Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-01-04 / 255. szám

Csütörtök 335. Megjelenik e' lap minden nap, hétffrt kivéve. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhor­­dással bérit. nélk. 6 frt 30 kr, a’ kiadóhi­­vatalból elherdva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8'frt, 4-szer küldve pedig 7 ft st kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 583. sz. a. a* kiadóhivatalban, egyebütt min-PESTI HÍRLAP. Januar 4. 1949 den k. postahivatalnál. — Az ausztr. biroda­lomba ’s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bé­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, és egy 4-szer hasábozott apró betű­jü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős ha­­sábu sorért pedig 10 pengő kr számittatik ICCJK­ Előfizetési felhívás. Közelgvén az uj év, tisztelettel figyelmeztetjük a t. ez. közönséget, miszerint a „Pesti Hírlap“ 1349-iki első félévi folyamára az eddigi föltételek szerint előfizethetni. Megjelennek ugyanis e lapok hetenként hatszor. Előfizetési ára félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 6 ft 30 kr, a kiadó­hivatalból elhordva 6 ft, postán hetenként hatszor küldve öft, kevesebbszer küldve 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten a „Pesti Hírlap kiadó-hivatalában“ (szabadsajtóutcza, szabadsajtó udvar 588. sz.) és minden posta-hivatalnál. Länderer és Heckenast, a „Pesti Hírlap“ kiadói. IgCS** Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Hivatalos tudósítás: Budapest lakosaihoz! Fő­városaink lakosai nyu­godtan lehetnek. A terjengő rész hirek nagy részben alaptalanok. Seregeink eddigi összes veszte­sége, az ellenségéhez aránylag még nem olly nagy, hogy az aggodalmakra szol­gálhatna alkalmat, sőt eddigelé az ellenség emberben és hibán mindenkor többet vesztett, mint a mieink; csupán az ágyukra nézve nem mondhatjuk ezt, mert az egész táb© rózsa alatt 7 ágyút vesztünk, de ezek is 1 és 2 fontosak, némellyike pedig használhatlanul maradt vissza, és így még e részben is van annyi erőnk, hogy visszaverhetjük az ellenséget. Perczel Mór tábornok úr öszpontosítja erejét; a móri csatánál szenvedett vesztesége legfeljebb 350 ember, az ellenségé többszörösen annyi, mit ha szám szerint nem tu­dunk is, igazol azon körülmény, hogy az ellenség 3 nap óta előbbre nem nyomul, s így be van bizonyítva, hogy az ellenség maga kényszerül tisztelni a magyar erőt. És azért, Budapest lakosai­­ nyugodtan legyünk, és ha közelednék is az ellenség a város falaihoz, csüggedés he­lyett annál nagyobb legyen a hűt hazafi lelkesedése s ál­dozatra kétsége. Gyakran minél közelebb a veszedelem annál közelebb az isteni segedelem, tapasztaltuk ezt a múltban, remélle­­nünk lehet jövőre is. El ne rettentse a népet az, hogy a kormány s az or­szággyűlés székhelyét Debreczenbe áttevé. Illő, sőt szük­séges, hogy a törvényhozás és végrehajtó hatalom minden mások felett legbiztosabban működhessenek. A­mint őszintén elmondom fennebb veszteségünket, ezentúl is őszinte leszek e város polgársága irányában. Falragaszok s hírlapok u­tán azonnal fogom tudatni fegy­vereink győzelmeit, vagy ha a sors úgy hozná — mitől Isten óvjon! — a veszedelem közelgését is. Mig ezt nem olvasandják, nyugodtan lehetnek. Buda­pesten január 2. 