Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-03-23 / 851. szám

851. Kedd Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fi; borítékban 6 fi; postán borítékban 6 fi pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyebül­ minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr «»Amittatik Folyó évi április’ 1-ső napjával kezdendő évnegyed! előfizetés a’ „Pesti Hírlapra“ Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve borítékban: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtakik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani­ utcza Horváth-ház) és minden kir. postahivatalnál. Martius 23. 1847. TARTALOM. Hív. közrem. Tiszaügy. II. Törvény­­hatósági dolgok: Pestmegye (közgyűlés’ folytatása.) — Szinházügy. Nyilatkozat. Ellennyilatkozat. — A’ vakok intézete. Erdélyi országgyűlés. Külföld. Szer­kesztői értestés. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége a’ szepesi káptalanban a’ követk. kanonokokat, u. m. Biacsovszky Domonkost olvasó, Dulovics Jakabot éneklő, An­­dreánszky Melchiort, őrkanonokká; K­o­­­b­a­y Józsefet székesegyházi, Fragner Jánost árvái és Andreánszky Tamást liptói főesperessé, Plenczner György plébánost pedig ugyanezen káptalan’ kanonokjává kinevezni legkegy. méltóztatott. Ö felsége K­o­r i­z­m­i­c­s Antal kanonokot és kir. táblai praelatust veszprémi kanonokká kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő felsége Grünschnek Ferencz nyugalmazott huzaigazgatót, láncztól függő polgári nagy arany érdempénzzel diszesiteni legkegy. méltóztatott. Szeles György, vissegrádi k. korona-urodalmi kasznár nyugalom­ba jön helyezve. (B.P. H.) Tiszaügy II. Bizony még részakaróink sem mondhatják, hogy egész pályánk’ folytában tekintélyek’ kisebbítésében, hatóságok’ megtámadásában kedvünk telt volna , sőt irántok mindenben és mindenütt annyi tiszteletet tanúsítank, mellynél többet magok sem köve­telhetnek. ’S ha mégis Beregmegye ellen felszólalunk, oka az, mert tiszai határozatát mind a’ politica, mind a’ törvény , mind a’ jog’ szempontjától elűtöttnek találjuk, ’s egyúttal azon irányt akarjuk kijelölni, mellyből a’ vi­zes megyéknek különösen ’s általában a’ haladás’ baráti­nak a’ tiszavölgyi társulatot tekinteni kell. Előbbi számunkban megmutattuk, hogy a’ tiszavöl­gyi társulat ellen intézett resensus minő alaptalan és gya­korlati felfogás nélkül való; de még tetemesebb botlás az, hogy ama’resensus megyei álláspontról monda­tott ki. Ezelőtt a’ vízi munkálatok , töltések , lecsapolások közmunkával tétettek, és a’ vizes megyék’ agendái között kitűnő helyen állottak. Ez a’ gyámság természet szerint nem hozott nagy virágzást völgyeinkbe, de a’ vidékek ezt megszokták, ’s tőle vártak. Azonban, a’jognak tisztulásaival, az érdekek’ eleme­zése is megkezdetvén, országgyűléseink napról-napra job­ban érezték, hogy a’ vizi operatiók éjjen úgy magányos hasznok, mint a’ futó homok’ megfogása a’ dombokon, vagy épen a’ szőlőművelés a’ hegyeken, ’s már az 1831 r.