Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-03-07 / 1048. szám

ványozom, kötelességemnek éreztem,hazánk’állapotának tagla­­latába bocsátkozni, úgy saját belügyeink , mint azon viszo­nyok’ tekintetében , mellyek a’ pragmatika sanctio’ következ­tében köztünk ’s az ausztriai császári birodalom közt fenfo­­rod­nak. Kimondottam meggyőződésemet, miként hazánk’ al­kotmányos jövendője iránt mind­addig tökéletesen nyugodtak nem lehetünk, valameddig felséges királyunkat minden egyéb uralkodó viszonyaiban is alkotmányos országlási formák nem környezendik. Kimondottam meggyőződésemet, miszerint én a’ nemzet által várt reformok’tekintetében sem érezhetem ha­zánkat arra nézve biztosnak, hogy irányuk alkotmányos s eredményük a’ nemzeti szabadságnak kedvező leend, vala­meddig a’ velünk egy fejedelmet uraló birodalom’ kormány­­rendszere az alkotmányossággal ellentétben áll. Kimondottam meggyőződésemet, hogy a’ köztünk ’s a’ császári birodalom szövetséges népei közt fenforgó érdek-találkozást, önállásunk, szabadságunk, jólétünk’ kára nélkül, csak a’ közös alkotmá­­nyosság’érzelem-rokonító alapján lehet kiegyenlitni. Egy fáj­dalmas pillanatot vetek a’ bureaucraticus kormányrendszer’ eredetére ’s kifejlődésére , említem , miként emelte fel hatal­mának épületét, és elszám­lálva e’ kormány-mechanismus’ kö­vetkezményeit, és betekintve az élet’könyvébe, hol az ese­mények’ fátumszerű logicája revelátióját hirdeti, az uralkodó ház iránti igaz hü ragaszkodásom’ meleg érzetében, jóslatot mondok , hogy az leszen a’ Habsburg-ház második alapitója, ki a’ birodalom’kormányrendszerét alkotmányos irányban re­­formálandja, ’s felséges háza’ trónusát hű népeinek szabadsá­gára fektetendi le rendithetlenül. — E’ szavak óta hires böl­­cseséggel támogatott trónusok dőltek össze , ’s népek nyerték vissza szabadságaikat , miknek illy közeljövőjét három hónap előtt alig álmodák; mi pedig három hónapon át gördítjük fáradatlanul Sysiphus’ kövét. És az én lelkemre epesztő aggo­dalommal borul a’ mozdulhatlanság’ fájdalma; vérző szívvel látom, miként izzad annyi nemes erő , annyi hü tehetség egy háladatlan munkában, melly a’ taposó malom kínjaihoz ha­sonlít. Igen is te­repdek, mi rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka jul, egy sorvasztó szél fu reánk , melly idegeinket meg­merevíti,’s lelkünk’ röptére zsibbasztólag hat. De ha ekkorig -Csak azért aggódtam e’ felett, mivelhogy ama’ rendszer’ befo­lyása miatt, kifejlődésünket hazánk’ kipótolhatlan kárával minden mértéken túl feltartóztatva látni fájlalom ; ’s mert látom, hogy haladásunk’ alkotmányos iránya biztosítva nincs, és mert látom, hogy azon divergentia, melly a’ birodalmi kor­mányrendszer’ absolutisticus természete ’s a’ magyar nemzet’ alkotmányos iránya között,három század óta fennáll, kiegyen­lítve maiglan sincs, ’s kiegyenlítve, egyik vagy másik irány’ feladása nélkül nem is lehet; most már t­­rendek nemcsak e’ miatt aggódom, hanem aggódom a’ felett, hogy a’ bureaucrati­cus mozdulatlanság’palítinája, a’ birodalmat dissolutióba sodor­hatja­, hazánkat pedig, mellynek önmagában, önmagával annyi teendője, mellynek saját boldogsága végett minden ereje, min­den fillérjére nélkülözhetlen szüksége van, sorvasztó áldozatok­ba, végetlen bajokba bonyolíthatja.