Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-08-17 / 136. szám

structióval ellátva megy mindegyik a kijelölt városba. A Sob­­riernál máj. 15-én lefoglalt iratok ezen ügyviselők tudósítá­sai. Ehhez még, a­mi sokkal veszélyesebb, altisztek küldettek az őrségekhez, hogy rontsák a fenyiteket a katonaságnál. Az emberi jogok társulata már régi, több mellék-ágazatokkal volt elterjedve mindenféle. Összeült a nemzeti palotában, s mint a szomszédok tanúsítják, golyót öntő, töltést csinál a ke­vés titkolózással. Ilyen volt a két club, s velök némelly kor­mánytag egyetértésben, kik megengedik vagy elhallgatják, mi­kor a közfegyvertár megnyílik számukra, mert csak máj. 14- én jött ki a tiltó parancs, mikor már késő volt, mert a fegy­ver élesítve volt a nemzeti gyűlés ellen. A nemzeti mű­helyek csak erősödtek a luxembourgi követekkel, s min­den jelei a veszélynek mutatkoztak azonnal. Emile Tho­­masnak néhány szava igen jellemzi az itteni dolgokat. „Meg­­akadályozok, mond ő, egy nyilatkozatot, mellynek czélja volt üdvözleni Lamartinet, a miért egyesült Ledru-Rolinnal, és védte őt a nemzeti gyűlésben. ” Forrongásban az egész lu­xembourgi sokaság , a Sobriernél hozott végzések kijelölik a pártosok czélját. Szerintük a nemzeti gyűlés megsérti a nép által neki adott bizományt; nem akar közmunkás miniszert; katonákkal tömi Páriát; jogot ad az elnöknek, hogy kiparan­­csolhassa a nemzetőrséget; bűnt követ el a népfelség ellen, megtiltván a kérelmek előterjesztését a szószéken ; lövet a népre, melly békésen visz kérelmet Lengyelország ügyében, s végre kimondatik, hogy a nép elvesztette jogait, s egy köz­csendi bizottmány neveztetik kilencz tagból, kiknek neve nem volt feljegyezve, csak kimondva. Ezek megtiltják a készpénz kivitelét , törvénykívülivé teszik, a­ki elhagyja az országot, megszüntetnek minden közhivatalt és hatalmat a maire-n kí­vül, ellenben hatósági bizottmányt rendeznek , hol két tag közül ötnek munkásnak kell lennie; választmányokra bízzák a közvagyon számbavételét, a rendőrségi bíráskodást, a ren­delkezések és törvények végrehajtását; teremtenek sereget, mellynek neve: munkások serege; kimondják a nemzetőrség feloszlását, s törvényenkivülivé teszik a nemzetőrt, ki egyen­ruhában az utczán mutatkozni mer ; rendkívüli progressiv adót hoznak be, rövid idő alatt befizetendőt. Azok ingatlana, kik nem fizetnek, közösnek nyilvánittatik; az ingóság elko­­boztatik s kiosztatik a szűkölködőknek; összehívják a közsé­geket, hogy ismerjék meg a jelen köztársaság közcsendi bi­zottmányát, elhatározzák, hogy a munkarendezés három hét alatt ki lesz hirdetve a munkások érdekében, így a Sobrier háza volt az összeesküvés gócza, és mégis, mikor a nemzeti gyűlést megrohanják , ki lép be legelőször ? Longepied a Sobrier-lakta ház gazdája , kitől kérdeztetvén: mit akar ? azt felelé, hogy Ledru-Rollin meghagyásából jó ellene állni a megtámadásnak, vagy elnyomni azt. Ledru Rollin az iránt kérdőre vonat van, ezt nem tagadja, s dicséri ezen ember hatékonyságát, kinek sokszor vette már hasznát (Ledru- Rollin szót kérek). — Ha kérdeztetek a végrehajtó bi­zottmány , ez azt felelé, hogy megtette a rendeleteket; ha a nemzetőrségi parancsnok kérdeztetett, ennek is úgy megvolt a maga kifogása, valamint a hadügyi ministernek, kiknek mindnyája