencz ottani második írnokot, ennek helyébe második írnokká W­e­i­n Antalt, harmadik írnokká Nedits Andrást, negyedik írnokká Vidovich János ottani levéltár-hivatali dijnokot, végre az utánrendszeritett járulé­nokságra H­u­s­z­t­h­y László irodai dijnokot lépteté elő. Az eszéki második hidvámszedői állomás ürességbe jött. Fenséges ISTVÁN főherczeg, királyi helytartó, következő tartalmú, sajátkezüleg irt válaszlevelet küldött a’ királyi itélő­­széknek, hozzá intézett részvéttanusitó iratára: „Nagyméltóságu, tisztelendő ’s becsülendő, nagyságos, ■ n emes, nemzetes és vitézlő Urak! Nem hagyhatott volna elejthetetlen édes atyám gyermekei’ számára becsesebb ha­gyományt, mint azon bánatos részvétet, mellytől minden ol­dalról környezve látom magamat sírjánál, ’s mellyen kívül árva keblem alig is talál vigasztalást. Midőn ennélfogva meghatott szivvel köszönetet mondok tisztelt uraságtoknak folyó hó’ 20-káról hozzám intézett rész­vevő soraikért, könytelt szemekkel nézek vissza azon még igen közelmúltra, midőn a’ Boldogult lankadatlan fáradozott még a’ haza’ javának nagy müvén , ’s e’ részben annyi ország­gyűlésen át hü segédekre ’s mindenkor őszinte támaszra talált e’ kir. szólőszék’ tagjaiban, kik most igazságszeretetökben velem együtt áldást mondhatnak csak hamvaira. Reánk maradt tehát dicső feladásul, tovább épiteni azon müven, melly körül ő fáradozott, ’s hiszem, hogy, ha annyi erővel áld meg a’ gondviselés, mennyi buzgó akarat él ben­nem, ’s e’ kir. Törvényszék’ kebeléből ezentúl is — mint nem kétlem—egyiránt híven a’ szent igazság’ szava szóland mindig , fen fogják, mint tisztelt uraságtok is óhajtják , a’ kir. ítélő­szék’ régi tisztességét tartani, ’s megelégedéssel fog felettünk lengeni a’ Boldogultnak szelleme. Ki egyébiránt köszönetet mondva még azon hüt ragaszko­dás ’s bizalom’ nyilatkozatáért is, mellyet üdvözlő soraikban irántam kifejeztek, különös hajlandósággal maradok tisztelt Uraságtoknak, szives jóakarója. Bécs, boldogasszonyhó’ 27-én 1847. — I.Strail s. k., kir. helytartó. Mit kell tennünk? A’ világtörténet’ szel­leme nem szereti a’ monotomiát, ’s nemcsak a’ legkülön­félébb tüneményeket idézi elő, hanem ugyanazokat kü­lön utakon is tudja előteremteni. Angliában alkotmányos élet által teremté elő a’ civilisatiót, másutt a’ civilisatio által ébresztette föl az alkotmányos életet; — nálunk, úgy látszik, mind kettőt paralel vonalon akarja fejlesz­teni. De a’ világtörténet’ szelleme emberek által műkö­dik , mit tehát a’ magyaroknak szánt, nekünk magunk­nak kell azt életre keltenünk. Minthogy azonban vala­mint egyeseknek, úgy egy egész nemzetnek is legroszabb szolgái a’ hízelgők, mi nem akarunk azok lenni; ’s kény­telenek vagyunk nyíltan bevallani, hogy valamint az al­kotmányos életnek, úgy a’ mivelődésnek is csak első csi­ráit bírjuk. Jó ezt kimondani; mert csak az, ki ezt érzi, tud fáradozni, hogy mind a’ kettő magas­ palezra emel­tessék. Nekünk tehát kötelességünk mind kettőt szem előtt tartanunk, ’s mind kettőnek fejlesztésén dolgozni; — nem szabad egyiket a’ másik’ kárára ápolnunk. Ezen általános nézetekből indulva ki, menjünk által napi politicánkra. A' magyar alkotmány ’s különösen a’ viszony a’ főhatalom és nemzet között nincsen akkép’ ren­dezve , hogy a’ törvényen sérelmek ne ejtethessenek. Másfelől mi sem állunk a’ miveltség’ azon pontján, hogy a’ reformkérdések’ eldöntését még továbbra halaszthat­­nók, — ’s ebben fekszik a’ felelet a’ kitűzött kérdésre. A’ kérdés tulajdonképen nem más, mint, hogy mit kell