Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-01-03 / 254. szám

2 Segédszerkesztő: Szilágyi Sándor. . Kiadja s nyomtatja Länderer és Hecke­nast szabadsajtó -utcsa 583. sz. a. katonaság. Egy felől ujv.­ tok a hazának , de ne a csatából vonultak vissza. Fővárosunk lakosi illyesmit meg csodálja tehát senki, hogy sokan elvesztés!­lik.» Némelly honvéd három fegyverrel, mások fegyver­telenül, ismét mások törött fegyverekkel vonultak át a lánczhídon, míg mások sebesülten kocsikon ültek, feküdtek. Egy pár szekéren véres ruhákat hoztak , miket, mint mondák, a csatában elhullottakról szedtek össze. Sok ló üresen vezetteték,s takarójuk vérből ásott vala. Mind­ez nem nagyitás, csak annyit mondunk, mit szemeinkkel láttunk. Ildomos volt-e illy szállítmányt fényes nappal be­mutatni a lakosságnak, nem akarjuk vitatni. Annyi bizo­nyos, hogy igen sokan útlevél után láttak, hazánk alsó vidékeire menekülendők. E kivándorlás még inkább terjedt, miután a nemzeti gyűlés, honvédelmi bizottmány és a külön ministerségek vezetői, a rendelkezésük alatti tisztikar egy részével szinte elhagyák a fővárost, hogy működésüket Debreczenben folytassák. Előbb azonban követeket küldenek a császári had­sereg vezéréhez , olly meghagyással, hogy mindenek előtt fegyvernyugvást kieszközleni iparkodjanak , melly alatt aztán állandó békekötésről is gondoskodni lehessen. Olly békekötésről, melly a nemzet becsületén , jo­gain csorbát ne üssön. Ezek történtek s határoztattak múlt év utolsó napjaiban. Illy körülmények közt viradt ránk az uj év napja. E nap máskor annyi örömnek, annyi reménynek for­rása , és most ! A vidám arczok eltűntek utczáinkról, s helyettük csak fáradt, s hidegtől elcsigázott katonákat láthatni, kik roppant számmal gyülekeznek, s ezer meg ezer kérdezős­ködő által ostromoltatok, de kielégítő választ nem igen adnak. Egy szálas gránátost magunk is kérdeztünk : „Hon­nan atyafi ?“ De ő csak ezt viszonza: „Ne is kérdezze az úr !“ Beszéltünk azonban többekkel is , és mondhatjuk , hogy csüggedésnek nem igen lehet köztök nyomát találni. Ők tűrnek és szenvednek örömest , mert hiszen ez hivatásuk, csak aztán kívánják , hogy legalább hálátlan­ság ne legyen ditük azok részéről, kikért nemcsak fegy­verek, hanem még elemek ellen is küzdenek. A lakosságot értjük itt, és még inkább az illető ha­tóságokat.­­ Új év napján többször történt, hogy a félig fagy­ot­tan Budára érkező katonaság Pestre utasíttatván , ott viszont azon rendelést kapá, hogy menjen vissza Budára, és itt aztán órákig kelle csikorgó fagyban barangolniok utczáról utczára, míg valahára szállás t kaphattak. És ez is aztán minő elosztással történt ? Sok nagy ház egészen üres maradt, míg viszont né-1­ szegény családos zsellér, ki egyetlen parányi szo­­báb.E­z--uigorog , három, négy katonát is kapott. Red­kív­üli idők rendkívüli eszközöket igénylenek. Ezt mindélőhatóságnak tudnia kellene. Mennyi a ...it városban a nagy és üres terem. Ezeket rögtön füttetni kellene, és egy pár ezer ember legalább meleget élvezhetne, mi­után most leginkább vágynak azok, kik napokat, heteket töltöttek szabad ég alatt, takarójuk lévén a csillagos ég, párnájuk a havas föld, és éji zenéjük az álgyuk mennydörgése. Most minden önzésnek meg kell szűnni, nem lehet olly párt, melly lelkével számolni ab­na, ha boszáját még az eszközökkel is éreztetni akarná. Tehát több rendet ajánlunk e tekintetben az illető hatóságoknak, és több emberszeretetet illető polgártár­­sunknak. Az új év első napjának folytán legkülönbözőbb hírek keringtek. Voltak, kik áll­ták, hogy a császári hadsereg Fehér­vártól Hidegkutig