Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-04-26 / 273. szám
asonat, á . Ház még hitelesítve nincsenek, a felsőház elébe tért ász é. Ki a falsőház, követve a nemzet képviselőinek padiját, minden további vitatkozás nélkül ünnepélyes felállssal s egyhangú közmegegyezéssel magáévá tette a határozatokat s Magyarország függetlenségének megállapításához s a hitszegő dynastiának örökös száműzetéséhez, hazafiai rendületlen elhatározottsággal, segéd kezeket nyújtani sietett! — A függetlenségi nyilatkozvány formalízásával megbízott választmányhoz a felsőház Horváth Mihály Csanádi püspököt és Hunkár Antal veszprémi főispánt küldé ki, és Kossuth Lajosnak kormányzó elnökké megválasztatását köztetszéssel fogadta. Vidéki hírek : Debreczen, ápril 14-én. Históriánk harmadik periódusa is befejeztetett. Istennek hála! a Habsburgok megszűntek népünk koronás zsarnokai lenni. A császári ház , melly háromszázadon át csak bűleivel tévé magát e hazában emlékezetessé, e napon a széles Magyarországból, annak kapcsolt országai, tartományai és részeiből egyszer mindenkorra örökre száműzetett. Száműzetett a koronás fő minden férfi és nő tagjaival ,ivadékival. Megszűnt e hazában polgári joga. Elkergettettek mindenestől. A trón ürep. A haza királytalan. A nemzet független, szabad, önálló, mell önmagát maga által kormányozza, szint törvényei által. E nagyszerű factum, mellynek hasonlóját ezer éves nemzeti életünk nem mutatja, april 14-én szentesittetett a nép képviselői által. Mártus 15-dike kikiálta a szabadság, egyenlőség, és testvériséget; april 14-ke e földi boldogság e szent háromságát megszentesitette. Üdvözlégy april 14-ke, alapja tanosulandó nemzeti nagyságunknak. A történet a messze jövőben megállapodik emlékednél, s a polgároknak, kik határzott elvű, s akaratú megteremtőid voltak, mausoleumot alkotand, melly daczolni fog az idő minden viszontagságival. Mert azt, hogy a magyar nép függetlenné mondassák ki a gyűlölt habsburgi fajtól, kívánsága, lelki imája volt minden becsületes magyarnak, ki a királyi garázdaságot a múltban olvasd, jelenben tapasztalá, a jövőben sejtheti. Az, mit egy honnak minden becsületes polgári lelkéből óhajt, minek kiküzdéseért legjobbjaiból másfélszáz ezret állított a harczterére viaskodni elszántan, csüggedetlenül, — nem lehet, nem szabad elhamarkodásnak mondani. Jól megértett gyümölcs volt ez a nemzet életfáján , mit iá kelle szakítani, hogy magától ne hulljon le, mikor aztán nem álla tán hatalmunkban meggátolni, hogy gödörbe, vagy sárba ne gördüljön. Kézzel lábbal azon dolgoztak a habsburgi család elbizakodott tagjai, hogy a historiailag monarchius érzelműnek bélyegzett magyar, ki véleményük szerint legfelebb políticai handabandákban, vagy egyleti gyűlésekben szokta magát minden sérelmeiért expectorálni — minél előbb, a csak képzelhető gyorsasággal gyűlölni tanulja őket. Nem tudom, ha fognak-e örvendeni, de műveli meg termé egészséges vérű népünkben a nem czélzott eredményt. Hadseregünk folyvást veri, kergeti a szolgahadat, népünk törvényhozói a kormány elnökének indítványára kimondta, megalapította a függetlenséget, felbontotta a háromszáz esztendős sógorságot, melly téren a passivusok mindig mi voltunk, s elkergette a Habsburgokat örökre. És a szükséges, mellőzhetlen ténynyel belépett a magyar nemzet az európai önálló népek sorába. Kimondta, hogy róla nélküle többé senki sem határozhat. Ötezer négyszög mértföldével, 15 millió lakosival, s a majd kétszázezerig emelkedendő hadseregével tért foglalt az európai hatalom mérlegében, hol mint aktív tényező nem sokára szerepelni is fog. Európa e nagyszerű manifestation örülni fog, a hatalmasságok — tán egynek kivételével — szívesen szoritnak kezet az uj társsal, mert mindegyiknek saját érdeke inkább