Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-04 / 19. szám

Kedd Pozsony, ápril. 1-jén. A k. leirat következtében, mellynek kieszközlése s ez­által a polgári háború szörnyeinek megelőzése, Deák Ferencz nyílt elismerése szerint is, főképen a nádor főherczeg becsü­letes és erélyes eljárásának eredménye , — a nádor tisztele­tére határozott hálaünnep , az országgyűlés részéről ma tar­tatott meg.­­ Az alsó tábla tagjai, többnyire legfényesb nemzeti diszöltözetben, 10 órakor jöttek össze saját teremük­ben, s tegnap estvei határozatukat, hogy t. i. a nádornak, Kossuth L. ékesszóló ajkai által, hálájukat jelentsék, a felső táblának is tudtára adván—miután ez azt örömmel foga­­dá, s felkészülésre egy órai időt kért — 11­­ órakor indult meg a fényes menet az országháztól a Grassalkovich-palota felé. A nemzeti őrsereg, melly napról napra jobban betanul a hadi gyakorlatokba, előlment lobogó zászlóival. Tisztel­­kedés után, mellyet Kossuth L. szivragadó szónoklata tett érdekessé, a főherczeg szemlét tartott a nemzetőrség felett. Kossuth L. lángszavai ekkér rendültek meg: „Fön­­séges ur! Magyarhonnak s kapcsolt részeinek országgyűlési egész testülete jövünk fönségedhez, hálát s köszönetét mon­dani a hi honszeretetért, a fáradhatatlan buzgalomért, a fér­fias küzdelmekért, hazánk szabadsága ügyében ; hálát s kö­szönetét az eldöntő súlyért, mellyet fenséged a nemzet sorsá­nak mérlegébe vetett. — Félévvel ezelőtt, midőn fenséged a magyart hazája minden vidékein házi tűzhelyénél megláto­­gatá, az ország behinté fönséged útjait a legszebb remények virágaival, a népnek milliói, kik akkor még a szabadság templomán kívül állottak, letörték egy pillanatra homlokuk­ról az öröklött szolgaság kinveritékét, s robotmunkájuk köz­ben megállva, felörvendettek fönséged látásának, mintha nyílni látnák az Ígéret földének kapuját, hosszas szenvedés után; a múlt novemberben ez országgyűlés eljegyzette fönsé­­gedet e hon boldogságának, e hon szabadságának , e hon di­csőségének , a bizalom szent gyűrűjével. — Azóta egy rövid félév múlt el, s az ország szabad­ a nemesség, e honnak első­­szülötte, osztályra bocsátá a jog és szabadság kincseit, a fen­ségedet, szabadalmazott osztályzatok helyett, egy szabad nem­zet környezi, melly sorsának, jövendőjének urává lön. — Ör­vendjen fönséged mi velünk, s ha látandja, miként e hon a szabadság napjának éltető sugárai alatt paradicsommá virul, dobogjon fel fönséged szive magasan azon mennyei gondolat­tól, hogy fönséged e honnak megváltója lett. (Éljenzés.) Mi, az átalakulás szerény munkásai, sok gondban, sok munkában, sokan osztozánk. Istennek az eseményekben nyilatkozott hangja a szolgaság sírjából feltámasztá a nemzetet a szabad­­­­ság napjára; de ezen tömérdek esemény között egy dicsőség­­ egyedül fönségedé, azon dicsőség, hogy a tegnapi nap — ha Isten úgy akarja, mint mi­r­e hont polgári vérözöntől men­tette meg. — A népek istenének áldása szálljon ezért fensé­­­gedre; a népek istene adja meg fenségednek a menyei ürö­mlét , hogy ős Buda várából sokáig lássa a nemzet óriásilag­­növekedendő boldogságát. —Végezze fönséged hasonló nemes­i határozottsággal, a­mi még hátravan. Legyen eszközlője a­­király előtt, hogy a honpolgári jogok szentesítésében aprólé­kos vonalozások ne zavarják a közelégedés lelkesült hangula­tát. — Támogassa fönséged a trón előtt ama szent igazságot, hogy a lehető legnagyobb számnak elégedése a stabilitásnak l­egrendithetlenebb támasza, s hogy azon trón áll legszilárdab­­b­an, mellynek alapját a szabadságban egygyéolvadott milliók erysége teszi. — És ha ezzel a jelen országgyűlés nagy munká­ját szerencsésen bevégezé, fönséged azon magasztos érzéssel illand meg a törvényszentesités perezében a körünkbe so­­káigva várt kegyes fejedelmünknek, herczegséged felséges b­átyjának királyi széke mellett, hogy Magyarhont önállóvá, szabaddá, boldoggá tette , s Magyarhon szabadságával az ausztriai háznak fényét, hatalmát, dicsőségét magasbra emelte, s tandi­hetlenebbé tette, mint valaha volt. — E nemzetben nem fog a király, nem fönséged megcsalatkozni. — Isten áldja, Mén éltesse a királyt! isten áldja, isten éltesse Magyarhon filjhatalmu királyi helytartóját!