— Én a’ dolgokat ekképen látom, ’s mivel ekként látom , halaszthatlan kötelességemnek tartom a’ t. RR-ket tisztelettel felkérni, hogy figyelműket ezen állapotra ’s az e’ miatt hazánkat fenyegető bajok’ meg­előzésére kiterjeszteni méltóztassanak. Nekünk t. RR., kiket a’ nemzet azzal bizott meg , hogy jelene felett őrködjünk, ’s jövendőjét biztosítsuk , nekünk nem szabad szembehunyva várni , mig hazánkat a’ bajok’ özöne elbontja; megelőzni a’ bajt, ez hivatásunk, ’s én akként vagyok meggyőződve, hogy ha ezt elmulasztanék, isten, világ’s önlelkiismeretünk előtt felelősekké válnánk, mindazon szerencsétlenségért, melly az elmulasztásból következendik. Ha egyszer a’ politika’ fonák­sága miatt, a’ békés kiegyenlítésnek, a’ falum’ megkérlelésé­­nek ideje lejárt, ’s a’ koczka visszavehetlenül elvettetett , ha ennek megelőzésére, a’ nemzet’ képviselőinek szabadon emelt togális szavát mérlegbe venni elmulasztottuk; ha odáig enged­tük a’ bonyodalmakat vitetni, hogy csak áldozatok közt le­hessen választanunk, melyeknek végét csak isten láthatja be, akkor a’ bánat késő leszen , a’ tétlenül elfecsérlett pere­czet a’ mindenható sem adhatja vissza. — Én legalább e’ késő bánatnak, ha mint hazafi következéseiben osztozni kény­telen leszek is, mint követ, felelősségében osztozni nem aka­rok. Méltóztassanak a’ t. R­. a’ franczia háborúk’ idejére visszaemlékezni; mi közünk volt nekünk magyaroknak a’ franczia nemzet’ belügyeivel ? Országgyűlésünk együtt volt 1790-ben, de figyelmét az internationális politikára ki nem terjeszté, ’s mi volt a’következés? az, hogy a’nélkülünk, de rovásunkra elkövetett hibának átka 25 nehéz év’ tömérdek áldozatával sulyosodott szegény hazánkra; a’ nemzet’ vére patakokban omlott, értéke , vagyona örvénybe hányatott, ’s av tömérdek áldozat között látták apáink hazánk’ földön a’ távol-nyugotnak diadalmas fegyvereit, e’ várost magát, tör­vényhozásunk’ szokott székhelyét, a’ győző­ hatalmában , a’ monarchiát bomlásnak indulva, büszke triumphátor’ kegyel­mének fonalán fü­ggeni, és láttak siralmas financziális zava­rokat, mellyek a‘ birodalommali szoros kapcsolatunknál fogva két státusbanquerot’ irtózatos csapásaival nehezedtek szegény ártatlan hazánkra. És e’ tömérdek szerencsétlenségben még csak azon vigasztalás is meg volt tőlünk tagadva, hogy mond­hatnék, miként a’ fenyegető vész’ elhárítására tettünk, a’ mit lehetett, midőn még ideje volt. Isten ne adja, hogy ez prsz.­­gyülésre is illy ítéletet mondjon egykoron a’ história. Isten ne adja, hogy lelkünkre nehézkedjék a’ bánatos gondolat, miként láttuk közeledni a’ vészt királyunk’ trónja, láttuk kö­zeledni hazánk felé, és nem léptünk fel férfias határozottság­gal azt elhárítani, mindenesetre pedig emlékezetünket a’ kötelesség-mulasztás’ vádjától megmenteni. Én hát arra szó­lítom fel a’ t­­RR-ket, emeljük föl politikánkat a’ körülmé­­nyek’ színvonalára, merítsünk erőt a’ dynastia iránti hűség’ érzetéből, merítsünk erőt a’ rajtunk fekvő felelősség ’s polgári­­ kötelességünk’ érzetéből, nagy körülményekhez illő , nagy­szerű határozottságra. Ezen körülményeket, miként a’ monar­chián belül és a’ külföldön vannak , rajzolni nem akarom, mert közönségesen tudvák , de kimondom erős meggyőződé­semet, miként a’ birodalombeli nyugalom’ bomladozásának ’s ebből eredhető minden balkövetkezéseknek valódi kútfeje a­ kormányrendszerben fekszik. Természetelleni politicai rend­szerek is soká tarthatják fenn magokat, mert a’ népek’ türel­me’s a’kétségbeesés közt hosszú­st fekszik , de vannak po­liticai rendszerek,mellyek az által, hogy soká tartottak, erő­ben nem nyertek, hanem vesztettek, ’s végre elkövetkezik a’ perez, midőn azokat tovább tartogatni akarni veszélyes volna, mert hosszú életük megérett arra, hogy meghalhassanak. Halálban pedig osztozni lehet, de azt kikerülni nem. Tudom én, hogy