Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-12-16 / 241. szám

Ürményi Ferencz koronaőr: Tisztelt felső­­ház! A honvédelmi bizottsány által minap egy küldött­ség küldetett által Budára, félsz­ólittatván eltala, mutat­nám meg, minő állapotban van a korona őrzése ? minek folytán átmentünk , l a pecséteket, mellyek a koronát rejtő szekrényen vannak, tökéletes épségben találtuk. — Tudva lesz a felsőház előtt, hogy midőn a sz. korona le­tétetik, az ország minden zászlósai, úgy szinte mindazon koronaőrök, kik netalán később választatnak, pecséteiket reá teszik a koronát tartó szekrényre. A magyar korona szekrénye 1830. óta, midőn az akkori koronázás megtör­tént, nagy pompával záratott a ládába, és a pecsétek reá nyomattak. Azóta több koronaőrök választattak , én­­ harmadik vagyok, előbb volt gr. Keglevich Gábor,­ azután gr. Teleky József, jelenleg pedig én és b. Vay Miki.­­ Mi is , midőn a koronához esküdtünk, és a kulcsokat­­ általvettük, pecséteinket oda tettük. A kiküldött bizott-­­mány tökéletesen meggyőződött arról , hogy a pecsétek­­ mind épségben vagynak. Magához a korona­ládához 3 kulcs van, egy nálam, másik a másik koronaőrnél, harma­dik kulcs pedig ő felségénél, az udvarnál szokott lenni. Ezenkívül vannak több kulcsok, három-három minden aj­tóhoz , és így nálunk két koronaőrnél összesen nyolcz kulcs van, a kilenczedik ő felségénél. Én elvittem a ná­lam levő 5 kulcsot, b. Vay Miklós kulcsai is hozzám ho­zattak, ezen nyolcz kulcscsal az illető zárakat felnyitottuk, de a kilenczedik kulcs, mellynek mesterséges zára a láda tetején van, melly a pecséttől nem is látszik, nem volt je­len, mert mint mondám, ő felségénél van. A bizottmány azt tapasztalta, hogy az illető pecsétek épségben voltak, mind a mellett felszakíttattak , és a középzár felnyitása is meg­kísértetett egy jelenvolt lakatos által, de siker nél­kül, és így más mód nem lett volna a koronát megtekin­teni, mint felirrata ládat erőszakkal. Én kijelentem­ a kül­döttségnek,hogy, ha a láda erőszakos feltörésére is van uta­sítása, nem fogom az eljárást ellenzeni. Ez alkalommal egy tag átment a honvédelmi bizottmányhoz, mellynek elnöke azt­zenvén, hogy még most nem kell a ládát erőszakkal fel­nyitni, a feltört pecsétek helyett én és a kiküldött bizottmá­­nyi tagzok pecséteinket reá­tettük a szekrény­re, s most igy áll a dolog. Ha a láda csakugyan fel fog töretni, az iránt kérnék intézkedést tétetni, hogy egy másik láda készen álljon, mellybe a korona és a többi c­enódiumok betétet­hessenek, mert miután már úgy is harmadszor történik a korona vizsgálata, s gyanúsítások történnek, magam is szeretném, hogy vége szakadna a dolognak, s így, ha lehet, a láda valamelly lakatos által mesterségesen nyit­tassák fe , ha nem, erőszakkal töressék fel, és részemről hogy meg legyek nyugtatva, az eljárásról jegyzőkönyvet kérek magamnak adatni. Elnök: Méltóztassanak nyilatkozni, hogy a kép­viselőház határozatához hozzájárul e a felsőház, ahál az van előhozva a képviselőház által , hogy a nép kedélye megnyugtatása tekintetéből látszik szükségesnek ezen dolog. Gr. Teleky József: Nem kételkedem legke­­vésbbé is , hogy azon óvatos eljárás mellett, melly mel­lett a szekrény vagy láda, mellyben a korona és a többi c­enódiumok