Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-03-28 / 10. szám

előbbi vita. Paczolay, Babar­c­z­y, S­z­a­t­­o­p­e­k, Somsich P­­utalmazák a komáromi indítványt, Nes­­t­e­r (Pozsony), Tarnóczy K., gr. A­n­d­r­á­s­s­y Gy. pedig a pesti nézetet. — Babarczy az úrbéri birtokot is hypothékául vétetni , az evaluátionális törvényt még most elkészittetni s­zanctió alá a jelen törvénynyel egyszerre bo­csáttatni kiváná. Somsich. Ha azon urbériségre , melly a nemzet becsületszava által biztosittatik , pénz nem adatik, ebben ki van mondva , hogy nincs bizodalom a nemzet be­csületében. Becsültessék meg az úrbéri telek is, mint más birtok, s vétessék hypothékául. — Széchenyi gróf (elnök) figyelmezteté a BB-ket, hogy a levegőben ez van írva, késő­ hogy tehát röviden tanácskozza­nak. — Kossuth L. még egyszer, s az ellenvetésekre válaszolva,­utalmazá a ministérium törvényjavaslatát. — Hi­te­l­in­té­z­e­tről lévén szó , ez természetesen csak olly va­lamire alapittathatik, a­mit exequálni lehet; a nemzeti be­csületet pedig, bármilly szent legyen is, exequálni nem lehet, s igy a hitelintézet papírjai realizálhatók nem lehetvén, hi­tellel természetesen nem bírhatnának. Baranya követének azon mondása által, hogy a telek úrbéri jövedelme becsültes­ség meg, segítve nincs ; mert, hogy hitel legyen, meg kell lenni az executió alapjául szolgáló fundusnak, természet­ben. A hold földet exequálhatni, de a megszüntetett ro­botot nem exequálhatni. S azt kívánják e az érdemes kö­vetek, hogy addig, mig az evalváló végbe nem megy, semmi sem történjék a birtokosok javára ? — Ha a követ­urak bölcs eljárásnak látják, hogy ingerültséget provocál­­janak, — ám tegyék! terjes­zgessék a hitet, hogy igy nem bizhatni a nemesség kártalanításában, de nyújtsanak hát egy kivihetőbb tervet, mondják meg, hol vegye a nemzet az úr­béri viszonyok megszüntetéséhez szükséges 100 milliókat stb. Végre gr. Batthyány L. miniszerelnök kijelentvén, hogy ő törvényjavaslatát azon alapokra fekteté, mellyeket Pest kör. fejtegetett, s ha ezen alapokat a Bt.el nem fogad­ják , úgy ő a törvényjavaslatot magáénak nem ismerheti — a 4-ik §-os új szerkezete s az egész t.javaslat elfogadtatott. D. u. 5 órakor ismét kér­ ülés tartatván , a fontos sajtó­­törvény minden lényeges­ megvitatás nélkül ment át. A benne foglalt szigorúbb rendelkezések elleni antipathia enyhítéséül megjegyzi a kér­­jegyző, hogy a sajtóvétségekre kimondott fogság és pénzbírsági büntetések úgy értendők, miszerint a törvényben ezen büntetéseknek csak maximuma van kimond­va, s az alkalmazás a független esküttbírótól függ. B­e­r­­n­á­t­h Zs­­olly esetben, midőn a pénzbírság exequálható nem lesz, a fogságbüntetést kívánja súlyosbítani. Sebestyén. Olly könyveknek, mellyek a nyilvános köz- és vallásos erköl­­csiségből csúfot űznek, (5-ik §) elkoboztatását kívánja. —Má­sik észrevétele, hogy rendelkezés tétessék a pénzbirságok hováforditásáról. — Minek következtében a 15-dik §-nál ki­mondatott, hogy minden pénzbeli büntetések és elkobzások az orsz. pénztár javára fordittassanak. — A 17-dik §-osnál : Tormássy J. Az esküttszéki képességre 200 ft évi jö­vedelmet kevésnek talál, mert itt nem a birák nagy száma a fő és lényeges kellék, hanem az, hogy a nép érdekei képvi­selve legyenek. Főleg, most a h­aoticus állapotban, óvatosnak kell lenni. Kossuth L. Békés k. észrevétele igen meg­érdemelné a szoros­ megfontolást, ha az esküttszék az idézett 1843/4-ki