ide-oda utalt, s a felelősség mintegy elszóratott, hogy annál nyomasztóbban sulyosodjék mindegyikre , kinek bármi kis részben is volt kötelessége. A parancs mint az en­gedelmesség o­lyan, hogy sohasem szabad azt félig érteni. Különös pedig az, hogy sehol sincs említve Courtaisnak pa­rancsnoki kineveztetése, s azt sem tudni, ki volt hát a főpa-­­ rancsnok. A végrehajtó bizottmány maga mondja, hogy van elég erő azon seregben, mellynek neve Montagnards (hegyi­ek). Mi történt az alatt a rendőri főnöknél, kiről a bizott­mány tagjai magok is tudják ,­hogy nem le­het benne lízni,“ mind a mellett ott hagyják hivatalában , noha meg sem jele­nik a máj. 14 ki tanácsülésben, sőt feleletével, hogy beteg, agyszerűen megelégesznek , és máj. 14-kén még reggel sem kap tudósítást a belügyi­miniszer, s így két folyvást semmi személyes összejövetele ennek a rendőri főnökkel, sőt amaz, mióta hivatalába lépett, csak egyszer sem látta ezt, legköze­lebbi alattvalóját, s csak annyit találtunk egyik tudósításá­ban: „Canssidiére megegyezik benne, hogy Sobriet az első perczben elfogassák , Blanqui körül van véve.“ A belügymi­­niszer azt mondá ugyan, hogy ő felel azon emberért, ki a mozgalmak élén áll, és így tudá, ki legyen a vezér , mind a mellett azt állítja, hogy már 14 ke­­stvéjén, mikor ő Sobrier­­nál tanácskozott, szó sem volt a készülőben levő mozgalomról, így játszanak végig szerepet a belügyi miniszer (Ledru-Rol­lin), a rendőri főnök (Caussidiere) a tudósítás szerint, kikhez még jó Louis Blanc. Ennél máj. 14-én 15—20 személyből álló gyűlés volt több óráig. Máj. 15 én reggel több , mint hatvan ember jelenik meg nála. Mikor kimegy, egyenesen a Bastille-piacz falé tart , s nem sokára kiáltja egy csapat: éljen Louis Blanc. Ez a csapat , 2 — 3 száz embernyi , ment csatlakozni a felkelőkhöz. Egy tanú vallja, hogy máj. 15-én, mikor a nemzeti gyűlés megtámadtatott, látta Louis Blanc-t, Albertét és Barbest tapsolni a pártn­ak tettein ; mikor pedig Raspa­l akará olvasni a lengyelügyi kérelmet , Louis Blanc csendet kért, hogy a kérelmi jog szentül megvédessék. Vall­ják, mint ösztönző Louis Blanc, a munkásokat a kezdett vál­lalat folytatására , mivel most az egyszer nem lesz elárulva, mivel a mai demonstráció nem megrendítő , hanem felforgató. Ezután győzelmileg vitte őt a lázadó sereg a gyűlési terem felé, Huber pedig épen vakmerő volt eloszlatottnak hirdetni a nemzeti gyűlést , mire kiáltás jön : városházához ! Egy ezredes bizonyságot tesz, hogy Louis-Blanc mintegy három­száz ember között a városházára tört. Ehhez illy levelke is járul egy kézművestől, feleségéhez : Én Alberttel és Louis- Blanc-al vagyok ; a nemzeti gyűlés fel van oszlatva. Ma éj­jel ülésünk lesz a luxembourg­ban. — A júniusi vérnapokat illetőleg azt kelle nyomozni a bizottmánynak : minő tervek készítők azt elő, minő eszközökkel, s minő viszonya van a má­jusival. Ezen utóbbinak elnyomása után néhány lázitó főnök elfogatott ugyan , de nem irtatott ki pártjuk szelleme, s már máj, 15—16. éjszakáján Belleville­ben a montagnardok gó­­lyát­ öntöttek. Június 3-án a montagnard­ok zászlóaljja falra­gaszokban közlé a polgártársakkal, hogy kész szolgálni a köz­társaságot, Caussidieret. Megjegyzendő, hogy ekkor már ezen zászlóaljj, mellyet megvesztegetett Canssidiére , törvényesen nem létezett. Júl. 17-én illy falragaszt lehete olvasni ; tegye­tek ollyat a köztársaság fejévé , ki annak nem lesz veszedel­mére. Azon ember, kit mi akartunk, kiben minden kellő tulajdon egyesül : Caussidiére Mark: Ugyanez nap hirdette­­tik az 50 centimes­ OB (12 p. kr.) lakoma, hová a megyék is meghivatnak, ölelni testvéreiket, dicsőíteni a democrátai sociális elveket.