Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-10-28 / 974. szám
Csütörtök 074. October 28. 1847-PESTI HÍRLAP: megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 Fr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvantajczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ k e 11 és hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Követválasztások. — Teendőink. XV. (Örökváltság.) Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Nógrád, Tolna (követválasztások). Zágráb (közgyűlés). Fejérvári levelek. Erdélyi országgyűlés. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Követválasztások. Horvátország. Zágráb, oct. 18-án. A’ kapcsolt részeknek mai napon, Haulik György megyés püspök ’s báni helytartó’ elnöksége alatt, a’ városi színház’ teremében megkezdett tartományi gyűlésén követekül választattak , a’ főrendi táblához : Busán Herman horvát ítélőtáblás elnök ’s udv. tanácsos ; a’ rendek’ táblájához pedig: Osegovich Metell kir. helytartósági tanácsos és Bunyik József, Pozsegamegye’ főjegyzője. Az utasítások’ kidolgozására küldöttség neveztetett báró Bedekovics Lajos val. belső titkos tanácsos és Körösmegye’ főispánja’ elnöksége alatt. A’ teremben, mint legutószor, a’ báni meghívottak ’s követek’ helyes korlátokkal valának elkülönítve. Zágrábmegye ’s a’ turmezei közönség részt nem vett, ’s követei hiányzottak. Mind ezen első ülés’ részleteiről, mind a’ tartományi gyűlés’ folyamáról közelebb, Veszprémmegyében követek lettek Hunkár Antal és Sebestény Gábor táblabirák. Az első közfelkiáltással, a’ másik pedig Ányos István’ ellenében 25 szavazattöbbséggel. Krassó’ követei: Makay Sándor m. alispán és Szerényi Ferencz főjegyző. Verőcze’ követei :Szallopek Lajos m. alisp. és Dellimanics István szbiró. KIR. VÁROSOK. Budáról, oct. 25-én. A’ mai napon tartott követválasztási gyűlésünkben, mielőtt a’ választáshoz fogtunk volna, a’ közpolgárság’ 42 képviselőjének befolytatása az utasításba közakarattal határozatba ment. Mindenekelőtt köztiszteletben álló tanácsnok Tümbök János’s aztán volt országgyűlési követünk, az egész község által szenvedélyesen szeretett szilárd jellemű főjegyzőnk, Házmán Ferencz szűnni nem akaró éljenrivalgások közt országgyűlési követekül választattak meg. —r. 1. Breznóbánya’ követe Zachar Mátyás aljegyző. Teendőink. XV. (Örökváltság.) Kimondtuk előbbi czikkelyeinkben azon meggyőződésünket: miként e’ nemzet’ haladása, mellyet nemcsak mi, de — erőssen hisszük — minden becsületes ember, bármilly politicai párthoz tartozzék, egyiránt óhajt, nem remélhető mind addig, mig a’ birtokviszonyok, mellyek minden polgári társaság’ egyik főalapját képezik, jelen abnormis helyzetükben maradnak. Utósó czikkelyeinknek feladata volt: figyelmessé tenni az olvasót a’ károkra, mellyek a’ nemesi birtokot korlátozó ősiségi törvényekből származnak , ’s megmutatni, miként azoknak orvoslása csak az „úti possidetis’“ gyökeres gyógyszerének alkalmazása által lehetséges. Fordítsuk ma figyelmünket úrbéri földbirtokunkra. — A’ tárgy annyiszor ’s egyesek által olly alaposan vitattatott már meg, hogy e’ részben rövidebbek lehetünk. Úrbéri viszonyaink káros hatásáról nem kétkedik senki többé. Mind politikai, mind nemzetgazdászati tekintetben sokkal szembetűnőbbek részkövetkezései, hogysem azokat valaki tagadná. Még az is, ki az általános ellenszenvet, melly az úrbéri függés ellen nyilatkozik, előítéleteken alapulónak hinné, kénytelen belátni, hogy olly institutio’ fentartása, mellyet majdnem mindenki — habár tévedésből — károsnak tart, lehetetlen; ’s csak az úrbéri viszonyok’ megszüntetésének módja az, mi körül a’ vitatkozás jelenleg folyik. Nem szándékunk azon módok’ elősorolásába bocsátkozni, mellyek szerint az úrbéri tartozások’ örök megváltása részint a’ külföldön véghezment, részint nálunk inditványoztatott. Ezekre nézve utasítjuk olvasóinkat Pulszky Ferencz tisztelt barátunk’ jeles czikkelyeire, mellyek e' lapokban nem rég’ közöltettek. Felfogásunk szerint, ha van kérdés, mellynek czélszerű megoldására nézve az egyes, határozott véleménynyel nem állhat elő, épen az örökváltság’ kérdése az. Mi az ösvénynek kijelölését , mellyen ez ügyre nézve haladnunk kell, kizárólag törvényhozásunktól várjuk. Csak az ország’ különböző vidékei’ viszonyainak teljes ismerete által válik az lehetségessé,s hol keressük ezt, ha nem törvényhozásunknál, melly az egyes törvényhatóságok’ követei által magának e’ részben a’ szükséges adatokat megszerezheti ? Részünkről itt csak azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy a’ törvényhozás az örökváltság’ kérdését, a’ pártkérdések’ sorából kiemelve, ollyannak tekintse, mellynek megoldása első kötelességei közé tartozik; ’s hogy az egyes törvényhatóságok részletes utasítások által a’ törvényhozásnak működését ne akadályoztassák. Az örökváltság’ kérdésének megoldása csak igy remélhető. Ha azonban úgy vagyunk is meggyőződve, hogy az örökváltság’ elvének mikénti alkalmazása iránt czélszerüleg csak a’ törvényhozás határozhat, ’s azért részünkről az ország’ különböző vidékei’ állapotának ismeretével nem bírván, a’ létező indítványokat egy ujjal szaporítani nem akarjuk, azt hisszük, hogy az eddig történt indítványok között vannak olyanok, mellyekről bízvást elmondhatjuk, hogy az örökváltság’ kérdése ily módon czélszerüen nem oldathatik meg, ’s csak a’kérdésnek ezen negativ részére nézve akarunk szólni a’ jelen alkalommal. Vannak, kik azt hiszik, hogy legczélszerűbb, ha az örökváltság’ eszközlése az érdeklett felek’ szabad akaratára bizatik. Mind ezek, mind mások is, kik legalább a’ földesurakra nézve kényszerítő törvényt óhajtanak, nem tartják szükségesnek, hogy az örökváltság a’közállomány’ különös segedelmével történjék, ’s a’ megváltási öszletnek egy része — mint az a’ badeni herczegségben történt — az ország által fizettessék. Végre vannak — ’s a’ nemesség között talán számosan — kik az örökváltság’ elősegítésére czélszerűnek gondolják , ha az úrbéri tartozások’ fejében, a’ jobbágytelkeknek egy része a’ földesúrnak adatik át, mi által, a’ dolgot tisztán elméletileg tekintve, senkin jogsértés, sőt valóságos kár nem követtetnék el, miután ha a’ jobbágy évenkénti tartozásainak tőkéjét földben lefizetné, évenkénti jövedelmei, mellyekből él, azért kisebbekké nem válnának. Tekintetbe véve országunk’ helyzetét ’s főkép’ földmivelő osztályaink’ nézeteit — miket e’ kérdésnél szemünk elől vesztenünk nem szabad — mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy az örökváltság az elősorolt módokon nem eszközölhető. Hogy az örökváltság az országra nézve valóban üdvös eredményekhez vezessen, szükség általánosnak lennie. Nemzetgazdászati tekintetben minden egyes határ, hol az örökváltság megtörtént, nyereség. Minden hold ’s egyes földmivelő, kiről az urbér’ bilincsei levétettek, növeli az ország’ productiv erejét, ’s ennyiben örvendetes. De ha a’ dolgokat magasabb politikai szempontból tekintjük, akkor annak, ha egyes községek magokat az úri hatóság alól kiváltják, kevesebb okunk van örülni, mint azt sokan közülünk