Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-08 / 23. szám

hatásköre meg van szabva. Részletekbe bocsátkozni felesle­ges. Több teendőnk nincs, mint a megyék irányában annyit határozni, a­mi okvetlenül is megkívántatik, és a jelen or­­szággyűlés missiójához tartozik, mert csak így maradhat meg a megye az újabb institutió mellett. Hogy minden, mit a mi­­nistérium akar, teljesüljön, ebben ugyan gát a municipium; azonban, ha a ministérium csak törvényest akar, a törvényes­nek meg fog tanulni engedni a nemzet, melly az eddigi rend­szer mellett engedetlenségben látta az erényt. Ezekben látja a kiegyenlítést a municipiumok és felelős kormány között. A közhivatalnokok irányában a jövő orsz gyűlésig ki kell mon­dani azt, hogy elmozdíthatók legyenek ; ha itt a ministérium szabadon nem mozoghat, a közigazgatás meg fog akadni, an­­nálfogva kimondatni kívánja, hogy a­ki nem bíró, elmoz­­dítható. Olly kicsinységekről, mint az örökös főispánság, in­tézkedni most szükségesnek nem látja, e miatt az országos béke és közigazgatás meg nem bomlik. A törv.javaslat csakugyan elfogadtatott, és kinyomatása il rendeltetett. Ezután Szentkirályi M. A mártius 11-kén jött kir. leirat iránti felirásjavaslatot olvasá fel, mi a láz által természetesen elfogadtatott, s rögtön nyomatni hatá­­rozhatott, ezt azonban a jegyző ellenző, s a szerkezet bővebb megfontolását kívánta. Mit Kossuth L. nagyrabecsülé­sét s tisztelését jelentve ki jegyző s követtársa szerénységé­­nek, nyomatás alá , mielőbb felküldendőnek tovább is sür­getve igy szólt ,,miután annyi áldozatot hozott, hozza most szerénységét is áldozatul, hiszen nem törvényczikk, csak elírás forog szóban.“ Miután még egyszeri felolvasást s hogy ez hasztalan ne legyen, hozzá csendet kért volna a köztiszteletű jegyző, a mondott felírás figyelem kíséretében elolvastatván, kitörő éljenek közt elfogadtatott. K­u­b i­n­y­i F. (Nógrád): El lévén fogadva a fölirás, egy czélt érjünk, szükség, hogy a civillistát is szóba hozzuk, s bár ennek mennyisége iránt határozottan nem szólhatunk, ő biztosítékul szolgál, hogy be fog számíttatni, annálfogva jövő országgyűlésig, midőn a beszámítás is eszközlésbe ve­­ndő, ha netalán mostani ajánlatunkban fölösleg leendőne,­deiglenesen a tudvalevő czélokra 3 millió pftnyi sommát in­­llványoz. Pázmándy D. (Komárom.) Megszerezvén a nemzet jogot pénzügyeiről rendelkezni, e jogot most veszi gyakor­iba. Más alkotmányos országokban a budgetet mindig az sóház határozza meg a nélkül, hogy a felsőház leszállithá­­si vagy felemelhetési joga elismertetnék. A nógrádi indut­­ágra mindaddig, mig az illető minister elő nem terjeszti az iszág jövedelmeit, határozottan szólni nem mer. Midőn a ci­­ilista Angliába 1688-ban behozatott, az angol udvar költsége :200,000 pfiban állapíttatott meg, s ebből tartozott fizetni a­iiatalnokokat is. 1715-ben, ámbár sok fizetéstől mentetett fel udvar, s a civillista mégis 20 millió pftra határoztatott, az telvén okul, hogy az udvar költségeire a státusjövedelem 1/32 -sze fordíttassék. Francziaországban a forradalom előtt civili­sta nem volt, s a revolutió szinte nem adott, mert respubli­­a idézett elő. — Napóleon ragadván kezeibe a hatalmat, 32 illió frankra, a státusjövedelem x/21 részére emeltetett a illista, mit kevés különbséggel X. Károly is megtartott, F­löp Lajos udvartartása 18 millió frankba, vagyis a státus­jvedelmek 160 részébe került. Innen világos, hogy