Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-09-01 / 149. szám

Péntek KQNIV-t.’ TARA 149. Mígjei«Bfi *• n ap rautde* nap, hétfít kivét* Félévi előfizetés a' két fívárosban házhozhor­­dással bérit. nélk. 6 frt 30 kr., a Kiadóhi­vatalból elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 1 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pes­ten, szabad sajtd-utezai szabadsajtdudvarban ŐS 3. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt min-PESTI BIBUP September I. 184®. éta k. .Mtetóratakfl. — ks »««tr. ki Tsir­lenyka ’s egyéb külf. tart Miá Bjekba küldetni kívánt péld. iránt a' megrefldai és csak a' bé­csi cs. fíposta-hivatal utjin történhetik. Mindenféle hirdetmények felvéleznek, ’s egy­ 4-szer hasábozott apró feetüjli serért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr., a’ kettős ha­sába serért pedig le pengő kr­­ámíttatik. Hivatalos rovat. A „K ö s­­­ö n­y“ után. Rendelet. A megyék főispánaihoz, a kerületek főkapitányaihoz, a székek főkirálybíráihoz és főtiszteihez. A két ház által megajánlott hadsereg összeírása tüstént megkezdendő lévén, mihelyt önök e rendeletet olvassák, sietve menjenek a megye, szék, vidék székhelyére, hol találandják és szükséges utasítást a teendők iránt. Ugyanazon utasító rendelet ugyanakkor elment a városok elnökeihez is. Budapest, aug. 29-én. Szemere Bertalan, belügyminister. Nádor kir. helytartó ő fönsége, a belügyminister elő­terjesztésére Szentkirályi Móriczot ismételt kérése folytán az ilvidékeni kir. biztosi hivatalától felmentvén, hasonló hatás­körrel helyébe B­e­ő­t­h­y Ödönt, Bihar főispánját nevezte ki. Ugyancsak ő fensége a belügyminiszer előterjesztésére, az ország éjszakkeleti részében legújabban mutatkozni kezdő mozgalmak fékezésére , Máramaros, Ugocsa , Beregh, Ung, S Szathmár, Középszolnok, Kővár és Krasznamegyékbe és a­ps­a Il­dik oláh ezredbe királyi biztosul Mihály Gábort kiküldötte. — — A belügyminiszer rendeli, mikép a váczi siketnéma ntézetbe 120 pft. évdij fizetése mellett, a rendes növendékek közzé izraeliták is, ha kívánnak, Boroztassanak. Nem hivatalos rész. Pest, aug. 31-én. A Márczius Tizenötödike szorul szóra ezt írja: „A nemzetőrök általán roszul viselik magukat. Szent­ Tamás né nem vételét egyenesen a nemzetőröknek t­ulaj­d­oní­tják. Előre küldött Bechtold 500 sorkato­nát, utánok kétezer jászkunt ; az ötszáz katona bement Szent­ Tamásba, s a kétezer híres verekedő s nagyszájú nemzetőr nem követi őket. E sorkatonákból sok elveszett, a egy szakaszt úgy mondják el is fogtak? Nálunk pedig midőn Turiánál a saját magunk i­gyai megszólaltak, egynéhány század nemzet­őreink futásnak eredtek, pedig még egy hang sem ott Turiából.“ „Borjasnál három rácz átúszott a Tiszán, s meg­­gyujtotta a falut, hol két ezer csongrádi nemzetőr volt, azaz megfutott, mert a túlpartról valami 35 ■rácz lövöldözni kezdett.“ „Nálunk katonáknál e szó pecsovics nem léte­zik, e helyett már „nemzetőrt“ használunk.“ Márczius Tizenötödikének ezen adatai szerint, mi magyarok — mert hiszen többnyire belőlünk áll a nem­zetőrség — csaknem olly gyávák vagyunk, mint az anectodában a hét sváb, kiket egy nyúl megszalasztatott,­­és úgy lesülyedünk , hogy a boldog emlékezetű insurre­­­ctiónak Győr körül folytatott hadi dolgait egy classicus kor vitézségének tekinthetjük. Feltegyem-e, miként Pálfi Albert barátom, hinni szokta azt, mit lapjaiban kinyomat ? Danton tanácsoló: legyünk rosz elővéleménynyel az­­emberek iránt, mert száz közül 99 ámító és gyanús. Én undorodom e maximától, és