Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-04-26 / 273. szám

aso­nat, á . Ház még hitelesítve nincsenek, a felsőház elébe tért ász é. Ki a falsőház, követve a nemzet képviselőinek padiját, minden további vitatkozás nélkül ünnepélyes felál­lssal s egyhangú közmegegyezéssel magáévá tette a határozatokat s Magyarország függetlenségének megálla­pításához s a hitszegő dynastiának örökös száműzetésé­hez, hazafiai rendületlen elhatározottsággal, segéd keze­ket nyújtani sietett! — A függetlenségi nyilatkozvány formalízásával megbízott választmányhoz a felsőház Hor­váth Mihály Csanádi püspököt és Hunkár Antal veszprémi főispánt küldé ki, é­s Koss­uth Lajosnak kor­mányzó elnökké megválasztatását köz­tetszéssel fogadta. Vidéki hírek : Debrecze­n, ápril 14-én. Históriánk harmadik pe­riódusa is befejeztetett. Istennek hála! a Habsburgok megszűntek népünk ko­ronás zsarnokai lenni. A császári ház , melly háromszá­zadon át csak bűleivel tévé magát e hazában emlékeze­tessé, e napon a széles Magyarországból, annak kapcsolt országai, tartományai és részeiből egyszer mindenkorra örökre száműzetett. Száműzetett a koronás fő minden férfi és nő tagjai­val ,ivadékival. Megszűnt e hazában polgári joga. Elker­­gettettek mindenestől. A trón ürep. A haza királytalan. A nemzet független, szabad, önálló, mell­ önmagát maga által kormányozza, szint törvényei által. E nagyszerű factum, mellynek hasonlóját ezer éves nemzeti életünk nem mutatja, april 14-én szentesittetett a nép képviselői által. Márt­us 15-dike kikiálta a szabadság, egyenlőség, és testvériséget; april 14-ke e földi boldogság e szent há­romságát megszentesitette. Üdvözlégy april 14-ke, alapja tanosulandó nemzeti nagyságunknak. A történet a messze jövőben megállapo­dik emlékednél, s a polgároknak, kik határzott elvű, s akaratú megteremtőid voltak, mausoleumot alkotand, melly daczolni fog az idő minden viszontagságival. Mert azt, hogy a mag­yar nép függetlenné mondassák ki a gyűlölt habsburgi fajtól, kívánsága, lelki imája volt minde­n becsületes magyarnak, ki a királyi garázd­aságot a múltban olvasd, jelenben tap­aszt­alá, a jövőben sejtheti. Az, mit egy honnak minden becsületes polgári lel­kéből óhajt, minek kiküzdéseért legjobbjaiból másfélszáz ezret állított a harczterére viaskodni elszántan, csügge­­detlenül, — nem lehet, nem szabad elhamarkodásnak mondani. Jól megértett gyümölcs volt ez a nemzet élet­fáján , mit iá kelle szakítani, hogy magától ne hulljon le, mikor aztán nem álla tán hatalmunkban meggátolni, hogy gödörbe, vagy sárba ne gördüljön. Kézzel lábbal azon dolgoztak a habsburgi család elbi­zakodott tagjai, hogy a historiailag monarchi­us érzel­műnek bélyegzett m­agyar, ki véleményük szerint legfe­­lebb políticai handabandákban, vagy egyleti gyűlésekben szokta magát minden sérelmeiért exp­ectorálni — minél előbb, a csak képzelhető gyorsasággal gyűlölni tanulja őket. Nem tudom, ha fognak-e örvendeni, de műveli meg termé egészséges vérű népünkben a nem czélzott ered­ményt. Hadseregünk folyvást veri, kergeti a szolgahadat,­­ népünk törvényhozói a kormány el­nökének indítvá­nyára kimondta, megalapította a függetlenséget, felbon­totta a háromszáz esztendős sógorságot, melly téren a passivusok mindig mi voltunk, s elkergette a Habsburgo­kat örökre. És a szükséges, mellőzhetlen ténynyel belépett a ma­gyar nemzet az európai önálló népek sorába. Kimondta, hogy róla nélküle többé senki sem határozhat. Ötezer négyszög mértföldével, 15 millió lakosival, s a majd két­százezerig emelkedend­ő hadseregével tért foglalt az eu­rópai hatalom mérlegében, hol mint aktív tényező nem sokára szerepelni is fog. Európa e nagyszerű manifestation örülni fog, a ha­talmasságok — tán egynek kivételével — szívesen szo­­ritnak kezet az uj társsal, mert mindegyiknek saját érdeke