a civil­­ica az alkotmányos országokban változott , s a história iga­­zja, hogy azt minden kormányforma-változtatás alábbszál­­ozta, vagy egészen eltörli­­­te. Nagy Fridrik okosan tett, mi­nt udvartartására nem többet mint 330,000 pstot kívánt, írt ez által trónját biztosította. Nekünk általános summát leszavazni nem lehet, mert hihető, hogy, ha a finanszmi­­­ter a jövedelmet előterjeszti, az alap meg fog maradni,­­azután leszállítani csak nehezen lehet, hanem ki kell ondani, hogy a­mit ajánlunk , csak ideiglenesen és be­­nyitás mellett tesszük. A bajorok a civillistát kitörül­­az alkotmányos törvények közül, úgy határozták meg indául a civillistát, hogy míg a mostani uralkodó él, elő­ljöjjön. Ámbár Magyarország státusjövedelmeit nem is­ad , de miután Magyarország 13 részét teszi a birodalom­­, , Francziaországhoz mérve, hol hasonlíthatlanul több a­z idejem, és mégis 18 millió fizettetett, ha a mi fejedelmünk llános civillistája 6 millióra létetik, ebből M.országra 2 ilió fogna esni. Az udvartartást egyéb költségektől megkü­­­döztetni óhajtja, miért a közös diplomatia és egyéb hadi fületek fedezésére 1 milliót, s ekkép összesen 3 millió Untot ajánlana. Végre a nádori fizetés iránti intézkedésre fe­lhívja a ház figyelmét; törvényeinkben az áll, hogy a ná­ci fizetése iránt a királylyal egyezkedjék; de most, miután a vort és királyt egyaránt a financzminister fogja fizetni, in­­nedni szükség, nehogy zavart csináljon ez állapot. H K­ossuth : A Nógrád ker. által felhozott kérdésnél a körülmény nagy figyelmet érdemel. Nem gondolja szóló,­­ kellő adatokkal bírnánk, akár a kir. udvartartás, akár a 608 más katonai testületek költségeire nézve, miért csak János sommát lehet kivetni, s ez csak addig marad, mig a­­ törvényhozás intézkedik, mikor az vagy beszámittatik, s ha elegendő nem volna, kipótoltatik. S ebben fekszik a nulla. Az előzményekben Komárom követével egyetért, de megkülönböztetést főleg adatok hiányában nem szereti, mert ,zz, hogy több, lehet hogy kevesebbe fog kerülni, azért­­ ő felsége is kivánja, ideiglenesen beszámítás mellett csak bános összeget ajánlhatunk. Részéről a jövő törvényhozá­­s­a három tárgyra nézve, rövid for­rást intézne ő felségéhez, Boán kitenne 3 milliót. A nádori fizetés iránti intézkedés­­ha szükség, nincs ellene, de úgy tudja, hogy az nincs­­ határozva , mikép egyenesen a bécsi castából fizettessék. Inben is erre nézve ő fölsége és a nádor közt törvény­sze­­gngyezkedésnek van helye. Ha most volnánk a nádorvá­­sás perezén , de nádorunk van , kinek fizetése iránt az egyezkedés már megtörtént, s azt mint transactiót vesszük át. Ha látni fogja az ország, hogy nem felel meg a magyar alki­­rály diszének a nádor fizetése, gondoskodni fog, de ő még most mulhatlanul nem szükséges. — L­ó­n­y­a­y G. (Zem­plén) A komáromi ajánlat mellett nyilatkozik, miszerint a kir. udvar s egyéb költségeket, tekintve Fr.országházi állásunkat, 6 millióban véli meghatározhatónak az egész birodalomra nézve, azonban ez iránt intézkedni a jövő törvényhozásnak tartja föl. — Madarász L. (Somogy) Pest megye követének azon kiejtése, hogy a nádori fizetést úgy vettük át, mint egyesség által kötöttet, s igy azt fedezni kell, és annak leszállításáról nem, hanem csak fölemeléséről lehet szó, benne aggodalmat ébresztett. Szóló ezt nem úgy érti, hanem úgy, hogy ha a nemzet akarja s szükségesnek látja, annak a leszállítási jogot fenhagyja; valamint