Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-10-28 / 974. szám

Csütörtök 074. October 28. 1847-PESTI HÍRLAP: megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 Fr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvant­ajczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ k e 11 é­s hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Követválasztások. — Teendőink. XV. (Örökváltság.) Fővárosi újdonságok. Tör­vényhatósági dolgok: Nógrád, Tolna (követválasz­tások). Zágráb (közgyűlés). Fejérvári levelek. Erdélyi or­szággyűlés. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Követválasztások. Horvátország. Zágráb, oct. 18-án. A’ kap­csolt részeknek mai napon, Haulik György megyés püs­pök ’s báni helytartó’ elnöksége alatt, a’ városi színház’ teremében megkezdett tartományi gyűlésén követekül vá­lasztattak , a’ főrendi táblához : Busán Herman hor­­vát ítélőtáblás elnök ’s udv. tanácsos ; a’ rendek’ táblájá­hoz pedig: Osegovich Metell kir. helytartósági tanácsos és Bunyik József, Pozsegamegye’ főjegy­zője. Az utasítások’ kidolgozására küldöttség neveztetett báró Bedekovics Lajos val. belső titkos tanácsos és Kö­rösmegye’ főispánja’ elnöksége alatt. A’ teremben, mint legutószor, a’ báni meghívottak ’s követek’ helyes korlá­tokkal valának elkülönítve. Zágrábmegye ’s a’ turmezei közönség részt nem vett, ’s követei hiányzottak. Mind ezen első ülés’ részleteiről, mind a’ tartományi gyűlés’ folya­máról közelebb, Veszprémmegyében követek lettek Hun­kár Antal és Sebestény Gábor táblabirák. Az első közfelkiáltással, a’ másik pedig Ányos István’ ellené­ben 25 szavazattöbbséggel. K­r­a­s­s­ó’ követei: Makay S­ándor m. alispán és Szerényi Ferencz főjegyző. V­e­r­ő­c­z­e’ követei :Szallopek Lajos m. alisp. és D­ellimanic­s István szbiró. KIR. VÁROSOK. Budáról, oct. 25-én. A’ mai napon tartott követválasztási gyűlésünkben, mielőtt a’ vá­lasztáshoz fogtunk volna, a’ közpolgárság’ 42 képviselő­jének befolytatása az utasításba közakarattal határozat­ba ment. Mindenekelőtt köztiszteletben álló tanácsnok Tüm­bök János’s aztán volt országgyűlési követünk, az egész község által szenvedélyesen szeretett szilárd jel­lemű főjegyzőnk, Házmán Ferencz szűnni nem akaró éljenrivalgások közt országgyűlési követekül választattak meg. —­r. 1. Breznóbánya’ követe Zachar Mátyás aljegyző. Teendőink. XV. (Örökváltság.) Kimondtuk előbbi czikkelyeinkben azon meggyőződésünket: miként e’ nemzet’ haladása, mellyet nemcsak mi, de — erőssen hisszük — minden becsületes ember, bármilly politicai párthoz tartozzék, egyiránt óhajt, nem remélhető mind addig, mig a’ birtokviszonyok, mellyek minden polgári társaság’ egyik főalapját képezik, jelen abnormis helyze­tükben maradnak. Utósó czikkelyeinknek feladata volt: figyelmessé tenni az olvasót a’ károkra, mellyek a’ n­e­­mesi birtokot korlátozó ősiségi törvényekből szár­maznak , ’s megmutatni, miként azoknak orvoslása csak az „úti possidetis’“ gyökeres gyógyszerének alkalmazása által lehetséges. Fordítsuk ma figyelmünket úrbéri föld­birtokunkra. — A’ tárgy annyiszor ’s egyesek által olly alaposan vitattatott már meg, hogy e’ részben rövideb­­bek lehetünk. Úrbéri viszonyaink­ káros hatásáról nem kétkedik senki többé. Mind politikai, mind nemzetgazdászati te­kintetben sokkal szembetűnőbbek rész­következései, hogy­­sem azokat valaki tagadná. Még az is, ki az általános ellenszenvet, melly az úrbéri függés ellen nyilatkozik, előítéleteken alapulónak hinné, kénytelen belátni, hogy olly institutio’ fentartása, mellyet majdnem mindenki — habár