Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-01-02 / 1011. szám

választani, azt tulajdonképen nem mondhatjuk meg. Meg­lehet, azért teszi, mert alkotmányos országban a’ szónoki tehetség az emelkedésnek legbiztosabb eszköze , ’s mert jövendőbeli veje e’tehetséget csak a’városi közgyűlésben, hol, a’ terv szerint, hallgatóság nincs, gyakorolhatj­a a’ nélkül, hogy szemérmetessége miatta szenvedne; meglehet főoka az, hogy a’ viszonyból, mellyben veje, mint képvi­selő a’ tanácshoz állani fog, hozzászokjék nem neheztelni, ha kivánatai ipa által semmibe sem vétetnek; de elég az ahhoz, hogy az öreg hajthatatlan, ’s Ilka és Gyulának nem marad hátra egyéb, mint bevárni a’tisztujitást, ’s elkövetni mindent, hogy az utóbbi a’ tanácskozók’ sorába kerüljön. — A’ darab’ csomóját maga a’ tisztujitás képezi, ’s mi alig láttunk valaha nevetségesebbet. Már a’ polgá­rok’ sorozása, melly a’ két első felvonásban történik, a’ legmulattatóbb jelenetekre ad alkalmat. Feltünőleg érde­kes közöttök az, mellyben egy iró, ki csak öt évig lakik még a’ városban, ’s igy még nem választhat, magát a’ mesteremberek közé íratja, mert ezeknél a’választásra csak egy évi lakás kívántatik. Még nevettetöbb maga a’ választás, hol egyes polgárok kétségbeesetten futnak körül, részint mivel húsz képviselő’ nevét tartozván fel írni választó czédulájokra, ennyi nem jut eszökbe; részint mert annyiaktól kérettek szavazatukért, hogy valamennyit kielégíteni hatalmukban nem áll,’s mégis senkitől illy cse­kély és fontosságnélküli szolgálatot megtagadni illendőnek nem tartják, mig mások levetetten panaszkodnak szomorú helyzetük miatt, mivel a’ polgárok, külön osztályok sze­rint, azon számszerinti arányban tartozván választani kép­viselőiket, mellyben az egyes osztályokhoz tartozó polgá­rok’ száma az összes polgárok’ számához áll, a’ választás úgy ütött ki, hogy ők képviselőknek választattak ugyan, azonban a’ számvevői hivatal’ fölvetése szerint kitűnt, hogy nem egész képviselők, hanem csak egy képviselő­nek bizonyos törtszámai, mellyekből, a’ törvény’ értelme szerint, egy egészet csinálni nem lehet.—Végre a’válasz­tás sok ügygyel-bajjal véghezment, ’s Gyula a’ harmadik felvonás’ végével, mint képviselő jelenik meg kedvesénél. De a’ darabnak öt felvonása van , ’s a’ szerető ifjú viszon­tagságainak csak még egy részén gázolt keresztül. Kép­viselő, de csak ollyan még, kinek mind a’ mellett szólnia nem lehet, ’s a’ makacs tanácsos nem akar semmit elen­gedni föltételéből, mellyhez leánya’ kezét köté. Eleinte a’ legtöbb adót fizetők között remél eljutni czéljához, de ki­sül, hogy évenként 12­/s­orral kevesebb adót fizet, mint hogy ez után boldoguljon. Később azoknak sorában lép fel, kik legtöbb szavazatot nyertek; de mivel a’ szava­zati ívek nagy részben egy ember által készittettek , a’ szavazatok’ összeszámolásánál , a’ fizetők’ nagy fáj­dalmára , kitűnik , hogy vele együtt egy ismerőse nyert 999 szavazatot, ’s midőn közte ’s e’ között golyózás által választás történik, a’ sors’ vetélytársa mel­lett nyilatkozik. — így kezdődik az ötödik felvonás. Ilka sir, Gyula káromkodik, a’ tanácsos kérlelhetlen. Itt, mint minden fájdalmakat orvosló istenség, az egyik külváros’ fertálymestere lép föl, ki a’ szomorkodó szerelmeseknek