hajol egy egészséges, életre termett nemzeti hatalomhoz , mellyben bizni, mellyre támaszkodni lehet, mint egy beteges, ingadozó sosak cselező vényei s adósságiról ismert dynastiához, melly nyelvét cs . hazudságra mozditá, s kezét csak jog- és vagyonrablásra terjeszti ki. Az osztrák dynastia vége felé önmagának is terhére vált; s hogy 1849. évig fennmaradhatott, inkább tujdonitsa a kölcsönös féltékenységnek, mellyel az európai eddigi öt hatalmasság egymást kiséré, mint azon hamis respectusnak, mintha azok előtt akár morális, akár phyebai hatalmával határozólag ponderálna. Az angol mind inkábbi gazdagodás felé gravitálván, haánk termő romáin, kimerithetlen egyéb jövedelmi forrásokban, s főleg nemzetünk szeplőtlen jellemében, s azon szilárd hitelben, melly szerint egyetlen fillérrel sem vagyunk lekötelezettei semmiféle tőzsének, szívesen lát bennünket mint teljes joggal alkudozó félt. A franczia nevénél fogva is szabadság népe, isten és embert lázítana maga ellen, ha lelke mélyéből nem szorítna magához mint független uj testvért. Az olasz nép azon téren áll, mellyen álltunk mi, s a hasonló viszony hasonló érzelmeknek lehet csak támasztója. Az összes német nép, habár a frankfurti professorok által nem úgy képviseltetik, mint érdemelné, s a legújabb fordulatok egy dynastia jégölébe sodrák: mindazáltal bátran lehet bennük annyi életrevalóságot föltételezni, hogy a megállapított alapszabályok szerint nevükben működendő kormány csak barátunk lehet, s erkölcsi, és kereskedőn tekintetben erős gyámolt lelünk ott. A török, ezen históriai ellenünk, korábbi időben felvilágosíttatva helyzetéről, hogy ingó trónja Magyarhon függetlenségében egy olly oszlopot nyerend, mellynek ellenében a muszka irigység, és ármány európai kudarczot vall, felénk hajlik, a min hogy már eddig is irányunkban neutrális hatalomnak nyilatkoztatá magát. Viszonyink a külhatalmak irányában körülbelül ezek lehetnek. Ellenségink a megriasztott schwarzgelb hadak, mellyeket hiba nélkül nem lehet többé osztrák hadaknak nevezi, minthogy az osztrák név egy nemzet neve, melly becsületes nép, szabad életre termett, s hiszem, hogy a mai magyar hongyülési határzat hírének vételével meg villanyozottan fog lépéseket tenni, határozottakat, mellyek a Magyarhon határon túlkergetett Habsburgokat meg fogják döbbenteni, s a martius 4-ki alkotmányt elmagyarázni. Ei a muszka. Ez adhat egy kis bajt, azonban aggódni miatta, vagy mi több megrettenni, ezt csak kicsinyhitű teheti. A szentpétervári udvar mindig híres volt önző politikájáról. Ő meg van győződve, hogy Magyarhon ügyeibe teendő beavatkozása európai háborút, s ez ismét a szentpétervári czári trón szétomlását, vagy legjobb esetben ennek hatalma jól megnyirbálását eredményezhetné, és ezért a muszka egy olly házért, mellyül ő semmi kárpótlást, ellenben mellette küzdve a legnagyobb veszteséget szenvedhet, kockát vetni aligha fog. De ha mégis tenni akarná, ám tegye, mi túl vagyunk azon állapoton, hogy bár mi rázkódás által elenyészhetnénk. Elveszhetünk néhányan igenis, talán több ezeren, de a ma megállapított nemzeti függetlenség annál szebben fog felvirágzani, közérittetvén elhullott szolgáinak vérétől, csontjaitól. Azért sokszorosai üdvözlégy april 14. királykergető emlékezetes nap. Benned látja a polgár szabadelvű törekvésének jutalmát, benned a katona harczának biztositékát, s benned a nép jelenje hitét, jövője reményét. Te a szeretet napja vagy, melly száműzöd körűikből a gonoszságot, ármányt és árulást. Tiszta lesz minden, mint a becsület, s ki ide mér szenttelen kezekkel járulni, az pusztuljon el, mint elpusztultak a Habsburgok, és az ó testamentomban a bá’poklosok. (Közlöny). B á c s b ó 1, april 10. „ A goszpodinczei eredményes csatákban“ — úgy ír Perczel Mór tábornok ur gr. Batthyányi Kázmér úrhoz — „az ellenség emberben és hadiszerekben tetemes veszteséget szenvedvén a csajkások nagyon meg vannak ijedve; — továbbá be kezdik látni, hogy anyagi érdekük ellenszegülésük által veszt, míg ellenben csatlakozásuk által csak nyernek, melly okból remélhető, hogy az egész kerület legrövidebb idő alatt a magy. kormánynak alá vetendi magát.