tenni a’ jövő országgyűlésen? E’ kérdés kétségkívül sző­nyegre jő az országgyűlési előkészületek közti, kérdés alá, ha valljon sérelmi vagy átalakulási politicát kell-e követ­nünk ? A’ B. P. Hiradó már rég’ hirdeté, hogy az ellen­zék a’ jövő országgyűlést sérelmi kérdésekkel fogja eltöl­teni , ’s viszont olly férfiú’ részéről is hallánk már nyilat­kozatot , ki eddig az ellenzékhez tartozott, hogy le kell a’ nemzetnek lépni a’ sérelmi ösvényről. Mi úgy véleke­dünk, hogy szomorú kénytelenség leszen az, ha a’jövő törvényhozás idejének egy részét panaszos kifakadásokkal töltendi; szomorú kénytelenség, mellynek azonban hó­dolni az alkotmányosság’ érzete, a’ törvények’ szentsége iránti tekintet parancsol. A’ nemzet csak akkor léphet le a’ sérelmi térről végképen, ha nem fognak többé sérelmek elkövettetni. Hiszen írva van törvénykönyveinkben, hogy sérelmek’ orvoslására legjobb eszköz az országgyűlés. Azonban félre ne értsetek. Mi nem mondjuk, hogy kizá­rólag sérelmi politikát kövessünk, de azt sem, hogy a’ törvényhozás csupán törvények’ alkotásával foglalkozjék, minden tekintet nélkül arra, valljon azon törvények meg­tartatnak-e. Az egyik anti — a’ másik hyperconstitutio­­nalis politica volna. Midőn sérelmek léteznek , azoknak orvoslását sürgetni kell, már azért is, mert elhallgatásuk nagyobbak’ elkövetésére bátorítana. Itt van helye a’ sé­relmi politicának. De e’ sérelmek’ forrása főleg elhanya­golt anyagi és szellemi állapotunk. A’ városok’ politicai állása, a’ nemesség’ adómentesége, birtokviszonyaink’ rendezetlensége, közlekedési eszközök’ hiánya és sok más, a’ nemzetnek olly socialis sérelmei, hogy a’ törvényesek­kel fontosságra nézve a’ versenyt kiállhatják, — ezek’ or­voslásán is érdemes munkálni. ’S­ime’ az átalakulási po­liticának helye. E’ politica’ elhanyagolásával nem azokat fogná a’ törvényhozás büntetni, kik a’ másiknak anyagot szolgáltatnak, hanem a’ nemzetet, melly alkotmányos or­szágban csak tőle remélhet segélyt és boldogulást. Ha tehát a’ királyi előadások reformkérdéseket fog­­lalandanak magukban,­­ nem lenne a’ maga helyén, vi­tázni a’ felett, hogy mié legyen az elsőbbség; hanem tárgyalni kell a’ sérelmeket ’s egyszersmind a’ reformokat tárgyazó előadásokat. Mindkettő egyiránt fontos, mind­kettő egyiránt föltételezi a’ nemzet’ javát, — mert ez egyedül nemzeti politica. — © Erdélyi omággyűlés. XXIV. Országos ülés jan. 16-kán. Elnök : Napirendre kitűzött tárgy : A’ r. bízott, az urbérre nézve két eszmét vett fel , t. i. urbéri birtok­­rendezéssel kapcsolatban , és urbért képzett mérték sze­rint ; mind kettőt egybehasonlitván, az orsz. b. a’ ren­dezéssel kapcsolatos urbért javasolja. A’ r. b. által felvett két mód közül, mellyik szerint kivánnak a’ KK. és RR. urbért alkotni ? C s i k s z é k’ e. k­ö v. : Mielőtt a’ KK. és RR. a’ rendsz. bízott, munkálatának pontonkinti tárgyalásához fognának, küldőinek az urbér iránti némelly általános nézeteit kötelessége , utasitásánál fogva , előterjeszteni. Küldői elismerik azon sürgető szükséget, melly az urbér’ behozatalát ’s az által az úrbéres osztálynak emberi jogok­kal megegyeztethetőbb állapotba helyezését mulhatlanul követeli. De a’ KK. és RR. méltányolni fogják, ha szó­lónak nemes székely küldői valamint, földük’ végetlen el­­darabolása által kényszerítve, megtanultak gazdaságuk­ban takarékosak lenni, úgy, az idők’ viszontagságai között, alkotmányos jogaikban szenvedett annyi megcsonkitások által okulva, megmaradott jogaik’ védelmében szigort ’s jogáldozataikban