Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-07-01 / 96. szám
Mind a kettő lerészegült az örömhír által Az ittasság természetében fekszik — mint olvasóim Boccacciótól kezdve sok írótól és a tapasztalásból is tudhatják — hogy a szív feltárja redőit, és a vérmérsék a legérdekesebben kitünteti magát, így történt most is. A Jelenkor, miután a miniszerek elleni szitkokban elfáradt, fenyegető képhez kezdett, sőt mámoros exaltáziójában látta, hogy omlik a vér, hogy kurtittatnak meg egy nyakkal az emberek, és őszintén bevallá, miként ő e szép jelenetnek örvend. Kellemetes volt a Marxzius álma. Ő Kossuthot az ifjú nemzeti párt vezérévé tette, s világosan látta, mint szárnyal e párt az aranyos felhőken, a képzelődés minden légvárai által föl a hetedik égbe, hol a hatalom és befolyás — mint János pap országában a sült galamb — kérve-kéri a megérkezőket, hogy tátsák ki szájukat érette, és lakjanak jól vele. Jean Paul mondja, hogy két nemzője van az álomnak. Egyik P h o b e t o r, melly az állatokat altatja el, a vér, a martalék és a büzhödt csontok képletei által; a másik Phantasus, melly az emberi szemekre hoz szendert, a tündérország gyönyörű tájrajzait lebegtetve. Úgy látszik, a vén, a mogorva és életunt Jelenkort Phobeto látogatta meg; mig az ifjú, fris vérü és könynyelmü Márczius pillálta a kellemes Phantasus hintett mákonyport. — Kemény Zsigmond. Pest, jun. 30 án. Nem tartozom azok közé , kik a radicalizmust a vagyonosok elleni invectivákban keresik, vagy azt hiszik, hogy a népfelségnek nem is lehet részese az, ki hízott pofában árulja el, hogy jól szokott lakni, s nem tűr meg rongokat testén. tíz nemzetet akarok, mellyben a vagyonosság minélinkább elterjedt legyen, s tudom, hogy az ország védelme erős s nagyszámú kisebb birtokon , a civilisatiós cultura előhaladása a nagyobb birtokú osztályon nyugszik, és ezért mindezt a nemzetiség, ipar, kereskedés és műveltség érdekében erősnek s védettnek óhajtom. Nem szabad egyiket is nyomni a másik rovására, sőt az adó körüli rendszabályainkban öszhangzás kell, különben egyiket gyöngítve, veszélyeztetjük a culturát, másikat elhanyagolva, gyöngítjük az ország védelmi erejét. Szegény nagybirtokos nem adhat támaszt a culturának , ezáltal a nemzetiség szellemi emelkedésének, koldus nép nem fogja megvédeni a hazát. Jelenleg felszabadult az úrbéri birtok , tulajdonosai — csak ápolás kell — emelkedni fognak erőben s vagyonosságban. Mit azonban ezek nyertek, az az urbériség birtokosaitól vétetett el. Ezeknek evaluátió igértetett. Ennek meg kell történni, mert a nemzeti becsület köttetett zálogul. Azonban lássuk Mi ezen evaluátió sajátkép ? !gia ezt elemezzük, veganalysisben ez nem egyéb, mint az aránytalanul szenvedett kár egymásközti kiegyenlítése az allodialis bitokosokra nézve ; kis részben örökváltsági dij az úrbéri birtokosokon ; azokra nézve , kik ezen osztályokon kívül léteznek, csekély teher, mellyel a viszonyok kényszerítő körülményeiben osztoznak a státusért. Hiába okoskodunk, hogy az evaluáció a státus jószágaiból vagy jövedelmeiből történik , mert mennyivel kevésebb leend ez által a státujövedelem, annál több adót kell fizetnünk a státus szükségeire, úgy, hogy önámitás lenne hinni, hogy nagy részben nem az űrbénséget vesztett birtokos evaluálja