“ „Már az elsinczolt Csurog népe fehér zászlóval jött seregünk elébe, magát megadni; a tábornok körlevelet bocsátott a kerületbeli helységekhez, hódolatra felszólítván, folyó hó 8kín Zsiblya (Josephsdirf) küldöttei már megjelentek.“ A már meghódított helységeket illetőleg a tábornok rendelkezett: kihirdette, hogy az eddigi végőri viszonyok a kerületben megszüntetnek; meghagyta, hogy a községek elöljárókat válaszszanak , kik a helységekből majd Zsáblyán összejövendnek és egy főbírót választanának, s ezen biró egy küldöttséggel a grófhoz fog járulni Szabadkára, a kerület polgári s politikai tekintetbeni rendezését illető szabályokat, s intézkedéseket kikérendő. Az ideiglenes rendelet értelmében a sajkás kerület továbbra is külön kerület maradna, az igazgatási nyelv, valamint a községekben úgy az egész kerületre nézve szerb lenne.A helységek küldöttei együtt a nemzeti gyűlésre egy követet küldenének ; egyébiránt közbocsánat a kerület lakóinak. Tartoznak azonban minden ágyúkat, lőszereket és fegyvereket a mieinknek átadni. Igen óhajtjuk — mond erre a Közlöny, — hogy eljőve a számolás ideje, a szörnyűséges nagylelkűség mellett meg ne nyúzzanak újlag bennünket a ráczok. A jövőt ki látja? s nem emeli-e fel a pokoli hydra fejét első alkalommal újra? pedig az illyen alkalmik könnyen fordulhatnak elő.— Tehát a csajkás kerület egy compact rácz fészek, a lázadásnak gyúpontja marad ezután is, hiszen a tiszai koronás kerületet is meg kell szüntetni, nem pedig privilégiumok, sok különvált heterogén elemekkel a közigazgatás gépezetét nyikorgóvá tenni.— Hogy esküdtünk múlt septemberben égre földre, hogy csak egyszer a lázongó ráczok meg legyenek törve, szét fogjuk őket polyvakép szórni, s a csajkás kerületet tiszaalföldi magyarokkal benépesíteni, hogy a Dunánál egy magyarokból álló őrláncz legyen, melly a túlfelőlről bármikor áttörni akaró rablóknak gátul szolgáljon! Itt hát az idő, ébren legyünk, emlékezzünk a múlt hetekre, s a jövőre nézve úgy intézkedjünk, hogy az elmulasztott alkalom miatt bánattól ne kinoztassnk. Bezdánál és a Ferencz-csatorna felső torkolatánál ugyancsak befészkelték magokat a ráczok vagy hat ágyúval, mig mi a csatorna alsó részén az irgalmasságnak bámulatra méltó jótéteményeivel halmozzuk őket. Turián hadseregünk kitsem tatált, — Földváron sem. — Ő Becse üres. A római sánczokban elfoglalt ágyuk Szegedre szállíttatnak. ------Eddig a Közlöny. _______ — Perczel eljárása a csajkás kerületben itt félhivatalosan rajzaltatik. Mi azt nem helyeselhetjük. Kószáló emlékeztet bennünket septemberbeni fogadásainkra, mi viszont őt Kossuth azon jövendölésére emlékeztetjük , hogy az osztrák ház zsarnoksága megdöntendi az osztrák házat. Váljon azt akarja-e roszaló, hogy mi is azon hibába essünk, melly elleneinket döntötte meg. Azt akarja czikkbró, hogy kiirtó háborút viseljünk a szerbek ellen ? vagy belebb hurczoljuk e őket Magyarországba? Hát mi nem igértük meg, hogy a nemzetiséget szentül fogjuk tartani? hogy testvériséget akarunk az országunkat egészítő nemzetekkel és nemzettöredékükkel ? Megszegjük-e adott szavunkat császárilag, hogy élesre fent fegyvert adjunk ellenségeink kezeibe, kik majd elkiabálják aztán : látjátok, a nagylelkű magyarok miként bánnak a meghódított nemzetekkel 111... Vagy bosszú után sóvárog a czikkíró lelke? Igaza van, a szerbek nagyon megbántották nemzetünket, de egy