Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-11-26 / 224. szám
Vasárnap •' top módin nap, kílfít kisáv«. téri előfizetés a’ két fővárosban hárholhartsal borit. nélk. 6 frt 30 kr, a' kiaddhi•a’.boll elhordva 6 ft, postán borítékban hétként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve iif 1 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pest, azabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban m. u. i. a’ kiadóhivatalban egyebütt min.*n kdN-Vv- -¿:1 'rí h a 1934. November 26.1848. WCFV IVTUf £9 B T fis £ £ JhL££v£íJaa ■ dec k. poaumtitalasi. — ki tutsti. báróén lomba 'a egyéb külf. tártizaányokba küldetni kívánt péld. iránt a megrendelés csak a bívai es. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’a egy *aier lusábezett apró betlisti sexért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ k a 11 ív hasábas őrért pedig 10 pengő kr MSB é értik. A tisztelt közönségnek előlegesen tudomásul adjuk, miszerint a „Pesti Hirlapu a jövő 1849-dikében is szakadatlanul meg fog jelenni, miről néhány nap múlva körülményes jelentést fogunk tenni. Landerer és Heckenast, Pesti Hírlap kiadói, 17- Hivatalos rovat. Haderőnknek alkalmas elhelyzése végett szükséges vén tudni azt, hogy minden hatóság különösen mennyi onerőt állított már ki a reá kivetett illetékből , mennyi in még kiállítandó, valamint azt is, hogy a kiállításra annyi idő kívántatik még ? Ezekre nézve a kivántató atokat a hatóságok mulhatlanul s mielőbb hozzám felijeszszék. A hadsereg főparancsnokainak szigorúan telítendő kötelességökül tétetik, hogy midőn kerületekn ellenséges megtámadást tapasztalnak, nem várakozva nem küldendő segedelemre, rögtön magok alakítsanak a léken elegendő számú haderőt, mellyet az ellenség elé vezessenek. Pest , november 23. 1848. Kossuth út és a honvédelmi bizottmány elnöke. — Rombauer Tivadar, a kereskedelmi ministérium ztályfőnöke, az állományi fegyvergyár igazgatójává néztetett ki teljes hatalommal. Budapesten , nov. 17-én .48. Kossuth Lajos, elnök. — A honvéd tüzérséghez, Bakony tábornok ur ajánára, századosul kineveztetik Vanner főhadnagy a cs. r. 5-dik tüzérezredtől. Mészáros Lázár, hadyminister. — Néhai Rajner Károly egri főegyház nagyprosija, ellenség előtt elesett katona altisztek özvegyei sérelmezéséül szolgálandó alapítványra 200 pftról szóló itas-kötelezvényt hagyván, mellynek 8 pft kamataiban , vagy több efféle özvegyek részesülhetendnek, mivel részben folyamodók arra való alkalmas voltáról, a múlt junius 1-től 22667 sz. a. kelt helytartósági intézvényel közlött példány szerint készítendő táblás jegyzékek t törvényhatóságok részéről nem küldettek be, azok előnduló esetben a fentebbi rendelet teljesítésre figyelmeztek. Kelt Budapesten, nov. 21-kén 1848. Mészáros azár, hadügyminister. — Miután gr. Volkenstein Albertina meghatalmazottja irokona, annak Innspruckbani betegeskedését semmi onyitvánnyal nem támogatja: az országgyűlés octóberki határozata alól illy puszta állításra fel nem mentettik, s annak szoros megtartására utasittatik. — Csuha Sándor , gróf Festetics alapítványát megírván , Velenczében s a tengerészeti anyaiskolában is a 3-ik tanulmányi évet folytatja, az országgyűlés pd. -ki határozata alól felmentetik. Pest, nov. 24-én 1848. , orsz. honvédelmi bizottmány, Nyáry Pál, h. elnök. — Tapasztaltatván,hogy a