tévedésből — károsnak tart, lehetetlen; ’s csak az úrbéri viszonyok’ megszüntetésének módja az, mi körül a’ vitatkozás jelenleg folyik. Nem szándékunk azon módok’ elősorolásába bocsát­kozni, mellyek szerint az úrbéri tartozások’ örök megvál­tása részint a’ külföldön véghezment, részint nálunk in­­ditványoztatott. Ezekre nézve utasítjuk olvasóinkat Pulszky Ferencz tisztelt barátunk’ jeles czikkelyeire, mellyek e' lapokban nem rég’ közöltettek. Felfogásunk szerint, ha van kérdés, mellynek czélszerű megoldására nézve az egyes, határozott véleménynyel nem állhat elő, épen az örökváltság’ kérdése az. Mi az ösvénynek kijelö­lését , mellyen ez ügyre nézve haladnunk kell, kizárólag törvényhozásunktól várjuk. Csak az ország’ különböző vidékei’ viszonyainak teljes ismerete által válik az lehet­ségessé,­­s hol keressük ezt, ha nem törvényhozásunknál, melly az egyes törvényhatóságok’ követei által magának e’ részben a’ szükséges adatokat megszerezheti ? Részünk­ről itt csak azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy a’ tör­vényhozás az örökváltság’ kérdését, a’ pártkérdések’ sorá­ból kiemelve, ollyannak tekintse, mellynek megoldása első kötelességei közé tartozik; ’s hogy az egyes törvényha­tóságok részletes utasítások által a’ törvényhozásnak mű­ködését ne akadályoztassák. Az örökváltság’ kérdésének megoldása csak igy remélhető. Ha azonban úgy vagyunk is meggyőződve, hogy az örökváltság’ elvének mikénti alkalmazása iránt czélszerü­­leg csak a’ törvényhozás határozhat, ’s azért részünkről az ország’ különböző vidékei’ állapotának ismeretével nem bírván, a’ létező indítványokat egy ujjal szaporítani nem akarjuk, azt hisszük, hogy az eddig történt indítványok között vannak o­lyanok, mellyekről bízvást elmondhatjuk, hogy az örökváltság’ kérdése i­ly módon czélszerüen nem oldathatik meg, ’s csak a’kérdésnek ezen negativ részére nézve akarunk szólni a’ jelen alkalommal. Vannak, kik azt hiszik, hogy legczélszerűbb, ha az örökváltság’ eszközlése az érdeklett felek’ szabad akara­tára bizatik. Mind ezek, mind mások is, kik legalább a’ földes­urakra nézve kényszerítő törvényt óhajtanak, nem tart­ják szükségesnek, hogy az örökváltság a’közállomány’ különös segedelmével történjék, ’s a’ megváltási öszlet­­nek egy része — mint az a’ badeni herczegségben történt — az ország által fizettessék. Végre vannak — ’s a’ nemesség között talán számo­san — kik az örökváltság’ elősegítésére czélszerűnek gon­dolják , ha az úrbéri tartozások’ fejében, a’ jobbágytel­keknek egy része a’ földesúrnak adatik át, mi által, a’ dolgot tisztán elméletileg tekintve, senkin jogsértés, sőt valóságos kár nem követtetnék el, miután ha a’ jobbágy évenkénti tartozásainak tőkéjét földben lefizetné, éven­kénti jövedelmei, mellyekből él, azért kisebbekké nem válnának. Tekintetbe véve országunk’ helyzetét ’s főkép’ föld­­mivelő osztályaink’ nézeteit — miket e’ kérdésnél sze­münk elől vesztenünk nem szabad — mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy az örökváltság az elősorolt módokon nem eszközölhető. Hogy az örökváltság az országra nézve valóban üdvös eredményekhez vezessen, szükség általánosnak len­nie. Nemzetgazdászati tekintetben minden egyes határ, hol az örökváltság megtörtént, nyereség. Minden hold ’s egyes földmivelő, kiről az urbér’ bilincsei levétettek, növeli az ország’ productiv erejét, ’s ennyiben örvende­tes. De ha a’ dolgokat magasabb politikai szempontból tekintjük, akkor annak, ha egyes községek magokat az úri hatóság alól kiváltják, kevesebb okunk van örülni, mint azt sokan