Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-01-02 / 1011. szám

kármentesítésével fog eszközöltetni. Én t. KK. és RR.­ ellenkező értelemben vagyok azokkal, kik e’ szót épen igazság­ szempontjából tették az üzenetbe; én, noha kár­­mentesitni szinte óhajtók , tökéletes, teljes, egész kármentesítés’ ideáját mégis rop­pant igazságtalanságnak tartom. Ha az örökváltsági ügy annak idejében részletes tárgyalásra ide kerül, meg fo­gom tenni észrevételeimet az egyes úrbéri terhekre nézve; most csak annyit kívánok kimondani, ’s ebben bizony­­ával mindenki egyetért velem,­­ hogy a’ teljes kár­pótlás annyi, mint a’ mostani terhek’ megörökítése, ez nem váltság, nem állapotjavulás, — ’s teljes kárpótlást követelni olly hűbéri tartozásokért, mellyeknek sem igaz­ságos alapja, sem jövendője, nagyszerű igazságtalanság. — Valljon ki meri állítani, hogy jótétemény az ország’ népére, a’ nyomom adózóra nézve, ha az egy, legalább részben erkölcstelen ’s természetelleni kamat’ egész tőké­jének egyezerrel letételére szorittatik ? — ’s midőn e’ vi­szonynak előbb-utóbb, igy vagy amúgy csakugyan meg kell szűnni, kinek lehet joga egész kárpótlást köve­telni, a’ mi annyi, mint feltenni, hogy ezen természet­­elleni viszony örökké tartand. Nem akarom bővebben fej­tegetni a’ kényes tárgyat, ’s csak arra kérem a’ t. KK. és Riket, hogy ezen szót : tökéletes, a’ kármentesí­tés mellől kihagyni, vagy a’ méltányos szóval fel­cserélni méltóztassanak. Ezen kijelentés’ ellenében Breznóbánya’ másik követe Zachar Mátyás ellenkező véleményét nyilatkoz­tata, szót emelvén a’ teljes és tökéletes kárpótlás mellett. — Eperjes’ követe Bujanovics Gyula elvben szinte pártolá ugyan az örökváltság’ eszméjét, de Brez­­nóbánya’ egyik követét arra figyelmezteté, hogy az összes sz. k. városok’ nevében ne szóljon , ’s hogy a’ kir. városi képviseletnek alapja nem democratia, hanem rendiség lévén, a’ sz. kir. városok' követeit democraticus követek­nek ne nevezze.—Erre T­ó­­­hL : Egy pár szót kell mon­danom igazolásomra. — Tisztelt követtársam, kétségkí­vül a’ távolság miatt, nem jól értette szavaimat, ’s alkal­mat vett magának utasításunkra hivatkozva,ellenem mon­dani. Én nem mondom, hogy k­á­r­p­ó­t­l­á­s­t nem akarok , sőt az úrbéri adóról hitem az, hogy bárminő le­gyen ezen adónak jogi eredete’s természete, most, miután több százados gyakorlat által szentesítve van, azt — ha békés átalakulás’ terén akarunk maradni — csupán mél­tányos kárpótlás mellett lehet megszüntetni. — Én csu­pán a’ tökéletes kárpótlás’ helyébe akartam a’ méltányos szót tétetni, mert azt hiszem, hogy ha későbben az örökváltság iránt tervet készitő választmány a’ jobbágyra nézve valamelly kedvezőbb váltsági libát ajánlana, mint az, miszerint az úrbéri évi tartozás hatos kamatnak vétetik, ’s ennek tőkéje tekintetik váltságsom­­mának, — ezen kifejezés annak útjában fogna állani. — Remélem, hogy ezen nyilatkozatom meg fogja nyugtatni tisztelt követtársamat. — Eperjes’ nagyérd. követének pedig, ki annyira megijedt a’ dem­ocratiától, csak azt jegyzem meg, hogy ezen democratia igen szép szó, csak nem kell összezavarni ochlocratiával, ’s nem kell neki va­lamelly szörnyeteg értelmet adni. — Én csak olly érte­lemben vettem azt, mint ellentétét az aristocrat­iának, melly e’ táblán a’ megyei követurak által van képvisel­ve. — Az összes k. városok’ nevében csak annyiban