Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-04-08 / 859. szám

Csütörtök Április 8.1847. §59. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébött minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvételnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Hivat, közrem. Halálozások. Ügyvédi érdekben. II. Fővárosi újdonságok. Törvényható­sági dolgok: Beregmegye , Árvamegye, Középszolnok (közgyűlések). —Magy. tudós társaság. Külföld. Hirde­tések. S­­imavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége D'Donés Henrik grófot, tengerparti kormányszéknél alkal­mazott udv. tanácsost, a’lombardiai kormányszék’ alelnlökévé; Ney­­m­e­i­e­r Ferencz magy. kir. udv. kamrai tanácsost a’ magyar kir. kan­­czellária’ udv. tanácsosává; — továbbá ’Sigray Fülöp grófot, Sop­­ron vmegye’ tisztib. aljegyzőjét, a’ dunántúli kir. kir. táblához tisztib. ül­nökké; — végre Gömöry Viktor magy. kir. udv. kamrai fogalomgya­korlót ugyanott tisztib. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatott. A’ amligy magyar kir. udv. Kamara a’ központi kiadó-hivatalban Reiszner Ignácz’ elhunyta által megüresü­lt irodai irnokságra S­eh­rend­t­­ner Márton ugyanezen hivatalban eddigi járulnokot; ez utóbbinak he­lyére pedig járulnokká K­r­a­n­d­­ Benedek tiszti gyakornokot alkalmazta. — Továbbá a’ Szent-Eleken megüresü­lt k. harminczadosi állomásra Engelmayer Mihály hidegkúti k. harminczadosi érdemesité. — (B.P. H.) Halálozások. Halász Gerzon, Pestmegye’ szolgabirája, folyó hónap’ 4-kén jobb életre szenderü­lt, éle­tének 30-dik évében; kora elhunytét nemzetsége’ számos tag­jai, baráti ’s tisztviselő társai fájlalják. Néhai Munkácsy Jánosnak, az írónak, özvegye, szül. Berghofer Irma ápril’ 4-kén, élete’ 28 évében elhunyt. Ügyvédi érdekben.*)­ Azon legfőbb ja­vak , mellyeknek megszerzése ’s biztosítása miatt polgári társaságba szövetkeztünk, ’s a’ vad természeti állapotban korlátlanul gyakorlott szabadság’ egy részét feláldoztuk , a’ személy és a’ tulajdon , a’ gondolat, vélemény és be­csület , a’ szó és irás’ bátorléte ’s biztositott szabadsága. Azon állapot, mellyben e’jogok’ leírása ’s élvezése minden társasági tag’ számára biztosítva van , neveztetik j­o­g­­állapotnak, ’s ezen állapot’ létesítése, megőrzése, kifejtése a’ legfőbb státusczél. E’ javakat ’s azokra vonat­kozó jogokat külső megtámadók ellen otalmazza a’ had­erő , belső ellenségek ellen a’ jól rendezett tör­vényszékek. E’ tételekből egyenesen foly azon legfőbb alapelve minden törvényszéki elrendezésnek , hogy: csak olly törvényszéki intézetek jók ’s kívánatosak, mellyek a’ jog­állapot’ létesítésében fekvő nagy és magas státusczélt elő­mozdítják , mindazok pedig roszak ’s elvetendők, mik ama’ főczélt akadályozzák ’s meghiusitják, mellyek t. i. a’ személy és birtok, hit és becsület, beszéd és írás’ bátor­létét’s biztositott szabadságát nem védik, sőt bírói ön­kény alá vetés által koczkáztatják. Ez azon főeszme , mellyből törvényszéki intézetek’ megítélésénél ki kell indulni. Szabad alkotmányos országokban minden vitatás fe­letti igazság az, hogy nyilvánosság és szóbeli eljárás nél­kül tökéletes jogállapot nem is képzelhető. A’ nyilvános­ság védelme az ártatlannak, ijesztője a’ bűnösnek, sar­kantyúja a’ vádlónak ’s védelmezőnek , egyetlen óvszer a’ részrehajlás , szenvedélyek, önkény , elfogultság ’s restség ellen, nyilvános törvényszékek által jogtisztelet ’s törvényismeret terjesztetik a’ nép között; gazdag forrá­sai , ébresztői ’s táplálói azok a’ népben élő jogérzetnek , melly ismét a’ bűnök és csempéskedések’ megelőzésének legjobb módja, sokkal jobb, mint az elrettentési sikeret­­len