Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-03-23 / 851. szám
851. Kedd Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fi; borítékban 6 fi; postán borítékban 6 fi pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyebül minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr «»Amittatik Folyó évi április’ 1-ső napjával kezdendő évnegyed! előfizetés a’ „Pesti Hírlapra“ Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve borítékban: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtakik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani utcza Horváth-ház) és minden kir. postahivatalnál. Martius 23. 1847. TARTALOM. Hív. közrem. Tiszaügy. II. Törvényhatósági dolgok: Pestmegye (közgyűlés’ folytatása.) — Szinházügy. Nyilatkozat. Ellennyilatkozat. — A’ vakok intézete. Erdélyi országgyűlés. Külföld. Szerkesztői értestés. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége a’ szepesi káptalanban a’ követk. kanonokokat, u. m. Biacsovszky Domonkost olvasó, Dulovics Jakabot éneklő, Andreánszky Melchiort, őrkanonokká; Kobay Józsefet székesegyházi, Fragner Jánost árvái és Andreánszky Tamást liptói főesperessé, Plenczner György plébánost pedig ugyanezen káptalan’ kanonokjává kinevezni legkegy. méltóztatott. Ö felsége Kor izmics Antal kanonokot és kir. táblai praelatust veszprémi kanonokká kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő felsége Grünschnek Ferencz nyugalmazott huzaigazgatót, láncztól függő polgári nagy arany érdempénzzel diszesiteni legkegy. méltóztatott. Szeles György, vissegrádi k. korona-urodalmi kasznár nyugalomba jön helyezve. (B.P. H.) Tiszaügy II. Bizony még részakaróink sem mondhatják, hogy egész pályánk’ folytában tekintélyek’ kisebbítésében, hatóságok’ megtámadásában kedvünk telt volna , sőt irántok mindenben és mindenütt annyi tiszteletet tanúsítank, mellynél többet magok sem követelhetnek. ’S ha mégis Beregmegye ellen felszólalunk, oka az, mert tiszai határozatát mind a’ politica, mind a’ törvény , mind a’ jog’ szempontjától elűtöttnek találjuk, ’s egyúttal azon irányt akarjuk kijelölni, mellyből a’ vizes megyéknek különösen ’s általában a’ haladás’ barátinak a’ tiszavölgyi társulatot tekinteni kell. Előbbi számunkban megmutattuk, hogy a’ tiszavölgyi társulat ellen intézett resensus minő alaptalan és gyakorlati felfogás nélkül való; de még tetemesebb botlás az, hogy ama’resensus megyei álláspontról mondatott ki. Ezelőtt a’ vízi munkálatok , töltések , lecsapolások közmunkával tétettek, és a’ vizes megyék’ agendái között kitűnő helyen állottak. Ez a’ gyámság természet szerint nem hozott nagy virágzást völgyeinkbe, de a’ vidékek ezt megszokták, ’s tőle vártak. Azonban, a’jognak tisztulásaival, az érdekek’ elemezése is megkezdetvén, országgyűléseink napról-napra jobban érezték, hogy a’ vizi operatiók éjjen úgy magányos hasznok, mint a’ futó homok’ megfogása a’ dombokon, vagy épen a’ szőlőművelés a’ hegyeken, ’s már az 1831 r. 10. törvényczikkelyben a’ töltés’ és vizi munkálat’ érdekének határt mutattak és utat. A’ törvény azonban írott malaszt maradt, mert még az adózók szabálytalanul állíttathatnak közszolgálatra; ’s igy történt, hogy az utósó országgyűlés ama’ törvényezikkely’ kiegészítéséül még egy újat alkotott, mellyben a’ közmunkát szabályozta, és a’ vizi érdekek’ bilincséből kiszabadítván, az országutakra állitotta; a’ töltésekről, átmetszésekről és más vizszabályozási munkákról pedig olly rendelést tett, miszerint azoknak költségén ’s azon arányban teljesittessenek, a’ kiknek ’s a’ mint az illyetén munka hasznot hoz. Nem mi szólunk, a’ törvény parancsol igy ; és annak szavára a’ vizi munkálat megszűnt megyei kezelés’ tárgya lenni; és a’ mit annyi ideig közdolognak tartottunk, magánydologgá lett. Tapasztalhatni ugyan a’ megyei dolog’ folyamából: mikép’, főleg olly helyeken, hol a’ vizi érdekek a’ közgyűlésekben székelnek, vagy túlnyomósággal birnak, még e’ tárgy a’ régi vágásban van, és a’ közmunkák’ törvényének 20. §-ában érintett rendkivüli esetből még mindig hidat akarnak verni, mellyen a’ közmunkásokat a’ vizi töltések és átmetszések’ csinálására szállítsák, azonban az illyes operatio a’ végén sem egyéb, mint csin, melly egyszer-kétszer sikerül, de állandó nem lehet, mert a’ számadás’ napja eljön, és a’ törvényes állapotnak be kell állani. Az érintett törvényczikk, melly a’ dolgokat ekkép’ megváltoztatá, az átalakulás’ egy nevezetes lépését jelöli; ’s tudni lehet, hogy a’ dolgok’ megszokott formáiból kibontakozni és új rendre átmenni nem olly könnyű dolog, főleg nem könnyű , midőn az átmenetnek henyeségről dolgozásra, hosszú pipaszárról kapanyélre kell történni. Azért, ha nincs is még minden a’ maga vágásában, talán elnézhető volna, csak mutatkoznék őszinte igyekezet és emberséges törekvés a’ törvényes állapot felé. De midőn az érdekelt vidék tétlenségben ül, pénzt , munkát eltaszit, ’s még azt is, ki a’ törvényes állapotra törekszik, akadályozza útjaiban, mint erről példáink vagynak : akkor egy hatóság minden politica , jog és törvény ellen vét, ha a’ helyett, hogy az emlőin csüggő magányérdeket a’ maga terére vezetné, nemcsak ezen érdek’ zajgásainak szószólója leszen, hanem a’ magányosoknak, kiket rég’ már magok’ erejére kellett volna hagynia, egyenesen jogaikba avatkozván, a’ visszaélés’ megrögzésének elhárítására és az uj rend’ és új vizi viszonyok’ climatizálására kínálkozó alkalmat egyenesen maga támadja meg. És megtámadja alap nélkül, ok nélkül, műtudomány nélkül! Szinte azt kell hinnünk , hogy Széchenyinek tiszai útját ’s rendezési czélját ott Vásárosnaményon túl csak egy szeszély’ eredményének gondolják , mintha épen akkor unalomból kocsizott volna ki, vagy épen akkor egyéb dolga nem lett volna. Mert máskép’ hogyan történhetnék, hogy törvényhatóság az áron megveendő alkalmat, melly a’ vizi érdekek’ zaklatásaitól megszabadítja, és eddigi gyámoltjait a’ dolgok ut rendébe vezeti, olly gondolatlanul taszítsa el. A’ megyei gyámság ugyan fénykorában sem nagy kárt tett a’ mocsárokban; de tatarozott, foltozott, a’ mint tőle telt, ’s a’ vizes vidék szenvedései között abban talált megnyugvást, hogy ez máskép’ nem lehet, ’s legalább nem ő dolgozik, hanem dolgozik a’ vármegye. E’ viszony megszűnt, miként mondánk; a’ vizi munkálat völgyeinken magánydologgá lett, ’s miután a’ köztehetséget egyes hasznokra többé fordítani nem szabad : némi nehéz állapot látszott előállani és elhagyottság, mellyben az egyes váll az erőködés’ sikeretlenségének érzetében elzsibbadt; a’ vizi bajok megszaporodtak , ’s az emberek alig tudák, mi tevők legyenek. Viszonyainknak gyakorlati átgondolására mutat tehát azon indítvány, melly a’ Tiszavölgy’ rendezését társulati térre irányozá, miután megyei téren többé nem állhat, egyes erő pedig a’ dolog’ nagyszerűségével nem birkózhat. Minélfogva a’ megyéknek nem e’ társulati törekvést elzsibbasztani, nem a’ lelkesedést kihűteni, de a’ vállvetés’ szellemét minden módon ébreszteni és szilárdítani