elvénhedt rendszernek, mint elvénhedett embernek, nehéz megválni egy hosszú életű eszméjétől, tudom, hogy fáj darabról darabra összedőlni látni, mit egy hosszú élet épít­getett ; de midőn az alap hibás, a’ dőlés’ fátuma kikerülhet­­len ; és mi előttünk, kikre a’ gondviselés egy nemzet’ sorsát bízta, halandó ember’ gyarlóságai befolyást nem gyakorol­hatnak. A’ nép örök, és öröknek kívánjuk e’ nép hazáját. .,’s öröknek ama’ dynastia’ fényét, m­e­l­­­y­e­t uralkodónknak i­s­m­e­r­ü­n­k." A’ múlt kor’ emberei egy-két nap után sirba szállanak, de a’ Habsburg-ház’ nagyreményű ivadékára, Ferencz József főher­­czegre , ki első föllépésekor e’ nemzet’ szeretetét magáévá tette, egy fényes trónus’ öröksége vár, melly erejét a’ sza­badságból meríti, ősi fényében megőrizni a’ mostani mecha­­nismussal bajosan lehet, ’s én félek, hogy, ha a' nemzetek’ toyális nyilatkozványai közbe nem jőnek, ama’ politika az is­tenben boldogult szent szövetség’ egy újabb kiadásában kere­­send még tengődést, pedig a­ szent szövetség’ első kiadásakor is nem ez mentette meg a’ trónokat, hanem a’ népek’ lelkese­dése, egy olly lelkesedés, mellynek alapja szabadságigéret volt. Dynastia iránt, melly népeinek szabadságára támaszko­dik, keletkezni fog mindig lelkesedés, mert szívből ha csak szabad ember lehet, de bureaucratiák iránt lelkesedés nem keletkezhetik. Életet és vért adhatnak a’ népek szeretett dy­­nastiájukért, de egy nyomasztó kormányrendszerpolitikáért egy verébfiúnak sem lesz kedve soha meghalni. Igenis t. RR, erős meggyőződésem, hogy dynastiánk’ jövendője, a’ biroda­lom’ különbféle népeinek egy szívben lélekben egyesülésé­hez van csatolva, — ezen egyesülést nemzetiségeik’ respectá­­lása mellett csak az alkotmányossági érzelem rokonitó for­rasztéka teremtheti meg. Bureau és bayonnett nyomora ka­pocs. Én hát indítványomban, mellyet tenni akarok, dynastiai szempontból indulok ki, és istennek hála, hogy ezen szempont hazánk’ érdekével kapcsolatban van. Ki gondolhatna borzadás nélkül az eszmére , hogy e’ nép áldozatokba bonyolittatik, szellemi és anyagi kárpótlás nél­kül ? ha mi ez országgyűlésről szétoszlanánk, a’ nélkül, hogy megvinnék a’ népnek , mit e’ törvényhozástól annyi joggal ’s olly méltán vár. Ki merné magára vállalni a’ felelősséget? Ki merné magára vállalni a jótállást, hogy a’ lelkesedés és áldozatkészség, mellyel e’ ház’ falait megrengethetjük, az életben is viszhangra talál ? A’ t. R­. érezni fogják a’ körül­mények’ súlyát, azért e’ viszonyokat tovább nem fejtegetem, hanem egyszerűen általmegyek indítványomra mellyet ajka­imra , a’ dynastia iránti hüt ragaszkodás, hazánk’ s’ a’ nép­iránti tartozás­ ’s felelősségem’ érzete ad. De mielőtt azt elő­terjeszteném, még csak azon egyet jegyzem meg, hogy in­dítványomban az országgyűlés’némelly teendőit elszámláland­­ván, sérelmeket, mint minek a’ részek’ kérdése, a’ vallás­ügyi viszonyok és különösen az olly fontos horvát ügy, — azért nem említek, mert olly alapkivonatokat fogok előter­jeszteni , mellyek , ha a’ mint joggal hiszem , — teljesednek, egyszersmind ezen sérelmek’ orvoslásának biztosítékát is ma­gokban foglalják. Indítványommal tehát ezen nagyfontosságú kérdéseket is és különösen a’horvát kérdést, mellyet ez országgyűlésen megoldatlanul hagyni nem szabad, a’ biztos megoldás’fokára akarom felemelni, változhatlanul el lévén ha­tározva, hogy ha a’megoldás ez után, mellyen egyszersmind, a’ múltak’ sebeinek keserű felszaggatása is elmellőzhető nem si­kerülne, legyen bár a’ múltak’ sebeinek felszaggatásával, a’ hor­vát kérdést, lelkem’ egész rokonszenvével minden részleteiben felkarolni legsürgetőbb kötelességeink közé számítom, ’s hi­szem, a’ t. RB. is hasonlóan vannak iránta lelkesítve. És most minden további motivátió nélkül felírást indítványozok ő felségéhez, mellynek tartalma következő : Fölséges ’stb. A’ legújabb időkben kifejlett események mulaszth­atlan kötelességül teszik­­ figyelmünket azokra fordí­tani, miket fölséged’ uralkodóháza iránti hűségünk , az ösz­­szes birodalom iránti törvényes viszonyaink, és hazánk iránti kötelességünk megkíván. Históriánkra visszatekintve, előttünk áll annak emléke­zete , hogy három század óta alkotmányos életünket a’ kor’ igényeihez képest nemcsak ki nem fejthettük, de sőt legin­kább fentartására kelle minden gondjainkat fordítanunk. Ennek oka , hogy fölséged’ birodalmi kormánya nem le­vén alkotmányos irányú , úgy kormányunk’ önállásával, mint alkotmányos életünkkel öszhangzásban nem lehetett. Eddig ezen irány csak alkotmányosságunk’ kifejlődését hátráltatta, most úgy látjuk, hogy ha tovább is folytattatik, és a’ birodalmi kormány az alkotmányossággal öszhangzásba nem hozatik , fölséged’ trónját és a’ pragmatica sanctiónál fogva kedvelt kapcsokkal hozzánk kötött birodalmat elláthat­­lan következményekbe bonyolíthatja, hazánkra pedig kimond­­hatlan kárt áraszthat. Fölséged minket reformokra hivott össze; mi régi óhaj­tásunkat láttuk ez által teljesedve , és buzgó készséggel fog­tunk a­ munkához. Elhatároztuk, hogy a’ közös teherviselés’ alapján a’ nép­ közterheiben, mellyekkel a’ megyei közigazgatást eddig egye­dül fedezi, osztozni fogunk , s az ország’ új szükségeinek pótolásáról is hasonló alapon gondoskodandunk. Elhatároztuk, hogy az ur­béri viszonyokbóli kibontakozást kármentesítéssel összekötve eszközöljük, ’s ez által a’ nép és nemesség közti érdekeket kiegyenlítve, hazánk’ boldogságá­nak gyarapításával fölséged’ trónját megszilárdítjuk. A katonai élelmezés és szallásolás’ terheinek megköny­­nyebbitése gondjaink’ föbbjei közé tartozik. A királyi orllosok és szabad kerületek’ közigazgatási és politicai rendezését halaszthatlan tárgynak tekintjük , ’s a’ népnek is politikai jogokban illő részesítésére az időt elérke­zettnek véljük. Hogy földművelésünk, műiparunk , kereskedésünk’ felvi­rágzására sikeres lépések tétessenek, hazánk méltán várja. De alkotmányos életünk is valódi képviseleti irányban igényel fejlődést, — szellemi érdekeink a’ szabadság’ alapján ápolást követelnek. — Honvédelmi rendszerünk nemzeti jel­lemünknek ’s a’ honlakosok­ különböző osztályai’ érdekegysé­gének alapján gyökeres átalakítást kíván ; ez pedig úgy föl­séged’ királyi széke, mint hazánk’ bátorléte’ tekintetéből nem halasztható intézkedést tesz szükségessé. A’ magyar közállomány’ jövedelmeinek és szükségeinek számbavételét és felelős kezelés alá tételét tovább nem ha­laszthatjuk, mert csak igy teljesíthetjük azon alkotmányos tisztünket, hogy úgy fölséged’ királyi székének díszéről, mint hazánk’ közszükségeinek és minden jogszerű kötelességeknek fedezéséről sikerrel intézkedhessünk. Sokban e kérdések közül az örökös tartományokkali ér­­dektalálkozás’ kiegyenlítésének szüksége forog fenn , mire önálló nemzeti jogaink és érdekeink’ megóvása mellett örö­mest nyújtunk segédkezet. De arról is meg vagyunk győződve, hogy alkotmányos éle­tünk’ kifejtésére ’s nemzetünk’ szellemi és anyagi javára ho­zandó törvényeink csak az által nyerhetnek életet és valósá­got , ha végrehajtásukkal minden más befolyástól független nemzeti kormány lesz megbízva, melly a’ többség’ alkotmá­nyos