­­ 10. törvényczikkelyben a’ töltés’ és vizi munkálat’ érde­kének határt mutattak és utat. A’ törvény azonban írott malaszt maradt, mert még az adózók szabálytalanul állít­tathat­­nak­ közszolgálatra; ’s igy történt, hogy az utósó országgyűlés ama’ törvényezikkely’ kiegészítéséül még egy újat alkotott, mellyben a’ közmunkát szabályozta, és a’ vizi érdekek’ bilincséből kiszabadítván, az ország­utakra állitotta; a’ töltésekről, átmetszésekről és más viz­­szabályozási munkákról pedig olly rendelést tett, misze­rint azoknak költségén ’s azon arányban teljesittessenek, a’ kiknek ’s a’ mint az illyetén munka hasznot hoz. Nem mi szólunk, a’ törvény parancsol igy ; és annak szavára a’ vizi munkálat megszűnt megyei kezelés’ tárgya lenni; és a’ mit annyi ideig közdolognak tartottunk, ma­gánydologgá lett. Tapasztalhatni ugyan a’ megyei dolog’ folyamából: mikép’, főleg olly helyeken, hol a’ vizi érdekek a’ köz­gyűlésekben székelnek, vagy túlnyomósággal birnak, még e’ tárgy a’ régi vágásban van, és a’ közmunkák’ tör­vényének 20. §-ában érintett rendkivüli esetből még min­dig hidat akarnak verni, mellyen a’ közmunkásokat a’ vizi töltések és átmetszések’ csinálására szállítsák, azon­ban az illyes operatio a’ végén sem egyéb, mint csin, melly egyszer-kétszer sikerül, de állandó nem lehet, mert a’ számadás’ napja eljön, és a’ törvényes állapotnak be kell állani. Az érintett törvényczikk, melly a’ dolgokat ekkép’ megváltoztatá, az átalakulás’ egy nevezetes lépését jelöli; ’s tudni lehet, hogy a’ dolgok’ megszokott formáiból ki­bontakozni és új rendre átmenni nem olly könnyű dolog, főleg nem könnyű , midőn az átmenetnek henyeségről dolgozásra, hosszú pipaszárról kapanyélre kell történni. Azért, ha nincs is még minden a’ maga vágásában, talán elnézhető volna, csak mutatkoznék őszinte igyekezet és emberséges törekvés a’ törvényes állapot felé. De midőn az érdekelt vidék tétlenségben ül, pénzt , munkát eltaszit, ’s még azt is, ki a’ törvényes állapotra törekszik, akadályozza útjaiban, mint erről példáink vagy­nak : akkor egy hatóság minden politica , jog és törvény ellen vét, ha a’ helyett, hogy az emlőin csüggő magány­érdeket a’ maga terére vezetné, nemcsak ezen érdek’ zajgásainak szószólója leszen, hanem a’ magányosoknak, kiket rég’ már magok’ erejére kellett volna hagynia, egye­nesen jogaikba avatkozván, a’ visszaélés’ megrögzésének elhárítására és az uj rend’ és új vizi viszonyok’ climati­­zálására kínálkozó alkalmat egyenesen maga támadja meg. És megtámadja alap nélkül, ok nélkül, műtudomány nélkül! Szinte azt kell hinnünk , hogy Széchenyinek tiszai útját ’s rendezési czélját ott Vásárosnaményon túl csak egy szeszély’ eredményének gondolják , mintha épen ak­­kor unalomból kocsizott volna ki, vagy épen akkor egyéb dolga nem lett volna. Mert máskép’ hogyan történhetnék, hogy törvényhatóság az áron megveendő alkalmat, melly a’ vizi érdekek’ zaklatásaitól megszabadítja, és eddigi gyámoltjait a’ dolgok­ ut rendébe vezeti, olly gondolat­­lanul taszítsa el. A’ megyei gyámság ugyan fénykorában sem nagy kárt tett a’ mocsárokban; de tatarozott, foltozott, a’ mint tőle telt, ’s a’ vizes vidék szenvedései között abban talált megnyugvást, hogy ez máskép’ nem lehet, ’s legalább nem ő dolgozik, hanem dolgozik a’ vármegye. E’ viszony megszűnt, miként mondánk; a’ vizi munkálat völgyein­ken magánydologgá lett, ’s miután a’ köztehetséget egyes hasznokra többé fordítani nem szabad : némi nehéz álla­pot látszott előállani és elhagyottság, mellyben az egyes váll az erőködés’ sikeretlenségének érzetében elzsibbadt; a’ vizi bajok megszaporodtak , ’s az emberek alig tudák, mi tevők legyenek. Viszonyainknak gyakorlati átgondolására mutat tehát azon indítvány, melly a’ Tiszavölgy’ rendezését társulati térre irányozá, miután megyei téren többé nem állhat, egyes erő pedig a’ dolog’ nagyszerűségével nem birkóz­hat. Minélfogva a’ megyéknek nem e’ társulati törekvést elzsibbasztani, nem a’ lelkesedést kihűteni, de a’ váll­­vetés’ szellemét minden módon ébreszteni és