Pesti Hírlap, 1879. április (1. évfolyam, 90-118. szám)
1879-04-01 / 90. szám
test, 1879. 90. szám,____________________Kedd, ápril 1. tetési árak: Hirdetések: re 14 frt — kr. M Hj * kiadóhivatalban vétetnek f«L m III m jjj^^ wtdcT-ntca 7. n., “inden k52lcménr ÍDtezend5- •1 /# ' V \ Bérmentetlen levelik csak la- POLITIKAI NAPILAP. (fg§^ -VSZZZZU * I ~ ' 7 w , a I« es szombatja a képtár ; vasárnapokon aríZ.képzoni Svemzeti társulat tárlata. (Su- megtekinthető. Közvágóhíd a soroksári NAPTÁR | LÁTNIVALÓK. d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját ház.) Magyar tudományos Út végén & vám mellett. Városházak:Katholikus, Hugó. Nemzeti museum. (Múzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tó,saját-ház.) régi a városház-téren, az uj a Lipót. , Hacó ! Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a.Városi vigadó (redoute ) örögorosz: Szabai. pedd. es pénteken az ásványtár; szerdán Nyitva, vasárn.. «Kérd én pent, 1—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben,___________ | csütörtökön a természet-és néprajzi-tár; (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város A mai szám tartalma: IRUPCIÓ APOSTOLAI. ---- POLITIKAI - A GYILKOSOK. — AZ UNIÓBANK .,ÉSE. — A TISZTELT HÁZBÓL. XIV. FITIKAI SZEMLE. — SZEGEDÉRT. — 51 ügyek. — Tudomány és iroda- Színház és művészet. — Szintevegés. — Táviratok. — Napi - A JÓZSEFTÉZzI GYILKOSSÁGHOZ. ---lasági hírek. — Színházak és murk. — Szinlapok. — Vonatok indu- Vízállás. — Tárca. Egy elitélt - Regény . Két férj neje. (Folytatás) !Jes. — A Budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. A korrupció apostolai. A korrupció ismét felüti fejét. Nem a leányzó, csak aludt: a krachot !.1 üzleti dermedtség évei alatt tér éshiányában szünetelt, de ma ismét nik. Uszályába fogódzik az első tiz,mely megköttetik; karonfog minden áj melyet a körülmények a megoldásra terelnek. Nem akarjuk eldönteni, érdeme Tisza eg kormányának, vagy csak szerencséje, a korrupció, melyet alatta tapasztalt ő kormányzatának nem gyermeke, öröksége, — annyi tény, hogy a múltmegoldatlanul maradt kérdések társaság jelenik meg. Míly kérdés épen a jelen napokban több a napirenden. Első a kassa-oderbergi vasúté, ágabb vasútja az országnak. A vasútminden fogas és kényes kérdését, mintkos és nyilvános betegségét úgy tanulmányozhatjuk e kérdésen, mint egy válogatott betegségek halmazában szenvedő organizmuson. Az első magyar közlekedési minisztereknek jámbor, a dologhoz nem értő becsületessége, közlekedési „államférfiak“ üzleti stiklijai, befolyásos képviselők szakértő ravaszsága, a becsületes emberek együgyűsége s a nem becsületesek gonoszsága közösen tették a kassa-oderbergi vasút ügyét a legbonyolultabbak egyikévé a világon. Anynyira vitték, hogy ma nincs három ember, aki teljesen tisztában volna e vasút ügyeivel. Csak annyit tudunk, hogy nagyszámú milliók merültek el e vasútépítés körül, de hogy ki, mennyit és hogyan lopott? szakértők állítása szerint lehetetlen eldönteni. A közvélemény ugyan, végigmenve az e vasút körül szerepelt férfiak névsorán, azt hiszi, hogy képes kijelölni azon zsebek birtokosait, melyek e milliókból megteltek, s annyi tény, hogy e zsebek csakugyan megteltek valahonnan, — de azt a „schwarz auf weiss“ bizonyítékot, melyre szükség volna, hogy ez urak a Fortuna vendégszerető termeibe szállásoltassanak, senki sem képes, — vigy tán nem hajlandó ? — előteremteni. De az bizonyos, mint a halál, hogy az országnak ismét — fizetnie kell. Az Unióbank kauciójának kérdése nem kevésbé „szagos.“ A materiális igazság szerint kétségtelen, hogy e kaució elveszett, mert az építés, melynek biztosítására kiköttetett, nem hajtatott végre. De a banknak szerződése van, melyet Kerkápoly kötött vele, s e szerződésnek egy olyan pontja, melyre támaszkodva a bank a jogászok véleménye szerint, okvetlenül megnyerné a pert. Az államnak tehát ismét fizetnie kell, és egyetlen vigasztalása az lehet, hogy a 650,000 írtból 50,000 legalább nem vándorol a külföldre, hanem itthon marad egy „befolyásos férfiú“ zsebeiben, ki hír szerint ez összeget kapja a banktól jóakaró „közbenjárásáért.