önmagát. Én nem hiszem, hogy az evaluationális tőkének 20°/0-je essék a felszabadult birtokra. Legyen ez azonban bármi kép, arról meg vagyok győződve, hogy 2/3-dát vagy tán 3/4-ét az evaluatiónális tőkének ugyanazon birtokos fogja viselni, melly az evaluátiót kapja, t. i. az allodiális birtokos, s rá nézve az evaluátió nem egyéb, mint az arány talamit szenvedett kár egymásközti kiegyenlítése. És miután ez tisztán áll előttem, igen szerencsétlen pénzügyi eljárásnak tartanám azt, ha aránytalanul megszaporított jpirokkal bebonyolítnák pénzügyeinket önmagunk, s önmustifikációból, ügyetlenkedve, épen azoknak okoznánk kárt, akiken segíteni akartunk. Ez történnék pedig, ha a felszabadított úrbéri adózásokat az értéktőkének kifizetésével akarnák evaluálni. Mert az úrbérvesztett földbirtokosnak beruházási tőkére van szüksége, s e miatt az evaluationális papírokat kénytelen volna forgásba tenni Már most képzeljük , ha hazánkban 100 millió evaluationális tőke a mostani pénzviszonyok közt forgásba jő, mi lenne ezen papírok értéke? A birtokos tehát megkapná az evaluationális tőkét, de csak papíron, s abból okvetlenül következnék . Hogy azon papírokat csak nagy 1/0 veszteséggel tehetné pénzzé, s ezáltal nagy kárt szenvedne. Hogy a beváltásban , mellyet a státus névszerinti értékben teljesitend, újra sokat veszit. Hogy a papírral elárasztott országban a pénz becse mesterségesen leszállittatnék. Hogy minden más papírkibocsátás, hitelintézeti, közlekedési czélokra lehetetlenné válnék. Innen következik tehát világosan, hogy az evaluációt tőkében végrehajtani épen az úrbérvesztett birtokos érdekében veszélyes , mert a pénzforgalmat egy státusban rögtön többzörözni nem lehet anélkül, hogy a pénz becsét szükségkép aránytalanul ne szállítsuk alá, sőt az ország pénzügyeit zavarba ne hozzuk. S ezért az evaluációnak valódi értelme csak úgy lehet, ha az evaluálandó tőke évi kamataiban történik. T. i. meghatározza az ország a fizetendő tőke évi kamatát, s ez a birtokosnak évenként kifizettetik. Ez növelheti az adót , de illetetlen hagyja a státus financziális állását, nem érinti a pénzforgalom viszonyait , mert mesterkélt után nem szaporítja a pénzt. Sőt még ezen munkálkodás is egyszerűbbé válhat azáltal, hogy az évi jövedeleméventes fizetendő adó különbsége egyenlíttetik ki a státus és úrbérvesztett birtokos közt. Azt fogják ez ellen sokan mondani teljes igazsággal, hogy ezen elérás a) beruházási tőke nélkül hagyja a földbirtokost, s ezáltal lehetetlenné teszi a gazdálkodást. b) Nem szaporíttatik az ország forgalmi tőkéje, holott most a tőke hiánya tart mindent pangásban, pénzt teremteni egyáltalában nem lehet. E bajokon segíteni más pénzügyi munkálat feladata, de hogy ez sikeresen megtörténhessék s pedig minden veszély nélkül, épen ezért nem szabad evaluátionál is papirokat kibocsátani. Miként rendeztessék ez, erről közelebb. — Kovács Lajos, Bécs, jun. 26-án. A Pesti Hírlap 20-dik számában közlött s a testőrsereget illető nézeteimre Szemele úr felelőleg azt állítja, hogy azok a testület egész tisztikarát (?) és elöljáróit megsértették. Önkéntelenül azon kérdés támad : ki ezen Reméle úr ? hogy magát a testület védnökéül tolja fel, fel van-e erre hatalmazva, vagy minden felszólítás nélkül puszta ellenmondási