munkálat szerint nálunk is úgy állana, mint másutt, hol az esküttbirák , sorshúzás szerint jőnek sorra, de itt ez csak qualifikátió arra, hogy valaki esküttbiróvá választathas­sák, s vannak még ezentúl az említett munkálatban más ki­­vántatóságok is kifejezve, u. m. írni s olvasni tudás, 24 éves kor stb. — Itt a 200 ftos qualificátió csak azért említtetik meg, mert a birói eljárásról szóló javaslatban az esküttszéki képességre csak 100 ft kívántatik. Sőt kijelenti szóló, mint előleges óvást, hogy M.ország viszonyaiban, a választói jogra képesítő qualificátió az esküttszéki qualificátiónál kisebb lehet ugyan, de nagyobb semmi esetre nem. Jónak tartaná ezen eljárásról szóló 1.javaslatot, melly­re hivatkozás történik, a szerkezetbe befoglalni.­­ A 30. § 2-ik pontja ellen, melly a cautiót a naponként megjelenő pdl. lapoknál 20 ezer ftra szab­ja, többek részéről történt felszólalás. Paczolay, Star, stb. nagyon sokallák azt. Kossuth azonban csak akkor tartaná soknak, ha e somma a bírságok szempontjából ítéltet­nék meg, de tekintetbe kell venni azt is, hogy a kiadók pénzt szednek fel az előfizetőktől, s ha a szabadsajtó élénkebben mozog, az előfizetők száma is szaporodni fog, kiket biztosítás nélkül hagyni nem lehet. Továbbá azt is felhozá, hogy ké­sőbben, a politikai fejlettség nagyobb fokán, csak azon lapok fognak felállhatni, mellyek bizonyos pol. pártok határozott szint viselő orgánumai, egy illy pártnak pedig legkönnyebb lesz a megkivántató nagyobb sommát is kiállítani, s magát va­­lamelly kitűnő tehetség körül öszpontosítni. A biztosítási ösz­­szeg tehát megmaradt, csupán azon módosítással, mellyet B­ó­n­i­s L. javasolt, s többen pártoltak, hogy ezen cautió nemcsak készpénzben, hanem fekvő birtokra árvai biztosíték­kal betáblázott kötelezvényben is adathassék. Némelly kife­lejtett eszmék új §§-okba foglaltattak. A BR-ek e munka megítélésében azon két szempontból indultak ki, hogy a sajtóvétségek különben is definiálhatatla­­nok lévén, e részben egyedüli biztosság az esküttszékben s független birói eljárásban van , s hogy, miként az elnök gr. Széchenyi is említé, a törv.javaslat homlo­kán nagy be­tűkkel van irva az ideiglenesség. És ezért sokan, kik a javaslatot sok részben nem helyeselték, a jelen ingerült állapotok közt jobbnak láták meg nem támadni annak tulszi­­goruságát. Ezen hangulatra nagy befolyása volt némelly meg­gondolatlanul kinyomatott és itt a birtokos osztály nagy elke­­serülését okozó költeményeknek, mellyek egyenesen a tulaj­doni jog ellen vannak irányozva, s erőszakra provokálnak. A £60 csak alig kivivott sajtószabadság illy kinövései természetesen nem maradhatnak reactió nélkül. Folytatása a márt. 2­2-­ én déli 1 óra­kor tartott főrendi ülésnek. Tárgy a sajtótörvény. Majthényi Antal liptói főispán a 12. §-nál azon észrevételt tette, hogy a sajtóvétségek büntetése pénz­ben és fogságban együtt­véve szabatván ki, ez elrettentő törvénynek azokra nézve , kiknek semmiök nincs, kevés ha­tása lesz; szükséges volna azért az i­lyenekre nézve a pénz­­büntetést a fogsági évekkel purifikálni, hogy ha nem fizethe­tik amazt, ez után mégis bűnhődjenek.