Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-09-28 / 170. szám

terén , és ha sok család ekképen támad fel, kérlelhetlenül számadásra vonandjuk elleneinket.— Kossuth barátunk szava szerint. Budapester, sept. 21. 1848. — Újházi László, egyik főispán. Itt következik a ministerelnökhöz e részben intézett elő­terjesztésem és házirati helybenhagyása : Ministerelnökur! Nem szót — de tettet igényelvén most a nyilvánosan megtámadott és az önvédelem legigazságosabb terére szorí­tott haza, minden fiától, — illy kötelesség érzetében jóváha­gyását kérem ki, egy általam következendő módon eszt­özlendő szabad vadászcsapat alakítására. 1 or Az összeállandók kötelezik magukat győzelemig szolgálni. 2- or A haza mostani pénzerejének elégtelensége tekinte­téből — saját költségükön szerelik fel és élelmezik magukat. Elvárván, hogy ha a haza pénzügyi állapota megengedi , ők is segélyben részesíttessenek. 3- er Tiszteiket magok válasszák a kormány megerősitése mellett. 4- er A mint alakulva less a csapat, az illető ministernél bejelentendi magát. Pest , sept. 20-án 1848. Újházi László s. k. A bent irt kérelemhez jóváhagyásomat adom­­ azon feltétel alatt, hogy az alakítandó csapat az állodalom segélyezésére most ne számitson, s a toborzás Pestváros határán kívül tör­ténjék. Pest, september 20-án 1848. Ba­t­th­y­án­y Lajos. ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőház ülése sept. 24-dikén d. e. 10 órakor. Ezen Ülés, nevének meg nem felelve, a megszokott mozdulatlan formák helyett a jelen mozgalmas idők színét viselé magán. Kossuth Lajos szószékre lépve, rövid szavakban elő­adja , miként a ministerelnök által tett formás megbízatása következtében félóra múlva indul a szolnoki vonalon, feleme­lendő szavát a nép között, s a felkelt tömeget Jellachich bitor hadára zúdítandó. Szóló felhívja társait, hogy példáját követve, kiki a melly vidéken hatással bir, jelentse ki, s minél előbb in­duljon. Ezzel a szóló nehány lelkes búcsúszót mondva, a te­remből távozik. (éljenzés.) B­e­r­n­á­t­h József és Zsemberi Kossuth példája követése mellett nyilatkoznak, az utóbbi azt indítványozván, hogy az országgyűlés bizonyos időre függessze fel magát, e felfüggesztésnek okát délutáni ülésében végzésileg kimond­ván , a­midőn az Európához szóló proclamációt is fel lehet olvasni. A ház elnöke az indítványt akként formulázza, hogy tüstént kimenvén ő és egy jegyző a mellékterembe , fel fogja írni a jelentkezők neveit, és azokat a miniszerelnök elébe használat végett felterjeszteni. Hogy mi történjék az országgyűléssel ? ez iránt mindaddig nem mondhatunk semmit, míg a kiküldé­sek meg nem történnek. Ha csakugyan fel kellene függesz­teni, szóló szükségesnek vélne olly határozatot, miszerint azt senki önkényesen árulás nélkül időközben össze ne hívhassa. Egyébiránt üléseket még mindenesetre kell tartani, s míg ha­tározat nem lesz, senkinek nem lehet elmenni. Ki kell mon­dani a háznak határozatát a ministériumhoz intézett emlék­iratra is. K­u­b i­n­y­i F. Mindenesetre kívánja meghatároztatni, hogy a háznak legalább 100 tagja maradjon itt. A ház elnöke s a jegyzők a mellékterembe vonulván, fél óra alatt megtörtént a vidékbeli kiküldetésre jelentkezők 68-­­szeírása. Fél óra eltelvén , az elnök jelenti, miként a magukat fel­íratott képviselők száma igen nagy , ezeket már most Z­á­r a jegyző el fogja vinni gr. Batthyányhoz, ki a szükség szerint ki fogja szemelni azokat, kiknek elküldését szüksé­gesnek tartja. Egy szabolcsi képviselő jelenti, miként a megyéjebeli kö­vetek nem részvétlenségből maradtak ki a jelentkezők közül, s kivel közülök a ministerelnök parancsoland, azonnal kész lesz elmenni. Okolicsányi Antal képviselő, mint önkénytes tüzér, Ivánka csapatjához csatlakozandó, távozásra en­gedelmet kér. (éljen.) Madarász L. A birodalmi ministérium által készí­­tett, úgynevezett „Staatsschrift“re nézve véleménye az, hogy a fölött a magyar országgyűlés nem tanácskozhatik már, for­mája miatt sem , mert német nyelven , mert ellenjegyzés nél­kül, az 1848 . 8. t.czikk szerint, a király az országgyűléshez­­ semmit nem küldhet, de különben is egy irat kíséretében ért­l­kezett az „lieber Herr Yetter“ megszólítással, — ez tehát csak valami családi közlés, melly­be az országgyűlés nem avatkozhatik, — tehát azon után kell visszaküldeni, mellyen jött. De miután ezen iratból kitű­n­k az, hogy a királyt kör­nyező camarilla ármányos utakon meg akarja támadni újabb törvényeinkben megerősített szabadságunkat , szóló tagadja, hogy Magyarország képviseletének volna joga az 1848: 3. t.czikkben a király által a nemzet szeme láttára aláirt és megerősített jogokat és szabadságot avagy csak tanácskozás alá is venni, — annyival nagyobb becstelenség és gyávaság volna, ha a nemzet képviselői az ezen törvényczikkben nem megnyert, hanem megerősített szabadságból habár egy talp­alatnyit is el hagynának venni (helyeslés). Deák Ferenc 7. Sem a ,,Handbillett“ sem az em­lékirat nem az országgyűléshez küldetett, hanem a nádorhoz, é­s mennyire szóló emlékezik, az elsőben a ministérium van felszólítva, hogy az ott említett tárgyakat tanácskozás alá vegye. Most a miniszerelnök az, ki a ház akaratát e tárgy­ban tudni akarja. A háznak tehát sem a nádornak , sem a hacdbilletre felelni nem kell, hanem a ministériumra nézve kell határozatban annyit kimondani, hogy a fenforogható kérdések kiegyenlítése körüli alkudozásokban, mi Magyaror­szág területi épségét, független önállását s szabadságát illeti, a törvény korláti közül egy hajszálnyira sem szabad eltávozni. Ambrus. Ha valahol, itt látja helyét a nyilvános szavazásnak, hogy ha tán volna valaki ellenkező véleményben, azt nyilváníthassa. Voltak, kik ezen esetet fel sem akarták tenni, azonban a többség nyilvános szavazás mellett nyilat­kozott. A ház elnöke felszólítására Irányi felteszi s felolvassa a ház határozatát, körülbelül azon eszmék nyomán, mellye­­ket Kossuth a tegnap esti tanácskozmányban elmondott. Deák: Megjegyzése az, hogy a­mi itt felolvastatott, az c­áfolattak kevés. Az életben úgy megy, hogy ha valaki­nek felelni akarunk, annak egy pontját sem szabad elhall­gatni. Szeló előadja, hogy a felolvasott szerkezetben Kos­suthnak elmondott eszméi nincsenek benne. Ismétli előbbi indítványát, mihez még hozzá­teheti a ház, hogy mindaddig a kiegyenlítés iránt semmi tanácskozásba nem elegyedhetik a miniszérium, míg az országot pusztító fegyveres csapatok in­nen ki nem takarodnak. A ház megbízta Deák Ferenczet a