terjedt el, egy része pedig gyors me­netben Debreczen felé indult, az oda vonuló magyar kormányt megelőzendő. Mások ellenben szinte hitelesen tudni vélték, hogy Budapest még azon nap, vagy legfölebb másnap reggel már el lesz foglalva. Illy hírek közt viradt föl az év második napja, s min­denki feszült figyelemmel várta a hírlapokat. E részben mindazáltal rendkívül csalatkozott a lakos­ság , mert még déli tizenkét órakor is csak az egy Pester Zeitung volt látható. A többi lapok szerkesztőségei részint elutaztak, részint talán csak a fönforgó zavarok miatt nem készülhettek el. E lapok új szerkesztősége szinte eltávozott, s e miatt január 2-án nem is jöhetett ki az első szám. Kevés pillanat előtt a kiadók engem szólítanak meg: tudósítnám ideiglen a t. közönséget e lapokban azokról, mik a fővárosban történnek, szárazon és röviden, gyorsan vagy későbben, mikép a körülmények engedik, s addig, meddig kell, vagy lehet, mert most senki nem mondhatja magát a következő perez urának. Midőn e felszólításnak engedek, nagy terhet vállal­tam el, de a közönség érdekét elébe tevem saját kényel­memnek ; kérem azonban viszont a t. olvasót, hogy ezen­­’♦elen -'"■í'kat semmi egyénnek ne tekintse, mint okot arra, hogy mindenről, mi a­vagy legalább félig meddig hiteles ,előcégig gyorsan értesüljön a kö­­idenkor csak kevés pillanat rögtön­­jó engedékenységre számolnak; egyéb­­ehajtom, hogy mielőbb rende­ztetvén e rjra, az én ideiglenes napi működésem annál hamarább ismét megszünhessék. Nem egészen fölösleg itt talán még érintenem, hogy az „Életképek“ szerkesztésé­ről ezen ideiglenes működés miatt épen nem mondok le, hanem minden erőmet arra fordítandom, hogy­ minél ér­dekesig olvasmányt nyújthassak a magyar hölgyeknek. A nyomtatott új­ságok hiányzását nagy mértékben pó­­tolák a keringő hírek, mik közül legalább néhányat el­mondunk tájékozásul. Beszélik, hogy Görgei fővezér a fönnebb említett kö­vetek eljárását fölöslegnek tartja, állítván, mikép az eddig védelmezett ügy nem áll olly roszul, hogy sikerét elha­­markodás által koc­k­áztatni kellene. Nem ismerjük a két sereg állását s erejét, következéskép nem is lehet erről véleményünk. Hitelesnek látszó kútfő után mondhatjuk egyébiránt, hogy Fejérváron és Esztergomon innen, e nap délutánig még nem mutatkoztak megtámadó seregek. Annak is híre futott, hogy Bécsben a nép ismét fegy­vert ragadott, s ez okból a sereg nagy része oda vonulni kényszerült. Erdélyből Kolozsvár elfoglalása óta újabb hír nem érkezett, s vannak, kik állítják, hogy Pucimer eddig csak cselből hátrált, és Bem vezért körül akarja keríteni. Kassa még Schlick hatalmában van, de mondják, hogy Mészáros túlnyomó erővel bir ellene. Holnap többet. — Nagy Ignácz. Országgyűlés. Képviseleti ülés, dec. 31-én. Elnök interpellálván a ház a honvéd bizottmányi elnököt előadni, az ország mostani állását, konferentiák tartottak. Az ország dolgait most perczek döntvén el, vegyes ülés tartatott. A mai conferentiában két tárgy forgott fenn : egyik kivonulni Pestről, másik követeket küldeni az ellens­ég táborába , speciális meghatalmazás nélkül felszólítani őket, hogy mi czéljuk van , miután az országgyűlés becsületes feltéteket elfogadni kész. Kossuth elmondd: ő maga indítványozd darab ideig megváltoztatni a hongyűlés székhelyét. Ez okokból: Mert ügyünk diadalában bízik, s ha itt csatavesztés lenne, a kormány zavarba jőne. Óhajtaná, hogy a kor­mány ez eventualitásnak kitéve ne legyen,Budapest elvesz­tével nincs minden veszve. 