“ (Éljenzés.) Erre királyi helytartó ő fensége következőleg válaszolt: „Uraim! hogy az országos rendek olly nagy szívességgel kiismerik közbenjárásomat: azon meggyőződésem,hogy szere­­tett hazámnak szép jövendője törekvésemmel is biztosittatik, arányosan a legnagyobb és legszebb jutalmam ; legszebb ju­­talmam főképen azért, mert az által, mit urunk királyunk gügyelméből nyertünk, remélem — s velem együtt bizonyosan­­ ország is reméli — hogy a tántorithatatlan hűség ő felsége a mint, és azon kapocs, mellyel az összes birodalomhoz csatolva ügyünk, csak megerősödik. (Éljenzés.) Legyen szabad még a országos rendekhez azon kérést intéznem, miszerint mint t­r vényhozó testület, minden erővel azon igyekezzünk, hogy a rend és csend nemcsak itt , hanem az egész országban fenn vitassék, mert csak akkor fogunk ő felségének, urunk, kirá-­y­nk atyai szándékának megfelelni, s csak akkor fogjuk tö- kevéseinknek sikerét, fáradtságainknak gyümölcsét látni és­­ jeezni“. I­ Délután 5 órakor a főrendeknél s 6 órakor az alsó láb­ . 19. April 4 1848. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer, vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévj.előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft; postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-frTakai elpi.váfi-házban 583.sz.a.a kiadóhivatalban, egyébütt minden kir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 s­z­e­r hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. PEST fánál is ülések tartattak. — Az alsó táblán Kossuth L. a görög nem egyesültek vallásos viszonyait illető törvényja­vaslatot mutatott be. — A civil­ lista még nem jött tanácsko­zás alá; ez iránt a ministérium fog előbb tanácskozni.­­ A felelős független miniszereket illető törvényjavaslatnak a márt. 31-iki leirathoz képest módosított szerkezete felolvastatott, s helybenhagyatott. Rövid közlés. A fe­Bnek ápril 1-jén d. u. 5 órától 9-ig tartott ülésében a népképviseletről a törvényjavaslat né­­melly észrevételekkel keresztülment. Legtöbb időt vont el (! ) az utósóelőtti szakasz, mellyben a követeknek 5 ft napidij határoztatik. Limitátióról is volt szó. — A sajtótörvény iránt az egyesség megtörtént; az őrseregről szóló törvényjavaslatra még van némi nehézség. — Közelebb részletesen. A márt. 27-iki ülések részletei. A képviseleti tör­vény tárgyában tartott conferentia után, 12 órakor kerületi ülés lett, hol Szentkirályi a túrmezei kerület ren­dezéséről szóló törvényjavaslat újabb szerkezetét olvasá fel; Kossuth L. pedig Bilicz és Biala sziléziai városok részé­ről egy üdvözlő iratot mutatott be, mellyben a szomszéd nép részvétnek s testvériségnek érzelmeit fejezi ki a magyarok iránt, — megjegyezvén, hogy szerencséjének tartja ez irat bemutatása által jelét adhatni, hogy nincs a különböző fajú s nyelvű nemzetek közt erősb kapcsolat, mint a közös szabad­ság. A részvétnek e meleg nyilatkozata örömmel fogadtatván, a ministérium bizatik meg, hogy a magyar nemzet testvéri ro­­konszenvét az üdvözölni jött városoknak a nemzet nevében jelentse ki. — Ezután Kossuth L. megújítván azon már egyébkor is tett indítványát, hogy az eddig tárgyalt ország­­gyűlési indítványok s munkálatok felett szemle tartassák, s azok, miket a tábla szükségesnek tart törvénybe iktatni, ki­szemeltessenek, és sanctió alá, styláris tekintetben is, előké­szíttessenek, — az összes kér.