szól­tam, a’mennyiben az örökváltsági eszme iránt sympathiát jelentettem ki, mellyet hiszen maga az érd. követ úr is nyilatkoztatott, ’s melly a’ kir. városoknál annyira ter­mészetes. A’ mit ezentúl mondtam, magam’ rovására mondtam. Szontagh Pál (Libethbánya): Ne csodálkoz­zanak a’ t. Kir. és RR. hogy a’ szőnyegen forgó kérdésre nézve én is, a’ 4-dik rend’ egyik szerény képviselője, gyönge szavamat felemelni bátorkodom, mert hiszen emny­­lik az, és sinylik a’ szegény adózó nép is, és igy az iránt rokonszenvvel viseltetnem természetes. De e’ kívül, tisz­­teletes és szent előttem e’ név, e’ fogalom : „nép“, mert ismerem a’ népet, ’s látom, hogy szenved és tűri szenve­dését. E’ szempontból és még azon meggyőződésemnél fogva, hogy az örökváltság’ érdemében Magyarország’ képviselői kamrájának 1847-ben" nem szolgálhat vezér­szempontul az, hogy tán a’ jobbágyközségek’ megváltása által némelly dérangirozott földesurak’ örökszomjas er­szénye töltessék újra meg; hanem az, hogy szabadíthassák fel feudális középkori bilincseiből a’ föld , szolgai állapo­tából a’ nép , és legyen okkép’ szabad polgára a’ felsza­badított hazának, járulok én is Br.­Bánya’ követe’azon nézetéhez, hogy a’ jelen izenet’ első §-ából e’ szó: „töké­letes“ kihagyassék, és vagy maradjon egyszerűn : „kár­talanítása mellett“ — vagy mint ő indítványozta: „mél­tányos kártalanítása mellett.“ Igen alázatosan kérem tehát a’ t. KK. és RRet, — mert hiszen nem is tehetek egyebet, mint, hogy kérjem azokat, kiké a’ hatalom és az ország, ne tévesszék soha szem elől, miképen az úrbéri viszony, nem csupán magán , hanem közjogi viszony, mellynek szabályzásába a’ törv­hozás mindig beavatko­zott, és hogy azon jog (mint Br.­Bánya’ követe helyesen kifejté) mellyel a’ jobbágy telek ’s a’ jobbágyok — ember­társaim’— munkája felett bírok, nem hasonlítható a’ tu­lajdoni jog’ azon neméhez, mellyet p. o. kabátom vagy egyéb birtokom felett gyakornok, és ne tévesszék szem elől, hogy ezen mindkét félre leggyöngébben mondva is kényelmetlen viszony (az úrbéri) a’ szabadság’ és a’ 19 ik századi európai civilisatio’ igényeihez képest törté­nendő felbontásának minden módoni könnyítéséhez járul­ni, főkötelességünk. — Mert t. KK. és RR. az idő és kor­nak szelleme feltartózhatlanul halad el felettünk, ’s a’ tör­vényhozásoknak legkitűnőbb hivatása, viszhangjaivá vál­ni azon eszméknek, mik a’ népvélemény- és népohajtás­­ban már érettségre jutottak; és én, csekély e’ részbeni tapasztalásomra támaszkodva, mondani merem, hogy az ország’ 12 milliónyi adózó népe, feszült figyelemmel’s várakozással viseltetik azok iránt, mik itt ez érdemben történnek és határoztatnak; és a’ mi még e’ perczben kedves ajándékul fogna elfogadtatni, a' jövőben úgy tü­­nendik föl, mint kivivőit concessio. — Ne legyenek hát a’ t. KK. és RR. fillérezők a’ szabadság’ áldásainak osz­togatásában, de gondolják meg, hogy csak a’ nép örök! Ismételve ajánlom Br.