­­ Ez észrevétel kis­sé hosszasan szolgált vita tárgyául; a nm. országbí­­r­ó úgy vélekedik, hogy a BR. azon elvből indultak ki, mi­szerint a büntetési maximumok úgy állapíttassanak meg, hogy ha szinte a vétkesnek pénze nem volna is, már magá­ban a fogság maximuma elég büntetés legyen reá nézve ; vi­lágosítja a dolgot a 15 §., melly kimondja, hogy a fogság és pénzbüntetés, körülmények szerint külön is, együttvéve is al­­kalmaztathatik. Mindazáltal később szükségét látta ő­n, maga a BR.ket felszólittatni , hogy a kétféle büntetést a törvénybe nem összekötve, de vagylagosan foglalják, s a pénzetlenek tekintetéből a büntetés két neme közt purificátiót tegyenek.­­ E javaslat azonban , mellyet a miniszerelnök is a BR.kel, fölvilágosítás nyerése végett, közleni jónak látott volna, több­séget nem nyert, elég világosságot derítvén a kérdésre az említett 15 §. A 17. §. hivatkozással a múlt országgyűlési kér. vá­lasztmányi munkálatra ,,a birói eljárásról,“ azt ideiglenesen a sajtóvétségekre nézve törvény erejére emeli. Gr. C­z­i­­ráky János javaslatára megnyugodtak a föRR. abban, hogy a­mennyiben a törvény erejére, merő munkálatra hi­vatkozás nem elég, hanem annak szórul szóra törvénybe is kell igtattatni , tehát az említett munkálatot vegyék tárgya­lás alá a föRR., s lehető észrevételeikkel a RR.hez átküldvék, annak törvénybe igtatására őket szólítsák föl. A tárgyalás a szőnyegen levő törv.javaslat bevégzése utánra halasztatott. Dr. Zichy Henrik az esküttszékek okvetlen szükségét tudja, de a BR. javaslatát egyhamar el nem fogadhatja, mert az első pillanatra is az ötlik szemébe, hogy minden 200 ft évi jövedelemmel biró egyén bírna esküttszéki képességgel, következőleg ollyanok hoznának ítéletet, kiknek a sajtósza­badságról fogalmuk sincs. Azért tökéletes bizalmat helyezve a miniszerelnökbe , őt javasja felhatalmaztatni, hogy esküt­­széken alakítson. — E javaslat egyetlen helyeslő szóra sem talált, a miniszerelnök pedig megköszönve a bizodalmát, ki­jelenté, hogy azon esetre, ha azon felhatalmazást a többség is kívánná , ő kénytelen volna azt visszautasítani. An. m. országbír­ónak a 35 §-ra tett észrevétele folytán többen soká vitatták azt, hogy ott kifejezendő , mi­szerint a hírlapok útján elkövetett sajtóvétségnek nagyobb beszámítása van , mint melly egyéb uton követtetik el. B. Eötvös , gr. Teleki L. és Perényi Zs. azt állíták, hogy a saj­tóvétségek említett különbözése bizonyosan hatni fog a bíró­ra a büntetés maximumának kimondásánál; következőleg mi­helyt ezt emelni nem szándék , arról, mi a tény körülményeit illeti, s a beszámításra tartozik, nem szükség a törvényben említést tenni, az a bíró belátására tartozik. — Maradt tehát a­z, a­hogy volt. A külföldön nyomott könyvek iránt is némi rendelkezés tétetni ajánltatott, például, hogy az eladó könyvárus tétes­sék felelőssé , vagy a kormány sequestrationális joga állapít­tassák meg. Szerfölött sokáig tartóztatta föl e kérdés a főren­deket. A ministerelnök elegendőnek látta a 45. s 46. §-bani rendelkezést, melly szerint az elmarasztaló ítélet által sújtott elmeműveket a kormány, hivatalos lapjában időnként kihir­­dettetvén, illyeket árulni többé nem szabad; a sequestratio­nális jogra egyszersmind megjegyzé, miszerint az visszalépés volna a praeventiv censurára; a 46. §. értelmében pedig csak olly művek árulása tilos, mellyek ellen a közügyvéd vagy magános vádlókép már föllépett, s azt elmarasztalás is kö­vette. — Maradt a szerkezet. Holnap reggel 10 óra tartandó ülésre tárgyakut tűzettek: a sajtótörvényben fölhívott választmányi munkálat a bírói el­járásról, és a felelős ministérium felállítása iránti törvényja­vaslat. Végül pedig Ghiczy k­­itélőmester jelenti, hogy a fő­rendeknek a hitelintézeti törvényjavaslatra tett észrevételei­ket a BR. általában elfogadták. 