Pesti Hírlap, 1879. április (1. évfolyam, 90-118. szám)

1879-04-01 / 90. szám

test, 1879. 90. szám,____________________Kedd, ápril 1. teté­si árak: Hirdetések: re 14 frt — kr. M Hj * kiadóhivatalban vétetnek f«L m III m jjj^^ wtdcT-ntca 7. n., “inden k52lcménr ÍDtezend5- •1 /# ' V \ Bérmentetlen levelik csak la- POLITIKAI NAPILAP. (fg§^ -VSZZZZU * I ~ ' 7 w , a I« es szombatja a képtár ; vasárnapokon aríZ.képzoni Svemzeti társulat tárlata. (Su- megtekinthető. Közvágóhíd a soroksári NAPTÁR | LÁTNIVALÓK. d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját­ ház.) Magyar tudományos Út végén & vám mellett. Városházak:K­atholikus, Hugó. Nemzeti museum. (Múzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tó,saját-ház.) régi a városház-téren, az uj a Lipót­. , Hacó ! Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a.Városi vigadó (redoute ) örögorosz: Szabai.­­ pedd. es pénteken az ásványtár; szerdán Nyitva, vasárn.. «Kérd én pent, 1—1-ig.­­ Budán, az udvar távollétében mindig ligetben,___________ | csütörtökön a természet-és néprajzi-tár; (Eszter­házy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város­ A mai szám tartalma: IRUPCIÓ APOSTOLAI. ---- POLITIKAI - A GYILKOSOK. — AZ UNIÓBANK .,ÉSE. — A TISZTELT HÁZBÓL. XIV. FITIKAI SZEMLE. — SZEGEDÉRT. — 51 ügyek. — Tudomány és iroda­- Színház és művészet. — Szin­­tevegés. — Táviratok. — Napi - A JÓZSEFTÉZzI GYILKOSSÁGHOZ. ---­lasági hírek. — Színházak és mu­­rk. — Szinlapok. — Vonatok indu­- Vízállás. — Tárca. Egy elitélt - Regény . Két férj neje. (Folytatás) !Jes. — A Budapesti értéktőzsde. —­­ Hirdetések. A korrupció apostolai. A korrupció ismét felüti fejét. Nem a leányzó, csak aludt: a krachot !.1 üzleti dermedtség évei alatt tér és­­hiányában szünetelt, de ma ismét nik. Uszályába fogódzik az első tiz­­,mely megköttetik; karonfog minden áj melyet a körülmények a megoldás­r­a terelnek. Ne­m akarjuk eldönteni, érdem­e Tisza eg­ kormányának, vagy csak szerencséje, a korrupció, melyet alatta tapaszta­lt ő kormányzatának nem gyermeke, öröksége, — annyi tény, hogy a múlt­­megoldatlanul maradt kérdések társasá­­g jelenik meg. Míly kérdés épen a jelen napokban több a napirenden. Első a kassa-oderbergi vasúté, ágabb vasútja az országnak. A vasút­­minden fogas és kényes kérdését, min­­tkos és nyilvános betegségét úgy tanul­mányozhatjuk e kérdésen, mint egy váloga­tott betegségek halmazában szenvedő orga­nizmuson. Az első magyar közlekedési mi­nisztereknek jámbor, a dologhoz nem értő becsületessége, közlekedési „államférfiak“ üz­leti stiklijai, befolyásos képviselők szakértő ravaszsága, a becsületes emberek együgyű­­sége s a nem becsületesek gonoszsága közö­sen tették a kassa-oderbergi vasút ügyét a legbonyolultabbak egyikévé a világon. Any­­nyira vitték, hogy ma nincs három ember, a­ki teljesen tisztában volna e vasút ügyeivel. Csak annyit tudunk, hogy nagyszámú milliók merültek el e vasútépítés körül, de hogy ki, mennyit és hogyan lopott? szakértők állítása szerint lehetetlen eldönteni. A közvélemény ugyan, végigmenve az e vasút körül szere­pelt férfiak névsorán, azt hiszi, hogy képes kijelölni azon zsebek birtokosait, melyek e milliókból megteltek, s annyi tény, hogy e zsebek csakugyan megteltek valahonnan, — de azt a „schwarz auf weiss“ bizonyítékot, melyre szükség volna, hogy ez urak a For­tuna vendégszerető termeibe szállásoltassanak, senki sem képes, — v­igy tán nem hajlandó ? — előteremteni. De az bizonyos, mint a halál, hogy az országnak ismét — fizetnie kell. Az Unióbank kauciójának kérdése nem kevésbé „szagos.“ A materiális igazság sze­rint kétségtelen, hogy e kaució elveszett, mert az építés, melynek biztosítására kiköttetett, nem hajtatott végre. De a banknak szerző­dése van, melyet Kerkápoly kötött vele, s e szerződésnek egy olyan pontja, melyre tá­maszkodva a bank a jogászok véleménye szerint, okvetlenül megnyerné a pert. Az ál­lamnak tehát ismét fizetnie kell, é­s egyet­len vigasztalása az lehet, hogy a 650,000 írtból 50,000 legalább nem vándorol a kül­földre, hanem itthon marad egy „befolyásos férfiú“ zsebeiben, ki hír szerint ez összeget kapja a banktól jóakaró „közbenjárásáért.