Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-01-13 / 1017. szám
a’ mint a’ forgalom fejlődik, a’ kamatbiztositás tehát ezen milliót fel nem emészti, ezen millióból évről évre mindig többet és többet lehetene más közczélokra fordítanunk. Ezért nem kell nekünk az istentől megátkozott subsidiális rendszer, a mellybe okvetlenül belesodortatnánk, ha a’ házi adóból, következőleg a’ közös teherviselésből semmi sem lévén, a’ nemesség kénytelen volna az országos pénztár’ terheit direct után egészen magára vállalni. Ámde azt mondhatná talán valaki : ha a’ nemesség a’ házi adóban is osztozik, országos pénztárhoz is járul, majd többet fizet a’ közös teherviselés’ alapján, mint, ha az országos pénztár’ terhét subsidiumkép’ egyenesen magára vállalná. — Nem, t. RR. I ellenkezőleg : — ha a’ háziadóbani részvét, tehát a’ közös teherviselés’ alapján indulunk , a’ nemesség semmi esetre sem fog több direct terhet viselni, mint amúgy viselne, sőt valószínűleg mindjárt is kisebb terhet viselend, jövendőre pedig bizonyosan kisebbet; e’ mellett nagyobb közpénztárt teremtend, ’s azt állandósitandja is; több czélt érend el, ’s még a’ népen is könnyithetend; a’ nép ’s nemesség közti érdekeket kiegyenlithetendi, ’s Magyarország kifejlődését biztosithatandja. Megmutatom : A’ törvényhozás előtt minden tárgynál egy bizonyos czélnak, bizonyos iránynak kell szempont gyanánt állani, melly felé lépteit akként intézze , hogy ha a’ végczélt mindjárt el nem érhetné is, legalább harmonikus előlépéseket tegyen, mellyek a’ végczél’ irányától el ne vezessenek, sőt inkább abba mint integráns részek beleüljenek. Financziális ügyekben én a’ végczélt abban látom , hogy az országnak minden lehető jövedelmet számbavetessenek, szükséges hasonlókép’ felszámittassanak, ’s a’ mennyiben amazok emezeket nem fedeznek, a’ fedezésről közösen közös erővel gondoskodjunk. — Ezen végezél nem tűri a’ különböztetéseket, nem tűri azon fonák eszmét, hogy a’coronális jószágok a’ civil listára, a’ só a’ közigazgatásra — vagy mit tudom mire — a’ nép’ adója a’ katonaságra ’s megyei költségekre, a’ nemesség’ subsidiuma a’ rendkívüli költségekre szolgáljon. Ez képtelenség ! Ebből igy csak örökös ujhuzás, örökös egymás elleni törzsönködés, örökös nyomorúság lehet, és leezen,de rendezett financziális állapot soha. A’ végczél tehát mindaddig nem lesz elérve, mig mi a’ kormánytól az általa kezelt közjövedelmeket számon nem vesszük, de számonvesszük azon elhatározással, hogy a’ közszükségekről gondoskodunk is. — E’ jogot, kötelességet fel nem adhatjuk, különben az alkotmányos nemzet’ nevét nem érdemeljük. — Igen, de én nem akarom magamat mystificálni; én igen jól tudom, hogy ezt máról holnapra nem érjük el, hogy ezen jognak valósítása még sok harczba fog kerülni. Én hát nem akarom az ország’ sürgető szükségeiről a gondoskodást ezen constitutionális diadalról föltételezni, vagy felfüggeszteni. Vívni fogok értte ernyedetlenül, törni fogok a’ czél felé minden legális eszközzel; de a’ pillanat’ kötelességeinek teljesítését e’ miatt elhanyagolni nem akarom. Kérdem hát én a’ tRR-ket: azért, mivel ezt máról holnapra el nem érhetjük, elmulaszszuk-e azon rendezett financziális állapot’ megközelítésére — mellyet végczélul tűztem ki — annyit tenni, a’ mennyit lehet? Vagy azt gondoljuk: a’ subsidiális rendszerrel!! közelítettünk