vágyból vette-e kezébe a tollat, irt annyit öszsze ? Reméle ur a testületnél a magyar nyelv tanulója. Az, hogy a közlött czikk írására felszólitja ott, annak egész szerkezetéből és azon körülmény által világos, miszerint áll adatokkal lép fel, mellyeket állásánál fogva is csak úgy tudhat, ha avatottabbak által azok véle közöltének. De én azért Reméle urnak csak úgy felelek, mint válaszolnék akkor, ha a tisztikar és az elöljárók háta mögé nem bújt volna. Azt mondja Reméle úr, hogy a testőrseregnek két czélja van. Egyiá : őrködni a király magas személye körül Másik : a katonai tudományokat Bujájává tenni Én azt jól tudom. Ezt nem is tagadtam. Hanem azt állítottam, vagy ha nem állítottam, most állítom, mikép, ha az elsőnek eddig meg is felelt, a másodiknak eleget sohasem tett, most sem tesz, és mint képező intézet, egész szerkezetében hibás. Ezt így mutatom meg. Minden nevelő intézetnek úgy kell rendezve lenni, hogy a tanulási és a vetélkedési vágy a növendékben bizonyos jutalom elérése reményével tápláltassék , és az sem ennek elmaradása, sem előrei megadása által el ne nyomassék. Mert Csak igy felelhet meg legjobban hivatásának , csak így adhat a honnak eléggé kiképezett ifjakat. Megfelel-e a testőrsereg, mint képező intézet, ezen követelésnek? Nem. Ott az ifju beléptével mindjárt hadnagygyá tetetik, s mint illyen, olly állást foglal el, honnan a maga sorában a legfelsőbb katonai rangra emelkedhtjük. Azt, mi soknál számos évi hűt szolgálat után elmarad, azt, mit sok öszbecsavarodott fővel el nem er hatoit, az ifjú testőr egy boldog órában eléri. A jénai a törekvés megvan, ezen kitüntetést utólagosan i megérdemleni. De az emberek gyöngék. Méginkább azok a fiatalok. Az allodalomnak tehát kötelessége, az emberi gyöngeségnek minél isevésbbe kedvezni. Tudom , hogy a testőrsereg szabályaiban az áll, miket csak azok, kik már szolgáltak, s ez altal érdemet szereztek, neveztessenek ki testőrödnek. De erre az újabb időkben tekintet nem volt. Egy, két hónapos hadnak , sőt a polgári állásból isvé ettek fel egyének a les őrseregbe. Igaz, mit félebb mondottam, megczáfolhatlanul áll. Igaz, vetélnek fel ollyak is, kik hosszabb ideig szolgáltak; ollyak is , kik más katonai intézetekben neveltettek. De épen ezek elő bizonyságul szolgálnak arra, hogy a festőrereg mint képező intézet, a semminél nem sokkal ér többet. Mert ezek minden megerősítés, minden szorgalom nélkül a többi, kiknek a sors jutott, a testületnél kineveztetni , jóval fölülmúljak Ezek többnyire azok , kik mint főhadnagyok lépnek ki. És egész érdemök csak annyiból áll, hogy nem tanultak, és nem is felejtettek. De ezek után azt mondja valaki , hogy ha a testőr mint főhadnagy kiléphet , úgy a tanulósi ösztön nincs elnyomva, és a jutalom remény megvan. Ezen ösztön, ezen jutalom csak látszólagos. Mert azon az év , mellyet a testőr a testületnél eltölt, olly sok , hogy azok, kik a lovassághoz mint hadnagyok lépnek ki , nem sokára kilépések után az ezrednél főhadnagyokká lesznek.A hadnagy- vagy főhadnagyranggali kilépés csak a gyalogokra lesz egy kis különbölet. Hogy mennyire nem felel meg a testőrbereg, mint képező intézet, ebbeli czéljának, az is bizonyítja , miről Reméle úr, mint becsuletes hazafi, leginkább bizonyságot tehet , hogy azok közül, kik