szorgalmatosan tartom mnagamat a keresztyén morálnak azon régi dátuma, de azért enég tán el nem viselt elvéhez, hogy t. i. felebarátainkról jót higyjünk mind­addig, mig roszaságukat tettekkel nem bizonyítják be. Ennélfogva, bátor vagyok a Márczius érdemdús szer­kesztőjéről feltenni, hogy rágalomnak s költeményeknek­­ sem képzeli saját hirlapjának czikkeit. Isten tartsa meg őt e hitében ! Mert különben .... megc­áfolhatná azt, mit ezentúl­­akarok mondani. Pálfi a kenyértörés politikusa. Ő minden bokorból egy forradalmat szeretne kiugratni. Hideglelést kapna, ha a zágrábiaknak valami kívánata teljesíttetnék. Első köte­lességnek gondolja, függetlenségi háborúba keveredni Ausztriával. Mondja , hogy ha a német követeléssel merészelne a magyarok ellen föllépni, előbb jól felkösse SAZt, ami neki nincs. Szóval, Pálfi a barrk­adok és hu­moruk journalistája. Azonban ne higyjék olvasóim, hogy a vasgyúróknak is ne volnának gyönge pillanatai. Minden hajszálnak van árnya, ezt tanultam egy ma­­­gyar közmondásból. Nincs nagy ember, ki gyarlónak ne látszanék komor­nyikja előtt, jegyzé meg egy elmés franczia iró. Ezen arany szavakat, hogy tulszigoru s igazságtalan vádakra ne ragadtassam, nyilvános jellemeink megbirá­­násában, örökké szemem előtt tartom, ennélfogva meg sem ütköztem, midőn Pálfi barátom — kiben némi auto­­ti­pográphiai hajlam kezd mutatkozni — értesité a közön­éget, hogy ő 27-én 28-án és 29-én egy ragadvá­­rnyos betegsége e­s­e­tt, melly­et minisz­tr­i­ál­i­s­­ffectiónak nevez, s melly­ben a ki sinylik, igy szo­kott óbégatni: roszul vagyunk, kutyául va­gyunk!! !!—mint remélem,—e nyavalyából hamar kigyógyult, i ’.­ Már 30-kan jelenti, hogy fris egészségben van, s a régi forradalmi ember. 5* y* Miért ? Talán valami új okot talált ki a forradalomra, valami új reményt merített annak sikere felől ? Természetesen. S miből áll felfedezése ? Azon észrevételből nemzetőreink vitézsége iránt, mellyet czikkem elején szorul szóra közöltem. Hogy áll tehát politikája az általa igazaknak hitt té­nyekhez? Minő összefüggésben van az ő theóriája a gya­korlati életből összeszedett adataihoz? A nemzetőrök általán roszul vise­lik magukat; tehát a sátán nagy­apjától sem fél­hetünk, s menjünk neki akárminek. Provokáljunk magunk ellen küzdésre minden elemet; mert, hogy Szen­t­ T­amás is be nem vét­e­­­tett, egyenesen a nemzetőröknek tu­laj­doníthatni. A horvátokat támadjuk meg, mert a mi nemzet­őreink ha saj­át magunk árgyai meg­szólalnak, mielőtt az ellenség lőne, futásnak erednek, mint Turiánál ,történt, s különösen a verekedő és nagyszájú kunokat arra sem lehet rávenni, hogy a sorkatonaságot kö­vessék. A német pedig jól kösse fel azt, a­mi neki nincs, mert ha a Tisza balpartján 35 ember lövöldözni kezd, a Tisza jobbpart­járól kétezer nemzetőr szalad meg, mint Borjasnál ,történt. Üssünk minél több forradalmat, mert a pecsovic­s nem szereti a forradalmat, e­zze pedig: pecsovics, annyit jelent, mint nemzetőr. S kik a nemzetőrök ? Törvényeink szerint, minden nemes ember, ha egy gubája sincs, s minden honpolgár, ha legalább egy negyedrész úrbéri telke van sat. Tehát a kolduson és szo­ros értelemben vett proletáriuson kívül majd nem az egész ország? Azonban a gyakorlati élet szerint most, mint nemzetőr ha­rczol, a fentebb említett cathe­­góriákból leginkább a magyar faj. Minthogy pedig e faj általában pecsovics; azonkívül, ha a Tisza balpartján lőnek, a jobb parton meg­szalad, ha álgyúzni kezdenek, a maga ál­­gyujától elfut, ha ostromot parancsolnak, nem kiséri a