kell. Mert arra , hogy a’ köztehetség egyes vidék’ hasznosítására fordittassék valaha, józanon nem lehet számítani, ellenben félni lehet attól, hogy ha a’ jelenben kinálkozó alkalommal élni nem tudunk, vagy nem akarunk , azon közállományi gyámolitást is elveszítjük, mellyet különben a’ jövő törvényhozástól minden hozzávetés szerint nyerhettünk volna. A’ tiszavölgyieknek különösen meg kell szokni e’ társulatról úgy beszélni, és úgy gondolkozni, mint jólétök és felvirágzásuk’ egyik eszközéről, ’s annak szükségét és maradandóságát meg kell szokni mindig együttérezni azon érdekkel, melly őket e’ völgynek földéhez köti. Egyes ember — hogy a’ hasonlatot épen a’ tárgyból vegyük — annyit ér itt, mint csepp az árban; csak ha a’ vizek iránti közszellem teljesen fölébred bennünk , és a’ vállvetés vérünkbe megyen át, fogjuk mi vizi bajainkat orvosolhatni, és életünket megszépíthetni. Mindnyájunknak pedig, kik közelben, távolban vagyunk, e társulatot úgy kell néznünk, mint a’ reformnak gyakorlati előkészítőjét. E’ téren vár reánk üdvösség e’ tekintetben. Ez a’ rendezés sokra fog minket tanítani, munkához, fizetéshez, eljáráshoz szoktatni, belénk oltja a’gyakorlati fogékonyságot, melly meg fogja termékenyíteni korunkat. Mi tehát a’ tiszai ügyet az egyes és kézzelfogható hasznok’ szempontján túl úgy kívánjuk tekinteni, mint a’ dolgok’ bekövetkező új rendének practicai bevezetését, melly iskolája leszen a’ munka és teher’ felosztásának, az erők’ rendeltetésének ’s az anyag és rend’ kiképzése által a’ szellem’ emelkedésének. Azért, kik összejöttök ketten, hárman, érdemeteket nem a’ társulat’ megtámadásában, hanem összes viszonyai’ megalakulásának elősegítésében keressétek és találjátok. -- #-f.# Törvényhatósági dolgok. PESTMEGYE (a’ másodnapi gyűlés’ folytatása.) Az előbbi számban foglaltak után egy olly pártkérdés került szőnyegre, mellybe az e’ megyei túlsó oldal’ kevesebbsége rendkivüli fontosságot helyez. Értetik az administratori kérdés. Szőnyegre hozatott pedig ez ügy a’ amlgy m. kir. helytartótanácsnak Pestmegyéhez intézett intézménye által. Ezen intézményben t. i. megsemmisittetik Pestmegyének azon, múlt augusztusi közgyűlésben hozott végzése , melly szerint Szabolcsmegyé■nek a’ táblabirákat administratori elnöklet alatt netalán tartandó törvényszékem megjelenéstől eltiltó intézkedését e’ megye is pártolván , illetőleg sérelmét magáévá tevén, felelevenité maga’ részéről e’ tárgyban már korábban hozott óvó rendszabályait. A’ amlgy m. kir. helytartótanács ezen megsemmisitő rendeletet támogatja részint az 1578: 4. részint az 1723 : 56. törvényczikkel. Ezenkívül, minthogy e’ megye’ rendei hivatkoztak magok’ részéről az általok még 1834-ben , dicsőült nádorunk’ elnöklete alatt, e’ tekintetben hozott ’s korábban netalán történhetett visszaéléseket eltörlő statútumra, magának a’ boldogultnak azon statútum’ értelmében adott szép példájára ’s 1838-dik évben ugyanarra alapított világos végzésökre : a’ nagyméltóságu helytartótanács csupán az utóbbit illetőleg azt állitván , miszerint hozzá azon évi jegyzőkönyv fel sem küldetett , és igy arra észrevételt nem tehetett, kivánja az 1838-ki jegyzőkönyvet az illető évnegyedről felküldetni. A’ felolvasó főjegyző N.— I.— erre azon felvilágosítást adá, hogy a’ nevezett időtájban a’ megyénk’ akkori kiadója meghalván, meglehet, hogy a’ felterjesztés azért maradt el, — szóló legalább nem tudott nyomára akadni a’ felküldésnek. Azonban tiszttársa B.— E.