theoria. A’ perlekedő maga ’s az összes nép, melly­­nek szinte érdekében áll, hogy minden egyes polgártárs igazságot találjon a’ bíróságoknál, csak úgy nyughatik meg az ítéletben, ha a’ pör nyilvánosan vitetett , ha szemmel láthatá, ’s ha úgy tetszik, olvasható, miként az igazság’ kitudására minden elkövettetett, senki el nem nyomatott, mindenki kellőképen ki hallgattatott. — Tit­kos törvényszéki eljárás mellett a’ státusnak ez említett magas és szent érdekei megsemmisülnek,­­s csalárdság, cselszövények, szenvedélyek’ undok serege tenyészhetik, a’ népben bizalmatlanság ’s bíróság elleni keserűség fogam­­szik meg. — Ezért a’ polgárisult világ’ műveit népei leg­főbb kincsül tisztelik, polgári és politicai szabadságuk’ nélkülözhetlen feltétéül tekintik a’ törvényszéki nyil­vánosságot ; ezért az őskor n­éplelkű népeinél, kiket még álokoskodások, kétségkutatás és szolgaiság’ mérge el nem satnyitott, kik a’ természethez közelebb állván, an­nak törvényeit még el nem felejtették , általános volt a’ meggyőződés, hogy nyilvánosság nélkül nincs igazság­kiszolgáltatás , és e’ népeknél nyoma sincs azon nap­fénytől iszonyodó homálykórságnak, melly nemcsak a’ zsarnoki bérben levő irók’ szolgaajka által ajánltatik, ha­nem némelly tul bölcs német tudós’ elgyöngült idegeit is rángatja; ezért mindazok, kik a’ polgári és politicai szabadságnak igaz barátai, nem szűnnek meg kiáltani : „napfényre uraim ! ki a’ napfényre !“ Az irás jó és becses eszköz arra, hogy azt, a’ mit tu­dunk , feljegyezzük, a’ maradéknak átadjuk, ’s feledéstől megőrizzük, de az élőszó’ erejét ki nem pótolja.­­ Csu­pán írásbeli eljárás mellett könnyen eltűnik a’ törvény­székeket éltető szellem, kihal a’ népből az igazságszol­gáltatás iránti részvét, melly abban leginkább élőszó által tápláltatik, ’s az eljárás népszerű mechanismussá süllyed és korcsul, a’ bíróság zsibbadt quietismusba esik, a’ kiölt eleven népszellem’ helyébe dohos ad­ák termenek. — Ezt is jól tudják ugyanazon polgárisult és müveit nem­zetek , ’s azért rendelék , hogy a’ törvényszéki vitatások élőszóval történjenek. És a’ nyilvánosságnak ezen egészséges tiszta levegője csupán , hol az ügyvéd nemes hivatásának kellőképen megfelelhet ’s ez által magának közbizodalmat, köztisz­teletet vivhat ki. Az ügyvéd’ hivatása, rettenthetlenül, minden mellék­tekintet’ félretételével, vivni a’ jog mellett, mellynek vé­delmét felvállald, menten tartani védenezét minden el­nyomástól ’s az önkény, részrehajlás, szenvedély, egy­oldalú elfogultság’ minden ártalmától. Teheti-e ezt ott, hol a’ nyilvánosság ’s ez által biztositott teljes szólássza­badság nem terjeszti fölébe hatalmas védszárnyait ? Az ügyvédek’ előadásaiból meríti a’ biró ítélethozása’ anyagát; ezektől függ tehát legnagyobb mértékben a’ jogállapot, az igazságkiszolgáltatás’ létesítése a’ hazában, a’ tények’ világos és tiszta előterjesztése, a’ peres’ ügy­jogi szempontjainak ’s a’ felek’ azokra épitett igényeinek megállapítása ’s nyomos és szellemdus kifejtése, az alapos és igazságos bírói ítéletnek ezen mulhatlan feltételei. — Országokban tehát, hol az alkotmány valóság ’s nem csupán papiros , mellyek az érintett igazságokat megér­tették ’s életbe léptetni is elég erővel bírnak, mindenek­előtt feltűnő ’s vágygerjesztő tünemény a’ teljes nyilvá­nosság, az ügyvédek’ élőszóval ’s feltett süveggel előadott vád- ’s védbeszéde ’s azon független szabad helyzet, mellyben ők, a nyilvánosság’ őrszemei előtt, birósággal, kormánynyal ’s mindennemű hatalommal szemköztt álla­nak , ’s a’ szólásszabadság’ legtökéletesb gyakorlatának örülve, jog- és törvény’ védeihez, ember- ’s polgártársaik’ legmagasb, legszentebb érdekeinek, szabadságának, be­csületének őreihez méltó nyíltsággal, bátorsággal ’s büsz­keséggel emelik fel ékesenszólásuk’ meggyőző hangjait, ’s lehetlenné teszik a’ fenforgó ügyre nézve bárminő ön­kény’ befolyását; feltűnő továbbá azon korlátlan szabad­ság, mellyel a’ lapok, a’ közvélemény’ orgánumai, a’ tör­vényszékek’ eljárása felett véleményt mondanak, ’s a’ mit megrovásra méltónak találnak, szigorúan és kíméletlenül megróvják, minden félrelépésre ’s visszaélésre ezer árgus­szemmel vigyáznak, a’ gazok’ álarczát letépik, a’ bárány­­bőrbe öltözött farkast és követelő középszerűséget igaz néven nevezik. — T. L. *) A’ P. H. 858-dik számában közlött I. számú e’ tárgyú czikkben a’ 2-ik hasáb’ 44-ik sorában „hitre g­é­ve 1“ helyett olvasd : „hitvesévé 1,“ — Fővárosi újdonságok. Nem múmia, hanem roccoco! (Odonság új­donság gyanánt). Mégis csak jó volt, hogy az academia’ titoknoka szétboc­sátá minap összes lapjainkban felszólí­tását a’ hazai régiségek’ tárgyában, az eredmények, okot megelőző készséggel, már is jelentkeznek. Az ismeretlen, dohos, avas és néma antiquitások felmásznak sírjaikból; kiállanak csillogó penészpánczélukkal, mellyet a’ rövidebb pillantásnak drága zománcznak hisznek, és megszólam­­lanak a’ kisértő lelkek’ panaszosan vonitékos üres orr­hangjain. „Ah! hol ? merre ? hogy hogy ?“ — kiált fel egyszerre a’ hazai tudományszomj. És karunk reszketve kitárul : „ott... ott... !“ — És „fölmerül a’ gyásznak régi tévé“, és a’ távol’ ködében megjelenik az­emzeti Nemzeti Újság , mellynek mindenik hasábja egy-egy museumi terem. Ennyit exordiumnak. — A’ N. U.­­ban „ugyanazon egyén, a’ ki megirta magáról, hogy ő Deák Ferencz’ beszédét sarkaiból tökéletesen kiforgatta“, ’s kinek adózási fogalmai’ ’s készsége’ tiszteletére ne­hány hónap előtt egy kis emléket állitánk e’ rovat’ nagy­­piaczán, a’ ki nem régiben úgy okoskodott, hogy miután a’ nemesi vállak a’ posta’, só’, lotteria’ ’stb. befolyásánál fogva már úgy sem szüzek, tehát tartsuk meg őket ed­digi szüzességükben .... a’ N. U.ban ezen táblabiró ur újra fölmerült. És haragszik, nagyon haragszik. Két hó­nap’ leforgása után is nagyon haragszik még , különösen „újdondászára a’P. Hírlapnak, azon lapnak, melly szerinte a’ két pesti Kör’ egyesülése óta mindig radicalisabb szint ölt magára.“ Ezen sajátságos időszámlálási mód feltűnő ugyan, de hiszen az nem zavarja meg a’ kalendáriomot, csak 1847-et írjon a’ triró.—Ezen radicalis lap, mint akkor, úgy most sem fog az ő özönvizelőtti adófizetési eszméinek ko­moly útbaigazitásával bajlódni, de egy újdondásznak meg­bocsátja a’ világ azon antiquitássali mulatozását, mellynek tompa hangja őt, rágalmazónak, elferditőnek, tudatlan­nak, bölcsnek és elménezkedni akarónak­ igyekszik kiki­áltani. — Azt mondja a’ tbiró, hogy az ujdonkornak fölme­rült szükségeire adózni akar, de a’ P. Hírlap által meg­ajánlott 20 millió pftnyi egyenes adó’ elvállalására nem szavazhat. Szép szavak, táblabiró ur. De 20 milliót a’ ne­mességtől senki sem követelt. Magyarország’ összes b u d g e t e fogna annyit tenni a’ P. Hirlap’ számítása sze­rint. Kicsoda tehát az elferdítő, ki az, a’ ki nem tud olvasni, ki a’ tudatlan ? — Azt mondja, hogy ő adózni akar, hogy az adó ellen nem működik, hanem csak K. L. adó körüli állításait czáfolgatta, csak K—al voltak „küzdelmei.“ Talán bizony az adó ellen agitált K. L. úr, hogy az adózni akaró táblabiró czáfolatra volt szállni kénytelen ellene ? Aztán mi szépen hangzik a’ táblabirói ajkakon : „K-naki küzdelmeim!