Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-16 / 31. szám

▼ ti^urim jj 31 April 16.1.848 Megjelenik e’lap inimlen^héten négyszor. _____rj _ négyszer küldve pedig 1 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Fejten, tarto­mányokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak »’ bs^si­c?^f^pA»staJi pvi előfizetés a' két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft. postán bovi­ékbart hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr Horváti­ házban 5’ ft.sz.a.a kiadóhivatalban, egyebütt minden hir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba's egyéb külföld atal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s t-iy 4 s­z­e­r hasáhozott apró betüjü serért, vagy ennél­ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. Pest, ápril 15-én. A sajtó szabad, s ugyancsak használja szabadságának óráit. Történetiratnak, emlékiratnak, torzképnek , gúny­rajznak, van a forradalom városa nagy bővségében , s a sajtó mindezekben még felszabadulásának napjait ünnepli. Végetlen előtte a határ. Egyáltalában nem akar sen­kit ismerni. Ez, igen természetesen, már­is okozott meg­­illetődést, boszankodást, türelmetlenséget s kiküszöbö­­lési indítványt. Ez-e a sajtószabadság! igy kiált fel a türelmetlenség. Ez-e a sajtószabadság ! igy válaszol, a kit megtámad a türelmetlenség. Uraim, ne menjetek sokra. A melly nap szabadságot kívántatok, azon nap készen kelle lennetek a visszaélésre is minden oldalról. A visszaélés nem az ügyé, az személyeké, s toroltas­­sék meg a maga helyén; de ha lábaitok egy-egy rögbe botlanak, ne hárítsátok mindjárt annak nyakába, ki a vi­lágot teremtette. A szabadság első napjai soha nem menttek az elragad­tatástól , azonban mindenütt úgy csendesedik az el : az áradat megleli medrét, és az élet kiegyenlíti magát. A sajtószabadság is ollyan, mint minden szabadság. Vannak emberek, kik — mint Börne mondja — csak börtönben tudnak boldogok lenni. Vannak mások, kiknek a szabadság nem is szabadság, hacsak nem anarchia. A való szabadság értelme e kettő között van, s ezen positióért epedtünk, kértünk mi, s vivtunk is, a­mint gyönge erőnktől kitelt. Sohasem értettük a szólásszabadságon azt , hogy mondja minden ember, a­mi épen szájára jön, de a fér­fias szót, a metszőt is, helyeseltük a maga helyén. Az idő mutatja meg mindennek az alkalmazását. A sajtó­ügyre nézve az első nap óta, mellyen röpté­nek megnyílt az ég, azt tartottuk hogy visszanem élés által kell megmutatnunk érettségünket. Arra tanított minket barátunk , Szalay, hogy mindig legyen egy biztató szavunk, ha körülöttünk csügged a sokaság, és legyen szavunk éles, mint a kardél, ha bé­­lyegezni kell egy alávalóságot. Ezt követtük eddig, a­mennyire censoraink engedték, ezt fogjuk követni ezentúl , a kebel- és ész tanácsai szerint. Ez azonban nem teszi azt, hogy támadót fúrjunk min­den lépten. Mert a sajtószabadság ereje nem egyedül abban fek­szik, hogy mindent elmondunk; egy része hatásának ab­ban fekszik, hogy mindent elmondhatunk. A visszaélés mindig rettegn­i fog azon laptól, melly még íratlanul hagyatott. A közönséget a mi illeti, ez, ha türelmetlenségét tul­­ságig viszi, s ott, hol a sajtó elevent talál, olly fegyverhez nyúl, melly a sajtó terére nem való, mindig a maga ér­telmiségét compromittálja. A közönségnek egy perczig sem kell megütközni azon torlaszirodalmon, melly most utczáinkat elárasztja. Úgy volt az mindenütt. Minél több jön egyszerre, annál jobb, annál gyorsabban kedvét tölti a sajtó, s annál hamarabb