inkább hajol egy egészséges, életre termett nemzeti ha­talomhoz , mellyben bizni, mellyre támaszkodni lehet, mint egy beteges, ingadozó s­osak cselező vényei s adós­ságiról ismert dynastiához, melly nyelvét cs . hazud­­ságra mozditá, s kezét csak jog- és vagyonrablásra ter­jeszti ki. Az osztrák dynastia vége felé önmagának is terhére vált; s hogy 1849. évig fennmaradhatott, inkább tu­j­­donitsa a kölcsönös féltékenységnek, mellyel az európai eddigi öt hatalmasság egymást kiséré, mint azon hamis respectusnak, mintha azok előtt akár morális, akár phy­­eb­ai hatalmával határozólag ponderálna. Az angol mind inkábbi gazdagodás felé gravitálván, ha­ánk termő ro­máin, kimerithetlen egyéb jövedelmi for­rásokban, s főleg nemzetünk szeplőtlen jellemében, s azon szilárd hitelben, melly szerint egyetlen fillérrel sem vagyunk lekötelezettei semmiféle tőzsének, szívesen lát bennünket mint teljes joggal alkudozó félt. A franczia nevénél fogva is szabadság népe, isten és embert lázítana maga ellen, ha lelke mélyéből nem szorítna magához mint független uj testvért. Az olasz nép azon téren áll, mellyen álltunk mi, s a hasonló viszony hasonló érzelmek­nek lehet csak támasztója. Az összes német nép, habár a frankfurti professorok által nem úgy képviseltetik, mint érdemelné, s a legújabb fordulatok egy dynastia jégölébe sodrák: mindazáltal bátran lehet bennük annyi életreva­lóságot föltételezni, hogy a megáll­apított alapszabályok szerint nevükben működendő kormány csak barátunk le­het, s erkölcsi, és kereskedőn tekintetben erős gyámolt lelünk ott. A török, ezen históriai ellenünk, korábbi idő­ben felvilágosíttatva helyzetéről, hogy ingó trónja Ma­gyarhon függetlenségében egy olly oszlopot nyerend, mellynek ellenében a muszka irigység, és ármány európai kudarczot vall, felénk hajlik, a min hogy már eddig is irányunkban neutrális hatalomnak nyilatkoztatá magát. Viszonyink a külhatalmak irányában körülbelül ezek lehetnek. Ellenségink a megriasztott schwarzgelb hadak, mellyeket hiba nélkül nem lehet többé osztrák hadaknak neve­zi, minthogy az osztrák név egy nemzet neve, melly becsületes nép, szabad életre termett, s hiszem, hogy a mai magyar hongyülési h­atárzat hírének vételével meg villanyozottan fog lépéseket tenni, határozottakat, mellyek a Magyarho­n határon túlkergetett Habsburgokat meg fogják döbbenteni, s a martius 4-ki alkotmányt elmagya­rázni. Ei a muszka. Ez adhat egy kis bajt, azonban aggódni miatta, vagy mi több megrettenni, ezt csak kicsinyhitű teheti. A szentpétervári udvar mindig híres volt önző politi­kájáról. Ő meg van győződve, hogy Magyarhon ügyeibe teendő beavatkozása európai háborút, s ez ismét a szent­pétervári czári trón szétomlását, vagy legjobb esetben ennek hatalma jól megnyirbálását eredményezhetné, és ezért a muszka egy olly házért, melly­­ül ő semmi kárpót­lást, ellenben mellette küzdve a legnagyobb veszteséget szenvedhet, koc­kát vetni aligha fog. De ha mégis tenni akarná, ám tegye, mi túl vagyunk azon állapoton, hogy bár mi rázkódás által elenyészhet­nénk. Elveszhetünk néhányan igenis, talán több ezeren, de a ma megállapított nemzeti függetlenség annál szebben fog felvirágzani, közérittetvén elhullott szolgáinak véré­től, csontjaitól. Azért sokszorosai üdvözlégy april 14. királykergető emlékezetes nap. Benned látja a polgár szabadelvű tö­rekvésének jutalmát, benned a katona harczának biztosi­­tékát, s benned a nép jelenje hitét, jövője reményét. Te a szeretet napja vagy, melly száműzöd körűikből a go­noszságot, ármányt és árulást. Ti­szta lesz minden, mint a becsület, s ki ide mér szenttelen kezekkel járulni, az pusztuljon el, mint elpusztultak a Habsburgok, és az ó testamentomban a bá’poklosok. (Közlöny). B á c s b ó 1, april 10. „ A goszpodinczei eredményes csatákban“ — úgy ír Perczel Mór tábornok ur gr. Bat­thyányi Kázmér úrhoz — „az ellenség emberben és hadi­­szerekben tetemes veszteséget szenvedvén a csajkások nagyon meg vannak ijedve; — továbbá be kezdik látni, hogy anyagi érdekük ellenszegülésük által veszt, míg el­lenben csatlakozásuk által csak nyernek, melly okból re­mélhető, hogy az egész kerület legrövidebb idő alatt a magy. kormánynak alá vet­endi magát.