1849. Csányi László, főkormány­­biztos. — Éljen a szabadság, egyenlőség, testvériség! A gyávák száma szaporodik. — Nem is számoltunk segítségükre, — de a bátor hazafiak jelen­tősége növekedik. 15 nap előtt elleneink meg sem támad­hatnak. — Budapest lesz sírja a camarilla armadiájának. — Nincs időm többet írni, Isten veletek. — Ott leszek, hol szabadságunkért legtöbbet használhatok. — Éljenek a magyarok! Mack, tüzérőrnagy. — Battó Bálint k. biztos következő örvendetes tudó­sítással lepi meg a magyar közönséget: Sietek tudósítást tenni azon kedvező hírről, melly szerint Lipótvárából szombaton a mi seregeink kitörtek, az ellenségnek egy csapatját megtámadták, egy álgyurokat elvették és néhányat leöldösve, többeket pedig el­fogva az ellenség vadászaiból, a csapatot tökéletesen szétverték; ugyanaz alkalommal a ka­okból készitett sánczait az ellenségnek fel­égették és semmivé tették: — ugyancsak egy másik trencsini tudósítótól azt a hirt kaptam, hogy Vogel ve­zérlete alatti ellenséges sereg, kik közt Simunich kato­nái is voltak, gróf Csáki birtokán bekerittetett és sem­mivé tétetet­t — Simunich katonái pedig a mi szalagunkat tűzték ki csákójukra békesség jeléül. Hirtelen kocsit nem kaphatván, csak ma délután indu­lok a nyitrai főispánhoz; az eredményről visszajövetelem­­kor tudósítást teszek tüstént. Szerednél az ellenség őrei sűrűbbek lettek, hihetőleg azon okból, mivel azon vonalon nekünk is rendes előőreink vannak nemzetőrökből; egyébiránt ezen vonalon semmi egyéb mozgalmak nem történnek. — Budapesten, január 3-kán 1849. — Körrendelet a törvényhatósá­gokhoz. Az országgyűlés sem magát, sem az ország kormányát ki nem tehetvén annak, hogy a főváros köze­lében történendő csatának netalán szerencsétlen kimene­tele a lakosságot alaptalan rémülésbe ejtvén, a kormányt is legerélyesebb intézkedésében és működésében gátolja — székhelyét­­. hó és év elsején Debreczenbe tette át. Tanúsította ez által, hogy nem Budapestet tekinti egyedül a magyar hazának, hanem minden talpalatnyi földet, hol magyar él. Tanúsította, hogy ha az isteni gondviselés úgy akar­ja , hogy a fővárost szállja meg az ellenség dúló c­ordája, — a hazát még elveszettnek nem hiszi, hanem szent földjének minden lép­ét utolsó hantjáig védeni — mi ed­dig elveszett, nyitott erővel visszavenni — vagy ha Isten úgy akarja, sirján veszni — eltökéllett komoly szándéka. Tanúsította végre épen e rögtöni átköltözése által, hogy h­zánk megmentését biztosan remélli, mert csak igy érhette el, hogy a netalán bekövetkezendő rész per­­ezében szabadon tanácskozhatván, megmentette a hazánk törvényes kormányát, megmentette ezt a fejetlenség iszonyatos következményeitől. — A törvényes kormány tehát a fővárosból elköltözvén, engem rendelt budapesti képviselőjének. Midőn önöket ezekről érte­ttem s a netalán aggódó hazafias keblek megnyugtatására hivatalosan tudósítom, miszerint daczára a félelmet gerjesztő híreknek, a főváros nyugott, az ellenség vitéz seregünk által a fővároshoz­ közelítésébe­n mindeddig akadályoztatik s hogy van még­­ annyi erőnk, hogy visszaverhetjük az ellenséget — fel­szólítom tehát önöket, hogy a­mennyiben velem értekezni kívánnának, jelenleg itten Pesten tartózkodom. Pest, január 3-án 1849 Csányi László, főkormánybiztos. —T u d ó s i t á s. Az illetőknek tudtul