46-ik országos ülés a feRRnél, márt. 23. d. e. 10 órakor. Főtárgy: a független magyar felelős ministérium alakításáról a törvényjavaslat. Felolvastatván s rögtön hitelesittetvén a foRRnek a sajtó­törvényjavaslatra kell válaszüzenetek, következett volna a múlt országgyűlési választmányi munkálat tárgyalása, ,,a birói eljárásról.“ De gr. C­z­i­r­á­k­y J. azon javaslatában megnyugodott a tábla, hogy az esküttszéki eljárás elfogad­tatván, a RR. szólittassanak föl, hogy a­mi az eljárásra, ren­dezésre tartozik , a felhívott munkálatból szemeljék ki, s azt átdolgozván, küldjék át a főRR-hez. Bemutattatván több a RR-től áthozott törvény-­s felírási javaslatok , a magyar ministérium alakításáról szóló törvény­­javaslat vétetett tárgyalás alá, s az alig egy pár kisszerű ész­revétellel el is fogadtatott. A 6. §-ról Lonovics, Ocskay, Hám és Gaganecz püspökök aggodalmukat fejezik ki, valljon azon apostoli jogok, mellyeket eddig ő felsége személyesen gyako­rolt, nem sérülnek-e azon rendelkezés által, hogy ő felsége az egyházi végrehajtó hatalmat is ezentúl kizárólag a ma­gyar ministérium által fogja gyakor­olni. A gróf minister­elnök előadó, hogy magában érződik , miszerint a ministé­rium ezután is csak ő felsége akaratából intézkedhetik , még pedig nemcsak azon jogok körében , mellyek ő felségét mint­­ apostoli királyt illetik, hanem általában mindazok körében mellyek ő felségének mint alkotmányos királynak jogai ; kü­­­­­lönbséget tehát tenni nem lehet. A főtisztelendő urak aggo­dalma igen fölösleges, mert eddig sem saját ösztönéből ne­vezte ki a püspököket ő fölsége, ki minden jobbágyait nem ismeri, hanem tanács, ajánlás útján; ezentúl is ő fölsége böl­­cseségétől függ a kinevezés. Mivel különfélék azon viszonyok, mellyekben hazánk az örökös tartományokkal áll , a 11. §-ban, hol e viszonyokra nézve ő fölsége személye mellé különös minister rendeltetik, e szónak: „k a­­ viszonyokba,“ három első betűje kitöröl­tetett. Lonovics J. Csanádi püspök, a 25. §-t úgy kívánta módosíttatni, hogy a miniszerek biztosokat is küldhessenek be a törvényhozás mindkét táblájára , s azok is ott felvilágo­sítást nyújthassanak. Gr. Szécsen Antal épen el­lenkező indítványt tesz, s mivel a tapasztalást tekintve , a szabadság sehol sem veszélyeztetik annyira , mint hol a mi­nistérium különálló testületnek tekintetik, és olly jogokat gyakorol, mellyek csak a törvényhozást illethetik,­­ az angol rendszert pártolja, s a miniszereknek felszólalási jogot csak azon esetre kiván adatni, ha ők különben is tagjai a törvényhozó testületnek. Sokan pártolók e nézetet, bár elis­­merék, hogy a franczia rendszer kényelmesebb. A többség a szerkezet mellett nyilatkozott. Az országbíró javalta, miszerint figyelmeztesse­nek a BR. arra, hogy vannak körülmények, mellyekben a minister , magának a közállománynak érdekében , felvilágo­sítást nem adhat, s hogy ez a törvényjavaslatban fejeztessék ki. Míg a fölött folyt a vita, Pulszky Ferencz a terembe ér­kezvén, a pesti újabb hírek kissé zajongásba hozták a táblát. Későbben gr. Batthyányi Lajos miniszerelnök felkérte a fő­rendeket, hogy bár komolyan megfontolva mindent, mire reá­­állni kívánnak, a lehető leggyorsabban haladjanak a tanács­kozásban , mivel új híreket von, mellyek szerint ő egymagá­ban a felelősséget 24 óráig sem tarthatja meg, hanem szük­séges a ministérium minél előbbi megalakulása. Tovább