Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-06-11 / 80. szám

eltörölve nincs, az tehát továbbá is fenn van tartva, hibás törvénymagyarázat. A 4-ik és következő 5-ik­­. ez­­által ugyanis az ed­digi összes rendi képviselet minden kifolyásaival meg van szüntetve , mennyiben az alsó táblát érdeklő, s helyébe a parlamentáris kormány által igényelt népképviselet euró­pai értelemben hozatott be. Törvényhozásunkat ezután csak a nemesség szavazatjogának sértetlen hagyása miatt bélyegzi meg ázsiai kasztszerűség. *) És e két törvényezikkelyben mindazon rendelkezések, mellyek úgy az országgyűlésre s annak működésére, mint a képviselőválasztásra tartoznak, egyenként soroltatnak elő, mennyiben t. i. az új képviseleti parlamentre szük­ségesek- s czélszerűeknek tartattak, habár az eddigi cor­­pus jurisban előfordultak is, így eddig is joga volt a királynak az országgyűlést prorogálni, berekeszteni, eloszlatni stb., s ez mégis ezen új törvényben is benfoglaltatik , jeléül , hogy az ország­gyűlésre vonatkozó eddigi törvény és szokás elenyészte­­tett, s helyébe egészen újonnan codificált törvényt, bár ideiglenest, akart lépteni a törvényhozó. Mivel pedig ezen újabb törvényes rendelkezések között sem az utasí­tás, sem a követ esküje, sem a visszahívási jog nem említ­­tetik, önként következik, hogy ezeket az új törvény át nem vette, hanem elenyésztette.Ez a törvények logicája. Ellenkező okoskodás szerint, az úgynevezett absen­­tiumoknak s káptalanoknak is volna még az alsó táblánál helyök, mert sehol sincs ezek szavazatának világos eltö­­röltetését rendelő törvény, hanem csupán pozitív megem­lítése annak , hogy ezentúl ki fog küldeni az országgyű­lésre képviselőt. S valljon következetesség­e állítani, hogy az utasítás eltöröltetett ugyan, de a visszahívás joga nem? Hiszen az utasítás sincs világos szavakkal sehol eltörölve. A képviseletnek eddigi hatósági alapja megszűnvén, s lélekszámi alapra fektettetvén, nem létezik testület, melly utasításokat adjon De hát van-e testület, melly a követ eljárása, maga­viselete felett annak megválasztása után tanácskozzék, a ha a többség azt nem helyesli, visszahivatását elhatározza? Nem ugyanazon választó kerület fogna ez lenni, melly utasításadásra nem illető ? Avagy a visszahívás helyes­sége , vagy helytelensége felett nem támadnának-e viták a képviselő barátai s ellenei között? S valljon czélszerű-e a választási mozgalmak örökös ismétlését előidézni ? A visszahivási jog nem egyéb, mint az utasítási jog más alakban. Az eredmény ugyanaz. Visszahivatik a kép­viselő, mivel nem a választókerület többsége, vagy pedig sokszor nem a választók többjeinek akarata szerint sza­vazott. Ennek volt némi alapja, míg a követ csak saját ható­ságát, saját választóit képviselte; de ezután az egyszer megválasztott követ nem választóinak, hanem az egész országnak, a nemzetnek lesz képviselője. Ezen elvet már a törvényhozás is kimondotta a közelebb múlt országgyű­lés vége felé. A visszahívási jog mellett megeshetik, hogy épen azon képviselő hivatnék vissza, ki, provinc­iális érdekeken fe­lül emelkedve, rövidlátó választóinak közvetlen érdekeit talán sértette, de épen akkor az egésznek érdekében mű­ködött. Pedig miként a bírónak soha sem szabad a véle­ményeknek alárendelni az igazságot , úgy a képviselő­nek nem szabad soha egyes vidék, egyes osztálynak ren­delni alá a haza közjavát. A választók fontolják meg jól, kit válaszszanak. Ha olly férfiút választanak, kihez bizodalmuk van, kinek po­­litikai hitét és jellemét ismerik : bízzák az ellenőrséget a szabad sajtóra, a közvéleményre. E biztosíték, főleg nem­zeti kormány mellett, sokkal erősebb, mint akár az utasí­tás, akár a visszahívhatás. Avagy nem tanított még meg az eddigi tapasztalás, hogy az utasítás és visszahívási jog, bár hittel kötelezte magát az utasítás megtartására a követ , nem nyújtott biztosítást. Csűrte-csavarta az utasítást, absentálta magát a szavazásnál, s többnyire az lett az eredmény, mit a követ saját meggyőződése