adatik, misze­rint az első magyar vadász-csapat törzskarával, székhe­lyét nem Debreczenbe, hanem Gyöngyösre teszi át, ez­ekért azok,kiknek a fennérintett csapatnál valamelly kö­vetelésük van, valamint azok, kik e vadász-csapat tagja­ivá óhajtanak avattatni, magokat Gyöngyösön az említett csapat törzskarinál tegyék érintkezésbe. Pest, jan. 3 án 1848. Ormai Norbert, őrnagy, vádpont, s ha az ellenség, mi el nem maradna, eddig is ül­döz, a legjobb esetben Erdély sziklavölgyei közé vonulunk be. — Debreczenben a kormány morális hatalma csak a körülfekvő egykét megyére terjed ki. — Pestnek az egész ország hódol. A többi tömérdek segédeszközről hallgatunk, hallga­tunk a sajtó nagy hatalmáról, melly csak Budapestről, mint gyúpontból, szórhatja ki lángoló sugárait — szóval: Pest az ország fővárosa, Debreczen egykét megye főhe­lye. Hasztalan tagadjuk, a viszonyok hat­alma ellentáll­­hatlanul ragadnak egy erős, szilárd centralisátió felé, mert e nélkül egy vidéken ugyan kormányozhatunk, de az ország nagy része reánk nézve veszve van. Azért újra mondjuk: Budapestet elvesztenünk nem szabad, mert nem is tekintve a visszafoglalást, a főváros­sal az ország nagy része reánk nézve veszve van. Budapest, jan. 3­0­ új év első napján nemcsak a nemzeti­­ ülés tere­mében nem volt többé ülés, hanem nemzeti színházunk is zárva maradt. Tehát a valónak és szintüsnek helyét ugyanazon pil­lanatban ment véghez az utolsó előadás. Színészetünk mindazáltal nem költözik Debreczenbe, hanem folyvást fővárosunkban marad, és ismét elkezdendi előadásait, mihelyt némelly akadályok el lesznek­­ iitus Ha valaki kérdezné : miből állnak ezen akadályok ? Azt nyerné válaszul, hogy némelly tagok szinte elhagyák Budapestet, s e hézag kipótlásáról gondoskodni kell, ez pedig néhány óra alatt nem történhetik meg. Hibázunk talán, de mégsem hallgathatjuk el azon megjegyzést, miszerint épen nem tartjuk ildomosnak, hogy olly sokan nyakrafőre elhagyogatják a fővárost, épen azok közöl, kik itt mintegy irányadók gyanánt sze­repeltek. Nem értjük itt a képviselőház, vagy honvédelmi bi­zottmány tagjait, mert annak okát minden hosszas ma­­gyarázgatás nélkül, velünk együtt mindenki könnyen megértheti, hogy ezek miért siettek jól előre nyugottabb helyre költözni, hol hátorítás nélkül folytathassák műkö­­désöket. De csak sajnálni tudjuk az olly magánegyének rend­kívüli ragaszkodását a háborutlan nyugalomhoz — hogy más kifejezést ne használjunk —, kik a veszélynek első neszére fölszedik sátorfájukat és tova iramlanak, magokra hagyva azokat, kiknek tétlenségét, vagy visszavonulását épen ők szokták legélesebben gáncsolni. Az illy példák mindenkor csak leverő hatást gyakor­­lanak. Magánegyén még akkor is kiugorhatik ablakán , mi­dőn feje fölött már ég a házfödél; de szaladni, mikor még csak a szomszéd faluban kongatják a vészharangot! Ha most némellyek hallanák, mikép­­tél felölök a fő­­­városi lakosság! Ki másokat int, hogy a veszélynek bátran szemébe tekintsenek, az maga is tudjon kissé tűrni, különben jövendőre szavaik a közönség előtt mm igen nagy nyomatékkal fognak birni. Egyébiránt ezen második kiadására az elhíresült Frankenbewegungnak már egy gúnykép is készült. Elől egy igen hosszú nyúl szalad kát lábon, a szájából e szók olvashatók: ,Utánam ribilió !