haladván a főRt., egyedül a 34. §-son létezett még némi változtatás. Gr. C­z­i­r­á­k­y J. azt kívánta itt kifejeztetni, hogy bármi új adó­nemének elvállalása ezentúl is mindkét tábla beleegyezésétől feltételeztetik. De a­mennyi­ben e kérdés szorosan a táblák rendezésére tartozik, annak eldöntése akkorra hagyatván fönn, a§-nak következő módosí­tása fogadtatott el : ,,A ministérium az ország jövedelmeinek és szükségeinek kimutatását s a múltra nézve az általa ke­zelt közjövedelm­ezők­ számadását az országos rendek­nek (tehát nem az alsó táblának, mint a rendek ja­vaslatában volt) bemutatni köteles. Bevégeztetvén az egész törvényjavaslat, Busán Her­man Horvátország követe a BR-nek figyelmébe ajánltatni kérte, hogy a kapcsolt részek biztosíttassanak e törvényben is, mint régibb törvényekben a cancelláriára s helytartóta­nácsra nézve biztosíttattak, miszerint az állodalmi tanácsba horvátországi egyének is alkalmaztatni fognak. Ez igazságos lesz, és megelégedést fog szülni a társországokban. — E kí­vánat helyesléssel elfogadtatott, a miniszerelnök pedig bizto­sította az érdemes követet, hogy minapi kijelentéséhez híven, Magyarország erejét és hatalmát azon egyetértésben fogja ta­lálni , melly azt a kapcsolt részekkel összeköti Ezek után a gróf ministerelnök a ministerek névsorát, kiket választott, mielőtt azt ő­rsége is jóváhagyná, felolvasta, és pedig azért előre, mert a körülmények ollyanok, hogy egy pár egyénnek közülök mindjárt Pestre távozniok kell. A fel­olvasottak neveire hangos éljenek harsogtak, s különösen Deák Ferencz igazságügyminiszer neve legnagyobb lelkesü­léssel üdvözöltetett. Végre, kevés szünet után, a most tárgyalt törvényjavas­latra kelt válaszüzenet felolvastatott. Esti 7 órakor folytattatván a főrendi ülés, az úrbéri meg­szüntetett magának­ javadalmak státusadóssággá változtatá­sáról a törvényjavaslat keresztülment. Több rendbeli javasla­tok áthozattak. Elegyes­ülésből felküldettek : 1) a hi­telintézet iránti s 2) a csak most említett törvényjavaslat; és 3) a magyar felelős ministérium alakításáról szóló. — Jö­vőre részletesen. KÜLFÖLD. NÉMETORSZÁG. Metternich herczeg megbukása a szabadság minden barátainak kebelében élénk örömet szült; különösen örvendenek a németek. A rögtön­ itélő­­széknek Lombardiában kihirdetése óta, midőn ész és be­csület inkább engedményeket javasoltak volna, egy hang sem emelkedhetik többé azon politica ellen, melly Metter­nich herczeggel megbukott. Ki fogja a politika vezetését át­venni Bécsben, a korábbi rendszer megbukásának hírére, még nem tudván, egész Németországban az volt a köz­vélemény, hogy annak nem lehet a Metternich iskolájá­ból kikerültnek lenni, mert akkor csak a személyben volna változás, ki úgyis nem soká maradott volna már. Hire járt, hogy Münch-Bellinghausen gróf fog a státus­­cancellária élére jutni, ki most a német szövetségnél el­nöklő ausztriai képviselő. Eddigi elnöksége azonban a né­met szövetségnél nem ad reményt, hogy ollyan ember, ki­től a jelen körülmények között várni lehetne, miszerint meg fog felelni feladatának. Még kevésbbé tartották erre alkal­­masnak Ficquelmont grófot, az orosz szövetség régi barát­ját, azon embert, ki csak legközelebb tért vissza Lombar­diából , hová az emlitett politikának vas kezekkel leendő végrehajtására volt küldve. Mikép tudjuk, ezen hajdani ember is nem ugyan élén áll az új kormánynak, hanem csakugy­an tagja annak, hadügyminiszer abban. Ezért te-

Next