Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-01-13 / 1017. szám

a’ mint a’ forgalom fejlődik, a’ kamatbiztositás tehát ezen milliót fel nem emészti, ezen millióból évről évre mindig többet és többet lehetene más közczélokra fordítanunk. Ezért nem kell nekünk az istentől megátkozott subsi­­diális rendszer, a mellybe okvetlenül belesodortat­nánk, ha a’ házi adóból, következőleg a’ közös tehervise­lésből semmi sem lévén, a’ nemesség kénytelen volna az országos pénztár’ terheit direct után egészen magára vállalni. Ámde azt mondhatná talán valaki : ha a’ nemesség a’ házi adóban is osztozik, országos pénztárhoz is járul, majd többet fizet a’ közös teherviselés’ alapján, mint, ha az or­szágos pénztár’ terhét subsidiumkép’ egyenesen magára vállalná. —­ Nem, t. RR. I ellenkezőleg : — ha a’ házi­­adóbani részvét, tehát a’ közös teherviselés’ alapján in­dulunk , a’ nemesség semmi esetre sem fog több direct terhet viselni, mint amúgy viselne, sőt valószínűleg mindjárt is kisebb terhet viselend, jövendőre pedig bi­zonyosan kisebbet; e’ mellett nagyobb közpénztárt te­­remtend, ’s azt állandósitandja is; több czélt érend el, ’s még a’ népen is könnyithetend; a’ nép ’s nemesség közti érdekeket kiegyenlithetendi, ’s Magyarország­ kifejlődé­sét biztosithatandja. Megmutatom : A’ törvényhozás előtt minden tárgynál egy bizonyos czélnak, bizonyos iránynak kell szempont gyanánt állani, melly felé lépteit akként intézze , hogy ha a’ végczélt mindjárt el nem érhetné is, legalább harmonikus előlépé­­seket tegyen, mellyek a’ végczél’ irányától el ne vezesse­nek, sőt inkább abba mint integráns részek beleüljenek. Financziális ügyekben én a’ végczélt abban látom , hogy az országnak minden lehető jövedelmet számbave­­tessenek, szükséges hasonlókép’ felszámittassanak, ’s a’ mennyiben amazok emezeket nem fedeznek, a’ fedezésről közösen közös erővel gondoskodjunk. — Ezen végezél nem tűri a’ különböztetéseket, nem tűri azon fonák esz­mét, hogy a’coronális jószágok a’ civil listára, a’ só a’ köz­­igazgatásra — vagy mit tudom mire — a’ nép’ adója a’ katonaságra ’s megyei költségekre, a’ nemesség’ subsi­­diuma a’ rendkívüli költségekre szolgáljon. Ez képtelen­ség ! Ebből igy csak örökös ujhuzás, örökös egymás elleni törzsönködés, örökös nyomorúság lehet, és leezen,­de rendezett financziális állapot soha. A’ végczél tehát mindaddig nem lesz elérve, mig mi a’ kormánytól az általa kezelt közjövedelmeket számon nem vesszük, de számonvesszük azon elhatározással, hogy a’ közszükségekről gondoskodunk is. — E’ jogot, kötelessé­get fel nem adhatjuk, különben az alkotmányos nemzet’ nevét nem érdemeljük. — Igen, de én nem akarom ma­gamat mystificálni; én igen jól tudom, hogy ezt máról holnapra nem érjük el, hogy ezen jognak valósítása még sok harczba fog kerülni. Én hát nem akarom az ország’ sürgető szükségeiről a gondoskodást ezen constitutionális diadalról föltételezni, vagy felfüggeszteni. Vívni fogok értte ernyedetlenül, törni fogok a’ czél felé minden legá­­lis eszközzel; de a’ pillanat’ kötelességeinek teljesítését e’ miatt elhanyagolni nem akarom. Kérdem hát én a’ t­­RR-ket: azért, mivel ezt máról holnapra el nem érhetjük, elmulaszszuk-e azon rendezett financziális állapot’ megközelítésére — mellyet végczélul tűztem ki — annyit tenni, a’ mennyit lehet? Vagy azt gondoljuk: a’ subsidiális rendszerrel!! közelítettünk hoz­zá csak egy hajszálnyira is? Nem, t. RR! megfordítottuk az irányt, eltávoztunk a’ czéltól, mert a’ subsidiáris út a’ világ’ semminemű okszerű státusgazdászati rendszerébe bele nem illik. — Ellenben a’ közös teherviselés egy nél­­külözhetlen lépés a’ czél felé; ez ama’ végczélba nemcsak beleillik, de sőt annak mellőzhetlen alapja.