a magyar nyelv birtokában nincsenek, egyetlen egy sem tanulja meg azt. Mert a testületnél a tanítás, mint a keresztelés, csak azért történik,hogy a gyermeknek neve legyen. Valamint a keresztelésnél nem törtdunk azzal , ha fog-e a gyermek később keresztyéni elvekben felneveltetni, úgy a testőrseregnél is tanítanak, anélül, hogy valaki az eredményre gondolna. Tanítanak, hogy tanítsanak. És ha az elöljárók olly igen magyar szelleműek volnának , mint azt Reméle úr szeretné a világgal elhitetni, ők ereszben sokat, mindent tehettek volna és tehetnének. Valóban nem-tanulás miatt még egy testőrnek sem kellett tisni ran,ja elhagyni A 66 hadnagynak és 22 főhadnagynak a testületből 8 év alatt történt kilépésével mit akar bizonyítani, ha nem azt, hoggy nyolcz év alatt mindössze 88 testőr lépett ki? vagy szoktak a testőrök mint őrmesterek is kilépni ? vagy arra 608 akar engem emlékeztetni, hogy az ufjabb időkben két testőr az évi rang helyett egy évivel osztatott be a fennálló szabályok goromba megsértése által? Aztán bizony évenként 11 tiszt, mert ha a számadást úgy, mint létetett, vesszük is fel, csak ennyi tiszt esik nyolez évből egy évre. A tömérdek költség tekintetbevételével nem olly roppant, és bizony igen drágán vásárolt nyereség. A „henyélő" szót illetőleg fel kell nyilatkoztatnom, hogy én épen nem akartam azt állítani, mintha a testület semmit sem tenne. Én testestől lelkestől magyar vagyok. Szivemnek minden dobbanása a szeretett magyar hazáé. A veszély pillanatában nekem ugy tátszik, hogy minden kar , melly nem a honvédelmire fordittatik, henyél. Jön idő, bár elmaradna, midőn azt fogom mondani, hogy minden kar, melly nem emeltek a haza védelmére, átkozott és átkozott lesz a sirban is. Minden polgárnak kötelessége a helyet, hová őt a fejedelem és haza szólítja, híven betölteni. És én tudom , hogy e testületelkezdjei ezen elvnek hódolnak akkor, midőn a mostani körülmények között még Bécsben tartózkodnak. De ha nagyobbodik a veszély, nincs hatalom, melly őket visszatartható. 1ia kell, lemondanak ők tiszti rangjokról, mint közvitézek fonák megjelenni a harczóók között. És törekednek megvédeni a hazát, melylyen kivül számunkra nincsen öröm, boldogság és üdv. Illy lelkesek mindig voltak és vannak a testületben. Ezt én Remete úrtól nem tanulom. Ezt egy szóval sem tagadom. De azok az elöljárók . . . Csak azokkal hallgasson el. Noha se baj. A szokás a szerencsével, a szeszély az éghajlattal, a vélemény a könyvvel, az elv az idővel változik. Ha az ő szokásaik, szeszélyeik, véleményeik, elveik meg most nem változnak meg, akkor — jó éjszakát örökre ! Azon pszt a tagadásra, hogy az elöljárók nem akarták akadályozni a tisztikart a honvédelmi költségekhez valamivel járulni, feleletem : a megtért bűnöst nem bántom. Hazai mozgalmak: Mosonyból, juliius 25. — Árassza a szabadság, mint a nap, sukárait mindazokra, kiket isten kéjére teremtett. Ez eszme lelkemmkel egybeforrt; különben hajlandó lennék az új-yorki alkomány egyik czikkének, melly szerint az egyház szolgái semminemű polgári tisztséggel föl nem ruháztathattunk, nálunk tágabb értelmet is tulajdomtatni. De hasznáják ők fel bármit a vallás fegyverét a szabadelvűség ellenében, azért VIIk Ferdinand, Xik Károly és hasonló országlók időszakát elővarázsolni