Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-09-28 / 170. szám
terén , és ha sok család ekképen támad fel, kérlelhetlenül számadásra vonandjuk elleneinket.— Kossuth barátunk szava szerint. Budapester, sept. 21. 1848. — Újházi László, egyik főispán. Itt következik a ministerelnökhöz e részben intézett előterjesztésem és házirati helybenhagyása : Ministerelnökur! Nem szót — de tettet igényelvén most a nyilvánosan megtámadott és az önvédelem legigazságosabb terére szorított haza, minden fiától, — illy kötelesség érzetében jóváhagyását kérem ki, egy általam következendő módon esztözlendő szabad vadászcsapat alakítására. 1 or Az összeállandók kötelezik magukat győzelemig szolgálni. 2- or A haza mostani pénzerejének elégtelensége tekintetéből — saját költségükön szerelik fel és élelmezik magukat. Elvárván, hogy ha a haza pénzügyi állapota megengedi , ők is segélyben részesíttessenek. 3- er Tiszteiket magok válasszák a kormány megerősitése mellett. 4- er A mint alakulva less a csapat, az illető ministernél bejelentendi magát. Pest , sept. 20-án 1848. Újházi László s. k. A bent irt kérelemhez jóváhagyásomat adom azon feltétel alatt, hogy az alakítandó csapat az állodalom segélyezésére most ne számitson, s a toborzás Pestváros határán kívül történjék. Pest, september 20-án 1848. Batthyány Lajos. ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőház ülése sept. 24-dikén d. e. 10 órakor. Ezen Ülés, nevének meg nem felelve, a megszokott mozdulatlan formák helyett a jelen mozgalmas idők színét viselé magán. Kossuth Lajos szószékre lépve, rövid szavakban előadja , miként a ministerelnök által tett formás megbízatása következtében félóra múlva indul a szolnoki vonalon, felemelendő szavát a nép között, s a felkelt tömeget Jellachich bitor hadára zúdítandó. Szóló felhívja társait, hogy példáját követve, kiki a melly vidéken hatással bir, jelentse ki, s minél előbb induljon. Ezzel a szóló nehány lelkes búcsúszót mondva, a teremből távozik. (éljenzés.) Bernáth József és Zsemberi Kossuth példája követése mellett nyilatkoznak, az utóbbi azt indítványozván, hogy az országgyűlés bizonyos időre függessze fel magát, e felfüggesztésnek okát délutáni ülésében végzésileg kimondván , amidőn az Európához szóló proclamációt is fel lehet olvasni. A ház elnöke az indítványt akként formulázza, hogy tüstént kimenvén ő és egy jegyző a mellékterembe , fel fogja írni a jelentkezők neveit, és azokat a miniszerelnök elébe használat végett felterjeszteni. Hogy mi történjék az országgyűléssel ? ez iránt mindaddig nem mondhatunk semmit, míg a kiküldések meg nem történnek. Ha csakugyan fel kellene függeszteni, szóló szükségesnek vélne olly határozatot, miszerint azt senki önkényesen árulás nélkül időközben össze ne hívhassa. Egyébiránt üléseket még mindenesetre kell tartani, s míg határozat nem lesz, senkinek nem lehet elmenni. Ki kell mondani a háznak határozatát a ministériumhoz intézett emlékiratra is. Kub inyi F. Mindenesetre kívánja meghatároztatni, hogy a háznak legalább 100 tagja maradjon itt. A ház elnöke s a jegyzők a mellékterembe vonulván, fél óra alatt megtörtént a vidékbeli kiküldetésre jelentkezők 68-szeírása. Fél óra eltelvén , az elnök jelenti, miként a magukat felíratott képviselők száma igen nagy , ezeket már most Zár a jegyző el fogja vinni gr. Batthyányhoz, ki a szükség szerint ki fogja szemelni azokat, kiknek elküldését szükségesnek tartja. Egy szabolcsi képviselő jelenti, miként a megyéjebeli követek nem részvétlenségből maradtak ki a jelentkezők közül, s kivel közülök a ministerelnök parancsoland, azonnal kész lesz elmenni. Okolicsányi Antal képviselő, mint önkénytes tüzér, Ivánka csapatjához csatlakozandó, távozásra engedelmet kér. (éljen.) Madarász L. A birodalmi ministérium által készített, úgynevezett „Staatsschrift“re nézve véleménye az, hogy a fölött a magyar országgyűlés nem tanácskozhatik már, formája miatt sem , mert német nyelven , mert ellenjegyzés nélkül, az 1848 . 