nemzetőrség őrnagyai rangúi előléptetéssel kitüntettetvén , a meghatározott illetműnél nagyobbat igényelnek; e végből tudomásul ad ajelen rendeletnél fogva, miszerint ezen egyének illy lléptetéssel a már meghatározott járandóságnál, az az üdéken 91 , Budapesten 100 ezüst forintnál, semmitre nagyobb fizetésben nem részesülhetnek , mivel az odalom csak az őrnagyi és segédtiszti fizetéseket válna magára, miből következik, hogy az érintett kitüntés csak czimzetes lehet. Ez szinte a nemzetőri segédeteket is illeti , kik is bármelly rangfokozatban minikor csak a kiszabott egyforma illetményeket szedte. Budapest, nov. 23. 1848. Nádosy Sándor cedee. — A kereskdési ministériumtól. A Ilapest és Szeben között eddig fennállott szekérpostai, beköttetés ideiglenesen megszüntettetvén, s elölegesen Budapest, Szeged bánát-komlósi vonalra szorittatván, Ilapest és Kolozsvár között a Debreczenen és Nagyváron keresztül vezető postavonalon egyelőre minden másik héten küldendő szekérposták léptettek életbe, és a nérpostai kezelés is a debreczeni és nagyváradi postaiatalokra szoríttatott, de mihelyt a körülmények enge, és a fenforgó akadályok elháríttathatnak a kérdésben író vonalon, nemcsak postaszekerek (Diligenceok) kedi gyakoribb közlekedéssel málhaposták fognak életbe jenni, hanem a szekérpostai kezelés is valamennyi, az ülésben forgó vonalon fekvő postahivatalokra ki fog tissztetni. — Mi azon megjegyzéssel tétetik közhírré, mogy ezen intézkedés következtében Debreczenbe, Nagysádra és a körülfekvő vidékre szóló kisebb terjedelmű mát , drágaságokat, holmikat, pénzt, irományokat is tibb szállítás végett, a fennálló szabályok megtartása lett a postára feltehetni. Budapesten, nov. 1848. A »védelmi bizottmány meghagyásából Ambrus MiA Hohenzollerház megcsodálta a Habsburgok azon ötletét, hogy a fővárosból egy varjuzugba tétessék át a nemzeti gyűlés. — Hát nekem nincs-e kis városom , mellynek , mint Kremzirnek, csak kétezer lakosa van, s mellyben a sajtó nem mozoghat, a karzat lehetetlen? — ezt kérdé Vilmos király, midőn a múlt hó 16-án kelt olmützi manifestumot elolvasta. — Dehogy nincs, felséges ur! Brandenburg elég parányi helység: válaszolta valamellyik tizenkettedrét udvaroncz, ki egy negyedrét kiadású olmützi udvaroncznak volt zeoldjában , s ki viszont egy másik, de folio nagyságú berlini udvaroncznak vala bérszolgája. Mert a két camarilla , t. i. az osztrák császáré és a porosz királyé, szoros szövetségben van, és egymást kölcsönösen vesztegeti meg. — Tegyük tehát Brandenburgba a nemzeti gyűlést, mondá ekkor a király. — Nincsen-e, kérdezte viszont a kis embert Fridrik Vilmos, a nagy Hohenzoller, —nincs-e olly ministernek való grófom, ki aristocratai gőgje, furfangjai és erőszakolásai által addig ingerelje a berlinieket, míg lámpás fára akasztják, mint a bécsiek latourt? Illy jelenet a legjobb ürügy volna Berlint bombardiroztatni, és a képviselőket, meg a hírlapírókat főbelövetni.