“ A harmadik kérdés, melyben politikai életünk pestise — még ugyan nem ütötte fel, de könnyen felütheti fejét — a Tiszaszabályozás ügye. A közvélemény ugyan nem illetékes bírája annak, hogy mikép kell egy folyót szabályozni, — ez a szakértők dolga, — de igenis illetékes bírája annak, hogy ki érdemli meg a bizalmat. Márpedig a szabályozás eddigi fő szakvezetője felett a közvélemény pálcát tört. Más kezekre kell bízni a dolgot a jövőben, — akár a megkezdett munka folytatását, akár egészen más irányú munkálatokat kelljen is majdan a meghívandó bel- és külföldi szaktekintélyek véleménye alapján végrehajtani. Nem vagyunk barátai a jelen kormánynak. Tisza Kálmán úr szép szeméért sem tudunk lelkesedni. Olvasóink ismerik nézeteinket a kormánynak, s elsősorban elnökének egész politikája felett. De épen, mert e nézetünket mindig bátran, és utógondolat nélkül kifejtettük, nem tartóztathat vissza semmi attól, hogy a jót, ami benne van, el ne ismerjük. E jó pedig szeplőtlen becsületessége pénzügyekben, Tisza Kálmán jellemének tisztaságát e tekintetben, soha, még legelkeseredettebb ellenei sem vonták kétségbe. Hozzá esti hírlap* tárcája. Egy elitélt írónő. Az erkölcstelenség irodalma mindinhódit a nőirók között is. Az utóbbi ,dők gazdagitották ez irodalmat egy Christen, Fanny Lear, Janina grófnő, Sziglávy, Rakovica műveivel. Csodálatos mely az erkölcs őrének, a nőnek beadja az erkölcsöt undokul lealjasitó tol- Marc de Montifaud asszony, lányirodalom legújabb hősnője. Érdekes lány a nőiességéből kivetkőzött lélek meibe pillantani. . . álljon itt néhány Páris legújabb beszédtárgyának, Marcontifaud asszonynak életéből és irodalmi déséből. Néhány hete, hogy Marie Quivogne aszt, ki Marc de Montifaud álnév alatt szó írni, Párisban négy havi fogságra és frank bírságra ítélték. Egy „Madame Visy“ című regényének megkerített pellit megsemmisíttette az ügyészség, újabb fiát és terjesztését pedig szigorúan bea. A szigorú ítélet oka a regény tizen- közelebbről meghatározott helyén kimuta- durva erkölcstelenség, — súlyosbító mény : a recidiva volt . — Marcontifaud asszony háromszor ítéltetett el vének erkölcstelen hatása miatt. A vádlott ez alkalommal is megkérdeztetvén, mit hozhat fel bűnének enyhítésére, azt válaszolta, hogy : „J’ai voulu créer une oeuvre d’art“ — műremeket akartam teremteni. A tárgyalás zárt falak közt folyt le, de hát a hírlapíró zárt falak mögül is hall, lát és szemlél. Az ügyész a méltatlankodás legnagyobb fokával adott hangot erkölcsi megbotránkozásának, a védő változatokat mondott el e théma fölött : „ A művészetnek semmi köze az erkölcstelenséggel“, mire az esküdtszék ítéletét kimondta. Mielőtt Marc de Montifaud munkáiról szólnék, kielégítem az olvasó kíváncsiságát és elmondom, milyen az elitélt írónő. Marc de Montifaud asszony 26—28 éves lehet, magas — igen sovány és — igen szőke. Van férje, szenvedélyeinek székhelye a fő, magas nemes szabású homlok mögött. Nemde kissé amazoni arckép?* Dégfát a személyről térjünk most az írónőre. Remekművet akar teremteni, ezt hozza felmentéséül, minden alkalommal. A bíráló dolga megítélni, várjon ezt akarja-e valóban, s ha akarja, van-e legfőképen elég tehetsége ily nagy vállalat sikeréhez. Tehetsége van, még pedig oly határozott tehetsége, milyennel talán egyetlen írónő sincsen megáldva. Marc de Montifaud asszony mindazzal rendelkezik, amit írónő-társai leggyakrabban nélkülöznek. Tökéletes birtokában van a nyelvnek, melyet teljes könnyedséggel, erővel, mondhatni minden szeszélyének megfelelve, tud kezelni. Valódi kápráztató gymnasztika az a könnyűség, melylyel szóval, mondattal, fordulattal elbánik. S mégsem üres, csillogtató játék, de átgondolt, igazi művészet eredménye. Az alapos olvasó azt kérdezi, vájjon e finom külalaknak megfelel-e a lényeg, a belső tartalom ? Erre alig tudom, hogyan feleljek. Az italom ... én istenem. . . a tartalom ; mindenki olyan tartalmat képzel bele magának, amilyen tetszik, ami sokkal kényelmesebb dolog, semhogy gondolatainkat. Ízlésünket a könyv írója gondolatainak és Ízlésének vakon alárendeljük. Marc de Montifaud prózája a leggazdagabb inhákhoz hasonlít egy „marchaude des modes“ kirakatában. Bámuljuk a szövetet, selymet és bársonyt s beleképzeljük mindezen díszbe és pompába . . ideálunkat. Nagy élvezettel olvashatunk el egész fejezeteket Marc de Montifaud regényéből, anélkül, hogy végül beszámolni tudnánk az olvasottak tartalma felől. Nem egészen szolid munka, megengedem, — de a kis szédelgő furfangja és ügyessége valóban figyelmet érdemlő. Mily gyönyörű szavak és mondatok! ki lesz oly pedáns, hogy megvizsgálja, igazak-e egyszersmind ? Mindenben jártas, — egyenlő ügyességgel írja le a zárda, a festői müte- Mas szamunk fi oldalt tartalmaz.