vagy érdeke, nem pedig küldőinek akarata parancsolt. A biz­­osíték tehát eddig is a képviselő jellemében feküdött. Ha valaha, most van szükség politikai jellemekre. S­tvallyon fejlődhetnek-e ki következetes politikai jellemek, ha nem követhetik keblök istenét, ha mások gondolkoz­nak helyettök, s ha nem szabad egyedül a haza javát te­kinteniük, hanem választóik érdekére kell mindenekelőtt figyelniük ? Olly körülmény, melly miatt más országok­ban verificátió alkalmával visszavettetik a követ. Hagyjunk fel azért olly régi rendszerű eszmékkel, minő a visszahivhatás , s tekintvén az alkotmányos kül­földre , vessük bizodalmunkat a jó, tapintatteljes válasz­tásban , a képviselők jellemében , a szabadsajtóban s a közvélemény hatalmában. — Irányi Dániel: Orvoskar. Orvosacadémia. Még egy pár szót minapi javaslatomhoz, mellyben mondom, hogy orvosi gépezetünk tengelyét képezze az orvosacadémia , mint egy részt és főleg tudományos téren mozgó testület,­­ az orvosi szaknak tudományos dolgokbani appellátása, más­részt, mint az orvosi administráció köréhez ellenőrkép járuló egylet. Mint tudományegylet, mondom, hogy biztos alapját csupán tagjainak tudományos qualificátiójában fogja ta­lálni,­­ és ez utóbbinak leggyakorlatibb fokmérőjéül, a titkos szavazás útjáni felvételt ajánlottam volt. A tagok számát nem korlátoltam, s a felvétel eszkö­zét, a tudományos képesség kimutatását, a nem tagoknak magában az académia keblében, értekezhetés és tudomá­nyos működtetés által megadtam ; — tehát az académiá­­ban szükséges fölvételi census mellett, — a tudománynak legtágabb mozgalmi tért nyitottam. Úgy hiszem, javaslatom e része sokkal inkább ajánlja önmagát, mint, hogy annak előnyeiről bővebb szavakat felhozni szükséges volna. Ha pedig az académiánál, — mint csupán tudomány­egyletnél — kivántam censust, mennyivel inkább kell, hogy annak választmányánál föltételül tegyem azt, és­pedig a kitűnő tudományosság és elismert érdem cen­­susát. Ezt kívántam, ezt kell minden tiszta szándékú ügy­félnek kivánni, mihelyt a független állású és elnökét szabadon választani akaró testület jury-jének az admi­nistrátió körébe avatkozást meg akarja engedni. Legszigorúbb s egyedül biztosító censusnak állítottam pedig e részben, a magyarhoni orvostestület befolyásával történő választását az académiai jury­­nek. Ez forduló­pontja az alkotandó académia egy leglé­nyegesebb részének, — ezért nem csoda , ha körülő vé­leményeink legélesebben eltértek. Én több elvbarátommal együtt nem kevésbbé jogosnak mint méltányosnak tartottam, hogy a választmány ala­kításához, — ha csakugyan fölállittatik az, — minden magyarhoni orvosnak befolyás adassék, hogy az bizo­dalmának sugallata szerint szemelhesse ki magának azon férfiakat, kik tettei felett bíráskodnak, s ügyei kezelésébe befolyni fognak, így a képviseleti rendszer alapjára fek­tetve , az állodalmi orvosi szerkezetnek legméltányosabb gyupontja volna felállítva. Elvben e jogát kinnlakó ügyfeleinknek a másik fél is elismerte, csakhogy e joggyakorlást a legnagyobb részre nézve kivihetlen eszközhöz — személyes m­egjelenéshez kötötte; — mi pedig épen az ellenkezőben látjuk fő elő­nyét az általános szavazatjognak; — mert ha távolból történik a választás, — bizonynyal soha mellékérdek nem fogja irányzani a szavazatok többségét, és lesz választmá­nyi tag csupán az, ki arra érdemes, kit tudományos mun­kássága és érdemei után ismer a magyarhoni orvosközön­ség.