— Keress egy akasztani való ministert. — Erre igen czélszerű Brandenburg gróf, válaszolta a tizenkettedrét udvaroncz. — Tehát a Brandenburg névből minden kitelik. Kremzir város és Latour gróf. Nagy ördög vagy te kis udvaroncz , szólt királyi őszinteséggel a dicső Hohenzoller. Hogy e párbeszéd délután történt, mindenki kitalálhatja , ha a porosz király szokásait ismeri. A folyó hó elején a berliniek azon érdekes hitre ébredtek föl, hogy a fegyveres reactió vezére, Brandenburg grófi ministérium-alkotásra bízatott meg. Illy merény zajt okozott. Mire a király kijelenté, hogy tanácskozni csak csendességben lehet, minthogy a legtökéletesebb csendesség Brandenburgban van, tehát a nemzeti gyűlés most elnapoltatik, később e parányi városban folytatandja üléseit. E végzés ellen a nemzeti gyűlés protestált. A király rész névén vevén, hogy szabályai iránt nincs közbizodalom, megparancsolta a nemzetőrség lefegyverzését, és tudata a képviselőkkel, hogy ne fáraszszák magukat tiltakozások írásával s deputatiók küldésével. A nemzeti gyűlés újra protestált. Ekkor a király az országgyűlést föloszlatta. Berlin elámult. A lefegyverzés megkezdetett. Berlin méginkább csodálkozott. E merészségért Berlin ostromállapotba tétetett. Berlin még sem szűnt meg csodálkozni. Illy kimeríthetlen forrása van a német nép bámulatának ? A király dühösségbe jött. Wrangel tábornokra bízta, hogy a bámuló hírlapokat tiltsa be, s csak az örvendőket engedje megjelenni. A vitéz generális úgy cselekedett, mint mondva volt. Az alatt a nemzeti gyűlés utczáról utczára kóborolván, talált egy nyitott teremre , hol a székekre letelepedett, s hirtelen elhatározta , hogy az adót megtagadja, s csak a szuronyok éle által engedi magát a tanácskozásokban gátoltatni. Ekkor a királyra került a csodálkozás sora. Gondolá magában: mégsem jó sokat tréfálni. Már hajlandó volt kinyilatkoztatni , hogy Brandenburg grófnak ministerré neveztetése, a nemzeti gyűlésnek Brandenburgba vitele s a nemzetőrök lefegyverzése félreértésből történt, de a camarilla minden visszalépés ellen tiltakozott. Illy határozó perezben mondá az új ministerek közül valamellyik: ha ő felége, mint márczius 19 -én engedni fog, akkor az első golyó a királyé , a második a miénk. Ez nyílt szó volt. S tisztán látható, hogy a „büszke“ Hohenzoller szinto oly rabja a camarillának , mint a „jószívű“ Ferdinánd. Mig Berlinben az udvar tétovázott, az alatta nép által választott jezsuiták collegiuma, t. i. a frankfurti alkotmányozó gyűlés, egy, a Loyola tanítványaihoz méltó határozatot hozott, melly három pontból áll. 1) Elvileg joga van a koronának a nemzeti gyűlést áttenni és elnapolni, de mégis 2) Igyekezzék a birodalmi ministérium a porosz királyi kormányt oda hangolni, hogy a nemzeti gyűlésnek elnapolását és Brandenburgba tételét vegye vissza, mihelyt intézkedések történtek, melylyek elégségesnek látszanak. Berlinben a tanácskozás szabadságát szaltóságát biztosítani. 3) A porosz korona, mihelyt lehet, olly ministériumot alkosson, melly az ország birodalmát bírja. Mig három fontos pontban a frankfurti birodalmi gyűlés igyekezett épen semmit nem mondani, a porosz nép komoly ellenálláshoz fogott. Az ország minden részeiből, hivatalhatóságok, egyletek és clubboktól a nemzeti gyűlés eljárását föltétlenül helyeslő adressek érkeznek. Senki sem akar adózni. Porosz-Saxóniában és Sziléziában a mozgalom nagy. A király a sorkatonaságot Berlinbe kívánja összevonni , félvén a barrkádoktól, de a tartományok e czért gátolják. Halléban és Merseburgban a zászlóaljak átutazását torlaszok építése s vasútvonalak leszedése által akadályoztatták meg. Az Odera melletti Frankfurtban a honvédtisztek kijelentették, hogy egy népellenes ministérium parancsolatának