tudtul adja, hogy a’ megválasztott tanácskozó képviselők közül egyik a’ múlt éjjel szomszédjának leányát elszök­tette, ’s igy, mivel erkölcsi jó magaviselettel nem bir, nem választható. Helyébe Gyula lép a’ tanácskozók’ sorába, ’s Ilka ’s a’ boldog ifjú örömittason sietnek az oltárhoz. — Ennyit a’ darabról előlegesen. Mihelyt adatni fog, rész­letesebb bírálatot közlendőnk , ’s Ítéletünk minden tisz­telet mellett, mellyel a’ szerző’ comicai tehetségei iránt viseltetünk , szigorú ’s igazságos leend. A’ darab’ czime iránt a’szerző eddig semmit nem határozott. Eleinte ,,sok zaj semmiért“ nek akará nevezni; minthogy azon­ban e’ czim Shakespeare’ egyik vígjátékára emlékeztet, most,,a’képzelt választó“ czimnél állapodott meg; ha csak az, hogy Moliére’ egyik darabját Malade imagi­nairének nevezik, nem fogja őt határozata’ újabb meg­változtatására birni. — Hugo Károly az ismert plagium ügyben a’ Spie­gelben válaszol. Mondja, hogy ő b. Bazancourt’ novellá­ját egy barátjától hallotta elbeszéltetni, ’s a’ jó P. Zeit. szentül hiszi. Mi pedig csak bámulni tudunk azon jó ba­rát’ csodaemlékező tehetségén, melly egy meglehetősen hosszas novellát párbeszédről párbeszédre ’s még szavai­ban is híven valakinek tollába képes mondani. Azonban legyünk megnyugodva. Hugo ur ígéri, hogy ha Parisban darabját adatja, K. Bazancourt’ nevét sem fogja elhall­gatni ; már csak azért sem, hogy megmutassa a’ fran­­cziáknak, mire képes egy költő egy novella’ földolgozá­sában, ha valódi drámaírói tehetség van benne. Hugó ur’ saját szavai. — Színházunkban a’ napokban adatott Sharidánnak egy comicai helyzetekben gazdag vigjátéka : ,,a’ szere-l e­m v a d á s z a t.“ A’c. műről talán máskor bővebben. Most csak a’ rendezőt figyelmeztetjük, ne tűrje a’ bot­rányt, hogy egy nemzet’ színpadán a’ legáltalánosabban ismert angol szavak (mint Master és gentleman) is olly fülsértően hibásan mondatnak ki. Hát csak a’ magyar szín­ház’ tagjai nem tudnák-e olly szavak’ helyes kiejtését, mely­­lyekben a’ legkisebb műveltségi igény­nyel biró ember is szé­­gyel hibázni ? — Irodalmi ismertető. „Büntetőjogtan a’ codificatio és tudomány’ legújabb elvei szerint, különösen biráink ’s ügyvédeink’ számára. Irta Szokolay István. Első rész. Álta­lános büntető jogtan. Pest, 1848. Kiadja Heckenast Gusztáv.“ Szokolay, ezen munkájának közrebocsátása által hasznos szolgálatot tett mind a’ jogtanulóknak — ’s mi itt nemcsak az academiai növendékeket értjük, hanem birákat és ügyvédeket is feles számmal, — mind publici­stáinknak. Amazok a’ tudomány’ jelen stádiumáig juthat­nak el általa l­emezek, ha nézeteiket egyik vagy másik tárgyról előadandják, nem lesznek kénytelenek ezentúl is, mint eddigien, a’ legmindennapiabb dolgok’ elemzé­sébe bocsátkozni, hogy a’ külföld’ irodalmában nem jár­tas olvasó által is megértessenek. Szokolay, úgy látszik, Feuerbach’ kézikönyvének legújabb kiadását ’s Mitter­­maiernek néhány évvel ezelőtt megjelent „adalékait a’ büntető törvény tudományhoz“ választá vezérfonalul, a’ nélkül azonban, hogy kirekesztőleg ezekre szorítkozott volna, ’s olly formán, hogy pontról pontra nemcsak azon féltuczat szabályról is teszen említést, mellyeket bámu­latos pleonasmussal „magyar büntető jogtan“-nak czi­­meznek professoraink , ’s mellyek eddigi sovány compen­­diumainkban is feltaláltath­­atók, — hanem folytonos figye­lemmel van egyszersmind az 1840 diki országgyűlés által kiküldött választmány’ munkálatára. Szerettük volna , ha a’ szerző nagyobb szabatosságra törekszik , még pedig mind bel-, mind külforma’ dolgá­ban. Ezen, kivált a’ jogtudományban nagybecsű tulaj­don’ elhanyaglása több helyt, érezhetővé válik. Igy p. o. a’ „magyar büntető jog“-nak szerző által adott értelem­határozatában nem találtuk fel a’ kellő szabatosságot, mert ezen definitió csak a’ magyar korona’ alattvalóiról szól, pedig Szokolay úr utóbb maga is említi, hogy bün­tető törvényeink nemcsak a’ magyart, hanem az orszá­gunkban tartózkodó idegeneket is kötelezik. Egyébiránt,­­ ha mindjárt paradoxonnak látszanék is állításunk, ki­mondjuk mégis, — vannak a’ törvénytudománynak bizo­nyos ágai, mellyeknek definitióját adni, — feltéve, hogy adathatnék, — azonképen felesleges, mint a’ hogy’ feles­leges, ez vagy ama’, mindenki előtt ismeretes, és mégis kellőleg nem definiálható bűntettnek tudomány­os értelem­­határozatán törnünk fejünket. Szerző külön cikkelyben szól,,a’ segédtudományok“­­ról. Mióta a’ „jogtudomány’ encyclopaediájá“nak neve­­zete alatt külön tudomány alakult, azóta szükségtelenné vált a’ jogtan’ egyes részeiben a’ segédtudományokat fel­említeni. Da ha már szerző — alkalmasint azon oknál fogva, mert a’ felebb említett tudománynak köztünk még nincsenek cathedrái — szükségesnek találta, a’ segédtu­dományokról is röviden szót tenni, — említenie kellett volna mindenekelőtt a’ közjogot, név szerint az úgyneve­zett alkotmányjogot (droit constitutionel), annyival is in­kább, mivel a’ szerző a’ büntetőjogot a’ közjog’ köréhez számítja,—szerintünk igen helyesen. Említhette volna to­vábbá a’ nemzetgazdászatot, már csak azért is, hogy a’ mi született törvényhozóink lássák, miszerint nekik sokat, igen sokat kell tanulniok, ha magokat érdemesekké akar­ják tenni állásukra. De, ha mindjárt csak a’ főbb segéd­­tudományokra kivánt szorítkozni, említenie kellett volna mindenesetre a’ magánjogot, mellynek ezer fonala nyúlik be a’ büntetőjogba, ’s a’ statisticát, ,,a’ társadalmi tudo­mányok’ ezen mathematicáját“ ’stb. Eddigelé csak az elő­ismeretekről szólottunk, ’s igy természetes, hogy még számos észrevételeink volnának, de ezek nem ide, hanem szorosan tudományos folyóírásba valók, — hatalmas­ok, felhagynunk a’ további fejtegetéssel. Annyit azonban lehet is kell is elmondanunk e’ helyt, hogy a’ jelen munka, egyes hiányai’ és tévedései’ daczára, irodalmunkra nézve valóságos nyereség. A’ szerző nem siklik el könnyeden a’ tárgyak’ felszínén, hanem philoso­­phiai és históriai momentumokból állítja együvé. Meleg emberszeretettel karolja fel , hol szükséges, az ügyet, a’ nélkül, hogy a’ hígeszü érzelgősség’mezejére tévedne; végre ha barátja a’ haladásnak , nem puszta helyből mozdulási viszketegből , hanem egészséges jogösztön­ből. — XX. — Megjelent Korponay­ „H­a­d­i földié­­­r­á­s“-ának II. kötetéből az első rész. Tartalma az euró­pai Török-állodalom, Görögország és a’róniai szigetek’ köztársasága. A’ földirás és statistics előtt mindenütt rö­vid históriai bevezetés van. Igen helyesen. Hol a’ história megállapodik, ott kezdődik