sorkatonaságot, ezen eminens tulajdonainál fogva különösen hivatva van a forradalmi politikához, s a győzedelmi babérokon kívül egyébre szá­mot sem tarthat. Uly bypomokh­onon nyugszik saját vallomása szerint Pálfi barátomnak politikai doctrinája és hírlapszerkesztői eljárása. S hogy ezt őszintén megvallotta, azért lett ő augusz­tus 30-án vigyá, azért gyógyult ki ama ragályos nyava­lyából , melly három napig kinzá, ezért nem mondja ő többé ,hogy kutyául vagyunk. — Kérges. (A pénzügy­minister jelentésének kivonata). (Folyt.) Ez elveket elöbocsátva, részletes javaslataira tér át a pénz­­ügyminister, mellyek következők: I. Az eddigi adózókra a mostani hadiadó egy évi összegé­nek két, vagyis 1,098,811 fo­gyto­krt indítványozza, s ennek a törvényhatóságok közti felosztását*), valamint az erre vonatkozó következő törvényjavaslatot bemutatja: Törvényjavalat a folyó évi novem­ber és december­ hónapokra kivetendő a­d­ó­r­ó­l. A jelen országgyűlés t. 1. czikkében megállapított uj adórendszer jövő 1849-ki év kezdetével fogván életbe lé­­petni, s a közigazgatási év adózás tekintetében is a rendes napévvel egyesittetvén, nehogy a folyó év két utosó hónapja adó nélkül maradjon , határoztatik: 1. §. Magyarország s a kapcsolt országok (Erdélyt ide nem értve) azon lakosainak, kik a hadi pénztárba eddig is adóztak , s azon tárgyak után, mellyektől adóztak, folyó évi november és december­ hónapokra fizetendő országos adóille­tőségük 1,098,811 fiban 63/16 krban állapittatik meg. 2. §. Ezen adóösszeg a folyó 1847/8-ik évi hadiadónak negyedrészét tevén , — a törvényhatóságok közt megállapí­tott felosztás következtében — egyénenként, minden új ösz­­szeirás és rovatolás nélkül, akként vettetik ki, hogy min­denki azon összegnek, melly reá a folyó 1847/80 évre hadiadó *) E szerint a magyarországi kerületek, és erdélyi részek adója. . . 1,068,943 ft 1­4/ie Horvátországé.................... 23,394 ft 48 gi6 „ Az elszakasztott részek adója az 1802 ki kivetés szerint . . 6,137 ft 28 3/1 6 „ A komáromi vár részére elfoglalt telekre esik ...................... 835 ft 4918/16 „ Összesen 1,098,811 ft 6 3/b­ kr gyanánt kivetve volt, egy negyedrészét tartozzék november és december-hónapokra — a szokott adószedés utján — meg­fizetni. 3. §. Ellenben a katonaság termesztménybeni élelmezésé­nek kötelezettsége folyó évi octóber végével megszűnik , s a hadiadó nevezete is megszüntetik. 4. §. A megyék háziadóját illetőleg­ a megyéknek azon lakosai, kik a múlt törvényhozás által minden úri adózások­tól felszabadított urbériségeket bírnak, az illető megyék házi pénztárába folyó évi háziadójuknak szintúgy egy negyedré­szét fogják , jövő november és december­ hónapokra­ illető­ségül fizetni; a többi adózók pedig ezen időre, csak egy házi illetőséget, vagyis egész évi illetőségüknek tizenketted részét fizetendik. 6. §. A megyék házi pénztárának innen eredő hiánya avagy fölöslege a jövő évi adó­kivetésnél fog felegyenlíttetni. 6. §. A szabad kir. városok és szabad kerületek adózó tagjai, háziadó gyanánt, november és december hónapokra, folyó évi háziadó illetőségüknek egy hatodrészét fizetendik. 