olly nagy és dicső nemzethez, mint a magyar jobban, illik ily nemes, mint egy olly vandal boszú, millyet czikkiró óhajtana... A jövendőt is emlegeti czikkiró; igaza van! De a jövendőről máskép kell gondoskodnunk. Hiába vagdaljuk mi az ágakat, amig a törzs él, ez újra meg újra fog ismét hajtani : az osztrák udvart, a törzset, kell megdöntenünk, és aztán vele hullanak ágai is, a rácz és szerb lázadás. Csak ha az osztrák udvart megsemmisítettük, mondhatjuk : gondoskodtunk békés és dicső jövendőről, a szerbeknek és ráczoknak pedig, mint elámított népeknek adjunk kegyelmet, hogy lássák : a magyar adja nekik a szabadságot, és néma császári ház! L. Kiadja és nyomtatja Länderer és Heckenast szabadsajtó utcza 583. sz. a. Külföld, Németország, Bécs. Kenyér és kereset nélkül tengődő nép naponta nagy számmal tolul a vidékről a fővárosba. A hatóság az által gondolja orvosolni e szomorú állapotot, hogy a szegényeket a sorompóknál egyszerűen visszakergetteti. A bécs féji főtörvényszék Goldmark tanár országgyűlési követnek felségsértési perbe idézését elfogadta és köröztetését elrendelte. Pipicz az ismeretes Metternich-féle kis intrigáns alstátustitkárrá let kinevezve. Bécs aggodalomban van a veszélyes fordulat miatt, mellyet a német ügy a frankfurti gyűlés erélyes határozatai és a porosz király dolomatkai nyilatkozásai által von. Úgy hiszik, hogy azon 26 álladalmakhoz, mellyek az alkotmányt és a porosz király megválasztását elismerték, nem sokára Ausztrián kívül márnem minden német státusok csatlakozni fognak. A bécsi gutgesinni hirlapok folytonosan szebbnél szebb híreket közöltek az ausztriai cs. k. győzhetlen hadsereg nagyszerű győzelmeiről a merész rebellisek felett, mellyeket a Krausisis hires magyar Zwangs-assignatokra épített rózsaszínű reményekkel egyetemben a börze-üzérek igen szépen fel szoktak használni. Innen magyarázható, hogy az osztrák statuspapirok hitele ámbár lassan, de folyvást emelkedett az utóbbi időben. Francziaország, Paris, ápril 14. Marrast újra el len választva kamraelnöknek 417 szavazattal 622 szavazó közül. A népbank pénztára és ügyszobái a kormány parancsára leplesé tehettek. A státustanácsosok választása még be nem fejeztetett. Eddig a képviselők közül megválasztottak: Vavier, Boulatignier, de Carmenin, Jules Simon, Rivet, Gaul, Thier de Rumilly, Boudet, Landrin, Havrin, Jean Raynaud, Charton, Lignier urak. A párisi lapok a Ledru-Rollin és Donjoy közti párbaj részleteit közlik. Az egyik tanú által adott jelre mindkettő elsüti pisztolyát, Denjoy fegyvere el nem sült, Ledra-Rolliné nem talált. A tanúk kijelenték, hogy ezen első lövés által a kívánt elégtétel megadatott és a párbaj be lő a végezve. Charivari. * Tegnap a váczi utczában egy bájos, előkelő hölgy megállított egy vágtató huszár közvitézt, és igen finom kendőben egy koszorút és hat fényes huzart adott neki. — A huszár meglátván a kendő tartalmát, azt mondá: köszönöm édes asszonyság, a kendőt és a koszorút hálásan fogadom el, de a pénz nem kell; pénzem van elég, de helyette más valamit volnék olly bátor kérni. Mit ? kérde nyájasan a hölgy. Egy csókot, felelt mosolyogva a huszár. És a hölgy félreveté fátyolát, a huszár közvitéz pedig lehajtott, és száz meg száz ember szeme láttára a derék hölgy megcsókolá a honért vérzettet.... A nézők nevettek, de szemeik telvék valának könyekkel, a hölgy pedig édes pírtól lángoló arczczal távozott. Hony suit, qui mai y pense !! — Tegnap egy inascsoport a Károly-kaszárnyánál eldöntött egy fekete-sárga őrházacskát és azt szűnni nem akaró „éljen a magyar!“ közt elsodorta a váczi utón és királyutczán, míg nem a fedele egészen leszakadt, akkor aztán jól megbotozták és visszarugdosták régi helyére. Jókai Mór visszaérkeztéig felelős szerkesztő, Obernyik Károly.