168 évig volt idegen kézben. Most is megszállhatná ellen , s épen azért a kormány vésznek magát ki nem teheti. Csatavesztés isten tudja, minő zavarokat vonhatna maga után, s ez nem ideje új kormányt alkotni, csak a meglevőt kell megtartani. A béke fölajánlatára ezeket nyilvánítja. Magyarhon nem akar csatájával aquirálni , csak azt akarja megtartani , mire a király esküdött, mint követ, mint minister mindig azt mondja, a­mit most: ha a nem­zet ügye igazságos, s ha béke útján kiegyenlíthetni, nem bánja. Próbálják meg, ha elleneink az igazságnak szinét meg akarják­­ tartani? A kremsieri hongyülés után erre kevés rem­énye — de ha lesz sikere , ő fog legjobbak ör­vendeni. Próbálják meg , ha akarnak igazságos le­isis én kibékülni ? A gyűlés által megbizandók ne bizassanak meg rész­letes pontokkal. E követség vagy békét, vagy lelkesedést hoz, minden esetre olly reményeket, mik csak hogy csalhatnák meg e nemzetet, ha isten nem lenne menyegben. Batthyány: A kiegyenlítés pontja eldöntve lé­vén, csak ahhoz szól, mi történjék a höngyűléssel? A mostani állapot kívánja, hogy a kormány olly helyen le­gyen, hol biztos. Az nem távozhatik innen az utósó perezben. A végrehajtó hatalom megmaradván a hongyü­­lés mellett, kívánja , hogy a kormány távozzék Debre­­czenbe , ,­e a hongyülés maradjon itt az utósó perczig, mikor tőle függend, ha átkivánja e magát Debreczenben hely­­ezni, vagy elhalasztandja addig, mig szükség leend rá. B e z e r é d v­t az aggasztó, hogy a hongyülés tá­vozása a zavart és ijed­elmet csak neveli, miután ittléte a lelkesedést neveli s hat arra , hogy a főváro­seg men­tessék. Madarász L. Következetes akar maradni. Ő hiszi, hogy a hongyülés a teenau­tói nehány hó előtt tisztába volt magával. Azok azt hátszik ,­­ hogy elég di­­ctiókat mondani s aztán a vészperezében meghódolol. A nádori levéltárban feltalálták az okiratokat, hoogy e hon­ban az eperjesi mészárlást kell fölidézni. Erréme hhát ké­szen lehet­nek. Magyarhon nem elfoglalt tartomány. Itt a király, a nép esküdött, s ügyeljünk , mert ha most elbukunk, nincs Magyarhon. Mindenki utálattal nézet­d a képvise­lőkre , hacsak önérdeküket nézve nem igyekezendnek utósó perczig védni a hont. Annyival inkább, mert mint képviselők a fölválalt terheket hordani kötelesek. A hongyülés azért sem maradhat, mert ha elfogatik, nem lenne egyéb, mint registrátora a zsarnok hatalom­nak — pedig a hongyülésnek a vasvesszőt csókolni nem szabad. Ki pacificálni akar, czélja , hogy irháját megmentse. Ha eskü nem használ eddig, mit használand ezentúl? Ő részéről örül, ha nem lesz avval egy hajóban, ki így szól: ubi bene ibi patria. A gyűlés elküldése ne választassák el a kormány el­küldésétől. Petényi: Kiegyenlítést akar, Batthyány meg­jegyzi , hogy a honvéd-bizottmány működése megszünik ha a hongyüléstől elvál. Maradjon tehát, hogy x ország­gyűlés emanatiója. S a hongyülés is utóló percben nem intézkedhet erélyesen. A bi­zottmányra nem rakhtni több terhet, hanem maradjanak együtt. H­u a k­á­r. Holnap az ellen a budai határa , s tá­vozzanak reggel 7 órakor. Túl a dunai rész elvezett, hát azon örömük ae legyen , hogy­ legalább képvielve le­gyenek ? Legyenek a vasútnál meghatározott időben, ki nem lesz ott halál­on­. A népképviselő nem lehet hű­ssegő, ha az, lakoljon éltével. Holnap megyünk egész evidential. Kossuth. Mert egyéb szükség nincs, mint ügyelni, mikép folytatják a dolgokat a kormánybiztosok. B a 11 h­á­n­y. Ha a ház azt hisz, hogy ha a kormány máshová tétetik, nem emanatiója a fülé­snek, indítványát visszaveszi. Hunkernak megjegyzi,hogy azon képviselő, kit becsületérzése nem késztet szurovnyal, mint foglyot nem vihetni. Elnök a Kossuth indítványát határozatkép