hozzá csak egy hajszálnyira is? Nem, t. RR! megfordítottuk az irányt, eltávoztunk a’ czéltól, mert a’ subsidiáris út a’ világ’ semminemű okszerű státusgazdászati rendszerébe bele nem illik. — Ellenben a’ közös teherviselés egy nélkülözhetlen lépés a’ czél felé; ez ama’ végczélba nemcsak beleillik, de sőt annak mellőzhetlen alapja. Továbbá a’ kitűzött irányba szintúgy beleillik, sőt okvetlen föltételét képezi a’ végczél’ elérésének az, hogy habár e’ pillanatban nem jöhetünk is a’kormánynyal egészen tisztába, az az által kezelt státusjövedelmek iránt, legalább tegyünk lépéseket arra, hogy meglássuk, minő más kutforrásokkal bir ’ bírhat még hazánk, mellyekből közszükségeink’ fedezésére meríthetünk. E’ nélkül sohasem lehet rendezett financziális állapotunk ; mert sohasem fogjuk tudni, mi ’s mennyi az, a’ mit egyenes kivetés’ útján pótolnunk kell. Ennek tudása nélkül pedig vagy ott leszünk, hogy csak toldozgatunk, foltozgatunk, ’s a’ haza’ jólléte mégis örökké rongyos marad, vagy pedig a’ nemesség ollyan subsidiumokat fizet, hogy a’ nagy generositástól még szeme is könybe lábbad. Nem akarok én itt a’ direct vagy indirect adózás’ elsőbbsége felett cathedraticus elmélkedésekbe bocsátkozni ; mert ez czélra nem vezet, hanem csak arra emlékeztetem a’ t. R- et, hogy a’ civilisált világ’ minden nemzetei, közjövedelmeik’ legnagyobb részét indirect kútfőkből merítik, ’s a’ direct adó minden civilisált státusban az ország’jövedelmeinek legkisebb részét teszi. —így van ez, t. RR. mi nálunk is! — íme itt van kezemben a’ magyar kamarának német „Ausweisa“ az 1815/b. — ki kormány-jövedelmekről. Látják a’ t. RR., hogy lythographirozott táblázat, mellyet csak a’ bécsi imperiális kamara’ számvevő hivatalában lehet kapni. — Kitől kaptam, természetesen nem mondom meg. — A’ t. RR. tudják, hogy a’ hadi ’b toborzási adó 4,470,244 ft. 38/1 ktból, a’ megyei házi adó, az utóbbi három év’középszámitása szerint 3,069,415 ftból, a’ kir. városok 2,185,466 pftnyi háziadójának, direct kivetés’útján bekerülő 14 része 546,366 ftból, a’ szabad kerületek’ házi adója 198,240 ftból, a’ szepesi XVI. város’ censusa 18,231 ft. 20 ktból, a’ kir. városoké 18,041 ftból áll. Magyarország ’s a’ kapcsolt részek’ ös-szes direct közadó-terhe tehát 8,320,537 ft. 58 % kr., mig a’ kezemnél levő. „Ausweis“ szerint, a’ kormánynak egyéb jövedelmei tisztán, minden kezelési költség’ levonásával, 24,466,315 ft. ’s 20 krra mennek. ’S ez 222,658 ft. 34 kr. híján mind indirect kútfőkből jő!! — Tudomás’ okáért, megjegyzem itt, hogy a’ budai centrális pénztár által fedezett összes közigazgatási költségei az országnak nem mennek többre 1,648,000 ftnál, míg ellenben a’ kiadások’ első tétele az, hogy 8,341,300 pft. szolgáltatott be a’ bécsi központi pénztárba; aztán a’ második, hogy 1,105,897 ft. adatott ki a’bányászatra, mellynek jövedelme, mint egyenesen az imperiális kamarába folyó, a’ bevételek közt meg nem jelenik; — a’ 6-ik tételben pedig előfordulnak az úgynevezett ,,Verlage an die Gefäle“ , hová kell aztán például a’ Magyarországban vásárolni szokott 3 — 400,900 mázsa dohány árának kifizetését is számítani. Ezt ezúttal csak tudomásul ’s annak bizonyítására, hogy a’ státusjövedelmek’ legnagyobb része minálunk is, úgy,mint a’ civilizált világ’ minden részeiben indirect kútfőkből meríttetik. Ha tehát rendezett financzialis