a­ statistica. Hasonlót mond­hatnánk a’ földírásról is. A’ történetírás jelöli ki külön­böző státusok’ határainak alakulását különböző időiben; az adja elő az eseményeket, mellyek valam­ely közáro­­mány’ jelenleg fennálló külső viszonyait előidézők. ’S az állományok’ illyetén külső alakulása hadi tekintetben is egészen más combinátiókra vezethet. E’ combinátiók’ időnkénti elsorolása képezi sok részben egyes országok’ hadrendszerének történeteit. Szerző teljesen érti a’ tudo­mányok’ ez egybefüggését. Azt mutatja jelen munkája, mellynek kétszeres fontossággal kell birnia előttünk, kik a’ Török-állodalommal annyi időkön keresztül éltünk harczban, s kiket a’ szomszédságnál fogva, az aldunai tar­tományok’ sorsa olly közelről érdekel. — KÜLFÖLD. ANGLIA. Múlt számunkban azon állitás, hogy lord G. Bentinek a’ zsidóügyben csak szavazott és nem beszélt, egyenes adaton alapult; újabb adat szerint a’ nevezett pártfőnök az említett ügyben csakugyan beszélt az alsó­házban, rövid, de igen meleg beszédet tartván a’ lelkiis­meret’ szabadságának érdekében. Az izlandi fékbili már a’ felsőházban is mindháromszor felolvastatott, ’s dec. 20 án már a’ szokott módon a’ kir. jóváhagyást is meghozta a’ kir. bizottmány, ’s ennélfogva már kész törvény a’ bili. Dec. 20-án az alsóházban lord John Russell előter­­jeszté a’ zsidóemancipatio bilit, mellynek egyedül elve iránt ten­d6 án előzetesen kérdést. Libthorp ezredes, ki a’ múlt alkalommal nem volt jelen, kemény­en ellenezte a’ bilit, mondván, hogy a’ zsidó parlamenti tagok péntek este és szombaton nem vehetnek részt az ülésekben. Lord John Russell: Akkor a’ meghatározott törvényes bír­ságot meg fogják fizetni, avagy a’ Sergeant-at-Arms által a’ parlament’ börtönébe fognak záratni. (Kaczaj.) Ezután a’ bili első ízben felolvastatott. — Az ülés’ végével lord John Russell inditványozá, hogy a‘ ház halassza el üléseit febr. 3 áig,’s indítványa elfogadtatott. Ugyanezen indítvány Lansdowne marquis’ ajánlatára a’ felsőház­ban is elfogadtatott. SPANYOLORSZÁG. A’ Catalóniában folyó lázadási mozgalmak , úgy látszik , rövid időn végkép’ el lesznek fojtva. A’ Montemolin gróf ügye teljesen megbukottnak tekinthető. Pártosai a’ számos katonaság által vadak gya­nánt űzettek, ’s úgy látszik, már teljesen ki vannak fá­radva, ’s megadják magokat. A’tisztek ismét Franczia­­országba menekültek, és csapatonként érkeznek oda. A’ többiek egymásután elfogatnak ’s agyonlövetnek a’ hadi­székek által. OLASZORSZÁG. A’ ferrarai ügy ki van egyenlítve. Ciachi bibornok, Grrarai legatul, utasitást kapott Ró­mából Ferrarába ismét visszatérni, ’s a’ jul. 16­­ statue­­quonak helyreállításán jelen lenni. Bolognából pedig pá­pakatonaság rendeltetett a’ nevezett városba, az ausztriai katonaság által birt őrpontokat átvenni. A’ fellegvár ’s a’ városban levő két laktanya és raktárak, melly­ekért a’ pápai kormánynak évek óta bér fizettetik, az ausztriai katonaság’ birtokában marad , a’ város’ belsejében azon­ban a’ polgárőrség fogja a’ szolgálatot folytatni. Föltéte­lekről, mellyeket Ausztria kikötött volna, semmi hir. Városunkban hite van , mi egyébiránt még bizonyí­tásra vár, h­­gy Piacenzában a’ nép a’ katonai laktanyát, szállásolóival együtt, lőporral levegőbe röpitette, ’s mi­előtt