joga lesz meghatározni azt is, ha a m. financzia virágzó állapotra jut, hogy az felebb emeltessék, de ez elvvel összeköti, hogy tehát az le is szállítható. A 3 millió­nál, ha kevesebbet adunk is, ezért érünk, mert be fog szá­míttatni. Ha adunk , minél kevesebbet adjunk, mert ez fog irányul szolgálni, s ha basirozva lesz, ennek b­ebbszállitása, mint Bajorországban, nálunk is csak nehezen lesz eszközöl­hető. Komárom követe kimondá, hogy M.ország hasonlíthat­lanul szegényebb és kisebb is Francziaországnál, azért ő a 6 millió ft. általános összegbe bele nem egyezhetik, mert a ci­villistának mindenesetre a jövedelemhez kell alkalmaztatni, ha p. o. M.ország jövedelme 40 millió lenne, úgy 1 millióra szavazna, ha pedig többet adunk mint lehet, 1,500,000 ö föl­sége, 1,500,000 a másnemű költségek fedezésére ajánl.­­ Kossuth L. Ha a calculusnak alapja nincs, mint je­lenben, nem tanácsos beleereszkedni, mentőszer ez ellen egye­dül az, hogy calculust tenni nem kell, miután beszámítás alap­ján intézkedünk, azon veszteni nem lehet. Francziaországban a budget 1 milliárdot halad, de abban minden bennfoglalta­­tik, s ha M.ország 28 millió jövedelméhez, a megyei admi­­nistrátiós papi jószágok s más jövedelmek hozzászámíttatnak, 100­ milliós szintig megf­og haladni, de ezt bizgatni nem ta­­rtácsos. A 4 vagy 2 millió mellett ugyanazon okokát lehet föl-' "Foznij"mellyek a 3 millió mellett is harczolnak , részéről az első ízben inditványzott 3 m­lliót fogadja el. A nádori fizetésre nézve határozatra nincs szükség, s mit e részben félebb mon­dott, nem azért, mert a fejedelem egyezkedett, de mert a törvény mondja, hogy egyezkedjék, mondá, s intézkedni kell e törvény eltörléséről, vagy visszaható törvény alko­tásáról. Nádorválasztáson túlvagyunk , s úgy vesszük át a szerződést, mint az köttetett. Azon kérdésre, hogy az álta­lános sommára nézve határozat hozassák, avagy felírás kül­dessék, azt jegyzi meg, mikép a komáromi ajánlatra figyel­­mezni fog, ha az országgyűlés elrendezéséről lesz szó, most csak annyit jegyez meg, miszerint a franczia vagy angol alsó­ház nem azért határozza meg a budgetet , mintha e jogot a charta adná, de, m­ert ha a kormánynak az alsóházban nincs többsége, s a kellő költséget meg nem adja, a ministérium le­lép ; ha pedig megadja, akadályt senki nem tehet. A charta csak azt tűzi ki, hogy a dolgot hol kelljen initiálni? s ebben fekszik az erő. Magunkra térve, felírás által adjuk tudtára ő felségének az intézkedést, s ugyanezt a nádornak is alá kel­letvén írni, a felső táblához szükség mielőbb átküldeni. Re­méli, ho­­y a főrendek juris publici kérdések vitatásába nem ereszkednek. A nógrádi indítvány tehát a pesti commentátióval hatá­rozatképen kimondatott, s­i­­­dós­s, mint jegyző, az általa elkészített felírási javaslatot is felolvasván, helybenhagyatott. Csupán B­e­r­n­á­t­h Zs. (Ungh) tette azon észrevételt, hogy megemlítendő­ lenne a felírásban , hogy a nálunk forgásban­­levő bécsi banknóták is el­fogadandók lesznek,­­ de észrevé­tele elhangzott. Végre gr. Ráday G. a nemzeti szinh­áz­­ról" Jelentése­"’s több rendbeli petitió mutattatván be , a kér. ülés országossá változott, és némelly üzenetek s egyéb tárgyak hitelesíttetvén, illetőleg elfogadtatván, a főrendekhez áttétettek. Az ülésnek vége. Pest, ápril 7-én. Folyó hó 5-én a városi választmánynál Érsekújvár és Makó,­­ ma pedig a megyénél Izsák és Szatmár-Németi küldöttei