állapot felé akarunk közelíteni, szükség az iránt tisztába jőnünk : vannak-e nekünk, a’ kormány által használtakon kivül, valamelly indirect jövedelmi kútfőink, mellyek a’ sürgető közszükségek’ fedezésére szolgálhatnak addig is, mig az összes státusjövedelmek iránti számvételi jogunkat valósíthatnók? — Érdekükben fekszik ezt tudni a’ direct adózás’ barátainak is, mert azt csak nem gondolom, hogy sok ember legyen, a’ ki több direct adót akarjon fizetni, mint a’ mennyire szükség vagyon. De érdekünkben áll ez iránt tisztába jőni azért is, mert a’jól alkalmazott indirect kútfők azon kétségtelen előnynyel bírnak, hogy a’ közvagyonosság’ növekedésével, a’ birtok bilincseinek megoldásával ’s a’ forgalom’ élénkítésével önként és természetesen szaporodnak. A’ direct adó, mint határozott mennyiség ellenben, nem. De bírnak még azon előnynyel is, hogy használatuk a’ direct adókivetés’ bonyodalmainak megoldását nem föltételezi, pedig ez, kivált minálunk, hol e’ kérdés’ igazsága’ megoldására, a’ nép’ irányában igen ke*vés, a’ nemesség’irányában pedig semmi előkészület nincs, olly mondhatanul bonyolult csomó, melly miatt a’ tegnapelőtti szavazat’ nyombani sikere felett is kételkednem kellene, ha nem reméleném, hogy a’ magyar aristocratia önérdekében be fogja látni , miként az absolut igazságos kivetés’ el nem érhetését kibúvó ajtócskának használni annyit tenne, mint a’ haza’ méltó igényeit ’s különösen saját jövendőjét compromittálni. És én állítom, hogy nekünk vannak czélszerű, használható kutforrásaink, ’s midőn ezt állítom, ne gondolja senki, hogy a’ kormánytól valamelly nagy áldozatok’igénylése lebegne szemem előtt, ámbár a’ fentebb említett 24 millió’ alapján bizony az illy kívánság is a’ minő jogos, szintolly méltányos volna. — De én a’ kormány’ irányábani harcztól nem akarom saját jólétünk’ alkotmányos utáni előmozditását felfüggeszteni, mert nem akarom saját gyöngeségünk miatt a’ nem képviselt népet büntetni, ’s azért a’ kútfők’ példa gyanánti kijelölésében csak két osztályra szorítkozom; az elsőbe azokat sorozván, melylyek a’ kormánytól legkisebb áldozatot sem igényelnek, a’ másodikba pedig azokat, mellyek a’ kormánytól is némi közelítést kívánnak ugyan, de elannyira mérsékelt természetűek, ’s tőle részint semmit, részint elannyira kevés materiális áldozatot igényelnek, hogy a’ kormánynak jó akarata felett egészen kétségbe kellene esnünk, ha hazánk’ javára csak ennyit sem volna tenni hajlandó. Az első osztálybeli kútfők között emlitem : 1) A’ sóár-toldalékot, mellyet már (mázsánként 11 krban) az 1792 . 14. t.cz. közlekedési ’s folyamszabályozási’s hasonló költségekre rendelt. Megjegyzem, hogy a’ só a’ kormánynak múlt évben tisztán : 10,643,651 ft 44 krt jövedelmezett. Mennyit teszen a’ sófogyasztás? fájdalom, hitelesen nem tudjuk, mert minket homályban tartanak. — Egy kormánypárti iró 1,430,000 mázsát mond, egy másik pedig, mint állítja, hiteles kútfők után, a’ fogyasztást 1,300,000 mázsára teszi, én annyit tudok, hogy ez képtelenség. — Mert a’ kamara által az 1802-ki orsz.gyülésnek beadott hivatalos kimutatás szerint, 1800ik évben a’ magyarországi ’s kapcsolt részekbeli sófogyasztás volt 1,473,234 mázsa. Az ország’népessége pedig volt 8 millió. Azóta 47 év folyt le, e’ közt volt 32 évi béke, a’ népesség (mindig Erdélyen kivül) a’kormány’ saját statistiai táblázata szerint 12 millió; a’ marhatartás, különösen a’ juhtenyésztés szintúgy nagy mértékben szaporodott,’s mégis azt állítják, hogy mig a’ népesség 50% el nevekedett, a’ sófogyasztás 173,234 mázsával fogyott.