­­ Nem sokára a munkások itt-ott kezdik boszantani a nemzetőrséget. Junius 23-án azonnal fölkel egy 340 embernyi csapat, 63 kezd rabolni a Saint-Antoine külvá­rosban, mégis a végrehajtó hatalom egy tagja így szólott: a clubok igen megvesztegeték ugyan a külvárost, s mi kihaj­tottuk őket az állodalom épületeiből, de a társalmiság jogát (le droit d association), tisztelni tartozánk. Már junius 23 a előtt előre lehete látni a kitörését; jan. 14-én egy levél foga­tott el, melly Blanquihoz szólott, benne ki volt téve, hogy nem sokára kitör a lázadás, még pedig gyújtogatás, rablás­sal , és ő meg fog szabadittatni. A közhelyeken a csoportozás napról napra, a titkos összejövetelek, hol sajnálkoztak a fe­lett, a­miért a máj. 15-ei merény nem sikerült, s új tervek koholtattak, sietteték a minél előbbi föllépést. A lázadóknak voltak lőport és fegyvergyáraik, s a hatóság vagy nem tudott, vagy nem akart tudni róla, s ők mind egyre erősödtek. Máj. 23-án Trouvé Chauvel figyelmezteti a végrehajtó bizott­mányt , hogy az izgatás kora a nemzeti műhelyek s az itteni szellem elharapózik a clubokba , név szerint az emberi jogok társulatába, s egyszersmind bemutató eme társaság szabályait, hogy tagjai ellen kellőleg legyen gondoskodva , de rá nem hajtott a bizottmány. — Jun. 22 én Marie, a bizottmány egyik tagja, értesíttetik, hogy 3—4000 munkás akar vele szólani. Ő ezt megtagadja, s csak öt követet bocsát maga elé ; ezek között megismeri Puzol-t , egyiket a nemzeti gyűlés megtámadóinak május 15-én , s nem akarja ki­hallgatni, mondván a többinek: önök valódi munkások, szól­janak maguk, vagy Puzol fogja ezt megengedni ? rabszol­gái önök neki ? — A szóváltások elkezdődtek, a munkások ke­serűen panaszkodtak, hogy nekik a vidékekbe kell kivándo­rolni és fenyegető szóval, halál emlegetésével zárák be a szó­váltást. A rendelet az öt küldött befogatása iránt, elkésett. Ugyanazon perc­ben 56 küldött gyűl össze a füvész­kertben (Jardin des Plantes) A belügyi minister reggeli 10 órakor személyesen kapja meg a parancsot elfogatásokra, s az csak 28-án reggeli 9 órakor küldetik a rendőri főnökhöz. Másnap ezen emberek a torlaszok között vezérlik a mozgalmat. íme hogyan került ki a méreg a nemzeti műhelyekből és a luxem­bourgi palotából. A nemzet műhelyek küldöttei ugyanis egy clubot alapítottak, mellyben fő befolyása volt Louis­ Blancnak. Eme küldöttek nagy fizetést kaptak, s minden személy , ki megjelent a clubban, kapott 50 centimes fizetést ülésenként. Többé nem elvekről vagy panaszokról vala szó, munkás és munkáltató között. Itt a socialismus volt fegyverben, melly állandóan együtt maradt, veszedelmére nemcsak a pénzügy­nek, hanem a társaságnak is. A tudósításban még folyvást tanúságok hozatnak fel ar­ról, mikor és merre volt Louis Blanc, Caussidiere jun. 23-kán, s itt már igen sok személyiségi apróságokra terjed le az elő­adás, miket nem tartünk szükségesnek közleni. — A tudó­sító után