állanak, lezáratni és lepecséltetni szokott, mind a többi clenódiumok valósággal magok helyén van­nak , mennyben talán mégis többeknek megnyugtatására szolgálna a szekrény kinyitása, nem kívánom elemezni az felsóház kívánságát. Mennyire én, mint előbben a koronaőr, ismerem a körülményeket, meg vagyok győződve, hogy azon főzárt, mellynek kacsa mindig Bécsben a főudvar­­mesteri hivatalnál áll, máskép mint erőszakkal felnyitni nem lehet; következéskép, ha így nyittatik fel azon láda, mig újólag meg nem igazittatik, nem lesz használ­ható, és azon ideig is, mig a szekrény a maga állapotába­­ ismét visszaállíttatik, és a középső zárhoz egy új kulcs­­ csináltatik: a korona biztos helyen legyen, szükséges­­ mindenesetre egy más ládát készíteni. Elnök: Méltóztassanak többen is nyilatkozni, mert­­nem tudom a többséget kivenni. (Elfogadjuk a képvise­­­lőház határozatát !). Ha elfogadtatik, nincs egyéb hátra, amint a felsőház részéről is küldöttséget választani, úgy­­ vélem 6 személyt elég lenne sorshúzás által választani. )(Elég lesz házi) Jegyző ur a jelenlevő tagok neveit fel­­sirta czédulákra , m­éltóztassék azokat az urnából kihúzni. Radvánszky Antal jegyző­ az urnából e kö­­vetkező tagok neveit húzta ki: Lonovich József, gróf Izeleky József, Szentgyörgyi, Géczy Péter, gr. Károlyi Ká György és gr. Almássy György. E­l­n­ö­k: A tisztelt felsőház az alsóházhozi szenetben a megválasztott tagok neveit közölni fogja. Méltóztatik e a felsőház elfogadni azt is, mit gr. Teleky József és Ar­­anényi Ferencz urak mondottak, hogy a viszon­­zenetben aeitétessék, hogy,ha azon láda erőszakkal töretik fel, előre , így más szekrény készíttessék, mellybe biztosság végett­­i koronát és a többi c­enódiumokat be lehetne tenni. ( Elfogadjuk.)­­ _______ |. Hasai mozgalmak: December 11-én Hurbán csapata Badethin mezőváro­sánál a Vág jobb partján, Queilond őrnagy s Balogh és Mileniczki kormánybiztosok vezénylete alatt álló seregünk megtámadta, s a budethini várból és kertből a Vág bal­­a­r­ján álló, kaszákkal s lándzsákkal felfegyverzett, nem­­lőtőreinkre erősen tüzelt. Honvédeink s tüzéreink, kiknek ,e első fölavatásuk volt, a tüzet jól állották ki, s folyto­nosan viszonozták. "ltal tüzéreink, szolgálatuk idejét te­kintve, jelesen működtek;­a nemzetőrök többnyire hátrál­tak, s egy része megszaladt, a honvédek azonban a sarat becsületesen, vitézül kiállották, a kezikbe szórt rakétákat lábaikkal rugdosták félre ; a csatózás hetvéli 6 óráig tar­tott, s annak a sötétség vetett végett. Veszteségünk 1 ha­lott, 2 nehéz és 17 könnyű sebesültekből áll. Ezen tudósítást, melly honvédeink s tüzérségünk jó magaviseletét tanusitja, csak hamar követte Balog János kormánybiztosnak dec. 12-től írott azon tudósítása, hogy Hurbán csoportja 11-én est­éli 9 órakor Budebkint elhagy­va, Csáczáig visszaszaladt, seregünk üldözi a Szatopluk módjára fehér lovon lovagló Hurbánt, kivel ha előbb nem, Tessinben fognak leszámolni. — Pozsony. Különös helyzetben vagyunk. Nem a pozsonyiak, hanem mi, pesti szerkesztők, vagyunk különös helyzetben. A külföldi lapokat kormányunk le­tartóztatja. Mi már annyira jutottunk, hogy még a po­zsonyi német lapot is a Márczius Tizenötödike és a Kos­suth hírlapja után vagyunk kénytelenek idézni. A Márcz. Tizen­ötödike után tudjuk, hogy a pozsonyi német lap szerint a mieink és az ellenség között decemb. 