annyi óvatosságot gyakorolnak, mennyit az embernek az önfentartás’ ösztöne kötelességévé tesz. Méltányolni fogják az okokat, mellyeknél fogva az ur­­bérnek ’s főkint egy a’ bizottmány’ tervezete szerinti ur­­bérnek székelyföldre behozatalához, mit sem legsarkala­­tosb jogaik’ feláldozása nélkül lehetőnek, sem a’ maguk keb­­lökben lakó adózónépre szükségesnek nem látnak,megegye­­zésökkel nem járulhatnak. Ugyanis a’ székely föld első fog­lalási föld, abban jus regium annyira nincs, hogy a’ székely jószág sem nóta, sem megszakadás’ esetében fiscusra nem száll, ’s mint nem adományozott ’s általában eredeti ne­mesi birtok, az egész egyiránt kiváltságos majorság­földekből áll, ’s ha van is, mit ma colonicalis földnek ne­veznek, arról a’ státus, valamint szintén arról, melly allo­­diaturának neveztetik, rendelkezési jogot eddig soha sem gyakorolt. Mig másfelől az iránt, hogy a’ megyei coloni­­catura felett a’ státus eddig is folytonosan rendelkezett, semmi kétség nincs, ’s az a’ H. k. I. r. 40. cziméből is kitetszik. Ha van is tehát, mi ma a’ székely földön coloni­calis földnek neveztetik, az a’ több földet biró birtokosnak majorságföldéből századok­ során át épen úgy szakaszta­­tott ki, ’s adatott szabad egyezkedés’ útján másnak, vala­mint közelebbi időben ’s jelenleg is példák vannak, hogy egyik vagy másik birtokos majd allodialis földeiből ad kevesebb földet használó colonusainak egy-egy darabot, majd, azok’ számát szaporítani kivánván, nagyobb kiter­jedésű curialis telkéből szakaszt hasonlólag allodialis kül­sőséggel kiállítandó colonus a’ számára lakhelyet. És már e’ lévén a’ székelyföldi colonicaturának eredete , kérdi szóló: mi lenne, mi a’ behozandó úrbérrel colonicatura­­kint állandósittatnék ? Az, a’ mi jelenleg úrbéres kézen van , elzárná a’ birtokost annak bizonyithatásától, hogy azon földeket allodialis birtokából szakasztotta ki? Ekkor igazságtalanság történik a’ székelyföldi birtokosokkal, megtagadtatván tőlük azon kedvezés, minek a’ vármegyei birtokosok’ részére meg kell engedtetni. Vagy csak az, miről a’ birtokos a’ fenebbi bizonyítást tenni nem tudja ? Ekkor semmi sem marad colonicaturának; mert hiszen azon czélra semmi egyebet bizonyítani nem kell, csak azt, hogy a’ kérdéses föld székely földön van, ’s arra jus regium nem vitetett be. E’ szerint, mivel urbér csak ott lehet, a’ hol urbériség van, urbériség pedig székely földön valódi értelemben nincs, az urbér a’ székely földdel annak természeténél fogva egybe nem fér. De továbbá, ha mind­járt ki nem mondatnék is, mikint mindaz, mi a’ beho­zandó urbér által urbériségnek állandósittatik, adó’ alapja lesz, a’ székely föld’ törvény által biztosított adómentes­ségének a’ behozandó úrbéri törvény végképeni eltörlé­sét foglalná magában , ’s a’ különben is eléggé terhelt székely nemzeten új terhet törvényesitene , még pedig azelőtt, mielőtt az adózás’ tárgya érdemileg tanácskozás alá kerülne,’s e’ haza’ több nemesei is a’ közterhek’ elvál­lalásához hozzájárulnának. ’S pedig igen visszás lenne az, hogy egy nemzet, mellynek szabadsága, legszabadabb institutioja mellett is, csak tanácsteremekben használható phrasisnak maradt fen, az időszakonkint fölmerülő szük­séges terhek’ elvállalásához hozzájárulni mindannyiszor kötelességének tekintse a’ nélkül, hogy az addig törvény­­ellenesen viselt terhektől felmentetnék. És ki áll jól, fő­kint most, miután, múlt napokon hozott határozata nyo­mán, az úrbér az adótól különválasztva fog tárgyaltatni, hogy, a’ mostani adórendszer