-Bánya’ módosítását a’ BR.’ figyelmébe. S­­­ú­r L. (Zólyomváros’ követe): Ha van fontos ügy, igy szól, mellynek szerencsés eldöntése a’ legforróbb ’a legigazságosabb kivánatok’ egyike , ez a’ szőnyegen levő örökváltság, azon szegény adózó népnek emancipatiója, melly „misera plebs contribuens“ néven a’ külföld előtt is ismeretes. Mert, bár századok’ lefolyása alatt honunk’ fel­virágzására sok czélszerű intézkedés létetett, de a’ sze­gény nép’ érdekében csak igen kevés történt, mi a’ szen­vedőket megnyugtathatta volna. Múltkor Pest m. nagyérd. követe a’ nép’ elnyomatásában fatumot látott, mondván, hogy ez a’ világ’ rende és folyama; mert ki a’ köztársa­ságban tdebb áll, az elnyomatik és megadóztatik, ellenben a polgári állásában felülemelkedő, jogokkal ruháztatik fel, ’s a’ terhek’viselésétől megkíméltetik. Ebben szóló fá­­tumot épen nem lát, mert különben az elnyomottak’sorsa javithatlan volna, a’fátum egy kerülhetlen szükség lévén, mellynek az állodalomban helye nem lehet. Volt ugyan a’ történetek’ nyomán fátum, midőn a’rómaiak által meghó­dított nemzetek a’ capitólium előtt bilincsekben hódoltak a’ hatalmasoknak; de ezen borzasztó állapot, midőn egy író’ szavai szerint : ,,a’ világnak szive megtörve vala,­ csak a’ keresztyén vallás’ elterjedése előtt létezhetett. — Áttérve szóló a­ nép’ sorsának festésére, az itt teendők’ szükségét fejtegeté. Azt mondják, hogy hazánkban szol­gaság nem létezik, mert a’ jobbágy szabadon költözhetik; de e' jogban a’ szolgaság’ nóta diacriticája még nem rej­lik, mert szolgaság alatt görnyedsz mindaz, kinek sa­játja nincs. A’ jobbágy’ földe, mellyet véres verejtéké­vel annyiszor megöntözött, nem sajátja; munkálkodik a’ obbágy, de más’ javára.’S ezen állapot nem fátum okozta helyzet, hanem szabad rendelkezések’ szüleménye, ’s leg­inkább a’boldogtalan eml­ékezetű Dózsa’ lázadásának szo­morú következménye. Illy állapotban a’ nép, sajátja nem lévén, csak hazátlan vándor, melly a’ hon iránt szeretettel nem viseltetvén, a’ fejlődő szabadságnak csak gátul szol­gálhat; mert ha semmije emnes, ahhoz ragaszkodással nem is viseltethetik, csak szülőföldje van, ’s nem mondhatj­a el azon édes szavakat : „Oh pater, oh patria, oh Priami do­oms! ‘­—Könnyű annak, folytasd szóló, hazaszeretetről be­szélni, kinek szemei terjedelmes birtokain függnek, szol­gálatára csoportok, gyönyörére minden eszközök készen állanak, ki nem ad, csak gyűjt, ki nem szenved, csak él­vez ’stb. Illy ember szeretheti hazáját, mert az által ön­magát szereti. Máskép’ van ez a’ szegénynyel, ki nyomo­rult életét alig birja fentartani, ’s a’ mi kevéssel bír, ab­ból is másnak adni kénytelen. Miveltséget is akarunk ter­jeszteni, de illy körülményekben alig sikerülenk, és híd­ban is tervezgetünk népnevelést, mig a’ jelen viszonyok fennállanak. Hasonlag nem fejlődhetik ki az ipar sem, mert a’jobbágynak saját földje nincsen, sőt az ősiség’ fennál­lása mellett a’ földesurak’ vagyona sem szabad birtok, mellyen az ipar fel nem virulhat. A’ hires Young mondja: „adjatok földet, de teljes birtokkal, ’s paradicsomot lehet elővarázsolni, különben a’ nem szabad földön tövisbokrok fognak teremni.“ — Ezek szerint hazánk’ jövendője nagy részben az úrbéri viszonyok’ megszüntetésétől függ. — Olly országban, hol a’szolgaság száműzetett, mint F.­dnk­­honban, ott a’ közbátorság is biztosítva van; és igaza van a’ nagy Széchenyinek, ki azt mondá, hogy a’ lázadások’ antidotuma a’ szabadság. Szabadítsuk tehát fel a’ népet, ez a’ törvényhozónak szent kötelessége; ’s hogy a’ nép’ kötelességei mellé jogok is csatoltassanak, a’ nemzet’ ér­deke kívánja. — Szűnjenek meg az aránytalanságok is; a’ nép fizeti a’ hadi adót, ’s ő maga katonáskodik, ’s az erre megkivántató költségeket is ő fizeti; reárovatik a’ deper­­dita, fizeti a’ házi adót, ’s maga végzi a’ terhes közmun­kákat, vámot