Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-04-16 / 31. szám
▼ ti^urim jj 31 April 16.1.848 Megjelenik e’lap inimlen^héten négyszor. _____rj _ négyszer küldve pedig 1 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Fejten, tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak »’ bs^sic?^f^pA»staJi pvi előfizetés a' két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft. postán boviékbart hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr Horváti házban 5’ ft.sz.a.a kiadóhivatalban, egyebütt minden hir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba's egyéb külföld atal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s t-iy 4 szer hasáhozott apró betüjü serért, vagy ennél kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. Pest, ápril 15-én. A sajtó szabad, s ugyancsak használja szabadságának óráit. Történetiratnak, emlékiratnak, torzképnek , gúnyrajznak, van a forradalom városa nagy bővségében , s a sajtó mindezekben még felszabadulásának napjait ünnepli. Végetlen előtte a határ. Egyáltalában nem akar senkit ismerni. Ez, igen természetesen, máris okozott megilletődést, boszankodást, türelmetlenséget s kiküszöbölési indítványt. Ez-e a sajtószabadság! igy kiált fel a türelmetlenség. Ez-e a sajtószabadság ! igy válaszol, a kit megtámad a türelmetlenség. Uraim, ne menjetek sokra. A melly nap szabadságot kívántatok, azon nap készen kelle lennetek a visszaélésre is minden oldalról. A visszaélés nem az ügyé, az személyeké, s toroltassék meg a maga helyén; de ha lábaitok egy-egy rögbe botlanak, ne hárítsátok mindjárt annak nyakába, ki a világot teremtette. A szabadság első napjai soha nem menttek az elragadtatástól , azonban mindenütt úgy csendesedik az el : az áradat megleli medrét, és az élet kiegyenlíti magát. A sajtószabadság is ollyan, mint minden szabadság. Vannak emberek, kik — mint Börne mondja — csak börtönben tudnak boldogok lenni. Vannak mások, kiknek a szabadság nem is szabadság, hacsak nem anarchia. A való szabadság értelme e kettő között van, s ezen positióért epedtünk, kértünk mi, s vivtunk is, amint gyönge erőnktől kitelt. Sohasem értettük a szólásszabadságon azt , hogy mondja minden ember, ami épen szájára jön, de a férfias szót, a metszőt is, helyeseltük a maga helyén. Az idő mutatja meg mindennek az alkalmazását. A sajtóügyre nézve az első nap óta, mellyen röptének megnyílt az ég, azt tartottuk hogy visszanem élés által kell megmutatnunk érettségünket. Arra tanított minket barátunk , Szalay, hogy mindig legyen egy biztató szavunk, ha körülöttünk csügged a sokaság, és legyen szavunk éles, mint a kardél, ha bélyegezni kell egy alávalóságot. Ezt követtük eddig, amennyire censoraink engedték, ezt fogjuk követni ezentúl , a kebel- és ész tanácsai szerint. Ez azonban nem teszi azt, hogy támadót fúrjunk minden lépten. Mert a sajtószabadság ereje nem egyedül abban fekszik, hogy mindent elmondunk; egy része hatásának abban fekszik, hogy mindent elmondhatunk. A visszaélés mindig rettegni fog azon laptól, melly még íratlanul hagyatott. A közönséget a mi illeti, ez, ha türelmetlenségét tulságig viszi, s ott, hol a sajtó elevent talál, olly fegyverhez nyúl, melly a sajtó terére nem való, mindig a maga értelmiségét compromittálja. A közönségnek egy perczig sem kell megütközni azon torlaszirodalmon, melly most utczáinkat elárasztja. Úgy volt az mindenütt. Minél több jön egyszerre, annál jobb, annál gyorsabban kedvét tölti a sajtó, s annál