szilárdítani kell. Mert arra , hogy a’ köztehetség egyes vidék’ hasz­nosítására fordittassék valaha, józanon nem lehet számí­tani, ellenben félni lehet attól, hogy ha a’ jelenben kinál­kozó alkalommal élni nem tudunk, vagy nem akarunk , azon közállományi gyámolitást is elveszítjük, mellyet különben a’ jövő törvényhozástól minden hozzávetés sze­rint nyerhettünk volna. A’ tiszavölgyieknek különösen meg kell szokni e’ tár­sulatról úgy beszélni, és úgy gondolkozni, mint jólétök és felvirágzásuk’ egyik eszközéről, ’s annak szükségét és maradandóságát meg kell szokni mindig együttérezni azon érdekkel, melly őket e’ völgynek földéhez köti. Egyes ember — hogy a’ hasonlatot épen a’ tárgyból vegyük — annyit ér itt, mint csepp az árban; csak ha a’ vizek iránti közszellem teljesen fölébred bennünk , és a’ vállvetés vérünkbe megyen át, fogjuk mi vizi bajainkat orvosol­hatni, és életünket megszépíthetni. Mindnyájunknak pedig, kik közelben, távolban va­gyunk, e­ társulatot úgy kell néznünk, mint a’ reformnak gyakorlati előkészítőjét. E’ téren vár reánk üdvösség e’ tekintetben. Ez a’ rendezés sokra fog minket tanítani, munkához, fizetéshez, eljáráshoz szoktatni, belénk oltja a’gyakorlati fogékonyságot, melly meg fogja terméke­nyíteni korunkat. Mi tehát a’ tiszai ügyet az egyes és kézzelfogható hasznok’ szempontján túl úgy kívánjuk tekinteni, mint a’ dolgok’ bekövetkező új rendének practicai bevezetését, melly iskolája leszen a’ munka és teher’ felosztásának, az erők’ rendeltetésének ’s az anyag és rend’ kiképzése által a’ szellem’ emelkedésének. Azért, kik összejöttök ketten, hárman, érdemeteket nem a’ társulat’ megtámadásában, hanem összes viszo­nyai’ megalakulásának elősegítésében keressétek és talál­játok. -- #-f.# Törvényhatósági dolgok. PESTMEGYE (a’ másodnapi gyűlés’ folytatása.) Az előbbi számban foglaltak után egy olly pártkérdés került szőnyegre, mellybe az e’ megyei túlsó oldal’ kevesebb­­sége rendkivüli fontosságot helyez. Értetik az admi­­nistratori kérdés. Szőnyegre hozatott pedig ez ügy a’ amlgy m. kir. helytartótanácsnak Pestmegyéhez in­tézett intézménye által. Ezen intézményben t. i. meg­­semmisittetik Pestmegyének azon, múlt augusztusi köz­gyűlésben hozott végzése , melly szerint Szabolcsmegyé­­■nek a’ táblabirákat administratori elnöklet alatt netalán tartandó törvényszékem megjelenéstől eltiltó intézkedé­sét e’ megye is pártolván , illetőleg sérelmét magáévá tevén, felelevenité maga’ részéről e’ tárgyban már koráb­ban hozott óvó rendszabályait. A’ amlgy m. kir. hely­tartótanács ezen megsemmisitő rendeletet támogatja ré­szint az 1578: 4. részint az 1723 : 56. törvényczikkel. Ezenkívül, minthogy e’ megye’ rendei hivatkoztak magok’ részéről az általok még 1834-ben , dicsőült nádorunk’ elnöklete alatt, e’ tekintetben hozott ’s korábban netalán történhetett visszaéléseket eltörlő statútumra, magának a’ boldogultnak azon statútum’ értelmében adott szép példájára ’s 1838-dik évben ugyanarra alapított világos végzésökre : a’ nagyméltóságu helytartótanács csupán az utóbbit illetőleg azt állitván , miszerint hozzá azon évi jegyzőkönyv fel sem küldetett , és igy arra észrevételt nem tehetett, kivánja az 1838-ki jegyzőkönyvet az illető évnegyedről felküldetni. A’ felolvasó főjegyző N.— I.— erre azon felvilágosítást adá, hogy a’ nevezett időtájban a’ megyénk’ akkori kiadója meghalván, meglehet, hogy a’ felterjesztés azért maradt el, — szóló legalább nem tudott nyomára akadni a’ felküldésnek. Azonban tiszttársa B.— E.