­­ Továbbá a’ kitűzött irányba szintúgy beleillik, sőt okvetlen fölté­telét képezi a’ végczél’ elérésének az, hogy habár e’ pil­lanatban nem jöhetünk is a’kormánynyal egészen tisztába, az az által kezelt státusjövedelmek iránt, legalább tegyünk lépéseket arra, hogy meglássuk, minő más kutforrásokkal bir ’­ bírhat még hazánk, mellyekből közszükségeink’ fe­dezésére meríthetünk. E’ nélkül sohasem lehet rendezett financziális állapotunk ; mert sohasem fogjuk tudni, mi ’s mennyi az, a’ mit egyenes kivetés’ útján pótolnunk kell. Ennek tudása nélkül pedig vagy ott leszünk, hogy csak toldozgatunk, foltozgatunk, ’s a’ haza’ jólléte mégis örök­ké rongyos marad, vagy pedig a’ nemesség ollyan subsi­­diumokat fizet, hogy a’ nagy generositástól még szeme is könybe lábbad. Nem akarok én itt a’ direct vagy indirect adózás’ el­sőbbsége felett cathedraticus elmélkedésekbe bocsátkoz­ni ; mert ez czélra nem vezet, hanem csak arra emlékez­tetem a’ t. R- et, hogy a’ civilisált világ’ minden nemze­tei, közjövedelmeik’ legnagyobb részét indirect kútfőkből merítik, ’s a’ direct adó minden civilisált státusban az or­szág’jövedelmeinek legkisebb részét teszi. —így van ez, t. RR. mi nálunk is! — íme itt van kezemben a’ magyar kamarának német „Ausweis­a“ az 1815/b­. — ki kor­mány-jövedelmekről. Látják a’ t. RR., hogy lythographi­­rozott táblázat, mellyet csak a’ bécsi imperiális kamara’ számvevő hivatalában lehet kapni. — Kitől kaptam, ter­mészetesen nem mondom meg. — A’ t. RR. tudják, hogy a’ hadi ’b toborzási adó 4,470,244 ft. 38­­/1 ktból, a’ me­gyei házi adó, az utóbbi három év’középszámitása szerint 3,069,415 ftból, a’ kir. városok 2,185,466 pftnyi háziadó­jának, direct kivetés’útján bekerülő 1­4 része 546,366 ftból, a’ szabad kerületek’ házi adója 198,240 ftból, a’ szepesi XVI. város’ censusa 18,231 ft. 20 ktból, a’ kir. városoké 18,041 ftból áll. Magyarország ’s a’ kapcsolt részek’ ös­-­­szes direct közadó-terhe tehát 8,320,537 ft. 58 % kr., mig a’ kezemnél levő. „Ausweis“ szerint, a’ kormány­nak egyéb jövedelmei tisztán, minden kezelési költ­ség’ levonásával, 24,466,315 ft. ’s 20 krra mennek. ’S ez 222,658 ft. 34 kr. híján mind indirect kútfők­ből jő!! — Tudomás’ okáért, megjegyzem itt, hogy a’ budai cen­trális pénztár által fedezett összes közigazgatási költségei az országnak nem mennek többre 1,648,000 ftnál, míg ellenben a’ kiadások’ első tétele az, hogy 8,341,300 pft. szolgáltatott be a’ bécsi központi pénztárba; aztán a’ má­sodik, hogy 1,105,897 ft. adatott ki a’bányászatra, melly­­nek jövedelme, mint egyenesen az imperiális kamarába folyó, a’ bevételek közt meg nem jelenik; — a’ 6-ik té­telben pedig előfordulnak az úgynevezett ,,Verlage an die Gefä­­­le“ , hová kell aztán például a’ Magyar­­országban vásárolni szokott 3 — 400,900 mázsa dohány­ árának kifizetését is számítani. Ezt ezúttal csak tudomásul ’s annak bizonyítására, hogy a’ státusjövedelmek’ legnagyobb része minálunk is, úgy,mint a’ civilizált világ’ minden részeiben indirect kút­főkből meríttetik. Ha tehát rendezett financzialis