10-kén erős csatázás folyt. Honvédeink Pozsony mellett a dunántúli Guichenau irányában egy erős osztály határ­őrökre bukkantak. A támadók mi valánk. Reggeli 10 órától délutáni 4 óráig tartott tüzelés után, az ellenség visszavonult. A pozsonyi várhegy s a Dunapart telve vol­tak nézőkkel. Itt voltak felállítva álgyuink is, mellyek a vizen keresztül lövöldöztek az ellenség sorai közé. Halot­tunk egy sincs, nehéz sebesült van 6, könnyű 22. Ugyanazon lap szerint a muszka czár egy iratot kül­dött Bécsbe, mellyben kinyilatkoztatja, hogy a Miklós huszárok és Sándor-gyalogok, mivel a magyar ügy mellé pártoltak (igy teszi ki, hogy hazájuktól hűtlenül el nem pártoltak), többé az ő és felséges atyja nevét ne vi­seljék , a tisztek pedig, kik orosz rendjeleket viseltek, ne próbálják többé azt viselni. — Eddig a tudósítás. Azt hiszi a dőre muszka czár, hogy különben nem tették volna le derék hazánkfiai az Ő és felséges atyja gyűlölt nevét. S azt hiszi, hogy a magyar tisztek érdemjelnek tekintik azon kitüntetést, mellyben a szabadság leghitványabb elleneit, Windischgrätzet és a haszontalan Jellachichot olly dúsan részesité. — Midőn e sorokat leírtuk, jött ismét kezünkhöz egy Pressb. Z. Ebben illy tartalmú nyilatkozatát olvassuk a feldunai kir. magyar hadseregnek: „A feldunai királyi hadseregnek épen most esik tud­tára, hogy I. Ferdinánd osztrák császár, Magyarország­nak e néven V-ik királya, lemondva trónjáról, föloldá né­peit az irániai kötelességek alól. A király leköszönésé­nek hírével s azzal, hogy alattvalóit feloldá az irániai hű­ség és kötelességek alól, egyszersmind az is tudtul ada­tott, hogy még a király s ifjabb testvére Ferencz Károly életében, az utóbbinak fia, az ifjú Ferencz József főherczeg, egy Olmützben dec. 2-án Schwarzenberg osztrák minister ellenjegyzése alatt kibocsátott nyilatkozványban trónralé­­pését hirdeti. De az önkénytes lemondás a trónról a magyar nemzet sarkalatos jogain legkevesebbet sem változtat. S a nemzet megegyezése nélkül, a koronázott fejedelem életé­ben, senki sem tulajdoníthat magának királyi jogokat, s még kevésbbé lehet magán családi egyezkedés útján megvál­toztatni az öröködési rendet. A magyar királyság kétol­dalú kötményen alapszik, mellynek egyik lényeges oldala abban áll, hogy Magyarország királya csak az lehet, ki az országgal koronázási egyezményt kötött, s az ország tör­vényeire esküt ten , és szent István koronájával megko­ronáztatott. Miután azonban minden fentebb érin­tett s családi egyezség utján létesített lemondások és jogátruházások iránt a magyar nemzet még meg sem kérdeztetett , ezennel nyilvánítja a feldunai ma­gyar hadsereg, hogy az országgyűlés tudta és meg­egyezése nélkül senki sem rendelkezhetik a magyar ki­rályi trón birtokáról. Nyilvánítja a hadsereg, hogy Ma­gyarország függetlenségét és a nemzet alkotmányos jogait, az országgyűlés és az általa megbízott kormány rendele­teihez képest védni, őrzeni szent kötelességének tartja. Nyilvánítja továbbá, hogy az országhoz és alkotmányhozi hűségénél fogva, senkit sem ismer el följogosítottnak, ki­nek uralkodását az ország és alkotmány el nem ismeri; min­den szándéklott idegen beavatkozást az ország