— főjegyző e’ tekintetben szerencsésebb volt, mint a’ ki előadá, miszerint a’ meghalt kiadó’ jegyzései között világos nyoma van annak, hogy már az 1838-ik évrőli jegyzőkönyveket is kiosztotta leiratás végett; miből min­denesetre következik, hogy az 1837 kit már azelőtt le­íratta ’s felterjesztette. Sőt utóbb a’ harmadnapi köz­­­gyűlésnek egész bizonyossággal bejelenté főjegyző úr , hogy a’ kérdéses jegyzőkönyv mai nap is megkapható a’ nádori cancellariában , a’ minthogy szóló belőle egy czik­­kelyt ki is íratott, ’s látható rajta a’ szám , melly alatt a’ amlgy m. kir. helytartótanácshoz átküldetett. — A’ többségnek ezen leirat iránti észrevételeit kimerité a’ másodalispán. Nem szükség — úgymond — a’ másik részről e’ tárgyban felhozni szokott törvényeket rendre czáfolni; szólót ettől tegnap fölmenté H. P. tbiró, maga elismervén, hogy azokban administrátorokról szó sincs.— Mi a' főispánok’ e’ részbeni hatóságáról szóló számos régi törvényt illeti, azokat mai nap rájuk alkalmazni akarni annyinak tartja szóló, mint meglett embert gyermekkori ruháiba eretetni. Akkor sok tekintetben más viszonyok voltak, ’s 1490 körül még a’ főispánok’ kinevezésébe is szava volt a’ nemzetnek. Mi az újabb 1723 . 56. t.czikket illeti, az nem törvényszéki elnökről, hanem moderátorról beszél, mi a’ főispánok’ állásához illőbb ’s magasabb hiva­tás. De világos mindezek’ ellenében az 1840-ben, tehát legújabban hozott XXII-ik t.czikk, mellyben a’ törvény­székem elnökség, mint ismert dolog, nyilván az alispán­nak tulajdonittatik. Mi pedig e’ megyének helybeli körül­mények­ ’s határozatokból vett indokait illeti, örül, hogy a’ nmlgy m. kir. helytartótanács azok közül csak a’ gyön­gébbekre felel, az erősebbeket pedig hallgatással mellőzi. Nem szól t. i. , az 1834-ki statútumról, mellyet a’ megyé­nek fensőbb befolyás nélkül hozni joga van, — hanem szól, az arra alapított 1838-ki jegyzőkönyvről. És pedig szóló előtt igen különös, hogy egy kormányszék 10 év múlva teheti azon észrevételt, miszerint azon jegyzőkönyv hozzá fel nem küldetett. Azonban ha úgy volna is, ez nem vál­toztat semmit a’ dolgon; mert az, — mint emlitve volt, — előbbi statútumra hivatkozik. Sajnálja szóló, hogy még a’ volt főispánhelyettesnek mult 1843-ban állítólagos egy­szeri elnökösködésére is történt hivatkozás, holott meg­volt már vitatva, hogy ez, ha úgy volt is, igen esetleges, ’s szóló meg van győződve, hogy az érdeklett magos ur’ ré­széről tendentianélküli dolog volt. Azonban, mihelyt a’ rendek’ tudomására jutott, joguk szerint megszüntették a’ visszaélést. Az ususra nézve pedig megjegyzé az első alispán, hogy annak közjogi értelme nem lehet más, mint a’ törvény, következőleg magányjogi értelemben vett usus, ha mindjárt a’ törvény­ értelme szerint „publicus, manifestus , non controversus“ volna is , törvényt nem törölhet. Ezt csak valami universalis usus vagyis törvény teheti. Ezek mind az intézményt illetőleg voltak elmondva. Azonban a’ túlsó oldal ismét fölvette a’ keztyüt, és el­mondá mindazt, mit mult august. 25-kén elmondott vala, nem vevén ki a’ főjegyző N. J. által már akkor is felolva­sott adat gyűjteményt sem. E’ közben ő maga a’ tetemes többséget úgy is látván, felszólitá a’ rendeket, hogy ezen megvitatott tárgyban állnának el a’ további discussiotól. A’ többség erre örömest hajlott vala, ha némelly urak elállanak amollyan engesztelő politica’ szellemében tett azon expectoratiotól, miszerint ő maga iránti tekintetből a’ megye kivételt tegyen. Épen ellenkezőleg gr. T. S.-el.

Next