— főjegyző e’ tekintetben szerencsésebb volt, mint a’ ki előadá, miszerint a’ meghalt kiadó’ jegyzései között világos nyoma van annak, hogy már az 1838-ik évrőli jegyzőkönyveket is kiosztotta leiratás végett; miből mindenesetre következik, hogy az 1837 kit már azelőtt leíratta ’s felterjesztette. Sőt utóbb a’ harmadnapi közgyűlésnek egész bizonyossággal bejelenté főjegyző úr , hogy a’ kérdéses jegyzőkönyv mai nap is megkapható a’ nádori cancellariában , a’ minthogy szóló belőle egy czikkelyt ki is íratott, ’s látható rajta a’ szám , melly alatt a’ amlgy m. kir. helytartótanácshoz átküldetett. — A’ többségnek ezen leirat iránti észrevételeit kimerité a’ másodalispán. Nem szükség — úgymond — a’ másik részről e’ tárgyban felhozni szokott törvényeket rendre czáfolni; szólót ettől tegnap fölmenté H. P. tbiró, maga elismervén, hogy azokban administrátorokról szó sincs.— Mi a' főispánok’ e’ részbeni hatóságáról szóló számos régi törvényt illeti, azokat mai nap rájuk alkalmazni akarni annyinak tartja szóló, mint meglett embert gyermekkori ruháiba eretetni. Akkor sok tekintetben más viszonyok voltak, ’s 1490 körül még a’ főispánok’ kinevezésébe is szava volt a’ nemzetnek. Mi az újabb 1723 . 56. t.czikket illeti, az nem törvényszéki elnökről, hanem moderátorról beszél, mi a’ főispánok’ állásához illőbb ’s magasabb hivatás. De világos mindezek’ ellenében az 1840-ben, tehát legújabban hozott XXII-ik t.czikk, mellyben a’ törvényszékem elnökség, mint ismert dolog, nyilván az alispánnak tulajdonittatik. Mi pedig e’ megyének helybeli körülmények ’s határozatokból vett indokait illeti, örül, hogy a’ nmlgy m. kir. helytartótanács azok közül csak a’ gyöngébbekre felel, az erősebbeket pedig hallgatással mellőzi. Nem szól t. i. , az 1834-ki statútumról, mellyet a’ megyének fensőbb befolyás nélkül hozni joga van, — hanem szól, az arra alapított 1838-ki jegyzőkönyvről. És pedig szóló előtt igen különös, hogy egy kormányszék 10 év múlva teheti azon észrevételt, miszerint azon jegyzőkönyv hozzá fel nem küldetett. Azonban ha úgy volna is, ez nem változtat semmit a’ dolgon; mert az, — mint emlitve volt, — előbbi statútumra hivatkozik. Sajnálja szóló, hogy még a’ volt főispánhelyettesnek mult 1843-ban állítólagos egyszeri elnökösködésére is történt hivatkozás, holott megvolt már vitatva, hogy ez, ha úgy volt is, igen esetleges, ’s szóló meg van győződve, hogy az érdeklett magos ur’ részéről tendentianélküli dolog volt. Azonban, mihelyt a’ rendek’ tudomására jutott, joguk szerint megszüntették a’ visszaélést. Az ususra nézve pedig megjegyzé az első alispán, hogy annak közjogi értelme nem lehet más, mint a’ törvény, következőleg magányjogi értelemben vett usus, ha mindjárt a’ törvény értelme szerint „publicus, manifestus , non controversus“ volna is , törvényt nem törölhet. Ezt csak valami universalis usus vagyis törvény teheti. Ezek mind az intézményt illetőleg voltak elmondva. Azonban a’ túlsó oldal ismét fölvette a’ keztyüt, és elmondá mindazt, mit mult august. 25-kén elmondott vala, nem vevén ki a’ főjegyző N. J. által már akkor is felolvasott adat gyűjteményt sem. E’ közben ő maga a’ tetemes többséget úgy is látván, felszólitá a’ rendeket, hogy ezen megvitatott tárgyban állnának el a’ további discussiotól. A’ többség erre örömest hajlott vala, ha némelly urak elállanak amollyan engesztelő politica’ szellemében tett azon expectoratiotól, miszerint ő maga iránti tekintetből a’ megye kivételt tegyen. Épen ellenkezőleg gr. T. S.-el.