állapot felé akarunk közelíteni, szükség az iránt tisztába jőnünk : vannak-e nekünk, a’ kormány által használtakon kivül, va­­lamelly indirect jövedelmi kútfőink, mellyek a’ sürgető közszükségek’ fedezésére szolgálhatnak addig is, mig az összes státusjövedelmek iránti számvételi jogunkat való­­síthatnók? — Érdekükben fekszik ezt tudni a’ direct adó­zás’ barátainak is, mert azt csak nem gondolom, hogy sok ember legyen, a’ ki több direct adót akarjon fizetni, mint a’ mennyire szükség vagyon. De érdekünkben áll ez iránt tisztába jőni azért is, mert a’jól alkalmazott indirect kút­fők azon kétségtelen előnynyel bírnak, hogy a’ közva­gyonosság’ növekedésével, a’ birtok bilincseinek megoldá­sával ’s a’ forgalom’ élénkítésével önként és természete­sen szaporodnak. A’ direct adó, mint határozott mennyi­ség ellenben, nem. De bírnak még azon előnynyel is, hogy használatuk a’ direct adó­kivetés’ bonyodalmainak megol­dását nem föltételezi, pedig ez, kivált minálunk, hol e’ kérdés’ igazsága’ megoldására, a’ nép’ irányában igen ke­*­vés, a’ nemesség’irányában pedig semmi előkészület nincs, olly mondhatanul bonyolult csomó, melly miatt a’ teg­napelőtti szavazat’ nyombani sikere felett is kételkednem kellene, ha nem reméleném, hogy a’ magyar aristocra­­tia önérdekében be fogja látni , miként az absolut igaz­ságos kivetés’ el nem érhetését kibúvó ajtócskának hasz­nálni annyit tenne, mint a’ haza’ méltó igényeit ’s kü­lönösen saját jövendőjét compromittálni. És én állítom, hogy nekünk vannak czélszerű, hasz­nálható kutforrásaink, ’s midőn ezt állítom, ne gondolja senki, hogy a’ kormánytól valamelly nagy áldozatok’igény­­lése lebegne szemem előtt, ámbár a’ fentebb említett 24 millió’ alapján bizony az illy kívánság is a’ minő jogos, szintolly méltányos volna. — De én a’ kormány’ irányá­­bani harcztól nem akarom saját jólétünk’ alkotmányos utáni előmozditását felfüggeszteni, mert nem akarom sa­ját gyöngeségünk miatt a’ nem képviselt népet büntetni, ’s azért a’ kútfők’ példa gyanánti kijelölésében csak két osztályra szorítkozom; az elsőbe azokat sorozván, mely­­lyek a’ kormánytól legkisebb áldozatot sem igényelnek, a’ másodikba pedig azokat, mellyek a’ kormánytól is né­mi közelítést kívánnak ugyan, de elannyira mérsékelt természetűek, ’s tőle részint semmit, részint elannyira kevés materiális áldozatot igényelnek, hogy a’ kormány­nak jó akarata felett egészen kétségbe kellene esnünk, ha hazánk’ javára csak ennyit sem volna tenni hajlandó. Az első osztálybeli kútfők között emlitem : 1) A’ sóár-toldalékot, mellyet már (mázsánként 11 krban) az 1792 . 14. t.cz. közlekedési ’s folyamszabályo­zási’s hasonló költségekre rendelt. Megjegyzem, hogy a’ só a’ kormánynak múlt évben tisztán : 10,643,651 ft 44 krt jövedelmezett. Mennyit teszen a’ sófogyasztás? fájdalom, hitelesen nem tudjuk, mert minket homályban tartanak. — Egy kormánypárti iró 1,430,000 mázsát mond, egy másik pedig, mint állítja, hiteles kútfők után, a’ fogyasztást 1,300,000 mázsára teszi, én annyit tudok, hogy ez képtelenség. — Mert a’ kamara által az 1802-ki orsz.gyülésnek beadott hivatalos kimutatás szerint, 1800ik évben a’ magyarországi ’s kapcsolt részekbeli sófogyasz­tás volt 1,473,234 mázsa. Az ország’népessége pedig volt 8 millió. Azóta 47 év folyt le, e’ közt volt 32 évi béke, a’ népesség (mindig Erdélyen kivül) a’kormány’ saját sta­tisti­ai táblázata szerint 12 millió; a’ marhatartás, kü­lönösen a’ juhtenyésztés szintúgy nagy mértékben szapo­rodott,’s mégis azt állítják, hogy mig a’ népesség 50% el nevekedett, a’ sófogyasztás 173,234 mázsával fogyott.