szerint, a’ megállítandó ur­­bériségekről fel nem vétetik az adó, ’s azon katonáskodó székelynek primipilaris telke , mellyet ő, mig gazdasága’ folytatására elég kezekkel nem birt, székely örökségéből szakasztott ki, ’s adott szabad egyezkedés’ utján colonu­­sának, de a’ mellyet maholnap népesedő családja’ számára visszavenni kénytelenittetik , most, mint úrbéres kézen levő urbériség, adó alá nem kerülend. Ezek azon okok, mellyekből kitetszik, hogy az urbérnek székely földre be­hozatala a’ nemzet’ jogait veszélyezteti. De mellőzve min­den törvényes okokat, küldői’ jelen helyzetével az urbér teljességgel meg nem férhet. Küldőinek legnagyobb ré­sze ugyanis katonáskodó székelység; neki azon darabocska földet, mellyet bir, ’s szalagnyi keskenységre oszt fiai között, semmi kegyelem nem ajándékozd, ősei fegyverrel szerzék,’s ő ez ősi földről, az 1764. óta fenálló katonaság’ terheiben, elégszer hiúsult remény, de mindig békelakta kebellel ’s nyugodtan vitte és viszi ma is a’ haza’ oltárára áldozatait. E’ nemes néposztálynak sérelmei’ orvoslása több, mint félszázad óta áll a’ Kir. és RR. tanácskozási szőnyegén a’ nélkül, hogy mindeddig óhajtott czélhoz juthatott volna ; de miután ő felsége közelebb, múlt országgyűlésre küldött kir. leiratában, az ország’ ren­déit egy a’ székely nemzet’ alkotmányos jogaival egybe­­férhetőbb katonáskodási rendszer’ kidolgozására utasítani méltóztatott, az ő felsége ’s a’ KK. és RR. iránti határ­talan bizodalom semmit sem engedi kétkedni szóló’ kül­dőit az iránt, hogy az a’ jelen országgyűlésről elhalasz­­tatni nem fog. Már pedig ez alkalommal a’ székely nem­zet’ sorsában nevezetes változás történik. E’ változás jo­gok’ önkéntes feláldozását eredményezheti, ’s, legalább küldői’ törvényhatóságában eddig hivatozott vélemény szerint, nagy hihetőséggel a’ kiváltságos osztálynak tör­vényesen megállitandó katonáskodási terhekbeli részesü­lés’ önkéntes elvállalását hozhatja létre. És ki kívánhatja azt, hogy egy szabad alkotmánynyal biró nemzetnek, melly terheket visel, mellyek törvényhozás’ kikerülésével tétettek vállaira, ’s melly terheket kiván közelebbről tör­vényhozás’ útján elvállalni, hogy a’ nemzetnek kiszenve­dett és kifáradott osztályai könnyebbüljenek, jelenleg is önkéntes hozzájárulásán kivül a’ törvényhozó test által terhek tétessenek vállaira ? Az adózónép’ sorsán könnyí­teni kell igaz, de hát a’ székely föld, melly törvény által minden adótól mentesitve van, tettleg nem adózik-e ? És szóló kérds: van-e e’ hazában nép, melly terhesebb és súlyosabb adót vinne a’ státus’ oltárára, mint a’ szé­kely nemzet ? Utasításán épűlt nézete szerint, a’ milly szent a’ czél, hogy a’ föld’népén segittessék, ép’olly igaz­ságos a’ követelés, hogy az által a’ székely nemzet ne tiportassék le, sőt amannál, mert szóló állítani, igazsá­gosabb , mert azt emberiség’ érzete sürgeti; de ezt em­beriség’ érzete is javalja, ’s a’mellett törvény is parancsol­ja. Már pedig az urbér főképen azon katona székely bir­tokosokat , kiknek székely örökségeikből kiszakasztott colonicalis telkeikre maholnap szükségök leend, valóság­gal azok’sorsára juttatná, kiknek sorsa’ könnyítése a’KK. és RRek’figyelmének jelenlegi tárgya. Másfelől a’ kivált­ságos osztályt azon áldozatkészségtől nemcsak elidegení­­tené, sőt arra képtelenné is tenné, mellyet a’ katonaság’ szabályozása’alkalmával a’ székely nemzetnek érdekegye­­sitése, az ország’ szélei’ biztosítása ’s a’ székely nemzet’ alkotmányában gyökerezett hazafi kötelesség igényelnek. 21

Next