hamarabb bekövetkezik az idő, midőn komollyá válik majd, és az istenség erejével fogja járdalni utait. Most pedig ki a szabadba, szabad, független nép! Batthyány Lajos és miniszertársai itt vannak már , Budapesten. Ünnepeljünk. Aztán holnap már dolgozzunk. Kiki lásson az ő foglalatossága után. A hazára majd gondot visel a ministérium, mert felelnie kell róla. Nyilatkozat Erdélyből a törvényes rend és honegység érdekében. Magyarország egy reménydús időszak küszöbén áll. Föladata: ,,azon polctra emelkedni, mellyen 300 év előtt, mint európai hatalom állott, és önálló alkotmányos nemzeti létét biztositái.“ Erdélyország, a magyar korona másik tagja, Magyarország hajdani históriájának tényezője, nemzeti érzelmeinek részese, alkotmányos önállóság utáni vágyainak osz- tályosa,— örömmel látja erősebb testvérének nemzeti önállóság pályájánn erélyes föllépését, és értvén rendeltetését és a kor intését, honegység iránt már sűrűn emeli hangját minden törvényhatóságból, s az úrbéri viszonyok országos kárpótlás melletti megszüntetését és teherviselésbeli községet, a honegységgel egyszerre kívánja léteit fittetni, a saját országgyűlésen, ha fog az minél hamarább tartatni Erdélyben ; ennek kimaradása vagy sokái haladása rendkívüli esetében pedig kész rendkívüli módishoz is nyúlni, t. i. mindezeken felül megyeileg intézkedni, és hogy a honegység létesülésének lehetsége mindenesetre biztosítva legyen, több törvényhatóságokból vannak már követek olly utasítással választva, hogy ha a legközelebbi magyarországi országgyűlés előtt Erdélyben országgyűlés nem tartatnék, egyenesen jelenjenek meg a magyarországi országgyűlésre. Ennél, úgy* vélem, lényegesebb és tapinthatóbb bizonyitváj^át mán adhatá Erdély annak , hogy bona fide óhajtja^ hoi^fységet, valamint annak is, hogy ama közbuzgóság , melly nélkül az alkotmány betűje csak papirmalaszt , másfélszázados szolgasága alatt sem aludt ki keblében. Erdély kivan hozzátok tartozni, veletek együtt slakitni egy hont magyarországi rokonaink! — S most ha mégsem sikerülne (mit én föltenni alig tudok) , oka bizonnyal nem más , mint Magyarország lenne. Igen is. Nyíltan szóljunk, mert egymás kénytelen csalásának, a hazugságoknak kora, istennek hála, lejárt, őszinteség korában élünk. Egygyé akarunk Magyarországgal alakulni. De hogyan tudhassuk mi ,mi az a Magyarország most?‘ Egy megalakult kormánynyal kell annak bírni: országhatalom s nemzeterő képviselőivel. Ő felsége méltóztatott Magyarországnak független felelős ministériumot nevezni ki. Elismeri-e Magyarország, mit nyert ebben? — Kész-e annak igazgatását istápolni ? — Ha nem, úgy Erdély nem tudhatja, mihez ragaszkodjék Magyarországban; mert választmányok ideiglenes gondoskodása, rendszeres kormány helyét ki nem töltheti, sőt inkább csökkenti a törvényes hatalom hatályát, a mihelyt a ministérium megalakulása után is hatni akar. Két hatalom egy országban nem igazgathat öszhangzóan. Eddig is az volt a baj, hogy különirányú két erő működött fönn s a megyékben , s mint ez nem állható együtt fönn, úgy lesz kénytelen a két hatalom közül valamellyik bukni, ha ugyan az ideiglenesen és tagadhatlanul üdvesen intézkedett választmányi hatóság, önként nem teszi le hatalmát a kormány törvényszerű képviselői kezeik közé. Erdély fiai készek Magyarországgal egyesülve alkotni egy nagy Magyarhont és egy erős magyar nemzetet, de e végre Magyarországban magában egy erős kormánynak kell létezni, ollyannak, mellyre Erdély is biztosan