bekövetkezik az idő, midőn komollyá válik majd, és az istenség erejével fogja járdalni utait. Most pedig ki a szabadba, szabad, független nép! Batthyány Lajos és miniszertársai itt vannak már , Buda­pesten. Ünnepeljünk. Aztán holnap már dolgozzunk. Kiki lásson az ő foglalatossága után. A hazára majd gondot visel a ministérium, mert felelnie kell róla. Nyilatkozat Erdélyből a törvé­nyes rend és honegység érdekében. Magyarország egy reménydús időszak küszöbén áll. Föladata: ,,azon polctra emelkedni, mellyen 300 év előtt, mint európai hatalom állott, és önálló alkotmányos nemzeti létét biztositái.“ Erdélyország, a magyar korona másik tagja, Magyar­­ország hajdani históriájának tényezője, nemzeti érzelmei­nek részese, alkotmányos önállóság utáni vágyainak osz- t­­ályosa,— örömmel látja erősebb testvérének nemzeti ön­­­­állóság pályájánn erélyes föllépését, és értvén rendelteté­­­­sét és a kor intését, honegység iránt már sűrűn emeli­­ hangját minden törvényhatóságból, s az úrbéri viszonyok­­ országos kárpótlás melletti megszüntetését és tehervise­­­lésbeli községet, a honegységgel egyszerre kívánja léte­it fittetni, a saját országgyűlésen, ha fog az minél hama­­­­­rább tartatni Erdélyben ; ennek kimaradása vagy soká­i­ haladása rendkívüli esetében pedig kész rendkívüli mód­ishoz is nyúlni, t. i. mindezeken felül megyeile­g intéz­­­kedni, és hogy a honegység létesülésének lehetsége min­denesetre biztosítva legyen, több törvényhatóságokból vannak már követek olly utasítással választva, hogy ha a legközelebbi magyarországi országgyűlés előtt Erdély­ben országgyűlés nem tartatnék, egyenesen jelenjenek meg a magyarországi országgyűlésre. Ennél, úgy* vélem, lényegesebb és tapinthatóbb bizo­­nyitváj^át mán adhatá Erdély annak , hogy bona fide óhajtja^ hoi^fységet, valamint annak is, hogy ama köz­­buzgóság , melly nélkül az alkotmány betűje csak papir­­malaszt , másfélszázados szolgasága alatt sem aludt ki keblében. Erdély kivan hozzátok tartozni, veletek együtt sla­­kitni egy hont magyarországi rokonaink! — S most ha még­sem sikerülne (mit én föltenni alig tudok) , oka bi­zonnyal nem más , mint Magyarország lenne. Igen is. Nyíltan szóljunk, mert egymás kénytelen csalásának, a hazugságoknak kora, istennek hála, lejárt, őszinteség korában élünk. Egygyé akarunk Magyarországgal alakulni. De ho­gyan tudhassuk mi ,mi az a Magyarország most?‘ Egy megalakult kormánynyal kell annak bírni: országhatalom s nemzeterő képviselőivel. Ő felsége méltóztatott Ma­gyarországnak független felelős ministériumot nevezni ki. Elismeri-e Magyarország, mit nyert ebben? — Kész-e annak igazgatását istápolni ? — Ha nem, úgy Erdély nem tudhatja, mihez ragaszkodj­ék Magyarországban; mert vá­lasztmányok ideiglenes gondoskodása, rendszeres kor­mány helyét ki nem töltheti, sőt inkább csökkenti a tör­vényes hatalom hatályát, a mihelyt a ministérium meg­alakulása után is hatni akar. Két hatalom egy országban nem igazgathat öszhangzóan. Eddig is az volt a baj, hogy különirányú két erő működött fönn s a megyékben , s mint ez nem állható együtt fönn, úgy lesz kénytelen a két hatalom közül valamellyik bukni, ha ugyan az ideiglene­sen és tagadhatlanul ü­dvesen intézkedett választmányi hatóság, önként nem teszi le hatalmát a kormány törvény­­szerű képviselői kezeik közé. Erdély fiai készek Magyarországgal egyesülve alkotni egy nagy Magyarhont és egy erős magyar nemzetet, de e végre Magyarországban magában egy erős kor­mány­n­a­k kell létezni, ollyann­ak, mellyre Erdély is biztosan