elvének legyen felelős kifolyása — ’s ezért collegiális kormányrendszerünknek magyar felelős ministériumá átalakí­tását minden reformjaink’ alapfeltételének ’s lényeges biztosí­tékának tekintjük. Ekként fogtuk fel hivatásunkat. Ezeket felségeddel egyetértve ez országgyűlésen szerencsé­sen megoldani elhatározott komoly szándékunk. Ezt várja tőlünk a’ haza, ezt várják a’ nép’ milliói , ezt sugalja a’ hűség és ragaszkodás’ ösztöne, mellyel felséged’ uralkodóháza iránt tántorithatlanul viseltetünk; mert meg va­gyunk győződve, hogy csak ezek által fektethetjük hazánk­ban a’ békét, nyugalmat és bizalmas egyetértést olly szilárd alapra, miszerint azt váratlan eseményviharok meg ne ingas­­sák, ’s a’ békének és elégedésnek illy biztosításával szerez­hetjük csak meg az erők’ azon lelkesült öszhangzását és gya­rapodását, mellyre felséged’ uralkodóháza minden viszonyok között nyugodtan támaszkodhassék. Ámde felséged velünk együtt érezni fogja, miként ezek­nek eszközlésére béke kell, és kellenek zavartalan, nyugott viszonyok. És e’ tekintetben lehetetlen aggodalommal nem tapasz­talnunk a’ nyugalom’ bomladozásának azon jeleit, mellyek a’ pragmatica sanctiónál fogva velünk egyesült birodalom’ né­mellyé részeiben mutatkoznak; ’s mellyeknek súlyát a’ leg­újabb külső események’ előreláthatlan fejleményei sokszerűn növelhetik. Nem akarjuk felséged’atyai szivét a’ bomladozás’ ama’je­leinek’ részletes felemlegetésével szomoritani; nem a’ pénzvi­szonyok tekintetében már is érezhető hatást fejtegetni; de a’ hűség’ ösztöne ’s a’ rajtunk fekvő felelősség kényszerít kimon­dani, hogy mi valamint a’jelenkező bajok’ valódi kútfejét és saját elmaradásunk’ egyik fő okát is a’birodalmi kormányrend­­szer’ természetében találjuk, úgy erősen meg vagyunk győ­ződve, hogy felséged az elkövetkezhető balesemények’ legbiz­tosabb óvszerét, hű népeinek legbarátságosabb egyetértését, a’ monarch­ia’ különböző tartományainak legerősebb forrasz­tékát ’s mind ezek által felséges trónjának ’s az uralkodó­háznak legrendithetlenebb támaszát abban találandja fel, ha fejedelmi székét minden uralkodói viszonyaiban a’ kor’ szük­ségei által mulhatlanul igényelt alkotmányos institutiókkal környezendi. Azonban felségesült­ az események isten’ kezében van­nak. Mi bizunk a’ gondviselés’ utalmában, de érezzük a’ kö­telességet , gondoskodni, hogy felséged’ hű Magyarországát a’ bizonytalan jövendő készületlenül ne lepje meg. E’ gondos­kodás’ halaszthatlan kellékeihez számítjuk mi a’ fennemlített átalakulási kérdéseknek még ez országgyűlésen alkotmányos irány iráni megoldását, és aggódunk , hogy a’ szokásos ország­gyűlési alkudozások és kormányszéki tárgyalások’ collegiális rendszerszülte hosszadalmassága, a’ felséged’ atyai szándéká­­nak s hazánk’ méltó várakozásának megfelelő sikert veszé­lyesen késleltetheti. És azért a’ királyi szék iránti tántoríthatlan hűségünk’ szilárd bizalmával esedezünk felségednek , méltóztassék, a’ fenforgó rendkívüli körülmények’ tekintetbevételével, legke­­gyelmesb királyi akaratának teljhatalmú orgánumai, egyszerű­ ' mind a’ fennálló törvények szerint hazánk’ legfőbb kormány­székének , a’magyar királyi helytartótanácsnak tagjai gya­nánt, a’ közigazgatás’ külön ágainak megfelelő számban, olly egyéneket az országgyűlésre utasítani, kik, mint a’ végrehajtó hatalomnak a’ hozandó törvények szerinti alakban gyakorla­tára felséged’ kegyelmes bizalmával előlegesen kijelölt alkot­mányos orgánumok — és kiknek, mint illyeneknek, szemé­lyes felelősségük alá leszen a’hozandó törvények’ végrehajtásit.

Next