“ Van egy régi mese. Egy kanlégy reá szállott egyszer Gábor diák’ orrára, ’s a’ mint ismét elszállt, a’ kanlégy azt hiresztelte társai között, hogy neki Gábor diákkal „küzdelmei“ voltak. Ki az, a’ ki adózni akar, a’ ki önmagát ferdíti el, önmagát rágalmazza ? — Továbbá azt tanácsolja a’ többször érintett újdondász­nak , hogy „jobb volna nem kajánk­o­d­n­i.“ — Antique­witz , táblabiró ur , a’ Honderű csinálta 1845- -ben, azóta sokszor hallottam. Ki az, a’ ki elménczkedni akar? — De az elménczkedés akkor éri el tetőpont­ját, a’ midőn igy szól azon egyén, a’ ki megirta magáról, hogy Deák Ferencz’ beszédét sarkaiból kiforgatta: „Vé­gül tetszett még önnek, újdondász úr, engem a’ múmiák’ sorába helyezni,’s a’ régiség’ búvárainak figyelmébe aján­lani, — természetesen minden alap nélkül (hiszen majd adnak a’ museumban alája postamentumot!) — mert (mert!) ha úgy is volna , boszankodnom nem lehetne, mert (mert!) jelenleg az van divatban, a’mi antique és roccoco!“ Tehát roccoco táblabiró! Kell-e ennél colossalisabb humor? Mosolygott-e valaha a’ humori is­tene kegyelmesebben emberre, mint mikor a’ táblabiróra nézett ? Mit ? mosolygott ? De úgy elkaczagta magát, hogy még mosolyravalója sem maradt többé hátra más ember’ számára. Azóta pang a’ humoristikai irodalom. — Czikkje’ végén újra rám fogja, hogy nem tudom, mi­szerint kétféle adó van: direct és indirect. Kétszer rám fogni illyesmit, — ez fáj, t.biró ur, — ezt nem érdem­lem t.biró ur, — egy könny pereg le arezomon, a’ melly­­ért ön lesz felelős ... ott... ott! — Az adónak eme’ kétféleségét csak úgy tudja az újdondász, mint akár a’ t.biró ur, de az újdondász azt mondja a’ t.biró urnak, hogy, midőn a’ nemnemes osztály, mellynek sorsosai most éhenhalnak, milliókat fizet egyenes adóba,’s a’ mellett részese minden indirect adónak az egész népséggel közösen, hogy most fölötte nevetséges és valóban roccoco egy gondolat­­biró ur’ részéről, arról irni hosszas lamen­­tatiókat, hogy a’ nemes ember sóért fizet, hogy levelét ingyen nem viszi a’ posta, hogy a’ lutriban berakás nél­kül nem nyer —’s még csak a’ kellene, hogy megbotrány­­kozzék a’ vendéglőkön, hol a’ nemes ember is kénytelen megfizetni az ebéd’ árát. Hisz’ ezek ollyan roccoco ötle­tek, hogy rajtok annak idejében még az Emzeti szerkesz­tőség is elbámult csillagában, honnan antiquitásait szokta nézni műkedvelői szerelemmel. (Köszöntöm addig is, mig személyesen ölelhetem). — Mondjak-e még többet? Enyelegjek-e még tovább az elmúlt idők’ fiával ’s eszméi­vel ? — Nem enyelgek. Egy becses melltűt már köszön­hetek neki, ’s nem szeretném, ha rám fogná, hogy most egy másikra aspirálok. Ad revidere! — Színházunk húsvét’ hétfőjén ismét megnyílt Hugo Károly’„Brutus és Lucretia“ czímű jeles drámájával.Kö­zönség a’ kilencz napi szünet után, a’ kedvező időben, mind ekkor, mind más nap, midőn uj vígjátékok hozat­tak színre, daczára az előadott művek’ érdekességének, fölötte csekély vala. Oka valószínűleg abban fekszik, minthogy a’ közönség az újabb árfölemeléshez még szok­va nincs. De reméljük, ez nem leend soká akadály. — A’ Gellérthegyi mulatság roppant néptömeget csalt fel múlt hétfőn. Az erős szél csaknem lesodorta ugyan valamennyit a’ Dunába, de ők mulattak. — Mások Palotára rándulának, de mind megcsalatkoztak, mert az uj kávéházat nem nyitották meg, mint hivé a’ közvé­­­lemény. — Ismét mások egész Váczig gőzöltek, de Vácz maga a­ megtestesült unalom. A’ zöld még nem zöld, oda nem rándult senki. Szóval: a' fővárosi élvvágy nagy zavarba jött husvét’ hétfőjén. — Jövő vasárnap adatik azon „iparos tánczvigalom“, melly a’ német színház’ leégése miatt a’ múlt farsangról maradt fenn. A’ jótékony czél sok bálvendéget érdemel meg. — Figyelmeztetjük olvasóinkat azon érdekes könyvára 55

Next