8. t.czikk szerint, a király az országgyűléshez semmit nem küldhet, de különben is egy irat kíséretében értlkezett az „lieber Herr Yetter“ megszólítással, — ez tehát csak valami családi közlés, mellybe az országgyűlés nem avatkozhatik, — tehát azon után kell visszaküldeni, mellyen jött. De miután ezen iratból kitűnk az, hogy a királyt környező camarilla ármányos utakon meg akarja támadni újabb törvényeinkben megerősített szabadságunkat , szóló tagadja, hogy Magyarország képviseletének volna joga az 1848: 3. t.czikkben a király által a nemzet szeme láttára aláirt és megerősített jogokat és szabadságot avagy csak tanácskozás alá is venni, — annyival nagyobb becstelenség és gyávaság volna, ha a nemzet képviselői az ezen törvényczikkben nem megnyert, hanem megerősített szabadságból habár egy talpalatnyit is el hagynának venni (helyeslés). Deák Ferenc 7. Sem a ,,Handbillett“ sem az emlékirat nem az országgyűléshez küldetett, hanem a nádorhoz, és mennyire szóló emlékezik, az elsőben a ministérium van felszólítva, hogy az ott említett tárgyakat tanácskozás alá vegye. Most a miniszerelnök az, ki a ház akaratát e tárgyban tudni akarja. A háznak tehát sem a nádornak , sem a hacdbilletre felelni nem kell, hanem a ministériumra nézve kell határozatban annyit kimondani, hogy a fenforogható kérdések kiegyenlítése körüli alkudozásokban, mi Magyarország területi épségét, független önállását s szabadságát illeti, a törvény korláti közül egy hajszálnyira sem szabad eltávozni. Ambrus. Ha valahol, itt látja helyét a nyilvános szavazásnak, hogy ha tán volna valaki ellenkező véleményben, azt nyilváníthassa. Voltak, kik ezen esetet fel sem akarták tenni, azonban a többség nyilvános szavazás mellett nyilatkozott. A ház elnöke felszólítására Irányi felteszi s felolvassa a ház határozatát, körülbelül azon eszmék nyomán, mellyeket Kossuth a tegnap esti tanácskozmányban elmondott. Deák: Megjegyzése az, hogy ami itt felolvastatott, az cáfolattak kevés. Az életben úgy megy, hogy ha valakinek felelni akarunk, annak egy pontját sem szabad elhallgatni. Szeló előadja, hogy a felolvasott szerkezetben Kossuthnak elmondott eszméi nincsenek benne. Ismétli előbbi indítványát, mihez még hozzáteheti a ház, hogy mindaddig a kiegyenlítés iránt semmi tanácskozásba nem elegyedhetik a miniszérium, míg az országot pusztító fegyveres csapatok innen ki nem takarodnak. A ház megbízta Deák Ferenczet a határozatnak általa ajánlott módoni szerkesztésére s annak a délutáni ülésben leendő bemutatására. Ghiczi K. ministerjelölt: A ministerelnök megbízásából előterjeszti, miként már a tanácskozmányban is megtörtént , hogy a nádor, azon felhatalmazás következtében, mellyet magának kikötött, midőn a táborba lement, miszerint t. i. a horvát kérdések kiegyenlítését megkísérthesse, felszólította b. Jellechichot , ki akkor a Balaton somogyi oldalán volt, a vele való értekezésre, de Jellachich az összejövetelt megtagada. Történt azonban, hogy ezen alkalommal ő felsége egy kéziratot küld István főleghez , mellyben örömét nyilvánítja a fölött, hogy a kiegyenlítés megkisértése ő fenségére van bízva. Ezen kir. kéziratot tehát a nádor közli Jellachichchal, s felszólítja, hogy az összejöveteli hely iránt nyilatkozzék. E czélra kölcsönös megegyezés nyomán a Balatonon levő gőzös jelöltetett ki, hová nádorunk még a kikötöttnél is (5 személynél) kevesebb számú kisérettel megjelen. Azonban Jellachich nem akart a ladikra szállni, melly őt a víz alanti állása miatt a gőzhajóhoz lett volna szállítandó, hanem, azon ürügy alatt, hogy kiséretében levő nagyszámú tisztei nem engedik távozását , visszament, s a tanácskozást lehetlenné tette. Nádor ő fönsége ezen méltatlanságról, melly irányában is elkövettetett, szükségesnek tartván ő felségét is értesíteni, hogy tudja , miként az utósó kísérlet ő felsége generálisának engedetlenségén múlt el, Bécsbe ment, s a miniszerelnök azt hiszi, hogy ő felsége ezen lépésének eredményét holnap, vagy holnapután lehet megtudni. Zákó a ministerelnökhöz