— Én nem akarom tekintetbe venni, hogy, Európa’ általános tapasztalása szerint, most minden illy nemű fogyasztási czikkek közül egy-egy fejre sokkal több esik mint ezelőtt egy félszázaddal, hanem stationáriusnak veszem fej arányban a’ fogyasztást, mégis már mintegy 2 millió mázsa jó ki, mit annál biztosabban felvehetünk, mert a kormány’ tiszta jövedelme,mint említém, 10% millió forintnál többre megyen, a’ mi 2 millió mázsa fogyasztásnál mázsánként 5 % ptt tiszta haszonnál többre mutat. — Ez kissé soknak látszik, ’s oda mutat, hogy a’ fogyasztásnak 2 millió mázsát haladnia kell. Azonban maradjunk e’ mellett, 11 kijával már ez is ad az országos pénztár’ számára mintegy 370,000 pftot. 2) Úgy látszik, a’ nemesség általában érzi a’ birtokviszonyok’ rendezésének szükségét. Fel van erre szólítva a’ kir. előadásokban is. Itt hát, ha semmi tekintettel nem akarnánk is lenni az országos pénztárra, pusztán saját hitelünk’ megalapítása végett nem halaszthatjuk tovább a’ telekkönyvek’ behozatalát, mire viszont mindennemű birtokváltozásnak hiteles bejegyzése múlhatlanul szükséges. — Mondjuk tehát, hogy ezen , Francziaországban XI. Lajos óta divatozó ’s jótékonyságánál fogva minden feudális, absolutisticus, republicánus, consuláris, imperiális és alkotmányos kormány-változásokat átélt, bejegyzés’ (en registrement) taksája az országos pénztárba fizettessék , és ismét nevezetes kutforrásra tettünk szert, mire nézve már csak azt gondolom , senki sem fogja feltenni , hogy a’ kormánynak kifogása lehet. Mennyit hozand be ezen rovat ? természetesen nem tudom evaluálni, de vagy 15 királyi város’telekkönyvi lajstromdíja előttem tudva van, ’s ha hasonló arányban akarnám az egész ország’lajstromzási taksáit becsülgetni, 1 millióra bizton tehetném annak jövedelmét, annyit hát minden esetre feltehetünk , hogy e’ rovat 3 — 4 száz ezer forintig jövedelmezend. 3) De a’ telekkönyveknek még azon rendeltetése is van, hogy a’ birtokon fekvő terheket kimutassák. Kötelezőleges intabulátió nélkül (hova a’ személyes hitelalapu, de ép’ azért a’ hypothecánis kölcsöntől szigorúan megkülönböztetendő váltóadósság természetesen nem tartozhatik) czélszerű hypothecánis rendszer nem is képzelhető úgy, hogy valamint a’ telekkönyveket, úgy a’jobb betáblázási rendszert is saját hitelviszonyi javunk végett be kellend, be fogjuk hozni. — Mondjuk hát, hogy a’ betáblázási taksák is az országos pénztárba folyjanak, és ismét egy pár százezer ftnyi, semmi restantiáknak ki nem tett folytonos jövedelmet biztosítottunk.. . Mindezek ellen, azt hiszem, sem a’ főrendeknek, sem a’ kormánynak nem lehet kifogása, ’s pedig ezen kutforrások a’ mellett, hogy a’ hitelviszonyok’ rendezésére nélkülözhetlenek, még azon jótékonysággal is birnak, hogy évről évre növekedésük remélhető. — Ezeket példa gyanánt említve. A’ mi a’ második osztályt illeti : itt mindenekelőtt a’ sóra kell visszatérnem. 