ez történt, a’Mária Luiza’ temetési meneténél a’ ka­tonaságra lőttek,’s a’ laktanya’ levegőbe röpitése a’ kato­naságnak ezen menetről hazatértével történt. HELVETIA. A’ luzerni fegyvertárban a’ hires refor­mátor Zwingli’ kardját, hadszekerezését és lövegét meg­találták. — Szerkesztői értesítés. A’ soproni felszólí­tásra, hogy a’ pesti ügyvédek, kik az ügyvédreform’ ország­­gyűlés’ elébe terjesztendő tervét fogalm­azák, ezen tervet a’ soproni ügyvédekkel közöljék, válaszolják, mikép’ e’ felszólí­tás alkalmasint későn jött. Ha jól tudjuk, a’ petitio az ország­­gyűlésre már rég’ felküldetett. Egyébiránt a’ tisztelt ügyvéd uraknak előttök az ut, reformot külön petitióban sürgetni . . . A’barsi követválasztásról vettük egy „Veterán’“ sorait. Közlése azonban már elkésett. De ha kiadtuk vala, az min­den díj nélkül fogott volna történni. A’ nyomtatási díjul kül­dött 5 pft iránt tehát méltóztassék a’ beküldő ur rendelkezni. Szerkeszti: Csengery Antal. ion. szám. Hivatalos tudósítások. Január 2-án 1848. Hirdeté­s. (2­ 3) A’ császári királyi család’ ráczkevi uradalmának főtiszti hivatala részéről közhírül létetik, hogy az, ki az ezelőtt ezen uradalom’ szolgálatában állott mintegy 6 lábnyi magasságu, nagy és vékony ter­metű, kék szemű, halavány képű és ezen uradalom’ fővadásza Ehrenhelms János’ és erdei számadója Baumann Károly urak’ aláírásaikkal erősített bizonyítvánnyal ellátott Schwab Ferenc* nevű vadász­legényt Promontorba vagy Ráczkevébe szállitandja, vagy hollétéről bizonyos adatot nyújtana, mondott Schwab Ferencz’ befogatása után a’ szállítási költségeken felül 100 váltó forinttal fog megjutalmaztatni Promontor, november 27-én 1847. Kis Sándor elleni csőd. (3) ^ 46484 Debreczen város tanácsa feljelentvén, hogy fizetési tehetetlenség miatt csőd alá esett Kis Sán­dor Debreczeni kereskedő hitelezőinek összejövetelére 1848—ik évi január 26-dika tűzetvén ki határnapul, ideiglenes tömeggondnokoká Máthé János helybeli polgár és kereskedő , perügyelővé pedig Kis Lajos hitesügyvéd neveztetett ki Kelt Sz. Andris hó 16-kán 1847. C12) A j­j­e­gyzék-semmisités. C3(3) 44175. Debreczen város tanácsának jelentése szerint, Ringauf Lépeid pesti kereskedőt szenvedőleg, Römer és társát pedig keresőleg illető 2603 v. ft 46 krról szóló Pesten 1819. november 15kén kelt, ’s azon év november 22kén betáblázott, de kitáblázás előtt eltévedt árjegyzék megsemmisítésére egy év ’s napi határidő tűzetvén ki. Kelt Mindszent hó 19kén 1847.______________ (24) Kötelezvények megsemmisítése (243) 45420. Pest város tanácsának jelentése szerint a) Jettini alapítvány részére 1815-dik év november 1-jén 280 p. ftról, — b) A’ nevezett város gyámhivatala részére 1815. év december 4-kén 412 p. Aról, — c) Bolla Márton részére 1816-dik év január 1-jén 400 p. ftról, d) Jettinféle tömeg részére 1817-dik év august 28-kán 400 p. ftról; — végre e) Seifert Anna részére 1817-dik év october 2-kán 800 p. ftról kiadott, ’s Kovák János és neje született Faith Erzsébet, a’ Ferencz városi temető-utczában 418-dik számú házukra senkitett ugyanazon években betáblázott kötelezvényeknek kitábláztatására ’s megsemmisi­­tetésére 1847. november 1-jétől számítandó egy évi ’s napi határidő tűzetik ki. Kelt Sz. András hó 2, 1847.

Next