­­ És háromlandik innét kettős nyer­eség, egy­részt az akadémiára magára, más­részt az összes orvosi testü­letre. Az előbbinek tagjai, hogy kivívhassák maguknak a közelismerést, tudományos mozgalom által fognak kitűnni iparkodni, — elhagyván az eddigi táblabirói jog-czivó­­dást, — az utóbbi, hogy kellőleg választhasson, érdekkel fog viseltetni a központ működése iránt, és ez utóbbiba beavatkozván, haladni fog korral és tudománynyal előre, szóval ki fog lépni eddigi tespedéséből. Mondatott, hogy nem gyakorolható az illy választási mód, és hogy praesentes concludunt. De kérdem: jobban gyakorolható-e, hogy máramarosi vagy torontáli ügyfelünk nagy költséggel ide utazzon csak azért, hogy kimondja, mit írásban szinte úgy ide küldhet valam; —ha csak jelenléte korteskedés általi capacitátióra nem szükségeltetik. — Isten mentsen; ez méltatlan lealacsonyitása volna egy tu­domány-egyletnek, — ez kijátszása volna a leglegálisabb intézkedésnek, s annak kizsákmányolása magánérdekekre; ez az orvoskart, vagy académiát lehetetlenné tenné, mint administratív körű testületet. Még egy szót, az egylet általam használt nevéről, az académiáról. Az orvoskar utóbbi bizonytalan szerkezetében mai nap már fenn nem állhat; ez annyi volna , mint felelős kor­mány mellett valóságos rakonczátlan municipium. A kor­mány, mellynek kezébe az orvosi ügyek kezelését is fele­lősség terhe alatt tette le a nemzet, lehetetlen, hogy az administrátió bármi csekély részét is bízhassa olly egy­letre, melly sem a minister bizalmától, sem az orvosi köz­véleménytől függeni nem akar; — ha tehát az eddig kormánytól függő orvoskar, a jelen felelős kormánytól függetlenül akarja magát constituálni, elnökét s tagjait szabadon választani, akkor lehet az ugyan jeles orvosi académia, melly véleményeket ad, javaslatokat ter­jeszt elő;­­ de egyáltalában nem maradhat az orvoskar, melly a kormány nevében tettleg intézkedik és határoz. A tanári testület és tanszak megszűntek zártkörű egy­let lenni; a tanárok nyilvános termekben tanulnak, s a megnyíló concurrentia mellett, ha nem felelnek meg hi­vatásuknak, önként buknak, hova hamarébb bukniok kell. A szigorlatok, csődületek, nyitott ajtóknál tartat­nak, és ez tagadhatatlanul több biztosítékot nyújt a státusnak, mint egy uralomra vágyó, csupán önérdekei­től függő központi camarilla. A tanári testület tehát, mint az eredeti orvos­kar, újabb állásában teljes biztosítékot nyújtana a stá­tusnak feladatiért, mert a nyilvánosság legszigorúbb és legigazságosabb birói széke, úgy, mint a nemzetnek felelős kormánya őrködnek és ítélnek fölötte. Illy garantiák mellett nincs tehát szükség, hogy fen­­tartsuk azon eddig nemcsak hiányos, de szerfölött rész­vért is csináló és minden békés öszmunkálást akadályoz­tató surrogátumot. Hadd mozogjon a tanári testület szabadon, — az ide­gen méltányos jogok csorbításában soha nem fogja kedvét keresni. Ha az előbbi kormány megfoghatatlan veszteglési modorával ügyeinket jelen zavaros állapotra eljutni en- *) Ennek védelmére kelt egy radicál lap. Gyönyörű radi­cálok! 540 gedte : nyújtsunk mi, kik csak ügyeink közjavára törek­szünk, egymásnak szintúgy, mint a legjobb szándéku kor­mánynak segédkezeket, egy jobb állapot létrehozására. — Balassa J­ános egyetemi tanár. Pest, jun. 10 én. Az Önkéntes nemzetőrség iránti rokonszenv és lelkesülés a társaság minden osztályait átjárd. Ifjak és öregek, kézművesek és hatósági tisztviselők sietnek a hon zászlója alá az ország minden részeiből. S e lelkesülés, e rokonszenv még olly testületeket is átjárt, mellyeket pol­gári állásunktól chinai falakkal láttunk eddig elvá­lasztva. A toborzás lelkesítő hangjai áthatottak a zárdák falain , s a vallás szolgái kardot fognak olvasó helyett. Biharban egy kapuczinus barát csapott fel; a jászói prae­­monstratensi rend zárdájából hat lelkes növendék sietett életét felajánlani a honnak. Neveik: Csömör Ferencz, Iszketka János , Berecz József , Novák József, Kovács László és Herczeg Ignácz. Itt a példa ifjú papnövendékek, kövessétek azt többen is. Ha kebleiteket a vallásosság szent érzete lakja , annál jobb; a hit éltető reményével fogjátok majd éleszteni a h­arcz mezején kifáradottak bá­torságát. Nektek kettős szép hivatástok van a csatákban ; vívni és bizalmat hirdetni, életet áldozni, s a hon elesett hit fiainak utósó pillanatait megnyugtatni. El azért a zászlók alá ! Minél nagyobb pedig az ügy iránti lelkesedés , minél általánosabb a rokonszenv országszerte, annál nagyobb figyelmet igényelnek azon panaszok, mellyek a rendezés, bánásmód és tanítási