fizet, úrbéri terhekkel árasztatik el, robotol, dézmát fizet, ’s mindezt 13 millió hold földtől, melly nem is sajátja, teljesitni kénytelen; mig a’ nemesség 32 millió hold földet bir, ’s az előszámlált terhek közül egyben sem részesül ’stb. ’stb. Ezekután személynek v­éltsága kijelenté a’ többség’ azon kívánságát, hogy az utósó­d­us kimaradjon, ’s a’ szerkezet még egyszer szakaszonként fel olvastatván, a’ gyűlés eloszlott­­tal­­ hajtatta be az ellenzék ellen belőni vonakodó re­formátus hitű nemességet. A’ fellázadt indulatok’ lecsil­lapítá­sára hathatott volna még főispán-helyettes ő magá­­nak jelenléte, de ő Pestről meg nem jelenhetvén , az el­nökségnek ha nem is javait, de terheit kénytelen volt vinni első alispán ul, ki e’ végre Pozsonyból meg is érkezett ; ’s mig a’ conservativ párt őt, addig az ellenzéki Br­a­s­­kovics Pál tbirót éltette. A’ terem tömve volt, több idegen vett részt, de még számosabb megyei olly egyén, kiknek látásán, különben is ádvent’ első napja lévén, in­kább rórátén , mint politicai tanácsteremben képzelhetők magunkat. Az elnök első alispán’ megnyitó, majd a’ má­sod alispán’ évnegyedes jelentést tevő szavait teljességgel nem lehete kivenni, a’ saját pártjukbeli kortesek lármája miatt. Az első vihar’némi lecsillapultával Boronkay Lajos triró emelt szót, engedelmet kérvén a’ rendektől rövid vázlatban előadhatni Hont’ jelenlegi politicai állását. Szerinte Hont a’ múlt időkben folytonosan a’ haladás és ellenzéki zászlók alatt küzdött, ’s csak alig nehány éve — milly eszközök által, nem akarja elősorolni — hogy meg­változott, Hont’ színezete; már pedig bizton állíthatni, miként Hont’ eredeti typusa ellenzéki’s nem conservativ. (Éljenzés). Nem akarja a’ múltak’ keserűségét előhozni, nem felingerleni a’ kedélyeket, miért csak azt említi meg , miként mind a’ két párt érezte Hont’ ezen abnormis helyze­tét, mellyből azt ki kell emelni. Czélja volt tehát neki is egy időben becsületes kibékülés’utján visszavezetni a’megyét törvényes haladás’ ösvényére , befolyást szerezni azon elemeknek, mellyeknek egyesülés’ utján competál pontot vezérelni. De az e’ czélt hátráltató hitegetés másfél évig tartott, ’s az általa is remélt siker utósó pillanatban meg­szűnt. Íme tehát az első következmény, hogy mind a’ két párt itt erővel, elv ellen küzdőleg megjelent, kik ennek okai, vegyék a’ felelősséget magokra, mi a’ világ előtt rájok háromlik. Elenyészett újra ’s nagyobb mértékben, mint valaha, az egyesülés’ reménye, megszűnt az egymás iránti bizod­alom, meg a’ szó’ szentsége. Magát a’ másik párt’ működését illetőleg, az ezt vivők nemcsak ellenség, hanem saját ügyfeleik’ irányában is háladatlansággal vi­seltettek annyira, hogy ezen jellemkifejtés az, mi szólót meggyőzi,arról , hogy a’ kibékülés messzebb áll, mint valaha! (Éljen-harsogás). Még némelly gyanúsítás ellen emelve szót, megvallja, hogy az ellenzék elvek ellen küzd, fog küzdeni, de személyek ellen soha. Azért visszauta­sítja azon rágalmat, miszerint az ellenzék a’tisztviselői kar ellen törne; sőt ellenkezőleg a’ híven sáfárkodóknak köszönetet mond, de a’ hirtelen sáfárkodók ellen viszont követeli tőlök, hogy ellenök velünk erélyesen föllépjenek. Végre ünnepélyesen nyilvánítja maga’ de az egész ellen­zék’ nevében, hogy ezentúl ismét küzdeni fogunk nyil­vánosan, ’s nem egy napon vagy gyűlésen, de igen küz­deni egy egész életen