­jegyzői kar kéretett meg e mun­kára. A nagyon beteg (azóta meg is halt) Szabó Miklóst pótolja követtársa Vidoss József. A délután 5 óra tartott kér­ ülésből, mellynek tartalmát már közlöttük, kiegészítésül még némellyeket megemlítünk Pestváros követe Károlyi I. küldőinek legújabb utasí­tását terjesztő elő, miszerint 1) a hivatalból kimaradandó vá­rosi tisztviselők ne egész fizetéseikkel nyugdíjaztassanak, ha­nem a nyugdíj mennyiségének meghatározása a városi ható­ságokra bizassék ; 2) a ministérium üléseit mindig Budapesten tartsa; 3) az uj ministériumnál n­e nyerjenek szükségképen alkalmazást a régi kormány emberei, s n­e tartsák meg egész fizetéseiket, — a mennyiben pedig fizetésük egy részét meg­tartják is, ez a czimek- és taksákból gyűlt bécsi pénzalapból fizettessék. — A BR. e pontokat, mint ollyanokat, mellyeken már túlestek, elmellőzék. — A Metternich exminister meg­­bélyegeztetését illető borsodi indítvány folytán tett előadások közül megemlítjük még a következőket. Madarász, igaz, hogy a J­ae 9-us szerint senkit kihallgatás nélkül elitélni nem lehet, de vannak nyilvános és bevégzett tények, mik minden további vizsgálatot szükségtelenné tesznek, s illyen tények Metternich bűnei. Ezen ember, kinek az indigenek közé so­rolása csak alacsony hizelkedés volt, Magyarország felvirulá­­sát makacsul gátolta, neki köszönhetni az 1811-ki eseménye­ket, Magyarországot azon rendszer által, mellyet követett, megrabolta, s azon számos milliókból, mit a francziák egyesek kármentesítésére fizettek, Magyarországnak semmit sem adott; Magyarországba titkos policziát akart becsusztatni, több ízben erőszakkal s terrorismussal lépett fel stb. És e nyilván levő tényekről ismeretes bűnöst Nyitra követe a J­ae 9­nus sze­rint akarja elitélni ? de hiszen ugyan e törvény szerint rajna- melléki jószágait is birói zár alá kellene venni, sőt magát, hogy el ne szökhessek, befogni, a­mi lehetetlen. Legillőbb s nem is hallatlan mód tehát, hogy az indigenek közül kitöröltessék. Hasonló értelemben volt B­ü­k­k Zs. Sze­rinte sem kell ahhoz corpus juris, hogy Metternich felett ítéljünk, miután nemcsak hazánk, de egész Európa ítélt fe­lette, s kárhoztatást mondott fejére nemzetünk s más nemze­tek istene. Asztalos Pál Pest követének szelidebb mo­dorát pártolja ugyan, miszerint akkor, midőn elvek s rendsze­rek küzdenek, egyes emberekkel bíbelődni s a magasztos ese­mények fényére boszu árnyékát vetni nem kell; azonban ki­jelenti, hogy, ha a Borsod által indítványozott lépéssel Met­ternich lelkiismerete mardosásait nevelni lehetne, arra szíve­sen ráállana, de a bukott miniszer tetteit sokkal roszabbaknak tartja, mintsem azokhoz valamit toldani lehessen, s azért csak hosszú életet kíván neki kínszenvedéseihez. Ahasver, az örökké bolygó zsidó, szálljon nyugalomra, s helyét Metternich foglalja el, s büntetése az legyen, hogy lássa, mint nőnek fel a szabadság gyermekei az absolutismus gyermekeinek sírjain. Szent­­k­i­r­á­l­y­i M. ismételt felszólalásaival adott szelidebb irányt a tanácskozásnak. Kiemelő átszellemült beszédében , hogy a jelen események tündöklő fényén, a szabadság rendszerének az absolutizmuson vett győzelmén, csak folt lenne az egyes megsemmisült ember ellen intézett boszu. Ha boszu terére lé­­­pünk, nem lehet kiszámítani, meddig terjednek s milly soka­kat érhetnek még annak nyilai stb. Szentkirályi argumentu­mai csakugyan győztek, s a békésebb érzelmek túlnyomását elősegité a Kossuth L. által kihirdetett sürgöny, mely­­lyet már említünk, — mellyet azonban a későbbi fejlemények ismét megczáfoltak. A márt. 28-iki ülések részletei. A délelőtti két­ ülés­ben Y­i­d­o­s s J. vasi követ érzékenyen jelenté derék követ­társa, az ifjú Szabó Miklós halálát, s nevében hálát mondva a háznak , búcsút vett annak tagjaitól. — Későbben Kossuth L. a baráti részvétnek meleg szavait hangoz­tatván azon társ felett, ki­­a szabadság küzdelmeiben együtt­­fáradott ugyan, de annak biztosított napját nem látható — a temetési rend iránt történt intézkedés. Sztanaczky A. Szathmár­ németi követe, az ottani népgyűlés bizalom­nyilatkozatát jelenté ki. A pesti 12 pont Szathmáron is elfogadtatott. E fölött kívánják , hogy a papi, szerzetesi s alapítványi jószágok a nemzet rendelkezése alá tétessenek. Ezt R­e­n­g­e­y is pártolá. — Szentkirá­lyi M. azonban figyelmezteté a táblát, hogy uj tárgyakba ne kezdjen, s ez helyeseltetett. Urbányi L. Temesvár követe, a megye és városi tanács hozzájárulásával isten sza­bad ege alatt tartott temesvári népgyűlésnek petitióját mutatá be. Az országgy. iránt bizodalom, a 12 pont elfogadása, s még azon a 12 ponthoz adott toldalék képezik annak tartal­mát, hogy a „határőrvidékek a bécsi hadi tanács és katonai szolgálat alól felmentetvén,­­ a m. municipiumok hasonlatos­ságára rendeztetvén, Magyarországba bekebeleztessenek.