Ledru-Rollin, Louis-Blanc, Coussidiére álltak szó­székre magokat menteni, de az általános fővita még nem kö­vetkezett be. — P­á­r i­s, aug. 5-én. Nemzeti gyűlés. Babaud felol­vasó tudósítását Montrel indítványa felett , mellynek czélja egy hivatalos újságot alapitni a republca részéről. E lap meg­indulna sept. 1-jén, az állodalom költségén s neve alatt; in­gyen küldetnék minden községhez, melly nem bírná fizetni, a többiek 2 frankért kapnák havonként. A maire, megkapván s megnézvén a számokat , azonnal küldené a tanítóhoz , ki felolvasná tanitványi előtt. Tiz tag a nemzeti gyűlésből és húsz az institut (t. társaság) ból vigyázna a kiadásra. Szerkeszti : Csenge­ri Antal és Kemény Zsigmond. HIRDETÉSEK: (1325) (2, 2) Juhok árverezése. Grassalkovich herczegség tö­mege zárgondnoksága részéröl medellei és hatvani­­irodalmak­ban tenyésztésre alkalmatos következő juhok fog­nak árverés utján készpénz fizetés mellett eladatni és pedig: Kecskeméti országutban eső Örkény helységnél legö­vendeli majorban folyó hó 21-én: 100 öreg kos 40 kétéves kos 40 egyéves kos 14 kos bárány 3650 öreg ürü 50 kétéves ürü 400 egyéves ürü 30 ürü bárány 40 jerke. Gödöllőtöl egy órányi távolságra eső Issaszeg helységben folyó hó 24-én : 2100 öreg anyajuh 250 kétéves jerke 800 egyéves jerke. Hatvani országutban eső Kis-N­alván majorban folyó hó 31-én: 130 öreg ürü 360 kétéves üríi 1000 egyéves üríi 500 ürübárány 300 jerkebárány. Venni szándékozók az illető helyen reggeli órákban megjelenni illően meghivatnak. 1358 (1361)­­0 Megjelent s minden hiteles könyvárusnál kapható Országgyűlési Emlék. Políticai, történeti és szépirodalmi Almanach, 1848-ra. Az alsóházi terem rajzával. Szerkeszti és kiadja: Vahot Imre. — A’ politicai és tör­téneti rész tartalma : Az utósó pozsonyi ország­gyűlés. Székely Józseftől. — Kossuth Lajos, mint országgyűlési szónok, Vahot Imrétől. — Az utósó pozsonyi országgyűlés legtöbb tagjának rövid jel­lemzése, Vahottól. — Hongyülési ékesszólás, Pásztor Dánieltől. — Kazinczi Ferencz fogsága naplója. — Beszéd, Szemere Bertalantól. — Ónodi országgyűlés, 1707-ben Hrabovszki Zsi­­gmondtól. — Kölesei Ferencz, házi körében, ubernyiktól. — Az 1575-ki erdélyi országgyűlés, Szilágyi Sándortól. — Megyerendszer-e, vagy központosítás? Székelytől. — Dobos János. Vahot Imrétől. — A múlt dicsősége , a jövő bölcsője. Varga Istvántól. — A rendkívüli nemzetgyűlés Budapesten 1848. Vahot Imrétől. A novellák­, költői beszélyek- s lyrai költe­ményekből álló szépirodalmi részt Írták : Bangó P., Gál, Garai, Jókai, Kővári, Lauka, Lévai, Lisznyai, Nagy Ignácz, Pap Endre, Petőfi, Samarjai, Szatmári Pál, Szelestei, Szemere Miklós, Szilágyi István, Tompa, Tót Lőrincz, Vahot Sándor, Vajda János. Ara ezen 19 sűrű nyomású ívre terjedő, s díszes borítékba kötött almanachnak: 2 ft 30 kr. p. p. Előfizetőink, s a Magyarföld és Népei uj fo­lyamának előfizetői, kik pótlásul ez almanachot kapják, példányaikat mindenkor átvehetik tőlünk. (1358)Á­rlejtés (3, 3) az alföldi magyar táborok érdekében. Kir. biztos, Török Gábor ur 1. augusz hó 23-án Szegeden a városházánál mintegy 15.000 főből álló sereg számára kivontató kenyér , vagy ha erre vállalkozó nem ajánlkoznék, tehát liszt és búza, továbbá zab, széna, szalma, s tűzifa szállítása iránt árlejtést tartana , miről is a vál­lalkozni kívánók általam ezennel hivatalosan értesittetnek, s egyszersmind felhivattatnak, hogy e nemesb szempontból is a legmelegebb részvétre érdemes árlejtésen a szükséges biztosítékokkal ellátva, minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. — Pest, aug. 12-én 1848. Lángh Ignácz s. k., Pest város főkapitánya. Nemzetőrségi szuronyos lő­fegyverek nagyobb mennyiségben darabonként kaphatók Pesten a serviták terén (1359) Rimer József puskamüvésnél.