“ „Már az elsinczolt Csurog népe fehér zászlóval jött seregünk elébe, magát megadni; a tábornok körlevelet bocsátott a kerületbeli helységekhez, hódolatra felszólít­ván, folyó hó 8­kín Zsiblya (Josephsdirf) küldöttei már megjelentek.“ A már meghódított helységeket illetőleg a tábornok rendelkezett: kihirdette, hogy az eddigi végőri viszonyok a kerületben megszüntetnek; meghagyta, hogy a közsé­gek elöljárókat válaszszanak , kik a helységekből majd Zsáblyán összejövendnek és egy főbírót választanának, s ezen biró egy küldöttséggel a grófhoz fog járulni Sz­abad­kára, a kerület polgári s politikai tekintetbeni rende­zését illető szabályokat, s intézkedéseket kikérendő. Az ideiglenes rendelet értelmében a­­ sajkás kerület továbbra is külön kerület maradna, az igazgatási nyelv, valamint a községekben úgy az egész kerületre nézve szerb lenne.­A helységek küld­öttei együtt a nemzeti gyűlésre egy követet küldenének ; egyébiránt közbocsá­nat a kerület lakóinak. Tartoznak azonban minden ágyú­kat, lőszereket és fegyvereket a mieinknek átadni. Igen óhajtjuk — mond erre a Közlöny, — hogy eljőve a számolás ideje, a szörnyűséges nagylelkűség mellett meg ne nyúzzanak újlag bennünket a ráczok. A jövőt ki látja? s nem emeli-e fel a pokoli hydra fejét első alkalom­mal újra? pedig az illyen alkalmik könnyen fordulhatnak elő.— Tehát a csajkás kerület egy compact rácz fészek, a lázadásnak gyúpontja marad ezután is, hiszen a tiszai koronás kerületet is meg kell szü­ntetni, nem pedig pri­vilégiumok, sok különvált heterogén elemekkel a köz­­igazgatás gépezetét nyikorgóvá tenni.— Hogy esküdtünk múlt septemberben égre földre, hogy csak egyszer a lá­zongó ráczok meg legyenek törve, szét fogjuk őket poly­­vakép szórni, s a csajkás kerületet tisza­alföldi magya­rokkal benépesíteni, hogy a Dunánál egy magyarokból álló őrláncz legyen, melly a túlfelőlről bármikor áttörni akaró rablóknak gátul szolgáljon! Itt hát az idő, ébren legyünk, emlékezzünk a múlt hetekre, s a jövőre nézve úgy intézkedjünk, hogy az el­mulasztott alkalom miatt bánattól ne kinoztassnk. Bezdánál és a Ferencz-csatorna felső torkolatánál ugyancsak befészkelték magokat a ráczok vagy hat ágyú­val, mig mi a csatorna alsó részén az irgalmasságnak bá­mulatra méltó jótéteményeivel halmozzuk őket. Turián hadseregünk kitsem tatált, — Földváron sem. — Ő Becse üres. A római sánczokban elfoglalt ágyuk Szegedre szállít­tatnak. ------Eddig a Közlöny. _______ — Perczel eljárása a csajkás kerületben itt félhivata­losan raj­zaltatik. Mi azt nem helyeselhetjük. Kószáló em­lékeztet bennünket septemberbeni fogadásainkra, mi vi­szont őt Kossuth azon jövendölésére emlékeztetjük , hogy az osztrák ház zsarnoksága megdöntendi az osztrák házat. Váljon azt akarja-e roszaló, hogy mi is azon hibába essünk, melly elleneinket döntötte meg. Azt akarja czikkbró, hogy kiirtó háborút viseljünk a szerbek ellen ? vagy belebb hurczoljuk e őket Magyarországba? Hát mi nem igértük­­­ meg, hogy a nemzetiséget szentül fogjuk tartani? hogy testvériséget akarunk az országunkat egészítő nemzetek­kel és nemzettöredékükkel ? Megszegjük-e adott szavun­kat császárilag, hogy élesre fent fegyvert adjunk ellen­ségeink kezeibe, kik majd elkiabálják aztán : látjátok, a nagylelkű magyarok miként bánnak a meghódított nem­zetekkel 111... Vagy bosszú után sóvárog a czikkíró lelke? Igaza van, a szerbek nagyon megbántották nem­zetünket, de egy olly nagy