‘ Követi őt számos apróbb nagyobb nyúlfi, hátukon nevekkel, vagy működésökkel. A közönség sokat nevet e képen , és mindenesetre örvendetes, hogy elegen vannak még köztünk , kiket könnyen meg lehet nevettetni. — Komolyan szólva, ezen nagyszerű retirádának min­denesetre legalább azon haszna leend, hogy Debreczent és vidékét annyira föl fogja villanyozni, miszerint falusias jellemét most bizonyára lerázandja magáról, és elfoga­­dandja keblébe azon magát, mellyből aztán idővel Ma­gyarországnak második valódi fővárosává fog fölvirul­hatni. — Általában mondhatjuk, hogy a közös elcsüggedés szűnni kezd, és a fővárosban olly csöndes munkásság mutatkozik ismét , mintha semmi komolyabb baj nem fenyegetőznék. Csak a fiatalság az , melly most legkomolyabb ábrá­­zatot mutat. -­­ Nem hivatalos rész.­ ­ Pest, jan. 3-án. .­ • A fővárosra nézve tán szomoritébb nap még nem volt, mint az uj évnek első napja Nem volt ember, kinek szive a szabadságért dobog , nem magyar, ki nemzete függet­lenségéért s dicsőségéért él, kit a mai nap mélyen nem szomoritott, csaknem elcsüggesztett volna. S e csügge­dés nyomasztóbban feküdt a gondolkodók keblén , mint a nép tömegein. — A már szombat óta folytonosan majd kisebb csapatokban , majd egyenként érkező katonák , a száguldó huszárok, a hosszú szekérsorok, mellyek a sereg pogyászát hozák — mindebben a nép már egy szétvert hadat látott s a benyomás félreismerhetlen volt. Nyug­talanság s aggodalom tükrözé magát az arczokon s növe­­lék még ezt a legkülönbözőbb hirek Az előestén még a képviselőház hosszasabb titkos tanácskozmányok után, a felsőházzal ülést tartott s el­határozó, hogy az ellenség közeledése miatt tanácskozásait fenyegetve látván, helyét Debreczenbe teszi át. S a kép­viselőkkel együtt távozott el Pestről reggel a kormány is. — Mi nem akarjuk emlitni ama nyugtalanságot, mely­­lyel e rögtöni távozás nem csak a fővárosban , hanem az egész vidéken, mellyen az átvonulás történik, okozott, s ez így most jobban s rendesebben történhetett, mint az utosó órában, ha­bár a sereg még vesztett csata után is biztosan védte volna a menekvőket. Mi ezúttal csak Bu­dapest jelentőségét akarjuk kiemelni, mellyel, mint kor­mányzó pont, az egész országra bir. — Nálunk a régi municipiumnak igen sok baráti vannak s igy nem csuda, ha sokan felkiáltanak: Pest nem Pak­s, s ha Pestet az ellenség elfoglalja is, azért még az ország nincs veszve. — Valóban csak keserű mosolylyal felelhet az ember illy szavakra. És sokan vannak, kik illusiorokban azt hiszik, hogy Debreczen, Szeged vagy bármelly tiszamel­léki hely már Pest lesz az által, hogy az országgyűlés oda megy. Mintha csak ülőhelyeket változtatnák a képvise­lők, olly könnyedén tekintik azt. Igaz, az ország még veszve nem lesz, de nem is lesz más helyből főváros. Hisz nem népsége, nem értelmisége, nem kereskedése egyedül teszi Budapestet azzá, hanem egyedül fekvése, s ha falu volna Budapest, fővárossá kellene emelni. Az országnak csaknem szívében keletet szintúgy uralja, mint nyugatot, a közlekedés mindenfelé csaknem egyiránt elzárhattam . Ha Budapest az ellenség kezében, akkor az ország két nagy részre van vágva. Az egész Dunavidék, a Bánya­városoktól le egészen a Dráváig veszve van, s kiszoru­lunk a Tisza téréire, hol számunkra alig van egy erősebb

Next