engedelmeskedni nem fognak. Szerteszét közbátorsági bizottmányok alakulnak, s ragadják magukhoz a kormányzás gyeplőjét. Berlinben 17-én már a forradalom kiütését csaknem kikerülhetlennek tartották. A porosz nép elkeserülése határt nem ismer. A reactió és a mozgalom emberei egyaránt meg vannak győződve, hogy visszalépésről többé szó nem lehet, s valamellyiknek a küzdő felek közül le kell vezetni s a nagy csatamezőn elvérzeni. A Kanadánba érkezés, vagy babilóniai fogság hetven éve függ néhány nap sikerétől. S a Német Birodalom sorsa Poroszországéval azonos. Aachentől Haimburgig közösek az érdekek, a szolgaság és a szabadság jelszavai alatt. A Német birodalom consolidálása a kényuraság, vagy a democrátia zászlója mellett, hazánk állapotára is nagy fontossággal bír. Illy egybefüggése viszonyainknak — kétségtelen. Rövid időn megválik : a koronás főknek, vagy a népeknek van-e külön istenök? Mi nem csüggedünk el, mert hisszük, miként Európa nem azért haladott ki a középidőből, hogy abba megint visszaessék. —M. Előttem hever a „határozati javaslat a legközelebbi adó kivetése és behajtásáról“, melly a napokban kerülend tanácskozási szőnyegre a házban. Távolról sem czélom e javaslatot az adórendszeri elmélet elveiből bírálat alá venni, mert az egész adó ideiglenesnek mondatik, s a majd rendszeresen megállapítandó adóba betudás fenhagyatik. Azonban a márcziusi események után nem sokára hazánk körülményei bonyolulni kezdettek , a nemzet áldozatra szólitaték fel s alig volt hatóság , melly adót ne ▼etett volna ki , sok közülök az adóba betudás ürügye alatt. Később a törvényhozás, mert folyó évi nov első napján a közös adózás elvét életbe kell léptetni, a folyó év november havára egy ideiglenes adózást elhatározott. Most a következő 1849-ik év első hat hónapjára szolgáló adóztatás kerül szőnyegre, ismét ideiglenes és későbbbi betudás fentartása mellett. Ez elegendő arra, hogy az állodalmat az egyesekkel kigázolhatóan liquidationális bajokba bonyolítsa. Nem akarom felhozni, miszerint a terhesebb adó is kevésbbé nyomasztó a státusban , mint a bizonytalan adó ; mindenesetre igen kívánatos, hogy az ideiglenesség s betudás ez év végével megszűnjék, s a jövő évi státusjövedelmen túl zavarólag ne hasson ki. Sokan azon kárhozatos csalódásban élnek , hogy a mostani nehéz időben, mennyire lehet, kímélni kell a státust az adó terhétől, van bankógyárunk, fedezze az a rendkívüli költségeket, majd lesznek jobb idők, s akkor adózzunk. Ez épen olly gazdálkodás, mint ki ma kamatait sem fizeti, azért, hogy holnap tőke váljék belőle, s okvetlenül megromoljék. Én átvizsgáltam figyelemmel a javaslati adórendszer egyes rovatait, de úgy látom, hogy annak alkalmazásából csak az fog következni, hogy az állodalomnak jövedelme alig lesz az adóból. Az ok igen egyszerű s szembeötlő. Az adózás fősúlya a földbirtok tiszta jövedelmére van fektetve. Ezen adókulcs a mostani viszonyok közt egyáltalában haszonvehetetlen. Mert tudjuk, hogy semmi sem jött olly változás alá a márcziusi törvények által, mint a mezőgazdasági viszonyok , semmi nem hozatott olly ingásba, mint a földbirtoki jövedelem. Nem hivatalos vén. Pest, nov. 25-én. A német szabadság drámájának második felvonása szinben játszatik, s mondhatjuk, szintolly érdekes, szintén megható, mint az első felvonás, melynek nézhelye volt.