jelenték ki küldőik nevében a középponti moz­galmakhoz való csatlakozását. Makó egyik küldötte, Sánta Sándor, hatásos szavakkal nyilvánítá, hogy küldői vérrel is készek áldozni a szent szabadságért. — Ápril 6-án a megye választmánya által Pozsonyba sebes futárként küldetett föl Kendelényi Károly polgár­társunk. Tapasztalá ugyanis a választmány, miszerint az úrbéri terhek megszüntetéséről alkotott törvényczikk az országban már is különfélekép magyarázta­k. Némely­­lyek t. i. a betűt veszik alapul, s a felszabaditás jótékony­ságából kizártaknak hisznek, p. minden szerződéses job­bágyokat, úgynevezett taxalistákat. A dézma-eltörlést is sokan csak a papi dézmára kívánnák érteni, nem egyszers­­mind a földesúrnak fizettetni szokott szőlő­dézmára is. Pest­megye választmánya úgy hiszi ugyan,hogy mindezen kér­déseket törvény­kihirdetés alkalmával tisztába hozza az illető ministernek egy felvilágosító kísérő levele. De te­kintetbe veszi más oldalról azt, hogy a municipiumok még fennállanak, s ha, mint Zemplén tévé, a többi megye is maga módja szerint beleereszkedik a magyarázatba, a mi-­ nistérium állása megnehezíttetik. Említett polgártársunk tehát fölkéri a miniszer­elnököt, hogy, ha lehet, a törvény­nek fentebbiek szerint világosabbá tételét eszközölje. De azért az országgyűlés befejezése semmi áron ne gátol­­tassék. •­­ A miniszer­i bizottmány egy körlevelet bocsátott a megyék elnökeihez, az iránt, hogy az izraeliták ellen sok helyen nyilvánuló gyülölség tettleges erőszakká ne fajul­jon. A ministeri bizottmány e tekintetben sokat vár a felvilágositástól, sokat a nemzeti őrség erélyességétől; azonban igaz marad az is, hogy nekik magoknak is köz­remunkálni kell e részben. Figyelemre méltó az, mit Nyári Pál mondott, hogy a zsidóknak a separatismust kell mindenekelőtt levetkezni. A XIX. század — úgy­mond — elkülönözést nem tűr. Tehát a zsidóság és ari­­stocrátia sorsa egy. — Legközelebb Kunevalder nem birta csak azon nyomorúságos reformot is keresztülvinni, hogy szombat helyett vasárnapot ünnepeljék. — A bécsi egyetemi ifjúság, egyen kivül, ma hagyá el fővárosunkat. Ápril 5-kén a nemzeti színházban ked­vűkért külön előadás rendeztetett, — a színházban a há­­romszinü és fejér zászló hasonló szalagokkal összekötve tűzettek ki a színpad elé. A színház ki volt világitva, s vendégeink számára két külön páholy lobogókkal. Teg­nap megjelentek a népgyülés előtt amuzeum terén. Estve a casino vendégelte meg őket. — Egy franczia ifjú, Pesten lakó többi honfitársaihoz e következő felhívást intézi : Français ! Á la vue de tant de choses sublimes accomplies, à 1* as­pect de tant de résolution digne d’admiration, il n’ y a aucun parmi nous, à ce que je sache, dont le coeur n’ a pas tressailli de joie et d’ enthousiasme, et loin d’être égoistement froid, chacun faisait des voeux pour la prospérité de la cause hon­groise, qui est celle de la liberté et de 1’ indépendance. Cependant il y a pour nous français dans cette péripétie un intérêt d’un tout autre genre. Retenus loin du théâtre des mouvemens de notre chère patrie nous venons d’être témoins du même spectacle, majestueux par son attitude â la fois calme et résolue, où un peuple brise d’un souffle le joug de la tyrannie. En face de pareils événements il importe que nous dé­clarions à la jeune Hongrie, à la Hongrie régénérée, combien nous sympathisons avec tout ce que vienne de s’ accomplir de grandiose, et là où bat un coeur français, c’ est pour fraterniser avec le peuple hongrois. J’ ai donc 1’ honneur de proposer, que tous les Français résidant à Pest voulussent bien se réunir à un certain temps donné pour voter : 1) Une addresse au gouvernement hongrois, signée par tous les Français pour exprimer notre sympathie. 