eddig tették. Felfogásunk szerint , ha az eddig követett ösvényen tovább haladunk, és permissiv törvényeink mellett minden vagyonosabb község lassanként megváltotta magát, azoknak helyzete, kik ezt bármi oknál fogva nem tehették , tetemesen roszabbá válik. Az úrbéri kötelékek, mivel kevesebbekre nehezednek, még elviselhetetlenebbeknek fognak látszani, ’s mi nem hisszük, hogy az országnak érdekében feküdjék olly állapot’ előidézése, melly, bármi jogszerű ’s törvényes legyen, milliók által nem tartatik annak; ’s azért az örökváltságot csak úgy tartjuk valóban kívánatosnak, ha az az egész országra kiterjed. — Hogy erre permissiv törvények mellett nem számolhatunk, igen világos. Ki a’ csekély sikernek okát, mellyet az örökváltság iránt hozott permissiv törvény eddig előidézett, kizárólag a’ földesurak’ rész akaratának tulajdonítja, rendkivül csalatkozik. Számos eset van, mellyben az örökváltság a’ jobbágyok’ előítéletein szenvedett hajótörést, ’s számos eset fog előfordulni mindig, mig a’ jobbágy ’s földesura jelen viszonyaikban maradnak. Politicai jogoktól megfosztott osztályok, ollyanok’ irányában, kik illy jogokkal bírnak, csak a’ legnagyobb óvatosság által védelmezik magokat, ’s bennök a’ status quo mindig féltékeny őrökre talál, azon egyszerű oknál fogva, mert a’ változásoknál helyzetök’ megjavulását nem várják. Mit e’ részben eddig tapasztaltunk , azt fogjuk tapasztalni ezentúl; ’s a’ permissiv törvénynek az örökváltság’ előidézésére mindig csak felette korlátolt leend befolyása. Sokan osztják e’ nézeteket ’s átlátják, hogy ha sikert akarunk, a’ jelen engedő törvényt parancsolóval kell fölcserélnünk. Csak az nem egyezik meg nézeteikkel, hogy az örökváltság az ország’ segedelmével történjék. Vétessenek föl a’ jelen úrbéri tartozások pénzértékben. Az illy módon megbecsült földesúri tartozás tőkésittessék, ’s a’ jobbágy fizesse le ezen tőkét vagy egyszerre, vagy több részletekben, ’s ha ezt sem tehetné, fizesse a’ kilenczed ’s úrbéri munka helyett a’ meghatározott megváltási öszlemek kamatait. Ez által a’ földesúr ’s jobbágy közötti viszony adóssági viszonynyá változik, ’s az úrbéri kapcsolatok azonnal megszűnnek. Többször hallottuk e’ tervet, ’s van utasitás is, mellybe az fölvétetett. De valljon, bővebb megfontolás után, ki nem látja át annak kivihetlenségét? — Az örökváltság’ kérdése azok közé tartozik , mellyekről mindenki saját vidéke’ szempontjából ítél, ’s kétségen kivül vannak megyék, hol ezen indítvány talán kivihetőnek fogna találtatni. Hol a’ munkának ára nagy, ott az úrbéri munkák megszűnvén, a’jobbágynak bő keresetforrás nyilik, mellyből nemcsak a’ megváltási ősziét’ kamatait, hanem idővel és szorgalommal magát ezen öszletet is megszerezheti; de nincsenek-e számos vidékek, mellyekről ezt nem mondhatjuk, mellyekben a’munka nem kerestetik, ’s a’jobbágy a’ ráeső évenkénti pénzbeli tartozást legjobb akarattal sem róhatná le ? ’S illy vidékekben, a’ munkának pénzre való átváltoztatása hová vezetne ? Mihelyt a’ törvény az úrbéri tartozásoknak pénzbeni lerovását parancsolja, a’ jelen úrbéri viszonyok arendalis viszonyokká változnak. A’ törvény a’ földesúrnak jogait nem hagyhatja sanctio nélkül. Szükség, hogy meghatároztassék : miként a’ földesur az őt minden jobbágyától évenként illető tartozást ugyanazon eszközökkel hajthatja be, mellyekkel más adósai ellen élhet; ’s ez csak oda vezethet, hogy a’ földesur vagy a’ törvény által biztositott jogairól lemondani, vagy azokat executiok által sikeresiteni kénytelenittetnék, miáltal