6. §. Az országnak azon részéről, melly ekkorig Erdély­nek neveztetett, s a honnak eddig adómentes lakosairól kü­lön törvény intézkedik. II. Azokra nézve, kik s a mitől eddig nem adóztak, két mód közt lehet választani : a) bizonyos összeget a tör­­vényhatóságok közt fölosztani, b) mérsékelt jövedelmi adót határozni. Az idő rövidsége miatt mindkettőnek vannak ne­hézségei. Az első talán a kivetésben kevesebb bajjal járna, ha a törvényhatóságokban ezúttal még a nemesi telkekre jelenleg fönnálló kulcs szerint vettetnék ki, de annál több nehézség és kevesebb süker van a behajtásban. Először, mert nincs adat reá, mennyit bír meg e honpolgárok összege, s micsoda arányban lehet ezt a törvényhatóságok közt felosztani. Má­sodszor , mert az egyéni kivetésben az úrbériségből szedett javadalmak is foglaltatnak , mik a földesuraktól egészen el­estek ; tekintetbe vévén különösen azt is, hogy évkorig a nemesi terhek kivetésénél gyakorlati elv volt, a kincstár ja­vait lehetőleg terhelni, mellyeknek most már az adózásból ki kell maradniok, hacsak az ország önmagát szm­leges bevéte­lekkel áltatni nem akarná. A másik sok gyakorlati nehézséggel jár, de mellette szól az, hogy a törvényhozás akként vetheti ki, miként az elviselhető, például, hogy a tiszta jövedelem 3°/0-ját tegye, és hogy Erdélyre nézve más kivetés ez idő szerint lehetetlen. Elvet azonban egyikben sem látván, a pénzügyminiszer nem akarja véleményével a törvényhozás akaratát megelőzni, s azért mindkettő iránt tervét **) bemutatja. Az első iránti törvényjavaslat következő : Törvényjavaslat, a hon eddig adó­mentes osztályainak folyó félévi adó­járól. A hon jelen rendkívüli szükségeinek tekintetéből, folyó évi julius l-ső napjától december végéig számitott fel évre, Magyarországnak s a kapcsolt országoknak — Erdélyt ide nem értve — mind azon lakosaira, kik ekkorig rendes adót nem fizettek , s azon tárgyakra, mellyektől adót nem fizettek 4.000,000 pengő forint országos adó vettetik ki. 1. §. Ezen négy millió pft a törvényhatóságok közt — a jelen törvényhozás állapodása szerint — feloszlatván, a tör­vényhatóságok által az eddigi adómentes honpolgárokra azon kulcs szerint fog kivettetni, melly a nemesi terhekre nézve gyakorlatban van ; az ország saját kincstári javai az adófize­tés alól kivétetvén. 2. §. A kivetést úgy, miként a beszedést is a törvény­hatóságok — ezen egy alkalommal még az eddigi mód sze­rint — eszközlendik. A kivetést azonban tartozandnak a je­len törvény szentesítésétől számított 6 hét alatt végrehajtani, s a kivetési lajstromok egyik példányát a pénzügyministernek azonnal beküldeni, mivel a törvényhatósági elnökök, hiva­talukból­ elmozdítás terhe alatt, felelősek.­­ A beszedésre nézve , a pénzügyminister arra hatalmaztatván fel, hogy a­hol a beszedést hanyagul eszközöltetni tapasztalandja, külön beszedőket is rendelhessen, kiknek az illető törvényhatósá­gok minden nemű­ végrehajtási segélyt nyújtani köteleztetnek. 3. §. A beszedők jutalomul, a behajtott s a pénzügymi­niszer által minden törvényhatóság számára kijelölendő or­szág kincstári pénztárába beszolgáltatandott adónak két száza­lékát fogják kapni. 4. §. Az országnak azon részéről, melly ekkorig Erdély­nek neveztetett, külön törvény intézkedik.­­ (Folytattatik.) ORSZÁGGYŰLÉS. Előleges közlés. Augusztus 31-én a képviselőház­­ban 1848-ban még remélhető bevételek közt tárgyaltatott a **) Az elsőnek elfogadása esetére a pénzügyminister az ek­korig adómentes személyekre s tárgyakra (Erdélyt oda nem értve) Juhostól december végéig 4,000,000 pftnak kivetését indítványozza , mellynek a törvényhatóságok közti elosztását is közli. Ennek nyomán : A magyarországi megyékre . 3,798,103 ft. 16 kr. ,, ,, városokra . 88,168 » ft »» Horvátországra...................... 113,728 „ 38 „ esnek összesen 4,000,000 pft. — — Ez esetben azonban a tőkepénzek megadóztatására, va­lamint az absentismusra is külön intézkedést indítványoz.

Next