kimadá. Parlamentaire-eknek kineveztettek: Majláth Gy.gr., Majláth Antal, Lonovics, gr. Batthyány L., Isák Hazai mozgalmak. B­á­c­s. Dec. 30-án. A lázzedók, a­hol résre kap­­nak, éjjelenként megmeglátogatják békés lakosinka , s mit találnak, különösen, ha maga lábán lehet elszállitani, nem hagyják­­vissz­a magok után. A múlt hetekben a fu­­toki uradalom két pusztáját, először Alpárt, azután Ir­­movát rabolták ki, elhajtván több száz darab szarvas­mar­hát s lovat. Most legújabban Vojnics Ferencz szállását rabolták ki, marháit, lovait, juhait elhajtották, bútorait részint elvitték, részint összezúzták, cselédjeit megszur­­kálták. Dicső expeditiójuk eredményével maguk is telje­sen megelégedtek, csupán csak azt sajnálták, hogy a gazdát nem találták ott, bizonyosra szerettek volna ara­nyat préselni ki belőle. *• Volna ugyan ezen rablások meggátlása végett egy­­némelly táblabirói intézkedésiévé, pl. Ó-Kértől Futókig nemzetőri őrvonal, mellyen estyegy dülőnyire épített galibákban 6—6 desperatus nemzetőr al­azik, és még az Ó-Becsétől Verbászig nyújtandó őrvonalnak is van a ku­­tasi pusztán egy darab satyrája, ott, hol az ellenség még keresve is aligha botolhatnék rája, azonban ezra „csak hogy legyen“—forma intézkedéseknek egyéb tolnaija sincs, az intézkedők boldog lelkiismeretének megnyug­tatásánál. A katonai parancsnokság is bederíthetne talán egy ki­csit az i­lyen dolgokra, azonban azoknak az uraknak, a­mint veszem észre, sokkal több s fontosabb gondjaik van­nak, hogy sem illy silány provinciális intézkedésekre rá­érnének,— pl. mi módon lehetne Bechtold nótáját úgy variálni, hogy az eredeti melódiára senki se ismerjen, az­az feladandó e Bácska és Pétervárad ? nem lenne-e okos megtámadás előtt egy körmönfont retirádát kezdeni meg Szegednek ? Mint lehetne b. Stein a Don­ Miguelek ezre­desévé ? és több illy országos fontosságú tárgyak. A Don-Miguelek nagy része Verbászon van. Ezekre szegényekre valóságos hajtó­vadászat tartatott. Kiparan­csolják őket Pétervára­drói, éppen akkor, midőn a leg­kedvezőbb helyzetben Karlovácz alatt állanak , hogy majd Pestre menjenek. Azonban alig mozdulnak ki, és érnek részben Verbászra , napi parancs jön, misze­rint mindkét zászlóallj ,Verbászon marad.­­ Félnap múlva , megint kétfelé akarják szakítani, hogy egyik zászlóallj Windischgrätz ellen, másik péterváradra visz­­szamenjen. Azonban a Don­ Miguelek egymástól nem akarnak válni, félvén, miszerint megoszlatásuk czélja, őket megtörni, — csókolni való philosophia ! E hős fiúk, erővel Sz.­Tamásra akarnak vezettetni, azonban más van Írva sors­könyvében .... Kriegsarticulusokat kell nekik hallgatni. No ugyan megjárták! — Vad szőrű tiszteik jobbadán mind Péterváradon maradtak, úgy, hogy most náluk jóformán csupa altisztek tartják föl a rendet.— Sokan a fegyelemnek áldozatul szeretnék hozni e vitézek magyar érzelmeiket, pedig uraim! nincs itt egyéb hiba annál, mint, hogy e magyar gyerekek ma­gyar tisztek által akarják magokat kormányoztatok Állít­sátok őket uraim magyar — honvéd lábra, s meglássátok akar gúzst csavarjatok belölök. A napokban egy altiszt magyarul vezényelvén egy századot, a szegény altiszt csakhogy ugy nem járt az öröm nyilvánításokkal, mint kisded, ki a majom dajkálása alá jutott. — R. L. Legújabbak. A Marczius irja, hogy tegnap éjjel Sbregyük az ellenségnek Ledercr vezérlete alatti balszár­­nyát­­.ét-véré. Már«...ug tegnap esti azon hire, hogy Schlick szét lenne verve, még nem bizonyos. Annyi azonban a Sze­mere B. jelentée szerint igaz, hogy a mieinkek nyomá­ban vannak, s ő folytonosan retirál. Szerkeszti: Jókai Mór.

Next