“— A petitió, a mint már a többire nézve is elrendeltetett, a mi­­nistériumhoz utasittatik. Kubicza P. a pálinkafőzés meg­­gátlása tárgyában nyújtott be petitiót. M­a­r­s­ó A. Sze­rém­ követe , Szerém megye magyarul nem tudó népének a magyar nemzet s ez által kivívott uj intézkedések iránt nyil­vánított ragaszkodását tolmácsolá. Ha magyarul nem tudnak is, mindenfelé kiabálják : éljenek a magyarok. Ismét uj je­­lenség , hogy a közös szabadság legerősb forrasztója a népek­nek. — Zomborcsevics, Szabadkának határtalan bizodalmát jelenté a törvényhozó test iránt. Szerényi F. (Krassó) : miután a BR. különben is nagy áldozatkész­séget tanúsítottak a nép iránt, tetézzék ezt azzal, hogy az országgyűlés költségeit egyedül a volt kiváltságos osztály ál­tal viseltessék. — Elhangzott. — Szmercsányi J. Ár­vamegye az országgy. eljárását helyesli s magáévá teszi. Babarczy A. küldői részéről jelenti, hogy a békés át­alakulást örömmel üdvözlik, s a benne mint követben vetett bizalmat azzal tetőzik, hogy felhatalmazták az o. gy. vég­napjaiban mindent tenni, mint a haza javára hasznosnak gondolnak. — Baranya tehát visszahitta régi követeit, s az uj levegőbe új képviselőket küldött; C­s­o n g­r­á­d* követeivel együtt csak kénytelenségből engedve a dolgok for­dulatának , megtartá a kényszeritett szabadelmüség képvise­­lésére a kényszeritve-szabadelmü egyéneket. Szentkirályi M. következő irományokat hitele­síttetett 1) második izenet a m. egyetem tárgyában (215-ik sz.) , 2) második izenet a színházak iránt (216-ik sz.) 3) második izenet a túrmezei kerület iránt (217-dik sz.). 4) válaszizenet a földesúri hatóság által intéztetni szokott ügyek folytatásáról (218. sz.) 5) Második izenet Buccari és Fiume kerületek elrendezése tárgyában (219. sz.). Kossuth indítványát, a kapcsolt részek lakosaihoz intézendő miniszeriális proclamáció iránt röviden már közlöt­­tük. íme annak motivációja: Ha Magyarországnak Horvát­­országgal a békés és barátságos viszonyai megzavartattak — úgymond — ez csak két oknak lehet következése. Első az, ha Magyarország a szabadság napján Horvátország iránt kellő méltánylattal nem viseltetik, a másik, ha egyes rosz embe­rek az ottani népet bujtogatják, s az országgyűlést megelőzik abban, hogy a nép felvilágosittassék. Szóló úgy van érte­sülve, hogy a m. országgyűlés lépései a horvát nép által min­denütt hálával, lelkesedéssel s ha ragaszkodás nyilatkozmá­­nyaival fogadtattak; de van ott nehány egyén, kik a zava­rosban halászni szeretve, készek lennének Horvátország nyu­galmát, szabadságát, alkotmányát feláldozni szennyes nagy­­ravágyásuknak s mellékes czéljaiknak. Horvátország szabad­sága s jóléte csak a Magyarországgal­ szoros kapcsolatban rej­lik, és ezt jól érzi az ottani nép, mert tud szóló esetet, hogy a­hol a Magyarországtóli elszakadásra ingerlő tentativák té­tettek , a nép tömegestől szegült azoknak ellene; — de tudja azt is , hogy a horvát nemesség csak úgy remélhet elvesztett úrbéri javadalmaiért kármentesítést , ha Hor­vátország M.országgal kapcsolatban marad. Szóló itt is kiemeli az örvendetes igazságot, hogy a közös szabadság a nemzeti különbségeket s ellenszenveket biztosan kiegyen­líti ,s ebben bízva, nem tart Horvátország népétől. De jónak tartja azt megnyugtatni a felől, hogy M.ország a horvát nem­zetiséget respectálni fogja. Indítványozza a nádori s miniszer­­elnöki proclamátiót az ottani néphez alkalmazott alakban s modorban, s igy bizton reméli, hogy a szabadsági mozi 62

Next