közülünk eddig tették. Felfogásunk sze­rint , ha az eddig követett ösvényen tovább haladunk, és permissiv törvényeink mellett minden vagyonosabb köz­­ség lassanként megváltotta magát, azoknak helyzete, kik ezt bármi oknál fogva nem tehették , tetemesen roszabbá válik. Az úrbéri kötelékek, mivel kevesebbekre nehezed­nek, még elviselhetetlenebbeknek fognak látszani, ’s mi nem hisszük, hogy az országnak érdekében feküdjék olly állapot’ előidézése, melly, bármi jogszerű ’s törvényes legyen, milliók által nem tartatik annak; ’s azért az örök­­váltságot csak úgy tartjuk valóban kívánatosnak, ha az az egész országra kiterjed. — Hogy erre permissiv tör­vények mellett nem számolhatunk, igen világos. Ki a’ csekély sikernek okát, mellyet az örökváltság iránt ho­zott permissiv törvény eddig előidézett, kizárólag a’ föl­desurak’ rész akaratának tulajdonítja, rendkivül csalat­kozik. Számos eset van, mellyben az örökváltság a’ job­bágyok’ előítéletein szenvedett hajótörést, ’s számos eset fog előfordulni mindig, mig a’ jobbágy ’s földesura jelen viszonyaikban maradnak. Politicai jogoktól megfosztott osztályok, ollyanok’ irányában, kik illy jogokkal bírnak, csak a’ legnagyobb óvatosság által védelmezik magokat, ’s bennök a’ status quo mindig féltékeny őrökre talál, azon egyszerű oknál fogva, mert a’ változásoknál helyze­­tök’ megjavulását nem várják. Mit e’ részben eddig ta­pasztaltunk , azt fogjuk tapasztalni ezentúl; ’s a’ permis­siv törvénynek az örökváltság’ előidézésére mindig csak felette korlátolt leend befolyása. Sokan osztják e’ nézeteket ’s átlátják, hogy ha sikert akarunk, a’ jelen engedő törvényt parancsoló­val kell föl­cserélnünk. Csak az nem egyezik meg nézeteikkel, hogy az örökváltság az ország’ segedelmével történjék. Vétes­senek föl a’ jelen úrbéri tartozások pénzértékben. Az illy módon megbecsült földesúri tartozás tőkésittessék, ’s a’ jobbágy fizesse le ezen tőkét vagy egyszerre, vagy több részletekben, ’s ha ezt sem tehetné, fizesse a’ kilenczed ’s úrbéri munka helyett a’ meghatározott megváltási ösz­­lem­ek kamatait. Ez által a’ földesúr ’s jobbágy közötti viszony adóssági viszonynyá változik, ’s az úrbéri kap­csolatok azonnal megszűnnek. Többször hallottuk e’ ter­vet, ’s van utasitás is, mellybe az fölvétetett. De vall­jon, bővebb megfontolás után, ki nem látja át annak ki­­vihetlenségét? — Az örökváltság’ kérdése azok közé tar­tozik , mellyekről mindenki saját vidéke’ szempontjából ítél, ’s kétségen kivül vannak megyék, hol ezen indít­vány talán kivihetőnek fogna találtatni. Hol a’ munkának ára nagy, ott az úrbéri munkák megszűnvén, a’jobbágy­nak bő keresetforrás nyilik, mellyből nemcsak a’ meg­váltási ősziét’ kamatait, hanem idővel és szorgalom­mal magát ezen öszletet is megszerezheti; de nincse­­nek-e számos vidékek, mellyekről ezt nem mondhat­juk, mellyekben a’munka nem kerestetik, ’s a’jobbágy a’ ráeső évenkénti pénzbeli tartozást legjobb akarattal sem róhatná le ? ’S illy vidékekben, a’ munkának pénzre való átváltoztatása hová vezetne ? Mihelyt a’ törvény az úrbéri tartozásoknak pénzbeni lerovását parancsolja, a’ jelen úrbéri viszonyok arendalis viszonyokká változnak. A’ törvény a’ földesúrnak jogait nem hagyhatja sanctio nél­kül. Szükség, hogy meghatároztassék : miként a’ földesur az őt minden jobbágyától évenként illető tartozást ugyan­azon eszközökkel hajthatja be, mellyekkel más adósai ellen élhet; ’s ez csak oda vezethet, hogy a’ földesur vagy a’ törvény által biztositott jogairól lemondani, vagy azo­kat executiok által sikeresiteni kénytelenittetnék, miáltal