— Én nem akarom tekintetbe venni, hogy, Európa’ általános tapasztalása szerint, most minden illy nemű fogyasztási czikkek közül egy-egy fejre sokkal több esik mint ezelőtt egy félszázaddal, hanem stationáriusnak veszem fej arány­ban a’ fogyasztást, mégis már mintegy 2 millió mázsa jó ki, mit annál biztosabban felvehetünk, mert a kormány’ tiszta jövedelme,mint említém, 10% millió forintnál többre megyen, a’ mi 2 millió mázsa­ fogyasztásnál mázsánként 5 % ptt tiszta haszonnál többre mutat. — Ez kissé soknak látszik, ’s oda mutat, hogy a’ fogyasztásnak 2 millió má­zsát haladnia kell. Azonban maradjunk e’ mellett, 11 kijá­­val már ez is ad az országos pénztár’ számára mintegy 370,000 pftot. 2) Úgy látszik, a’ nemesség általában érzi a’ birtok­­viszonyok’ rendezésének szükségét. Fel van erre szólítva a’ kir. előadásokban is. Itt hát, ha semmi tekintettel nem akarnánk is lenni az országos pénztárra, pusztán saját hitelünk’ megalapítása végett nem halaszthatjuk tovább a’ telekkönyvek’ behozatalát, mire viszont mindennemű birtokváltozásnak hiteles bejegyzése múlhatlanul szüksé­ges. — Mondjuk tehát, hogy ezen , Francziaországban XI. Lajos óta divatozó ’s jótékonyságánál fogva minden feudális, absolutist­icus, republicánus, consuláris, imperiá­lis és alkotmányos kormány-változásokat átélt, bejegy­zés’ (en­ registrement) taksája az országos pénztárba fi­zettessék , és ismét nevezetes kutforrásra tettünk szert, mire nézve már csak azt gondolom , senki sem fogja fel­tenni , hogy a’ kormánynak kifogása lehet. Mennyit ho­­zand be ezen rovat ? természetesen nem tudom evaluálni, de vagy 15 királyi város’telekkönyvi lajstromdíja előttem tudva van, ’s ha hasonló arányban akarnám az egész or­­szág’lajstromzási taksáit becsülgetni, 1 millióra bizton te­hetném annak jövedelmét, annyit hát minden esetre fel­tehetünk , hogy e’ rovat 3 — 4 száz ezer forintig jöve­­delmezend. 3) De a’ telekkönyveknek még azon rendeltetése is van, hogy a’ birtokon fekvő terheket kimutassák. Köte­lezőleges intabulátió nélkül (hova a’ személyes hitelalapu, de ép’ azért a’ hypothecánis kölcsöntől szigorúan megkü­­lönböztetendő váltóadósság természetesen nem tartozha­tik) czélszerű hypothecánis rendszer nem is képzelhető úgy, hogy valamint a’ telekkönyveket, úgy a’jobb betáblázási rendszert is saját hitelviszonyi javunk végett be kellend, be fogjuk hozni. — Mondjuk hát, hogy a’ betáblázási tak­sák is az országos pénztárba folyjanak, és ismét egy pár százezer ftnyi, semmi restantiáknak ki nem tett folytonos jövedelmet biztosítottunk.. . Mindezek ellen, azt hiszem, sem a’ főrendeknek, sem a’ kormánynak nem lehet kifo­gása, ’s pedig ezen kutforrások a’ mellett, hogy a’ hitel­­viszonyok’ rendezésére nélkülözhetlenek, még azon jóté­konysággal is birnak, hogy évről évre növekedésük re­mélhető. — Ezeket példa gyanánt említve. A’ mi a’ második osztályt illeti : itt mindenekelőtt a’ sóra kell visszatérnem. 