ügyeibe, bi­torlásnak tekintend; az ország és alkotmány iránti hűség zászlója alatt, az országot s az országyűlés és az általa rendelt kormány jogszerű tekintélyét minden idegen bitorlás, erő­szak és megtámadás ellen kész utósó csepp véréig védeni. Melly érzelemmel a hadsereg magát, karját, vagyonát és vérét, mint eddig, úgy ezentúl is a nemzet határozása alá vetvén, haza iránti szent kötelességeihez rendületlenül hiv marad. Pozsony, dec. 10-én 1848. A feldunai kir. ma­gyar hadsereg nevében Görgei Arthur, tábornok. C­s­á­n­y­i László kormánybiztos.“ — Koca, dec. 11-én. Valahányszor alsóbb osztályú polgártársainkat látom, hogy hazafias szereteteket tett­ben kimutatni készek, mindannyiszor erősödöm hitem­ben , hogy népünk szíve jó, és hol alacsony bujtogatók s camarillai zsoldosok által tévútra nem vezettetik , lelke­sülve viszi filléreit a hon oltárára. Szolgáljon e részben adatul Kocs helysége. Ezen, na­­gyobb részint volt jobbágyokból, kisebb részben pedig ha­szonbérlő volt nemességből álló helység, már más alka­lommal egyszeri fölszólitásra 500 pengő forintot adott ajándészépen a haza oltárára, most közelebb pedig hon­­védeinknek fehér ruhaneműekbeni fogyatkozását meg­értvén, azonnal 266 inget, 285 gatyát és 12 kendőt, hon­­védeink közt kiosztandót, szállított be az illető megyei tisztviselő kezeibe. E tényt, szerkesztő úr hírlapjában közhírré tenni annyival inkább óhajtása, mivel e helységnek fölebb ki­tett honpolgári adománya, úgy hiszem, több városokat megszégyenít; egyéb helységeket vagy falukat pedig ne­mes versenyre buzdít. — László J­óz­se­f, lelkész. — Hevesből. Eger, dec. 7-én — írják a Köz­lönynek : a tegnapi postán Galliczia felől három gyanús levél lévén, azok a megyeháznál bontattak fel. Az egyik levél Egerváros közönségének, a másik az egri érsek­nek , a harmadik az egri főkáptalannak voltak czimezve. Az Eger városának szólóban gr. Pálfi Mór nyilatkozmá­­nya, a másik kettőben Ferdinánd császár ismeretes , sa­sokkal ellátott kiáltmánya foglaltatott. Mindhárom letar­tóztatott. Ezeket azért írom meg sietősen, hogy a honvé­delmi bizottmány sürgetősen intézkedhessék az iránt, mikép az illy bujtogató iratok szétterjedése s illetőleg küldözése ellen hathatósan intézkedhessék. Úgy látszik, most minden áron a felső megyéket kívánják megnyerni, és ez ha sikerülne, helyzetünk s jövőnk az eddiginél ag­gályosabb lenne. Azért minden áron meg kell szüntetni a közlekedést Gallicziával. Ezen levelek Csarnofiban té­tettek postára. — E mellett még egy különben furcsa dologról kell megtenni jelentésemet. Tegnap este az egri posta hivatalnoka, egy Windischgrätz herczegnek ciime­­zett levelet mutatott be a megyei hatóságnak , melly is­meretlenül vettetett be az ügynöki szobába, tovaszállitás végett. Rögtön bizottmány tartatván, a levél feltöretett és felolvastatott. A levél németül volt írva, s benne ez fog­laltatott. Az egri ráczok el vannak készülve a végsőre, s a pópa is kész szövetkezni. Mondatik benne, hogy egy nemzetőrségi kapitány, ki népszerűséggel bírni állittatik, kész pénzért velök tartani, és igy a nép egy részével egyesülés is bizonyos. A levél alá egy óhitű, különben derék ügyvéd névé van írva. A neveket megkimélem. Rögtön mind a három egyén letartóztatni s irományaik