“ A harmadik kérdés, melyben politikai életünk pestise — még ugyan nem ütötte fel, de könnyen felütheti fejét — a Tiszaszabá­­lyozás ügye. A közvélemény ugyan nem ille­tékes bírája annak, hogy mikép kell egy folyót szabályozni, — ez a szakértők dolga, — de igenis illetékes bírája annak, hogy ki érdemli meg a bizalmat. Már­pedig a szabá­lyozás eddigi fő szak­vezetője felett a közvé­lemény pálcát tört. Más kezekre kell bízni a dolgot a jövőben, — akár a megkezdett munka folytatását, akár egészen más irányú munkálatokat kelljen is majdan a meghívandó bel- és külföldi szaktekintélyek véleménye alapján végrehajtani. Nem vagyunk barátai a jelen kormány­nak. Tisza Kálmán úr szép szeméért sem tudunk lelkesedni. Olvasóink ismerik nézete­inket a kormánynak, s elsősorban elnökének egész politikája felett. De épen, mert e né­zetünket mindig bátran, és utógondolat nélkül kifejtettük, nem tartóztathat vissza semmi attól, hogy a jót, ami benne van, el ne is­merjük. E jó pedig szeplőtlen becsületessége pénzügyekben, Tisza Kálmán jellemének tisz­taságát e tekintetben, soha, még legelkesere­­dettebb ellenei sem vonták kétségbe. Hozzá esti hírlap* tárcája. Egy elitélt írónő. Az erkölcstelenség irodalma mindin­­hódit a nőirók között is. Az utóbbi ,dők gazdagitották ez irodalmat egy Christen, Fanny Lear, Janina grófnő, Sziglávy, Rakovica műveivel. Csodálatos mely az erkölcs őrének, a nőnek be­­adja az erkölcsöt undokul lealjasitó tol- Marc de Montifaud asszony, lányirodalom legújabb hősnője. Érdekes lány a nőiességéből kivetkőzött lélek meibe pillantani. . . álljon itt néhány Páris legújabb beszédtárgyának, Marc­ontifaud asszonynak életéből és irodalmi déséből. Néhány hete, hogy Marie Quivogne asz­­t, ki Marc de Montifaud álnév alatt szó írni, Párisban négy havi fogságra és frank bírságra ítélték. Egy „Madame Visy“ című regényének megkerített pel­­lit megsemmisíttette az ügyészség, újabb fiát és terjesztését pedig szigorúan be­­­a. A szigorú ítélet oka a regény tizen- közelebbről meghatározott helyén kimuta­­- durva erkölcstelenség­, — súlyosbító mény : a recidiva volt . — Marc­ontifaud asszony háromszor ítéltetett el vének erkölcstelen hatása miatt. A vádlott ez alkalommal is megkérdeztet­­vén, mit hozhat fel bűnének enyhítésére, azt válaszolta, hogy : „J’ai voulu créer une oeuvre d’art“ — műremeket akartam teremteni. A tárgyalás zárt falak közt folyt le, de hát a hírlapíró zárt falak mögül is hall, lát és szemlél. Az ügyész a méltatlankodás leg­nagyobb fokával adott hangot erkölcsi meg­botránkozásának, a védő változatokat mondott el e théma fölött : „ A művészetnek semmi köze az erkölcstelenséggel“, mire az esküdt­szék ítéletét kimondta. Mielőtt Marc de Montifaud munkáiról szólnék, kielégítem az olvasó kíváncsiságát és elmondom, milyen az elitélt írónő. Marc de Montifaud asszony 26—28 éves lehet, magas — igen sovány és — igen sző­ke. Van férje, szenvedélyeinek székhelye a fő, magas nemes szabású homlok mögött. Nemde kissé amazoni arckép?* Dégfát a sze­mélyről térjünk most az írónőre. Remekművet akar teremteni, ezt hozza fel­mentéséül, minden alkalommal. A bíráló dolga megítélni, várjon ezt akarja-e valóban, s ha akarja, van-e legfőképen elég tehetsége ily nagy vállalat sikeréhez. Tehetsége van, még pedig oly határozott tehetsége, milyennel talán egyetlen írónő sincsen megáldva. Marc de Montifaud asszony mindazzal rendelkezik, amit írónő-társai leggyakrabban nélkülöznek.­­ Tökéletes birtokában van a nyelvnek, melyet teljes könnyedséggel, erővel, mondhatni min­den szeszélyének megfelelve, tud kezelni. Va­lódi kápráztató gymnasztika az a könnyűség, melylyel szóval, mondattal, fordulattal elbá­nik. S még­sem üres, csillogtató játék, de átgondolt, igazi művészet eredménye. Az alapos olvasó azt kérdezi, vájjon e finom külalaknak megfelel-e a lényeg, a belső tartalom ? Erre alig tudom, hogyan feleljek. A­z italom ... én istenem. . . a tartalom ; min­denki olyan tartalmat képzel bele magának, a­milyen tetszik, a­mi sokkal kényelmesebb dolog, semhogy gondolatainkat. Ízlésünket a könyv írója gondolatainak és Ízlésének vakon alárendeljük. Marc de Montifaud prózája a leggazdagabb inhákhoz hasonlít egy „mar­­chaude des modes“ kirakatában. Bámuljuk a szövetet, selymet és bársonyt s beleképzeljük mindezen díszbe és pompába . . ideálunkat. Nagy élvezettel olvashatunk el egész fejeze­teket Marc de Montifaud regényéből, a­nél­kül, hogy végül beszámolni tudnánk az olva­sottak tartalma felől. Nem egészen szolid munka, megenge­dem, — de a kis szédelgő furfangja és ügyessége valóban figyelmet érdemlő. Mily gyönyörű szavak és mondatok­! ki lesz oly pedáns, hogy megvizsgálja, igazak-e egy­szersmind ? Mindenben jártas, — egyenlő ügyességgel írja le a zárda, a festői müte- Mas szamunk fi oldalt tartalmaz.

Next