képesek nem lesznek. Azt pedig jól tudhatnák, hogy a vallás világi érdekekre fektetve, szintolly romlandóvá válik, minek a föld minden hatalmasságai. Áttérek azonban tárgyamra. Az esztergomi ismeretes petitió iránt az aláírások, megyénkben is megkezdődtek Buzdittatók , késztettetik arra kicsiny, nagy; de nem a tárulom kellő megmagyarázásával, hanem több helyen illyfele ámításokkal: ,,a protestánsok a catholiotisokat el akarják nyomni, az alapítványi javakat azoknak kiváljak ad istb. Mindezek vezlére már néhány község, jobb hiszemmel leven protestáns testvérei iránt, az aláírást megtagadta. Iily előzmények után, reánk virradt követválasztásaink is a vallás színét viszték. A zura falui kerület több községeiben, az ági állók megkezdése előtt, a nép önakaratúlag a P. Hírlap első éveiből ismeretes szabad szellemű Major Pál mellett határozta szavazatát adni, de ez, vetélytársának szerencséjére, evang. vallása lévén, ellene a vallási demonstráció megkezdődött. A papság a vallva fegyverével, mások tekintélyekkel küzdöttek, ugyannyira, hogy a födött eredmény szerint a választók nagy többsége, a catholicusok 1, 7 hyre szavaztak. É igy Major, a mostani kormány híve, ki a kedélyek eztn izgalmai között polgári kötelességmek éreze teljesen visszavonulni inkább, mintsem tettleges föllépése által cath. ügyfeleibeki az emberi kebel legnene-sb érzelmeit : a bizalma és vallást ellentétbe hozni, és a különvallásuak között az eddgi békét s testvériséget felbutatni, — megbukott. Kedezebben mosolygtak reánk az egek másnapon a Bi.jánosi kerületben. Eleidén több jólötről volt a szó, mig végre Imréd Lipós és Jackovich Antal mellett a pártok megalakultak. Az előbbi napon olly kedező sikerrel használt vallási fegyver itt is megkisertetett. Imrédy, a Volt ellenzék buzgó tagjára több helyen ráfogák, hogy lutheránus, más helyen ismét ,hogy a proteaianokat inkább panolja. De nind hiales, az ellene fölhasznált fegyverek a népnek hantai ragaszkodásán megompultak, és 17 mid megannyi község nemzeti zászlójától körülvéve, villáikon fordozták föl s alá, és éljeneztik. — A sok kiabálás után szavazni kezdettünk, mellette a kereskedők, iparnók, a hány utod. tiszt és a nép nagy része; ellene a papság, megyei tisztek és a nép egyik töredéke szavazott. — Az eredmény tudva van. A határozott kormánypárti megválaszatása után, választóitól zenes 6-val az utczán végig hordztatott, és bemutattatott a népnek, kiért jó és jéz időben egyaránt mindenkor küzdött. — Isten éltesse. — Pintér Miklós. — Eszékről Írja a pécsi német lap, miszerint ott június 10-én közgyűlés tartatott. Minden rendűek , de kivált az ikrek igen nagy számmal jelentek meg. Az elnök, Scallopek Lajos, tót nyelven nyitta meg az ülést. Előterjesztő, mikép a most megnyílandó orsz.gyűlésre a meghivó levél elérkezett. Kérdés tehát: kellő és mikép, milly módon képviselőket küldeni. Erre elkelt pénztárunk Jankovics , egyike a legdühösb ikreknek. Ez már múltkor arra dolgozott, hogy a király alakásáal ellátott rendeletk vettesenek el, s igy az engedelmesség tagadás-éri meg. Most hasonlóan duhömn kezdett izgatni, és a szegény falusi népet tévútra vezetni. Jellacrich hatalmára és loyalitására hivatkozott. Merészsége annyira terjedett, mikép Sedlarich városi aljegyzőt a terem-