határozatnak általa ajánlott módoni szerkesztésére s annak a délutáni ülésben leendő bemutatására. G­h­i­c­z­i K. ministerj­elölt: A ministerelnök megbízá­sából előterjeszti, miként már a tanácskozmányban is meg­történt , hogy a nádor, azon felhatalmazás következtében, mellyet magának kikötött, midőn a táborba lement, miszerint t. i. a horvát kérdések kiegyenlítését megkísérthesse, felszó­lította b. Jellechichot , ki akkor a Balaton somogyi oldalán volt, a vele való értekezésre, de Jellachich az összejövetelt megtagad­a. Történt azonban, hogy ezen alkalommal ő fel­sége egy kéziratot küld István főleghez , mellyben örömét nyilvánítja a fölött, hogy a kiegyenlítés megkisértése ő fen­­ségére van bízva. Ezen kir. kéziratot tehát a nádor közli Jellachichchal, s felszólítja, hogy az összejöveteli hely iránt nyilatkozzék. E czélra kölcsönös megegyezés nyomán a Ba­latonon levő gőzös jelöltetett ki, hová nádorunk még a kikö­töttnél is (5 személynél) kevesebb számú kisérettel megjelen. Azonban Jellachich nem akart a ladikra szállni, melly őt a víz alanti állása miatt a gőzhajóhoz lett volna szállítandó, hanem, azon ürügy alatt, hogy kiséretében levő nagyszámú tisztei nem engedik távozását , visszament, s a tanácskozást lehetlenné tette. Nádor ő fönsége ezen méltatlanságról, melly irány­ában is elkövettetett, szükségesnek tartván ő felségét is értesíteni, hogy tudja , miként az utósó kísérlet ő felsége generálisának engedetlenségén múlt el, Bécsbe ment, s a miniszerelnök azt hiszi, hogy ő felsége ezen lépésének eredményét holnap, vagy holnapután lehet megtudni. Z­á­k­ó a ministerelnökhöz elvivén a kiküldetésre magu­kat felajánlott képviselők névsorát , tőle azon választ hozta, miként szíves köszönetet mond a felajánlási készségért, s hol szükségesnek találandja, a megkivántató egyéneket igénybe veendi. Délután 4 órakor folytattatván az ülés, Deák szerkezete a délelőtti határozat tárgyában felolvastatott, s az elnök azon felszólítására , hogy a kik el nem fogadják álljanak fel , — az egész ház ülve maradván, elfogadtatott. Kazinczi G. Ennél még tovább szeretne menni, s indítványozza, hogy Deák Frencz bizassák meg egy nyilat­kozat készitésével, melly a müvelt világ előtt ügyünk igaz­ságát elleneink bünrovására felmutassa. Deák Ferencz azon véleményben van , hogy ezt egyes emberre bízni nem lehet,­­ különben is a miniszéri­­um dolga, mellynek kezében vannak az egyes tárczákhoz tartozó okiratok. Ma­darász szinte az indítvány ellen szavaz, P­a­­­ó­c­z­i pedig mellette Zákó István. A feleletre nézve osztja Madarász és Deák véleményét, de egy manifestum készítésére Európához csakugyan kívánja felszólíttatni Deák Ferenczet. Apróbb közbeszólások után a tárgy úgy fejeztetett be, hogy a szóban forgó manifestum készítésére megbízottak közé Deák, Szemere és Palóczi is besoroztalak, azon utasít­ással, hogy azt minél előbb adják be. Sept. 25-én d. 12 órakor is tartatott rövid ülés. A ház elnöke mindenekelőtt kijelenti, hogy a ministerelnökhöz az erdélyi románok részéről egy több pontokból álló kérvény érkezett, mellynek több pontjai, a ministerelnök véleménye szerint is, a ház határozata által elintézhetők lévén, véle­ménye az , hogy a kérvényt választmány ezeket még ma tár­gyalja , s a holnapi ülésre külön adjon be róla véleményt. Elfogadtatott. A ministerelnök tudatja továbbá a házzal, hogy a szent­tamási vár f. hó 21-kén seregeink által megtámadtatok, de be nem vétetett. Veszteségünk emberekben meglehetős nagy, de nem annyi, hogy az által az ottani erő érezhető gyöngü­lést szenvedett volna. E tárgyban — mond a jelentő elnök — részletes tudósítások vannak Mészáros Lázár fővezértől, B­e­ö­t­h­i kir. biztostól, gr. R­á­d­a­i Gedeon­­és Horváth Antal főispánoktól, — de minthogy jövőre szükséges intézkedéseket foglalnak magukban, felolvastatá­­suk nem kívánatos. Csupán azt kivánja kiemelni a jelentést tevő elnök, hogy Mészros Lázár vezérőrnagy, sze­mélyesen vezetvén az ostromot, a legnagyobb bátorság pél­daképét mutató (éljen Mészáros.) Bezerédi István indítványt tesz, hogy a hűbéri viszonyok tárgyalását a ház folytassa. Tar Károly az indítványt olly értelemben ellenzi, miszerint még most azt sem tudjuk, kinek adunk, és kiét ad­juk. Egyébiránt szólónak azon hozzátétele, hogy a haza mos­tani körülményeiben leginkább a magyar nemzetiség és kü­lönösen a nemesség szerez legnagyobb érdemeket, meglehetős ingerültséget szült, s mind b. Eötvös, mind Irányi részéről visszautasittatott, mig az elnök fel nem hívá a házat, hogy felállás által ezen eredménytelen vitának véget vessen. Egyébiránt K. Eötvös az indítványt azért nem pár­tolja, mert most csupán egy érdek , egy gondolat lehet: ez a haza és szabadság megmentése. És szóló hiszi , hogy szabad­ságunk csak most lesz igazán állandó , miután az nemcsak ajándék, de vérünkkel szerzett, megérdemlett tulajdon. Most minden kérdés vonuljon háttérbe ezen nagy kérdés előtt. Deák Ferencz okul hozza fel az indítvány mellő­zésére, miszerint most a ház többi tagjai hivatalos kiküldetés­ben eltávoztak,­­ pedig az indítványban foglalt tárgyhoz ezeknek is szólójuk van. Ha határozat nem hozatott is, de a ház hangulata legközelebb azt mutató, hogy illy fontos tárgy­ban mostanában, míg a dolgok fordulnak , nem tanácsko­zunk stb. A elnök kijelenti, hogy a ház, harmadnap előtti határzata mellett, miszerint illy tárgyakba most nem bocsátkozik , — tovább 's megmarad. Gr. Festetics mint szemtanú sz.­Tamás osztromá­­nál, előadván a háznak , miként mind a sorkatonaság, mind seregeinknek egyéb része kötelességét a legdicséretesebben teljesité, kiemeli Mészáros Lázár hadügyminiszer ret­tenthetetlen bátorságát, említi, hogy felé 36 álgyúgolyó re­pült ; éltéért mindenki remegett, csak ő maga nem, egy al­kalommal, hogy seregét rendbe szedje , a csatornán átúszta­­tott stb. Kívánja, hogy a ház köszönetét nyilvánítsa irányá­ban jegyzőkönyvileg (közhelyeslés.) Az elnök ezt végzését kimondó. A rablók által koldusbotra jutott Debelliács helység lakói a háztól segélyt kérnek. G­y­ü­r­k­i Pál főispán a kormány által némelly zavarok lecsendesitése végett megyéjébe küldetvén, maga mellé J­o­­annesco István képviselőt kéri. Az engedelem megada­tott. Délután 6 órakor, ha sürgetés tárgy lesz , a ház ismét összeülend. Hazai mozgalmak: Székesfejérvárról azon hír jött, hogy Jel­lachich előcsapatját, a pártütőhöz átment vasas némete­ket derék huszáraink vitézül visszaverték. Képzeljük, minő szeget ütött ez a pártütő Jellachich fejébe, ki katonáink hazafitlanságára számolva azt hitte, diadalmene­tet terta ad fővárosunkba, ócskából a csatatérről, sept. 21-dikén. Tegnap ismét sz.