és dicső nemzethez, mint a magyar jobban, illik il­y nemes, mint egy olly vandal boszú, millyet czikkiró óhajtana... A jövendőt is em­legeti czikkiró; igaza van! De a jövendőről máskép kell gondoskodnunk. Hiába vagdaljuk mi az ágakat, a­mig a törzs él, ez újra meg újra fog ismét hajtani : az osztrák udvart, a törzset, kell megdöntenünk, és aztán vele hul­lanak ágai is, a rácz és szerb lázadás. Csak ha az osztrák udvart megsemmisítettük, mondhatjuk : gondoskodtunk békés és dicső jövendőről, a szerbeknek és ráczoknak pedig, mint elámított népeknek adjunk kegyelmet, hogy lássák : a magyar adj­a nekik a szabadságot, és néma császári ház! L.­ ­ Kiadja és nyomtatja Länderer és Heckenast szabadsajtó utcza 583. sz. a. Külföld, Németország, B­é­c­s. Kenyér és kereset nélkül tengődő nép na­ponta nagy számmal tolul a vidékről a fővárosba. A ha­tóság az által gondolja orvosolni e szomorú állapotot, hogy a szegényeket a sorompóknál egyszerűen vissza­­kergett­eti. A béc­s f­éji főtör­vény­szék Goldmark tanár ország­gyűlési követnek felségsértési perbe idézését elfogadta és köröztetését elrendelte. Pipicz az ismeretes Metternich-féle kis intrigáns al­­státustitkárrá let kinevezve. Bécs aggodalomban van a veszélyes fordulat miatt, mellyet a német ügy a frankfurti gyűlés erélyes­ határo­zatai és a porosz király d­olomatk­ai nyilatkozásai által von. Úgy hiszik, hogy azon 26 álladalmakhoz, mellyek az alkotmányt és a porosz király megválasztását elismer­ték, nem sokára Ausztrián kívül má­rnem minden német státusok csatlakozni fognak. A bécsi gutgesinni hirlapok folytonosan szebb­nél szebb híreket közöl­tek az ausztriai cs. k. győzhetlen hadsereg nagyszerű győzelmeiről a merész rebellisek fe­lett, mellyeket a Kraus­isis hires magyar Zwangs-assi­­gnatokra épített rózsaszínű reményekkel egyetemben a börze-üzérek igen szépen fel szoktak használni. Innen magyarázható, hogy az osztrák statuspapirok hitele ám­bár lassan, de folyvást emelkedett az utóbbi időben. Francziaország, Paris, ápril 14. Marrast újra el len választva kamraelnöknek 417 szavazattal 622 szavazó közül. A népbank pénztára és ügy­szobái a kormány paran­csára lep­lesé teh­ettek. A státu­stanácsosok választása még be nem fejeztetett. Eddig a képviselők közül megválasztottak: Vavier, Bou­­latignier, de Carmenin, Jules Simon, Rivet, Gaul, Thier de Rumilly, Boudet, Landrin, Havrin, Jean Raynaud, C­harton, Lignier urak. A párisi lapok a Ledru-Rollin és Donjoy közti párbaj részleteit közlik. Az egyik tanú által adott jelre mind­kettő elsüti pisztolyát, Denjoy fegyvere el nem sült, Le­dra-Rolliné nem talált. A tanúk kijelenték, hogy ezen első lövés által a kívánt elégtétel megadatott és a párbaj be lő a végezve. Charivari. * Tegnap a váczi utczában egy bájos, előkelő hölgy megállított egy vágtató huszár közvitézt, és igen finom kendőben egy koszorút és hat fényes hu­­zart adott neki. — A huszár meglátván a kendő tartalmát, azt mondá: köszönöm édes asszonyság, a kendőt és a koszo­rút hálásan fogadom el, de a pénz nem kell; pénzem van elég, de helyette más valamit volnék olly bátor kérni. Mit ? kérde nyájasan a hölgy. Egy csókot, felelt mosolyogva a huszár. És a hölgy félreveté fátyolát, a huszár közvitéz pedig lehajtott, és száz meg száz ember szeme láttára a derék hölgy megcsókolá a honért vérzettet.... A nézők ne­vettek, de szemeik telvék valának könyekkel, a hölgy pedig édes pírtól lángoló arczczal távozott. Hony suit, qui mai y pense !! — Tegnap egy inascsoport a Károly-kaszárnyánál el­döntött egy fekete-sárga őrházacskát és azt szűnni nem akaró „éljen a magyar!“ közt elsodorta a váczi utón és királyutczán, míg nem a fedele egészen leszakadt, akkor aztán jól megbotozták és visszarugdosták régi helyére. Jókai Mór visszaérkeztéig felelős szerkesztő, Obernyik Károly.

Next