lefoglaltatni rendeltettek. Az egészről véleményem ez. Úgy látszik a dolog nem komoly, mert mostani időben postán levelezni akarni a herczeggel veszett állapot, s kiszámított tervre nem mutat. És a gyanúsított nemzet­őrségi kapitányról, úgy az ügyvédről is ezt feltenni alig lehetséges. Lehet, hogy az egész bosszuterv; lehet, hogy ez alatt egy kéz lappang , melly a városban eddig létező csendet akarja felzavarni, és ezért használt olly ne­veket és személyeket, kik abból semmit sem tudnak. De ebből annyi igaz , hogy kiválólag kell ügyelni a vá­rosok s községek csendére. Ellenségeink igyekezete: az anarchiát előteremteni minden áron. Ennyit a dologról magáról. Azt semmi esetre sem tudjuk helyeselni, hogy ezen tárgyért bizottmány tartatott. Az egész politikumi eljárást igényelt. És sokkal czélravezetőbb, ha illy ügyek­ben elnökileg tétetik meg az intézkedés. Ez mindenképen hasznosabb s a kedélyekre megnyugtatóbb. — Kolozsvárról jött tegnap egy levél, föl­vágva s ismét lepecsételve nagy kétfejű vasos pecséttel. A pecsét körirata: k. k. Brigade-Commando des G. m. Br. Wardener. Külföldi fairek. Külföldi lapjainkat folyvást letartóztatja kormányunk. Most is a szerencsés helyzetű Kossuth hírlapjából vesszük nagyobbrészint tudósításainkat. AUSZTRIA. Az orosz czár Windischgrätzet Szent- András rende lovagjának nevezte ki. Ugyanő, mint tud­juk, régebben már Jellachichot is megtisztelte. Ezek az ő rendszerének támogatói Ausztriában. — A Pest. Zrg szerint a kremzini országgyűlésen 123 földbirtokos, 66 hivatalnok, 43 jogtanár, 32 iparűző, 26 orvostudor, 20 lelkész, 12 professor, 9 író, 8 polgár, 8 gróf, 6 privatier, 3 báró, 3 minister a legújabb combi­­nátióból (Stadion, Bach és Thiersfeld), 3 a volt ministé­­riumokból (Pillersdorf, Doblhof és Schwarzer), 2 nyugal­mazott katona, 1 herczeg ül. — Windischgrátz, hir szerint, új határnapul Magyar­­ország leigázására dec. 20-kát tűzte ki. Bécsben az a híre, hogy huszáraink szökdösnek át Windischgrátz táborába. A dolog úgy áll, hogy osztrákokat öltöztetnek huszár egyenruhába. — Most a Bécs körüli helységekben tartatik fegyver­kutatás. — Bécsben az elítélések folyvást tartanak. A budai német lap írja : Matteo Padovani, Triesztből, 33 éves, nős, mind a fölkelésben részvéte miatt, mind azért, hogy szóval és tettel elkövetett mindent, hogy a cs. k. seregek ellen az ellenségeskedés folytattassék, a magyarok közel érkezésére hivatkozván, s aztán paraszt-ruhában a cs. k. seregeket kikémlelte, s a császárról mindenütt lázszólag nyilatkozott, hadi törvényszék által kötélre ítéltetett, de a fejedelmi jogot, a kegyelmezést gyakorló Windisch­­gratz által e büntetés 12 évi várfogságra szelidittetett.— Páva Venczel, osztrák Zebánból, 24 éves, nőtlen, az itteni fenyitőszéknél fogalmazó­ gyakornok, a fegyveres fölkelésben részvéte miatt, hadi törvény szerint 4 évi várfogságra ítéltetett vasban. — Hasonló vétség (?) miatt Dávid Károly lakatos legény 5 évi sánczmunkára könnyű vasban ítéltetett. — Bécs, dec. 6-án. A bécsi szellem ismertetése végett a Pr. Ztung következő aneedotát írja. Bizonyos nyilvános helyen egy német tiszthez ment egy polgár, s figyelmezteté őt egy tanulóra, ki ott volt. A tiszt föláll, s pofon csapja a polgárt: „ne gondolja ön , úgymond.

Next