elvivén a kiküldetésre magukat felajánlott képviselők névsorát , tőle azon választ hozta, miként szíves köszönetet mond a felajánlási készségért, s hol szükségesnek találandja, a megkivántató egyéneket igénybe veendi. Délután 4 órakor folytattatván az ülés, Deák szerkezete a délelőtti határozat tárgyában felolvastatott, s az elnök azon felszólítására , hogy a kik el nem fogadják álljanak fel , — az egész ház ülve maradván, elfogadtatott. Kazinczi G. Ennél még tovább szeretne menni, s indítványozza, hogy Deák Frencz bizassák meg egy nyilatkozat készitésével, melly a müvelt világ előtt ügyünk igazságát elleneink bünrovására felmutassa. Deák Ferencz azon véleményben van , hogy ezt egyes emberre bízni nem lehet, különben is a miniszérium dolga, mellynek kezében vannak az egyes tárczákhoz tartozó okiratok. Madarász szinte az indítvány ellen szavaz, Paóczi pedig mellette Zákó István. A feleletre nézve osztja Madarász és Deák véleményét, de egy manifestum készítésére Európához csakugyan kívánja felszólíttatni Deák Ferenczet. Apróbb közbeszólások után a tárgy úgy fejeztetett be, hogy a szóban forgó manifestum készítésére megbízottak közé Deák, Szemere és Palóczi is besoroztalak, azon utasítással, hogy azt minél előbb adják be. Sept. 25-én d. 12 órakor is tartatott rövid ülés. A ház elnöke mindenekelőtt kijelenti, hogy a ministerelnökhöz az erdélyi románok részéről egy több pontokból álló kérvény érkezett, mellynek több pontjai, a ministerelnök véleménye szerint is, a ház határozata által elintézhetők lévén, véleménye az , hogy a kérvényt választmány ezeket még ma tárgyalja , s a holnapi ülésre külön adjon be róla véleményt. Elfogadtatott. A ministerelnök tudatja továbbá a házzal, hogy a szenttamási vár f. hó 21-kén seregeink által megtámadtatok, de be nem vétetett. Veszteségünk emberekben meglehetős nagy, de nem annyi, hogy az által az ottani erő érezhető gyöngülést szenvedett volna. E tárgyban — mond a jelentő elnök — részletes tudósítások vannak Mészáros Lázár fővezértől, Beöthi kir. biztostól, gr. Rádai Gedeonés Horváth Antal főispánoktól, — de minthogy jövőre szükséges intézkedéseket foglalnak magukban, felolvastatásuk nem kívánatos. Csupán azt kivánja kiemelni a jelentést tevő elnök, hogy Mészros Lázár vezérőrnagy, személyesen vezetvén az ostromot, a legnagyobb bátorság példaképét mutató (éljen Mészáros.) Bezerédi István indítványt tesz, hogy a hűbéri viszonyok tárgyalását a ház folytassa. Tar Károly az indítványt olly értelemben ellenzi, miszerint még most azt sem tudjuk, kinek adunk, és kiét adjuk. Egyébiránt szólónak azon hozzátétele, hogy a haza mostani körülményeiben leginkább a magyar nemzetiség és különösen a nemesség szerez legnagyobb érdemeket, meglehetős ingerültséget szült, s mind b. Eötvös, mind Irányi részéről visszautasittatott, mig az elnök fel nem hívá a házat, hogy felállás által ezen eredménytelen vitának véget vessen. Egyébiránt K. Eötvös az indítványt azért nem pártolja, mert most csupán egy érdek , egy gondolat lehet: ez a haza és szabadság megmentése. És szóló hiszi , hogy szabadságunk csak most lesz igazán állandó , miután az nemcsak ajándék, de vérünkkel szerzett, megérdemlett tulajdon. Most minden kérdés vonuljon háttérbe ezen nagy kérdés előtt. Deák Ferencz okul hozza fel az indítvány mellőzésére, miszerint most a ház többi tagjai hivatalos kiküldetésben eltávoztak, pedig az indítványban foglalt tárgyhoz ezeknek is szólójuk van. Ha határozat nem hozatott is, de a ház hangulata legközelebb azt mutató, hogy illy fontos tárgyban mostanában, míg a dolgok fordulnak , nem tanácskozunk stb. A elnök kijelenti, hogy a ház, harmadnap előtti határzata mellett, miszerint illy tárgyakba most nem bocsátkozik , — tovább 's megmarad. Gr. Festetics mint szemtanú sz.Tamás osztrománál, előadván a háznak , miként mind a sorkatonaság, mind seregeinknek egyéb része kötelességét a legdicséretesebben teljesité, kiemeli Mészáros Lázár hadügyminiszer rettenthetetlen bátorságát, említi, hogy