___________________(2^3) (1342) je­§& magyar 2) Kőszappangyár. Alólirtnak van szerencséje a t. ez. közönséget tisztelettel arról értesíteni, miszerint ő nem rég olly készítményt honosított, melly Ausztria nyu­gati tartományaiban két évi létezése óta már mind azokra nézve, kik azt egyszer használták, szük­séggé vált: ez ugyanis az általánosan jónak elis­mer KÖSZAPPAN, melly minden egyéb bármi nevezetű bőrtisztító és finomító szert helyrepótolja. Eköszappan a szükséghez képest négy rendbeli osztályokra van osztva , u. m.: Igen finom, a leglágyabb s leggyengédebb bőr­nek való. Ára 20 e. kr. Elsőrendű (finom), olly személyeknek való, kiknek finom s lágy bőrök van. Ára 10 e. kr. Másod-rendű (középfinomságu), olly személyek­nek való, kik idővel munkával foglalatoskod­nak , melly a­ bőrt darabossá vagy tisztáta­lanná teszi. Ára 8 e. kr. Harmad-rendű (közönséges), kiválólag olly sze­mélyeknek való , kik olly munkákkal foglal­koznak , mellyek által a bőr keménynyé, da­rabossá vagy tisztátalanná lesz. Ára 6 e. kr. A két utolsó rendű, a kelme minőségéhez al­kalmazva, igen jó folttisztitó szappan gyanánt is használtathatik. Vállalkozó bizton reméli, hogy ezen készítmény jó tulajdonságainál fogva, csakhamar fog elter­jedni és becse mielőbb elismertetni, minélfogva azt a t. ez. közönségnek próbául verésre ajánlani bátorkodik. Ollyanoknak, kik árulás végett na­gyobb mennyiségben vesznek, száztól 20 ráadás adatik. Azonkívül van még alulirtnál főraktára a Las­­sensky Antaltól Bécsben nem rég feltalált gyors borotváló-lélnek. Egy üvegecske, melly egy évre elég, 15 e. kr. Kik árulás végett vesznek, szinte illő részadást nyerendenek. Nemkülönben van még saját készítménye jó bajuszpedrő- és viaszbajkenőcsből (különféle színben) csinos levélczinboritékban. Fontja 2­0. forint, ugyszinte jó és száraz háziszappan, világosan és lassan égő tábla­, Milly- és Apollo-gyertyák, a legjutá­­nyosabb áron. Sopronyban, júliusban 1848. Braun Lajos: (1336) Oszvald testvérek (69­6) Pesten József-téren ajánlják fölötte jutányos áron a következő, sza­bály szerint készített czikkeit a NEMZETI ŐRSÉG számára, úgymint: lovag-kardokat, lószerszámra és kardkötőkre való foglatokat alpacca­­fémből;­­ gyalogtiszti kardokat al­­paccaból és aczélból, gombokat al­­paccaból és vegyitekből ; czim­ereket csákók- és töltéstartókra, étry*’ Nehány nap múlva töltéstartók, kard- és szurony-kötök és hüvelyek, úgy a közönséges mint a vágó-szuronyokhoz, mérsékletes áron kaphatók lesznek. (1346) Épen most jelent meg (3, 3) Sleekenagt Gusztáv, pesti könyvárus és kiadónál, váczi-utczában 15. sz. és minden hiteles könyvárusnál kapható : Német Nyelvtan. Az újabb nyelvészet elvei szerint írta Bloch Károly, nevelő. Nagy p­ adról fűzve 1 forint pengő p. Kódja s nyomtatja Länderer és Hepkenast Szabad sajtó-utcza 583. sz.

Next