át! (Iszonyú éljenzés). Mindenek-­ előtt pedig most enunciáltatni kívánja , hogy Hontvár­­megye regenerálja magát, ’s ezentúl liberális zászlók alatt akar küzdeni, milly szellemben a’követeket is elutasit­­tatni kéri. (Éljenzés). —Luka Antal tbiró a’ ha­ladásra nézve egyetért az előtte szólóval, (?!) de az egyez­kedésre megjegyzi, hogy az ellenzék nem akarta az egyez­­séget. — Bolgár Gábor főbíró nem pirul a’ honti instructiókért (!), ’s a’ B. L tbiró által felhozott önpárt­­jukbeli egyént illető hitegetésre nézve ünnepélyesen til­takozik, tiszttársai’ nevében, mire viszont S­z­i­g­e­t­h­y Ágoston, független lenni tudó szolgabiró, óvását jelenté ki az ellenzékiek’ dörgő tetszése közt. — Z­s­e­m­­bery Imre­­biró nem szokta kerülni a’ vitatkozáso­kat, de ma sem látja abban a’ helyzetben a’ megyét, hogy nyugodtan tanácskoznunk lehetne; azért is egyszerűen eredményt ’s voksolást akar, ’s a’ kérdést igy kitüzetni : Hont e vagy Pest? azaz : maradjanak-e meg a’ honti utasítások, vagy adassanak-e ki a’ követeknek a’ pestiek? (Nem, nem! Igen, igen!) A’ lárma ’s zaj közepett az is­mét szóló B. G. főbíró a’ nemesség’ izgatásához fogván, kérdé azt : tudják e, hogy a’ pesti utasításokban az adó benn van? A’ kérdés tehát: akarnak-e adózni vagy nem? ’stb. A’ zaj és zavar ezen, a’ conservativ párthoz méltá­nyos eljárásra tetőpontját éré, a’ rendek üléseikről föl­­ kerekedtek, ’s a’ székek- és asztalokon foglalónak helyet, az ezekről szónokiani akaró papok’ szavát érteni nem lehetvén.—Végre K­a­­­o c­s­a Antal tbiró’ erős hangja törte meg az általános zajt. Ő, mint mondá, nem akart felszólalni, mert egészsége gyönge, de legyőzi betegségét ’s a’ haza’ szent nevében békülésre hívja fel a’ pártokat, ’s visszahelyezésére a’ megyét ama’ régi virágzó állapotába. Lehetlen mégis, hogy lelke ki ne törjön ama’ modorra, mellyet itt egy főbíró viszen ’s követ. Azon állítására en­nek, hogy a’ szavazó választmány’ kinevezése nem a’ ren­dek’ joga hanem az elnöké, megjegyzi a’ szóló­­biró , hogy ott az orsz. napló, hol maga a’ nádor, kit egy nemzet gyászol, elismerte a’ rendek’ ebbeli jogát. Ő részéről olly rendekkel, kik e’ jogukkal élni nem akarnak, nem is ta­nácskozik. B. G. személyét illetőleg pedig , miként ide­gen, azt gondolná, hogy ő itt valamelly Jupiter, ki csak úgy szórja menny köveit; de ő részéről nem fél e’ mennykövektől, ’s hiszi, ha isten van, eljő az idő, midőn fel fog hagyni a’ főbíró ur illy­­enhangon be­szélem. (Roppant éljenzés.) Miután Feniczy pap az ellenzék által nyilvánított harcz’ maga’ részérőli el­fogadása mellett nyilatkozott, a’ tanácskozás most leg­j .) Egészen új eszköze a’ korteskedésnek. Aligha talál ot­ a népszerűségre a’ nemes atyafiak közt, mint a’pénz és bor. — S­z­e­r­k. Törvényhatósági dolgok- HONTBÓL. (A’ nov. 29 -i közgyűlés) A’ 999-ik számban előadott előzmények után köszönt be a’ novemb. 29 -ki közgyűlés’ első napja. Már ezt előző napon úgy el­lenzéki-, mint conservativ-párti kortesek lepték el a’ me­gye’ székvárosát. Amazok közül, hogy számosan e­lma­radjanak, minden elkövettetett a’ conservativ vezér­lők’ részéről, ’s minden ismét, hogy övéik el n­e ma­radjanak. Legbotrányosabb volt a’ többi közt zeliczi E.R. grófnő’ külföldi német urodalmi igazgatójának azon vise­lete, minél fogva magas ’s lovagian úrnője’ „tudta és pa­rancsa nélkül, de mégis nevében, hajdúk által ’s bot­

Next