1802-ben a’ kormány felszólitá az ország’ rendeit, hogy a’ háborúk által okozott rendkívüli költségek’ tekintetéből, a’ rendes adót 2 millió pfttal szaporítsák. Ítéletükre bizván, mennyit kivánnak ebből egyenes kivetés’ utján, mennyit ismét a’ só’ árának felemelésével fedezni. — Az ország’ rendei a’ 2 milliót megajánlván, e’ végett az adót 603,028 ft 162 krral növelték, a’ hiányzó 1,400,000 ft’fedezésére pedig a’ só’ árát 1 ft 6 árral fölemelték, világosan kimondván, hogy ezt ,,ad legendas praesentes status necessitates“ teszik, ’s azon kikötéssel, hogy a’ mennyiben ezen sóárfölemelés a’ megajánlott összegnél többet hozna be, némelly hivatalok’ jobb fizetésére ’s az ország’ egyéb szükségeire fordittassék. Ez nem történt, hacsak az uj rendszerű administrátorokat nem akarná valaki ide érteni, kikre bizony szép öszszeg vesztegettetik törvénytelenül, haszontalanul, míg a’ helyt, tanács’ ’s a’ kir. kamara’ alsóbb tisztviselői Budán közsajnálatilag nyomorúságosan vannak fizetve. Azt hiszem, 45 év ’s e’ közt 32 évi béke után, már csak ideje, hogy amaz 1802-iki „praesens status necessitas“ megszűntnek tekintessék, ’s igy, ha a’ multróli számadással nem akarunk rá vesződni, minden mázsa sónál ezt az 1 ft 6 krt méltán igénybevehetnők, a’ mi mintegy 2,200,000 pftot adna az országos pénztárnak. Sőt, ha csak arra szorítkoznánk is , a’ mivel ezen sóárfölemelésből több jő be, mint a’ mennyi az ország’ rendei által meg volt ajánlva,’s melly felesleg az ország’ közszükségei’ számára világosan ki volt kötve, 2 millió mázsa fogyasztásnál már csak ez is évenként mintegy 800,000 pftot adna az országos pénztárba.—De ha mindezen jogos igények mellett, avagy oda szállanánk is le, hogy a’ kormányt megkérjük, hogy minden mázsa só’ árából 11 kr helyett 30 krt adjon át az országos pénztárba, már ezen 19 kr toldalék is 600,000 pftnál többet nyújtana. Pedig azt gondolom, ez már csak olly mondhatlanul mérsékleti kívánság, a’ mit megtagadni annyit tenne, mint a’ nemzetet sokkal nagyobb jogszerű igények’ követelésére ösztönözni. Ezután a’ vámokat említem, azon kutforrást, mellyből más státusok jövedelmeik’ nagy részét merítik, ’s minálunk is a’ múlt évben a’ magyar királyi kamarának 6,282 126 frt 49 krt tisztán jövedelmezett. A’ királyi előadásokban ott van a’ köztünk ’s Ausztria közti vámvonal’ megszüntetése, de az utána következő szavaknak értelme oda megy ki, hogy ezen megszüntetésből csak úgy lehet valami, ha a’ kincstár jövedelmei, tehát a’vám ’s ezzel kapcsolatban levő dohánymonopolium más után pótoltatnak. Én azt gondolom, hogy a’ ki ezen ajánlatot seirá nem hitte, hogy mi magyarok, kiknek annyi tömérdek közszükségeink vannak, saját pénztárunk pedig ezeknek fedezésére még épen nincs, ’s csak most akarjuk a’ közös teherviselést megkezdeni, első lépéssel mindjárt úgy lássunk a’ dologhoz, hogy ne csak eldobjuk magunktól a’ közjövedelmek’ azon forrását, mellyet a’ vámokban feltalálhatnánk, hanem még ezen jövedelemeldobást évenként néhány millió fizetéssel vásároljuk meg, ’s minden más szükségeinket fedezetlenül hagyva, ezen váltságmilliók’ terhének elvállalásával kezdjük magunkat a’ fizetéshez szoktatni. Az említett kormányi felhívás tehát ez idő szerint annyit tesz, mintha semmit sem mondtak volna, kivált miután a’ közbenső vámvonal’ megszüntetése végett nem elég volna milliókat váltságul fizetnünk, hanem még a’ dohány-monopóliumot is be kellene hoznunk. Kiváncsi volnék ismerni azon státusbölcset , a’ ki ezen szerencsétlen gondolatnak gyakorlati kivitelét egy olly országra nézve feltalálná, hol a’ dohány ! 30