támaszkodhassék. Azért magyarországi rokonaink a hon egység érdekében is legyetek ezennel fölszólítva, az első független magyar ministérium megszilárdítására! — Erdély , Magyarország igazgatását egyébben nem láthatja, mint ezen ministériumban, s azért úgy vélem, Erdély minden józan gondolkodású fiainak nézetét tolmácslom, midőn ezt nyilvánítom: ,,az első felelős magyar ministérium Erdély pártolására szintolly bízvást számíthat, mint számit Erdély is arra, hogy eme ministérium a honegységet előmozditni hivatása egyik legfontosabbikának elismerni nem kételkedik.“ — Kemény Dénes. ■ , A Budapesten lakó angol polgárok üdvözlő irata a magyar nepsélyez. (Angol eredeti után.) Magyok ! hazafiak ! testvérek ! Ti egynagy győzelmet vittatok ki, egy dicső , eredménydús forradalmat vittetek véghez. Ti szabadságtokat, jogaitokat, a nemzet erélyesen kimondott akarata által, férfias, nyugalmas elhatározottsággal vívtátok ki. Semmi vérontás, semmi erőszaktét, semmi vétség személy, vagy tulajdon ellen nem indokitja dicsőséges ujjászületésteket. Boldog, áldott legyen a nép , melly szabadságát illy módon elérte, kiküzdötte. Magyarok ! ti most szabad nemzet vagytok, szabadok a szó legtágabb, legnemesb értelmében; mindenki közületek egyenlő jogokkal, egyenlő szabadsággal bir. Kiváltságos osztályaitok, mint ollyanok, többé nem léteznek, ők régi, részint idő szentesitette előjogaikat a közjólétnek nemes nagylelkűséggel áldozák föl a haza szent oltárán. Magyarok ! Egy nemzetnek, melly igy tud cselekedni, lesz, s kell hogy legyen nagy, áldásdús jövője; — igen a szabad Magyarország , alkotmányos népképviselettel, felelős ministériummal, esküttszékkel, sajtó- és lélekismeret-szabadsággal (hacsak önmagához s valódi érdekeihez hű marad) el foglalandja, és kell hogy elfoglalja azon rangot Európában, mellyre azt helyzete, természeti nagy adományai, összekötve nemes fiai bátor erélyével, már rég jogosították. Magyarok! mi köztetek élünk, nehányan közülünk évek óta működnek veletek; s minden alkalommal folyvást csodáltuk a ti rendületlen ragaszkodástokat szabadságtokhoz, férfias buzgóságtokat minden nagy és nemes iránt , s noha számra kevesen vagyunk, mégis britt szivünk ép olly melegen ver értetek, szabadságtok és jogaitokért, mint ha milliónyin volnánk. Magyarok! Mint szabad polgárai a szabad ó Angliának, nyilatkoztatjuk rokonszenvünket irántatok, tanusitjuk nektek tiszteletünket, teljes szivünkből. Nevelve amai századok előtt erdődeink által olly dicsően kivitt szabadság bölcsőjében, hozzászokva gyermekségünk óta, tengerövezte szigetünkbeli szabad iitézvéryek áldásteljes hatásának élvezetéhez, akarjuk s kívánjuk teljes lelkünkből, hogy nemcsak ti, hanem a föld valamennyi népei, mellyek a kényuraság vas nyomása alatt nyögnek, hasonló szabadságban, hasonló jogokban csakhamar, minél hamarább részesüljenek; ennélfogva, magyarok ! testvérek! szabad férfiak, fogadjátok a mi angol polgárokul kijelentett legforróbb rokonszenvünket, legszivesb részvétünket s csodálkozásunkat. Polgártársaink is a távol hazában néznek reátok; velünk egyetemben szives ,,h ur r a h“-t, éljent kiáltanak a lovagias magyaroknak, kik jogaikat, szabadságukat olly méltóságteljes nemes módon kiküzdötték. Magyarok ! nemcsak Anglia — egész Európa nézi reátok. Rajta tehát hazafiak, folytassátok szép műveteket egyetértéssel, mérséklettel, elhatározottsággal s kitartással; iparkodjatok, testvérek, a törvény holt betűinek erőteljes, élő lelket adni, és