felé 36 álgyúgolyó repült ; éltéért mindenki remegett, csak ő maga nem, egy alkalommal, hogy seregét rendbe szedje , a csatornán átúsztatott stb. Kívánja, hogy a ház köszönetét nyilvánítsa irányában jegyzőkönyvileg (közhelyeslés.) Az elnök ezt végzését kimondó. A rablók által koldusbotra jutott Debelliács helység lakói a háztól segélyt kérnek. Gyürki Pál főispán a kormány által némelly zavarok lecsendesitése végett megyéjébe küldetvén, maga mellé Joannesco István képviselőt kéri. Az engedelem megadatott. Délután 6 órakor, ha sürgetés tárgy lesz , a ház ismét összeülend. Hazai mozgalmak: Székesfejérvárról azon hír jött, hogy Jellachich előcsapatját, a pártütőhöz átment vasas németeket derék huszáraink vitézül visszaverték. Képzeljük, minő szeget ütött ez a pártütő Jellachich fejébe, ki katonáink hazafitlanságára számolva azt hitte, diadalmenetet terta ad fővárosunkba, ócskából a csatatérről, sept. 21-dikén. Tegnap ismét sz. Tamás ostrománál voltunk. Fájdalmasan kell megírnom, hogy siker nélkül tértünk vissza délul ám 3 órakor. — Annyi algázás, mint itt történt, bármelly hires várnál is megjárta volna, de e földvárnak úgyszólván 3500 álgyulövés mit sem ártott. Szörnyű kin látni, mint hullanak el lelkes vitézeink a pártütők gyilkos álgyui előtt a nélkül, hogy a sánczok mellett biztosan munkálódó részoknak a mi részünkről ártani lehetne. — Ott voltak hadügyministerünk s a kir. biztos Beöthy Ödön; láttak mindent, tudják hányadán vagyunk, és tudniok kell: mit kell tennünk, hogy a fenyegető rész elhárittassék. A megtámadás, mint kivehettük , három oldalról, u. m. Becse, Verbász és Kis-Kér felől történt. — Verbász felől volt a főostromlás. Itt 42 álgyu bömbölt részünkről; az ellenség sánczaiban ezek ellenében 5 álgyu, ezek közt 12 fontosok , dolgozott. — Némellyek mondják, hogy a sáncz e részről négyszeres, de mi úgy vettük ki, hogy csak kettős. — Az elsőt reggeli 7 óra táján a mieink bevették. Ez a múlt ostrom óta készült, de a másik, melly ellen már a minap folyt az ostrom , akként, mint tegnap volt a támadás intézve, soha sem lesz bevéve, kivált illy erőtel. Az árgyúzás 2/4 óra reggel kezdetett meg a mi részünkről, 8 délutáni 3 óráig tartott. — Reggeli 7 óra táján egy óráig olly sűrü köd szállta meg a vidéket, hogy alig egykét lépésnyire lehetett látni; ez alatt nagy lárma támadt a sánczok közt, s a mieink ekkor verték ki az első sánczból az ellenséget. — 8 órakor erős puskaropogás hallatszott. — 19 re rettentő álgyudörgés.—10 órakor tűz támadt benn a cath. templom környékén.— 11 óra után álgyurik a verbószi részen beljebb egy magasabb helyre nyomultak, és erősen dolgoztak ; de mit ért előttök a sónez, redoutokkal ellátva , alantabb van a sónez, itt egész bátorságban találhatták magukat a pártütők, hátuk megett a város felé egy nagy puszta térség, ide hullhattak golyóink, a puszta földet találták. A város messzebb van, ennek már nem igen árthattak. A puszta téren egy ember nem volt látható. — Támadták a mieink a csatorna mentében az erős sáncokat, de olly iszonyu golyózáporral fogadtattak , hogy emberi képzeletet felül halad, s kénytelenek voltak visszavonulni. A honvédek egyik csapatját vitézül előre vezérlő báró Orczy István ekkor esett áldozatul. Midőn puskáját töltő, egy golyó fejébe lövetett, s szörnyet halt. Szegény lelkes hazánkfia ma küldetik a családi sírboltba Erdő- Kövesdre ; szeretett főispánunk neje, a boldogultnak nővére. Nyugodjanak áldásunktól kísérve porai. Az ellenség nem sokat tüzelt a sánczokból a mieinkhez képest, mert a kék oldalról seregeink jó távolságban voltak felállítva, azon oldalra is volt az ellenségnek egy álgyuja, melly vagy 15, vagy 18 fontos. — A halottak száma részünkről 100-nál több. Van sok nehéz sebesült. — Minő fájdalom lepi el az embert, mikor a halottak közt szeretett ismerőseit látja! A Sándor ezred vitézeiből 18 halva maradt, 22 veszélyes sebekben siklik, székelyek, honvédek, huszárok közül mennyi esett el, majd megtudjuk a hivatalos jelentésből. 904