rendszer ellen a lapokban és minden nyilvános helyen fölmerülnek. Hozzánk is érkezik a derék önkéntesek közül, még altisz­tek részéről is tömérdek panasz. Panaszolják, hogy a tisz­tek többnyire (?) magyarul sem tudnak, az önkéntesekkel gorombán és kíméletlenül bánnak, s a rendes hadseregből láttatván el tisztekkel, az ifjú önkéntesek előmenetelére elzáratik az út. Nem tudjuk, mennyiben alaposak e pana­szok. Nevetségesnek tartjuk mindazáltal egyes altisztek kihágásai miatt tüstént a ministériumot támadni meg. Derék hadügyminiszerünk eddig tapasztalt hazafias lelkü­­lete s erélye méltó reményre jogosít bennünket, hogy az alaposaknak talált panaszokra nemcsak tekintet leend, de segítve is lesz azokon. Azonban önkéntes nemzetőr pol­gártársainkat is sokkal ügyszeretőbbeknek ismerjük, hogy sem a katonai jegy és rendszabályok alól, mellyek nélkül jól organizált hadtest nem képzelhető, kényelemből vagy egyéb kisszerű neheztelések miatt magokat kivonni igye­kezzenek. A katonaság lelke a rend. E nélkül bármi nagy sereg csak erőtlen tömeg. A helyzetek helyes fölfogása, az érdekek méltánylása tehát minden oldalról. A magyar faj büszke, de jószívű, ingerlékeny, de szép bánásmóddal könnyen hajtható természetét sokra ráve­hetni. íme egy példa. Közelebbi napokban egy önkén­tes seregbeli őrnagy a parancsa alatti közvitézek egyik csapatját, szobájuk kiseprésire szólita fel. Azok vonakod­tak. A derék őrnagy erre seprűt vett kezébe sigy szólott: „jól van, ha önök azt hiszik, hogy ez önöknek olly nagyon derogál, majd kisepreznén a szobát, nekem nem derogál.“ A midőn szavait tett is követte, az elámult önkéntesek megszégyenülve és kérve vették ki kezeiből a seprüt. Illy bánásmóddal sokszor többre megyünk, mint go­rombasággal, melly a rendes hadseregnél eddig olly gya­kori volt, de hisszük, már ott is mindinkább gyérül.­­ — A pozsonyi Budapesti Híradó eljárása az ország­gyűlés bevégződése óta nem annyira bámulatos, mint rendkívül nevetséges. Kezdetben úgy tetteté magát, mintha elveit (!) meggyőződésből vallotta volna, mellyek­­­hez pártja bukása után is hű akar maradni, s mellyekért pláne megnyuzatással is fenyegetteté magát. De e mar­­tyromsági canditatura minden nyom nélkül veszett el, s a 1 g magyar közönség — horribile dictu — még nevetett is a­­­ó naivságon, mellyel a szerkesztő őt mystificálni akará. Ek­ - kor aztán más módokhoz kelle nyúlni, hogy feltűnjék. é­­ s mi lett volna kényelmesebb és alkalmasabb, mint az is országos zúgolódást felköltött Márczius 15-ke képén ín keresztül mászni a ministériumhoz. De szerencsétlensé­ -■ gére a kesztyűt az érintett lap sem vévé fel, s egy pár ér­ -r­zékeny elutasítás után őt teljesen ignorálá. Ez ismét némi: [ju tetszett a Híradónak. Megkísérti tehát végre belekapasz­ -x kodni a Pesti Hírlapba is, s kimondja a rettenetes itéle-­e­tét, hogy az le van kenyerezve, mert ugyanazt­­is teszi, mit ő, t. i. a kormányt védi. S a Budapesti Ib­ra- ~g­yónak fogalma sem lehet kormánylapról, melly lekenye­ -é rezve nem volna; miután ő maga egykor nem annyira isten,­,a mint Apponyi kegyelméből élt. Hadd teljék kedve a de- -e­valvátionális rovat írójának. Csodáé, ha kenyerezés—.-­ről álmodozik az ember, midőn tudja, hogy maholnapq-] kenyér nélkül marad. Szánjátok őt, s adjatok neki alar*jsz­mizsnát. — Az időszaki sajtó feletti szemlénk kiegészítéseüllak lássunk még egy pár lapot. — Azt mondják, hogy a lutfir vénbanyák, bár mindig tükör előtt ülnek is, eltaszító va­jo­násaikat, arczuk borzasztón tátongó barázdáit nemet aljjai nem látják, sőt azokat bár teljeseknek hiszik, így van*/] Spiegel is. Tükröt mutat, s nem látja saját iszonyatot h­­arczát. Lucus a non lucendo. — A Pester Zeitungnak márczius előtttő] annyi bűnei voltak , hogy nagy bű­nbánásra volt oka. A bűnök azonban nagy részint előbbi lapvezetőjének valáitl£ 1- nak tulajdoníthatók. Most lapvezetőt cserélt. Hugó Alpi­­­bert több jeles német röpiratairól s lapjainkban irt­a­a,­s lai leveleiről sokkal ismeretesebb a közönség

Next