nemcsak a’ földesúr maga jobbágyai előtt gyülölség’ tárgyává válnék, de a’ jobbágyokra nézve is a’ jelennél sokkal roszabb állapot idéztetnék elő. — Ki önmagát ámítani nem akarja, könnyen beláthatja, hogy az örökváltság hazánk’ igen sok vidékében a’ jobbágyok’ önereje által nem eszközölhető, ki tehát annak szükségéről meggyőződött, az józanul nem ellenezheti, hogy az, az egyetlen lehető módon, azaz, úgy eszközöltessék, hogy az összes megváltási öszletnek egy része az ország által vállaltassék el. Vannak, kik a’megváltást az által akarják könnyíteni, hogy annak egy része földben történjék. Okoskodásuk’ helyessége ellen nincs kifogásunk. Áll az, hogy a’jobbágy nem földéből, hanem annak jövedelmeiből él, hogy tehát , miután most termésének egy Mlenczedét, hetedét vagy épen ötödét fizeti urának, helyzete roszabbá nem válik, midőn tőle, ez évenkénti teher’ megváltásául, magának a’ földnek kilenczed-, heted- vagy ötödrésze vétetik el. Elismerjük, mindez jó ’s helyes lehet elméletben, csak azt hisszük, hogy kik illy intézkedést javasolnak, azok nem ismerik népünket, nem tapasztalták a’ féltékenységet, mellyel mezei gazdáink minden talpalatnyi földhez ragaszkodnak. Ki a’ nép között megfordult, e’ dologról bizonyosan máskép’ fog ítélni, ’s tudja, hogy egyes igen ritka esetet kivéve, nincs semmi, mi által földmivelő osztályaink között több elégedetlenség, sőt talán tettleges ellenszegülés idéztethetnék elő, mint, ha a’ jobbágytól, örökváltsága’ fejében, földének bármi csekély része vétetnék el. Ezek szerint nem áll senkinek hatalmában, előre meghatározni a’ módot, miszerint az örökváltság hazánkban eszközöltetni fog. A’viszonyok’ tökéletes ismerete nélkül, e’ tisztán gyakorlati kérdésben, kivihető javaslatot nem tehet senki, ’s mi ezt, még egyszer mondjuk, csak törvényhozásunktól várjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy valamint jelen permissiv törvényeinktől nagy eredményeket nem várhatunk, úgy az örökváltság az ország’ nagyobb részében csak úgy sikerülhet, ha ahhoz a’ közállomány tettlegesen segédkezeket nyújt. A’ földbeni megváltást mi olly intézkedésnek tartjuk, melly érdekegység helyett csak maradandó keserűséget idézne elő, ’s mit ennélfogva tehetségünk szerint ellenezni kötelességünknek tartjuk. Az örökváltság’ kérdése szoros kapcsolatban van az adó’ kérdésével. Erről azonban külön számban. — %%% Fővárosi újdonságok. „Esernyő és bérkocsis“ ez volt czime a’ múlt hétfőn színházunkban először adatott felvonásos franczia vígjátéknak. Ezt nem azért említjük, mintha mindjárt itt elől a’ darabról akarnánk szólni, hanem csak eszmetársulatnál fogva, mert ugyanazon hétfőn és kedden egész olly con amore esett az eső, hogy mint Szentpétery Nyulfi uram’ szerepében csak négy drabant és egy káplár után sohajtoz, akként lebbent el magunk’ ajkairól is a’ mondott két napon ismételve ezen óhajtás: „esernyő és bérkocsis!“ — Egyébiránt könnyű a’ francziáknak a’ nevezett két tárgyról vigjátékot irni; mi itt Pesten legfölebb szomorujátékot, vagy igen komoly szinmüvet írhatnánk. Pesten a’ háziurak csorgó ereszeikkel annyira condensálják az ég’ könyvit, hogy végre a’ legkeményebb szivü donna parapluie is kénytelen ellágyulni ’s engedni. Itt a’ sujet komoly szinmüre! Azon itt pedig valóságos szomorujátékot irhat esernyőjéről, ki bizonyos kávéházba betérvén, annak utalma alatt, midőn onnan kijőne, födetlen nyílt fővel kényszerült üdvözölni az elszomorodott természetet. ’S az ég részvétkönyüit hullatá a’ kirablott kebelre. . . » 69