támaszkodhassék. Azért magyarországi roko­naink­ a hon egység érdekében is legyetek ezennel fölszólítva, az első független magyar ministérium meg­­szilárdítására! — Erdély , Magyarország igazgatását egyébben nem láthatja, mint ezen ministériumban, s azért úgy vélem, Erdély minden józan gondolkodású fiai­nak nézetét tolmácslom, midőn ezt nyilvánítom: ,,az első felelős magyar ministérium Erdély pártolására szintolly bízvást számíthat, mint számit Erdély is arra, hogy eme ministérium a honegységet előmozditni hivatása egyik legfontosabbikának elismerni nem kételkedik.“ — K­e­­m­é­n­y Dénes. ■ , A Budapesten lakó angol polgárok üdvözlő irata a magyar nep­sélyez. (Angol eredeti után.) Magy­ok ! hazafiak ! testvérek ! Ti egy­nagy győzelmet vittatok ki, egy dicső , eredmény­­dús forradalmat vittetek véghez. Ti szabadságtoka­t, jogaitokat, a nemzet erélye­sen kimondott akarata által, férfias, nyugalmas elhatározott­sággal vívtátok ki. Semmi vérontás, semmi erőszaktét, sem­mi vétség személy, vagy tulajdon ellen nem indokitja dicső­séges ujjászületésteket. Boldog, áldott legyen a nép , melly szabadságát illy módon elérte, kiküzdötte. Magyarok ! ti most szabad nemzet vagytok, szabadok a szó legtágabb, legnemesb értelmében; mindenki közületek egyenlő jogokkal, egyenlő szabadsággal bir. Kiváltságos osz­tályaitok, mint ollyan­ok, többé nem léteznek, ők régi, részint idő­ szentesitette előjogaikat a közjólétnek nemes nagy­lelkűséggel áldozák föl a haza szent oltárán. Magyarok ! Egy nemzetnek, melly i­g­y tud cselekedni, lesz, s kell hogy legyen nagy, áldásdús jövője; — igen a szabad Magyarország , alkotmányos népképviselettel, felelős ministériummal, esküttszékkel, sajtó- és lélekismeret-szabad­­sággal (hacsak önmagához s valódi érdekeihez hű marad) el foglalandja, és kell hogy elfoglalja azon rangot Európá­ban, mellyre azt helyzete, természeti nagy adományai, össze­kötve nemes fiai bátor erélyével, már rég jogosították. Magyarok! mi köztetek élünk, nehányan közülünk évek óta működnek veletek; s minden alkalommal folyvást cso­dáltuk a ti rendületlen ragaszkodástokat szabadságtokhoz, férfias buzgóságtokat minden nagy és nemes iránt , s noha számra kevesen vagyunk, mégis britt szivünk ép olly mele­gen ver értetek, szabadságtok és jogaitokért, mint ha millió­nyin volnánk. Magyarok! Mint szabad polgárai a szabad ó Angliának, nyilatkoztatjuk rokonszenvünket irántatok, tanusitjuk nektek tiszteletünket, teljes szivünkből. Nevelve ama­i századok előtt erdődeink által olly dicsően kivitt szabadság bölcsőjében, hozzászokva gyermekségünk óta, tengerövezte szigetü­nkbeli szabad iitézvér­yek áldásteljes ha­tásának élvezetéhez, akarjuk s kívánjuk teljes lel­künkből, hogy nemcsak ti, hanem a föld valamennyi népei, mellyek a kényuraság vas nyomása alatt nyögnek, h­a­­sonló szabadságban, hasonló jogokban csak­hamar, minél hamarább részesüljenek; ennélfogva, magyarok ! testvérek! szabad férfiak, fogadjátok a mi angol polgárokul kijelentett legforróbb rokonszenvünket, legszivesb részvétün­ket s csodálkozásunkat. Polgártársaink is a távol hazában néznek reátok; velünk egyetemben szives ,,h u­r r a h“-t, éljent kiáltanak a lova­­gias magyaroknak, kik jogaikat, szabadságukat olly méltó­ságteljes nemes módon kiküzdötték. Magyarok ! nemcsak Anglia — egész Európa néz­­i reátok. Rajta tehát hazafiak, folytassátok szép műveteket egyet­értéssel, mérséklettel, elhatározottsággal s kitartással; iparkodjatok, testvérek, a törvény holt be­tűi­ne­k erőteljes, élő lelket