­ Tamás ostrománál voltunk. Fájdalmasan kell megírnom, hogy siker nél­kül tértünk vissza délul ám 3 órakor. — Annyi alg­­ázás, mint itt történt, bármelly hires várnál is megjárta volna, de e földvárnak úgyszólván 3500 álgyulövés mit sem ártott. Ször­nyű kin látni, mint hullanak el lelkes vitézeink a pártütők gyilkos álgyui előtt a nélkül, hogy a sánczok mellett bizto­san munkálódó részoknak a mi részünkről ártani lehetne. — Ott voltak hadügyministerünk s a kir. biztos Beöthy Ödön; láttak mindent, tudják hányadán vagyunk, és tudniok kell: mit kell tennünk, hogy a fenyegető rész elhárittassék. A megtámadás, mint kivehettük , három oldalról, u. m.­­ Becse, Verbász és Kis-Kér felől történt. — Verbász felől volt a főostromlás. Itt 42 álgyu bömbölt részünkről; az el­lenség sánczaiban ezek ellenében 5 álgyu, ezek közt 12 fon­tosok , dolgozott. — Némellyek mondják, hogy a sáncz e részről négyszeres, de mi úgy vettük ki, hogy csak kettős. — Az elsőt reggeli 7 óra táján a mieink bevették. Ez a múlt ostrom óta készült, de a másik, melly ellen már a minap folyt az ostrom , akként, mint tegnap volt a támadás intézve, soha sem lesz bevéve, kivált illy erőtel. Az árgyúzás 2/4 ó­ra reggel kezdetett meg a mi részünkről, 8 délutáni 3 óráig tartott. — Reggeli 7 óra táján egy óráig olly sűrü köd szállta meg a vidéket, hogy alig egykét lépés­nyire lehetett látni; ez alatt nagy lárma támadt a sánczok közt, s a mieink ekkor verték ki az első sánczból az ellenséget. — 8 órakor erős puskaropogás hallatszott. — 19 re rettentő ál­­gyudörgés.—10 órakor tűz támadt benn a cath. templom környékén.— 11 óra után álgyurik a verbószi részen beljebb egy magasabb helyre nyomultak, és erősen dolgoztak ; de mit ért­ előttök a sónez, redoutokkal ellátva , alantabb van a sónez, itt egész bátorságban találhatták magukat a pártütők, hátuk megett a város felé egy nagy puszta térség, ide hull­hattak golyóink, a puszta földet találták. A város messzebb van, ennek már nem igen árthattak. A puszta téren egy em­ber nem volt látható. — Támadták a mieink a csatorna men­tében az erős sánc­okat, de olly iszonyu golyózáporral fo­gadtattak , hogy emberi képzeletet felül halad, s kénytelenek voltak visszavonulni. A honvédek egyik csapatját vitézül előre vezérlő báró Orczy István ekkor esett áldozatul. Midőn pus­káját töltő, egy golyó fejébe lövetett, s szörnyet halt. Sze­gény lelkes hazánkfia ma küldetik a családi sírboltba Erdő- Kövesdre ; szeretett főispánunk neje, a boldogultnak nővére. Nyugodjanak áldásunktól kísérve porai. Az ellenség nem sokat tüzelt a sánczokból a mieinkhez képest, mert a kék­ oldalról seregeink jó távolságban voltak felállítva, azon oldalra is volt az ellenségnek egy álgyuja, melly vagy 15, vagy 18 fontos. — A halottak száma részünk­ről 100-nál több. Van sok nehéz sebesült. — Minő fájdalom lepi el az embert, mikor a halottak közt szeretett ismerőseit látja! A Sándor ezred vitézeiből 18 halva maradt, 22 veszé­lyes sebekben siklik, székelyek, honvédek, huszárok közül mennyi esett el, majd megtudjuk a hivatalos jelentésből. 904

Next