1802-ben a’ kormány felszólitá az ország’ rendeit, hogy a’ háborúk által okozott rendkívüli költségek’ tekintetéből, a’ rendes adót 2 millió pfttal sza­porítsák. Ítéletükre bizván, mennyit kivánnak ebből egye­nes kivetés’ utján, mennyit ismét a’ só’ árának felemelé­sével fedezni. — Az ország’ rendei a’ 2 milliót megajánl­ván, e’ végett az adót 603,028 ft 16­­2 krral növelték, a’ hiányzó 1,400,000 ft’fedezésére pedig a’ só’ árát 1 ft 6 árral fölemelték, világosan kimondván, hogy ezt ,,ad le­­gendas praesentes status necessitates“ teszik, ’s azon ki­kötéssel, hogy a’ mennyiben ezen sóárfölemelés a’ meg­ajánlott összegnél többet hozna be, némelly hivatalok’ jobb fizetésére ’s az ország’ egyéb szükségeire fordittas­­sék. Ez nem történt, hacsak az uj rendszerű administráto­­rokat nem akarná valaki ide érteni, kikre bizony szép ösz­­szeg vesztegettetik törvénytelenül, haszontalanul, míg a’ helyt, tanács’ ’s a’ kir. kamara’ alsóbb tisztviselői Budán közsajnálatilag nyomorúságosan vannak fizetve. Azt hi­szem, 45 év ’s e’ közt 32 évi béke után, már csak ideje, hogy amaz 1802-iki „praesens status necessitas“ meg­szűntnek tekintessék, ’s igy, ha a’ multróli számadással nem akarunk rá vesződni, minden mázsa­ sónál ezt az 1 ft 6 krt méltán igénybevehetnők, a’ mi mintegy 2,200,000 pftot adna az országos pénztárnak. Sőt, ha csak arra szo­rítkoznánk is , a’ mivel ezen sóárfölemelésből több jő be, mint a’ mennyi az ország’ rendei által meg volt ajánlva,’s melly felesleg az ország’ közszükségei’ számára világosan ki volt kötve, 2 millió mázsa fogyasztásnál már csak ez is évenként mintegy 800,000 pftot adna az országos pénz­tárba.—De ha mindezen jogos igények mellett, avagy oda szállanánk is le, hogy a’ kormányt megkérjük, hogy min­den mázsa só’ árából 11 kr helyett 30 krt adjon át az or­szágos pénztárba, már ezen 19 kr toldalék is 600,000 pft­­nál többet nyújtana.­­ Pedig azt gondolom, ez már csak olly mondhatlanul mérsékleti kívánság, a’ mit megtagadni annyit tenne, mint a’ nemzetet sokkal nagyobb jogszerű igények’ követelésére ösztönözni. Ezután a’ vámokat említem, azon kutforrást, melly­­ből más státusok jövedelmeik’ nagy részét merítik, ’s mi­nálunk is a’ múlt évben a’ magyar királyi kamarának 6,282 126 frt 49 krt tisztán jövedelmezett. A’ királyi előadásokban ott van a’ köztünk ’s Ausztria közti vám­vonal’ megszüntetése, de az utána következő szavaknak értelme oda megy ki, hogy ezen megszüntetésből csak úgy lehet valami, ha a’ kincstár jövedelmei, tehát a’vám ’s ezzel kapcsolatban levő dohánymonopolium más után pótoltatnak. Én azt gondolom, hogy a’ ki ezen ajánlatot seirá nem hitte, hogy mi magyarok, kiknek annyi tömér­dek közszükségeink vannak, saját pénztárunk pedig ezek­nek fedezésére még épen nincs, ’s csak most akarjuk a’ közös teherviselést megkezdeni, első lépéssel mindjárt úgy lássunk a’ dologhoz, hogy ne csak eldobjuk magunk­tól a’ közjövedelmek’ azon forrását, mellyet a’ vámokban feltalálhatnánk, hanem még ezen jövedelemeldobást éven­ként néhány millió fizetéssel vásároljuk meg, ’s minden más szükségeinket fedezetlenül hagyva, ezen váltság­­milliók’ terhének elvállalásával kezdjük magunkat a’ fizetéshez szoktatni. Az említett kormányi felhívás te­hát ez idő szerint annyit tesz, mintha semmit sem mondtak volna, kivált miután a’ közbenső vámvonal’ megszüntetése végett nem elég volna milliókat váltságul fizetnünk, hanem még a’ dohány-monopóliumot is be kel­lene hoznunk. Kiváncsi volnék ismerni azon státusböl­cset , a’ ki ezen szerencsétlen gondolatnak gyakorlati ki­vitelét egy olly országra nézve feltalálná, hol a’ dohány­ ! 30

Next