adni, és lesztek, s kell hogy le­gyetek nagy, tisztelt, boldog nemzet. Pest, april 15-én 1848. — A Budapesten lakó an­­gol polgárok. Az országgyűlés történeteihez kiegészítésül még né­­melly részleteket fogunk közölni. Addig is közöljük a N. A. szerint *), az april 8-kai kerületi ülésből azon je­lenetet, midőn az újvidéki szerb ajkuak küldöttsége az A küldöttség szónoka, Koszics Sándor ekkér nyilat-*­kozott: Tekintetes RRk ! kegyes uraim! Miután a tek. Rendek kegyelmétől most engedelmet nyertünk a tek. RR. előtt sze­mélyesen megjelenni, s kérelmeinket és panaszainkat itt szó­val előadni, ezért vegyék alázatos köszönetü­nket. — Kül­döttei vagyunk a magyar szentkorona alatt létező szerb nem­zet azon nevezetes részének és községének, melly Újvidéken lakik, s melly 12 ezeret meghaladó s a hon boldogságáért vérek és életök föláldozására minden perezban kész embe­rekből áll. Igaz ugyan, örvendetes hirt kaptunk, hogy ké­relmeink legnagyobb részét a tek. RR. már teljesíteni ke­gyeskedtek, mindazonáltal egy részről megbízásunknak ele­get tenni kívánván , más részről, legszentebb kötelességünk­nek érezvén az egész világ, kiváltképen pedig a tek. RR. előtt hálás köszönetü­nket nyilvánítani, — bátorkodunk ké­relmeink egyéb pontjait előterjeszteni azon, további legaláza­tosabb kérelemmel : méltóztassanak bennünket testvéri kar­jaik közé, mint ugyanegy hon fiait fogadni, — mi pedig szent ígéretet teszünk , hogy mi szerbek ezentúl csak egye­dül Magyarországért és csak a magyarokért élni és halni fogunk. (Éljenzés!) Vidos József kerületi jegyző fölolvas­sa a kérel­meket, mellyek e következők: I. Szerbek a magyar nemzetiségét s magyar nyelv diplo­matikai méltóságát, ezek elsőbbségét és hatalmát minden közállodalmi és hazai viszonyokban, Magyarországban, szives készséggel elismerik, és viszont kívánják, hogy magok nem­zetisége is megismertessék, és nyelvük szabad használása, a magok tulajdon ügyeiben, az egyházi szolgálatokban és azok körüli beligazgatásban, törvény által megerősíttessék. II. Vallásuk függetlensége, szabadsága s más keresztyén vallásokkali viszonyos egyenlősége, szentegyházi, iskolai s egyéb képező intézetek, valamint köz, elidegenithetlen ala­pítványai és egyéb nemzeti intézetek — nemzeti gyülekezet általi szabad rendezése s igazgatása, szinte törvény által megerősittessék. III. Jövendőben a püspökségek , az egyházi szabályok meghatározta egy évi szünidőn túl üresek ne maradhassanak, és igy a már régóta megürült bácsi püspökség azonnal és még a nemzeti gyülekezet előtt töltessék be. IV. A zárdák , birtokaikra nézve, törvény által biztosít­tassanak; elvett birtokaik adassanak vissza; azok rendelte­tése, valamint a kezelésmód is, nemzeti gyülekezet hatása alá essenek. V. Hogy mind első (consistorium), mind fölebbviteli biró­­sági szentszékekhez (appellatoriura) aránylagos számmal és döntő szavazattal ellátott világi óhitű egyének alkalmaztas­sanak összes dolgokban, mellyek, valamint azelőtt is, szerb nyelven vezetendők lesznek. VI. A keleti hitvallás, bármilly megtámadás ellen, kiváltké­pen pedig unió és propaganda ellen, tökéletességgel biztosít­tassák, és a szentegyházak, mellyek erőszakkal, vagy álnokul és ámítással elfoglaltattak, ugyanazon hitvallásuaknak adas­sanak azonnal vissza. VII. Nemzeti gyülekezet minden évi september 13-dik napján, úgyis, mint egyházunk új éve napján, esztendőnként, felsőbb helyről való engedelem nyerése megszüntetésével. Uj­*) tisztelt tudósítónk közleménye, nem tudjuk hol, eltévedt. — Ssserk.74

Next