nemcsak a’ földesúr maga jobbágyai előtt gyülölség’ tár­gyává válnék, de a’ jobbágyokra nézve is a’ jelennél sok­kal roszabb állapot idéztetnék elő. — Ki önmagát ámítani nem akarja, könnyen beláthatja, hogy az örökváltság ha­zánk’ igen sok vidékében a’ jobbágyok’ önereje által nem eszközölhető, ki tehát annak szükségéről meggyőződött, az józanul nem ellenezheti, hogy az, az egyetlen lehető módon, azaz, úgy eszközöltessék, hogy az összes meg­váltási öszletnek egy része az ország által vállaltassék el. Vannak, kik a’megváltást az által akarják könnyíteni, hogy annak egy része földben történjék. Okoskodásuk’ helyessége ellen nincs kifogásunk. Áll az, hogy a’jobbágy nem földéből, hanem annak jövedelmeiből él, hogy te­hát , miután most termésének egy Mlenczedét, hetedét vagy épen ötödét fizeti urának, helyzete roszabbá nem válik, midőn tőle, ez évenkénti teher’ megváltásául, ma­gának a’ földnek kilenczed-, heted- vagy ötödrésze véte­tik el. Elismerjük, mind­ez jó ’s helyes lehet elméletben, csak azt hisszük, hogy kik illy intézkedést javasolnak, azok nem ismerik népünket, nem tapasztalták a’ félté­kenységet, mellyel mezei gazdáink minden talpalatnyi földhez ragaszkodnak. Ki a’ nép között megfordult, e’ dologról bizonyosan máskép’ fog ítélni, ’s tudja, hogy egyes igen ritka esetet kivéve, nincs semmi, mi által földmivelő osztályaink között több elégedetlenség, sőt talán tettleges ellenszegülés idéztethetnék elő, mint, ha a’ jobbágytól, örökváltsága’ fejében, földének bármi cse­kély része vétetnék el. Ezek szerint nem áll senkinek hatalmában, előre meg­határozni a’ módot, miszerint az örökváltság hazánkban eszközöltetni fog. A’viszonyok’ tökéletes ismerete nélkül, e’ tisztán gyakorlati kérdésben, kivihető javaslatot nem tehet senki, ’s mi ezt, még egyszer mondjuk, csak tör­vényhozásunktól várjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy valamint jelen permissiv törvényeinktől nagy eredménye­ket nem várhatunk, úgy az örökváltság az ország’ na­gyobb részében csak úgy sikerülhet, ha ahhoz a’ közállo­mány tettlegesen segédkezeket nyújt. A’ földbeni meg­váltást mi olly intézkedésnek tartjuk, melly érdekegység helyett csak maradandó keserűséget idézne elő, ’s mit ennélfogva tehetségünk szerint ellenezni kötelességünk­nek tartjuk. Az örökváltság’ kérdése szoros kapcsolatban van az adó’ kérdésével. Erről azonban külön számban. — %%% Fővárosi újdonságok. „Esernyő és bérkocsis“ ez volt czime a’ múlt hétfőn színházunkban először adatott­­ felvonásos franczia víg­játéknak. Ezt nem azért említjük, mintha mindjárt itt elől a’ darabról akarnánk szólni, hanem csak eszmetársu­latnál fogva, mert ugyanazon hétfőn és kedden egész olly con amore esett az eső, hogy mint Szentpétery Nyulfi uram’ szerepében csak négy drabant és egy káplár után sohajtoz, akként lebbent el magunk’ ajkairól is a’ mondott két napon ismételve ezen óhajtás: „esernyő és bérkocsis!“ — Egyébiránt könnyű a’ francziáknak a’ nevezett két tárgyról vigjátékot irni; mi itt Pesten legfölebb szomo­­rujátékot, vagy igen komoly szinmüvet írhatnánk. Pes­ten a’ háziurak csorgó ereszeikkel annyira condensálják az ég’ könyvit, hogy végre a’ legkeményebb szivü donna parapluie is kénytelen ellágyulni ’s engedni. Itt a’ sujet komoly szinmüre! Azon itt pedig valóságos szomorujáté­­kot irhat esernyőjéről, ki bizonyos kávéházba betérvén, annak utalma alatt, midőn onnan kijőne, födetlen nyílt fővel kényszerült üdvözölni az elszomorodott természetet. ’S az ég részvétkönyüit hullatá a’ kirablott kebelre. . . » 69

Next