2) Un drapeau national ceint d’une écharpe aux couleurs hongroises, portant inscription fraternité. Pour subvenir aux frais chaque Français aura à contri­buer 1 fr. dont le reste sera mis à la disposition du maire pour les pauvres, si pauvre y est. Un citoyen français. Most vettük a következő nyilatkozatot. Sietünk köz­rebocsátani . Ámbár csekély személyem a jelen eseménydús időben fi­gyelmet alig gerjeszthet, kénytelennek érzem magamét, a saj­tóhoz — mellynek szabad mozgalmától a tiszta öntudat nem retteg — fordulni , miszerint azon ellenem fölhozott állí­tást , hogy hivatalomróli lelépésem után a nemzet újabb idő­ben föltűnt óhajtásai ellen alattomos után törekedtem legyen, ezennel visszautasítsam, becsületérzetem és jellemem nem tűr­vén azon balvéleményen alapult vádat, mintha bármelly ügy­ért is — ha mellette nyilt sisakkal többé föl nem léphetek, alacsony fondorkodásra vetemedni képes volnék. E nyilatko­zatomat, mellyel erkölcsi állásomnak és mind azoknak tartoz­tam , kik azt becses figyelmükre méltatni ,miveskednek, azzal fejezem be , miszerint felséges királyunk és hőn szeretett ha­zánk iránti hűségemhez képest, politikai elveimet, mellyek­­kel polgártársaim javát és a közjó előmozdítását hittem leg­biztosabban elérhetőnek, és mellyeket mindenkor nyíltan és ha­tározottan bevallottam volt, a tények erejének alárendelni kö­telességemnek tartom annyira, miszerint mindazon törekvése­ket,miktől jelen nehéz körülményeinkben — átalakulásunk sze­rencsés megoldása, az élénk mozgalmak lecsillapítása s a nélkülözhetlen rend helyreállítása várható, nehezíteni nem akarhatom , sőt a legéberebb buzgalommal hivatva érzem ma­gamat, a magánélet engedte körben, azoknak elősegítésére mind azt teljesíteni, mire a becsületérzet és polgári hűség kö­telez. Remélem az érdemes szerkesztőség méltányosságától, hogy ezen soroknak legközelebbi lapjában helyt engedend. Bécsben, ápril 5-én 1848. Ifj. gr. Apponyi György. 30­9 KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. Nem lehetvén a választói névsort elég korán elkészíteni, a nemzeti gyűlés határ­ideje május 4-re halasztatott, a választásoké pedig ápril 23-ra. OLASZORSZÁG. Azon hir, mintha Radeczky mar­sal ismét elfoglalta volna Milánót, vakl­ir s egyedül bör­zejátékra számított fogás volt. Bécsben ugyan még 80,000 emberrel akarják növelni az olaszországi tábort, de ezen segély már későn jó, Lombard-Velencze sohasem fog többé ausztriai járom alá visszaesni. Ha pár hónappal ko­rábban más politikát kezdett volna Ausztria Olaszország­ban követni, engedményeket, alkotmányt adott volna. Lombard-Velencze megmaradandott, vagy legvégső eset­ben elfogadott volna fejedelmének az ausztriai háznak mellék­ágaiból valakit, néhány száz millió státusadósság átvállalása mellett, Ausztria azonban nem tudja elég korán felfogni a nemzeti érzelmeket, halogat, akadályoz, midőn tenni, engedni kellene, s most fülébe van dörögve az Euró­­paszerte nevezetes mondat . Már később Lombard­­V­elencze elvesztésénél már most sincs megállapodás.Tirol­­nak olasz ajkú lakosai is forronganak, s azt kívánják, hogy 66.

Next