lesztek, s kell hogy legyetek nagy, tisztelt, boldog nemzet. Pest, april 15-én 1848. — A Budapesten lakó angol polgárok. Az országgyűlés történeteihez kiegészítésül még némelly részleteket fogunk közölni. Addig is közöljük a N. A. szerint *), az april 8-kai kerületi ülésből azon jelenetet, midőn az újvidéki szerb ajkuak küldöttsége az A küldöttség szónoka, Koszics Sándor ekkér nyilat-*kozott: Tekintetes RRk ! kegyes uraim! Miután a tek. Rendek kegyelmétől most engedelmet nyertünk a tek. RR. előtt személyesen megjelenni, s kérelmeinket és panaszainkat itt szóval előadni, ezért vegyék alázatos köszönetünket. — Küldöttei vagyunk a magyar szentkorona alatt létező szerb nemzet azon nevezetes részének és községének, melly Újvidéken lakik, s melly 12 ezeret meghaladó s a hon boldogságáért vérek és életök föláldozására minden perezban kész emberekből áll. Igaz ugyan, örvendetes hirt kaptunk, hogy kérelmeink legnagyobb részét a tek. RR. már teljesíteni kegyeskedtek, mindazonáltal egy részről megbízásunknak eleget tenni kívánván , más részről, legszentebb kötelességünknek érezvén az egész világ, kiváltképen pedig a tek. RR. előtt hálás köszönetünket nyilvánítani, — bátorkodunk kérelmeink egyéb pontjait előterjeszteni azon, további legalázatosabb kérelemmel : méltóztassanak bennünket testvéri karjaik közé, mint ugyanegy hon fiait fogadni, — mi pedig szent ígéretet teszünk , hogy mi szerbek ezentúl csak egyedül Magyarországért és csak a magyarokért élni és halni fogunk. (Éljenzés!) Vidos József kerületi jegyző fölolvassa a kérelmeket, mellyek e következők: I. Szerbek a magyar nemzetiségét s magyar nyelv diplomatikai méltóságát, ezek elsőbbségét és hatalmát minden közállodalmi és hazai viszonyokban, Magyarországban, szives készséggel elismerik, és viszont kívánják, hogy magok nemzetisége is megismertessék, és nyelvük szabad használása, a magok tulajdon ügyeiben, az egyházi szolgálatokban és azok körüli beligazgatásban, törvény által megerősíttessék. II. Vallásuk függetlensége, szabadsága s más keresztyén vallásokkali viszonyos egyenlősége, szentegyházi, iskolai s egyéb képező intézetek, valamint köz, elidegenithetlen alapítványai és egyéb nemzeti intézetek — nemzeti gyülekezet általi szabad rendezése s igazgatása, szinte törvény által megerősittessék. III. Jövendőben a püspökségek , az egyházi szabályok meghatározta egy évi szünidőn túl üresek ne maradhassanak, és igy a már régóta megürült bácsi püspökség azonnal és még a nemzeti gyülekezet előtt töltessék be. IV. A zárdák , birtokaikra nézve, törvény által biztosíttassanak; elvett birtokaik adassanak vissza; azok rendeltetése, valamint a kezelésmód is, nemzeti gyülekezet hatása alá essenek. V. Hogy mind első (consistorium), mind fölebbviteli birósági szentszékekhez (appellatoriura) aránylagos számmal és döntő szavazattal ellátott világi óhitű egyének alkalmaztassanak összes dolgokban, mellyek, valamint azelőtt is, szerb nyelven vezetendők lesznek. VI. A keleti hitvallás, bármilly megtámadás ellen, kiváltképen pedig unió és propaganda ellen, tökéletességgel biztosíttassák, és a szentegyházak, mellyek erőszakkal, vagy álnokul és ámítással elfoglaltattak, ugyanazon hitvallásuaknak adassanak azonnal vissza. VII. Nemzeti gyülekezet minden évi september 13-dik napján, úgyis, mint egyházunk új éve napján, esztendőnként, felsőbb helyről való engedelem nyerése megszüntetésével. Uj*) tisztelt tudósítónk közleménye, nem tudjuk hol, eltévedt. — Ssserk.74